Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-29 / 330. szám, szombat

yilvánítsák Nyugat-Berlint demilitarizált szabad várossá (Folytatás a 3. oldalról) megadja a normális élet helyreállításához szükséges feltételeket. Ha Németországnak eddig még nincs békeszerződése ez elsősorban az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányának a bűne, mert nyilvánvaló, hogy egy ilyen szerződés előkészítésének a gondolata sohasem talált náluk rokonszenvre. Köztudomású, hogy a három nagyhatalom kormánya minden alkalommal, amikor a szovjet kormány felhívta figyelmüket, hogy készítsék elő a békeszerződést Németországgal, negatívan reagált. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország, mint folyó évi szeptember 30-i jegyzékeikből kitűnik, most szembehelyezkednek a Szovjetuniónak és az NDK nak Németország viszonyainak békés rendezésére tett újabb javaslataival anélkül, hogy maguk bárminő javaslatot tennének e kérdésben, mint ahogy a háború utáni időszak egész tartama alatt sem álltak elő saját javaslataikkal. Az USA kormányának legutóbbi jegyzéke lényegében ugyanannak az álláspontnak állandó ismétlése, mely már teljesen életképtelennek mutatkozott: azaz, hogy a Szovjetunió' az USA Nagy-Britannia és Franciaország foglalkozzanak Németország nemzeti egységének helyreállításával, és nem a két német állam, melyeknek egyesítéséről vanr éppen szó. Az USA kormányának jegyzékéből továbbá kitűnik, hogy ismét megkerülik a Németországgal való békeszerződés előkészítéséről a Szovjetunióval és a többi békeszerető államokkal való tárgyalást. Igy igazi varázskör keletkezik: az USA kormánya ellenzi a Németországgal kötendő békeszerződést, mivel szerinte nincs meg az egységes német állam, s ugyanakkor e probléma két német állam közötti megegyezés útján történő megoldása egyedüli reális lehetőségének elutasításával meghiúsítja Németország egyesítését. Talán azért helyezkednek ilyen állásm pontra a nyugati hatalmak a békeszerződés előkészítésével szemben, mert szeretnék végtelenségig meghosszabbítani nyugat-németországi kiváltságaikat és Nyugat-Berlin megszállási rendszerét? Most egyre világosabb, hogy így van. A szovjet kormány ismét igazolja, hogy bármikor kész részt venni a Németországgal kötendő békeszerződés előkészítéséről folyó tárgyaláson. Ám még ha nincs is békeszerződés, ez ma semmiképpen sem mentegetheti Németország bármelyik része megszállási rendjének meghagyására irányuló kísérleteket. Németország megszállásának időszaka már régen a múlté és azok a kísérletek, hogy megakadályozzák az idegen hatalmak németországi kiváltságjogainak elhalását, veszélyes anakronizmussá válnak. Németország megszállási rendszere sohasem volt öncélú. Azért jött létre, hogy segítse a német nemzet egészséges erőit, hogy új békeszerető és demokratikus államot építsenek a militarista Németország romjain. A Szovjetunió békében és barátságban akar élni az egész német néppel. Ezért vett és tart fenn normális diplomáciai kapcsolatokat a két német állammal. Szoros baráti kapcsolatok fűzik a Szovjetuniót a Német Demokratikus Köztársasághoz. E kapcsolatokat a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság között 1955. szeptember 20-án megkötött szerződés rögzíti le. E szerződés értelmében a két állam kapcsolatai a teljes egyenjogúságra, szuverenitásuk kölcsönös tiszteletben tartására és a belügyekbe való be nem avatkozásra épülnek. A szovjet kormány a másik német állam — a Német Szövetségi Köztársasággal való kapcsolataiban is ugyanezen az alapelvekből indul ki. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya a párizsi egyezmények aláírásakor kijelentette, hogy megszünteti az NSZK ellenőrzésük és igazgatásuk alatt álló területének megszállási rend' szerét. Megváltozott helyzet Berlin négyoldalú statútuma annak idején azért jött létre, mert Berlint mint Németország fővárosát, Németország igazgatására létesített ellenőrző tanács székhelyévé tették a megszállás kezdeti szakaszában. Ä Szovjetunió ezt a statútumot mindeddig lelkiismeretesen betartotta, jóllehet az ellenőrző tanács már két évvel azelőtt megszűnt és Németországban már régen két főváros van. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország azonban berlini megszálló jogukkal durván viszszaélve Berlinnek e négyoldalú statútumát saját céljaikra használták fel — hogy ártsanak a Szovjetuniónak, a Német Demokratikus Köztársaságnak és más szocialista országoknak. Valaha a Berlin négyoldalú statútumáról kötött egyezmény a négy hatalom egyenjogú szerződése volt, amelyet békés demokratikus célból kötöttek meg és amelyet később potsdami elveknek neveztek. Akkor ez az egyezmény megfelelt a történelmi pillanat érdekeinek és valamenynyi résztvevő — a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország érdekeinek. Most azonban, amikor a nyugati hatalmak megkezdték . Nyugat-Németország felfegyverzését és azt a Szovjetunió ellen irányuló politikájuk eszközévé teszik, a Berlinről kötött előző' szövetséges egyezménynek maga a lényege szűnt meg, megsértette azt az egyezmény három résztvevője, akik ezt az egyezményt a negyedik résztvevő, a Szovjetunió ellen kezdték felhasználni. Nevetséges volna azt várni, hogy ebben a helyzetben a Szovjetunió vagy bánmilyen más állam, amely valamire is becsüli önmagát, úgy tenne, mintha a beállott változásokat nem látná. Kifejezetten értelmetlen helyzet alakult ki, amikor a Szovjetunió tulajdonképpen maga támogatja és őrzi meg a nyugati hatalmaknak a Szovjetunió és szövetségesei — a Varsói Szerződés tagállamai ellen irányuló tevékenységének kedvező feltételeit. Világos, hogy a Szovjetunió épp úgy, mint a Varsói Szerződés többi tagállama nem tűrheti tovább ezt a helyzetet. A megszállási rendszer további fenntartása Nyugat-Berlinben ugyanaz volna, mintha elismernék a NATO országainak valamilyen kiváltságos helyzetét — s erre természetesen nincsen semmi ok. Aligha gondolhatja valaki komolyan, hogy a Szovjetunió segíteni fogja az agresszív erőket a felforgató tevékenységük fokozásában, sőt a szocialista országok elleni támadás előkészítésében. Mindett józanul gondolkodó embernek meg kell értenie, hogy a Szovjetunió nem tarthat fenn Nyugat-Berlinben olyan helyezetet, amely árt törvényes érdekeinek, biztonságának és a többi szocialista országok biztonságának. Nem ártana figyelmeztetni arra, hogy a Szovjetunió nem Jordánia, sem pedig Irán, és hogy soha sem engedi meg, hogy vele szemben nyomást alkalmazzanak és rákényszerítsenek a NATO katonai csoportosulásban lévő hatalmaknak előnyös feltételeket. A Szovjetuniótól azonban éppen ezt akarják a nyugati hatalmak s ezért kísérlik' meg, hogy Nyugat-Berlinben megtartsák megszálló jogaikat. Vajon a szovjet kormány figyelmen kívül hagyhatja-e a Szovjetunió, valamint szövetségese — a Német Demokratikus Köztársaság és a védelmi Varsói Szerződés összes tagállamai legmélyebb érdekeit érintő tényeket? Természetesen nem. A szovjet kormány már nem tarthatja magára nézve kötelezőnek a Németországról kötött szövetséges egyezménynek azon részét, amely nem egyenjogú, formát öltött és amelyet a megszállási rendszer fenntartására, valamint az NDK belügyeibe való beavatkozásra használnak fel Nyugat-Berlinben. A Szovjetunió kormánya ezzel kapcsolatban tudatja az USA kormányával, hogy a Szovjetunió érvénytelennek tartja a „Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormányai között a- németországi megszállási övezetekről és „Nagy-Berlin" közigazgatásáról kötött egyezmény 1944. szeptember 12-ki jegyzőkönyvét s az ezzel kapcsolatos kiegészítő egyezményeket, valamint a németországi ellenőrzési rendről kötött egyezményt a Szovjetunió, az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai között 1945. május 1-én, vagyis azokat az eqyezményeket, amelyeknek érvénye Németország megszállása utáni első évekre szólott. Nem nehéz megérteni, hogy a szovjet kormány ezzel a kijelentésével csupán megállapítja a dolgok tényleges állását, amely