Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-28 / 329. szám, péntek

Egyszemélyben szovjet polgár és magyar író versei A Csemadok munkája a bratislavai kerületben Helyeselhető, hogy Kovács Vilmos hozzánk most eljutott versgyűjteményének címe Vallani kell, mert e cím «rra enged következtetni, hogy van mondanivalója a szerzőnek, hogybelfcő parancs és szükségesség számára kifejezni magát, s mondanivalóját Cszintén, konfesszió formájában nyilvánítja. A 64_oldalon 34 költeményt tartalmazó kis zsebformátumú ízléses könyvecskéből valóban sok mindent megtudunk, ami érthető módon kérdésként felmerül egy eddig nem ismert költővel kapcsolatban: ki ő és merre van hazája, milyen korú, milyen társadalmi környezetből származik s milyenné formálódott világnézete ? És itt az érdekesség: Kovács Vilmos szovjet ember és magyar költő, még hozzá vonzó, reményekre jogoBító egyéniség s ezt az első önálló müvét Ukrajna Kárpátontúli Területi Könyvkiadója Uzshorodon jelentette meg 1957-ben. Egy-két vers kivételével (a helyi mondát feldolgozó „Jászinó", az Adyról szóló Magóg fia tartoznak e kivételekhez) valamennyiben Kovács Vilmos önmagáról, személyes élményekről vall, ezeket a család, a természet szépsége, a szerelem és az a szocialista közösségi élet nyújtja neki, amely a Szovjetunióban, s különösen ennek százados elmaradottságból kiemelkedett, Kárpátoktól délre eső területén megvalósult. Lírai verseket olvasunk Kovács Vilmostól, ezek általában közvetlenek és közvetlenségükön kívül élénkségükkel, fordulatos, sőt ötletes megformáltságukkal hatnak. Nyelvük rokonszenvesen idiomatikus, de azért előfordul egy-két elvétés, mint például a hajnali szürkület rajzában a 60. oldalon: ..."itt kint a fák között lenni kezd az árnyék", mert a „lenni" nem fejezi ki plasztikusan, hogy a hajnali fény növekedésével kirajzolódni kezd a tárgyak árnyéka. Hogy kora tavasszal „a szél földillattól édes" (13. oldalon) itt a rím kedvéért sem szabadna az édes megjelölést használni, mert a szél lehet földillattól terhes vagy átjárt, de nem lehet édes. Kétértelműség az 5. oldalon „felettem az eperfa ingott", jobb lenne az Arany által használt bólintott, mert ha a fa inog, nem tanácsos állni alatta. Ugyancsak igazításra szorul a 25. oldalon „te magaddal vitted a zöld róna, a hegyek őszi barna színeit" ahol a róna zöldjét lehetne mondani a zöld róna helyett, ha a szerző a rím kedvéért (Róma —róna) nem ragaszkodott volna a róna szóhoz a sor végén. Meglepnek Kovács Vilmos versei keresztrímekben való gazdagságukkal, egyébként ritmikájára és kifejezésmódjára hatott Ady, de ezt nem epigonszerűen értjük, hanem az általános verskultúra szempontjából. Megtudjuk a költőről, hogy 10 éves koráig falun élt, azon túl húsz évet töltött másutt (sejtjük, hogy a falu a Munkács és Beregszász között fekvő Gát község). Többször említi harmincesztendős életkorát. Dédapjáról mint földtúró parasztról emlékszik meg: Évmilliók zajlásában elvesztek az ősök, nem kutatom, hogy kik voltak; szolgalelkek, hősök? Nem tudom, hogy nehézléptű, földtúró dédapám fia rosszul tett-e, mikor túladott a kapán. Nem tudhatom, hogy közülük kit illet az érdem. hogy istenek s urak előtt nem hajlik a térdem, s kit a vád, hogy ív papírok szántásába fáradt parasztkezem nem ismer már kapát, csak tollszárat. Nagyapja boronákat, ekevasakat javított és lovakat patkolt, mint falusi kovács, apja az ötköblös földfoszlányon nem tudott megélni, lett belőle építőmunkás s ha kellett mint kőműves vagy akár íhint ács dolgozott. A föld kicsúszott a család alól s cselédsorba zuhantak. A Munkácson született Munkácsy Mihály emlékének is szentel verset Kovács Vilmos, ebben több konkrétumot szerettünk volna találni a nagy festő életének munkácsi vonatkozásairól. Sűrűn