Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-01 / 302. szám, szombat

BRNO rohamos fejlődés előtt A kerületi rend­szer bevezetése előtt Brno a tör­ténelmi Morvaor­szág és Szilézia székvárosa volt. Ott működött a Legfelső Bíróság is. 1949. óta Brno csupán kerületi székhely, de lakos­ságának számát QQyAmKf) tekintve igy is a BKMÍVFIV9 Tr köztársaság máso­dik legnagyobb városa. Hogy <1 brnóiak egy kicsit sopánkodtak? Hát ebben van valami igazság. De amióta ott tartották az országos gépipari kiállításokat és különösen amióta megszületett á kormány döntése, hogy 1959-től kezdve ott rendezik a nemzetközi árúmintavásárokat, — a brnóiak megni/xigodtak. Illetve, hogy is fejezzem ki magam? Lázasan ké­szülődnek az első nagy nemzetközi találkozó megrendezésére. A brnóiak szeretik városukat, amely rohamos fejlődés előtt áll. Hazánk egyik legnagyobb, gép- és textiliparáról híres városa nemcsak érdekes, de megkapóan szép is. XIIL századbeli templomok tőszomszédsá­gában modern lakóházak, kis családi házak épülnek. Piros tetős épületek sorakoznak, felettük a zöldelö hegy­lánc, a Morva Karszt ködbe vesző nyúlványa díszeleg. A régi Brno szoborrá merevedett sárkányairól és öreg városházáról, ma a Városi Nemzeti Bizottság festői épületéről nevezetes. Az új Brno az országos gépipari kiállításról. A ta­valyinak egy millió fiatszázezer láto­gatója volt. Persze nem véletlen, hogy éppen Brnóban rendezték a gépipar i kiállításokat. A Zetor-traktor, az El­ső Brnói Gépgyár turbinái és kazán­jai, a Zeta-írógépek messzire elvitték a város hírnevét, s a textilszakembe­rek között a brnói posztó, szövet ugyancsak jó hangzású. Az eddigi ió tapasztalatok lehetővé tették, hogy a volt prágai mintavásár hagyomá­nyait felélesztve, 1959 szeptemberé­ben kitárjuk a brnói kiállítás két­szeresére kiépítendő területe, pavi­lonjai, csarnokai kapuját az egész világ érdeklődői, vevői, és eladói előtt. Örvendetes tény, hogy az országos kiállításból nemzetközi árumíntgvá­sár lesz. Ezentúl nemcsak hazánk, hanem a szocialista és kapitalista világ számos állama fog Brnóban gép­ipari termékeivel és nyersanyagaival vetélkedni, sőt bejelentették már részvételüket olyan kevésbé fejlett államok is, melyek nemzetközi vásá­ron még sohasem vettek részt. Nem csoda, hogy Kratochvílová elvtársnő, nemrég még a prágai Is­kola és Kulturális Ügyek Miniszté­riumának, jelenleg a brnói árúminta­vásár új vállalatának dolgozója, az új brnói lokálpatrióta, büszkén ka­lauzol a nemzetközi vásárnak szánt hatalmas területen. — A négyszázezer négyzetméternyi kiállítási területből hatvanezer négyzetméter lesz fedett — tájékoztat. — Az eddigi kiállítá­sokról már előnyösen ismert „A" pa­vilon mellett elkészült a legsúlyosabb megterhelést kibíró, körül galériával övezett teljesen korszerű „B" pavi­. Ion. Rakják már az alapjait a „C" pavilonnak, készülnek a tervei a „Z" pavilonnak és a tízemeletes központi kereskedelmi és sajtópalotának. — Örül az ember lelke, ha ilyeneket hall és még jobban, ha lát. Mert ez itt már nem álom, hanem eleven való­ság. Es aki isfneri Pisánk elvtársat, az új intézmény fáradhatatlan és har­cos