Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-14 / 285. szám, kedd

MIT MONDANAK A TÉNYEK M

I ás tollával szokott ékeskedni, í akinek kicsik, vagy semmilyenek az érdemei. A csehszlovák burzsoázia is ezt tette, amikor a csehek és a szlovákok nemzeti szabadságának a kivívását és e két nemzet állami egyesülését saját érdemeként tüntette fel. A burzsoázia és az őt kiszolgáló történészek közben nemcsak elhallgatták, hanem tagadták is azt a történelmi tényt, hogy az els'ő világháború alatt a nemzeti felszabadító harcban a cseh és szlovák forradalmi népi erők játszották a fő szerepet. S elhallgatták azt a hatást és visszhangot is, amelyet annakidején a Nagy Októberi Szocialista Forradalom keltett az itteni politikai életben. Marxista történészeink ma azon fáradoznak, hogy tényekkel leplezzék le a történelemnek ily gyalázatos meghamisítását, hogy a történelmi igazság teljes győzelmet arasson. Ľudovít Holotík, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének igazgatója, a történelmi tudományok kandidátusa szintén ezt a célt tűzte ki maga elé „Az Októberi Forradalom és a szlovákiai nemzeti felszabadító mozgalom 1917—1918ban" című legújabb művében, amelyet a Csehszlovák Köztársaság fennállásának közeledő negyvenedik évfordulója alkalmából adott ki. A szerző könyvének tizenkét rövid, de történelmi dokumentumokkal gazdagon alapozott fejezetében nem hagy figyelmen kívül egyetlen olyan tényt sem, amely szükséges a felvetett probléma megvilágítására. Ezt bizonyítja az első négy fejezet is, amely még nem foglalkozik az orosz proletariátus történelmi győzelmének a hatásával, hanem a Habsburg-Magyarország társadalmi rendjét, gazdasági és politikai helyzetét -elemzi. Ezzel kapcsolatban értékeli a szlovákok nemzeti életét, a szlovák munkásmozgalom fejlődését, bizonyos visszamaradottságának okait és a szlovák burzsoázia nemzetellenes politikáját. Megvilágítja azt is, mily álláspontra helyezkedtek az itt működő politikai pártok, amikor kirobbant az első világháború: a burzsoázia két szárnya hűséget esküszik a monarchiának, a Szociáldemokrata Párt pedig ahelyett, hogy a háborúra háborúval válaszolt volna — kapitulált, sőt felhívta a munkásságot, teljesítsen minden parancsot a „haza megvédése" érdekében. Bár nem létezett politikai erő, amely a munkásosztályt és» a dolgozó népet vezérelte volna, mégis ez a háború ellen foglalt állást, s ahogy fokozódott a nyomor és az elnyomás, úgy fokozta harcát az uralkodó osztályok és a fennálló társadalmi rend ellen. A szerző felsorol sok sztrájkot, tüntetést, s más harci eszközt, amely a dolgozók eleinte passzív ellenállását 1917-ben a háború következményei ellen folytatott aktív harccá változtatta. Ebben az időszakban valamilyen tudatos nemzeti felszabadító mozgalomról még nem hallani. Ám mégis a munkásosztály az az erő, amely elsőként veti el a politikai tétlenséget, s ezzel utat nyit a nemzeti elnyomás elleni küzdelemnek is. z idézett mű foglalkozik azokkal az eseményekkel, amelyek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom közvetlen hatására sokkal élesebb formában nyilvánultak meg az itteni politikai életben 1917 novemberétől egész a Csehszlovák Köztár-, saság megalakulásáig 1919-ben. A munkások és a többi dolgozók immár népgyűléseken szállnak szembe a háborúval, s kitűzik a béke, a kenyér és a nép jogai jelszavakat. A szlovák szociáldemokrata sajtóban akkor lát első ízben napvilágot az a jelszó, amelyet a szovjet kormány kiáltott ki és valósított meg Oroszországban: a nemzetek önrendelkezési joga egész az elszakadásig. Am a szociáldemokrácia nem értette meg az Októberi Forradalom leglényegesebb, alapvető problémáját: a proletárdiktatúra létesítését. így a béke és az önrendelkezési jog jelszavát nem fűzte egybe a proletárdiktatúra jelszavával. Ez nem is volt a célja. 