Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-25 / 326. szám, kedd

Egy páratlan mérefű üzemben Sok élces mondásra adott okot az egyik itthon járt kivándorló, amikor üzem csomagoló osztályáig. E tekintet Amerika fejlettsegevel dicsekedve egy disznóölés alkalmából a derék atyafi ben a mi henteseink és mészárosaink is nagy hangon kijelentette: „Nálunk Amerikában olyan gép is van, melybe ha egyik végén beeresztjük a disznót, a másik végén már a kész kolbász jön ki." En is elvetném a sulykot, ha azt állítanám, hogy láttam már ilyen gépet. De nemrég, amikor Leningrádban jártam, meglátogattam egy olyan óriási méretű húsjeldolgozó üzemet, amelynek kezdetén saját lábán megy jel a vágóhídra az állat, s amire sok műhelyen keresztül átkerül a gyár másik végére, kész áru: disznósajt, kolWsz, jüstölt hús, szalámi lesz belőle. Hogy kör-nyebben megértsük, milyen nagyméretű üzemről van szó, idézem a hazai sajtóban nemrég megjelent tudósítás egy részét. „Lounyban üzembe helyezték hazánk legnagyobb húsjeldolgozó kombinátját. Az üzemben naponta 70 tszarvasmarhát, 240 sertést-dolgoznak jel, hét és jél tonna hústérméket állítanak elő." Hazai viszonyok között ez tényleg nagy üzem. Egyik újságíró kollega — aki nagyobbat nem látott — gigantnak nevezte el. De hasonlítsuk össze a leningrádi Kirov húsjeldolgozó üzemmel. Ebben az óriási méretű üzemben, amely a Szovjetunióban a legnagyobb, naponta 1500—1800 szarvasmarha^ 2500 —3000 sertés, 2500—3000 bárány kerül a vágóhídra és az üzem egy nap alatt 600 tonna húst, 250 tonna kolbászjélét, egy millió jasírozottat, 100 ezer porció jélkészárut, 40 tonna pelmenyit és 250 ezer darab piroskit szállít a környék lakossága számára. Tehát összesen kb. ezer tonna készárú hagyja el naponta a gyár udvarát. Azt hiszem, hogy ez az összehasonlítás elegendő ahhoz, hogy megértsük, milyen óriási gyárról van szó, ha százszorta annyi hústerményt készít, mint a mi új lounyi üzemünk. Mindössze három év alatt épült ez az üzem, még akkor, amikor Kirov elvtárs is élt. Gyakran eljárt ő is ide megnézni az építkezést, a termelést. „Ilyen húsjeldolgozó üzem kevés lesz SZOVJET ÉRC AZ OSTRAVAI NAGYOLVASZTÓKBAN Áz ostravai nagyolvasztókban minden évben növelik a nyersvasgyártást, hogy elegendő mennyiségű alapvető anyagot juttassanak növekvö nehéziparunknak. A nyersvasgyártás fő nyersanyagát 80 százalékban a szovjet Krivojrogból szállított vasérc képezi. A vasércet á Čierna nad Tisou-i átrakodóból, vagy pedig a komáromi kikötőből szállítják Ostravára és az ostravai kohőüzemek nagyolvasztói számára készítik elő. A trinecl, kunílcei és vítkovicei nagyolvasztók naponta több mint 12 vagon szovjet ércet nyelnek el. Ez a szovjet érc gazdagabb a mi hazai ércünknél. Naponta újabb szállítmányok érkeznek a kladnói és a Dvür Králové-I nagyolvasztókba és a szlovákiai kohóüzemekbe is. a világon", mondotta egy látogatása alkalmából. És ebben igaza is volt. Azóta még jobban kibővült és megsokszorozódott a termelés. Fehér köpenyegbe öltözve indulunk az egyes üzemrészlegek megtekintésére. Anion Vlagyimirovics Szkripnyik, a Lenin Rend viselője kísér végig minket a vágóhídtól kezdve egészen a gombgyártásig. — Mi a bőrön kívül mindent jeldolgozunk. Feldolgozzuk a belet, a csontot, a szarvakat, patákat, gyártunk gyógyszereket, mint pl. insulint, pantokront, a szaruanyagból művészi dísztárgyakat készítünk, a csontból gombokat, műtrágyát és magából a húsból 160 jéle húsgyártmányt — magyarázza útközben Anton Vlagyimirovics. Fent, az épület hatodik emeletén megállunk. Itt van a vágóhíd. Széles karámokban szarvasmarhák, bárányok, sertések százai bőgnek, visítoznak. Csak az egyik kisebb elkerített karámban álldogál nyugodtan egy jól megtermett nagyszarvú kecske. — Kecskéket is jeldolgoznak? — Nem — mosolygott kérdésünkre kísérőnk. Ez a mi agitátorunk, a Fedőt, válaszolta tréfásan. Ő, mint kísérő dolgozik üzemünkben. A jámbor bárányok ugyanis egyedül nem akarnak felmenni a vágóhídra. Nos, ezért van itt a Fedőt. Lemegy értük a jöldszintre, büszkén elébük áll és mekegve elindul j elfelé, vezetve a juhnyájat a vágóhídra. Hej, pedig ha a szegény bárányok tudnák „Kuda vegyot Fedőt" (hová vezeti őket Fedőt), biztosan nem követnék olyan engedelmesen. Mi is nevetünk a ravasz Fedőt, az agitátor teljesítményén és tovább megyünk. A vágóhidat sietve nézzük meg, mert bizony jó gyomor kell végignézni ezt a kemény munkát, az állatok villannyal való elkábítását. Itt kezdődik az a hosszú futószalag, melynek kezdetétől a végéig 200 munkás nyúzza, fűrészeli, vágja, tisztítja, csontozza a levágott állatot, amely így kerül egy-egy emelettel lejjebb. A munka legnagyobb része gépesítve van és ezért halad olyan gyorsan a futószalag. Még egy dolog lepett meg minket, és ez a nagy tisztaság. A munkások fehér köpenyekben dolgoznak, a padlót minden órában vízsugárral mossák fel. Ez a tiszaság, rend végig kísér minket egészen az tanulhatnának a leningrádi húsfeldolgozók példájából. A harmadik emeleten egy zsírt szeparáló készüléket tekintünk meg. Ez a gép óránként 3000 kg zsírt dolgoz jel. Odébb egy automata gép köti le figyelmünket. Kísérőnk, Anton Vlagyimirovics tervezte és konstruálta. Szibériai pelmenyit (olyan, mint a derelye, csak darált hússal van töltve) gyárt óránként ezer kilogrammot, azaz százezer darabot. Az automatagép egyedül tölti, méri és adagolja a darált húst, a tésztát, a végén pedig jél kilogrammos adagokra osztja csomagoláshoz. Míg azelőtt 50 munkásra volt szükség, ma ezt a munkát két automata-gép és három munkás végzi. Ezért kapta Anton Vlagyimirovics a Lenin Rendet. Most egy új automata-gépen töri a fejét, mellyel a sült darált hús adagolását és keverését akarja megoldani. 35 éve dolgozik már ebben a szakmában, most a jejlesztö osztály munkáját vezeti. Nem kis jeladat áll előttük. Hisz jövőre a munkaidőt napi hét órára akarják csökkenteni és emellett növelni az átlagbéreket. Ez pedig csakis a termelés további automatizálásával lehetséges. Anton Vlagyimirovics kérdésünkre elmondja, hogy az üzemhez 11 szovhoz tartozik Leningrád környékén és az állatok félvásárlását a szovhozokban és kolhozokban maguk az üzem dolgozói végzik. Csak a távolabbi vidékekről, mint pl. Ukrajnából kapják az állatokat az állami felvásárló közegektől. Lent a földszinten, a csomagoló osztályon, ahonnan percenként indulnak megrakodva a hűtőkkel felszerelt teherautók, találkozunk Péter Petrovics Chromirikinnál, az üzem polgárvédelmi parancsnokával. A frontot járt tapasztalt munkástól megtudjuk, hogy a Nagy Honvédő Háború idején mint tüzérfőhadnagy harcolt és ezredével egészen Rimaszombatig, Zvolenig jutott el hazánk felszabadításakor. — Zvolennél sebesültem meg és innen kerültem haza. Igazán kedves emlékeim maradtak a hős szlovák népről, akik mint édestestvérüket fogadtak minket — mondja szívesen visszaemlékezve hazánkra Peter Petrovics. A leningrádi húsfeldolgozó üzem látogatását meleg kézszorítással fejeztük be. Az üzem dolgozói még sokáig integettek autóbuszunk után, mi pedig sok érdekes tapasztalattal gazdagabban tértünk vissza a hős város, Leningrád központjába. Horváth Sándor | 'llllllll Túlteljesítették a felajánlást A vasutak villamos!- fordulójának tiszteleté- végéig még 9 millió tását végző vállalat dol- re felajánlott határidő korona értékű szerelőgozói, pénteken teljesí- előtt tettek eleget ér- munkát végezhessenek tették egész évi terv- tékes felajánlásuknak. e

l terven felül. A szefeladataikat. Ezzel az A terv határidő előtti "lővállalat dolgozóinak eredménnyel 9 nappal teljesítésével megte- ?