igazgatóját, Kratochvílová elv­társnő és a többi felelős dolgozó lel­kesedését, elhiheti, hogy az új nem­zetközi vásártelep nemcsak az ün­nepélyes megnyitásra, öt perccel ti­zenkét óra előtt, de jóval előbb el­készül. Szeretettel fogjuk figyelni ennek a mozgósító 'feladatnak a tel­jesítését. A sok gyár — 270 ixtn belőlük — részben a város peremén működik, részben elvész az öreg házak között. Létezésükre a füstgomolyagokon kí­vül a nagy járműforgalom figyel­meztet. A Svratka folyócska romanti­kus víziútján kívül megszámlálhatat­lanul sok autóbuszjárat, helyi vonat és villamos szállítja az üzemek dol­gozóit. Az öreg város — fiatalodik. Csi­nosítja magát. Ez is a népi demokrá­cia jellemvonása. Az állomással szem­ben a Hotel Brno hatalmas épülete. Világvárosi színvonalon teljesen mo­dernizálták. A Slovan Szállóban a ká­véház, étterem, borozó és büfé szol­gálatain kívül vállalják a szálloda vendégei fehérneműjének mosását és vasalását, felsőruhája tisztítását és vasalását, cipűtisztíást, táviratfeladást, autótaxi megrendelését, jegyek be­szerzését szórakoztató üzemekbe, érték­tárgyak megőrzését és ami nálunk válóban újszerű: a vendéget megkér­dik, kívánja-e, hogy este szobájában zamatos, friss gyümölcs várja? Nem Brnónak állandó opera- és balett nagy dolog. De a vendégnek, bel- és színháza van. Ezenkívül természete­külföldinek egyaránt, jól esik, hegy n sen több más színháza és kultúrin­vit aminszükséglet érői is gondoskod- tézménye. A színházakat állandó bér­nák. Hol volt ilyesmi még pár évvel ; lök látogatják: munkások, főiskolások, ezelőtt! Persze a növekvő idegenfor­galomra való tekintettel új szállodát is építenek. Az utcán a nap minden időszaká­ban hullámzik a tömeg. Érkezők és házaindulók, bevásárló háziasszonyok, | nézdegélő idegenek állnak meg az íz­léses kirakatok előtt és vásárolnak az áruval zsúfolt üzletekben. Érdekes jelenség, hogy egész sor kisebb élel­miszerüzletet megszüntettek. A' jövő a tágas, szellős, világos, nagy üzlete­ké, árúházaké. így is megállapítható, hogy a köztársaságban talán itt van a legtöbb élelmiszer- és könyvüzlet. A brnóiak fizikai és szellemi táplá­lékkal egyaránt jól vannak ellátva. Figyelemre méltó az is, hogy igen sok az utcai elárusítóhely. ízes gyü­mölcsöt árusítanak bennük az idei bő termésből, de mellettük édességet, virágot is. Odébb forró virslit falatoz­nak jóízűen a járókelők. Az emberek udvariasak, tolongás, hangoskodás még a legzsúfoltabb áruházban, villa­mosban sincs. Mindenki türelmesen ,várja míg sorra kerül. Az üzletekben különösen előzékeny a kiszolgálás. Egy ukrán turista mesélte, mennyire jól esett neki, amikor valami apró­ság után az előadó azt mondta: — Köszönöm, -j Nekem volt valamire szükségem, az én rendelkezésemre állt az eladó — mondta ukrán ismerősöm mégis ö mondott köszönetet, ami­a város értelmisége, kereskedelmi al­kalmazottak, vasutasok. A nézők nagy­része a színházban sötét ruhát visel. Október egész második felét Leói Janáček halála 30. évfordulója meg­emlékezésének szentelik. Bemutatásra kerül Janáček majd minden műve. A megnyitás előtt álló nemzetközi zenetudományi kongresszuson