azáltal keletkezett, hogy az USA, Nagy-Britannia és Franciaország már régen lemondtak a fő dologról, a hitleri Németország elleni háború alatt s azután kötött egyezmények és szerződések magváról. A szovjet kormány csupán a következtetéseket vonja le, amelyek a dolgoknak e tényleges állásából a Szovjetunióra elkerülhetetlen következnek. Tekintettel az elhangzottakra, valamint a Német Demokratikus Köztársaság szuverenitása tiszteletben tartásának elvére, a szovjet kormány megfelelő időben tárgyalásokat kezd az NDK kormányával, hogy a Német Demokratikus Köztársaságnak átengedi azokat a funkciókat, amelyeket a szovjet szervek elláttak az emiitett szövetséges egyezmények alapján, valamint a Szovjetunió és az NDK között 1955. szeptember 20-án megkötött egyezmény alapján ideiglenesen elláttak. Berlin kérdésének legjobb megoldása az volna, amely a Németországról hozott potsdami egyezmény teljesítésén alapulna. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha a három nyugati hatalom a német ügyekben visszatér a Szovjetunióval közös politikához, a potsdami egyezmény szellemének és elvének megfelelő politikához. A jelenlegi helyzetben ez azt jelentené, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kilépne a NATO-ból és egyidejűleg a Német Demokratikus Köztársaság kiválna a Varsói Szerződésből, továbbá azt jelentené, megegyeznének abban, hogy a potsdami egyezmény elve alapján az egyik német államban sem lesznek a belső rend fenntartására és a határok védelmére szükséges egységeken kívül más fegyveres erők. Ha azonban az Amerikai Egyesült Államok kormánya nem hajlandó így elősegíteni a Németországról kötött szövetséges egyezmények fő politikai elveinek megvalósítását, nincsen sem jogi, sem erkölcsi indok arra, hogy a berlini négyoldalú statútum fenntartását követelje. céljai, csupán véget akar vetni annak a természetellenes és veszélyes helyzetnek, amely Berlinben keletkezett azáltal, hogy e város nyugati szektorai az USA, Nagy-Britannia és Franciaország megszállása alatt vannak. Abban a helyzetben, amikor a nyugati hatalmak nem hajlandók részt venni a Németországai kötendő békeszerződés előkészítésében és az NSZK kormánya e hatalmak támogatásával Németország egyesítését gátoló politikát folytat, a berlini kérdést a legrövidebb időn belül önállóan kell megoldani. Gondoskodni kell arról, hogy Nyugat-Berlin ne 'legyen többé a szocialista országok, az NDK és a Szovjetunió ellen irányuló intenzív kém-, kártevő és más felforgató tevékenység hídfője. Vagypedig, amint az USA kormányának vezető tényezői mondják, a szocialista országok tábora elleni „közvetett" agresszió hídfője. Az igazság szerint az USA-nak, Nagy-Britanniának és Franciaországnak Nyugat-Berlinben csak abban az értelemben vannak érdekei, hogy ezt a „frontvárost", ahogy Nyugaton nagyképűen nevezik, a szocialista országok elleni ellenséges tevékenység felsorakozási területeként használják fel. A nyugati hatalmaknak semmi más hasznuk nincsen abból, hogy továbbra is Berlinben maradnak, mint megszállók. Nyugat-Berlin jogtalan megszállásának megszüntetése semmiképp sem károsítaná meg sem az Egyesült Államokat, sem Nagy-Britanniát, sem Franciaországot, ezzel szemben lényegesen megjavítaná a nemzetközi légkört Európában és megnyugtatná az embereket valamennyi országban. Ha viszont a nyugati hatalmak csökönyösen ragaszkodnának NyugatBerlin megszállásához, ez csupán arra a következtetésre vezetne, hogy itt nemcsak „közvetett agresszióról" van szó az NDK-val és a Szovjetunióval szemben, hanem nyilvánvalóan terveket szőnek Nyugat-Berlin még veszélyesebb felhasználására. A szovjet kormány tehát azért fordul az USA kormányához, mert enyhíteni igyekszik a nemzetközi feszültséget, véget akar vetni a „hidegháborúnak" és egyengetni akarja az utat a Szovjetunió, valamint az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország közötti jó kapcsolatok felújítására. Ennek útjából el akarja távolítani mindazokat az akadályokat, amelyek