Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-22 / 323. szám, szombat

A BIZALOM KÖTE agy a sürgés-forgás a bratislavai Stavokombinát üzemi k-izottságáii. Jozef Smolka, az ÜB elnöke intézkedik, ellenőrzi az üzemi bizottság konferenciájára készített több mint 20 oldalas beszámoló adatait. Már megjelenése is ünnepélyes. Köznapi szürke ruháját sötétkékkel cserélte fel. — Hidd el, elvtárs, nem könnyű az emberek elé állni és elsorolni: ezt végeztük, ezzel meg adósak maradtunk. Elmondta, milyen viharos volt a múlt évi konferencia, ki tudja, milyen meglepetést tartogat ez a mai. Délután három órára járt az idő, amikor az ülés elnöke megnyitotta ijz évzáró konferenciát. Az első, ami mindenkinek a szemébe tűnt, a beszámoló sokoldalúsága volt. Alig van a szakszervezeti ésr a gazdasági munkának olyan főbb területe, amely a beszámolóban ne szerepelt volna. Volt aki azt mondta, „annyira kimerített mindent, hogy ehhez nem sok hozzászólni való van." Igaz lenne ez? A későbbi vitából kiderült, hogy sok túlzás volt benne. Kétségtelen azonban, hogy a beszámoló egyik fő erénye az a törekvés volt, hogy az EFSZ szervezeti és az üzem gazdasági helyzeténe kmindenre kiterjedő elemzését adja. De ismerkedjünk meg a beszámolóval közelebbről is. A nemzetközi helyzet rövid ismertetése után az üzem gazdasági helyzetéről adott képet. Ebből tudtuk meg, hogy az üzem a múlt évhez viszonyítva jól gazdálkodott, az önköltséget 450 ezer koronával csökkentették. Igaz, a tervteljesítésben 281 ezer korona értékű munka elvégzésével lemaradtak, de behozására megteremtették a feltételeket. A beszámoló ez után értékelte a mühelybizottságok és a szakaszbizalmiak munkáját. Továbbá beszámolt arról, hogy az elmúlt í hetekben a hatékonyság felülvizsgálásával sok olyan rejtett tartalék látott napvilágot, amelynek segítségével a következő évben még nagyobb feladatok elvégzésére lesznek képesek. A beszámoló komoly gyengesége, hogy túl sok volt benne az általános megállapítás. Nem támasztotta alá ezeket eleven, gyakorlati tapasztalatokkal. Különösen a mühelybizottságok és a szakaszbizalmiak munkájára vonatkozik ez. Például az olyan megállapításokból, hogy „a szakaszbizalmiak agitációs munkájának színvonala és szervezettsége nem megfelelő" — nem igen ismertek magukra azok, akikre a bírálat vonatkozik. Mennyivel jobban megértette volna mindenki, ha például elmondja a beszámoló Ján Kosorenský elvtárs és František Tkáč, a szobafestők és mázolok szakaszbizalmijainak közvetlen tapasztalatait. A két bizalmi munkahelyén 100 százalékos a szervezettség, emelkedett a szakszervezet szerepe, aktivitása, megtalálták és kezdeményezően felhasználták a termelés új, tökéletesebb formáit, megtalálták a szakszervezeti munka új és hatékonyabb módját. S aztán rámutathatott volna a beszámoló a 627. sz. részlegre, ahol a dolgozóknak csak 30 százaléka szervezett munkás. Előfordul olyan j megállapítás is, hogy egyes munkaszakaszokon a dolgozóknak nyújtott szolgálatokat, javításokat felületesen végzik, sok az utólagos panasz, javítás. Nem beszélt a beszámoló a mühelybizottságok és szakaszbizalmiak azon tapasztalatairól, ahol egyre javul a szolgálatok minősége. Különösen szükségesek a példák a bíráló megállapításoknál. vitában sok szó esett az ered- j mivel, hogyan járulnak hozzá a feladatok végrehajtásához. Nyilvánvaló, hogy az ilyen tanácskozás jelentősegét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Most különösen nagy jelentőségük lesz ezeknek a megbeszéléseknek, hiszen a