Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-30 / 331. szám, vasárnap

Az NDK-hoz intézett szovjet jegyzék tárgyalást javasol a Szov kormánya között i isi A Német Demokratikus Köztársaság kormányának átadott szovjet jegyzék elöljáróban hangsúlyozza, hog.y a kialakult helyzet következtében értelmetlen és igazolhatatlan anakronizmussá vált Németország megszállásának bármilyen formája. A jegyzék megállapítja: Mélységes igazságtalanság Berlinben a megszállási rendszer fenntartása. Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország már régen elvesztették minden jogi és erkölcsi alapjukat arra, hogy Berlinben tartózkodjanak. Berlinben a nyugati megszállás fenntartása nem egyéb, mint egyoldalú szemérmetlen kísérlet arra, hogy a NATO érdekében a Német Demokratikus Köztársaság és az egész szocialista tábor kárára kihasználják a saját maguk által megsértett egyezmény réges-rég elavult maradványait. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve, a szovjet kormány úgy véli, hog.y a Németország megszállási övezeteiről és Nagy-Berlin igazgatásáról szóló 1944. szeptember 12-i megegyezés és a vele kapcsolatos kiegészítő egyezmények a jelenlegi helyzetben érvényüket vesztették. A Német Demokratikus Köztársaság szuverenitása feltétel nélküli tiszteletben tartásának elveitől vezérelve a szovjet kormány átadja a Német Demokratikus Köztársaság szerveinek mindazokat a funkciókat, amelyeket eddig a szovjet szervek gyakoroltak az említett szövetségi egyezmények, valamint a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság 1955. szeptember 20-i" egyezménye alapján. Ennek az a célja, hogy a Német Demokratikus Köztársaság a továbSzovjet jegyzék a japán kormányhoz Moszkva (ČTK) — A szovjet kormány ismét felhívta a japán kormány figyelmét azokra a komoly következményekre, melyeket a béke és Japán szempontjából japán területnek az amerikai fegyveres erők által Kína elleni agresszív cselekményekre történő igénybevétele okozhat. Felszólítja a japán kormányt: tegyen megfelelő lépéseket japán terület agresszív célokra történő felhasználásának megakadályozására. A szovjet kormány e kérdésben benyújtott új jegyzékét Fjodorenko, a Szovjetunió japáni nagíkövete november 27-én nyújtotta át Fudzsijama japán külügyminiszternek. biakban maga foglalkozhassék a területét érintő kérdésekkel, azaz megvalósíthassa szuverenitását a szárazföldön, a vízen és a levegőben. A Szovjetunió Németországban állomásozó, fegyveres erőinek képviselői és más szovjet hatalmi személyiségek Nyugat-Berlin megszállását illetően mindenféle kapcsolatot megszüntetnek a három nyugati nagyhatalom megfelelő képviselőivel. Tervbe vették a berlini szovjet katonai parancsnokság megszüntetését és a parancsnokság rendelkezésére álló őrségi~alákulatok kivonását a városból. A szovjet kormány — hangzik a jegyzék — fél év múlva hajtja végre ezeket az intézkedéseket, hogy a nyugati hatalmak megfelelően felkészülhessenek a berlini helyzet megváltoztatására. A szovjet kormány véleménye szerint a kérdéses részletek megvitatása végett célszerű lenne, ha a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság kormányküldöttségei tárgyalnának egymással. A szovjet kormány véleménye szerint a leghelyesebb és a legtermészetesebb az volna, ha egyesítenék a város nyugati részét Berlin demokratikus szektorával és az egész város a Német Demokratikus Köztársaság fővárosaként, annak szuverenitása alá kerülne. Megfontolva azonban a jelenlegi reális helyzetet a kérdés ilyen megoldása nagy nehézségekbe ütköznék. A szovjet kormány a jelenlegi viszonyok között a berlini kérdés megoldására lehetségesnek tartja