összeütközéseket és ellentéteket váltanak ki országaink között s kisebbíteni akarja azon okok számát, amelyek miatt konfliktusokra kerül sor. Hisz semmiképp sem tagadható az a tény, hogy éppen Nyugat-Berlin jelenlegi helyzetében a forrása az országaink közötti torzsalkodásnak és gyanakvásnak. A kérdés leghelyesebb és legtermészetesebb megoldása az volna, ha Berlinnek az NDK-től ma már gyakorlatilag elszakadt nyugati része egyesülne a keleti résszel, és Berlin oszthatatlan városa lenne annak az államnak, amelynek területén fekszik. A szovjet kormány azonban tekintettel az USA, Nagy-Britannia és Franciaország jelenlegi nem reális politikájára a Német Demokratikus Köztársasággal szemben megérti, hogy a berlini kérdés ilyen megoldása a nyugati hatalmak számára nehézséget okoz. Egyúttal azonban gondoskodik arról, hogy a megszállási rendszer felszámolása ne párosuljon Nyugat-Berlin lakosságának életébe bevezetett rend valamilyen fájdalmas megzavarásával. Természetesen látni kell, hogy Nyugat-Berlin politikai és gazdasági fejlődése a három nyugati hatalom által való megszállása idején, más irányt vett, mint Kelet-Berlin és az NDK fejlődése, úgy hogy Berlin két részének életmódja most teljesen eltérő egymástól. A szovjet kormány űgy véli, hogy az idegen megszállás megszüntetésénél Nyugat-Berlin lakosságának jogot kell adni arra, hogy olyan rendet őrizzen meg, amilyent akar. Ha Nyugat-Berlin lakossága meg akarja őrizni a magántőkés tulajdonon alapuló eddigi életmódját, ez az ő dolga. A Szovjetunió tiszteletben fogja tartani Nyugat-Berlin lakosainak bármilyen ez irányú döntését. A nyugtalanság tűzfészkét a jó kapcsolatok központjává kell alakítani A berlini kérdést önállóan kell megoldani Akadhatnak természetesen a Szovjetuniónak olyan ellenségei, akik megkísérlik a szovjet kormánynak Berlin megszállási rendszerének kérdésében elfoglalt álláspontját valamilyen annexiós törekvésként magyarázni. Az ilyen magyarázatnak természetesen semmi köze sincs a valósághoz. A Szovjetunió épp úgy, mint a többi szocialista államok, nem akar semmilyen területi nyereséget, politikájában rendületlenül az annexiót, vagyis az Idegen területek meghódítását, valamint más nemzetiségek erőszakos elcsatolását elítélő elvhez igazodik, ahhoz az elvhez, amelyet Oroszországban a szovjet rendnek már első napjaiban kihirdetett Lenin, a szovjet állam alapítója. A Szovjetuniónak nincsenek hódító Mindezen körülmények alapján a szovjet kormány lehetségesnek tartja, hogy Nyugat-Berlin kérdését most úgy oldják meg, hogy Nyugat-Berlin önálló politikai egységgé — szabad várossá — változna, amelynek életébe nem avatkozna be semmilyen állam, tehát a fennálló két német állam egyike sem. Lehetséges volna egyenként megegyezni abban, hogy a szabad város területét demilitarizálják, s ne tartózkodjanak benne fegyveres erők. Nyugat-Berlin szabad városnak saját kormánya lehetne és önállóan igazgathatná gazdaságát, adminisztratív és egyéb ügyeit. A négy hatalom, amelyek a háború után részt vettek Berlin közös igazgatásában, valamint a két német állam kötelezhetnék magukat Nyugat-Berlinnek, mint szabad város statútumának tiszteletben tartására hasonlóképp, mint ahogy azt a négy hatalom az Osztrák Köztársaság semleges statútumával kapcsolatban cselekedte. A szovjet kormánynak nem volna kifogása ellen, ha Nyugat-Berlin szabad város statútumának megőrzésében valamilyen formában részt venne az Egyesült Nemzetek Szervezete. Nyilvánvaló, hogy tekintettel az NDK területén fekvő és a külső világtól elszakított Nyugat-Berlin különleges helyzetére, ilyen vagy amolyan formában felmerülne a Német Demokratikus Köztársasággal való megegyezés kérdése a szabad város és a külső világ közötti korlátlan kapcsolatok — mind keleti, mind nyugati irányban — kezességéről, hogy így lehetővé tegyék az emberek szabad mozgását és az áruszállítást. NyugatBerlin viszont kötelezné magát, hogy területén nem enged meg ellenséges felforgató tevékenységet az NDK-val, vagy