dolgozókat és az üzem vezetőit egyaránt annak gondja foglalkoztatja, hogyan fejleszthetnék a követelményeknek megfelelően a műszaki színvonalat és a szolgáltatások minőségét. Fontos tehát, hogy az eljövendő napokban lezajló tanácskozások az eddigieknél alaposabbak, jobbak, hatékonyabbak legyenek. Az lenne az igazi eredmény, ha minden gazdasági vezető azzal a tudattal távozna a termelési értekezletről: — „Igazán segítettek nekem a munkások", s ha a dolgozók azt mondanák: — „Most már látom, mi a legfontosabb az üzemben, mi a teendő." i kell ahhoz, hogy a termelési értekezletek minden üzemrészlegben, műhelyben, valóban olyanok legyenek, amilyeneknek a konferencia követelményei szerint lenniök kell. Természetes, ennek alapfeltétele, hogy a gazdasági vezetők hallgassák meg a dolgozókat, a munkásokat, nemcsak úgy illendőségből, hanem figyelemmel, ahogy a munkás szavának súlya ezt joggal megköveteli és azzal az elhatározással, hogy meg is fogadják észrevételeiket, javaslataikat. Sőt segíteni kell őket, mert a munkások szava könynyebben indul meg, ha a vezetők biztatják őket a beszédre, a hiányosságok feltárására, javaslattételre. Nem buzdítja szóra az embereket, ha a termelési értekezlet előadója gépiesen felsorolja az adatokat. Hiszen így éppen a mindennapi é'et elevensége, az üzem, a műhely égető problémái hiányoznak belőle. A vitában többen megvilágították, milyen előnyökkel jár a szakszervezeti tagság. A hozzászólásokból a szakaszbizalmiak sok jó érvet és módszert kaptak a szakaszervezeti mozgalom megerősítéséhez, az agitációhoz. Mégis egyeseknek az volt az érzése, hogy inkább csak arról volt szó, milyen érvekkel, vagyis hogyan kell agitálni azért, hogy a még szervezetlen dolgozó belépjen a szakszervezetbe. Kissé úgy tűnt, mintha a szakszervezet olyasféle egyesület lenne, amelynek tagjai a rendszeres, havi tagdíj ellenértékeképpen csupán bizonyos közvetlen vagy közvetett anyagi juttatásokban részesülnek. Pedig jóval többről van szó. A Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szervezetei pártunk által irányított tömegszervezetek, amelyek elsősorban a termelés vonalán kötik össze az élcsapatot a dolgozók tömegeivel. A szakszervezetek „iskolák, a vezetés, a gazdálkodás iskolái" — tanítja Lenin. A szakszervezeteket ez a szerepük teszik az üzemrészlegek, a termelés irányításának jelentős tényezőjévé, a pártszervezetek fontos segítőjévé. Nemcsak a vezető funkcionáriusnak van erre lehetősége, csoportjának keretei között a szakaszbizalmi is tanul. A versenyfelajánlások szervezéséhez és azok teljesítésének elősegítéséhez meg kell ismernie az illető üzemrészleg helyzetét, a vezető szemével kell látnia a dolgokat, s vezetőként kell gondolkodnia. De még az a szakszervezeti tag is, aki nem tesz többet, csak részt vesz a termelési értekezleten, megtanul nagyobb mértékben látni és gondolkodni. Megismeri az összefüggést a saját munkája és az üzem egésze között. ovább lehetne folytatni a felsorolást, milyen fontos szerepe van a szakszervezeteknek, de az eddigiekből is kitűnik, hogy van a szakszervezethez való tartozásnak sok olyan oldala, amelyekkel — döntő jelentőségük ellenére — főleg a műhelybizottságok eddig keveset foglalkoztak. Pedig a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom egyik feladata, hogy összefogja, egybegyűjtse a dolgozó tömegek kezdeményező és alkotó erejét, akik így válnak az üzemek igazi gazdáivá. ERDÖSI EDE. Eddig nem alkalmazott épületanyagból a České Budéjovice környékén nagy mennyiségben fellelhető kovaföldból készült a fenti képünkön látható családi ház. A helyi nyersanyagok kihasználásának új lehetőségeit kutató Č. Budéjovice-i építészeti szakemberek felfedezték, hogy ez az anyag kiválóan alkalmas családi házak, villák építésére. Az első ilyen ház 4—6 tagú család számára készült és a szakemberek állandó felügyelete alatt áll. B. Krejčí (ČTK) felu. ( •••m ni' 1 0 B

