Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-27 / 328. szám, csütörtök

FHHBÄTH IMRE Bil ÉVES Az első köztársaság magyar irodalmának egyik legjelesebb képviselője: Forbáth Imre, a napokban töltötte be hatvanadik életévét. Forbáth Imre születésnapja alkalmából a számos megemlékezés a jeles poétának, az orvosnak és a kommunista harcosnak szól. Noha irodalmi téren Forbáth Imre nevével az elmúlt évtized alatt nemigen találkoztunk, az első köztársaságban kivívott írói rangja ma is tisztes helyet biztosít neki a csehszlovákiai magyar irodalomban. A somogymegyei születésű Forbáth a Tanácsköztársaság bukása után fiatalon kerül a Csehszlovák Köztársaságba. Iskoláit Prágában végzi. Megismerkedik a munkásmozgalommal, a marxizmus-leninizmussal. Az egész fiatalon írni kezdő Forbáth hamar felismeri, hogy hol a helye. Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulása után a párt tagjainak sorába lép. Párttagsága erős befolyást gyakorol művészetére. Költeményeivel az igazság oldalára áll, az elnyomottak jogaiért emel szót. Verseit a „Ma", a „Gondolat", a „100 százalék", a „Korunk" és más hasonló szellemű lapok közlik. A harmincas években különös szerepe van a csehszlovákiai magyar irodalomban: a hazai lírikusok legjelentősebbjei közé tartozik. Mint mindig, műveivel ekkor is a haladó eszmék szolgálatában áll. Költői portréja legjobban a Vándorral és a Favágók címmel megjelent köteteiből bontakozik ki. Az 1930-ban megjelent Favágók című kötete az elveikért bátran kiálló pártos költők soraiba állítja. A harcos tollúnak ismert és tisztelt költő nevével az utóbbi hónapokban ismét találkoztunk a Hétben és a romániai Korunkban. Petőfiről és Egon Kischről írt tanulmányt. E jelentkezés hinni engedi, hogy Forbáth Imre ismét megjelenik az irodalom terén és sokatigérő munkásságával hozzájárul a hazai magyar irodalom gazdagításához. Forbáth Imrének hatvanadik születésnapjáról a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó sem feledkezett meg. „Mikor a néma beszélni kezd" címmel a közeljövőben válogatást jelentet meg verseiből. Megjelenése alkalmat ad majfl arra, hogy Forbáth Imre költői munkásságát s egész életművét érdemben méltassuk. FORBÁTH IMRE: \^J-aoágók Szívünkben fekete tűz ég S a kezünkben suhog a balta: Favágók vagyunk, a favágók Erdők mostohamagzatja. Kérges a kezünk, férges az agyunk S a munka meddő: Suhog a balta, zuhan a fa, Marad az erdői Különös az erdők éneke: Figyelj ihol tölgyek zúgnak Tompa, gyászos favágódalaink A lombok fölé kúsznak. (1930) Mert robottól kormos a föld, Mert mérgezett vérrel van teli: Borúsan zúg az erdő Favágósóhaj rengeti. Mert távolból orkán üvölt, Testvér jajjal van megrakva: „Jobb a farkas, mint az ember" Suhogj, suhogj favágóbalta! Mert édesebb bornál a bosszú, Százszor finomabb: Hej, társaim! Gyullad már az erdő? Igen...! Pipacsnál pirosabb! I. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó közölte a sajtóban magyar könyvkiadási tervét és kérte az olvasóközönséget, szóljon hozzá. A lapokban nemigen látott napvilágot hozzászólás, esetleg itt-ott egy utalás, félmondat, pedig érdemes lenne elvitázni e problémáról, nemcsak egymás között, hanem a nagy nyilvánosság előtt is. A magyar könyvkiadásnak jelentős érdemei vannak a cseh és a szlovák irodalom tolmácsolásában. Sikerült kinevelni egy olyan színvonalas fordító gárdát, amely megállja helyét a legalaposabb kritikával szemben is. A prózai fordítások megválogatásában nem is lenne különösebb kifogásolni való, inkább a költészet iránti mostohaságot vethetnénk a kiadó szemére. Lehet, hogy a verseskötetek ráfizetése az idegenkedés egyik oka, az azonban mégsem lehet döntő abban, miért nem folyik tervszerűen a cseh és szlovák költők müveinek magyar kiadása. Jó lenne, ha indítanának egy klasszikus és egy mai sorozatot. Nem ártana, ha a külalakban is megmutatkoznék, hogy egy nagyobb vállalkozásról van szó. Ezenkívül javasoljuk, hogy minden évben jelentessen meg a kiadó egy reprezentációs almanachot, cseh- és szlovák prózát, költészetet együtt (vagy akár külön-külön) a legfrissebb alkotásokból, mai grafikai illusztrációkkal. Ezzel jó szolgálatot tennénk a népeink közötti barátság elmélyülésének. Meg kell mondanunk azt is, hogy nem lehetünk függvényei a magyarországi igényeknek ezen a téren és ha nem sikerül egyes művekből közös kiadást elérni, akkor is ki kell adni őket. Más a csehszlovákiai magyarok kapcsolata a cseh és a szlovák kulturával, mint a magyarországi dolgozóké. E között nincs ellentmondás, csak hozzánk közelebb áll a mai cseh és szlovák elbeszélés, vers, regény, mert egy hazában élünk a cseh és szlovák dolgozókkal, mert a szocializmusért egy fronton küzdők életét, saját életünket, problémáinkat, győzelmeinket ábrázolják. Mindezeket azonban bizonyára jól tudják a Szépirodalmi Kiadóban is, hiszen azt sem lehet állítani, hogy a költészet területén egyáltalán semmit nem tettek. Neruda, BezruC, Hviezdoslav, Sládkovič és Botto, a szlovák költői antológia, valamint Krasko, Lajčiak és Mihálik egy-egy köt<$e már megjelent magyarul, de valdfiogy ösztönszerűen, majdnem véletlenül. Nem a kiadó tudatos szervező munkája eredményeként, inkább a fordítók kilincseléséből. I ***********-**