z, * szép eredmé

n.ye a Nagy Októberi Szocia- remtették a feltétele- í^n^S^N lista Forradalom 41. év- ket ahhoz, hogy az év tását. Szerelik s, vülanysrőmű gépi berendezését A lipnói földalatti villanyerőmű építői már a gépi berendezést szerelik. Gépipari üzemeink készítik a berendezés minden egyes részét. A turbinák és a többi gépszerkezetek gyakran igen nagyméretűek és nagy a súlyuk is. Ezért epy különleges emelődarút állítottak üzembe. Ennek a munkáját láthatjuk képünkön is, amint egy 125 tonnás gépalkatrészt emel a helyére. A turbinák szerelésének megkezdésével az építők a villanyerőmű építésének befejező szakaszába értek. B. Krejčí (ČTK) felv. Bombaüzlet" a rakéta 99 ostanában, űgy ihint az ország minden csücskéül ben, a galántai járásban is a Üj szövetkezetek negyedik kongiji resszusának előkészületein dol|j| goznak. A falusi pártszervezeIII tek karöltve a tömegszerveze11; tekkel, a helyi nemzeti bizott::; ságokkai, szakemberekkel alajjj pos előkészülettel indultak a Üi munkába. Fejlődik a járás immár százszázalékos szocialista mezőgazdasága, fejlődik az állatállomány és ez nagyon fontos, mivel sok szövetkezetben a gyenge állatállomány a fogyatékosságok gyökere. A következményekről nem is beszélve. S hogy mégis szóljunk erről is, vegyük Szlovákia átlagos viszonyait az állattenyésztésben: — száz hektár mezőgazdasági földterületre 35 szarvasmarha jut, ebből 13 tehén; ezzel szemben a cseh országrészekben hasonló területre az arány: 62,7 szarvasmarha és ennek csaknem a fele tehén. S most vegyük a galántai járást, nézzük, mit mutatnak a számok: 100 hektárra ez év szeptember l-ig számítva 57 szarvasmarha jut. Ezen belül az egyes szövetkezetek ez iránybeli fejlődése különböző. Munkájuk lényeges fejlődési vonása azonban a haladást mutatja. A legtöbb szarvasmarha a hodyi szövetkezetben van, 100 hektárra számítva 74 darab, a legkevesebb Felsőszelin, 48 darab. A galántai szövetkezetben az arány 100 hektárra 65 szarvasmarha, a tehénarány 27. Az állomány egy év alatti fejlődése is számottevő. A hodyi szövetkezet halad az élen, ahol 1957. június 1-től 100 hektárra számítva 23 darabbal .gyarapodott a marhaállomány, utána következik Kismácséd, 100 hektárra 22 állattal. A tehénállomány hasonló arányú fejlesztése is szép eredményt A szövetkezeti kongresszus vitájához A SZOCIALISTA mezőgazdaságnak köszönhető mutat fel, itt a kosúti, kismácsédi és a diószegi szövetkezet halad az élen. Ugyanis 1957. december 31-e és ez év szeptember elseje között a tehénállomány 100 hektáronként 9— 9 darabbal gyarapodott. Az elmúlt év júliusában járási méretben még csak 43 szarvasmarha jutott 100 hektárra, ebből 13 volt a tehén. Az idei eredményről már fentebb beszámoltunk. Nem kis munka volt ezt az eredményt elérni. Például Alsőszelin 331 darabbal kellett növelni az állatállományt, ebből 102 volt a tehén. A nádszegi szövetkezet is nagyot fejlődött, a szarvasmarhaállományt 355 darabbal növelte, a diószegi szövetkezet 149 darabbal, stb. S ha az egészet egybevesszük, az eredmény nagy. Az elmúlt év júniusától ez év szeptemberéig 2418 darabbal emelkedett a marhaállomány, a tehénállomány több mint 770 darabbal. S ha megkérdezzük a járási pártbizottság és a járási nemzeti bizottság dolgozóit a fejlődés üteméről, egyöntetű a vélemény: pártunk Központi Bizottságának ez irányban kiadott levele mozgósítólag hatott a szövetkezetekben s elsősorban a kommunisták tettek sokat azért, hogy a szövetkezetesek megértsék, növelni kell az állatállományt. Az ember