Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-29 / 330. szám, szombat

EZA BOTO 22 éves néger iró. Fiatal kora ellenére a Kegyetlen város már harmadik regénye. Első regénye: Gyűlölet és szerelem nélkül, második műve: Afrika jelene. Az alábbi részletet a Kegyetlen városból vettük. A néger író bemutatja benne a gyarmatosító rendszer embertelenségeinek egy mozaikját. REGGEL sorba állt Banda. Mielőtt eladhatta 200 kiló kakaóját a görög felvásárlónak, portékáját meg kellett mutatni az ellenöröknek. Az ellenőrzést két javakorabeli férfi végezte. Arcuk nem árulta el, hogy ma jól reggeliztek-e, de viselkedésükből ítélve, biztosan rosszul. Azzal kezdődött az egész, hogy csaknem délig várattak magukra. Mikor végre megjöttek, ráérően körülsétálták a hosszú sort, ami nagyon sokáig tartott. Ha lériva I A * » még 2—3 napig szárítsa a napon. A harmadik: .. .ha rossz volt a kakaóbab, vagyis kivitelre alkalmatlan, elégették. Létezett még egy negyedik megoldás is, erről azonban hallgattak. Ej, ha Banda ezt tudta volna ... A fiú igyekezett bebeszélni magának, I hogy az ellenőrzés gyorsan halad. MégI is úgy érezte, hogy könnyebb nyugészrevettek a sortól odébb ácsorgó férfit vagy nőt, nyomban csalást szimatoltak. ' — Lódulj a sor végére! Mi majd megtanítunk sietni. Ha idejössz, állj a sor végére. Mi az, tán a ti dzsungelben fekete agyacskátok képtelen ezt megérteni? Nem tűrjük a rendetlenséget. Ilyen zűrzavarban lehetetlen dolgozni! Hogy az ördög vigyen el benneteket! Ne kívánjátok, hogy rendőrökért küldjünk. Ezt ismételgették szüntelenül, ha valakit a sor végére küldtek. Egyik ellenőr különösen sokat fecsegett. A másik szótlanul sétált a sor mellett, de a sorbanállók azt suttogták, hogy ez a komiszabb. Az ellenőröket egy fél tucat legény vette körül és nyolc sorkatona őgyelgett mellettük khakiszínű egyenruhában. A rend fenntartására rendelték ide őket. Ameddig a szem ellátott, kígyózott a kettős sor. Ojabbbak és újabbak jöttek. A férfiak fejükön egyensúlyozva cipelték a nehéz, félig telt zsákot. Nyakuk a teher alatt megmerevedett, válluk és hátuk meggörnyedt. Az aszszonyok hátukra kötött teher alatt görnyedeztek. Látni lehetett, hogy a bátyúk kötelei fájdalmasan a húsúkba vágódnak. Az ellenőrök siettek, de a sor folyton nőtt. Több helyen ' tolongás támadt. — Minek jöttem szombaton? — töprengett Banda — Micsoda emberáradat! ... Kár volt szombaton jönni. Nem látta, mi történik elől. A sor előre lódult, aztán visszahátrált. Alkalmazkodott a többiekhez. A sok ácsorgástól már fájt a lába. Hogy figyelmét elterelje, a gyalogjáró túlsó oldalán az ellenőrt kezdte bámulni, aki a nagy, fából készült, elforgatható alvázra szerelt, keskeny végével lefelé néző kúpszerű tartály fölé hajolt. A tartály felső széle éppen az ellenőr úr gömbölyded pocakjáig ért. A zsákokból, kosarakból a kakaót ebbe a tartályba öntötték. Az ellenőr beletúrt a kakaóbabba és a legkülönbözőbb módszerekkel határozta meg minőségét. Ha például szétmorzsolta ujjai között és roppant a bab — jó volt. Ha nem ropogott, néhány nhpig még napon kellett szárítani... Az ördög vinne el, miért nem hoztok száraz babot?! Várjatok csak... Aztán váratlanul felvág néhány babszemet, hogy meggyőződjön, nem penészes-e a belseje. Végül közölte döntését — nagyon nyugodtan és mindig közömbösen. Ezután kiengedték a tartályból a babot a zsákokba, kosarakba. Hivatalosan háromféle döntés volt lehetséges. Az első: megengedték a kakaó azonnali eladását, a második: arra kényszerítették az eladót, hogy az ellenőrző közegek felügyelete alatt talanság szorongatja a torkát. Miért vág a felügyelő olyan komor és elégedetlen arcot? Régebben minden kakaóiigy a termelő és a görög felvásárló ügye volt. Közmegelégedésre a gyarmati hivatalok nem avatkoztak bele. Egy szép napon aztán elhatározták, hogy