Nyugat-Berlin demilitarizált szabad várossá nyilvánítását, amelynek ügyeibe egyetlen állam sem avatkozik be, beleértve a két német államot is. Nyugat-Berlin kötelezi magát, hogy területén nem tűr semmi olyan ellenséges és felforgató tevékenységet, amely a Német Demokratikus Köztársaság és a többi államok ellen irányul. A jegyzék hangsúlyozza, hogy a Német Demokratikus Köztársaság részéről komoly engedményt jelentene, ha a Német Demokratikus Köztársaság központjában levő Nyugat-Berlin megkapná a szabad város státusát. Kétségtelen, hogy a Német Demokratikus Köztársaságnak ezt a nemes cselekedetét megértik és nagyra értékelik majd a német hazafiak egész Németországban a Rajnától az Oderáig, a Balti-tengertől a Bajor Alpokig. Ami a Szovjetuniót illeti, a kölcsönös tiszteletre, az egyenjogúság alapján történő együttműködésre alapította és alapozza a jövőben is a német néphez fűződő kapcsolatait.' A jegyzék befejezéséül hangsúlyozza, ha a német militaristák és revansisták, vagy szövetségeseik bármilyen merényletet követnének el a Német Demokratikus Köztársaság határai és biztonsága ellen — csakúgy, mint a többi szövetséges ország ellen — a szovjet kormány úgy tekinti azt, mint támadást a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai ellen. Az első koreai gyártmányú gépkocsi A csehszlovák segítséggel épült duchani autógyár november 18-án elkészítette az első koreai teherautót. Kim Ir Szen, a minisztertanács elnöke, valamint a párt és a kormány vezetői felkeresték az autógyárat és jókivánataikat fejezték ki a munkásoknak ez alkalomból. A dolgozók ünnepi gyűlésén Kim Ir Szen kijelentette, hogy a gyár jövőre háromezer teherautót fog gyártani. Korea 1960-tól évente 7—10 ezer teherautó gyártását tervezi. A „Győzelem 58" elnevezésű első koreai teherautó 70 lóerős motorral rendelkezik és 70 km-es óránkénti sebességgel két és fél tonna terhet szállít. A képen az üzem dolgozói és a környékbeli parasztok lelkes tapsa közepette az első koreai teherautó elhagyja az üzemet. / Nyugat-Berlin szabad várossá nyilvánítása eősegltené s nemzetközi feszültség enyhítését O. Grotewohlnak, az NDK miniszterelnökének nyilatkozata Berlín (ČTK) - Ottó Grotewohl, a Német Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke a szovjet kormánynak a berlini kérdéssel kapcsolatos jegyzékéről kijelentette: A szovjet kormánynak az NDK kormányához a nyugati h'italmak kormányaihoz és a szövetségi köztársasághoz intézett rendkívül fontos jegyzékéhez elfoglalt első álláspontok is világosan megmutatják, ki törekszik tartós békére Európában, ki óhajtja a német nép nemzeti függetlenségét és szabadságát és demokratikus békés alapokon való újraegyesítését. A kormányok, amelyek élén álltám a köztársaság megalakulása óta, legfontosabb feladatukat mindig abban látták, hogy a béke és Németország egyesíté-e ügyét szolgálják. Ezt bebizonyítottuk számos konkrét és gyakorlati javaslatunkkal, amelyeket a bonni kormánynak, valamint a nyugati hatalmak kormányainak tettünk. Valamennyi javaslatból (azonban kiemelkedik a két kezdeményező indítvány a Németországgal kötendő békeszerződés kidolgozására és. a két német állam szövetségének megteremtésére. E javaslatainkkal egyidejűleg rámutattunk, hogy hajlandók vagyunk tárgyalni e javaslatok továbbfejlesztéséről. Ilyen újabb konstruktív hozzájárulást tartalmaz az európai béke biztosításához és német probléma megoldásához a szovjet kormánynak a berlini kérdéssel kapcsolatos jegyzé- I ke. A szovjet kormány jegyzékében megmutatja azt a járható utat, amely annak az egészségtelen állapotnak megszüntetéséhez vezet, hogy Nyugat-Németország az egész Európára