Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)
1958-11-13 / 314. szám, csütörtök
VJET-LENGYEL NYILATKOZ a Lengyel Népköztársaság küldöttségének szovjetunióbeli látogatásáról (Folytatás az l-es oldalról.) rendszer győzedelmeskedik, mely gyakorlatilag igazolja fölényét a tőkés rendszer fölött. A Szovjet Szocialista KöztársasáflOk Szövetsége és a Lengyel Népköztársaság a jövőben sem fogja kímélni erőit az új háború veszélyének elhárításáért folytatott küzdelemben és a szocialista táborral együtt támogatni fogja azokat az •rőket, melyek számára a béke drága és melyek a népek békés egymás mellett élését óhajtják. A Szovjetunió és a szocialista tábor többi országának következetes béketörekvése világszerte nagy visszhangot váltott ki. A béke erői növekszenek, fokozódik aktivitásuk és a világ közvéleményének egyre szélesebb köreit nyerik meg. A tőkés világ politikai köreiben erősödik a nemzetközi feszültség enyhítésé útjainak keresését követelő irányzat. Mindkét fél kiemeli a Német Demokratikus Köztársaságnak, Németország történelmében az első munkás-paraszt államnak, az európai béke komoly tényezőjének növekvő szerepét. Támogatják a Német Demokratikus Köztársaság javaslatait, melyek célja a jelenlegi európai feszültség enyhülését jelentős mértékben elősegítő német békeszerződés aláírása előkészítésének megkezdése. A Szovjetunió és a többi szocialista ország számos javaslatot tett és tesz a nemzetközi feszültség enyhítésére és a világbiztonság fő problémájának — a lázas fegyverkezés, elsősorban atomfegyverkezés megszüntetésének — megoldására. A Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság kijelenti, hogy továbbra is törekedni fognak a lefegyverzés problémájának gyors megoldására és a népek békéjének megszilárdítására. A Lengyel Népköztársaság küldöttsége határozottan támogatja a Szovjetuniónak a csúcsértekezlet összehívására tett javaslatát. A csúcsértekezleten a lefegyverzés legégetőbb kérdéseit, az európai és a világbiztonság megszilárdítására teendő intézkedéseket tárgyalnák és oldanák meg. A huza-vonának és a tárgyalások elkerülésének taktikája, melyet elsősorban az Amerikai Egyesült Államok körei alkalmaznak, akadályozza a megegyezést a világbékét eldöntő kérdések megoldásában. A két küldöttség e körülmények közepette szükségesnek tartja a szocialista tábor országainak kollektív biztonságát őrző, védelmi jellegű Varsói Szerződés megszilárdítását. A lengyel küldöttség támogatja aSzovjetuniónak a nukleáris fegyverkísérletek teljes beszüntetésére tett intézkedéseit és osztja ama nézetét, hogy a legsürgősebb feladat most a nagyhatalmak megegyezése e kísérletek örök időkre történő azonnali és általános beszüntetéséről, annál is inkább, mert az atomszakértők genfi értekezlete megállapította a kísérleti robbantások ellenőrzésének reális lehetőségét. Mindkét fél teljes mértékben szolidáris az imperializmus és gyarmati uralom igája alóli felszabadulásukért és a saját sorsukról való szabad döntés jogáért küzdő népek törekvésével. Melegen támogatja az arab népek antiimperialista harcát. Az imperializmus ezekben az országokban a gyarmati uralom új módszereivel igyekszik megtartani vagy viszszaáliítani uralmát. II. A Szovjetunió Kommunista Pártjának és a Lengyel Egyesült Munkáspártnak vezető tényezői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik munkájáról, megtárgyalták pártjaik kölcsönös kapcsolatainak kérdéseit és a nemzetközi munkásmozgalom időszerű problémáit. