Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-01 / 302. szám, szombat

Használjuk fel a tartalékokat — i a mezőgazdasági termelés valamennyi szakaszán V. Krutina elvtársnak, a CSKP KB titkárának felszólalása az SZLKP KB október 23-i és 24-i ülésén Mezőgazdaságunk jelenlegi helyzete arról tanúskodik, hogy a termelésnek 1960-ig előirányzott növekedését, valamint a növekedéshez a harmadik ötéves terv éveiben szükséges további elengedhetetlen feltételek megteremtését, a mezőgazdaságunkra vonatkozó, valamint politikai, gazdasági és kulturális intézkedések biztosításával kell elérnünk. Falvaink új feladatai és a falvainkon végbemenő mélyreható változások megkövetelik a mezőgazdaság anyagi alapjának megerősítését, a szocialista gazdaság terén foganatosítandó intézkedéseket, a mezőgazdaság irányításának tökéletesítését, valamint a munkamódszerek megváltoztatását és lényeges megjavítását. Mindezt alá kell rendelnünk a fő célnak, mely szerint mezőgzdaságunkban el kell érnünk a termelőerők további gyorsütemű fejlesztését. Az e célhoz vezető úton meg kell oldanunk számos bonyolult és fontos termelési, valamint gazdasági kérdést is. E kérdések közül egyesek országos jelleqűek, ki vannak dolgozva és megtárgyalásra kerülnek a központi szervekben. AZ ÁLLATTENYÉSZTÉSI TERMELÉS AZ ELSŐ HELYEN A CSKP XI. kongresszusának határozata kitűzte, hogy a mezőgazdasági termelés struktúráját Szlovákiában fel kell javítanunk az állattenyésztési termelés növelésével, elsősorban a szarvasmarhatenyésztés növelésével. Ez Szlovákia mezőgazdasági termelésének növelése szempontjából kulcsfontosságú kérdés. Annak ellenére, hogy rendszeresen növekszik az állattenyésztési termelés, jobbak a káderek, az istállók építésével és a takarmányalap bővítésével fnég mindig nem lehetünk megelégedve. Még jelentős tartalékaink vannak, melyeket a mezőgazdasági és a városi dolgozók életszínvonalának további emelésével összhangban mozgósítanunk kell. Jelentős tartalékok rejlenek az állatok hasznosságában, szaporulatában, valamint tejelőképességében. Míg az egy hektárra vonatkoztatott szarvasmarhaáUomány^ cseh országrészekben 25 százalékkal sűrűbb mint Szlovákiában, ez a különbözet a hústermelést illetőleg eléri a 37,8 százalékot. Szlovákiában az egy hektár szántóföldre vonatkoztatott sertésállomány 28,8 százalékkal sűrűbb, azonban a sertéshústermelés 8,4 százalékkal kisebb. Hasonló a helyzet a tej- és a tojástermelés terén is. Az állattenyésztési termelés legnagyobb tartalékai az EFSZ-ekben, elsősorban az EFSZ-ek közös termelésében rejlenek. Ezt a legjobban úgy fejezhetjük ki, ha összehasonlítjuk a szlovákiai állami gazdaságok termelésével. Az állami gazdaságok egy hektárnyi termőtalaj területére számítva a vágóhídi marha 39,6 kg-ot, a vágóhídi sertések 115,6 kg-ot tesznek ki, és 486,8 liter tejet érnek el. Az egységes földművesszövetkezetek azonban csak 59,6 kg vágóhídi sertést termelnek, ami csupán a fele annak a mennyiségnek, melyet az állami gazdaságok termelnek. A szövetkezetek egy hektárra vonatkoztatva csak 198 liter tejet termelnek, ami a felét sem éri el az állami gazdaságok termelésének. Ezzel szemben Csehországban csaknem ellenkező az arány. Az EFSZ-ek hektáronkénti termelése nagyobb, mint az állami gazdaságoké. Ebből az következik, hogy a pártnak Szlovákiában figyelmét elsősorban az EFSZ-ek közös állattenyésztési termelésének növelésére kell összpontosítania. TEREMTSÜNK RENDET A HÄZTÄJI GAZDASAGOK KÉRDÉSÉBEN Az állattenyésztési termelés és általában a szövetkezeti termelés fejlesztésének további igen lényegbevágó fékezője a háztáji földek nagy területe és az e földeken nevelt nagy marhaállomány, mint ahogyan erről a következő példa is tanúskodik: A közös tenyészetek szarvasmarhaállományának sűrűsége 36, míg a háztáji gazdálkodásban csaknem 152. A közös tenyészetekben a sertések sűrűsége 90, a háztáji gazdálkodásokban csaknem 462. A kocák száma, melyeket az alapszabályok értelmében a háztáji gazdaságokban nem szabad nevelni. 