Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-22 / 323. szám, szombat

Á legelső nö, akit a Nobel-díjjal tüntettek ki, Selma Lagerlöf (1858 — 1940), svéd írónő volt. Gazdag, fél­százados élet állt mögötte, melyben szenvedés, küzdelem, csalódás, le­mondás, — tiszta örömök, — lanka­datlan munkakedv s kitartás, siker és boldog beteljesülés, termékeny alkotómunka váltották egymást. Svédország egy kis birtokán: Mor­bäckában, 1858. november 20-ának késő esti órájaban születik La­gerlöfék leánya. A kis Selmát 31/2 éves korában gyermekbénulás tá­madja meg, — egy reggel nem tud felkelni ágyából, ö lesz a szerető család középpontja. Nagyanyja két­szeres buzgalommal mesél ezentúl a tündérekről és manókról, híres em­berekről regét és valóságot eg.ybe­költö históriákat. Atyja, a művelt, jókedélyü hadnagy, kinek egyik 17. századbeli őse Upsalában a retorika és poétika tanára, — zenével, saját és bajtársainak kalandos, regényes történeteivel szórakoztatja. Testi ál­lapotára is sok gondot fordítanak, js a beteg gyermek isinét lábra áll. De otthonülö lesz és komoly, elmerül a könyvek varázserdejében. Gondo­san megfigyel mindent, ami körülötte történik s élénk képzelettel színezi ki. Elviszik Stockholmba, hol 8 éves korára, majdnem teljesen meggyó­gyul, egy csekély bicegéstől eltekint­ve, ami éppen elég ahhoz, hogy ne élje az akkori fiatal lányok játékos, felelőtlen életét, s jövőjét is meg­határozza. Látóköre tágul, az 1001 éjszaka, Andersen meséi, Scott re­gényei, később Carlyle: Francia for­radalma, versek, színház és zene hatnak érzékeny lelkületére. Kis bal­ladákat, elbeszéléseket ír és világo­san áll előtte a cél: írónő lesz. A festői ellentétekben oly gazdag svéd természet s az otthon, a felejt­hetetlenül kedves pirostetös fehér ház a smaragdzöld gyepen, a tarka virágoskert képezik a gyerekkori be­nyomások változatlanul boldog, szé<p hátterét. Kidomborodnak belőle a család, a falu és népe, a hagyomá­nyos házi és gazdasági munkák s az ezeket szertartásszerüen követő szó­rakozások. A jóságos és töprengő Selma eg%üttérez emberrel, állattal s együtt él a magaköltötte világ alak" jaival. Képzelete birodalmát s ottho­nát reális események rázzák meg, a kedves, vendéglátó családi háztól, az eladósodott birtoktól meg kell vál­niok. Munka, kenyérkereset után kell néznie. A 22 éves Selma a ta­nítónői pályát választja s lelkiisme­retesen végzett tanulmányait befe­jezve Landskronában lép állásba 1885-ben. Rendkívül mozgalmas kor ez, tele problémákkal, felfedezésekkel. Észa­kon is hatalmas fejlődésbe lendül az Irodalmi élet, gondoljunk csak Strindbergre, Björnsonra, Liere, Ib­senre! Selma Lagerlöf is állandóan fr, verset, prózát, s emellett kiváló oktató. A történelmet mondákkal eleveníti meg lelkes tanítványai előtt s a kort, a való életet józanul ma­gyarázza. Az osztály ablakából lát­ható gyár s egy távolabbi börtön al­kalmat adnak arra, hogy a munka értékéről, a társadalom feladatáról világos szavakban beszéljen velük. — Közben az Idun c. lap irodalmi pályázatot hirdet s erre Gösta Ber­ling évek óta íródó művénél? 