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a szocialista országok nagy családjához tartozó és a marxizmus-leninizmus közös eszméi, a szocializmus és kommunizmus felépítésének közös célja által egybefűzött államok testvéri kapcsolatai általános fejlesztésének és szilárdításának. A szocialista tábor megdönthetetlen egysége, az első és élenjáró socialista állam — a Szovjetunió, a Kírfai Népköztársaság és a szocializmust építő összes államok ereje a szocialista országok biztonságának legszilárdabb garanciája és egyike azoknak a fő tényezőknek, melyek hatékony erőt képeznek az új háború veszélyével szemben és döntő befolyást gyakorolnak a békének és a békeszerető erők .konszolidálódásának megszilárdulására. A szocialista tábor államainak a proletár nemzetköziség lenini elveire épülő egysége és szolidaritása, a szocialista országok sokoldalú együttműködése a szocializmus sikeres építésének és termelőerőik álA NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM ünnepségének előestéjén új hidat kaptak a moszkvaiak. Az egy részből álló emeletes híd a Lenin-hegy közelében szeli át a Moszkva folyót. Fent a járművek és gyalogjárók közlekednek, lent pedig a földalatti vasút. Megnyitása óta százezrek gyönyörködnek a szovjet mérnökök és építőmunkások remekművében'. A hídról pompás kilátás nyílik az esti fényben úszó fővárosra. (V. Volodkina felvétele) talános virágzásának elengedhetetlen feltétele. A szocializmus és a béke érdekében mindkét félt az a szilárd elszántság hatja át, hogy a tizenkét kommunista és munkáspárt nyilatkozatában foglalt elvek szellemében továbbra is szilárdítani fogja a testvériségnek és szolidaritásnak a szocialista országok közösségét egybefűző kötelékeit. A tizenkét párt nyilatkozata és az 1957 novemberében Moszkvában jóváhagyott /Békekiáltvány elveihez híven a szocialista országok és a békéért küzdő erők megszilárdításának érdekében mindkét fél továbbra is védelmezni fogja az említett okmányokban foglalt elveket. A szocialista építés sikerének elengedhetetlen feltétele a jelenlegi legfőbb veszélyt képező revizionizmus elleni megalkuvást nem ismerő harc. A revizionizmus célja a marxizmus-leninizmus alapvető ideológiai elveinek aláásása, a szocialista országok nagy csä)ádja és a nemzetközi munkásmozgalom egységének gyengítése. A Szovjetunió Kommunista Pártját és a Lengyel Egyesült Munkáspártot szilárd elszántság hatja át, hogy továbbra is fejlesztik és elmélyítik a két ország testvéri együttműködését és kölcsönösen kicserélik a pártmunkában szerzett tapasztalataikat. Meggyőződésük. hogy ezzel elősegítik a két ország sikeres fejlődését, előrehaladását a szocializmus és a kommunizmus felé és ugyanakkor gazdagítják a marxizmus-leninizmus elméletét és gyakorlatát. Mindkét fél küzdeni fog a szocialista tábor egységének megbontására irányuló kísérletek ellen. A béke, a haladás és a szocializmus győzelméért tovább bővítik és szilárdítják nemzetközi kötelékeiket minden kommunista és munkáspárttal, a nemzetközi forradalmi mozgalommal. III. Mindkét fél megelégedéssel állapítja meg. hogy a szovjet és lengyel nép barátsága, mely az orosz és lengyel forradalmárok közös harcának élő és mély hagyományaiból táplálkozik, a hitlerizmus elleni közös harcban megszilárdult, s a Szovjetunió és a Lengyel Népköztársaság között 1945. április 21 Tén kötött barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerződésben megnyilvánult, a két egyenjogú és szuverén nemzetet összekötő általános politikai, gazdasági és kulturális együttműködés és számos kapcsolat érdeméből elmélyül és erősödik. A két ország államrendszerének közösek osztályalapjai — egyikük, a Lengyel Népköztársaság 14 éve építi a szocializmust,.a másik, a Szovjetunió győzelmesen befejezte a szocializmus építését és lendületesen a kommunista társadalmat építi; a marxizmus-leninizmus halhatatlan tanításának közös elméleti alapjai a szovjet-lengyel