2Í,2 százalék hektáronként, míg a közös tenyészetekben csak 10. Egy szövetkezeti családra átlag 24 baromfi jut, vagyis 100 hektáronként 480, és emellett a tyúkok mennyiségének sűrűsége az EFSZ-ekben nem megfelelő, 100 hektáronként csupán 103, ami négyszer kevesebb, mint a háztáji gazdaságokban. A háztáji gazdaságok állatállománya ilyen feltételek mellett nem nevelhető csupán a háztáji gazdaságok hozamaiból. Ezért a szükséges takarmány lényeges részét a személyes gazdaság javára a közös gazdaságból merítik. A nagy háztáji gazdaságok egyes esetekben nagyobb jövedelmeket biztosítanak a szövetkezeti Ragoknak, mint a közös gazdálkodásban végzett munka, s ennek következtében a minimumra csökken érdekeltségük a közös termelés eredményeiben. Mivel a» szlovákiai EFSZ-ek gazdálkodásának általános eredményeit kedvezőtlenül befolyásolja a közös állattenyésztési termelés alacsorfy színvonala, úgyszólván az ' összes EFSZ-ben különösen e téren kell megoldanunk a helyzetet. Az egy hektárra vonatkoztatott saját takarmányok termesztése emellett Szlovákiábán egyes takarmányfajtákpt illetőleg nagyobb, mint a cseh országrészekben, úgyhogy az állatállomány sűrűségének a cseh országrészekkel való arányban szintén egészen reálisan azonos színvonalra kellene kerülnie. A takarmány nagy részét azonban a háztáji gazdaságok használják fel, ahol nagy a marhaállomány. A nemzeti bizottságok ezzel kapcsolatosan még nem tudtak határozott intézkedéseket foganatosítani, jóllehet a háztáji gazdaságok állatállománya az alapszabályzatban előírt színvonalra való csökkentése és a közös istállókban való elhelyezése lényegesen hozzájárulna az EFSZ-ek közös tenyészeteinek növeléséhez. A szlovákiai alacsony állatállomány további oka abban keresendő, hogy a törzscsordából nagymértékben kiselejtezik az egyes darabokat és azt lassan töltik fel. E téren a saját tenyésztésű marha-' állomány növelésében bizonyos mértékben javulás észlelhető. Az elért ütem azonban nem felel meg a szükségleteknek. Az EFSZ-ek alakítása sorén és amikor további parasztok lépnek a már létező EFSZ-ekbe, még mindig gyakran előfordul, hogy mielőtt a parasztok belépnek az EFSZ-be, eladják marhaállományuk nagy részét. Míg például a cseh országrészekben, ahol a parasztok az EFSZ-be való belépésük előtt pozitívan oldották rrieg a marhaállomány eladásának kérdését és így az új EFSZ-ekben nagyobb a marhaállomány sűrűsége, mint a régebbi szövetkezetekben, Szlovákiában ellenkező a helvzet. Az új EFSZ-ek marhaállományának sűrűsége 18,1 százalékot, a régi EFSZekben 35,4 százalékot tesz* ki. Ha mindezeket a problémákat gyorsan megoldjuk, a szlovákiai állattenyésztési termelés fejlődése is gyors ütemben halad előre. Az állattenyésztési termelés fejlesztése megköveteli, hogy az eddiginél határozottabban fogjunk hozzá a takarmányalap, valamint az egész növénytermesztés kérdése növelésének megoldásához, amit elsősorban a hektárhozamok növelésével kell elérnünk. Szlovákiában megvan minden feltétel arra, hogy a takarmányfélék termelését illetőleg a lehető legrövidebb időn belül elérjék a "cseh országrészek színvonalát. Ennek feltétele, hogy gyors ütemben szüntessék meg az alacsony hozamok fő okait, melyek a nem elegencjó agrotechnikában keresendők. Például a dél szlovákiai járások, mint a dunaszerdahelyi, nagymegyeri, komáromi, aranyosmaróti és más járások igen termékeny földjei lényegében kisebb hozamokat adnak, mint a magasabb fekvésű körzetekben. Ennek következtében