**

**

***

***

***

******

*****

**

*******

*****

***********************

**

*** mai ellenére is. A cikkíró polemikus hangon foglalkozik azokkal a Turczelbírálatokkal, amelyek tárgya szlovák irodalmi alkotások. Míg Fábry ilyen vonatkozású bírálataival teljes mértékben azonosítja magát, ebben az esetben szerinte a túlságos és helyenként elhibázott felfogáson alapuló kritikai szigort veti Truczel szemére. Különösen Jesenský Demokratáinak értékelésével kapcsolatban fejti ki részletesen ellenvetéseit. „A prózában és a drámában a szlovákiai magyar irodalöm eddigi csúcsát Egri Viktor művei képezik. Korábbi műveiben Egri korunk sok komoly és fájós kérdését vetette fel és oldotta meg. Éppen ezért nehezen érthető, hogy az utóbbi időben miért összpontosít a történelmi témákra" — hangsúlyozza a cikkíró, majd Egri Égő föld című regényének értékelése kapcsán pozitívumként említi jellemformáló képességét, fejlett irodalmi kultúráltságát, negatívumként pedig azt, hogy ebben a könyvében a történelem alkotóiként a királyi körök, az erős egyéniségek szerepelnek, nem pedig a tömegek. Fürdik ezzel kapcsolatos mondani valóját így summázza: „Egy kicsit kevesebbet a királyról, egy kicsit többet a Iongobárdokról, talán ez megoldotta volna az Égő föld ezen problémáját. És Egri egész művére vonatkoztatva a jövőben érvényesülhetne az, hogy egy kicsit kevesebb történelmet, egy kicsit több korszerűséget." Szabó Béla, A család kedvence című regényéről szólva a cikkben azt olvashatjuk, hogy ez a Marci a csodakapusnál jobb alkotás, kompozíciója egyöntetűbb, kerekebb, habár vannak benne retardáló jellegű részek. Szabó ebben a regényében igényes feladatot tűzött maga elé és annak ellenére, hogy a zsidóság háború ideje alatti borzalmas szenvedésének témáját számos író feldolgozta, ezt a kérdést új szemszögből tudja megközelíteni, amikor egy család élete tükrében mindazok kálváriáját szemlélteti, akiket a fajelméletre"" támaszkodó hitlerizmus üldözött. A mű alakjai közül A KÖNYVKIADÓI TERVRŐL ÉS EGY VERSESKÖTETRŐL EjSy dicséretes kezdeményezés vérszegény eredménye formálását. Ezzel szemben Chira tanító alakját papírízű ideálnak tartja és a regény főhőse, Dávid sok írói ballaszttól terheit nem mindig meggyőző leírásában a szerző helyenként frázisos. Ennek ellenére Fürdik szerint ebben a könyvben sok értékes dolgot találhatunk. A bíráló cikk zárórészében Ordódy Katalin Megtalált élet és Nagy Irén Kiskisasszony című művéről esik szó, mégpedig eléggé negatív kicsengésben. Ordódy esetében tematikai gazdagodásról beszél ugyan, dicséri, a témaválasztást és néhány epizódalak sikerültségét, de különben elítélőleg nyilatkozik — példák említésével — a regényről, mint egészről. Elsősorban az események és az emberek felületes, leegyszerűsített ábrázolását, a konfliktusok kikonstruált ságát kritizálja, de rámutat a nyelvi hiányosságokra is. Nagy Irén könyve pedig Fürdik véleménye szerint „kevésbé igényes, tulajdonképpen — igénytelen. Egyhangú elbeszélés ez drámaiság, erősebb összecsapások nélkül és ezért nem érdekes." Itt is csak az epizódszereplőket tartja hiteleseknek. A cikk, amelynek számos gondolata kétségtelenül számot tarthat a komoly érdeklődésre, részletes elemzésre, ezekkel a szavakkal zárul: „ A hazai magyar irodalomtól