barátság és együttműködés fejlődésének szilárd alapját képezik. A két ország az egy célt — a háború veszélyének elhárítását és a békés nemzetközi szilárd együttműködés megteremtését — követő intézkedésekben kölcsönösen támogatják egymást a nemzetközi küzdőtéren. Mindkét fél elismeri, hogy az 1965ig terjedő időszakot felölelő néhány éves egyezményekre épülő gazdasági együttműködés sikeresen bontakozódilc ki. Mindkét fél ama szilárd elhatározását fejezi ki, hogy a jövőben is általánosan bővíteni óhajtja a két ország politikai, gazdasági és kulturális együttműködését, a marxizmusleninizmus elvei, a proletár nemzetköziség elvei szellemében kívánja fejleszteni és szilárdítani a Szovjet" unió és a Lengyel Népköztársaság megbonthatatlan testvéri barátságát. A Lengyel Népköztársaság küldöttségének a Szovjetunióban tett baráti látogatása hozzájárul a két orI szág népei testvériségének és ba- ^ I rátságának elmélyüléséhez, megerő- fl siti a szocialista államok nagy esa- ^ 1 ládjának egységét és elősegíti a vi, lágbéke megszilárdulását. ! A Lengyel Népköztársaság küldöttj sége szovjetunióbeli tartózkodása alatt meghívta N. Sz. Hruscsovot, az SZKP KB első titkárát, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökét, hogy a Szovjetunió további párt- és állami tényezőivel együtt látogasson el a Lengyel Népköztársaságba. A meghívást elfogadták. N. HRUSCSOV. W. GOMULKA. November 7-én az egész világ ismét megemlékezett annak a napnak az évfordulójáról, amikor a világ fejlődése 41 évvel ezelőtt új szakaszába lépett. A szocialista eszme és gyakorlat ereje, -egysége jutott kifejezésre a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségeken. Az elért hatalmas eredmények alapján Mikojan elvtárs méltán hangsúlyozta a Szovjetunió és a szocialista országok győzelmes előrehaladásának tényeit és a nemzetközi helyzet elemzésekor joggal emelte ki a békeszerető államok táborának nagy jelentőségű kezdeményezéseit az új háború elhárítása és a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellettélésének biztosítására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának ünnepségei egyben valamennyi nemzetnek — tekintet nélkül társadalmi rendszerükre — megmutatta az emberiséget a szocializmus és a kommunizmus útján vezérlő eszmék legyőzhetetlenségét. A nemzetközi bizalom és együttműködés gyakorlati megteremtésének, a szorosabb nemzetközi együttműködés létrehozásának fontos próbaköve a jelenleg Genfben folyó két értekezlet. Október 31-e óta ott egyrészt a Szovjetunió, az USA és Nagy-Britannia képviselőinek értekezlete folyik, amely a kísérleti atomrobbantások megszüntetéséről tárgyal. Másrészt november 10-én megkezdődött a két ország szakértőinek értekezlete, amely a váratlan támadások elhárítására alkalmas intézkedések kidolgozására hivatott. Az atomfegyver-kísérletek beszünteséről tárgyaló értekezlet eddigi befolyása azt bizonyítja, hogy a Nyugat továbbra is mindenféle ürügyet keres arra. hogy a tárgyalásokat húzza-halassza, végül is meghiúsítsa. Emellett a világ közvéleményének szemében jószándékának látszatát akarja kelteni. Ezzel szemben a szovjet küldöttség az értekezletnek mindjárt a megnyitó ülésén konkrét javaslatot terjesztett be az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek azonnali, egyszer s mindenkorra való megszüntetésére. A nyugati hatalmak képviselői e javaslatot elutasították, azzal az érveléssel, hogy előzőleg az ellenőrzés kérdésében kell megegyezésre jutni. Ennek az érvnek tarthatatlansága nyilvánvaló, hisz az atomszakértők nyáron tartott genfi értekezlete egyértelműen bebizonyította, hogy a tudomány és a technika mai fejlettsége tmellett azonnal megállapítható és feljegyezhető