van a kötetben példa arra, mennyire megragadták Kovácsot a kárpáti ősz gazdag és telt színei. Mint Arany János remek „Kies ősz" című költeményében, Kovács is egészséges örömmel fordul aősz felé, ő nem az elmúlást, hanem a beérést érzi meg rajta. Az ukrán tájak perspektívái tárulnak fel több versben a Dnyesztertől a Felső-Tiszáig. Kijev városképe ismételten meg van örökítve. Gát községen kívül említés esik a munkácsi várról, magáról Munkácsról és Csonkásról (vajon ez nem azonos a régi Csonkpapi községgel?). A Bányászszív című versben arról van szó, hogy az író katonai szolgálatot teljesít, felhangzik egy vele együtt szolgáló bányász bajtársias viselkedésének és általában a bányászok tevékenységének dicsérete. A szocializmus világában bekövetkezett • nagy változásokat kicsiny szülőfaluja is megérezte s így ír róla: Hiába keresném a gólyafészkes szalmatetőt, mécsfényű vagy sötét néma kunyhócskákat, mint azelőtt. Mezőiden már nem lelem a rövidke kis mezsgyéket; körülöttem egy végtelen nagy tengerként ring az élet." Megható az öreg béresről szóló történet, aki mikor a grófi birtokot, melyen megrokkanásig robotolt, átveszik a dolgozó szegények, nem bírja ki, hogy elő ne vegye rozsdás kaszáját s ne induljon el görnyedt háttal dolgozni a közös felé. A kötet elején olvasható, hogy Kovács Vilmos „tematikai verseiben" megénekli a szovjet valóságot. Az idézett kifejezés szokatlanul hangzik, mert minden versnek van tematikája s az adott esetben helyesebb „tematikai" helyett „hazai és szülőföldi tárgyú" verseket mondani, értve azokat, amelyeknek témája a szovjet föld és a szovjet élet. Bátran állíthatjuk, hogy a tárgyaltakhoz hasonló színvonalú magyar versek azon a területen, ahonnan a szerző való, 1944 előtt se nem íródtak, se meg nem jelentek. A Szovjetunió soknemzetü irodalmának beszédes bizonysága ez a kiadvány s a kárpátukrajnai magyar irodalom kedvező további fejlődésének ígéretes dokumentuma. Becsülendő, hogy az álmatag, a világ menetétől elmaradt vidékiességnek nyoma sincs benne, ami a szovjet állam kulturális politikájának s az ott érvényesülő művelődés szabadságának köszönhető. SAS ANDOR Lapunkban már többször írtunk a Csemadok munkájáról. A központi rendezvényekről vagy egyegy helyi csoport munkájáról szóló beszámoló mellett azonban elmulasztottunk hírt adni a kerületi titkárságok munkájáról. Pedig a Csemadoknak közel 500 helyi csoportján és 28 járási titkárságán kívül négy kerületi titkársága is van. Kerületi titkárság működik Bratislavában, Nyitrán, Losoncon és Kassán. Munkájuk tevékeny és sokirányú. Nem lesz ezért felesleges különösen most, a VII. közgyűlés és a Csemadok megalakulása tizedik évfordulója küszöbén hírt adni róluk. Elsőnek a bratislavai kerület titkárságára látogattunk el, ahol Gögh László kerületi titkárral és Fél Miklós helyettes titkárral beszélgetve kértünk felvilágosítást munkájukról. — Munkánk sikere vagy sikertelensége — mondotta Gögh elvtárs — legjobban a kerületben működő helyi csoportok eredményeivel mérhető le. Titkárságunknak elsősorban szervező és irányító szerepe van. így ha jól dolgozunk, ha jól végezzük szervező és irányító munkánkat, a kerületben működő csoportok is eredményesen dolgoznak. Ha viszont elmulasztjuk feladataink elvégzését, ez a helyi csoportok munkáján is meglátszik. Nézzük hát, mit csináltak a bratislavai kerületben a helyi csoportok, milyen eredményeik vannak? Nem kellett sokat kutatni. A titkárságon kész adatokat kaptunk. Az utolsó három hónap eredményeit vettük alapul, s ezek szerint a kerületben működő helyi csoportok az aratás befejezése alkalmából 36, a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulója alkalmából 28, a Csehszlovák Köztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából 17 