mind több igazi értéket várunk." HAMIS „ÉRTÉK" Irodalmunk megismerésének és szlovák, cseh olvasók közötti megismertetésének egy másik útja-módja az, ha a testvérlapok időközönként közlik hazai magyar irodalmunk egyegy — természetesen rövidebb zsánerű — kimagasló alkotását. Teszi ezt néhanapján például a Kulturný život és mi ezt a kezdeményezést is magától értetődően nagy örömmel fogadjuk. Kár, hogy egyelőre az ilyen közlés hátterében hiába keresnénk a céltudatos értékkutató munkát, többnyire csak véletlenszerű jelenségről van szó. Ez pedig nem szola cikk szerzője dicséri a Richter há- ! gálja minden esetben irodalmunk bezaspár és Dávid anyjának írói meg- I mutatásának ügyét. Példa erre az az elbeszélés, amely a Kultúrny život november 22-i számában látott napvilágot. Címe: Élet Mihály riporton, szerzője: Monoszlőy M. Dezső. Az elbeszélés közlésének röviden ismertetett háttere az, hogy mint az Oj szó, mint pedig az Irodalmi Szemle eszmeileg kifogásolta ezt a müvet és visszautasította közlését. Hogy, hogy nem, az írás — számunkra érthetetlen módon — szlovákra lefordítva mégiscsak megjelent. Nem volna ez ellen komolyabb kifogásunk, ha csak művészi, formai meggondolások alapján tartottuk volna közölhetetlennek az elbeszélést. De tiltakoznunk kell akkor, ha életünket elferdítetten ábrázoló írások alapján kénytelen a szlovák olvasó következtetni irodalmunk színvonalára. Monoszlóy Élet Mihálya újságíró, akinek nincs semmi kapcsolata az élettel. Riportot akar írni egy építkezésről és amikor szembe kerül a riport alanyával, a munkással, sematikus és papírszagú elképzeléseinek eredménye természetesen a teljes csőd. Magyarán mondva Monoszlőy kikonstruált magának egy újságíró típust, akinek jellemzője enyhén szólva a korlátoltság és akit nem nehéz kifiguráznia, kigúnyolnia, nevetséges, szánandó figurácskának beállítania. Nálunk, újságíróknál sok minden kritizálható, kifogásolható. Például nem egy esetben a szakmai, az írásbeli ismeretek fogyatékossága. Nem is csoda. Hiszen 1948. után a magyar újságírás hazánkban teljesen új emberekkel indult, akik azelőtt soha sem voltak újságírók és nehéz munkával érték el a mai színvonalat. De ebben van egyben erősségünk is. Mert ezek az újságírók az üzemekből és a földekről — az életből jöttek a szerkesztőségekbe. Éppen ezért ismerik az életet, amellyel mindennapos kapcsolatban állnak, ismerik a munkás és a paraszt nyelvét. Ez jogosít fel minket szerényen megkérdeznünk: kinek az érdekét szolgálja az ilyen elhibázott mondanivalójú elbeszélés közlése? Hiába, az életet nem lehet csak a Carlton-kávéház torzító vastag ablaküvege mögül szemlélni. Gály Iván A megjelent verseskötetek és a j talomra is alkalmaznia kellene Füg megjelenő fordítások azt bizonyít- j gedinek, hogy fordító váljék belőle. ják, hogy a jó fordítókban nincs hiány és egy kis bíztatással, szervezéssel a költészet tolmácsolóinak táborát ki lehetne bővíteni. Ezért érthetetlen, hogy a jövő évi kiadói tervben csak Mácha Májusa (időközben megjelent) és a szlovák ballada-kötet (magyarországi fordítótól) szerepel. Úgy gondoljuk, nem lenne nehéz még egy-két verskötettel bővíteni a tervet. Még akkor is, ha a Slovenská kniha statisztikája azt bizonyítja, hogy a vers nem fogy, a szépirodalmi könyvkiadóban pedig