Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-02 / 273. szám, csütörtök

Az ENSZ közg yűlésének XIII. ülésszaka Hammarskjjöld előterjesztette a közép-keleti tárgyalásairól szóló jelentést Áz imperialista haderők visszahívásának határidejét még nem állapították meg New York (ČXK) — Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára szeptember 30-án a közgyűlés elé jelentést terjesztett, amelyet a Közép-Keleten folytatott tárgyalá­sai után kidolgozott. Az augusztus 21-1, egyhangúlag jóváhagyott határozat a2 angol-amerikai katonaság kivonását követelte a legrövidebb időn belül. Az ENSZ fótitkárát megbízták tárgyalja meg a részvevő országokkal az ez irányú gyakor­lati intézkedéseket. A főtitkár most előterjesztett jelenté­sében a leglényegesebb kérdésnek — az intervenciós csapatok visszahívásának — nagyon kevés helyet szentelt. Hammarsk­jöld azt állította, hogy az ENSZ közgyű­lésének augusztus 21-i határozata nem rendelte el a főtitkárnak, hogy közvet­lenül tárgyaljon a haderők kivonásáról, mint ahogyan az a szuezi válság ide­jében történt, hanem csupán azt, hogy olyan gyakorlati intézkedésekkel könnyít­se meg „a csapatok mielőbbi kivonását", amelyeket alkalmasnak ismer el. A gya­korlati intézkedések között a főtitkár felsorolja az ENSZ jordániai külön kép­viselője funkciójának bevezetését, míg Libanonban nem tartja szükségesnek to­vábbi ENSZ-szerv létesítését a megfi­gyelők már létező csoportján kívül. A fő problémát, a haderők visszavo­nását illetőleg Hammarskjöld csupán azt jelenti ki, hogy „Libanon és az USA kor­mányai most a csapatok kivonásának idő­rendjéről tárgyalnak". Emellett azonban egyáltalán nem állapították meg azt a határidőt, ameddig az egységek vissza­vonását be kell fejezni. Mindössze az amerikaiak azon készségéről esett szó, hogy október végéig az akcióit befejezik „feltételezve, hogy a nemzetközi katonai helyzet — Libanon tekintetében — ja­vulni fog". Még kevésbé pontos a jelentés az an­gol katonaság Jordániából való távozását illetőleg. Az ENSZ főtitkára csupán annyit közölt, hogy Jordánia és Nagy-Britan­nia arról a napról tárgyalnak, amikor megkezdik az angol csapatok kivonását. Az ENSZ közgyűlésének egyes bizott­ságai, mint például a gazdasági, a pénz­ügyi, a szociális és a kulturális bizott­ság, megkezdték működésüket. Az ENSZ közgyűlésének szeptember 30-i délelőtti ülésén folytatták az általános vitát. Salvador közép-amerikai köztársaság képviselőjének beszéde után Claud Co­rea, Ceylon küldötte szólalt fel. A tá­vol-keleti helyzettel kapcsolatban kijelen­tette, hogy küldöttsége teljes mértékben állást foglal amellett, hogy a Kínai Nép­köztársaság nyerjen képviseletet az ENSZ-ben. Rifay, Jordánia küldötte támadást in­tézett'az Egyesült Arab Köztársaság el­len és megkísérelte a jelenlegi jordániai kormány imperialistabarát politikájának védelmezését. Az ENSZ-ben uralkodó lehetetlen hely­zetet ábrázolta a csangkajseki képviselő beszéde, aki az amerikaiak árnyékában Kína képviselőjeként foglal helyet e szer­vezetben. Uszító beszédét azonban csak­nem üres tanácsteremben tartotta. A szeptember 30-i délutáni plenáris ülésén az általános vitában a többi kö­zött Karlo Lukanov, bolgár külügyminisz­ter, a bolgár küldöttség, vezetője is részt vett. Megállapította, hogy a nemzetközi feszültség kiéleződése az utóbbi hónapok­ban az amerikai és angol haderők közép­keleti agresszív akcióinak, valamint az USA távol-keleti katonai provokációinak következménye. A bolgár képviselő hangsúlyozta, hogy a béke megőrzése érdekében a közgyű­lésnek elsősorban el kell ítélnie az im­perialista agressziót, felszámoltatni az agresszió tűzfészkeit a Közép- és Távol­Keleten, eredményre kell jutni a lesze­relés kérdésének megoldásában és konk­rét intézkedéseket kell