Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-12 / 283. szám, vasárnap

Az ENSZ politikai bizottság

a meg

kezdte a leszerelési vitát v. A. zorin: Elsösortaa a nukleáris fegyvetkís beszüntetéséről keli tárgyalni New York (ČTK) — Az ENSZ közgyűlésének politikai bizottságában az általános vita a leszerelés problémájának három pontjáról kezdődött meg egyszerre. Ez a három pont: az atom- és hidrogénfegyver-kísérletek beszüntetése, a katonai költségvetések leszállítása és a leszerelés. Az október 10-i délelőtti ülésen az USA és a Szovjetunió képviselői szólaltak fel. Lodge amerikai küldött beszédében csupán ismételte az USA-nak a^ leszerelés kérdésében elfoglalt régi álláspontját. Semmiféle új javaslatot nem terjesztett elő. Ismét kijelentette, hogy az USA a kísérleteket csupán egy évre szándékszik beszüntetni, ami annyit jelent, hogy csupán arra az időre, amelyre az új kísérletek előkészítésére van szükség. A nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének kérdését ismét összekötötte a leszerelés többi kérdéseivel, amelyekről maguk az amerikai képviselők több Ízben azt állították, hogy megoldásuk nehézségekbe ütközik. Az amerikai küldött ismét állást 'oglalt a nukleáris fegyverek használatának betiltása és a nukleáris fegyverkészletek felszámolása ellen azzal az indokolással, hogy ez az intézkedés ájlítólag „ellenőrizhetetlen és hogy megbonthatja az erők egyensúlyát". V. A. Zorin, a szovjet küldött, a Szovjetunió külügyiminiszterének helyettese, kijelentette, hogy az amerikai küldött beszéde semmi új és konstruktív elemet nem tartalmaz. Az amerikai küldött beszéde azt mutatja, hogy az USA-nak nincs szándékában a nukleáris fegyverkísérletek tényleges beszüntetéséről tárgyalni. Ezen nyilatkozat lényege abban rejlik, hogy az USA a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetéséről szóló tárgyalások megkezdését csupán arra az időre javasolja, amikor már megállapodásra jutottak a további kérdések egész sorában. A közgyűlésben folytatott általános vita megmutatta — hangsúlyozta V. A. Zorin —, hogy a küldöttségek javarésze kifejezetten követeli, hogy azonnal tegyenek lépéseket a leszerelés elérésére. A szovjet küldött emlékeztetett Dullesnek a közgyűlésen elhangzott nyilatkozatára, amely szerint nem a lázas fegyverA Vietnami Demokratikus Köztársaságból kezés beszüntetése és a fegyverzet csökkentése, nem a leszerelés feletti, hanem „a fegyverkezés feletti ellenőrzés a legfontosabb." V. A. Zorin hangsúlyozta, hogy az amerikai képviselők nyilatkozata egyetlen gyakorlati javaslatot sem tartalmaz még a leszerelés részlegintézkedéseinek terén sem. A Szovjetunió nem egyszer javasolt a nyugati hatalmaknak széleskörű leszerelési intézkedéseket. Az USA, Nagy-Britannia és Franciaország kormányai azonban kijelentették, hogy most nem járulhatnak hozzá a széleskörű leszerelési J egyezmény megkötéséhez. | A szovjet kormány arra a megállapl: tásra jutott, hogy a jelenlegi feltételek I között az egyezmény elérésének egyedüli reális útja az, ha a leszerelési intézkedé! seket fokozatosan valósítják meg. i A szovjet küldöttség szükségesnek tartja elsősorban a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó szovjet javaslattal foglalkozni. A közgyűlés már több mint három éve tárgyal erről a javaslatról, azonban az USA és NagyBritannia hibájából ezt a kérdést még mindig nem oldották meg. V. A. Zorin kiemelte a szakértők genfi értekezlete határozatainak jelentőségét és főképp azt a megállapítást, hogy a nukleáris fegyverkísérletek ellenőrzése teljes mértékben megvalósítható. Abban a törekvésben, hogy a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésére vonatkozó egyezmény megkötését elősegítse — mondotta V. A. Zorin — a szbvjet kormány egyetértett azzal, hogy ez év október 3t-én tárgyalásokat keždjen az USA és Nagy-Britannia kormányaival. Ezen tárgyalások célja egyezmény megkötése valamennyi állam között mindenfajta atom- és hidrogénfegyver-kísérlet tartós beszüntetéséről. Beszédének befejező részében V, A. Zorin kifejezte azt a reményét, hogy a közgyűlés támogatni fogja a nukleáris fegyverkísérletek azonnali beszüntetésére vonatkozó szovjet határozati javaslatot. S B B Az elmúlt hét az ENSZ-ben A francia imperialisták veresége után a Vietnami Demokratikus Köztársaságnak mindössze 11 km-nyi használható vasútvonala volt. Ma a Vietnami Demokratikus Köztársaság vasútvonalainak