elhiszik, hogy a szép verseket nem szeretik a magyar dolgozók. II. Mintha képletes lenne Vojtech Mihálik válogatott verseinek címe: Évek múltán. Bizony ez a szerény kötet hosszú évek múltán az első versgyűjtemény, amely egy élő szlovák költő munkásságáról akar átfogó képet adni. A válogatás azonban nem a legjobban sikerült. Ha már csak szökőévekként jelenik meg egy ilyen verskötet, nem lenne szabad a szerkesztőnek megfontolatlanul útjára engedni. A kötetben megjelent 38 vers. Ez sajnos kevés ahhoz, hogy a magyar olvasóknak bemutathassuk Mihálik igazi költői profilját. S ha már megmondjuk véleményünket, ne hallgassuk el azt sem, hogy nagyon hiányzik egy rövid, de alapos bevezető, vagy utószó Mihálik munkásságáról, mert a borítólapon közölt ismertetés nem sokat mond a magyar olvasónak. A legnevesebb magyar műfordítóktól és a fordítási hagyományokból ezen a téren is sokat tanulhatnánk. Mihálik verseit Fügedi Elek fordította. A fordító munkásságát már ismertük a sajtóból és a Mai Szlovák Költők antológiájából. A Mihálik-kötettel azonban nem tudott sikerrel megbirkózni. Fordításainak többsége szabados, pontatlan, önkényesen kihagy neveket, ahol a magyar szöveg tömörebb, hozzáad, ahol hosszabbra sikerül az eredetinél, félsorokat elhagy. Különösen bántó, hogy Mihálik találó és gazdag jelzőit lefaragja és ezzel elszürkíti a verseket. (A pártnak, Ballada kínai motívumra, stb.) Fügedi fordítási"felfogása ma már elavult. Az igazán tehetséges fordítókat alaposság és az eredetihez való ragaszkodás jellemzi. Nem szolgai ragaszkodás ez, inkább mély tisztelet a költészet iránt. A formai hűségre törekvést a tarA költemények tolmácsolása szívós, kitartást követelő művészi feladat. Vannak fordítók, akik hetekig töprengenek egy-egy soron, egy megfelelő szón. Sajnos, a kötetben alig akad vers, amelyből ne hozhatnánk bántó példákat a kiforgatásra, a hozzáköltésre. íme egy példa a Hegyek című költeményből: Zavialo z úbočí, šabianský jačmeň šuští, Fügedi fordításában: Szél támadt a Vepor felől, susognak a fenyvesek. A Pártnak c. vers első két sora szlovákul: Voľakde v diaľke planie z horúčavy Pod slnkom trópov hrdá agáve. Magyarul: A mozi vásznán délszaki tájat láttam, hol tűző napfényben agávé pompázott Az ars poetica egyik versszaka Miháliknál: Nie každé ráno radosť prináša, aj slzu skryješ pod viečkami zavše. Nebýva každá práca najľahšia, a spievať ľudu nie je o nič ľahšie. Magyarul: Nem mindig derűs a lelked, tűzhelyed. Van úgy, hogy könnyekkel is kell küzdened, hogy munkád legörnyeszt, zord szelek megtépnek, s olykor nagyon nehéz dalolni a népnek. A Hviezdoslav tavaszá-ban: len bronzový Hviezdoslav, tá dobrá, múdra stráž nad srdcami, si sedí na svojom námestí Magyarul: Bölcs, jó Hviezdoslávunk, bronzból formázva ül a tér közepén, nézve a pezsgő várost. Máshol: milenci sa mu pod nohami smejú Magyarul: lábánál szerelmesek simulnak össze. Nyíltan meg kell mondani, hogy felelőtlenség az ilyen munka, és még nagyobb felelőtlenség a könyvkiadó könnyelműsége, hogy napvilágot láthattak Mihálik elferdített versei. Reméljük, Fügedi elkövetkező munkáiban nagyobb műgondra, alaposságra fog törekedni és csak érett fordításokat enged ki kezéből. A szépirodalmi könyvkiadó pedig nem rontja jő hírnevét selejtes munkával.. Szűcs Béla. s.