az e helyeken működő EFSZ-ek jövedelme is kisebb. Ez arról tanúskodik, hogy éppen a termékeny körzetekben vannak nagy tartalékok, melyek gyorsan és nagyobb költségek nélkül felhasználhatók, mégpedig nemcsak a növénytermesztés, hanem az állattenyésztési termelés terén is. Ogy vélem, ha el akarjuk érni a hektárhozamok további növelését, .valamint a növénytermesztés általános fokozását, mérlegelnünk kell és át kell dolgoznunk különösen a vetésterületek struktúráját, úgyhogy az egyes terményeket a legmegfelelőb talaj- és éghajlati feltételek között termesszék. El kell érnünk, hogy a gabonafélék ne haladják meg az 56 százalékot és a takarmányfélék vetésterületét a szántóföldek legalább 25 százalékára terjesszék ki. i FEJLESSZÜK LÉNYEGESEN A TERMELŐERŐKET Pártunk figyelmének előterében különösen a mezőgazdaság áll, mert e téren számos nagy feladatot kell teljesítenünk és ezzel kapcsolatosan sok lényegbevágó, nehéz problémát kell megoldanunk, melyek lakosságunk nagy részének életszínvonalát érintik. Ezért e téren még hathatósabbá kell tennünk a pártszervek és szervezetek munkáját. Határozottabban és az eddiginél szívósabban kell megoldanunk a felmerülő problémákat, bátran életbe kel! léptetnünk az új termelési és munkamódszereket, melyek segítenek gyorsabb előrehaladásunkban. Elegendő megemlítenünk, hogy az 1954-es évvel szemben a mezőgazdasági jövedelmek 1957-ben több mint 50 százalékkal emelkedtek, úgyhogy ma egyegy mezőgazdasági dolgozó átlagos tiszta jövedelme eléri népgazdaságunk többi dolgozója jövedelmének színvonalát. Lényegesen bővül az anyagi-műszaki alap Is, hiszen 1954-től 1957-ig csupán gépekre és berendezésekre 5 milliárd 300 millió koronát fordítottunk. Ezek az in-tézkedések vitán felül jelentős mértékben hozzájárultak a mezőgazdaság szocialista átépítésének meggyorsításához, valamint a mezőgazdasági dolgbzók életszínvonalának emelkedéséhez. Ezeket az intézkedéseket, sajnos, nem tudtuk kellőképpen kihasználni a mezőgazdasági termelés gyors Utemü fejlesztésének biztosítására is, ami jelenleg a fö célunk. Jelenleg az ötéves terven kívül más fontos kérdések kidolgozásával is foglalkozunk, melyek összefüggnek a mezőgazdaságunkban eszközlendö minőségi változtatásokkal és annak szükségletével, hogv áb kell szerveznünk, át kell építenünk a kisárutermelésnek megfelelő felépítményt, mely nem felel meg a szocialista termelési viszonyoknak, piaci viszonyoknak, a szocialista ipar és a szocialista mezőgazdaság közötti, valamint a mezőgazdaságon belüli viszonyoknak. Hogy minél nagyobb mértékben támogathassuk a termelőerők fejlesztését, szándékunkban van a mezőgazdaság irányításának további megjavítására vonatkozó egyes intézkedések foganatosítása. A Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium új szervezési formájában valóban új módszeres szerv kell, hogy legyen és a2 operatív irányítást az alacsonyabb fokozatú szervekre kell ruháznunk. Ezzel kapcsolatosan egyidejűleg minden bizonynyal az eddiginél határozottabban kell közvetlenül a termelő egységeket, azaz elsősorban az EFSZ-eket szakképzett káderekkel megerősíteni. Ezért megtárgyaljuk a szakképzett káderek szükségletére, nevelésére irányuló javaslatokat és a mezőgazdasági dolgozók szakképzettsége színvonalának emelésae vonatkozó kérdéseket. Tudatosítanunk kell, hogy milyen minőségi változásokra kerül' šor az agronómusok, a zootechnikusok, a technikusok és többi dolgozók körében. Ezeket a dolgozókat, akik lényegében a JNB statisztikai szolgálatának központját alkották, áthelyezték az egyes üzemrészlegekre, ahol azonban már nem mint statisztikusok, hanem mint termelési dolgozók tevékenykednek. Abban a pillanatban, amikor elérjük e káderek elegendő létszámát és át tudjuk