számolgatás közben nemegyszer keresgéli a feljegyzéseket, s ilyenkor „jól jön" a statisztika, hogy tiszta képet lásson. A galántai járásban volt néhány közgazdasági aktíva, amelyen a szövetkezetek vezetőinek megmagyarázták a gazdasági fellendülés lényegét. Konkrét elemzés is volt a konferenciákon, a felső- és alsószeli szövetkezet állattenyésztését elemezték. Ebből mások is tanultak. Az állattenyésztés fejlesztésében a borjúnevelés mellett az is közrejátszott, hogy csökkentették a tehenek és az üszők kiselejtezését vágás céljára. A taksonyi szövetkezet a teheneknek 6 százalékát adja évente vágásra. Ezzel szemben a szövetkezetben 100 tehéntől 90 borjút nevelnek fel. így már kisebb probléma a marhahúsbeadás, és még azzal is segítenek, hogy a szövetkezetekben növendékmarhát meg kiselejtezett teheneket hizlalnak. A vágásra kerülő hlzómarha eléri a 400 kilón felüli átlagsúlyt, s így kevesebb számú marhával teljesíthetik a húsbeadást. Ha már szóba került a beadás, pár szóval illik megemlékezni a tejtermelésről és általában az állattenyésztésből eredő egy hektárra eső bevételről is. Az egy tehénre számított fejéshozam az elmúlt év július végétől ez év azonos időszakáig tehenenként 1240 literről 1482 literre emelkedett. Járási viszonylatban van kiemelkedő eredmény és van gyengébb szövetkezet is, ahol még van tennivaló bőven. A feltüntetett időszakban a tejtermelés helyzete így alakul: 3159 715 literről 4 269 282 literre emelkedett. Érdemes megfigyelni az egy hektárra jutó tejhozam alakulását járási viAmíg a nyugati imperialista országokban a gazdaság számos ágazata pang, a rakétákat gyártó iparban — annak ellenére, hogy azok kilövései eddig sokszor kudarcba fulladtak vagy talán éppen azért — mégis megkezdődött a fellendülés. Az USA katonai költségvetésében ugyanis 1956 — 58. között háromszorosára nőtt a rakétafegyverekre előirányzott kiadások összege, s azok az összes katonai kiadásoknak teljes egy negyedét emésztik fel. Az utóbbi években a rakétafegyvereket gyártó ipar külön iparággá fejlődött. Tíz hatalmas rakétavállalat működik, továbbiak pedig a rakétafegyverekkel kapcsolatos kutatási, fejlesztési és gyártási feladatokkal foglalkoznak. Szükségessé vált külön érdekszövetség, a Rakétaipari Szövetség (Association of Missile and Rockét Industries) (Megalakítása. A szövetség egyik közleménye szerint ma már körülbelül 950 vállalat működik ezen a területen, de néhány tízezerre tehető az alvállalkozók száma, akik szintén alkatrészeket vagy egyebeket szállítatanak és haszonrészesei a rakétafegyverekből eredő nyereségeknek. Melyek a legnagyobb vállalatok? Elsősorban a Chrysler autóipari konszern gyártja az ismert Jupiter és Redstone rakétákat; a Firestone gumitröszt gyáraiban a sokat emleszonylatban, aztán az egyes szövetkezetekben is. Az időpont ugyanaz, mint az előbb feltüntetett dolgoknál. A tejtermelés járási méretben 188 literről 254 literre emelkedett egy hektárra számítva. Az átlagos emelkedés hektáronként 66 liter. Egyes szövetkezetekben azonban az átlagnál sokkal jobb az eredmény. A kosúti szövetkezetben ez az emelkedés hektáronként 134 liter tej. A legmagasabb fejéshozamot a pálóci szövetkezetben érik el pillanatnyilag, hektáronként 480 litert. Az emelkedés jelentős. Egy év alatt az idén június végére hektáronként 547 koronáról 700 koronára emelkedett a bevétel hektáronként. Ez a járási átlag. Ezen belül a szövetkezetekben különböző az arány. A legmagasabb bevételt, hektáronként 1565 koronát megint csak a pálóci szövetkezet