a Szov­jetunió, az Egyesült Államok, a két német állam, Ausztria, Anglia, Len­gyelország, Románia, Franciaország, Hollandia Magyarország, Bulgária és Görögd-szág zenetudósai vesznek részt. Az utcákon, áruházakon aránylag sok a ňeonvilágítás. A; új kor fényei ragyogják be a gótikus remekműve­ket és a régi városháza tornyát, ahon­nan valaha hanrangszóval jelez­ték az ellenség közeledtét. A bolthaj­tásos kapú alatt szétterpesztett lá­bakkal függő hatszázéves krokodil ugyancsak csodálkozhat a világvárosi fenyeken: az ö idejében még a pet­róleumlámpa is újdonságnak számí­tott ... A városra az otthon- és gyermek­szeretet a legjellemzőbb. Ahány brnói­val csak beszéltem, szót ejtett a te­levízióról és a vikendházról. Vagy úgy, mint megvalósult álomról, vagy úgy, mint nemsokára beteljesülő vágnról. Ami lényegében annyit je­lent, hogy jövőre újabb takaros kis ért szolgálatomra lehetett. — Mi az : uikendházakkal gyarapodik a Svratka ilyesmit észre sem vesszük. Pedig ez partja, a köztársaság legsűrűbben be­az eladás kultúrája. Igaz, hogy nálunk épített, egyik legszebb rekreációs te­sem minden eladó ilyen. | r illet e ... SZILY IMRE Egzotikum, de művészi és hamisítatlan A brnói vásártelep, előtérben az „A" pavillonnal, madártávlatból fényké­pezve. Bratislava közön­sége még jól em­lékszik a Braziliana elnevezésű dél­amerikai népművé­szeti csoportra, amely mintegy egy évvel ezelőtt nagy sikerrel mutatko­zott be nálunk. Annál nagyobb ér­deklődéssel, várta közönségünk Keita Fodeba nyugat-af­rikai tanító és ze­neszerző Afrikai Balettjét, amely három hete vendég­szerepel hazánkban. Szerdán és csütör­tökön három elő­adás keretében lé­pett fel a harminctagú néger együt­tes a bratislavai Kultúra és Pihenés Parkjának zsúfolásig meg­telt esztrádtermében. Így lehetőség nyílt a két 'együttes színvonalának összehasonlítására is. Rövid párhuzamot vonva megállapít­hatjuk, hogy míg a Brazilianának a professzionális felkészültsége dalban, táncban, zenében és általában előadás­módban magasabb az Afrikai Balet­ténál, addig az utóbbi óriási előnye a népi elemek eredetisége, a mérték­tartó stilizálás, a hatásvadászatnak szinte maradéktalan elhagyása. A bemutatott huszonnyolc számban egymástól elválaszthatatlan a zene, a dal és a tánc. Ez adja az afrikai folk­lór számunkra kissé szokatlan jelle­gét. "A műsorszámok rövidek,' gyorsan peregnek és így mintegy elénk vetí­tik egy nagy kontinens népének éle­tét, örömét és bánatát, ünnepét és köznapját. A táncnak nincsenek bo­nyolultabb koreográfiai elemei, sok benne az ösztönösség, a rögtönzés és ezért az együttes elnevezése ellenére sincs itt szó balettről, a mi fogal­maink szerint. Ezzel szemben ebben a táncban hallatlanul sok a ritmus, az eredetiség, a bámulatos rugalmasság és könnyedség. A zenészek fő hangszere a tamtam néhány változata. Az ember szinte nem is akarja elhinni, hogy ennek a furcsa dobszerű alkalmatosságnak mi­lyen mágikusan vésztjósló vagy vér­pezsdítő, szomorú és ujjongó lehet a hangja, ritmusa. Emellett megismer­kedhettünk más ősi afrikai népi hangszerekkel is, mint például a kór elnevezésű 21 húros és gitárra