javasolni az álla­mok békés egymás mellett élése elveinek gyakorlati megvalósítására. A bolgár küldött után felszólalt még Norvégia, Costarica és Thaiföld képvi­selője. A pheniani parkban Szevjiiufiiüiian ói atomerőmüveket építenek Világűrutas Moszkva (ČTK) - A Szovjetunió­ban több új atomerőművet építenek. A hatalmas energetikai művek, ame­lyekben az atomot az ember szolgá­latába állítják, a Szovjetunió egysé­ges energetikai rendszerének oszt­hatatlan részét fogják képezni. Egy 420 ezer kW kapacitású erő­művet a Szovjetunió európai részé­nek középpontjában fekvő Voronye­zsi-területen építik. Ezen erőművet két atomreaktorral látják el, ame­lyekben a hővezető anyag 100 at­moszféra nyomás alatt a víz lesz. Hasonló típusú atomerőművet építe­nek Leningrád közelében is. A harmadik tervbe vett erőmű építését az Ural vidékén kezdik meg. Ott négy reaktor fog működni 100 ezer kW kapacitású turbinákkal egy tömbben. Ebben az erőműben a 400 — 500 fokos gőz 90 atmoszféra nyomás alatt közvetlenül a reaktorból áram­lik majd a turbinákba. Az új atomerőműveknek nemcsak energetikai jelentőségük van. Fonto­sak kísérleti szempontból is, annak megállapítására, mi szükséges azon atomerőművek legcélszerűbb üze­mi rendszerének kidolgozására, ame­lyeket később sokkal nagyobb terje­delemben fognak építeni. / y Komoly gazdasági nehézségek Ázsiában A Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság lakosai boldogan és nyugod­tan élnek, bizalommal tekintenek a jövő elé. Korea népe most minden törekvését arra irányította, hogy ne­csak teljesítse, hanem túlszárnyalja az első ötéves tervet. Az első ötéves terv során jelentős mértékben emel­kedik az életszínvonal és a nemzeti jövedelemnek a kétszeresére kell emel­kednie. Képünk a phenjani parkot ábrázolja. (A Koreai Központi Sajtóiroda felvétele). A KAPITALISTA nagyhatalmak gaz­daságában egyre erőteljesebben meg­mutatkozó nehézségek és válságjelen­ségek erősen befolyásolják az egész kapitalista világgazdaságot. A kisebb kapitalista országokban állandóan csökken a valuta-tartalék, termékei­ket nem tudják eladni a világpiacon és egyre jobban eladósodnak. Különö­sen Latin-Amerikában és Ázsiában j tornyosodnak a problémák és ez I érthető is, hiszen ezen országok kül­1 kereskedelme a válsággal küzdő nagy­j hatalmaktól függ. j Nézzük meg néhány ázsiai ország­! ban a jelenlegi helyzetet. Az amerikaiak szolgálatában egyre S veszedelmesebben a militarizmus út­| jára lépő Japánban ez évben minden ! hónapban átlag 670 ipari vállalat ju­I tott csődbe és havonként 27 ezerrel | növekszik a munkanélküliek száma. : A válságjelek különösen a bánya, a ; gép, a vegyi, a hajó és a textilipart 1 érintik. Jellemző a Japánban uralkodó helyzetre, hogy a közép- és főiskolát végző ifjúságnak alig a fele képes elhelyezkedni, de azok sem teljes foglalkoztatottság g al. A legsúlyosabb a helyzet Dél-Viet­namban, ahol a virágzó korrupció s az állandó zűrzavar következtében csak a folytonos amerikai támogatás tudja megmenteni az összeomlástól a gaz­daságot. A háborús előkészületek és a fegyverkezés felemészti a csekély nemzeti jövedelmet és így nem csoda, hogy az alig 8 millió dolláros kivitel mellett 159 millió értékű dollár be­hozatalra szorul. A főleg kereskedelemből élő Szin­gapúr lakosságát súlyosan érinti a kapitalista világ válsága, az egyre csökkenő forgalom. Egyre szaporodik a munkanélküliek száma. Malájföldön a második világháború óta jelenleg a legrosszabb a helyzet. 