Új Szó, 1958. november (11. évfolyam, 302-331.szám)

1958-11-02 / 303. szám, vasárnap

MEG KELL AKADÁLYOZNI a szövetkezeti földekkel való spekulációt A királyhelmeci járásban rossz mértékkel mérnek ® A háztáji gazdálkodás nem szolgálhat üzleti célokat |& Ha tekintetbe vesszük, hogy a királyhelmeci járás az egész kassai fa kerületben elsőként fejezte be a szövetkezetesítést, elvárhatnák, hogy ^ példát szolgáltat a többi járásnak. Sok esetben ez így is van, mert a királyhelmeciek gyakran kezdeményeznek különféle versenyeket a mezőgazdasági terménybeadás teljesítésében és egyebekben. De ha az ^ EFSZ-ek háztáji gazdálkodásait, terjedelmét nézzük, akkor látjuk, hogy ^ itt még sok a hiba. Ügy tűnik, hogy a járási nemzeti bizottság és főleg mx a mező- és erdőgazdasági osztály funkcionáriusai Lefkovics elvtárssal az élen, babéraikon pihennek. kiskövesdi EFSZ állattenyésztési termelésének vezetője.) Nézzük meg közelebbről legalább az említett szövetkezetek egyikét. A kiskövesdi szövetkezetet még 1951-ben alakították és tavaly óta egész községi. A szövetkezetnek 115 tagja van és ezeknek több mint fele a megengedettnél nagyobb háztáji gazdálkodással megsérti az EFSZ alapszabályzatát. Valamennyit nem sorolhatjuk fel, de rámutatunk legalább a legkirívóbb példákra. Kezdjük a szövetkezet elnökénél, hogy bebizonyítsuk, fejétől bűzlik a hal. Noha a párt XI. kongresszusának beszámolója kifejezetten ezt mondja: „A szövetkezetek tapasztalatai megerősítik, hogy a szövetkezeti tagok jövedelmének alapját a pénzjutalom képezi. A természetbeni járandóságok és a háztáji gazdálkodás csak a szövetkezeti tagok ellátásának kiegészítését szolgálják", a királyhelmeci járás szövetkezeteinek többségében ezt éppen ellenkezőleg magyarázzák. Sok ilyen példa van. Ezen a téren legrosszabbak a černohói, borsi, kis- és nagykövesdi, valamint a bodrogszerdahelyi szövetkezetek. Gyakori dolog, hogy a fent említett szövetkezetek tagjainak a fél hektár háztáji gazdálkodásokon kívül még fél hektár szőlőjük is van. A járási nemzeti bizottság funkcionáriusai mintha bekötött szemmel járnának e probléma körül, mert másképpen megmagyarázhatatlan, miért nem oldották meg ezt a kérdést. Hogy lebecsülik a háztáji gazdálkodások területének nyilvántartását is, ezt az alábbi helyzetből láthatjuk: A j<"ré i Bártbizottság csak hosszú várakrt?' u á

n kapott választ a nemzeti b.-- -~ág tanácsának mező- és erdőgazüu»agi osztályától a szövetkezeti tagok háztáji gazdálkodásának nyilvántartásáról. Bár a járási pártbizottság gyakran foglalkozik a háztáji gazdálkodás kérdéseivel, a járási nemzeti bizottság dolgozóinak segítsége nélkül nehezen oldhatja meg, hiszen csupán egy instruktora van a falusi pártszervezetek számára. Maga Cáji elvtárs valóban nem mentheti meg a helyzetet, mert éppen elég munkát ad neki, ha csak összehasonlítja' a kimutatások számait a tényleges helyzettel. _ ,..•••» Fokozatosan megállapítja, hogy a járási nemzeti bizottság szövetkezeti osztálya dolgozóinak áttekintése nagyon hiányos, az esetek többségében sokkal nagyobbak a háztáji gazdálkodások és sokhelyütt ki sem mutatják terjedelmüket (Albert Baňačka, a Ebben példásan együttműködik a vezetőség többi tagjaival. Tóth Sándor elvtársnak, a szövetkezet elnökének 125 ár a háztáji gazdasága, ebből 59 ár a szőlő, Borissza Sándornak, a szövetkezet alelnökének 38 ár szőlője és 36 ár háztáji gazdasága van, Kassai Ferencnek, a HNB titkárának összesen 78 ár a háztáji gazdasága, ebből 19 áron szőlőt termeszt, Vaszil Albertnek, a szövetkezet vezetőségi tagjának 91 áros a háztáji gazdasága, ebből 21 ár a szőlő. Albert Beňačkenek csak a szőlője 41 ár, Benkő Albert 77 ár háztájon gazdálkodik, ebből 44 ár szőlő, Balla Andrásnak a szántóföldön kívül 63 ár szőlője