1918 januárjában az Osztrák-Magyar Monarchiában kitör az első általános sztrájk, amely nagy, monarchiaellenes politikai mozgalommá nőtt át. Nem a szociáldemokrata párt szervezte, alulról lobbant fel ez a láng. Az opportunista szociáldemokrata vezérek elárulták ezt a nagy sztrájkot, ami előidézte azt, hogy a vezérek és a tömegek közt hatalmas szakadék támadt. A szlovák szociáldemokrata sajtó az áruló budapesti vezetőség mellett foglalt állást. De az egész szociáldemokrácián belül új szárny létesült, a radikálisok szárnya. A tömegek forradalmasításához nagy mértékben hozzájárulnak az Oroszországból hazatérő hadifoglyok,.akik saját szervükkel látták az orosz munkások és parasztok forrräaalmi tetteit. Ám a Szociáldemokrata Párt ezt nem- használja fel arra, hogy , a harcot a hatalom megszerzésére iráköztársaságunk keletkezéséhez A gyászos müncheni eseményekről való megemlékezés után e hónapban kerül sor a köztársaság keletkezésének negyvenedik évfordulójára. Sorsdöntő esemény volt 1918 októbere a cseh és szlovák nép történelmi fejlődésében, de az 1917 októbere nélkül sohasem valósúlhatott volna meg. Az 1918-1938 évek közötti húszesztendős időszak a München előtti burzsoá köztársaság két évtizedes történelme. A müncheni évforduló előtt több tudományos értekezés, könyv, kellőképpen felfedte München igazi okait és ezek között az egyik nagy jelentőségű ok éppen az volt, hogy az első köztársaság az ország dolgozói túlnyomó többségének kívánsága ellenére burzsoá állammá fejlődött. A szovjetellenes, kommunistaellenes rendszer szükségszerűen a müncheni eseményekhez vezetett. A Csehszlovák Köztársaság keletkezésének körülményei többé-kevésbé ismertek. Mégis hasznos, jó munkát végzett a Naše vojsko kiadóvállalat. amikor a legújabb korral foglalkozó történészeinknek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hazai hatásával és a köztársaság keletkezésével foglalkozó tanulmányait szépen kiállított gyűjteménykötetben megjelentette. A kötet címe: Ke vzniku ČSR (A Csehszlovák Köztársaság keletkezéséről). A kötet tíz monografikus jellegű nagyobb tanulmányt tartalmaz az 1917 —1920-as évek eseményeivel kapcsolatban. A legérdekesebbek közé számít Jaroslav Koutek értekezése 1918. október 14-ike és 28-ika lefolyásáról és jelentőségéről. Az eredeti történelmi anyag és újabb kutatások alapján a maga teljességében ábrázolja az akkori forrongó, mozgalmas napokat és azt a következtetést vonja le, hogy a Csehszlovák Köztársaság tulajdonképpen 1918. október 14-én megszületett, amikor a munkásosztály és a dolgozók tömegei kifejezésre juttatták forradalmi kívánságukat: nemzeti önállóságukat szocialista államban tartják csak megvalósíthatónak. Nem rajtuk múlt, hanem a burzsoá pártokon és a szociáldemokrácia jobboldali vezetőin, hogy a szocializmus megvalósítása egy emberöltővel későbbi kornak lett a feladata. Akkor még nem volt új típusú, marxista-leninista pártunk. Figyelemre méltó tanulmányok foglalkoznak a cseh munkásosztály harcaival a köztársaság első hónapjaiban, az 1919 —1920-as évek munkástanácsaival, az 