3B

HEB— „Hogy a következő év még gyümölcsözőbb legyen" A vilkei EFSZ tagjai az őszi betakarítással egyidőben a szántást-vetést is szorgalmazták, mert tudják, hogy a termény idejében való betakarítása, valamint a szántás-vetés elvégzése elsőrendű feladat, kö££ zös ügy és az iparkodásnak elsősorban is maguk látják hasznát. A szövetkezet évről évre fejlődik, gyarapodik s mindjárt hozzá kell tennünk: jól esik végignézni az újonnan épült 100 férőhelyes tehénistállón, a tiszta gazdasági udvaron, amely már egymagában is arról tanúskodik, hogy itt fegyelmezett, SZORGALMAS MUNKA FOLYIK. A föld gondozottsága pedig a hozzáértő jó vezetést bizonyítja. Ilyen érzéssel ültünk le a szövetkezet három tagjával: Kovács Árpáddal, a szövetkezet elnökével, Sinka Lajos zootechnikussal, Dancs Béla agronómussal és Huszanyik József körzeti agronómus•••••••••••••••• Párjára talált M IPOLYVISKI SZÖVETKEZET A ipolyviski és ipolysági EFSZ-ek közötti verseny jelentős mértékben segít növelni a mezőgazdasági termelést. A szövetkezetek nemcsak versenyeznek egymással, hanem kicserélik tapasztalataikat is. Képünk a két EFSZ közötti szocialista munkaverseny legutóbbi értékelésekor készült. Ebben az időszakban az ipolysági lett a győztes. K. Cích (ČTK) felv. \ menyekről, elérésük módszereiről, tehát a vita részben pó- j tolta a beszámoló hiányosságait. Alaposan meghányták-vetették az üzem, a szakszervezet tevékenységének, a termelési értekezletek színvonalasabbá tételének fontosságát. Nem azért fontos, mert értekezlet, hanem azért, mert a dolgozók és a vezetők közös értekezlete. Kiváló alkalom az együttes munka bíráló megvitatására, valamint arra, hogy a dolgozók és vezetők megmondják, 500 ezer liter tejet adnak terven felül (ČTK) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordulójának tiszteletére indított szocialista versenyben a Palárikovói Állami Gazdaság dolgozói is örömteljes eredményeket értek el. E napokban bejelentették az évi tejbeadási terv teljesítését. A siker főként a semerovói gazdaság fejőinek érdeme, akik ezen Időszakban egy tehéntől átlagosan 12,2 liter tejet fejtek naponta. Jól dolgoznak a bánovi. palárikovói és mikuláši gazdaságokban is, ahol túlteljesítik a tejbeadási feladatokat. A Palárikovói Állami Gazdaság az év végéig még 500 ezer liter tejet *d terven felül dolgozóinknak.. Az ipolyviski szövetkezet már évek óta országos hírnévnek örvend. A szövetkezet irodájában az elismerő okleveleknek, a különböző rendű és rangú kitüntetéseknek az ember egész sovát találja. Mind-mind a viski nép szorgalmát, fáradhatatlan kitartó munkáját dicsérik. A viski nép számára kincsesbányát, jólétet, gazdagságot, jövőt jelent a szövetkezet. A kivándorlók, a hazátlanok faluja ma otthont ad minden fiának, ma mindenki részére terem kenyér a viski határban. Hogy miben gyökerezik a viskiek sikere? Erre a legtömörebben talán így lehetne válaszolni: A falusi pártszervezet jó munkájában! A falu kommunistái nemcsak a múltban tudták harcra vezetni az elnyomottakat kizsákmányolóik ellen, hanem a mában élő felszabadult embereket is helyesen vezetik. Nehéz, sok fáradsággal