bármilyen más állammal szemben. Nyugat-Berlin statútumának ilyen megoldása jelentős lépés volna a berlini helyzet normalizálására, mert a nyugtalanság és feszültség tűzfészke helyett Németország a két része közötti kapcsolatok és együttműködés központjává válhatna a német nemzet békés jövője és egysége érdekében. Ha Nyugat-Berlin számára a szabad város statútumát határoznák meg, ez lehetővé tenné Nyugat-Berlin gazdaságának fejlesztését, tekintettel sokoldalú kapcsolatára a keleti és nyugati államokkal és a város lakosságának megfelelő életszínvonalára. A Szovjetunió kijelenti, hogy minden módon elősegíti e célok elérését, különösen pedig azáltal, hogy megrendeléseket ad ipari termékekre olyan mértékben, hogy teljesen biztosítsa a szabad város gazdaságának stabilitását és virágzását, valamint azáltal, hogy Nyugat-Berlinnek kereskedelmi alapon rendszeresen megfelelő mennyiségű nyersanyagot és élelmiszert szállítana. A megszállási rendszer eltörlésével így Nyugat-Berlin több mint kétmillió lakossága nemcsak nem szenvedne semmilyen kárt, hanem ellenkezőleg, minden lehetősége megvolna életszínvonalának emelésére. Ha az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormánya egyetértését nyilvánítja azzal, hogy megszüntessék Nyugat-Berlin jelenlegi megszállási rendjét, s hogy annak területén szabad város létesüljön, a szovjet kormány hajlandó volna a négy hatalom nevében e kérdésben hivatalos kapcsolatot venni fel a Német Demokratikus Köztársaság kormányával, amellyel előzetesen, e jegyzék átadása előtt tanácskozást folytatott. Egyben figyelembe kell venni, hogy az NDK beleegyezése ilyen független politikai szervezet létesítésébe területén, mint amilyen Nyugat-Berlin szabad város volna, engedményt, bizonyos áldozatot jelentene az NDK részéről az európai béke megszilárdítása, az egész német nép érdekében. A szovjet kormány elhatározta, hogy a berlini helyzet normalizálására törekedve intézkedéseket tesz Berlin megszállási rendszerének felszámolására, az európai béke, Németország békés és független fejlődése érdekében. Reméljük, hogy az USA kormánya megfelelő megértést mutat ezen indítékok iránt és reális szempontból közeledik a berlini kérdéshez. Ezzel egyidejűleg a szovjet kormány hajlandó az Amerikai Egyesült Államok és a többi érdekelt állam kormányával tárgyalásokat kezdeni arról, hogy Nyugat-Berlint demilitarizált szabad várossá tegyék. Ha ez a javaslat az USA kormánya számára elfogadhatatlan, akkor a volt megszálló hatalmaknak a berlini kérdésben nem lesz többé miről tárgyalniok. A szovjet kormány arra törekszik, hogy a Berlin helyzetében szükséges változtatást békében, lázas sietség és felesleges viták nélkül menjen végbe az érdekelt felek érdekeinek legnagyobbfokú tiszteletben tartásával. Természetesen lesz szükség bizonyos időre ahhoz, hogy a hatalmak, amelyek Németországot a hitleri Wehrmacht szétzúzása után megszállták, megegyeznek abban, hogy NyugatBerlint szabad várossá nyilvánítsák, természetesen akkor, ha a nyugati hatalmak megfelelő érdeklődést' tanúsítanak e javaslat iránt. Számítani kell arra is, hogy bekövetkezhet annak szükségessége, hogy Berlin két részének városi közigazgatási szervei, valamint az NDK és az NSZK szervei tárgyaljanak a felmerülő problémák megoldásáról. Ezért a szovjet kormány feltételezi, hogy egy fél éven át változatlan marad az USA, Nagy-Britannia, Franciaország Nyugat-Berlinből az NSZK-ba történő katonai szállításainak eddigi rendje. Ezt a határidőt teljesen elegendőnek tartja ahhoz, hogy egészséges alapokat találjanak a Berlin helyzetének megváltoztatásával kapcsolatos kérdések megoldására és hogy elhárítsák bármilyen komplikáció lehetőségét, természetesen csak abban az esetben, ha a nyugati hatalmak nem fognak szándékosan ilyen komplikációkat előidézni. Az említett időben valamennyi fél gyakorlatilag bebizonyíthatja a berlini kérdés megoldásánál a nemzetközi feszUltség enyhítésére irányuló törekvését. Ha azonban ezt a határidőt