5 fe­jezetét küldi be. Elnyeri az első dí­jat. Ez a siker fordulatot jelent éle­tében. Barátai áldozatos segítségével a tanítást abbahagyhatja. Egy éven belül ihletett könnyedséggel fejezi be a Gösta Berlinget, a hazai mon­dák tarka szövedékét, melyben szo­katlan költői erővel, humorral, kia­padhatatlan regényes képzelettel és mégis reálisan, egyénien és művészi nyelven jellemzi hazája hűvös szép­ségű tájait és embereit. A könyv színes epizódjai az élet értelmét ké­pező munka dicsőítésében zengenek ki. — Az erkölcsi elismerést követi az anyagi is, és végre gond nélkül utazhat. Itáliát, később majd egész Európát bejárja, do szigorúan északi lényére nincs különösebb hatással sem az antik művészet, sem a re­neszánsz. Mégis ennek az útnak gyümölcse „Az Antikrisztus csodái", mely a szicíliai népéletben gyökere­zik. Az iskolásoknak tankönyvet he­lyettesítő olvasmányt ad kezébe: az általánosan kedvelt Ni].; Holgerson csodálatos utazásait. Kiplingi elgon­dolásban, finom költöiséggel fűz egymásohz egy törpévé varázsolt kis­fiút és egy gúnárt. Vadludak költöző csapatával utazzák be az egész or­szágot. Olvasói közben játszva isme­rik meg Svédország földrajzát, la­kóit, történetét, állatait és élvezhe­tik bűbájos humorát, eredeti ötleteit, közvetlenségét. Termékeny iro­dalmi munkásságot fejt ki továbbra is. A Nobel-díj elnyerése után visz­szaszerzi régi családi otthonát s ott újult erővel feltörő emlékeinek mű­vészien egyszerű hangú önéletrajzi müvekben ad kifejezést. Nevét már világszerte ismerik, s az európai nyelveken kívül egyes müveit örmény, bengál, jiddis, esz­perantó nyelven, sót a vakok írásá­ban is kiadják. A dicsőség, a biztos és derűs élet mintha felfokozná eddig is erős szo­ciális érzését. Minden testi-lelki em­beri nyomorúságot megért és átérez. Buzgó támogatója a nőmozgalomnak. A népnyomor egyik forrása, az iszá­kosság ellen küzd a „Halál fuvaro­sáéban. Optimista emberszeretetére fájó csapást mér az első világháború. Irtózatos jelentőségével tisztában van a semleges Svédországban is. A nagy összegeken kívül, mellyel a test és lélek rokkantjait támogatja, külön aktív segítséget jelent az az elszánt és vádoló tiltakozás, mellyel a „Száműzöttek"-ben a háborút osto­rozza. Selma Lagerlöf, a nagy elbeszélő, aki kerüli a külsőségeket, akinek al­kotásaiban a tiszta gondolat és ér­zés s az általános emberinek hang­súlyozása érvényesül, — nemcsak te­hetséges mesemondó, de mélyen és igazán költő. Jó, nagyon nemes, ha­ladó szellemű, derűlátó, békét akaró egész és igaz ember. Ezért ünnepli születésének 100-ik évfordulóját hó­doló tiszteletadással a Béke Világta­nácsával együtt minden kultúrember. Bárkány Jenóné Svätopluk Sulek „Károlyhíd" és „A Károlyhíd alatt" című tussrajzal. Irodalmi központ a komáromi hajógyárban Hírből már tudtunk róla, most köze­lebbről ismerkedtünk. A hajógyár ud­varán van közvetlenül a bejáratnál. Akár mész a gyárba, akár jössz onnan, sosem kerüli el a figyelmedet. Üj épü­let. Kirakatában könyvek, s ahogy né­zed, rögtön rájössz, hogy nem könyv­kirakat, hanem könyvkiállítás előtt állsz. A kiállítás most a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal és n cseh­szlovák-szovjet barátság hónapjával kapcsolatos. Az épület homlokzatán nagybetűs jelirat: Irodalmi Központ. Augusztus 20-án nyílt meg és Szé­nássy János vezeti. A könyvárusításon kívül könyvmegrendeléseket vesz fel, alakítja a dolgozói: irodalmi ízlését, szoros kapcsolatban áll az üzemi párt­és tömegszervezetekkel, segítségére van az üzem műszaki könyvtárának, irodalmi vitaesteket rendez, tanít, ne­vet. Célja a kulturális forradalom első­rendű feladatának teljesítése: közel vinni és a dolgozók legszélesebb réte­gei számára hozzáférhetővé tenni a kultúrát. A teremben könyvektől roskadozó polcok és a kilincset egymásnak adó könyvvá­sárló dolgozók. Az irodalmi központ eho látásra olyan, mint egy családi könyvtár. Az emberek bejönnek, végignézik a polco­kat, aztán kiválasztják a legmegfele­lőbb köteteket és viszik. Közben el­beszélgetnek a vezetővel, tanácsot kérnek, megmondják, hogy mit sze­retnének olvasni. Nincsen feszélye­zettség, nincsen eladó és vásárló kö­zötti