Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-07 / 308. szám, péntek

ina, amely a cari Oroszország egyik legelmaradottabb része volt, a jövő országává válik. A szovjet hatalom fennállása óta százával épültek itt új ipari üzemek. Az SZKP XX. kongresszusának határozatai meggyorsították az építés ütemét. Képünkön: a novoszibirszki viUanyerömü építése. Egy a 350 ezer közül I Sztyepp és kőtörmelék helyén elet-Szibéria Krasznojarszk kerü- ő is nyakig a vízbe, míg Koziovot ki- r » * ^ • * Kelet-Szibéria Krasznojarszk kerületének déli csücskében az itt elterülő beláthatatlan szüzföldek közepén alakult a XX. pártkongresszusról elnevezett új szovhoz. 52 ezer hektár felszántott és bevetett terület tanúskodik az ország különböző részéből ideérkezett komszomolisták szorgalmáról. Ebbe a végtelen határúnak tűnő új szovhozba látogattam el, hogy megismerkedjem a szűzföldek elszánt és kemény munkától edzett harcosaival. Charlanov Georgíjtól, a szovhoz pártszervezetének titkárától hallottam a következő rövid történetet: 1954. tavaszán érkezett ide a 19 éves Melkozeriov Anatolij, a mostani Komszomol-bizottság elnöke, a harmadik Komszomol-brigád csoportvezetője. Ez a vékonydongájú fiú, amikor az első gyűlésen elmondta, hogy mint első éves főiskolás jelentkezett a szűzföldre és hogy szülei ellenezték elhatározását, a többiek egy kissé fitymálva néztek rá és arra gondoltak, hogy ez sem bírja ki itt sokáig. A csendes tremészetű, szemüveges fiú azonban annak ellenére, hogy nem volt hozzászokva a kemény életmódhoz, soha egy szóval sem panaszkodott sorsára. A vékony sátorlap alatt a többiekkel együtt megadással tűrte a hideget, az éjszakai fagyokat, amely még a legjobb takaró és bunda alá is belopódzott, elkergetve a test melegét. Anatolijt társai mindig könnyebb munkára osztották be, mivel ő volt a többiek között a leggyengébb. Az egyik gyűlésen azonban Anatolij határozottan tiltakozott az ilyen munkabeosztás ellen. — Adjatok nekem is olyan munkát, mint a többieknek i— kérte a vezetőket, és ezek meg is ígérték. Szívósságáért és szorgalmáért társai lassan megszerették. Anatolij kevés szabadidejét is arra használta fel, hogy tovább tanuljon. Igaz, viharlámpa mellett, hideg sátor alatt, vagy kint a szabad ég alatt nem ment úgy a tanulás, mint Kemerovban, szülei kényelmes, központiffitéses lakásában. De annál maradandóbb volt ez, mert az élet iskolája tanította az itteni szűzföldön, ami három főiskolával is fölér. Egy alkalommal vagy 25 km távolságra kellett épületanyagért traktorral elmennie. Kezdődő tavasz volt, amikor még hó borítja a sztyeppét, de már érezni a tavasz lágy simogatását. — Ki jön velem? — kérdezte Ivan Kozlov, a traktoros, akit az anyagért küldtek. — Megyek én, szólt Melkozeriov Anatolij komszomolista. — Kozlovii ak nem nagyon volt ínyére Anatolij jelentkezése, mert ugyan mit kezd egy ilyen vékonydongájú fiúval, ha esetleg valami baj történik útközben. De nem akarta megbántani társát, s így elindultak ketten. Késő délután, amikor visszafelé jöttek, a traktor elromlott. Mire a hidegtől vacogó foggal megtalálták és kijavították a hibát, este lett. Találomra indultak tovább a beláthatatlan, dombos sztyeppen. Ekkor történt, amire Kozlov egész életében emlékezni fog. A nehéz, lánctalpas traktor alatt beszakadt egy kis tónak hóval borított jege, és a traktoros törött lábbal zuhant a jéghideg vízbe. Anatolij, aki hátul a szánon ült, társa kiáltására azonnal segítségére sietett. Nem volt azonban könnyű a jégbe kapaszkodó társához eljutni. Kétszer esett be ő is nyakig a vízbe, míg Koziovot ki húzta. Ezután következett a hősies f Tízezer kilométert utaztam a Szovharc, az ötórás pjyalocjlás, amelynek jetunióban vasúton, tengeri és folyaminden pillanatában Anatolijnek az ± mj hajón, repülőgépen. Kárpát-Ukrajvolt az érzése, hogy összerogy, és £ nát