1920-as decemberi általános sztrájkkal, a téšíni kérdéssel, a jobboldali szociáldemokraták ellenforradalmi politikájával, a marxista baloldal születésével és általában azon évek forradalmi munkásmozgalmával. Miloš Gosiorovský, a bratislavai egyetem tanára az amerikai szlovák proletariátusnak a köztársaság keletkezését előmozdító szerepét veszi elemzés alá és a külföldön élő kisebbségeknek monarchia-ellenes magatartását világítja meg. Jaroslav Kŕížek a cseheknek és szlovákoknak az 1917 —1920-as években Orpszországban kifejtett baloldali tevékenységével foglalkozik. A hadifoglyoknak az a része, amely később a Vörös Hadseregben szolgált, éles harcot folytatott a szociáldemokrácia opportunista irányzatai ellen. A tanulmánygyűjtemény a széleskörű nyilvánosságnak szól és a nagy érdeklődést kiváltó államalakulat keletkezésére vonatkozó kérdésekre a marxista történetírás szempontjából ad helyes és teljes feleletet. Ennek ellenére úgy véljük, hogy a 305 oldalt felölelő mű aránylag keveset foglalkozik Szlovákia nem kevésbé jelentős eseményeivel és döntő szerepével. Fennállásának rövid ideje alatt nagy népszerűségre tett szert az az időszaki folyóirat, amelyet Párttörténeti Intézetünk Príspevky k dejinám KSČ (Adalékok a CSKP történetéhez) címmel jelentet meg. A 248 oldalon most megjelent ötödik szám szintén behatóan foglalkozik köztársaságunk keletkezésének történetével. Ugyanezt a témát feldolgozta Jindŕich Veselý is, aki értekezését külön kis füzetben tárja a nyilvánosság elé. Kizárólag a marxista történetírás tud tudományos feleletet adni ezekre az időszerű kérdésekre és ezért szívesen vennénk, ha a kiadott műveknek legalább egy része magyar nyelven is megjelenne. Szily Imre nyítsa

; hanem kiadja az általános választójog jelszavát. Már a januári sztrájkban nyomát leljük a cseh és a szlovák területek egyesülése követelményének, de csak nagyon homályos fogalmazásban. Azonban sokkal világosabban és határozottabban nyilvánul meg ez a követelmény a munkások 1918. május 1-i nagygyűlésen Liptószentmiklóson. Bár a szlovák munkások nem tűznek ki szocialista jelszavakat, az itt elfogadott határozat világosan bizonyítja, hogy a munkásosztály az az egyedüli erő, amely kiáll mind a szociális, mind pedig a nemzeti elnyomás ellen is. Holotík könyve dokumentárisan bizonyítja azt is

1, hogy a szlovák munkásság aktivitása volt az az erő, amely a szlovák burzsoáziát szintén megmozdulásra késztette. Félve attól, hogy tétlensége rossz következményekkel járhat számára, a burzsoázia lemondott addigi politikai passzivitásáról. Csatlakozott az önrendelkezési jog és a csehszlovák állam jelszavához, jóllehet ezt az elhatározását nem hozta nyilvánosságra. A szociáldemokrácia kezdeményezésére a szlovák burzsoázia vezetésével megalapították a Szlovák Nemzeti Tanácsot, melynek a határozat szerint az volt a feladata, hogy a szlovákok nemzeti ügyét a kormány és esetleg a külföld előtf is képviselje. H\J|indebből látjuk, hogy a munÍWPI kásosztšly volt a nemzeti felszabadító harc mpzgató és döntő ereje, s végül mégis a burzsoázia válik e küzdelem vezető erejévé. Ez annak a következménye, hogy a munkásosztálynak nem volt meg az igazi forradalmi, marxista pártja. Erről tanúskodnak az 1918 nyarától egész október végéig lejátszódó események is A magyar és a szlovák szociáldemokrácia politikája nem vezetett a forradalom felé, ezért az uralkodó osztályok le tudták verni a júniusban kirobbant