em­lékeztető hangszerrel, amelyet olyan szépen szólaltatott meg Bakari, a xilofonszerű balafonnal, a kongommal és a kringgel. Az Afrikai Balett művészetében szá­ntunkra természetesen sok egzotikum van. De ez nemcsak és nem. elsősorban A Fodeba-együttes műsorának egyik jelenete. (Komlós Tibor felvétele) egzotikum, hanem hamisítatlan, igaz népművészet, még ha kissé távol is áll a mi szépérzékünktől. Afriká* tük­röző ősi, primitív elemek vegyülnek benne modernekkel, megőrizve n népi zamatot. Ez a magyarázata annak, hogy ez a játékos kedvű, a dalban, táncban, zenében, arcjátékban és rit­musban feloldódó együttes olyan nagy sikereket ért el Európa-szerte 1956 óta tartó körútja során. A mi közön­ségünk úgyszintén nagy szeretettel fogadta az ajrikai művészeket és há­lás " tapssal jutalmazta őket azért, hogy megismertettek minket egy sza­badságot áhító és a szabadságért küz­dő távoli és mégis emberileg közeli világ népének gondolkozásmódjával, művészetével, életével. Gály Iván Nyelvészeti előadás Dr. F. Sima a napokban érdeke3 előadást tartott Bratislavában a mo­dern nyelvészek körében. Az előadás témája az irodalmi magyar nyelv ke­letkezése volt. Dr. Sima előadásában részletesen foglalkozott ,az irodalmi magyar nyelv történelmi alakulásá­val. Az előadást élénk eszmecsere követte, amely hangsúlyozta azokat az erőket, amelyek befolyást gyako­roltak az irodalmi nyelvek kialakulá­sára és kiemelte a magyar nyelv stabilitását. (-) Az Októberi Forradalom 41. év­fordulójának ünnepségein adják át rendeltetésének Moszkvában a Szov­jetunió Népeinek Színházát, a Kreml egyik legszebb épületében, a volt Szverdlov-klubban. A színház a szov­jet köztársaságok Moszkvában ven­dégszereplő együttesei számára ké­szült. t.r nevelés feladata, hogy a gyer­ij mekben mennél több olyan íihasznos képességet és készséget fej­lesszen ki, amelyre a gyakorlati í'életben szüksége lesz. A kívánt cél felérése érdekében tudatosan és terv­szerűen szoktatjuk a gyermeket a í^helyes szokások, az illemtudó visel­jíkedés, a különféle képességek elmé­lyítésére, illetve betartására. Némely ^ szülő csodálkozva tapasztalja, hogy ŕliiába magyaráz naphosszat, minden H törekvése hiábavaló, gyermeke „nem ghallgat a jó szóra". S ha bepillantást p nyerünk az ilyen család életébe, azt 5 tapasztaljuk, hogy az ilyen szülő va­llóban csak azt teszi, hogy szavakkal próbálja meggyőzni gyermekét a he­Z^lyes magatartásra, eredményesebb •ílanulásra. A napirend, a feladatokkal Ovaló megbízás, a számonkérés, a he­5'ilyes magatartásra való szoktatás, ;|mindez ismeretlen a kétséytelenül. ^ jószándékú, de tapasztalatlan szülő h előtt. Mit tegyen hát a szülő, hogy ^gyermeke mennél több hasznos is­.Nmeret, szokás birtokába jusson? Q A gyermeket feladatokkal kell meg­Jjbízni. A feladat megoldásának célja. Dhogy gyakorolja magát a gyermek a jjhaszi.os képességek, készségek kiala­iíkításában. A különféle^ készségek el­J^mélyítése rendszeres gyakorlást kí­r-ván. A feladat teljesítése erőfeszítést ijkíván a gyermektől, ami egyrészt ^szellemi, másrészt fizikai erőkifejtést pjelent. Ezért van az, hogy igen gyak­iiran húzódozik a gyermek