van, Parajos Sándor 117 ár háztáji gazdaságából 55 ár a szőlő és Lévai Sándor szövetkezeti tagnak 117 ár a háztáji gazdasága, ebből 52 ár szőlő. Ehhez nincs szükség kommentárra. A JNB funkcionáriusai keveset járnak a szövetkezet tagjai közé és emellett egyesek megalkuvó politikát folytatnak, mint pl. Gulyás elvtárs, a JNB titkára, aki tavaly a kiskövesdi EFSZben járt, amikor kimérték a háztáji gazdaságokat és beleegyezett abba, hogy a szomszédos nagykövesdi szövetkezethez hasonlóan tüflépjék á megengedett terUletet. Ezenkívül a kiskövesdi HNB tanácsülésén az év eleje óta Halász elvtárson, a HNB instruktorán kívül senki sem vett részt. A háztáji gazdálkodás esetei természetesen nem vetnek jó fényt a falusi pártszervezetre sem, amelynek 19 tagja van, de mindmáig nem érez ni vezető szerepét. A pártbizottság ülésein foglalkozott ugyan ezekkel a problémákkal, de eddig még nem került sor a hibák kiküszöbölésére. Az is baj, hogy a szövetkezet vezetőségében csupán egy kommu nista van: Vaszil Albert elvtárs, de másrészt neki magának is megengedettnél nagyobb a háztáji gazdasága. A szövetkezet vezető funkcióiban volt nagygazdák ülnek, s ezelc a háztáji gazdaságok kimérésénél mindig keresztülviszik akaratukat. Ezt ugyanis aszerint végzik, hogy ki hány hektár földet hozott a szövetkezetbe, nem pedig a szövetkezet alapszabályzata szerint a ledolgozott munkaegységek számának megfelelően. Érthető tehát, hogy azok a szövet kezeti tagok, akik a megengedett nél nagyobb háztáji gazdasággal rendelkeznek, nincsenek ráutalva a fő jövedelmi forrásra: a szövetkezetben végzett munkára. Emellett a szövetkezeti normák lazák és a fentemlített szövetkezeti tagok mint funkcionáriu sok ilyen címen is szereznek mun kaegységeket. Ez a helyzet szükségszerűen visszatükröződik a szövetkezet gazdálkodá sában is. Főleg a sertés- és marhahúsbeadási terv teljesítésében látható ez. Az év eleje óta 33 százalékra teljesítik a sertéshúsbeadást, 87 százalékra a marhahúsbeadást és 71 százalékra a tejbeadást. Sertésállományuk je lenlegi állapota szerint (a terv 540 darab, ténylegesen 285 darabbal ren delkeznek) ezt a feladatot az év végéig már nehezen teljesítik. Hasonló a helyzet a szarvasmarhaállománnyal is. Ezek a tények a járási pártbizottságot is, de a JNB-t is vádolják; legfőbb ideje, hogy változtassanak a helyzeten. Természetesen akkor, ha a szövetkezeti tagok begyűjtötték a termést a földekről. A pártoktatási év, valamint a szövetkezeti munkaiskola is alacsony színvonalú Kiskövesden. Hihetetlen, hogy éppen a királyhelmeci járás szövetkezeteiben fordulnak elő ilyen hibák, amelyeknek — mint mondottuk — példát kellene mútatniok a többi járásoknak. Most nem marad más hátra, mint gyorsan helyrehozni a hibákat és mindenekelőtt megfelelő változtatásokat eszközölni a kiskövesdi szövetkezet vezetőségében, vagyis megszüntetni a szövetkezeti földekkel való sáfárkodást. , D. MÄRIA A gazdálkodás megjavítása lép előtérbe öt esztendővel ezelőtt jártam Bussán, a kékkői járásnak ebben az eléggé ismert falujában. Aztán legutóbb most, az elmúlt napokban. Még jóformán alig állt meg az autóbusz, olyasmire lettem figyelmes, ami főleg manapság igen elterjedt jelenség: mély árok húzódott az utcán, pillanatnyilag „szorítva" a forgalmat. Nem tudom, ki hogy van vele, én nem gyűlölöm a felásott utcákat, félredobom a kényelmet abban a gondolatban, ok nélkül nem túrják fel a földet, s ezekből az árkokból haszna lesz az embereknek. Bussán is a szennyvizet engedik majd le a lerakott csővezetéken. Egyelőre a most épülő iskolából. Egyelőre! A jövő azonban még sok meglepetést tartogat. Ez az építkezés is emeli a bussaiakat a környék szemében. A nevük eddig is ismert. A környéken mint dolgozni szerető embereket ismerik őket. Ez jó