kulturális fellépést rendeztek. Háromfelvonásos színművel 34-szer léptek fel, négyszer tartottak irodalmi vitaestet, három helyen pedig dal- és táncünnepélyt rendeztek. A helyi csoportvezetők részére iskolázásokat tartottak, tagokat szereztek a mezőgazdasági iskolákba, kivették részüket a falu- és városszépítési akcióból, méltóan ünneplik a csehszlovák-szovjet barátság hónapját. Ami a helyi csoportvezetők iskolázásánál, a mezőgazdasági szak- és tanonciskolák szervezésénél, valamint a barátság hónapja előkészítésénél a kerületi titkárság munkájával összefügg, erről külön kell szólnunk. A helyi csoportvezetők kétnapos iskolázását minden járásban a tervezett időben tartották meg. Hiba volt azonban, hogy az iskolázásra meghívott 217 személy közül csak 130 jelent meg. Az iskolázásnál a legnagyobb hiányosság az elszállásolás biztosításában volt. A járási székhelyeken ugyanis még nincsenek mindenütt sok ember elszállásolására megfelelő szállodák. A kétnapos iskolázást így csak a nagymegyeri és a galántai járásban tarthatták meg. A somorjai és a dunaszerdahelyi járásban az iskolázás csak egynapos volt. Az iskolázáson való hiányos részvételnek olyan okai is voltak, mint például a somorjai járásban, ahol a járási titkár a kerület utasításait nem teljesítve, elmulasztotta az iskolázás előkészítését, a helyi csoportok értesítését. Ennek ellenére az iskolázás mégis kielégítő színvonalú volt. ez pedig a jő előadóknak köszönhető. A múltban hasonló iskolázáson elsősorban a szervezési kérdések ismertetésére szorítkoztak. Ma viszont a kerületi előadók elsősorban a kulturális forradalom kérdéseiről beszélnek. Ehhez kapcsolódtak a vitafelszólalók is. Az iskolázáson így napjaink legfontosabb kulturális problémáival foglalkoztak. A kerületi titkárság tervezi, hogy ahol az iskolázás különféle akadályok miatt csak egynapos volt, az évzáró közgyűlések után az űj elnökök és titkárok részére egynapos szemináriumot rendez. Jelentős munkát végzett a kerületi titkárság az I. kategóriába sorolt színjátszó csoportok vezetői értekezletének előkészítésében és megtartásában. Ezen az értekezleten a csoportok műsortervét állították össze. A II. kategóriába tartozó csoportok műsorpolitikáját úgy irányítják, hogy a járásokban összehívott ideológiai konferenciák alkalmával ismertetik a javasolt színdarabokat. E csoportok vezetőinek értekezletét november végén vagy december elején akarják megtartani. A kétéves mezőgazdasági tanonciskolákkal 82 vezetőségi és 40 taggyűlésen foglalkoztak. A kerületben így a Csemadok vonalán számos mezőgazdasági tanoncszerződés megkötését segítették elő. A kerületi titkárság a mezőgazdasági tanonciskolákkai kapcsolatos további feladatát abban látja, hogy a népnevelő munka segítségével a tanonciskolákon részt vevő fiatalok politikai és f szakmai fejlődését előrelendítse. A mezőgazdaság fejlesztését elősegítő munkában szem előtt tartják azt is, hogy a színjátszó csoportokat olyan művek bemutatására ösztönözzék, amely lyek tartalma mezőgazdasági problémával kapcsolatos. Munkájukban külön fejezetet képez a csehszlovák-szovjet barátsági hónap előkészítése és megünneplése. Erre az alkalomra hetekkel előtte felkészültek s ennek tulajdonítható, hogy a barátság hónapját a helyi csoportok mindenütt méltóan ünneplik. A barátsági hónap megnyitó ünnepségeire 35 helyi csoport készült kulturális műsorral, ezen kívül a járási székhelyeken lévő csoportok közül Szencen, Galántán és Bratislavában a szovjet zene és költészet estjét rendezik. A csoportok az irodalmi estek megrendezését együtt szervezik a helyi és járási könyvtárak dolgozóival. A barátság hónapja alkalmából a Szovjetunió politikai és gazdasági eredményeiről szóló előadásokat a Csemadok előadói közösen tartják