adni okét az EFSZ-eknek, elerjük azt is, hogv megváltozik kollektív jellegük és már nem lesznek statisztikai, hanem közvetlenül termelési tényezők. Ez minőségi fordulatot jelent munkájukban, amit mindeddig meg nem értettek és nem értetlek meg a járási nemzeti bizottságok sem. Ezeknek az embereknek, amennyiben nem törődnek a termelési fefadatokkai és sok esetben nem viselnek semmilyen felelősséget, meg kell mondanunk, hogy ok a felelősek a hektárhozamokért, vala'mint az állatok hasznosságáért. Feltételezzük, hogy ezek az intézkedések megszüntethetik a termelőerőknek a már létrejött termelóviszonyok mögött való lemaradását es így kiküszöbölik a felmerült ellentéteket. Ezek az ellentétek magától értetődően ideiglenesek, mert a mezőgazdaság szempontjából is érvényes; hogy a termelőerők fejlődése gyorsabban halad előre a termelési viszonyok fejlesztésénél, melyek lemaradnak a termelőerők fejlesztése mögött. Eddig azonban az a tényállás, hogy a szocialista termelési viszonyok döntő túlsúlyba kerültek, hogy a szocialista szektor a mezőgazdasági földek több mint 70 százalékán gazdálkodik, de a termelőerők számos EFSZ-ben még a kistermelés jellegét viselik és igen lassú a termelés fejlesztésének üteme. Ez azért van így, mert nem elegendő mértékben szállunk síkra a termelőerők fejlesztéséért, ragaszkodunk az elavult, konzervatív munkamódszerekhez, szervezéshez és irányításhoz, hogy nincs elegendő tapasztalt emberünk, elég ismeretünk, sót a nagyüzemi termeléshez szükséges elegendő eszközünk sem. Felépítményünket nem alkalmaztuk elegendő mértékben a mezőgazdaság Irányításának szükségleteihez. Mindezeket a kérdéseket fokozatosan úgy akarjuk megoldani, hogy megfeleljenek a szocialista termelési viszonyok adott szükségleteinek és a lehető legnagyobb mértékben támogassák a termelőerők fejlesztését. A közeljövőben a nemzetgyűlés elé terjesztjük a mezőgazdasági földek megvédéséről szóló törvényt. A falvak kollektivizálásának folyamatában egyrészt új nagy gazdaságok létesülnek, azonban másrészt mintegy félhektárnyi parányi területek létesítésével a földek' felaprózására kerül sor. Az említett törvény nagy jogokkal ruházza fel a nemzeti bizottságokat, melyek hatáskörükben megváltoztathatják a helytelen intézkedéseket és megakadályozhatják a földek felaprózását. Szükséges lesz azonban, hogy a törvényerejű 'ntézkedéseket egybekössük a talaj termékenysége növelésével kapcsolatos mindennapi gyakorlati tevékenységgel. FOKOZZUK A PÁRT POLITIKAI ÉS SZERVEZÉSI MUNKÁJÁT A füleki járási pártbizottság a falusi pártszervezetek előtt álló feladatokkal foglalkozva még az év elején elhatározta, hogy fokozott figyelmet fog szentelni az alapszervezetek tevékenységének. Az irányítás legfontosabb része a pártszervezetek elnökeivel való foglalkozás. Ez már csak azért is elengedhetetlen, mert sok helyen fiatal kommunisták kerültek a pártszervezetek bizottságaiba. Bár valamennyien nagy tapasztalatokkal rendelkező szakemberek, a pártvezetés munkája terén azonban kevés a gyakorlatuk. A járási pártbizottság mindjárt a konferencia után hozzálátott a pártszervezetek elnökeinek iskolázásához, s háromnapos szemináriumot szervezett számukra, amelyen gondosan tanulmányozták és megvitatták a következő kérdéseket: A falusi pártszervezet vezető szerepének érvényesítése, a demokratikus centralizmus és a párton belüli demokrácia jelentősége a tagok aktivizálásában, továbbá a párttagság növekedése szociális és korbe'i szabályozásának fontossága a falun. Az előadásokat, melyeket élénk viták követtek, a járási pártbizottság vezető funkcionáriusai és az apparátus dolgozói tartották. Az iskolázást „"iker koronázta. Az év folyamán sok új tagjelölttel erősödtek a falusi pártszervezetek, főleg