tulajdonságuk. Dicsérgetni általánosságban azonban mégsem lehet a szövetkezetet. A gazdálkodásra helyi viszonylatban a legjobb jelző: — közepes. így könyvelik el a járáson is, s valóban így is van. Az is igaz, hogy a szövetkezetesek általában elégedetteknek látszanak, legalábbis az idegen előtt ezt mutatják. Pedig nincs igazuk. Azzal az eredménnyel, amit a bússal szövetkezet az adott lehetőségek alapján elért, ne elégedjenek meg. Kevés a szövetkezet marhaállománya számbelileg is. Eddig az istálló hiányzott. Még most is van szanaszéjjel „magánistállóban" növendékmarha. S hogy a takarmányozás önköltsége az ilyen esetekben nem szokott leszorulni a száz százalék alá, arra mérget vehetünk még Bussán Is. A múltban, nem is olyan régen, egyesek még nem szorgalmazták az istálló építését, féltek az adósságtól. Persze az ilyen állítások átgondolatlan dolgok, hisz a termelés rövid idő alatt behozza a költséget. Méginkább akkor, ha önsegély alapján építenek. Maga Bombor Ferenc, a szövetkezet elnöke mondotta, hogy eddig vagy 400 ezer korona megtakarítást értek el ezen az alapon. Volna is a szövetkezetnek szakmunkása, szövetkezeti tag, építő csoportot mégsem szerveztek. S így a szétforgácsolt erő, különösen ha csak az óramutató a legfőbb szabályozó, nem tudja megteremteni, amit egyébként megtehetne. A felépített közös istálló is változtat a jelenlegi helyzeten, persze az emberek munkájával, hogy a szövetkezetben száz hektárra 33 szarvasmarha és 43 sertés jut. Kell a hely, kell az állatállomány és ami van, azt is el kell helyezni, mert az egyik növendékmarha-istállőban, ahogy láttam, még egy négyzetméter terület sem jut egy-egy állatra. Az állatállomány számszerű növelése nem lehet vita tárgya, hisz az idei bevételben is 907 ezer koronával szerepel a növénytermelés, míg az állattenyésztés bevétele 780 ezer koronával. Bán Sándor zootechnikus eredményként hozza fel, hogy ma 64 tehéntől 280 liter tejet fejnek naponta, míg két évvel ezelőtt 61 tehéntől 75 liter tejet fejtek. Ez az állítása, a fejlődés arányát figyelembevéve, eredmény, mégpedig elvitathatatlan. Mégis a viszonylagosság alapján, figyelembe véve más szövetkezeteket, ez az eredmény is csak gyenge közepes. Érvül fel lehet hozni: a juhtenyésztés „kirántja" a sárból a tejbeadást is, mivel a sajt kilójáért 11 liter tejet számolnak el beadásra. Azonban nemcsak letudni kell a beadást, mert a tej kell, meg fizetnek is érte. Csak lehetőleg olcsóbban kell termelni. Persze a juhtenyésztést ezzel nem becsüljük le, ellenkezőleg, hisz a gyapjúszövet keresett cikk. Hogy mit, mennyiért termelnek, ezt a szövetkezetben ma még nehezen tudják megmondani és az ilyen irányú számadás, úgy mondható, még a jövő zenéje. De egy kis jóakarattal, tanulással sokat el lehet érni a számolgatni tudásban. Az akaratot azonban ébresztgetni, élesztgetni kell a szövetkezetben is. Elsősorban is a kommunisták feladata, hogy a termelés sokoldalú fejlesztése ne maradjon figyelmen kívül. A szövetkezetben eddig mindössze négy párttag dolgozik, a vezetőségben az elnök, az ellenőrző bizottságban B. Sliacky elvtárs. Azonban a termelésben, a munka frontján e tekintetben nagy a fogyatékosság. Nem kell külön hangsúlyozni, mennyire a termelőmunka hátrányára van ez a helyzet. A pártszervezet regisztrált tagjai nem tudják betölteni minden esetben azt a szerepet, amit a közösben végzett munka megkíván. Egyetlen megoldás: új tagokat, szövetkezeteseket felvenni a pártba. Ez a kérdés gazdaságpolitikai jelentőségénél fogva állandó s most még inkább előtérbe kerül, mivel a szövetkezetek IV. kongresszusának előkészülete, a vita sok olýan termelési problémát felvet majd Bussán is, mely megköveteli a termelés határozottabb fejlesztését. Helyi viszonylatban a szövetkezetben