minden egyes atomrobbantási kísérlet, végezzék azt a Föld bármely részén. Tehát ha az imperialista államok részéről valóban megvolna a jóakarat, azonnal létre jöhetne a megegyezés. A halogató nyugati taktika okaira fényt vetnek a tőkés sajtó megállapításai. Így pl. a nyugatnémet Die VVelt azt írja, hogy az atomfegyverkísérletek teljes és végleges betiltása komolyan érintené az amerikaiakat, mert nem folytathatnák a kisméretű atomfegyverek további fejlesztését, amihei pedig a „háború szélén táncoló" politikájuk folytatásához okvetlenül szükség van. Így aztán érthető, miért nem óhajtják a fő kérdés megtárgyalását, miért helyezik előtérbe a mindenféle bonyodalomra könnyen ürügyül használható ellenőrzési problémákat, miért vitatkoznak oly hosszadalmasan az értekezlet napirendjéről, sőt még a tárgyalások elnevezéséről is. A Szovjetunió álláspontja világos és következetes. Kizárólag az imperialista hatalmaktól függ, milyen haladást érnek el az értekezleten ebben az egész emberiséget annyira érdeklő kérdésben. Nem kevésbé fontos a nemzetek közötti bizalom megteremtése és a feszültség enyhítése érdekében a hétfőn megnyílt másik genfi értekezlet, amely szorosan összefügg az elsővel. Mi e tárgyalások fő feladata? Jóllehet még nem határozták meg pontosan az értekezlet munkájának tartalmát, célja világos: a Kelet és a Nyugat szakértőinek olyan intézkedéseket kell megtárgyalniuk és javasolniuk, amelyek alkalmasak a háború hirtelen, meglepetésszerű kirobbantásának megakadályozására. A probléma nem új. Különböző formákban már 1955 óta a világpolitika napirendjén szerepel. Sürgőssé az a tény teszi, hogy egyre tökéletesebbé s így nagyobb erejűvé válnak a tömegpusztító eszközök. Mindenki előtt világos, hogy a váratlan támadás megakadályozásának kérdése összefügg a nukleáris fegyverek eltiltásával és a fokozatos leszereléssel. Ezt az álláspontot vallja következetesen a Szovjetunió. A szovjet kormány főképp azért egyezett bele a sorozatos genfi szakértői értekezletek megtartásába, mert a nyugati nagyhatalmak, elsősorban az USA kormánya, nem voltak hajlandók i;észt venni a kormányfői értekezleten, amely a nemzetközi feszültség enyhítésének problémáit együttesen lett volna hivatott megoldani. A szovjet kormány abból indul ki, hogyha ez a gyorsabb és közvetlenebb út már nem volt járható, a leszerelés komplex kérdésében részleges megegyezések is előnyösek lehetnek. Ugyanakkor a nyugati hatalmak sem helyezkedhetnek a végtelenségig szembe a világ közvéleményének és saját országaik közvéleményének egyre erősödő követelésével, amely megegyezést óhajt a leszerelés kérdésében. így azután, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, vagyis, hogy azt a látszatot keltsék, hogy leülnek tárgyalni, de azért saját érdekeiknek se ártsanak, előhozakodnak „ellenőrzést az ellenőrzésért" jelentő feltételeikkel. Olyan leszerelési rendszer bevezetésére törekszenek, amely számukra lehetővé tenné, hogy katonai tájékoztatásokat nyerjenek a szocialista országokról, de ezeket az intézkedéseket nem hajlandók hatásos leszerelési lépésekkel egybekapcsolni, így azután abba a visszás helyzetbe kerülnek, hogy ellenőrzési rendszert követelnek, de nem határozzák meg, hogy mit is akarnak tulajdonképpen ellenőrizni. Mindebből az látható, hogy az amerikai taktika az újonnan megnyílt értekezletnek egyszerűen katonai szakkérdések tanulmányozására, apró részletek végeláthatatlan megvitatására való szűkítésére irányul. Ezalatt zavartalanul fokozzák a lázas fegyverkezést, atomfegyverkísérleteket végeznek és az érdemleges megoldást egyre távolabbra halasztják. Rapacki lengyel külügyminiszternek a közép-európai atommentes övezet létesítésére