viszony. Mindenki otthon érzi magát. Szénássy János, a központ vezetője sok mindenről gondoskodik. Rendeli és terjeszti a könyveket, kiállításokat rendez, eloadásokat tart. Arra sem rest, hogy felkeresse a munkahelyeket és ott ajánlja a dolgozóknak az őket érdeklő könyveket. A komáromi hajó­gyárban tehát nem a Slovenská kniha fióküzlete, nem egyszerű üzemi könyv­árusítás, hanem a szó valódi értelmé­ben irodalmi központ létesült, amely­nek a könyvek propagálásán és eladá­Csiky Gergely Ostraván Az elmúlt színházi évad további magyar színmüvei gazdagította a csehszlovákiai színjátszást. Csiky Gergely „Buborékok" c. komédiája az a darab, amit mindmáig sikerrel adnak elő az Ostravai Állami Szín­házban. A bányász metropolis szín­művészeinek kezébe Kosnar Sándor és Eva Bezdéková tolmácsolásában került. Az ostravai előadás sorsát eleve kedvezően befolyásolta, hogy rendezője — vendégként — a kas­sai Andrej Chmelko lett, aki nem­csak jó ismerője a klasszikus ma­gyar színpadi irodalomnak, de vá­rosában beható kortanulmányokkal is felkészülhetett új, művészi fel­adatára. Radváni Magda kosztüm­jeiben játszanak a jól megváloga­tott szereplök: a földbirtokost ját­szó Antonín Brož, a feleségét ala­kító Táňa Hodanová érdemes művész­nő és a többiek valóban élethű ké­pet adnak a századvéy Budapestjé­ről. Csiky Gergely, ha élne, megelé­gedéssel állapítaná meg, hogy a sok­rétű, soknyelvű ostravai közönség, de különösen a szrnházkedvelö cseh közönség ugyanolyan jól szórakozik darabján, mint hajdan, 1884-ben a Pesti Nemzeti Színház nézőtere, mi­dőn Paulay Ede rendezte meg a „Buborékok" ősbemutatóját, vagy 70 évvel később, mikor már ki tudja hányadszor újították fel a darabot a magyar közönség számára. Szántó György E. M. Remarque: Utolsó felvonás Gondokkal terhelten figyeljük Nyugat-Németország fokozódó fegy­verkezését, azét a Németországét, amely a potsdami egyezmény állandó megsértésével felújítja a békét ve­szélyeztető monopolista és milita­rista erőket. Ezért oly aktuális ma Erich Maria Remarque Utolsó felvonás című drá­mája, mely a második világháború utolsó napjait, a haldokló nácizmus utolsó pillanatait viszi színpadra fyy berlini házba helyezve a történést. Ezért kísérjük oly figyelemmel a dráma minden szavát, mely egyet­len kiáltás a nemzetek békés együtt­éléséért. Ez a háborúellenes memen­to talán csak Vailland „Foster ezre­des vallomásá"-hoz hasonlítható hoz­zá, amelyet néhány évvel ezelőtt volt alkalma a prágai közönségnek megismernie a Kamara Színház szín­padán. Azóta ritkán volt a práyai szín-' házlátogató közönségnek oly felejt­hetetlen és megrázó élményben ré­sze, mint most, a Kamara Színház Utolsó felvonás-ának előadásán. Reflektorok fénye hasít a sötét­ségbe. A ház alapjaiban reng. Ber­linen bombazápor seper végig. A szobát, melyben az események lejátszódnak, besötétítették, kriptá­hoz hasonló. Ide menekül a halál­transzportból elszökött Ross politi­kai fogoly, hogy menedéket keres­sen barátjánál, akit — sajnos — nem talál, mert már régen nincs az élők sorában. Fiatal asszony fogad­ja, aki először kiutasítja lakásából, majd megtudván, hogy mi járatban van, megmenti üldöző &S-legé­nyek bosszúja elől. Mindketten csak élni akarnak, akárhogyan is, de ra­gaszkodnak az élethez, küzdenek ér­te, mert a nácik még most is, ami­kor utolsót ütött órájuk — utolsó felvonásukban is — kimért terv­szerűséggel teljesítik őrült célkitű­zéseiket. Remarque egyetlen darabját szin­te raffinált hatásossággal írta meg. A drasztikus, naturalista részleteket párbeszédekkel köti össze, amelyek a tény«ket költői képekben rögzí­tik. Az egyes szereplők váratlan