üi

L mti

jj trEUľnn™ Dieter Zechlin a Szlovák Filharmóniával Dieter Zechlin hangverseny közben Dieter Zechlin, német zongoraművész nem ismeretlen a bratislavai hangversenyközönség előtt. Ez év januárjában Brahms d-moli zongoraversenyét hallottuk tőle élvezetes előadásban. A fiatal művész ezúttal új oldaláról mutatkozott be, sőt az volt a benyomásunk, hogy csak most mutatkozott be igazán. Nagyszerű Mozart játékost ismertünk meg benne. Művészi alkata ügy látszik a mozarti muzsikában találja meg azt az atmoszférát, amelyben maradéktalanul otthon van. Ritka jelenség ez ma a zongoraművészeiben, amit értékelnünk kell. Az Es-dúr zongoraverseny (K. 271) előadásában átszellemült, a lényeget érintő Mozart tolmácsolást kaptunk tőle. Előadásában nem támaszkodott külső hatásokra, sőt szinte tudatosan került minden bravúrt, művészetét teljes egészében a mozarti szellem szolgálatába állította. Roppant takarékosan bánt például a fortékkal, sőt többnyire inkább a mezzoforte határain belül mozgott, amit nagycn jellemzőnek találunk művészi magatartására, különösen, ha visszaemlékszünk a Brahms zongoraverseny hatásosan dübörgő fortéira. Igen rokonszenves vonás, ha egy fiatal művész hangversenye folyamán egyetlenegyszer sem rígadtatja el magát arra, hogy „megmutassa, mit tud". Zechlin játéka mind technikailag, mind zeneileg tökéletesen kidolgozott volt, de amellett engedett a pillanat ihletének, és ebből a kettősségből bensőséges muzsikálás született. Az Andante halk poézise, a Rondo szellemes, játszi könnyedsége sokáig emlékezetes marad. A fiatal művész Mozart játékát egyébként is valami különös, álmodó halkság jellemezte, a szentimentalizmus mellékíze nélkül. Nem lennénk azonban tárgyilagosak, ha magával ragadó Mozart játéka teljesen beárnyékolná Johann Sebastian Bach A-dúr zongoraversenyének előadását. Zechlin a versenymüvet finom stilisztikai ízléssel, Bach muzsikára hangolt billentéssel interpretálta. A műsor második felében őszinte örömmel fogadtuk Ludwig van Beethoven ritkán hallott VIII. szimfóniáját. Ez a szimfónia már kezdettől fogva hatalmas szomszédainak, a VII-nek és a IX-nek. árnyékába szorult. Az ősbemutató alkalmával alig-alig méltatták figyelemre, ami Beethovent nagyon elkeserítette. „Azért nem tetszett", mondta haragosan, „mert jobb a VH-nél, valamikor majd tetszeni fog." A mester jóslata beigazolódott. Ma már általánosan elismerik, hogy a szimfónia csak méreteiben „kisebb" a többinél, tartalmasságát és művészi kidolgozását illetőleg nem marad el híres elődéi mögött. Jellegzetes vonásai: derű, humor, néhol a szilajságig fokozódó jókedv. Szlovák Filharmóniánk Rajter Lajos átgondolt és kidolgozott vezényletével nagyon szép muzsikálással -örvendeztetett meg bennünket. A szimfónia eleven, plasztikus formálással, a zárőtétcl lendületesen emelkedő felépítésével teljes szépségében bontakozott ki előttünk. Végül kitűnő, dinamikai erőtől duzzadó előadásban hallottuk a program befejező számát: Beethoven III. Leonora-nyltányát. A rendkívül gazdag és tartalmas műsorú hangverseny a közönség viharos tetszésével találkozott. Havas Márta A NEMZETKÖZI RÄDIÔ- ÉS TELEVlZIÖ SZERVEZET tervbe vette, hogy 26 ország - közöttük a Szovjetunió, az európai szocialista országok, Finnország és több ázsiai ország - részvételével Oirvision néven nemzetközi műsorközvetítő hálózatot létesít. MOSZKVÁBAN IRODALMI ESTEN EMLÉKEZTEK MEG a tádzsik és perzsa irodarom klasszikusának, Abuabdullo Rudaki születésének ezerszázadik évfordulójáról. C7Ô 7 *