már második magyarországi általános sztrájkot. De ez sem törte meg a munkásokat további harcukban. A sztrájkmozgalom nem szűnt meg. A parasztság szintén orosz módra követelte a földbirtokok felosztását. Állandóan nőtt a katonaszökevények száma és a közismert „zöld káderek" csoportja. Az egész monarchia gazdasági, politikai, katonai hatalmának a bomlása tetőfokához közeledett. Ezt a bomlást segítették a katonai vereségek is. Az elnyomott nemzetek mind határozottabban léptek fel a monarchia ellen nemzeti felszabadulásuk ügyében. Csehországban a cseh proletariátus már 1918. október 14-én kikiáltotta a Csehszlovák Köztársaságot, de a cseh burzsoázia ezt a kezdeményezést elnyomta, mert féltette a már megszerzett vezető szerepet. Október 28-án azonban, amikor megtudta, hogy a monarchia kormánya elfogadta a nyugati hatalmak feltételeit, sietett kikiáltani a csehszlovák államot. 1918. október 30-án a Szlovák Nemzeti Tanács kiáltványával az új államhoz csatlakozik. A csehek és a szlovákok nemzeti felszabadító harca, amelyre oly nagy és közvetlen hatást gyakorolt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az önrendelkezési jog alapján elérte e két nemzet közös önálló államának megteremtését. Ennek a felszabadító harcnak a munkásosztály vezette dolgozó nép volt a mozgató ereje. Ő játszotta a fő, a döntő szerepet példát véve az oroszoktól. A szociáldemokrácia jóvoltából a burzsoázia lett e mozgalom hegemónja, s ezért a Csehszlovák Köztársaság mint tőkés állam jött létre. De így is „... a Csehszlovák Köztársaság megalakulása a nemzeti felszabadító harc eredménye, ameiy megdöntötte a félfeudális Habsburg-monarchiát és megszüntette a nemzeti elnyomás legbrutálisabb formáját". (120. oldal.) * * * J|\ könyv terjedelme, melynek tartalmával igyekeztünk megismertetni olvasóinkat, nem nagy. Az egész csak 168 oldal. El van látva tizenhárom kevésbé ismert vagy eddig egészen ismeretlen dokumentummal is. Ám olvasása után meggyőződünk arról, hogy a szerzőnek sikerült mélyrehatóan megvilágítania: A szlovák munkásosztály és a dolgozó nép volt a nemzeti felszabadító harc mozgató ereje az első világháború éveiben. A munkásosztályt az Októberi Forradalom jelszavai és eredményei lelkesítették, s tették harcát céltudatosabbá. A burzsoázia csak akkor mondott le politikai tétlenségéről, amikor a munkásság megmozdulása alapján tudatosította, hogy passzivitása számára nem jó következményekkel járna. A burzsoázia a nemzeti felszabadító harcban csak azért kaparinthatta meg a vezető szerepet, mert a munkásosztálynak nem volt forradalmi, marxista pártja. A Csehszlovák Köztársaság — bár mint tőkés állam jött létre — meghozta a csehek és a szlovákok nemzeti szabadságát. R. Z. VIHAR BÉLA: 8 $ • •".•••• jty Kérdeztem a virágot: y mi néked a béke? ^Megkérdeztem a mezőt, kerteket: h Sugaraknak selymes csókja — Jj hajnal — i's rügyetfakasztó ringó reggelek. 8 tf Kérdeztem. a hegyet: mi néked a béke? W Megkérdeztem az erdőn a fenyőt: y Hallgatni a csend örök zúgását S a fergetegben birkózó erőt. 1(4 Az apát kérdeztem: mondd, mi a Ä béke? Megsimogatni gyermekem haját. Mi a béke? - kérdtem éji órán M lánya ágyánál az édesanyát. • A béke: arca rámderülő fénye, [ha felém jő, ha reám mosolyog | s két ölelő karomba bezárva [kicsiny szíve az enyémen dobog. iFiúk, lányok — hajrá! — mi a béke? j Kis karikánk, ha a parton szalad ... táskánkban könyv, dal csilingelése, | lovacska, bábu, liget, a