mindenbe beleütik az orrukat. Az előrelátóbb emberek nyomban sejtették, mire megy az egész ... Azzal kezdődött, hogy ezek az élősködők, mint a sáskahad ellepték az egész országot. Váratlanul megjelentek a falvakban és kezdték bizonygatni, hogy ültetvényeink rosszak, hogy a kakaófák túl' sűrűn nőnek és nem jó fajták. Egyszóval, kioktatással kezdték: hogyan kell az ültetvényt gondozni és azzal végezték, hogy a fák kiirtására kényszerítettek. Ha meg akartál szabadulni a kellemetlenségektől, természetesen legjobb volt nem ellenkezni, mert a rend őrei nem ismertek tréfát, ha olyan ügyről volt szó, amely számukra nagy előnyöket ígért. .. A sorban újra tolongás támadt. Banda lehajlott és elkapta a zsákot, hogy el ne vágódjék. — Ezt azért nem kellett volna csinálnod Banda! Hirtelen megfordult az asszony felé, aki megszólította. Nézzük csak. Ö is ideges? Hát a többiek? — Mit kellett volna csinálni? — kérdezte idegesen, félénken. — Jobb lett volna, ha megegyezel velük ... 200 kiló kakaó nagy rizikó ... Nem megpróbálhattad volna a megegyezést? Nem mondtam neked, hogy ne a saját eszed után menj? Mindent máskép csinálsz mint a többiek. Soha nem tudhatjuk, mit művelnek ezek az ellenörök. — Az én kakaóm jó, — felelte nyugtalanul Banda. - Mindent úgy csináltam, ahogy tanácsolták, Szerintük gondoztam — nincs mitől félni. Az én kakaóm jó. Egy óra hosszat ismételgette, de nem tudta magát meggyőzni, hatalmába kerítette a félelem. — Mondj amit akarsz — ellenkezett Szabina, — beszélj amit akarsz, de 200 kiló kakaó kockázat. Nagyszájú asszony, ez a Szabina! — Hát te mit szólsz hozzá Regina? — kérdezte egy másik asszonytól Banda. Regina folyton dohányt rágcsált és sohase tudott tőle szóhoz jutni. Nyelvével jobbra tólta szájában a dohányt, úgyhogy arca alaktalanul kidudorodott. Fekete bagólevet köpött a csatornába, mielőtt megszólalt. — Kétszáz kiló kakaót sose érdemes kockáztatni — ez az igazság, hihettél volna nekünk, hiszen egyidősek vanyunk anyáddal. „Az én kakaóm jó!" Minek ez a beszéd előre... Ezt csak akkor mondhatod, ha az ellenőr elisIrta: EZA BOTO * meri. Addig nem létezik se rossz, se jó kakaó. Üjra nagyot köpött a csatornába. Mikor megkérdezték a harmadik aszszonyt, így felelt: — Az igaz, kár volt az egész kakaódat így kockáztatni, kétszáz kiló nem tréfa dolog. — Az ilyen kakaóból 200 kiló sem kockázat, — vágott közbe a negyedik asszony. — Ugyan, majd meglátjuk, — szólt az utolsó asszony, aki nem is sejtette, milyen hálás volt neki e szavakert Banda. — Éjszaka idejövet valamennyien énekeltetek. Most meg úgy féltek, — szólt szemrehányóan a fiú. — Félünk? Csak téged féltünk, hisz ez a te kakaód, nem a miénk. Csak elhozni segítettünk neked, mert anyád beteg és nem hozhatta. A te dolgod, úgy intézd, ahogy akarod, elvégre nem vagy már gyerek. A nap már magasan állt és a sűrű, forró levegő reszketett. Adott nekem ez a Szabina! Banda egyszerre nagyon egyedül érezte magát. Már régebben is elfogta ez az érzés, de ilyen mélyen még soha. Ha valami baja történt, mindig magába zárta. Anyja csak esténként szerzett róla tudomást, mikor kifaggatta — magától sohasem beszélt. — Ügy tűnik, hogy ezek az ellenőrök most szigorúbbak, mint máskor — szólalt meg Regina, — talán utasítást kaptak. Banda mélyet sóhajtott. — De lassan megy, — hangoskodott valaki. Az embereket izzadtság borította, homlokukat tenyerükkel törölgették, tenyerüket pedig rövid ingükbe, khaki színű nadrágjukba törölték. A pamutingek — már akinek volt — vizesek voltak, akár eső után. — Nézzetek csak. Banda arrafelé tekintett, ahová Szabina mutatott. Furcsa hegy tárult a szemük elé. Egy kupac fekete kakaóból lusta füst csavarodott az ég felé. A levegőben csokoládé-illat terjengett. A felügyelő teli tüdővel nagyot ordított. — Gyerünk, gyerünk közelebb! Mit gondoltok, tán