irányuló terve a múlt héten újból a közvélemény érdeklődésének előterébe került. Ez a terv, amikor azt a lengyel kormány a múlt év végén előterjesztette, mindjárt nagy figyelmet és reményeket keltett. Az európai nemzetek joggal látták benne biztonságuk hatékony eszközét. Számos nyugat-európai kormány is állást foglalt mellette. E terv alapján Közép-Európát, vagyis Lengyelországot, Csehszlovákiát, az NDK-t és az NSZK-t .olyan övezetbe foglalnák egybe, amelyben atomfegyvert nem szabad sem raktározni, sem gyártani. Az atomfegyverrel rendelkező hatalmak e terv értelmében köteleznék magukat, hogy ebbe az övezetbe nem szállítanak s ott ,nem vetnek be atomfegyvert. A nyugati hatalmak — természetesen elsősorban az USA — a Rapacki-terv elfogadását azzal az ürüggyel utasította vissza, hogy e terv megvalósítása állítólag megbontaná az erők egyensúlyát Európában. A múlt héten Rapacki külügyminiszter eredeti javaslatának kiegészített módozatait terjesztette elő, amely a lehetőség szerint tekintetbe veszi a Nyugat által emelt kifogásokat. Rapacki az atommentes övezet megvalósítását két szakaszba javasolja. Az első szakaszban megegyezés jönne létre az atomfegyverek gyártásának és az atomfegyverek felhasználásának betiltásáról az említett övezetben. A második szakaszban megkezdődne a résztvevő államok fegyveres erői létszámának és szokásos fegyverzetének csökkentése. Ez az új javaslat teljésen megcáfolja mindazokat a kifogásokat, amelyekkel a M ŕtyugat eddig a Rapacki-terv eilen ope- H rált. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ^ — szokásukhoz híven — ne keresnének és ne találnának újabb ürügyeket ennek a módosított javaslatnak az elutasítására is. A nyugati hatalmak ellenkezésének alapvető oka, hogy nem akarnak lemondani európai fő háborús és atomtámaszpontjukról — Nyugat-Németországról — amely szintén az atomnjentes övezetbe tartozna. Hétfőn este Moszkvában aláírták a Lengyel Népköztársaság küldöttségének egyhetes szovjetunióbeli látogatását és tárgyalásait lezáró közös nyilatkozatot. Előzőleg a moszkvai központi stadionban igen látogatott népgyűlés volt, amelyen felszólalt Hruscsov és Gomulka elvtárs is. Hruscsov beszédének leglényegesebb része Németország egységesítésére. Berlin városa viszonyának rendezésére vonatkozott. A Szovjetunió — amint Hruscsov hangsúlyozta — békepolitikájában további lépést tesz és a potsdami szerződésből a Szovjetunió javára fennálló. Berlint érintő jogokat átruházza a Német Demokratikus Köztársaság kormányára. Az imperialista körök a Szovjetunió bejelentését nagy műfelháborodással fogadják. Szerintük a potsdami szerződés határozrtiányainak megsértéséről van szó. Sok mindenhez hozzászoktunk már az utóbbi időkben, mégis ez a kijelentés' minden eddigit túlszárnyal következetlenségében. A potsdami szerződést aláíró három nyugati nagyhatalom ugyanis tizenhárom éven keresztül rendszeresen és minden vonatkozásban megsértette ér megsérti a szerződés határozmányain egyesítette a nyugati megszállási övezeteket, önhatalmúan kikiáltotta a Német Szövetségi Köztársaságot. megbontotta Németország gazdasági és politikai egységét, nem hajtotta végre a háborús bűnösök megbüntetéséről, a demokrácia erősítéséről hozott határozatokat, hozzájárult a revansista célokat követő nyugatnémet hadsereg felállításához, a potsdami szerződés minden egyes pontja szellemének megszegésével Nyugat-Németországot mindenféle hadieszközzel, köztük atomfegyverekkel is felszerelte — és mégis még ők beszélnek a potsdami szerződés megsértéséről! A világ gondolkodó része bizonyára megadja erre a — nagyon enyhén szólva — határtalan következetlenségre a megfelelő választ. — cs — n ÜJ SZÖ 4 * 1958 november 13. 1