patak. •Mi a béke? S felelt a földműves: !a kalászok suhogó tengere, ) a gyümölcsös termő fakadása, j az égő tűzhely puha melege. f Mi a béke? Kérdeztem a munkást ?a gép mellett, hol száz kerék forog Építeni! — felelte keményen. •A termelésben izzó motorok! I : Kérdeztem az ifjú párt is: Béke? .Egymásra hajló két virágos ág, > az a csillag kedvesünk szemében, | mi lángra gyújtja vérünk áramát. ijl A katona így felelt szavamra: virrasztani milliók álmain, fyjhű őrségben, szikrázó szuronnyal széles hazámnak szép határain. Béke! Béke! mintha kórus zengne, az esti tájnak tilinkószava, völgyben alvó falvak cirpelése, a lágyneszű, közelgő éjszaka. , Kimondom hát a virágnak nevében, a mag nevében, — mely a föld mélyében, — kalászaink és szántóink nevében, apák, anyák és gyermekek nevében, kimondom hát! Kimondom most a kohóknak tüzével, a haragvó szél vad üzenetével, a házaink, az otthonunk nevében, kimondom a béke szent nevében: Átkozott legyen, ki bombát vetne kertjeinkre, játszó kisdedekre. Legyen átkozott, átkozott ki vérben megáztatná újra a föld rögét és a kínt, amelyet eltemettünk, a fájdalmat, mit sír mélyébe tettünk, kísértetül visszahozná ismét, hogy könnyeinkből szűrje aranyát, és mint a vérző, lobogó Koreát felgyújtaná fáklyaként hazánk. Legyen átkozott, átkozott a tőke, mely a világot oszló temetőkre változtatná, ahol a halál nyomán, kit még élőt talál rabszíjra fűzné és a füstölgő romok felett pestises rút zászlaját kitűzné. De te virág nyisd ki szirmaid, erdő, erdő lengesd lombjaid, paraszt vesd el mélyre a magot, munkás, feszítsd meg kemény karod: ha a békét, ha azt akarod. % A békéért! - fel apák, anyák! Ti pedig, őrtálló katonák, vigyázó sasok a határ felett: szorítsátok meg jól fegyvereteket! A csehországi 1918 októberi általános sztrájk szerepe a köztársaság megalakulásában szlovák Közársaság megalakulását. A forradalmi nép harcával kikényszerítette a nemzeti szabadság, az önrendelkezési jog gondolatának megvalósítását, melyet az orosz októberi forradalom is proklamált. Október 14. tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy a nép elkeseredetten ellenállt az ellen, hogy az osztrák kormány erőszakkal kifossza a cseh országrészeket, hogy elvigyék az élelmiszereket, fontos nyersanyagokat, szenet és mást. Ezt megelőzőleg akcióbizottság alakult, melyben a cseh polgári politikusokon kívül jobboldali oportunista szociáldemokraták és két becsületes munkásképviselő: B. Šme- ral és Landová-Štychová vettek részt. Nekik köszönhető, hogy a kiadott felhívás szerkesztésekor abban az irányban érvényesítették befolyásukat, hogy a proklamáció szövegében végérvényesen a „szabad Csehszlovák Köztársaság" fogalmát fogadták el. Azonkívül B. Šmeral külön röplapokban fordult a német nemzetiségű munkásokhoz — megakadályozva ezzel azt, hogy a cseh proletariátus mozgalmát a burzsoázia cseh nemzeti soviniszta akcióként tüntesse fel. Október 14. hétfői napra esett. A cseh országrészekben egész nap szünetelt a munka. A cseh és morva városokban vörös és nemzeti zászlókkal tízezres tömegek vonultak fel, melyeknek többségét munkások képezték. A városok nagy részében kikiáltották az önálló Csehszlovák Köztársaságot. Sok helyen a középületekről letépték az osztrák zászlót és a kétfejű sast, s kitűzték a nemzeti zászlót. A munkásság az önálló állam gondolatát a szociális egyenlőség követelésével kötötte össze. Sok helyen a katonák is csatlakoztak, nemzeti