a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társaság előadóival. Hiányosság a sajtóterjesztés és az orosz nyelvtanfolyamok szervezése terén van. A barátság hónapja alkalmából azonban a kerületi titkárság ezekre a kérdésekre is különös gondot fordít és igyekszik, hogy a helyzet ezen a téren is megjavuljon. Gondosan előkészítették az évzáró taggyűléseket is. Az évzáró taggyűlések előkészítésével kapcsolatos vezetőségi ülést már minden helyi csoportnál megtartották. Sajnos azonban vannak helyi csoportok, ahol az új vezetőség összeállítása nehézségekbe ütközött, mivel az elmúlt évben megválasztott vezetőség nem törődött a szervezet irányításával. E helyeken a kerületi titkárság a hibákat most úgy oldja meg, hogy a helyi nemzeti bizottság és a helyi pártszervezet segítségével olyan személyeket javasolt a vezetőségbe, akiknél meg van az előfeltétel arra, hogy fellendítik községük kulturális életét. Hogy az évzáró taggyűlések előkészítésébe és megtartásába a választott szervek minél nagyobb számban bekapcsolódhassanak, felhívással fordultak a vezetőségek tagjaihoz. A felhívás eredménnyel járt. A kerületi elnökség rendszeresen tart gyűléseket, munkája körültekintő és sokirányú. Eredményeik ennek is köszönhetők. A kerületi titkárság tevékeny munkáját az eddig elmondottak csak részben tükrözik. Munkájukat még számos eredmény jelzi, amiről egy rövid beszámoló keretében említést sem tehetünk. Szólni kell azonban tervükről, amely szintén beszédes bizonyíték. Munkatervük az 1958-as év utolsó és az 1959-es év első negyedévére vonatkoiik. Mi ebből csak a december hónapra szóló munkatervet ragadjuk ki. E terv szerint decemberben a járási nemzeti bizottságok és a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társaság által tervezett előadások megszervezését a kerületben 19 helyen segítik elő. A barátsági hónap befejező ünnepségein a helyi csoportok esztrád-műsorral 31-szer, háromfelvonásos színdarabbal pedig 44-szer lépnek fel. Ezenkívül 12-szer tartanak irodalomterjesztő edőadást, 105 helyi szervezetnél évzáró közgyűlést tartanak, megrendezik a színjátszó csoportok kerületi bemutatóját és a tánccsoportvezetők kerületi értekezletét, bővítik a Csemadok taglétszámát, előfizetőket toboroznak az Üj Szóra, a Hétre, az Irodalmi Szemlére és a többi lapra, szoros kapcsolatot tartva a tagsággal növelik politikai és gazdasági ismereteit, népnevelő munkával járulnak hozzá a szövetkezeti gondolat népszerűsítéséhez, a nagyobb termelési eredmények eléréséhez. Az elmondottak csak egy részét képezik a Csemadok bratislavai kerületi titkársága elvégzett és elvégzésre váró munkájának. E néhány adat mégis szemléltetően mutatja, hogy mit tett és mit készül tenni a * Csemadok a bratislavai kerületben. ^ Balázs Béla Genfben befejeződött a Színészek Nemzetközi Szövetségének 4. kongresszusa, amelyen 27 ország 50 ezer színészének szakszervezeti képviselői vettek részt. A szövetség elnökévé a francia Fernand Garvey-t választották. A kongresszus felhívást intézett a kormányokhoz a szíművészet fokozottabb támogatására, az adó csökkentésére, az ifjúsági és iskolai színielőadások kiterjesztésére, valamint a színészi munka gépi terjesztésének (hanglemez, rádió, televízió) védelmére. Kurt Seliger, haladó osztrák újságíró, az Üj Szó bécsi munkatársa nemrégen többhetes tanulmányúton volt az Albán Népköztársaságban. A benyomásait színesen ecsetelő, fényképekkel illusztrált útirajza „Albánia — a sasfiak országa" címmel most jelent meg a bécsi Glóbus kiadóvállalat gondozásában. A rendkívül időszerű, lenyűgöző frisseséggel és alapossággal megírt munka magyar és lengyel nyelven is megjelenik. ( —) Mozart utolsó operáját a Varázsfuvolát, 167 év óta játsszák a világ minden táján. Most kiderült, hogy eddig mindenütt