helyzetekbe, meglepő fordulatokba kerülnek. Az író a néző idegeivel és szentimentalizmusával is számít. Ilyen váratlan fordulat például a szovjet katonák megérkezésekor az SS-legény civilruhában való megje­lenése. Zsebében hamis iratokkal igazolja, hogy a nácik foglya volt. A tényleges fogoly, Ross azonban még nem vetette le a kilétét álcá­zó kölcsön kapott német egyenru­hát. Ez az ötlet már nem csupán drámai hatáskeltés. Remarque itt napjainkra céloz és óva int! Remar­que drámája, ez a politikailag is leg­őszintébb és lemerészebb megnyil­vánulása, éberségre, elővigyázatos­ságra szólít fel mindannyiunkat. A színházból távozva az ott szer­zett benyomások és megrázó élmé­nyek hatása alatt azt szeretnénk, ha minél többen megtekintenék ezt a ma annyira időszerű darabot, hogy nemcsak beszéljünk róla, necsak érezzük, de tudjuk is, menjen át vérünkbe: „Soha többé nácizmust, soha többé háborút! KARDOS MÁRTA sán kívül még sok mindenre kiterjed a munkája. Előbb én is vásárlóként néztem szét a teremben. Közben arra gondoltam: vajon mit visznek és aránylag mennyit költenek itt a dolgozók könyvekre? Megismerkedve a gazdag könyvállo­mánnyal, nem kutattam statisztikai kimutatás után. Azt szólítottam meg, aki éppen vásárolt. — A múltkoriban — mondotta Ma­gyarics Gyula segédmunkás — három­száz koronát hagytam itt. Augusztus­tól, irodalmi központunk megalakítása óta körülbelül 400 koronát költöttem könyvekre. Szeretem mind a szak­mind a szépirodalmat. A hazai írók művei közül legutóbb Ordódy Katalin Megtalált élei című művét vettem meg. Családomban mindenki szeret olvasni. Mi a véleménye az irodalmi központról? — faggatom tovább a könyvvásárlót. — Olyan létesítmény ez, amely min­denkinek hasznára van. Beszerezhetjük itt a szükséges olvasmányokat, tetszé­sünk szerint rendelhetünk új könyve­ket. Tanácsot, útmutatást is kapunk, hogy mikor milyen könyv jelenik meg, mit érdemes olvasni, mi újság a kul­túra világában. Jó rendszer az is, hogy a kiválasztott könyveket félre lehet té­tetni fizetésig, vagy előlegig. Hogy mit jelent nekünk ez a létesítmény, arról hirtelenében csak annyit mondhatok, hogy sokat. Ez legjobban abból látható, hogy ma olyanok is, akik azelőtt nem vettek könyvet, rendszeresen látogat­ják az irodalmi központot, hűséges vásárlók és olvasók lettek. Híncz Béla, a hajógyár képzőművé­szeti körének aktív tagja, aki maga is próbálkozik a festészettel, A képzőmű­vészét iskolája című könyvet vásárol­ta, amikor megszólítottam: • — Saját részére viszi? — Igen. — Szakkönyvön kívül mást is olvas? —• Természetesen. Elsősorban szép­irodalmat. Aránylag én is elég sokat költök könyvekre. Azt tartom, hogy a könyvekre fordított pénz a legjobb befektetés ... Irodalmi központunk üzemünk legkedveltebb helye. Ide min­dig örömmel jövök s az itthagyott pénzt sosem sajnálom. Szénássy János vezetőtől tudtam meg, hogy az üzem dolgozói közül ter­mészetesen nem költ mindenki annyit könyvre, mint Magyarics Gyula vagy Hincz Béla. Van aki kevesebbet, van aki többet. A forgalom azonban vára­kozáson felüli. — Hogyan létesült ez az intézmény, mi a tervük? — érdeklődöm tovább, amire Szénássy János, az irodalmi központ vezetője így adja meg a vá­laszt: — Az irodalmi központ létesítésének gondolatát már évekkel ezelőtt felve­tettem. Sajnos, javaslatom akkor fő­ként anyagi nehézségek miatt nem talált megértésre. A XI. pártkongresz­szus után azonban megváltozott a helyzet. Egyre többen értették meg a kulturális forradalomból ránk háruló feladatokat. Életképesnek bizonyult az üzemben létesítendő irodalmi központ gondolata is. Közös erővel legyőztük az akadályokat és az anyagi