kokárdákat tűzve ki sapkájukra és tisztjeiknek megtagadták az engedelmességet. Több helyen, mint Písekben, Mladá Boleslavban, Ostraván, Prágában megkísérelték karhatalommal megfélemlíteni a népet. Brnóban és Ostraván másnap is folytatódott a sztrájk. Október 14-én Prágában az eseményeknek nem volt olyan forradalmi lefolyása, mint másutt, mert a karhatalom és a cseh burzsoázia — az opportunista munkásvezetők gyáva megfutamodása következtében — megakadályozták a köztársaság kikiáltását. A szociálreformista politikusoknak sikerült a munkásságot eltéríteni attól a szándékától, hogy Prága központjába vonuljon. Mindazonáltal az október 14-i hatalmas sztrájk nagy hatással volt ak események további gyors és forradalmi lefolyására. Elsősorban meghátrálásra kényszerítette az osztrák kormányt. A sztrájk híre eljutott a frontokra is, ahol fokozta a szökéseket ' és gyorsította a front megingását. (g-k) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szele végigsepert Európa, de főképpen a központi hatalmak és szövetségeseik területén, s hadseregeikben, állami apparátusukban mély nyomokat hagyott maga után. Egymást követték a katonai lázadások Cattaróban, Rumburkban, Judenburgban, Rimaszombatban, Kragujevácban. és másutt. A lázadások élére rendszerint olyan orosz hadifogságból hazatért katonák állottak, akiket a bolsevizmus „bacillusa" fertőzött meg. A lázadások mind a fronton, mind a hátországban törtek ki, nemcsak az elnyomott nemzetiségű katonák, hanem az uralkodó nemzetiségűek soraiban is. A tömeges szökések és zendülések természetesen kihatással voltak egyes frontszakaszok helyzetére. 1918 nyarán meghiúsult a németek nagy támadása Franciaországban, valamint az osztrák-magyar hadsereg áttörési kísérlete az olasz fronton. Október elején már megérett a helyzet a forradalomra. Ugyanakkor a munkásmozgalom is erősödött. Már 1918 januárjában az osztrák munkásság hatalmas általános sztrájkja megrázkódtatta a Habsburg monarchiát. Ezt követte a cseh országrészekben a munkástömegek tüntetése 1918. május 1-én. Nőtt a sztrájkhullám és átterjedt a kladnói, slanyi bányaterületre. Éhségtüntetés volt Nová Pákán, Pardubicén, Plzeňben, Vítkovicén, Fryštátban, a nyugat csehországi bányavidéken, Holešovicében és Prágában. Mindezek a megmozdulások megbénították a hadigépezetet és így meggyorsították a monarchia összeomlását. Ekkor már nem csupán a munkásság szociális követeléseiről, s a jobb munkafeltételekről volt szó. Előtérbe került a politikai kérdés: olyan államot alakítani, amilyet az orosz proletariátus, a forradalmi munkásmozgalom teremtett. Az egyetlen politikai munkáspárt akkor a szociáldemokrata párt volt, amelynek vezetésében viszont olyan emberek vettek részt, akik nem jó szemmel nézték a széles mukástömegek forradalmi törekvéseit és hangulatát. Mindent elkövettek, hogy ezt a forradalmiságot fékezzék, más irányba tereljék és meghiúsítsák a követelések megvalósítását. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom ragyogó példája azonban a cseh és a szlovák népet nem tudta letéríteni erről az útról, mert felismerte, hogy eljött a döntő ütközet ideje az Osztrák-Magyar Monarchia megdöntésére és az önálló állam mecfalakítására. A monarchia összeomlásához elsősorban a munkásság általános sztrájkja és forradalmi tüntetése járult hozzá 1818. október 11-én. ľ'z a hatalmas megmozdulás volt az, amely először jelentette ki az önálló Cseh- | ÜJ SZÖ 5 * 1958. október 11