kiterjedő állandó feszültség és .konfliktusok tűzfészke. A szovjet kormány javaslata alapján az NDK fővárosa, a régi német főváros, újból csak a németeké lenne s ezért fogadjuk örömjnel a Szovjetunió határozatát, amely megfelelő határidőn belül megszünteti a város megszállási rendszerét és ezáltal hozzájárul Berlin helyzetének normalizálásához. Nyugat-Berlinnek, amelynek függetlenségét és szabadságát a négy hatalom potsdami egyezménye biztosította, Nyugat-Berlinnek, amelyben a gazdasági és kulturális élet a hidegháborútól mentesen lüktetne, Nyugat-Berlinnek, amelyet nem nyugtalapítanának többé ügynökök és kémek központjai, annak a Nyugat-Berlinnek megteremtése, amely biztosítaná a zavartalan kapcsolatokat valame nyi irányban, az ilyen szabad városnak megteremtése a németországi feszültség enyhítését és a két. német állam közötti megértést szolgálná. Ezért —' hangsúlyozta nyilatkozata végén O. Grotewohl — azt óhajtjuk, hogy a nyugati hatalmak kormányai nagyobb súlyt helyezzenek a béke biztosítására és a német nép számára járható utakra az ország egyesítése érdekében, mintsem a meg-/ szálló hatalmak szükkörű érdekeire. A Szovjetunió további műemlékeket adott át az NDK-nak Berlin (ČTK) - November 28-án Drezdában jegyzőkönyvet írtak alá arról, hogy a Szovjetunió a szovjet katonák által a második világháború idején Németországban megmentett műemlékek további részét adta át a Német Demokratikus Köztársaságnak. A jegyzőkönyvet M. Abusch, az NDK kulturális ügyi miniszterének helyettese és M. G. Pervuhin, a Szovjetunió NDK-beli nagykövete írta alá. SELWYN LOYD brit külügyminiszter a liverpooli egyetemen tartott előadásában állást foglalt a „bárminő színvonalon" történő brit-szovjet tárgyalások megkez- < dése mellett. Reményét fejezte ki, hogy a Szovjetunió és Nagy-Britannia bizonyos megállapodást ér el. A berlini kérdéssel kapcsolatban megerősítette a brit kormány jelenlegi álláspontját, azaz Berlin nyugati része megszállási rendszerének meghagyását. A LENGYELORSZÁGI wroclawi, poznani, kielecki, Iodzsi vajdaságban és az ország más vidékein új barnaszén-lelőhelyeket fedeztek fel. Lengyelország a jövőben nagy súlyt fektet a barnaszén-fejtésre és 1975-ig 60 millió tonnára akarja fokozni szénfejtését. MONDHATNÁ VALAKI, HOGY JÖN A CSIZMA AZ ASZTALRA: mi köze van a Csendes-óceán vízsivatagában levő kínai szigetnek a kettéosztott német fővároshoz Európa szívében? A válasz egyszerű. Mindenekelőtt — s erre nap nap után egyre több a bizonyíték — a földrészek közötti távolságot átszelő lökhajtásos, utasszállító repülőgépek és az interkontinentális ballisztikus lövedékek korában, a hírközlés mai fejlettsége mellett az egész világ egyetlen, egymással szorosan összefüggő terüietté vált. Bárhol is tör ki ezért viszály a két nagy világrendszer, a szocialista és az imperialista tábor között, az ilyen gócok szükségszerűen—a minden irányban fennálló politikai, gazdasági és katonai közlekedő edények révén — a legközvetlenebb összefüggésbe kerülnek egymással. A konfliktus-csomópontok kapcsolata fokozódik, ha a viszályok egy időben zajlanak le, vagy tartósan egy időben állanak fenn, mint a kínai szigetek hovatartozósága következtében fennálló huzavona és az immár több mint tíz év óta vajúdó berlini kérdés. A fenti általános és időbeni összefüggésen kívül azonban van más kapcsolat is a tajvani és a berlini kérdés között. Mindkét helyen ugyanis az imperialista hatalmak minden természetes és tételes jogot megcsúfolva ragaszkodnak a természetellenes módon javukra fennálló helyzethez, pozícióik fenntartásához és mindent megtesznek a természetes nemzeti érdekek, az indokolt nemzetközi