577 cinbányát bezártak, mert nincs vásárló. Thaiföldön a külkereskedelem defi­citje 894 milliót tesz ki csak a leg­utóbbi év alatt. A nyugati világ autó­iparának válsága miatt állandóan csökken a kereslet a thaiföldi kau­csuk iránt. A Fülöp-szigeteknek 70 millió adós­sága van. Az USA-tól függő nemzet­gazdasága súlyos válságban vergődik. A külkereskedelem deficitje az utolsó éven kétszeresére növekedett. De az eladósodásban talán Török­ország vezet, a nyugati politika leg­hűbb híve és kiszolgálója. Külföldi adóssága meghaladja a 3 milliárdot. Az országban nagy a nyomor s a nincstelenség. Ausztrália is egyre nehezebben bir­kózik meg a nehézségekkel, nem tudja eladni termékeit, akárcsak Üj-Zéland, mert a piacot elárasztják az amerikai termékek, áruk. Új-Zéland államház­tartása 56 millió fontsterlinges defi­citet mutat. Ez a rövid áttekintés, néhány adat arról tanúskodik, hogy a nyugati vi­lág táborában a fokozódó fegyverke­zési hajszában a gazdasági nehéz­ségek a legsúlyosabban a kis orszá­gokat érintik, s az csak természetes, hogy Amerika ezek kárára igyekszik megszabadulni a válságtól. Nem így van ez a szocialista táborban. Az ázsiai népi demokratikus országok gyors ütemben fejlődnek, erősödnek s a növekedéssel járó nehézségeket a szocialista tábor önzetlen segítsé­gével leküzdik. (sz—a.) A Moszkvai Rádióban e napokban B. V. Dobronravov professzor, a fizikai és matematikai tudományok doktora előadást tartott. Kijelentette, hogy a Hold körüli út irányítható mesterséges holdban le­szállás nélkUl csupán néhány év kérdé­se. Ez az út azonban megkívánja a bú­váröltözékhez hasonló ruhát, hog.y aj ember életét megvédje a hermetikusan zárt kabin megrongálás esetén. Ilyen lesz a szovjet világűri utasok öl­tözéke. (XASZSZ-felvétel.) Választási előkészületek az NDK-ban Berlin (ČTK) - A Német Demok­ratikus Köztársaságban teljes ütem­ben folynak az előkészületek a népi kamara és a kerületi népi képviseleti testületek tagjainak választására. Mindenütt megszervezik a választók bizalmi férfiainak összejöveteleit a Demoki^tikus Németország Nemzeti Frontjának jelöltjeivel. A többi jelölthöz hasonlóan Ottó Grotewohl, az NDK miniszterelnöke is találkozott a drezdai választási kerületben a választók bizalmi fér­fiaival. Ottó Grotewohl a többi között kihangsúlyozta a választások valóban demokratikus jellegét az NDK-ban, amely a néptömegek állandó részvé­telének kifejezője a társadalmi élet irányításában. Árleszállítás az NDK-ban Berlín (ČTK) - A Német De­mokratikus Köztársaság minisz­terelnöksége sajtóirodájának köz­lése szerint az NDK kormánya el­határozta, hogy ez év október 6-tól jelentős mértékben leszál­lítja egyes közszükségleti cikkek árát. Olcsóbb lesz a cipő, a bőr­készítmények, a szappan, a tojás és a zsír. A lakosságnak ez az ár­leszállítás évente több mint 506 millió márka megtakarítást jelent. A férficipő árát 30—50 százalék­kal, a női cipő árát 30—52 száza­lékkal, a gyermekcipők árát 25 százalékkal szállítják le. A föld legnépesebb, legrégibb és egyik legnagyobb államának tör­ténetében az országnak az imperia­lista és a belső kizsákmányolás alól történt felszabadulása óta eltelt ki­lenc esztendő tényleg csak „múló pillanat". Mégis ez a tény, a Kínai Népköztársaságnak közel egy évtize­des fennállása és fejlődése, felszaba­dulásának hatása a még számos im­perialista jármot nyögő ázsiai, afrikai és dél-amerikai országban kétségtele­nül a XX. század közepének legfon­tosabb ténye. A kilencedik évforduló ünnepi han­gulatában ugyan zavarólag hat az a körülmény, hogy az országnak köz­vetlen partjai közelében lévő szige­teiért még küzdenie kell s a szigetek igazi amerikai bitorlói éppen az évforduló előestéjén tartották szük­ségesnek, hogy az emberiség törté­nelmében először használjanak „élő célok" ellen irányított lövedékeket. Ez immár a harmadik primátuma ­elsőbbsége az amerikai imperializ­musnak: az ő nevükhöz fűződik a tömegpusztító atomfegyverek és bak­teorológiai fegyverek első használa­tának kétes dicsősége is. A népi Kína ünnepét, következetes harcát az ország területének teljes