hibásan játszották. A kézirat egyetlen fennmaradt fotókópiáját — miután az eredeti kézirat Berlin ostrománál megsemmisült — a salzburgi Mozart-házban őrzik. Mainhard von Zallinger, a berlini Staatsoper karmestere most a fotókópia alapján elkészítette a Varázsfuvola új kiadását, amely több mint 300 szöveg, hang, kötés és dinamikai változtatást tartalmaz. így indult el Majakovszkij — ez a címe a grúz filmstúdió legújabb filmjének, amely bemutatja a nagy szovjet költő gyermekkorát és ifjúságát. A film Majakovszkij nővérének közreműködésével készült. Tatjana Szamojlova szovjet filmszínésznő, akit a közönség a „Szállnak a darvak" című szovjet filmben ismert meg, rö/idesen eljátsza Jack London Eden Martin című regénye filmváltozatának női főszerepét, i A film érdekessége, hogy ez lesz I az első szovjet-amerikai közös film. ANTTI TIMONEN, karéi-finn író: 3Cét találk®&ᣠVagy öt esztendővel ezelőtt meglátogattam régi barátomat I egy fakitermelő-telepen. Tél volt. A zajos és népes kis irodahelyiséget alaposan befűtötték. Egy vattakabátos fiatalember — | derekán katonai derékszíj, ruhája csupa olajfolt — izgatottan magyarázta: ha reggel a mozgó elektromos központ nem kap benzint, a villanyfűrész dolgozói nem tudják megkezdeni a munkát. Egy másik munkahely szerelője alkatrészeket követelj: valamelyik géphez. Egy harmadik közölte, hogy az emelődaru elrpmlott, sürgősen segíteni kell. (A fakitermelő telepen ugyanis gépesítették a munkát, egyre-másra érkeztek a gépek, meg kellett tanulni a kezelésüket). Barátom, a telep vezetője, máskor mindig nyugodt, magabiztos ember, most elvesztette higgadtságát. — Hallod, Itt meg lehet bolondulni! Mindennap valami új kellemetlenség. Csak baj van ezekkel a gépekkel... Hiába, | a gépek nem a mi erdelnkbe valók ... Látogatásom után elbeszélést írtam egy telepvezetőről, akinek a gépek elvették a nyugalmát. Az elbeszélés hősének kitalált nevet adtam, de alakját a barátomról mintáztam. Amikor legközelebb ismét találkoztunk, csak úgy mellékesen megkérdeztem tőle, olvasta-e elbeszélésemet. Elmosolyodott. — Honnan az ördögből ástál ki egy ilyen telepvezetőt? A ml erdeinkben Ilyen nincs. Eltelt néhány év, s én ismét meglátogattam egy fakitermelő telepet, a legjobbat Karéliában. Ezen a telepen jól megtanulták, hogyan kell bánni a gépekkel. Az irodában nagy íróasztal mellett ült a telep főnöke — az én régi barátom. — Kevés a gépünk — ezzel kezdte a beszélgetést. Megkérdeztem, mi történt, hogy így megszerette a gépeket? j Értelmetlenül nézett rám. — Hát lehet gép nélkül erdőt Irtani? Ilyesmi csak elbeszélj lésekben fordul elő. Azt hiszed már elfelejtettem. Jól emlékszem | a te mesebeli telepvezetődre. | Emlékezetébe idéztem első találkozásunkat a másik telepen. I — Szóval rólam írtad azt az elbeszélést — kérdezte kissé | megbántva. — Láttál egy embert abban a percben, amikor I megingott és máris pellengérre állítottad! Hogy ml történt vele : később, hogyan kutatott megoldás után, hogyan gyötrődött, j s végül hogyan győzött, arról mit sem tudtál. | Gondolkozott egy ideig. — Lám, mit tesz egy ilyen rövid látogatás? Ha valakit meg akarsz ismerni, tölts vele egy fél esztendőt, akkor megtudod, hogyan fejlődik, változik az ember. — Egy kis gúny is volt a hangjában: — Akkor tán jó író válik belőled. Jó Sándor fordítása Üj szlovák operett A bratislavai Üj Színpadon november 22-én új szlovák operettet mutattak be, amelynek szerzői Elbert, Jacobs és Štítnický. Az operett címe: Viszontlátásra szerelem. A közönség tetszéssel fogadta ezt az új művet, amelyben igen sok érdekes és színes jelenet van. A kritika véleménye szemint azonban nem jelent nagyobb haladást az új operett megteremtése felé vezető úton. (J. Herec felvételei) ÜJ SZÖ 4 * 1958. november 19. /