nehézsége­ket. Az irodalmi központ megvalósult, s mu eredményesen dolgozik. A meg­nyitás előtt havi 4000 korona forga­lomra számítottunk. Az átlagos forga­lom azonban már is 6000 korona. — Terveinkben első helyen a dolgo­zókkal való kapcsolat kiszélesítése és elmélyítése szerepel. Mint eddig, ezután is arra törekszünk, hogy a dolgozók kulturális igényeit kielégítsük és a leg­jobb könyveket adjuk a kezükbe. Iro­dalmi központunkkal üzemünkben a kulturális forradalom újabb győzelmé­hez kívánunk hozzájárulni. Tovább vizsgálódom. — Sok szépet i találok, ami mindennél jobban beszel a komáromi hajógyár dolgozóinak könyvsziikségletéröl, kulturális igényei­ről. Végignézem a félrerakott könyvcso­magokat és újabb választ kapok arra a kérdésre, hogy mit visznek és arány­lag mennyit költenek a hajógyár dol­gozói könyvekre. A második szektoron dolgozó Svee Dezső csőszerelő nevére szóló könyv­csomagban például ezeket a köteteket találtam: Balzac: Elveszett illúzió, Brehm: Az állatok világa, Hodinky (Gyermekkönyv), Flaubert: Bováriné, liittenberger Kálmán: A Kilimandzsá­rótól Nagymarosig. A szintén a második szektoron dob­gozó Farkas Ferenc ezeket a könyve­ket tetette félre: Thomas Manti: Lőtte Weimarban, Goda Gábor: Panoptikum. Adamov: A tarkák. Ezenkívül kalandos és detektívregényeket, valamint A tu­dományos és fantasztikus elbeszélése­ket tartalmazó sorozat hét füzete volt még a Farkas Ferenc részére félretett könyvek között. További könyvcsomagokat néztem még át és jóleső érzéssel állapitottani meg, hogy a komáromi dolgozók nem­csak sok, de jö könyvet vesznek. Nagy szerepe van az irodalmi központban a megrendelöfüzeteknek, amelyekbe* szintén beszédes adatokat találtam. A teljes Mikszáth-sorozatot például Kozma Antal és Kuszola Zoltán, a Vi­lágirodalom klasszikusai sorozatban megjelent köteteket pedig Horváth Elemér, Farkas András, Lencse Zoltán, Lukovics Teréz és Kozicski Margit ren­deli. Kell ennél jobb bizonyíték a hajógyár dolgozói irodalmi ízlésének a kifejezé­séhez? Szép adatokat mutat a hazai iroda­lom iránti érdeklődés is. Itteni szer­zők művei köziil eddig Ordódy Kata­lin Megtalált élet című könyvéből ad­ták el a legtöbbet, mintegy 40 kötetet. Fogy Nagy Irén, Szabó Béla és a töb­biek könyve is. így bizony helyes len­ne, ha a hazai írók a komáromi hajó­gyárba is ellátogatnának és az irodal­mi központtal rendezett összejöve­telen meghallgatnák könyvükről a dolgozók véleményét. A dolgozók örül­nének, hogy személyesen is megismer­hetik olvasmányuk szerzőjét. Bizonyára az íróknak is segítene az olvasók véle­ménye. Az irodalmi központ termében a már említetteken kívül az irodalmi bi­zalmiak megszervezése is szerepel. Az irodalmi bizalmiak elsőrendű hivatása a könyvek terjesztése és az olvasók táborának kiszélesítése. A könyv ter­jesztéséhez és az olvasók táborának kiszélesítéséhez azonban szükség lenne jobb könyv ellátásra is. Egyes könyvek­ből csak 2—3 példányt kapnak, ami annyi, mint csepp a tengerben. Azért tehát, hogy az irodalmi központ az ed­diginél is jobban dolgozhasson és ter­vét: a könyvek jobb terjesztését és az olvasók táborának kiszélesítését siker­rel megvalósíthassa, a mostaninál sok­kal több könyvet kall rendelkezésére bocsátani. A komáromi hajógyár irodalmi köz­pontjának eddigi munkája és eredmé­nye mindennél többet mond a dolgozók és a könyvek egymáshoz való viszo­nyáról. Kár, hogy Szlovákiában nincs több ilyen létesítmény. De bízunk ben­ne, hogy a komáromiak példája köve­tésre talál és a hajógyárhoz hasonlóan más üzemekben is létesítenek irodalmi központot. BALÁZS BÉLA SZÖ 6 * november 'ifi.

Next

/
Thumbnails
Contents