a szövetkezetek legjobb dolgozóinak soraiból. Az említett szeminárimn nagy segítséget nyújtott a falusi pártszervezetek elnökeinek, az egységes földművesszövetkezetek megszilárdításában és újak megalakításában is. Jól készítik elő és vezetik nemcsak a taggyűléseket, de a nyilvános párttaggyűléseket is. Itt a kommunisták MEGJEGYZÉS idejében értesítik a falu dolgozóit a nyilvános parttaggyülések időpontjáról és napirendjéről. A napirend előkészítésében sok párttag és tagjelölt vesz részt, így minden alkalommal elevpn a vita. Ä falu életének és jövőjének alapos elemzése, a hibák bátor bírálata elősegítette a szövetkezeti parasztok munkakedvének növelését is, ami a hektárhozamok és az állattenyésztés gyarapodásában nyilvánul meg a legjobban. A járási pártbizottság a közelmúltban általánosította a nyilvános párttaggyűlések előkészítése során szerzett tapasztalatokat. Értekezletre hívta egybe a pártszervezetek elnökeit s minden szempontból megvizsgálták és megvitatták ezeket a tapasztalatokat. A járási pártbizottság legújabb határozata szerint a téli hónapokban még nagyobb gondot fog fordítani nemcsak a pártszervezetek elnökei, de a pártbizottságok tagjainak iskolázására is. A járási pártbizottság rendszeresen meghallgatja a falusi pártszervezetek elnökeinek beszámolóit az agitációs munka helyzetéről és határozataival, útmutatásaival segíti őket, módot •nyújt a hibák kiküszöbölésére, ezen a fontos munkaterületen. A falusi pártszervezetek funkcionáriusai iskolázásában nagy segítséget nyújt a kerületi pártbizottság is. Az idén például több mint 25 alapszervezet pártbizottságának tagjai vettek részt internátusi tanfolyamán, Kassán és Losoncon. Nem véletlen tehát, hogy a falusi pártszervezeteknek az EFSZek politikai-gazdasági megszilárdításában fontos szerepük van. Tankina István, a JBB dolgozója •S ' Ne legyenek irántuk mostohák Tornaiján az óvoda elhelyezés, férőhely és berendezés .tekintetében messze elmarad a mai követelmények mögött. Természetes tehát, hogy mind az óvoda vezetősége, mind a szülök arra törekednek, hogy a város óvodába járó legkisebb polgárai számára megjelelő környezetet teremtsenek. Törekvésüket, sajnos, mind a mai napig nem kisérte siker. A közelmúltban lehetőség nyílt volna rá, hogy az óvodát megfelelő helyiségbe költöztessék. Az új, 23 osztályos középiskola felépülésével ugyanis felszabadult az eddigi 11 éves magyar középiskola épülete. Ogy tudjuk, ezt az épületet már régebben az óvoda céljaira ígérték az illetékesek, legalábbis erre enged következtetni az a levél, amelyet a közelmúltban „a helybeli dolgozó anyák nevében" aláírással kaptunk szerkesztőségünkbe és amelynek megírására az adott okot, hogy az óvoda, sajnos, megint hoppon maradt, azaz a megürült helyiségeket más célokra utalták ki. Anonim-levelekkel általában nem szoktunk bővebben foglalkozni. Tekintve azonban, hogy ebben az esetben egyrészt közérdekről van szó, másrészt a tornaijai HNB tanácsa válaszlevelében teljes mértékben alátámasztotta a levélben foglaltak valódiságát, harmadszor pedig, mert a HNB tanácsának leveléből nem tűnik ki a közeli változás lehetősége, úgy véljük, helyes lesz, ha mi is szót emelünk a tornaijai óvodások érdekében. Talán így a HNB és a JNB illetékes szervei gyorsabban meg fogják találni a megoldás lehetőségét. Nem lehet azt mondani, hogy a tornaijai „kicsinyek" és szüleik nem voltak elég türelmesek és hogy csupán saját szempontjukból néznék a dolgokat, figyelmen kívül hagyva azokat a problémákat, amelyeket a nemzeti bizottságnak meg kell oldania. Évekig vártak, hogy az óvoda kérdése, amelynek férőhelye 50 személyes és amelybe jelenleg körülbelül 100 gyermek jár, kedvező megoldást nyer. Tekintve azonban, hogy a HNB tanácsának