a gazdálkodás megjavítása lép előtérbe s vele párhuzamosan a pártszervezet alaposabb munkája azért, hogy a szövetkezetből, annak gazdasági eredményeiből egyre gyarapodjék a tagság. <~d) SZÜRET! KÉPEK A bodrogszerdahelyi állami szőlőgazdaság telepein ez idén rekordtermést értek el szőlőből. A szőlőben hagyományos víg hangulatbán folyt le a szüret. Egy csoport munkás a hordókat'készttette elő, mások puttonyokkal hordták a termést a szekerekre, onnan a présházba. A szőlőgazdaságban négy csoport dolgozik, a csoportok munkaversenyt indítottak egymás között. A szőlő jó minőségű, musttartalma 74 százalék. Munkakedvben nincs hiány, Borna és Kósa Gyula csoportjai egymással versenyezve dolgoznak. Kucík Pál, Bodrogszerdahely rMEGJEGYZÉS \ Kissé „elhúzódik a javítás (g—l) — Közismert, hogy a televíziós vevőkészülék nagyon érzékeny szerkezet és könnyen előáll benne kisebb-nagyobb zavar, ami lehetetlenné teszi a készülék használatát. Legtöbbször kisebb, percek alatt megszüntethető zavarokról van szó és Bratislavában, valamint a nagyobb városokban ez ma már nem is okoz különösebb gondot, hiszen a szeretők elég gyorsan kijönnek és kijavítják a hibát. Más a helyzet vidéken, ahol úgy látszik néha nagyon hdsszúra nyúlik az az idő, míg a szerelók eljutnak a használhatatlanná vált televíziós készülék tulajdonosához. Legalábbis arra vall Vígh Rózsa, korláti (füjeki járás) lakos hozzánk küldött levele, amelyben arról panaszkodik, hogy a június 27-én vásárolt Athos televíziós készülékük háromheti használat után elromlott. Rögtön jelentették a Banská Bystrica-i javítórészlegnek, azóta kétszer levélben, 6—8 esetben telefonon, kétszer személyesen sürgették a javítás eszközlését, a szerelők azonban még a mai napig sem jöttek. Pedig július közepe óta már elég szép idő telt el és ha így megy tovább, rövidesen letelik a hat hónapos kezességi idő a javításra. Tény, hogy a televízió gyors elterjedésével egyre szaporodik a javítási szolgálat munkája. Három és félhónapos várakozási idő azonban még vidéken is hosszú. Ezt meg kell értenie a Banská Bystrica-i javító szolgálatnak is, hiszen a televíziós készülékeket általában nem szobadísznek vásárolják az emberek. Közösen a közös ellenség ellen Szlovákiában az év első felében előfordult 544 tűzvész közel hét és 'félmillió korona kárt okozott. Olyan szám ez, amely minden embert figyelmeztetően int arra, hogy sohasem lehetünk eléggé óvatosak a mindig leselkedő nagy veszéllyel, a tűzvésszel szemben. Bratislavában az elmúlt napokban szlovákiai értekezletet tartottak a tűzoltók kerületi és járási szövetségének funkcionáriusai, amelyen a tűzvészek elleni fokozott küzdelem feladatairól tárgyaltak. Ebben a küzdelemben a lakosságnak a legnagyobb segítséget kell nyújtani a közvagyon önfeláldozó őreinek, a tűzoltóknak, mert harcuk csak így lehet sikeres. Mi az egyik legfontosabb teendő? Mindenekelőtt bővíteni kell a helyi és üzemi tűzoltótestületek taglétszámát, hogy a tűzvészek elleni harcban a lakosság minél nagyobb tömege vegyen részt. A tüzoltószövetségnek Szlovákiában jelenleg 134 ezer tagja van, köztük 12 500 nő. A taglétszám bővítése nagymértékben hozzájárul majd nemcsak a tűzvészek gyors lokalizálásához, hanem a tűzvészek keletkezésének megelőzéséhez is. A tűzoltószövetség tagjainak egyik legfontosabb feladata éppen a tűzvész megelőzése érdekében végzett munka. A tűzvészek magas száma arra figyelmeztet, hogy ezt a munkát rendszeres előadások megtartásával az eddiginél fokozottabb mértékben kell folytatni az üzemekben és a falvakban. Arra kell vezetni a dolgozókat, hogy állandóan éberek legyenek é» megtegyék a szükséges intézkedéseket a mindnyájunk vagyonát, az emberi életeket veszélyeztető elemi kár, a tűzvész ellen. ÜJ SZÖ 5 * 1958. noveatar t