járó, kitartást követelő harcra, a termelés színvonalának szüntelen növeléséért. Ott pedig, ahol jó munkát végeznek a kommunisták, a kívánt eredmény sem marad el. Ez a sarkalatos igazság nemcsak Ipolyviskre, de minden egyes munkahelyre, illetve szövetkezetre érvényes. A továbbiak során ezt majd látni is fogjuk. Mielőtt azonban tovább mennénk, meg kell említeni, hogy Ipolyvisken az idei év zárs-z&m-sdása is. ontása lesz. Az év elején a termelési és pénzügyi terv kidolgozásakor 31 koronát terveztek a természetbenieken kívül minden ledolgozott munkaegységre. Ma azonban arról adnak hírt, hogy a tervezett 31 korona helyett 37 korona jut a munkaegységekre, annak ellenére, hogy a szövetkezet oszthatatlan alapját a bevétel nem hét, de 9 %-ával bővítik. A kérdés szihte magától adódik. Hogy lehet az, hogy a viskiek a tervezett 31 korona helyett 37 koronát fizethetnek a ledolgozott munkaegységek után? A dolog lényege abban rejlik, hogy a viskiek a termelés tervezett színvonalát az idén is túlszárnyalták .Ez természetesen azt hozta maga után, hogy a tervezettnél több terményt, illetve terméket tudtak az államnak eladni és így bevételük is növekedett. Marhahúsbői pl. 200 q-val, tejből több mint 100 ezer literrel adtak be többet, mint amennyit eredetileg terveztek. A tervezett tojásbeadást megháromszorozták és az év végéig még 10 q baromfit és 52 q bárányhúst adnak a közellátásnak. Ha figyelemmel követtük a termelés színvonalának nagyarányú növekedését, nem is csodálkozhatunk azon, hogy az idén is több pénz kerül szétosztásra, mint amennyit terveztek. A* i-pol-yvisk-iek nagyszerű eredménye azonban már nem országos méretben, de járási vonatkozásban sem egyedülálló. Az ipolysági járásban egyre több szövetkezet közelíti meg a viskiek színvonalát, sőt az ipolyságiak nagy vonalakban már utol is érték, sőt egyes termelési mutatókban túl is szárnyalták őket. Meg kell említeni, hogy az ipolyviskiek és ipolyságiak már négy éve állnak szocialista munkaversenyben. A verseny jelentőségét az ipolyságiak is, a viskiek is helyesen értelmezték. A két szövetkezet között folyó nemes vetélkedés eredményeit rendszeresen értékelték és a kommunisták úgy irányították a verseny értékelését, hogy az egyúttal iskolapéldául is szolgáljon a jövőre nézve. Az ipolyságiak tanultak a viskiektől és fordítva. A viskiek szívesen átadták tapasztalataikat versenytársuknak. Hiszen az a célkitűzés állt előttük, hogy az ipolysági szövetkezet is minél előbb versenytársa színvonalára emelkedjék és a viski szövetkezet is tovább fejlődjék. A kölcsönös elvtársi segítségnek az eredménye az, hogy az ipolyságiak ma már méltó versenytársuk az ipolyviskieknek. Az elmúlt negyedévi verseny értékelésékor a mérleg már az ipolyságiak javára billent. Az ipolyságiak fele annyi földön gazdálkodnak, mint a viskiek, de a termelés színvonala elérte a viskiekét. Ők is jóval túlszárnyalták az év elején tervezett termelési szintet és így a tervezett bevételt is. Az állattenyésztésből terven felül 115 q marhahúst, 260 q sertéshúst, 70 ezer liter tejet és 35 ezer tojást adtak be terven felül. A tervezett bevételt így ezen a szakaszon 200 ezer koronával szárnyalták túl. A növénytermesztés terén szintén túllépték az eredetileg tervezett bevételt. Előreláthatólag a termelés ezen ágazata is 100 — 120 ezer koronával több hasznot íioz, mini amennyit terveztek. Az ipolyságiak a közös alap bővítése terén már versenytársukon is túltettek. Az oszthatatlan alap bővítésére bevételük 10 %-át helyezik el. így megteremtik az előfeltételeket ahhoz, hogy a következő években még magasabb színvonalra emelhessék szövetkezeti gazdálkodásukat. A versenytársak ma már azért versenyeznek, hogy a második ötéves terv feladatait egy évvel határidő előtt teljesíthessék. Ahhoz, hogy célkitűzéseiket siker koronázza, nem fér kétséo.