költségvetésében az óvoda generáljavítására szánt összeget, 50 ezer koronát a JNB tanácsának iskolaügyi osztálya más célra használta fel, anélkül, hogy ezt a HNB-vei megtárgyalta volna, úgyszintén a JNB tanácsa a felszabadult helyiségek kiutalásánál teljesen figyelmen kívül hagyta hz óvoda jobb elhelyezésének kérdését, joggal úgy vélik az óvodába járó gyermekek szülei, hogy az illetékes szervek meglehetősen mostohán viselkednek az óvodásokkal szemben. Reméljük, a helyi és a járási nemzeti bizottság a közeljövőben mt , t fogja találni a módját annak, hogy segítsen a tornaijai óvodások helyzetén. (g-l.) A GTÄ-K ÉS AZ EFSZ-EK KÖZÖTTI ÜJ KAPCSOLATOK Ezen már nagyvonalakban megtárgyalt kérdések mellett a XI. pártkongresszus határozataival összhangban számítunk továbbá az EFSZ-ek és a GTÄ-k közötti kapcsolatok rendezésével is. A GTÁ-knak a jövőben nagyobb segítséget kell nyújtaniok az EFSZ-eknek, mégpedig azzal, hogy a gép- és traktorállomások fogják biztosítani a hosszú időtartamú munkák elvégzését, beszámítva a termelési álló eszközökre fordított beruházásokat is. A GTÄ-k munkájának és tevékenységének tartalmát tehát fokozatosan . további feladatokkal akarjuk bővíteni, elsősorban olyan különleges munkákkal, melyeket az EFSZ-ek maguk csak igen nehezen végezhetnének el. Másrészt a gépek jobb kihasználása érdekében, különösen pedig az agrotechnikai határidók I betartására való tekintettel, a szövetkeI zetek a jövő évtől kezdve további gépeket is vásárolhatnak. A gépeket a járás feltételeinek megfelelően a GTÄ-k adhatják el az EFSZ-eknek, melyek ezenkívül megrendelés alapján közvetlenül a termelésből is kaphatnak új gépeket. Ez az intézkedés hozzájárul az előállított gépek minőségének és választékának megjavításához, mert a szövetkezetek nem veszik meg mindazokat a gépeket, amelyeket jma számos esetben GTÄ-ink vásárolnak. A szövetkezetek saját pénzeszközeikből fedezik a gépek vásárlását; biztosltaniok kell azok karbantartását és kihasználását. Az EFSZ-ek termelésének további fejlesztésével, valamint azzal kapcsolatban, hogy a jövőben saját gépállománnyal fognak rendelkezni, a szövetkezetek érdekében áll, hogy fokozatosan alakítsák ki saját gépkezelőik, agronómusaik, zootechnikusaik, esetleg más szakembereik kádereit. Ezek az intézkedések hozzájárulnak EFSZ-eink gazdaságának megerősödéséhez. A kollektivizálás további fejlesztése megköveteli a begyűjtési rendszer módosítását is. Az eddigi rendszer lényegesen hozzájárult a termelés növelésében és a megfelelő anyagi alap kialakításában való érdekeltséghez. Az új szocialista viszonyok azonban egyes módosításokat követeinek, különösen pedig az állam, a begyűjtési üzemek és a szocialista üzemek — mint amilyenek az EFSZ-ek — közötti kapcsolatok leegyszerűsítését. Ezt megköveteli a termékek begyűjtési árainak általános leegyszerűsítése, a szocialista vállalatok, vagyis a termelők é begyűjtők közötti szerződéses viszony kialakulása is. Magától értetődő, hogy a bevált elvek a begyűjtési politikában a jövőben is változatlanok maradnak. Aj t akarjuk, hogy a parasztok és a szövetkezeti tagok a jövőben Is biztosak legyenek a szilárd árakban és biztosítva legyen számukra az értékesítés lehetősége. Ezzel kapcsolatosan biztonságot akarunk az állam számára is, hogy biztosítva legyenek az élelmiszerek és a mezőgazdasági nyersanyagok szilárd alapjai. Ezeket a kérdéseket azonban 1960 előtt nem oldjuk meg. Kötelességünk azonban, hogy már most készítsük elő a szükséges feltételeket, ami elsősorban azt jelenti, hogy be kell fejeznünk a szövetkezetesítést, lényegesen növelnünk kell a mezőgazdasági termelést és elegendő termékkel, valamint a szükséges tartalékokkal is kell rendelkeznünk. ÜJ SZÖ 5 * 1956. november 1.