itt töltöm az éjszakát? Banda elnevette magát. A szorongás ellenére sem vesztette el humorérzékét. A sor közelebb lódult. — Most én következek, — szólt Banda izgatottan. Éppen jókor. Megszólalt a fürésztelep szirénája. Átható éles hangja belehasított a rekkenő levegőbe. Nem sokára dél lesz. Banda lassan a fatartályba öntötte a zsák tartalmát. Szemét nem tudta levenni a kakaóról, amely suhogva ömlött, akár a lehullott falevelek az ember lába alatt. Hogy örült neki. Mi mindent elkövetett a jó termésért, hogy kakaója épp ilyen fekete és szá\ raz legyen... Az ö termése biztosan | jó, tekintete találkozott az ellenőrével, aki könyökig nyúlt a babba, kotoráI szőtt benne és kivett belőle egy egész marokkal. Néhányszor összeszorította tenyerében. Nem szólt egy szót sem. j „No és, hiszen száraz" — gondolta Banda és diadalmasan nézet Szabinára. Az ellenőr gondosan válogatta a sze! meket. Villant a kése és szigorú j szemmel figyelt. Banda egyre idegesebb ' lett. Leült és a tartály alatt tartotta a zsák száját lesve, hogy mikor engedik vissza a zsákba kakaóbabját. Ült és két kézzel tartotta a zsák száját. j Feje felett a suhogás arról tanúskoi dott, hogy az ellenőr még nem végzett. | „Sokáig tart — ez nem jó jel", gondolta Banda. A zsákot tartva felugrott. Üjra találkozott a tekintetük. Az ellenőr nem kapta el szemét és Banda sem, pedig most már nagyon félt. — Még öt ilyen zsákom van — szólt a fiú, hogy megtörje a csendet, de nyomban megbánta. Akkor beszélt, amikor senki sem kérdezte. Ezt nem kellett volna tennie. — Pont ilyen kakóbab? — Igen. — Ugyanilyen? — Igen — természetesen. Bandának feltűnt az ellenőr úr érdeklődése. Bátran beszélt és igyekezett magában legyűrni a félelmet. — Azért csak mutasd meg! Természetesen kitűnő a kakaója. Mi másért mondaná az ellenőr, hogy „azért csak mutasd meg." Az öt asszony körbeállta az ellenőrt és feszülten figyelték, mi történik. Az ellenőr valamennyi kosárból vett egy marokkal, ketté, sőt negyedébe vagdalta a babokat. Lehetséges, hogy nem ér semmit a kakaóm? Erre a gondolatra, mintha sas vágta volna éles körmét Banda szívébe. De hiszen az ő kakaója nem lehet rossz. Ö is vett a kosárból és összenyomta tenyerében. Száraz volt. No tessék! Lehetséges, hogy penészes belül? Erre a kérdésre már nem válaszolhatott. Az ellenőr legényei felkapták az öt kosarat, a zsákot, hogy tartalmukat kiöntsék a füstölgő nagy kupacra. Mit is mondott az ellenőr? — Rossz!... Nagyon rossz. Elégetni! Bandát kegyetlen harag fogta el és könny szökött a szemébe. Nem, az nem igaz, — kiáltotta — az én kakaóm jó! És az ellenőr legényei után vetette magát. Épp erre vártak a katonák. Rögtön rárohantak. Tusakodás támadt. Látni lehetett, hogy a gumibotos kéz hogy emelkedik a magasba és sújt le. Egy nagy szál katona feküdt a földön. Az öt asszony, aki Bandának segített, becsületesen beavatkozott a dulakodásba. — Négyen üttök egyet, férfiak vagytok ti? — kiáltották. — Mi nem fogjuk bántani, csak elvisszük a rendőrségre. Végre leteperték, majd felállították Bandát és kezére bilincset tettek. A körülállók némán nézték a fiút. Szeme alatt kék folt éktelenkedett, szájából vércsíkok futottak. Az öt síró assz'i.</ körülfogta a katonákat. Kérlelték őket, könyörüljenek meg és engedjék szabadon a fiút. Ügy megalázkodtak, hogy azt mondták, Bandának nem volt igaza és egész életében hálás lenne nekik, ha elnéznék ezt a haragjában elkövetett apró kihágást. Szabina meg azt mondta, hogy Banda az ö fia. Könyörgött, hogy ha már nem a fián, legalább rajta, az anyján könyörüljenek meg. — Nektek tán nincs anyátok? — kérdezte. — Rendes viselkedésre taníthattad meg volna a fiad! — felelték a katonák. Egyik asszony az ellenőrhöz fordult és kezét nyújtogatva felé kitartóan kérlelte, de az a tartály fölé hajolt és egy tekintetre sem méltatta