ój kezdve, Lvovot érintve, a gazitt a veg. -j-dag termésű Moldavai Köztársaságon - Menj egyedül, én megvárom £ keresztül Ogyesszába, innen a Feketea többieket - beszelte ra társát X tenge

r i

egs

Zebb üdülőhelyei közül JalKozlov, aki Anatolij nélkül egyetlen lépést sem tudott tenni. Ő azonban tába és a csodaszép szubtrópikus Szocsiba. vezetett utam. Láttam Roszto% vot, Moszkvát és Leningrádot, Ukrajrna, Fehéroroszország, az Orosz j. SZSZSZK nagy területeit, a napfényes % Grúzia egy részét, a horizontba vesző ý kéklő tengert, beláthatatlan síkságot, l-és eget ostromló hegyormokat, a £ brjanszki hatalmas erdőséget, kilomé$ tereken át húzódó napraforgó- és ku••• koricaföldeket, gyárvárosokat, kolhoX zokat. És megláttam, megismertem Ť otthonában, hazájában a szovjet emX • bert. Kötetekre valót lehetne írni rw

iMnwmmmiMJUi •. , vm, í" e9y üyen út látottjairól, tapasztalataiJB^^WKBH^^^jl^^^ÉčjW 7 ról, a sok érdekesebbnél érdekesebb, ^W

^Pp-Jf

ŕ" 'JHOT' Si i: szebbnél szebb létesítményről, termé*!• szeti é.s társadalmi vonatkozású meg- n y ^nyelésről. ^IIRX't **'

; A sok élmény közül mégis kettő Ipflllppl? X ragadta meg a legjobban a képzelete^ met, kettő hatott rám a legmélyebben, Ebédet osztanak a harmadik kom- T legmaradandóbban. Az egyik a Vlaszomolbrigád tábori konyháján. 4 gyimír Iljics Leninről elnevezett Vol••• ga—Don-csatorna, a másik: Sztálinnem hallgatott rá. Utolso erejét ± grad Nincsenek me

ssze egymástól, hiösszeszedve, a végkimerülésig elfa- j. szen a csatorn

a Sztálingrádtól egyradva, hajnal felé be vánszorogtak | két óraj hajóÄtra torko

l '

bele a mé

l_ a sátortáborba. Tudogyulladas, tobb- x tóságteljesen hömpölygő Volgába. hetes ágybanfekvés következett, de mindketten szerencsésen megúszták az esetet. Ennyi a történet. Kozlov és társai előtt egyszerre óriássá nőtt a csendes, szemüveges fiú, aki élete kockáztatásával mentette meg társát a biztos haláltól. Kozlov ezentúl szinte elválaszthatatlan barátja lett Anatolijnak, megtanította a traktorkezeiésre, és aztán S van közös, rokonvonásuk. Mind a kettő a háború után tüneményesen rövid idő alatt a semmiből született. Az egyik helyén homokos, növényt alig tűrő, vakondturásos sztyepp volt, mikor ideirányították a hatalmas lépegető földkotrókat, a különféle gépek légióját és a büszke elszántsággal jelentkező szakemberek, munkások hadát, hogy két év alatt megszülessen mindig együtt dolgoztak. Anatolijt f a

z öt tengert összekötő 101 kilométe először a Komszomol-bizottságba váres víziút és a vihar idején három lasztották be, majd később a bízottr méteres hullámokat vető Cimljanszkiság elnöke lett. Megszervezte a bri- j. tenger, ez az óriási víztároló, amelygádok közötti munkaversenyt és X ből a/óta sze

rtekúsztak a sziket termint a harmadik Komszomol-brigad ± mőfö!ddé varázsló öntözőcsatornák vezetője kiváló munkájáért ijlár £ hajszálerei. Jegyezzük meg jól: a 101 többször kapott kituntetest. •! kilométeres Volga-Don ' csatornát Lám, mivé nőtt ez a csendes, vé- X két év alatt építették, jelentős szint kony fiú, akiről társai azt hitték, r különbséget áthidalva a tizenhárom hogy sokáig úgy sem bírja ki a $ egységből álló korszerű zsilip-rendszűzföldek feltörésének fáradalmait. X szer segítségével, míg például a 81 Magam is beszéltem ezzel a komszo- r kilométer hosszú Panama-csatorna molistával és társával. Kozlovval, a harmincöt évig készült, harmadik brigád vagontáborában. 1 . Maiak

ovszkii-ro! elnevezett foAmikor Kozlov Ivan Petrov.estól, g^Ä „£a ^sz ú' z f ö ľd °k de ré k doľqozói á'tól t >