jogszabályok érvényesülése ellen. Tajvan és a kínai parti szigetek körül az idén nyáron „kirobbant" konfliktus - mint mondottuk nem mai keletű. Első megközelítésben annak a katonai helyzetnek az eredménye, amely 1949-ben a Kínai Népköztársaság megalakulásakor állott elő, amikor a kínai népi és nemzeti felszabadító seregeknek az ázsiai kontinensen levő területek szabadságának visszaszerzése után még nem volt elegendő erejük, megfelelő katonai felszerelésük, hogy az Tajvan és Berlin amerikai segítséggel és amerikai védelem alatt a parti szigetekre, de főleg Tajvanra visszavonuló csangkajsekista ' bandákat közvetlenül kövessék és befejezzék az egész kínai terület felszabadítását. Amikor aztán a népi Kína rohamos fejlődésével megteremtette a partmenti szigetek és Tajvan felszabadításának katonai eszközeit és politikai feltételeit, az Egyesült Államok imperialista kormánya az úgynevezett Eisenhower-doktrina meghirdetésével igyekezett gátat szabni Kína legtermészetesebb jogai érvényesülésének. Ennek az 1955-ben kimondott doktrínának lényege az, hogy az Egyesült Államok a parti szigetekinek a népi Kína által való felszabadítása esetén esetleg, de Tajvan felszabadítása esetén feltétlenül minden erejével Csang Kaj-sek megsegítésére siet. De a tajvani kérdésnek ez a tíz éves perspektívában való megvilágítása sem ad teljes képet és magyarázatot a jelenlegi konfliktus lefolyására. A tajvani kérdés az immár harminc éve tartó kínai polgárháborúnak, és az imperializmus ellen folyó évtizedes nemzeti felszabadító harcnak egyik mozzanata. Kína dolgozó népe, annak öntudatos, bár eleinte kisszámú munkásosztályának, elsősorban azonban élcsapatának, a Kínai Kommunista Pártnak vezetésével immár három évtizede folytat hallatlanul súlyos egyidejű harcot a Csan-Kaj-sek vezette Kuomintangbam megtestesült hazai reakció és a Japán, valamint az Egyesült Államok nyílt imperialista akcióiban tjiegnyilvánuló beavatkozási politika ellen. Ha meg akarjuk érteni a népi Kína ez év nyarán új szakaszba lépő harcát a parti szigetekért és Tajvanért, akkor mindkét tényezőt: a polgárháborús és az imperializmus-ellenes tényezőt egyaránt szem előtt kel! tartanunk. A pekingi kormány pontosan és következetesen különbséget tesz egyrészről a parti szigetek és Tajvan 8 milliónyi kínai lakosa között — akiknek zömét mint a kínai dolgozó nép fiait meg akarja nyerni, be akarja kapcsolni a szárazföldi óriási birodalomban már lázasan folyó szocialista építőmunkába — valamint másrészről az amerikai imperialisták között, akiknek világuralmi törekvéseiben Tajvan a nagy és a parti szigetek a kis ugródeszka szerepét játssza a Föld legnépesebb országának imperialista leigázása, újból való gyarmati kizsákmányolása fefé vezető úton. Ez a különbségtétel gyakran bonyolult taktikai lépéseket és meggondolásokat tesz szükségessé, ami egyáltalán nem idegen elem Kína évezredes küzdelmes hagyományaiban. Csak ha a fentemlített kettős szempontot állandóan szem előtt tartjuk és tekintetbe vesszük a kínai politikának harmincéves polgárháborús és több ezer éves taktikaistratégiai hagyományait, érthetjük meg legalább nagy vonásokban azokat a gyakran érthetetlennek látszó jelenségeket, hogy a partmenti szigetek körül néha tűzharc robban ki, máskor elhallgat, hogy a népi Kína felelős tényezőinek egyes kijelentései között — rövid távlatúan nézve őket — ellentétek látszanak fennállani. Egy biztos — s ez lassan dereng már a gondolkodó imperialista körök fejében is —, hogy a népi' Kína politikája, annak minden megnyilvánulása szívósan és vaskövetkezetességgel egész területének, minden kínainak felszabadítására irányul, természetesen