felszabadításáért tényleg az emberi­ség túlnyomó részének rokonszenve kíséri. Hazánk is büszke arra, hogy szövetségese, építőtársa, igaz politi­kai barátja a Föld legnépesebb szo­cializmust építő állama. * * * A tajvani szorosban felvillanó ágyútüzek és rakétanyomok ellenére osztatlan érdeklődés kísérte világ­szerte a franciaországi és gyarma­tain lefolyó népszavazást. Az ered­mény ismeretes. A 28,2 millió válasz­tásra jogosult anyaországbeli fran­cia közül 17,5 millió igen-nel, 0> millió nem-mel szavazott, míg több mint 6 millió polgár vagy nem vétet­te fel magát a szavazójegyzékbe, vagy nem ment el a szavazásra, vagy pedig érvénytelen szavazatot adott le. Lapunk hasábjain már ismételten foglalkoztunk a demokrácia válságá­EgyHét nak okaival Franciaországban. Sajnos, a nyílt fasiszta diktatúra közvetlen veszélye sem tudta a francia válasz­tók jelentős részét felrázni letargiá­jukból. A maroknyi kommunista, — sokan nem tudják, hogy Franciaor­szág Kommunista Pártjának mind­össze 400 ezer szervezett tagja van, — a két szocialista párt demagógiá­ja, rövidlátása és árulása ellenére magával rántott több mint tízszer annyi, a demokrácia veszélyeztetett voltát felismerő polgárt. Igaz, mindez nem volt korántsem elegendő a hely­zet megmentésére, de ez igazán nem a kommunistákon múlott. Sőt a Francia Kommunista Párt a népsza­vazás után előállott nehezebb hely­zetben is töretlen erővel harcol továtab céljaiért és nincsen kétség aziránt, hogy a legszélesebb tömegek keserű tapasztalatai mihamarabb a párt politikájának adnak igazat és győzelemre viszik ismét a demokrá­cia ügyét Franciaországban. Ezen a téren a történelmi távlat szempontjából igen fontos, hogy Franciaországban is és mindenütt, ahol harc folyik a kizsákmányolás ellen, a dolgozók demokratikus jo­gaiért, tudatosítsák a húsz év előtti müncheni események történelmi ta­nulságait, amelyek világánál az esetleg ingadozók is tisztán láthat­ják a fejlődés irányát, a kommunista pártok által mutatott út helyességét. Bár a fő figyelem a Tával-Kelet felé fordul, mégis Közel-Keleten is, pontosabban a Földközi-tenger kele­ti medencéjében fontos fejlemények­nek vagyunk tanúi. Mindenekelőtt Libanonban és Ciprus szigetén zajla­nak az események. A múlt hét folyamán az amerikai megszállás alatt álló Libanonban be­következtek a programszerű alkot­mányos változások: hivatalba lépett a nehéz küzdelmek közepette, komp­romisszumos úton megválasztott új elnök, Sehab, aki viszont Karame személyében kinevezte új miniszter­elnökét. Jellemző erre a változásra, hogy mind az eddigi elnök, mind pe­dig a volt miniszterelnök, Samun, illetve el Solh, tüstént a távozás hí­mes mezejére léptek és elhagyták az országot. Ügy látszik, rossz a lel­kiismeretük. Méltán! Az új elnök, hivatásos katona, ko­rántsem különösen haladó ember, sőt ismeretes Amerika és Franciaország iránti rokonszenvéről. De van benne annyi reális érzék, hogy tudja: arab többségű országban, beékelve az arab világ közepébe, az ébredő, sőt már sok tekintetben diadalmaskodó arab nacionalizmus évtizedében huzamo­san nem szállhat szembe ezekkel az erőkkel, Ennek megfelelően kormány­zásának első ténye az volt, hogy — bár udvariasan és elég hosszúlejára­tú határidővel - de felkérte az amerikai megszállókat, hog.y novem­ber hó végéig hagyják el az orszá­got. A kérdés most már csak az, hogy az amerikai megszálló erőknél lénye­gesen kevesebb katonával rendelkező libanoni állam ki tudja-e tessékelni a már nagyon befészkelődött „Sonny boy"-okat. Amennyiben az arab álla­mok és a haladó világ közvéleményé­nek együttes nyomására sikerül tőlük belátható időn belül megszaba­dulni, úgy valószínű, hogy Amerika befolyásának más formában való fenntartására fog törekedni. Az egyik ilyen „ötlet", — természetesen