S' m

é9P

ed

l9 "«* ľú iiľ Ž szakszervezeti küldöttek, vagy halaľ .""í" d

ő értelmiségiek, hanem dúsgazdag a fizetése és mennyi most, ontuda- bur7Soák E*

k „ francia ur

at q

ok tosan. sőt egy kissé sértődötten .t. válaszolt: ... t rosszul leplezett gőggel és lenézéssel - Nem jól ismer maga minket;;; néztek a kanyargó Do

n kozáktelepüelvtárs. Nekünk szovjet komszomor lés

e, mellet

ti ki

kötőkben munkájukat listáknak nem a kereset a leg énye- .;. természetesen nem ünneplőben végző gesebb hanem az hol lehetünk ha-;;; emberekre D

e amikor meglátták zanknak a legjobban hasznara. Lát- z Ci

mij

anszkot, a néhány szegényes ház ja. amikor idejöttünk, csak puszta .!. hel ét eltoglaló fris

s lendületben tersztyepp volt a vidék, ma pedig gaz- ± j

efzkeáö várostf a víztároló szemhadag termőföld, melyről ez idén már Sztálingcád szintén a semmiből, jobban mondva üszkös, acélverte romokból kelt új életre. A háború előtt 30 km-es hosszúságban húzódott a Volga partján, s amikor lezajlott a nagy ütközet, a világháború döntő fordulatát, a náci hadigépezet végórájának kezdetét jelentő csata, ugyanilyen hosszúságban csak törmelék, kösivatag, pusztulás maradt. Van egy múzeuma, amelynek anyagán lemérhettük a volt Carycin és a régi Sztálingrád sorsát, múltját. S vannak ennek a városnak más olyan emlékei is, amelyek nem hagyják feledtetni ezeket a múlt időket. Meghagytak néhány romházat, eredeti formájában újra felépítették Pavlov szerzsant házát, amelyet néhány társával nehéz heteken keresztül védett a sokszoros fasiszta túlerővel szemben, márvány obeliszkek magasodnak az elesett hősök nyugvóhelye fölött, s a városban mindenütt kőtalpazaton nyugvó harckocsi-tornyok jelzik a védelem vonalét, szemléltetően mutatva azokat a helyeket, ameddig az ellenség eljutott. A város fölé kapaszkodó hármas dombon, a legnagyobb harcok színhelyén, a Malahovszká mohilán, mementóként, figyelmeztető ujjként áll az emlékmű, s a vörhenyes, agyagos, vérrel itatott sztálingrádi föld minden kis daA Volga—Don-csatorna 1. számú zsilipje. Volga melletti városra, amelynek jellemzője a#egymás mellé sorakozó gyönyörű épületek sokasága és a rnéj több építkezési daru. Sztálingrád felkelt halottaiból, tündöklően szép, megrendítően erős látvány. Azt mondtuk, hogy a Lenin-csatorna és Sztálingrád a háború után a semmiből lett. Talán jobb volna, ha úgy mondanánk: a semmi helyén lett. Nemcsak pontosabb, hanem igazabb is a megfogalmazás. Mert az új csatorna és az új város nem a semmiből hanem valami csodálatraméltóan nagyból lett: a szovjet ember tisztemindenre ajkukat biggyesztették, X tárba vesző barnássárga tükrét és 5 millió pud gabonát adunk az or- * ho8SZÚ órák mülv

a Kalacsnál az első, szag szuksegletere. í-nemcsak modernségével, hanem szép* Ä"! 'smertem meg őket, v sé éy

e, é monum

e

y

nt

alitásával is ható őszintéknek egyszerűknek, onfelálÍ zs

l

a

li ti amel t tovabb

i tizenkettő dozoknak, akik a part vezetesevei a köv

e

H

let

t, ,

ee

s/

tt a

z álluk, arcukra kiNagy Október. Szocialista Forradalom f mt leplezetlen csodalkozás és a ... óta nagv hősiesseqet és onfeláldo- „ u-i i * « • u , - < zást tanúsítottak hazájuk felvirágoz- i meghökkenés. A semm. helyén a komtatásáért. A szüzföldek meghódítása-j'

munlzmus e^y

l

k hatalmas építkezését is egy kis része a hős szovjet Kom- % láthattak a sajat szemükkel, letagadszomol számunkra példáaadó munká- J hatatlanul, minden tamáskodó kétséjának. HORVÁTH SÁNDOR | get kizáróan. A védelem vonalát jelző emlékmű, a háttérben „Pavlov szerzsant háza". rabkáján még látogatásunk idején is lépten-nyomon szemünkbe ötlöttek a gyilkos repeszdarabok, a puskagolyó hüvelyek, a szétroncsolt fegyverek rozsdás alkatrészei. Az ember lehajolt egy maroknyi földért, hogy emlékeztetőül erre a hősi városra — hazahozza. Tekintetünk azután lesiklott a letet, testvéri szeretetet méltán kiérdemlő akaratából, akadályt nem ismerő öntudatos, áldozatkész munkájából, új világot formáló erejébőL, amely a kommunista társadalom, a Szovjetunió legyőzhetetlen erejét dokumentálja fellebbezhetetlenül. GALY IVAN ÜJ SZŐ 5 * 1Í58. november 7i