a felada­ttok. parancsok megoldása elől. Része íjvan ebben játékos hajlamainak is. ^Mindebből következik, hogy a nevelő hfelelőssége nem ér véget az utasí­tás, a feladat megszabásakor. Arról pis kell gondoskodnia, hogy segítséget "nyújtson a gyermeknek feladatai tel­jesítéséhez. Ha rideg parancsolgatás­sal akarjuk rákényszeríteni akaratun­kat, rendszerint ellenállásba ütkö­zünk. Ha a gyermek nem érti meg a parancs célját, tisztázatlan marad előtte a feladat értelme, rendszerint íelmarad a serkentő ösztönzés is, ami jnélkül a „csinálom, mert kell" nyomja ^rá bélyegét cselekedetére. így tehát, ínem mélyül el feladatainak megöl­Parancsolgatás ^ irányítás ľ dásában, következésképp fejlődése is lassúbb, eredménytelenebb. Ilyen eset­ben rendszerint hanyaggá válik, így akarata'is mindjobban gyengül. Ezért kell arra törekedni, hogy a gyer­mekben belső indítékot, akaratot, kedvet váltson ki utasításunk. Ha azt látjuk, hogy ez az indíték hiányzik, nekünk kell segítségére sietnünk. Ilyen segítség lehet az is, hogy igyek­szünk vele jól megértetni a feladatot. Hiszen a legtöbbször szívesen csinálja a gyermek azt, amit jól meg tud csi­nálni. Hasonló serkentő tényező le­het az is, ha lelkesítjük a feladat megoldására. Gyakori eset, hogy cső­döt mond mindenfajta próbálkozás. Mit tegyünk ebben az esetben? Nem marad más hátra, minthogy a neve­lői, szülői tekintély súlyával igyek­szünk hatni a gyermekre. Gyakran ez is kevésnek bizonyul. Ilyen eset­ben rendszerint még hatékonyabb rá­hatást veszünk igénybe. Parancs for­májában kell megszabni a feladat tel­jesítését. A parancs teljesítését azon­ban biztosítanunk kell. Mindezt nem kérlelhetetlen szigorral, hanem a kö­telességre való utalással, szoktatás­sal, majd a teljesítés utáni elisme­réssel kell tennünk. Igen gyakori, hogy valamilyen feladatot büntetés­ből kell elvégeznie a gyermeknek', amit természetesen kényszeredetten, kedvetlenül teljesít csupán, mivel nem látja a feladat értelmét, célját, így hasonló ,módon gondolkodik majd munkájáról akkor is, ha saját érde­kében kell cselekednie. Akkor is elveszti lelkesedését, ha olyan feladatok megoldását kívánjuk tőle, amelyek megoldására képtelen. Így tehát a feladat nagysága legyen arányban a gyermek képességeivel. Ha képtelen a megoldásra, ae utasítás teljesítésére, vagy kedvét veszti, vagy másokhoz fordul segítségért, amely nem mindig tanács formájában je­lentkezik. így elveszti önbizalmát s minden esetben másoktól várja majd a megoldást. Lassanként természe­tesnek véli, hogy mások tollával ékes­kedik. Vonakodnunk kell attól, hogy kifejezett parancs formájában kény­szerítsük a gyermeket a cselekvés­re. A parancs megszabása szinte minden esetben ellenszenvet vált ki a gyermekből, míg a feladattal való megbízás örömet, lelkesedést válthat k a gyermekből, melynek megoldásán is szívesebben fáradozik. Az ügye­sen megszabott feladat beláttatja a gyermekkel, hogy mit és miért kell cselekednie, míg a rideg parancsolga­tás fásulttá teheti. Tisztában kell lennünk azzal, hogy a gyermek szeret alkotni. A feladatot úgy kell tehát megszabni, hogy a gyermek érezze, alkothat, kedvére