nem használják fel megfelelő egyezmény elérésére, a Szovjetunió megteszi tervezett intézkedéseit az NDK-val való megegyezés alapján. Egyben feltételezi, hogy a Német Demokratikus Köztársaságnak mint bármilyen más önálló államnak teljes hatáskörrel kell rendelkeznie a területét érintő kérdésben, vagyis hogy biztosítsa szuverenitását a szárazföldön, a vizén és levegőben. Ezzel egyidejűleg megszűnnek a Szovjetunió fegyveres erői képviselőinek és más Németországban levő hivatalos személyeinek összes eddigi kapcsolatai az USA, Nagy-Britannia és Franciaország fegyveres erőinek illetékes képviselőivel és más hivatalos tényezőivel a Berlint érintő kérdésekben. Egyes nyugati hatalmak fővárosában olyan hangok hallatszanak, amelyek szerint ezek a hatalmak nem ismerik el a Szovjetuniónak azt az elhatározását, hogy lemond Berlin megszállási statutuma fenntartásából származó funkcióiról. Vajon lehet-e a kérdést így megfogalmazni? Aki ma arról beszél, hogy nem ismeri el a Szovjetunió tervezett lépéseit, az nyilvánvalóan nem az ész hangján és ilidokolt érvek alapján akar beszélni, hanem a durva erőszak hangján és megfeledkezik arról, hogy a szovjet népre a fenyegetés és megfélemlítés á nem hat. Ha az „el nem ismerés" ki- ^ jelentése mögött valóban az a szándék rejlik, hogy Berlin miatt erőszakot alkalmazzanak és a világot háborúba sodorják, az ilyen politika: híveinek figyelembe kell venniök, hogy a nemzetek és a történelem előtt mérhetetlenül súlyos felelősséget vállalnak e lépés minden következményéért. Aki a berlini helyzettel kapcsolatban fegyvert csörtet, az csupán újból elárulja azt, hogy agreszszív okokból érdeke Berlin megszállási rendszerének fenntartása. A Szovjetunió kormánya remélni szeretné, hogy a berlini helyzet normalizálásának feladata, amelyet természetes szükségszerűséggel maga az élet tesz államaink feladatává, minden esetben olyan megoldást nyer, i ahogy erre az államférfiúi bölcsesség és a nemzetek közötti béke érdekei intenek az idegek felesleges túlfeszítése és a „hidegháború" kiélezése nélkül. Az olyan probléma megoldásában mint a berlini probléma, a legkevésbé sem helyén való a zsarolás és az erőszakkal való megfontolatlan fenyegetőzés. Az ilyen módszerek nem segítik elő semmilyen kérdés megoldását s a helyzetet csupán veszélyes kiéleződéshez vezethetik. Ha a nyugati hatalmak politikájáért felelős államférfiakat a berlini kérdés és más nemzetközi problémák megoldásában a kommunizmus és a szocialista országok iránti gyűlölet vezeti, ez nem visz semmi jóra. Sem a Szovjetunió, sem egyetlen más szocialista állam sem tagadhatja és nem is szándékszik tagadni azt, hogy szocialista állam. Ezért megbonthatatlan testvéri szövetségbe tömörülve rendületlenül védelmezik jogaikat és államhatáraikat „egy mindenkiért, mindenki egyért" jelszóval. A Német Demokratikus Köztársaság, Lengyelország és Csehszlovákia határainak bárminemű megsértését, bármilyen agresszív akció a Varsói Szerződés tagállamainak bármelyike ellen a Varsói Szerződés valamennyi tagja az összes tag elleni támadásnak minősíti, és hamarosan megfelelő visszavágó akciókba lép. A Szovjetunió, a szovjet nép és kormány őszintén törekszik jó- kapcsolatainak felújítására az Amerikai Egyesült Államokkal, a bizalmon alapuló kapcsolatokra, amelyek a hitleri agresszorok ellen vívott közös harc tapasztalatai alapján lehetségesek és amelyek a béke idején, mindkét országnak csak kölcsönösen előnyére válnának, gazdagítva nemzeteink szellemi és anyagi együttműködését, békés életet hoznának minden embernek a tartós békében. A Német Demokratikus Köztársaság kormányának ugyanazon a napon elküldött jegyzékében a szovjet kormány tárgyalásokat javasol a Szovjetunió és az NDK kormányküldöttségei között, amelyek során részletesen megvizsgálnák a berlini megszállási feltételek felszámolására irányúié intézkedéseket. Ezenkívül a berlini kérdésről jegyzéket adtak át a Német Szövetségi Köztársaság kormányának. ÜJ SZŐ 4 * 1958. november 29. «