Ďul­lesé — az, hogy az ENSZ tartson Libanonban legalább 900 főnyi „meg­figyelőt". Az amerikai kormány örö­kösnek véli mechanikus többségét az ENSZ közgyűlésén és tanácsaiban és így meg van győződve róla, hogy ha már nem tarthat Libanonban egész hadosztályokat, akkor legalább az ENSZ-megfigyelők fogják hűségesen és következetesen szolgálni imperia­lista érdekeit a világnak ebben a ré­szében. * * * Még bonyolultabb a helyzet Ciprus szigetén. A szereplők: a meg­szálló angol imperializmus, a sziget lakosságának túlnyomó többségét al­kotó, de szociális szempontból ter­mészetesen különböző osztályokra, érdekcsoportokra oszló görög lakos­ság, az egyötödnyi török kisebbség. A háttérben egyrészt a görög és a török állam kölcsönös harcai és int­rikái jelentenek immár négy év óta tűzfészket a három ó-világr§sz ta­lálkozásának ezen a neuralgikus pontján. Nyugodtan hozzászámíthat­juk a „szereplőkhöz" a keleti szár­nyát veszélyeztetve látó NATO-t és természetesen az ENSZ-t is, ahol a ciprusi kérdés már hosszú évek óta állandó napirendi pont. A ciprusi kérdés lényege, hogy az angol imperializmus szuezi és egyéb közel- és közép-keleti csatavesztése után mindenáron tartani akarja cip­rusi stratégiai állásait. Erre a célra négyszázéves gyarmatosító törekvé­seinek egyik fő alapelvét, az „oszd meg és uralkodj rajta" jelszót alkal­mazza és kihasználja a sok évszáza­dos görög-török ellentétet, konkré­ten pedig azt az említett tényt, hog.y a sziget félmilliónyi lakossága e két nemzetiség között oszlik meg. Csak természetes, hogy a görög és a török lakosság egymás ellen uszí­tása az angol imperialista érdekek szolgálatában élénk visszhangot kel­tett az érdekelt két nép hazájában. Törökország az alig százezer főnyi ciprusi török kisebbség nevében nem követelheti az egész sziget birtoklá­sát. Huzamosabb idő óta azt ajánlja, hogy osszák meg a szigetet a nem­zetiségi választóvonal szerint. Ezzel szemben Görögország, a je­lenlegi reakciós görög kormány Cip­rusnak Görögországhoz való csato­lását követeli. Ha azonban a dolgok­nak jobban mélyére tekintünk, azt látjuk, hogy a mai görög kormánynak különböző állásfoglalásai se nem kö- • vetkezetesek, se nem őszinték, s mindössze az elégedetlen görög tömegek érdeklődésének más irányba való terelésére, a nacionalista érzel­mek felkorbácsolására szolgálnak. Ez a Ciprusért folyó görög irrendenta az „Enosszisz" megjelenési formájá­ban sok tekintetben hasonlít a hú­szas évek Horthy-Magyarországának irredenta politikájára, amelynek egyik fő célja éppen az volt, hogy az elé­gedetlen, nyomorgó magyar tömegek figyelmét nacionalista demagógiával vezesse félre. Maguk a ciprusi görög szabadság­harcosok sem foglalhatók minden to­vábbi nélkül egy kalap alá. Meg kell különböztetnünk a népi ellenállási mozgalom önfeláldozó, rengeteg nél­külözést, sőt életüket is kockáztató harcosait a sziget görög burzsoáziá­jának képviselőitől, elsősorban a görög világban 'annyira befolyásos egyházi köröktől, amelyeknek látható feje a közismert Makariosz érsek. A legújabb fejlemény a ciprusi eseményekben az, hogy Anglia az érdekelt felek hozzájárulása nélkül, sőt kimondott tiltakozásuk ellenére új, tízéves tervet léptetett életbe, amely szerint a szigetet egy angol, görög és török megbízottakból álló tanács kormányozná, természetesen tényleges brit uralom alatt. Nem feledkezhetünk meg a NATO rossz szellemének, Spaak „szocialis­ta" volt belga külügyminiszternek mesterkedéseiről sem, aki a „kecske is jóllakjék, a káposzta is megma­radjon" elv alapján az összes érde­kelteket egy kalap alá akarja vonni, hogy a NATO-nak a görög-török el­lentétek miatt megrendült keleti szárnya - amint ő maga mondja — „újra ütőképes legyen". Sz. U ÜJ SZÖ 4 * 1958. október 2.

Next

/
Thumbnails
Contents