az aszszonyt. — Ne könyörögj Regina, — szólt rá Banda, — az nem ember, hanem áilat. Banda szavaira zúgás és nevetés támadt a sorban. / A fiú megfigyelte, hogyan öntötték az ó babját a kupacra, amelynek csak a teteje égett. A felszálló hatásos füst nagyon különösnek és természetellenesnek tűnt. Hiába kereste a tüzet a kupac alján. Ha mégis volt ott, láng nélkül égett. Mint piramis széles alapon, hegyes csúcsával állt a kakaókupac, amelynek a legrosszabb esetben is csak igen jelentéktelen részét tette tönkre a tűz és a füst. Banda mindezt látta, de csak később értette meg, mikor megtudta, hogy amint jön az éjszaka, az ellenőrök különféle előre megfontolt módszerekkel „feltámasztják" halottaiból a kakaót. Mikor a katonák a rendőrségre kísérték, mély, nagyon mély igazságtalanságot érzett. Számára nem volt ez Dühödten védekezett és le akarta tépni a bilincset, míg észre nem vette, hogy acélból van. Eddig csak távolról ismerte. Mielőtt elcipelték Bamilába, hogy kényszermunkára küldjék valamelyik építkezésre, kötéllel összekötözték. Banda szeme előtt elsötétült a világ. Kimerült és kegyetlen szomjúság kínozta. új, életében már többször átélt hasonló keserűséget, de most különösen fájt neki. Ügy érezte ujja hegyével érhetné el az emberi kegyetlenség legmélyét. Nem is sejtette, hogy a kegyetlenség még sokkal-sokkal mélyebb. SZŰCS BÉLA 'fordítása, Zalay Adrián rajzai. TOLSZTOJ összes műveinek utolsó kötete nemrégiben jelent meg a Szovjetunióban. Tolsztoj összes műveinek első kötete 1928-ban jelent meg, az író születésének 100-ik évfordulóján. A 90 kötetet kitevő gyűjteményes mű számos irodalomtörténész és kritikus közreműködésével készült, és Tolsztoj regényein, drámáin, novelláin, erkölcstani és filozófiai írásain kívül felöleli a neves író befejezetlen munkáit, naplóit, jegyzeteit, füzeteit, továbbá 9000 levelét, amelyeknek mintegy fele most jelenik meg először nyomtatásban. Ünnepélyesen átadták Artúr Lundquist írónak a Nemzetközi Leninbékedíjat Stockholmban. Szkobelcin akadémikus a békedíj átnyújtása alkalmával hangsúlyozta, hogy Artúr Lundquist minden könyvében, versében a humanizmust, a népek békéjét védelmezi. HEMMINGWAY ÖTÖDIK HADOSZLOP CÍMŰ, a spanyol polgárháborúban játszódó színművét nagy sikerrel mutatta be az egyik leningrádi drámai színház. Ez év januárjában tudományos fimlstúdió építését kezdték meg Moszkvában. A stúdió háromemeletes főépületében három felvételi műterem kap helyet. A műtermeknek függő világítóberendezésük lesz, amelyeket egy központi vezérlőasztalről egy ember kezel. Több műtermet és laboratóriumot rendeznek be tudományos és műszaki felvételekre. A stúdió főépületében kilenc vetítőterem lesz, ezek közül egyegy a szélesvásznú, illetve a panorámikus filmek vetítéséhez. A stúdió területén üvegházat építenek a mezőgazdasági filmfelvételekhez és mesterséges tavat létesítenek a vízalatti felvételek céljaira. UKRAJNA színházi szakembereinek értekezlete az elmúlt napokban fejeződött be. Az értekezleten megállapították, hogy az ukrán színházkultúra virágkorát éri. A bemutatók nagy száma (500 egy évadban, melybői 330 szovjet mű), az előadások magas művészi és eszmei színvonala beszédesen bizonyítják az ukrán színművészet fejlődését. Vlčanyban a napokban egy 700 férőhelyes új kultúrházat avattak fel. Az avató ünnepségen ~észt vett nagyszámú közönség előtt a hivatalos szervek küldöttei tartottak beszédet. (Cs. I.) BULGÁRIÁBAN 1944 szeptemberéig összesen 995 könyvtár működött. Jelenleg 15 000 könyvtár és több mint 4500 olvasóterem áll a dolgozók rendelkezésére. Beszélő könyvtárat alapított Ausztriában a hadirokkant vakok szövetsége. Színészek teljes regényeket olvasnak hangszalagra, amelyet a vakok kölcsön kaphatnak, hogy otthonukban élvezhessék az irodalom remekeit. ÜJ SZÖ 6 * 1958. november 19.