- Szi. sal, hogy elbeszélgessünk a szövetkezet életéről. A szó természetesen az 1958-as gazdasági évben elért terméseredmények körül forog, mert a szövetkezet 730 hektáron gazdálkodó 86 tagjának az év egyik legfontosabb napja lesz a zárszámadás, hiszen akkor derül ki majd, milyen eredménynyel gazdálkodtak. Kovács Árpád, a szövetkezet elnöke elmondja, hogy a tervezett 16 koronás munkaegység értékét nem érik el, mert egyes termékekből nem érték el a tervezettet. A dohánynál például a termelési tervet csak 50 százalékra teljesítették. A tervezett 9,5 mázsa helyett csak 4,6 mázsás hektárhozamot értek el. A kedvezőtlen időjárásra is hivatkoztak, de ezenkívül hivatkoztak arra is, hogy A DOHÁNYSZÁRlTÓNÁL IS KOMOLY HIBA VAN. A szakértők megállapítása szerint a dohányszárító nem felel meg az előírt követelményeknek. Többen erősítget-* ték, hogy a kemence nem tartja a meleget, s ennek az a hátránya, hogy a jó minőségű dohány is veszít értékéből. Kovács Árpád hangsúlyozta, hogy a dohányszárító kijavításának problémája már hónapok óta húzódik. Többek között szóba került a lentermelés is. A hektáronkénti terméshozam nem több húsz mázsánál-. Kovács Árpád megjegyzi, hogy jobb termésre, jobb minőségre számítottak, de a kései vetés miatt az agrotechnikai előírásokat nem lehetett kellőképpen betartani s ezért a lenrost vastagabbá vált, minősége lényegesen csökkent s így a lenmagtermés is jóval gyengébb. A cukorrépatermésnél szintén néni érték el a tervezett mennyiséget; A tervezett 200 mázsa hektárhozam helyett csak 127 mázsa termésátlagot értek el. Burgonyatermésük közepes. 13,3 hektáron 120 mázsa hektáronkénti terméseredményt értek el. Búzából sem érték el a tervezett hozamot. Az árpa és búza kivételével a többi gabonanemüeknél elérték á tervezett hektárhozamokat. Például zabból a tervezett 18 mázsa helyett 18,9 mázsát, rozsból a tervezett 19 MÁZSA HELYETT 22 MÁZSÁT ÉRTEK EL. Sokkal jobb volt kukoricatermésük; 13 hektáron a tervezett 330 mázsa helyett 500 mázsát értek el. Sinka Lajos zootechnikus elmondja, hogy ez évben az állatállomány növelése sikerrel járt, mivel a tervezett 280 szarvasmarha helyett 305 darabbal dicsekedhet a szövetkezet. A tejtermelés terén kiváló eredményt értek el. Már ez év augusztus 24-én arról szereztünk tudomást, hogy a vilkeiek eleget tettek egész évi tejbeadási kötelezettségeik teljesítésének, mely siker főleg a tehéngondozók BECSÜLETES MUNKÁJÁT DICSÉRI. Ettől a naptól kezdve már állami felvásárlásra adják be a tejet. Ügy számítanak, hogy ez év végéig a tejhozamot tehenenként 100 literrel túlteljesítik. Említést tettek a gép- és traktorállomás munkájáról is. Rövid, de tömör megjegyzés, amikor azt halljuk, hogy évről évre javulás észlelhető. S ettől eltekintve a traktoros brigád tagjaival meg vannak elégedve. Kovács Árpád, a szövetkezet elnöke így beszél a jövőről: — Van még mit kijavítani. Felismerve és okulva a múlt hibáiból, minden törekvésünket arra kell irányítanunk, hogy a jövőben JOBB TERMÉSEREDMÉNYEKRŐL ADHASSUNK SZÁMOT. A vezetőségnek még szorosabbra kell fűzni kapcsolatait a tagsággal, hogy az 1959-es gazdasági év gyümölcsözőbb legyen. KERTÉSZ IMRE ÜJ SZÓ 5 * 1958. november 22.-