cselekedhet, ha teljesiti azt. Minden gyermekből örö­met vált ki a dicséret s további erő­feszítésekre ösztönzi. Ezért ne fukar­kodjunk az elismerő szavakkal, ha okot adott arra a gyermek. Ha rideg parancsot kénytelen teljesíteni, gyakran nem ismeri fel, hogy a fel­adat megoldása szükséges, annak meg­van a maga oka, sőt, hogy azt saját érdekében kell elvégeznie. Ezért van az, hogy a parancsolgatáshoz szokott szülő, vagy nevelő a legtöbbször megdöbbenve tapasztalja, hogy csu­pán a legszigorúbb ellenőrzéssel tud­ja biztosítani parancsa teljesítését. Ellenőrzésre pedig nem mindig futja idő s ha az ellenőrzés elmarad, a parancs teljesítése is késik. A megfontolt, megindokolt feladat belláttatja a gyermekkel, hogy saját érdekét szolgálja, ha a lehető leg­jobban igyekszik megoldani azt. A gyakori, sokszor öncélú parancsol­gatás gépiesen cselekvő, érdek nél­küli cselekvővé teszi a gyermeket s előbb utóbb belefárad, majd kezd kibújni a teljesítés alól. Néhány szülő azt gondolja, hogy annál hatásosabb a nevelése, mennél inkább ígyeks-zik szigorúan fogni gyermekét. Mit jelent az ilyen „szi­gorúság ?" Az ilyen családokban minden tilos a gyermeknek, mondván. hogy „nálunk fegyelem van", mintha a meghitt légkörben nem is lehet­ne fegyelem .. . Csak azt tiltsuk, ami tényleg indo­kolt. A sokféle tilalom lehetetlenné teszi azok betartásának ellenőrzését. Helytelen az, ha a tilalmat parancs nyomatékául azt is kilátásba helyezi a szülő, hogy megszegése esetén mi­lyen büntetést szab ki. Mondanunk sem kell, hogy ilyenkor félelemből cselekszik a gyermek. Az csak ter­mészetes, hogy korlátozni kell a gyermeket, minden tehát nem lehet­szabad számára, következésképpen tiltani is kell mindattól, ami számára még korai, vagy nem jó hatású. Ha tehát ezt be akarjuk tartatni a gyer­mekkel, rendelkeznünk, gyakran pa­rancsolnunk kell, mindezt , azonban magától értetődőnek kell láttatnunk, éreztetnünk a gyermekkel. Ha büntetést helyezünk kilátásba a tilalom megszegése esetén, azzal csak a gyermek figyelmét hívjuk fel arra, hogy kibúvó is van, a parancs meg­szegése is lehetséges. Igaz, kiderítés esetén büntetés jár érte, de hátha nem derül ki, gondolja a gyermek. Gondolatát tett követi s megpróbálja szerencséjét, hátha sikerül. Tegyük fel, hogy adott esetben sikerül. Ilyen esetben természetesen a beígért bün­tetés is elmarad, ígyhát a fenyege­tés is hatását veszti. Az ilyen gya­korlattal nevelt gyermek rendszeresen megszegi a parancsot, kibújik teljesí­tése alól. A fenyegetést megszokta, számára az falrahányt boisó, hatás­talan eszköz, minthogy tapasztalatból tudja, hogy a beígért következmény gyakran elmarad. A feladat megoldása a gyermek számára munkát jelent. Mint ahogy a felnőttek munkájának is. van kife­jezett célja, ugyanúgy a gyermek feladatainak is van célja. Mint ahogy a felnőtt sem parancsra cselekszik, ugyanúgy a gyermeknek sem szabad parancsra cselekednie. A munka alkotást jelent, lelkese­dés nélkül pedig ne& lehet alkotni. Ezt tartsuk szem előtt, amikor fel­adattal bízzuk meg a gyermeket. Böszörményi Jánoí ŰJ SZÖ 6 * 1958. november 1. r

Next

/
Thumbnails
Contents