úgy, hogy az imperialistáknak ürügyül ne szolgálhasson atomfeavveres harmadik világháború kirobbantására. A berlini kérdésnek hasonlóképpen elég messze a múltba visszamenő gyökéréi vannak. A győzelem másnapján, 1945. június 5-én a legyőzött városban, ahol kizárólag szovjet katonaság tartózkodott, négyhatalmi egyezményt írtak alá, amely kimondotta a Szövetséges Ellenőrző Bizottság létesítését és azt, hogy Nagy-Beriin egész területét közös négyhatalmi katonai igazgatás alá helyezik. Ezen megegyezés alapján a szovjet csapatok július 5én átadták az. amerikai, angol és francia csapatoknak az előbb említett egyezményben meghatározott városrészt, összesen 2,1 millió lakossal. Ugyanakkor a szovjet hadsereg igazgatása alatt 1,1 millió berlini maradt. Ennek az előzetes megegyezésnek a közismert potsdami egyezmény adott azután nemzetközi jogi alapot, amely kimondotta azt az elvet, hogy valamennyi részmegegyezés, — tehát Berlin városának négy megszállási övezetre való felosztása is — kizárólag azt a célt szol.gálja, hogy végérvényesen kiirtsák a német militarizmúst, egyszer s mindenkorra lehetetlenné tegyék annak és a náci rendszernek a felújítását,' hogy megszüntessék a második világháború kitörésében döntően vétkes nagy német monopóliumoknak a hatalmát, s hogy a demokratizált Németországot újra egyesítsék. Amint tudjuk azonban, rövid idő múlva a nyugati megszállási övezetekben és Nyugat-Berlinben mindennek az ellenkezője történt. A háborús bűnösök megbüntetési eljárásaiból azok rehabilitációs és szabadlábra helyezési folyamata alakult ki, a német nehézipari monopóliumok felosztásából azok megerősítése lett hatalmas összegű amerikai hit >lek és segélyek ráfordításával, míg a náci hadigépezet szétverését az új nyugatnémet hadsereg felállításának előkészületei követték. Németország egységének helyreállítása helyett az ország gazdasági egységét önálló nyugatnémet pénzrendszer bevezetésével, majd ä Német Szövetségi Köztársaság kikiáltásával annak politikai egységét is hosszú időre eltemették. Až imperialista hatalmaknak ezen nemcsak Németország egyesítését, de a világbékét is veszélyeztető intézkedései a legeklatánsabban természetesen a kettéosztott Berlinben nyilvánulnak meg, amelyet a nyugati hatalmak az időközben szintén megalakult Német Demokratikus Köztársaság elleni aknamunkára használnak fel. Nem kétséges, hogy a mai berlini helyzet természetellenes, sőt nagyobb távlatban egyszerűen tarthatatlan. Egyetlen államnak a szívében, magában az ország fővárosában sem állhat fenn tartósan idegen, sőt kimondottan ellenséges enkláve (minden oldalról körülzárt terület). Mindenképpen érthető tehát az a törekvés, hogy a háborús gócok megszüntetésére irányuló szovjet politika, valamint a szocializmus építésének céljait szem előtt tartó keletnémetországi politika egyaránt a mai yisszás helyzet megszüntetésére törekszik. Nem változtat ezen a tényen az sem, hogy Berlinben a kimondottan támadó, provokatív politikát folytató nyugati hatalmak görcsösen, mondhatnánk minden áron, akár harmadik, atomfegyveres világháború ki robbantásával való fenyegetőzés árán is ragaszkodnak előnyös, támadó pozícióikhoz. A népek jogai érvényesülésének Tajvanon is, Berlinben is az idő a legjobb szövetségese. A most bejelentett Berlint érintő intézkedések nagyobb távlatból nézve - kétségtelenül hozzájárulnak ahhoz, hog.y ország-világ előtt leleplezzék az imperializmus berlini pozícióinak a világbékére veszélyes, a német egyesítés szempontjából gátló, rfemzetközi jogilag tarthatatlan szerepét és előmozdítsák a berlini kérdés végleges, békés rendezését. - Sz. L. ÜJ SZŐ 3 * 1958. november 30.