éri el, utána következik a taksonyi 1540 koronával, majd a hrušovi 1221 koronával stb. Az egy év alatti fejlődésben a legnagyobb haladást a štefanikovói szövetkezet mutatja hektáronként 435 korona bevétel-növekedéssel, utána következik a kismácsédi szövetkezet 330 korona bevétel-növekedéssel, majd a kosúti, stb. szövetkezetek. Nagy eredmények erek, de a szövetkezetesek még többet akarnak. Ezt mutatja a tervezés is. Két éven belül járási viszonylatban 80—83 szarvasmarha lesz 100 hektár mezőgazdasági földterületre számítva, ebből 34 tehén. Kissé soknak tűnik az előreugrás, de teljesíthető. A járás már az idén szeptember l-ig teljesítette a 100 hektárra eső állatsűrűség jövő évi tervét. Egy év alatt 100 hektáronként 14 darab volt a szaporulat. Most a lehetőség még nagyobb, a jövő kecsegtetőbb. (-d) getett Corporal típusú rakéták, a Douglas repülőgépipari vállalatban a Thor és a Matador nevű rakéták készülnek. Az irányító és ellenőrző berendezéseket a General Motors, a General Electric, a Westinghouse Electric, az American Telephon and Telegraph Co gyártják. Az üzemanyag nagy részét az Aerojet-General Corporation gyártja, amely a nagy amerikai gumimonopólium, a General Tire and Rubber Corporation leányvállalata. Természetesen a rakéta „bombaüzletből" nem marad ki a hajóipar sem. Az amerikai tengerészet nemrégen rendelést adott három rakétakilövésre alkalmas tengeralattjáró gyártására. Erre a General Dynamics Corporation kapott megbízást. Ez építette az első amerikai atommeghajtású tengeralattjárót, a Nautilust is. Még további hat ilyen tengeralattjáró épül jelenleg. A rakétafegyverekkel kapcsolatos kiadások jelentős részét kutatási és fejlesztési munkálatok emésztik fel. A Navajo nevű ballisztikus lövedékkel, a Spanow II. és a Triton nevű rakétákkal kapcsolatos kísérletekre fantasztikus összegeket, több mint 900 millió dollárt költöttek. Mindezt természetesen az adófizetők pénzéből finanszírozzák. Sokszor ugyanolyan típusú rakétákkal kapcsolatban végeznek egyes vállalatok külön-külön kutatási munkálatokat. így a Jupitert a Chrysler autógyár és a hasonló típusú Thort a Douglas repülőgépipari konszern gyártja. Ezekre 1957 végéig 430 millió dollárt költöttek és ez évben további 200 milliót áldoznak rájuk. A nagy társaságok természetesen százmilliókat keresnek ezen a „boom"-on, ahogyan az USÄ-ban a nagy üzletet nevezik. A rakétagyártás a repülőgépipar forgalmának ez évben több mint egy harmadát fogja kitenni. A jövőben ez a hányad előreláthatólag tovább növekedik s egyre nagyobb nyereségekhez juttatja az érdekelt monopóliumokat. Ily módon könnyen érhető, hogy a jövőben Is mindent megtesznek ezek a monopóliumok — melyeknek igazgatóságaiban egyaránt ülnek a köztársasági és demokrata párti vezető politikusok hogy a nemzetközi helyzet ne enyhüljön, sőt ellenkezőleg tartson vagy fokozódjék a nemzetközi feszültség. (9-k) Oxigén-üzem Ukrajnában A Dzserzsinszkij Kohászati Üzemben Dnyepropetrovszk körzetében üzembehelyezték Ukrajna legnagyobb teljesítményű oxigén-állomását. Rádioaktív sugárzás ellen védő ablak Nukleáris folyamatok veszélymentes megfigyelésére ad lehetőséget az az eljárás, amelyet az aberdeeni egyetem két tanára dolgozott kl. űlomfluorid-kristályokat készítettek, amelyeknek az a tulajdonságuk, hogy a fénysugarakat átbocsátják. ellenben a rádióaktiv sugárzást nem. Az ebből az anyagból készült ablak tehát lehetővé teszi a rádióaktív sugárzással járó folyamatok közvetlen megfigyelését. \ ÜJ SZÓ 5 * 1958. november 28.