hossza 700 km. 1937-ben a teherszállítás 215 százalékkal múlta felül az 1955 évi forgalmat. A vasutasok között elsősorban Co Dia mozdonyvezető csoportja tünt ki, amely a kínai elvtársakkal Versenyez és Le Minhduc, a Munka Hőse, aki a hanoi depóban dolgozik. AZ ELMÚLT HÉTEN az ENSZ közgyűlésén befejezték az általános vitát, megoldották az ügyrendi problémákat, megválasztották az egyes bizottságok vezetőit, és a politikai bizottság megkezdte tanácskozásait. Az ENSZ többi bizottságaiban is folyik a munka. AZ ÁLTALÁNOS VITÁBAN felszólaltak a különféle országok küldöttségei, és a vita két fő probléma körül mozgott. Az egyik az angolok és amerikaiak közép-keleti agressziójának felszámolása, a másik pedig a a távol-keleti feszültség volt. Az általános vita végeztével leszögezhet jük azt a tanulságot, hogy bár még nagyon sok ország támogatja az amerikai politikát, egyre kevesebb azoknak száma, akik nyíltan is kiállnak a háborús feszültség fenntartása mellett. Inkább különféle utakon, mellékvágányokra igyekeznek terelni, vagy megpróbálják halogatrý a legégetőbb kérdések megoldását. A POLITIKAI BIZOTTSÁGBAN a leszerelés kérdéséről folyik a vita. Itt is két ellentétes álláspont ütközik össze. A Szovjetunió azt javasolja, hogy az atomfegyver-kísérletek beszüntetéséről október 31-én Genfben meginduló négyhatalmi tanácskozások előtt hozzon az ENSZ olyan határozatot. amely konkrét megoldádásra és nem pedig eredménytelen vitára kötelezi a genfi tanácskozások résztvevőit. Ezzel szemben az Egyesült Államok a vita elhalasztását igyekezett kicsikarni. Szavazógépezetével el is érte, hogy csak „általánosságban" és nem konkréten folyik a vita, azt azonban még az USAhoz közelálló országok sem igen akarják támogatni, hogy az ENSZ csupán azt a „reményét fejezze ki", hogy a genfi tanácskozások sikerrel járnak. A Szovjetunió küldöttsége a politikai bizottságban kifejtette világos álláspontját (beszédet mai számunkban ismertetjük), Csehszlovákia álláspontját pedig hétfőn V. Dávid külügyminiszter fejti majd ki. A KÜLÖNLEGES POLITIKAI BIZOTTSÁGBAN a Csehszlovákia által benyújtott — dz országok közötti jó szomszédi kapcsolatok fejlesztéséről — kellett volna tárgyalni, de több küldöttség kívánságára e pont megvitatását későbbi időpontra halasztották és helyette a dél-afrikai faji elnyomás megszüntetéséről tanácskoztak. A GYÁMSÁGI TANÁCSBAN DélNyugat Afrikának azon kívánságáról folyt a vita, hogy ezeket a területeket helyezzék az ENSZ gyámsága alá és belátható időn belül biztosítsák az önállóság és függetlenség elérését, hogy így akadályozzak meg a Délafrikai Unió elnyomó politikáját. A GAZDASÁGI TANÁCS a kevéssé fejlett országok számára létesítendő pénzügyi alapról vitatkozott. A benyújtott két határozati javaslat a pénzügyi alap kezelésére vonatkozik. A felszólaló magyar küldöttség kifejtette azt a nézetét, hogy a legnagyobb segítség az elmaradott országoknak az lenne, ha elfogadnák a Szovjetunió nemrég Nyugatnak tett javaslatát, amely azt javasolja, hogy csökkentsék a fegyverkezési költségeket és az ebből nyert anyagi eszközöket fordítsák az elmaradott országok fejlesztésére. A KULTURÁLIS ÉS SZOCIÁLIS TANÁCS az államok közötti tudományos-ismeretek és dolgozók kicserélésének kérdésével foglalkozott. A költségvetési bizottság az ENSZ titkárságának problémáit vitatta meg, a Jogi Bizottság pedig a működéséről szóló beszámolóval foglalkozott. Mauric

e A végső győzelem meggyőződésében Thorez: harcunk űj korszakába lépünk Párizs (ČTK) - Az l'Humanité október 10-i számában közölte Maurice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának a párt Központi Bizottsága október 4-i ülésén elhangzott beszédét. THOREZ BESZÉDE bevezető részében elemezte a népszavazás pozitív szavazati győzelmének okait és megállapította, hogy a reakciós és gyarmatosító nagyburzsoáziának sikerült befolyásolni a kispolgárok és a munkásosztály tömegeit, sőt még azim dolgozók egy részét is, akik eddig a kommunista pártra szavaztak. Thorez megmagyarázta, hogy a változást kívánó szavazók azt hitték, hogy de Gaulle véget vet az is' métlődő kormányválságoknak és hogy erős és szilárd kormányt alakít. A második ok a polgárháborúval való fenyegetőzésből ered. A harmadik ok az algériai béke utáni vágy. Egyesek abban az illúzióban ringatják magukat, hogy de Gaulle talán békét köt Algériában. A negyedik ok az volt, hogy azok, akik a „nemmel" való szavazásért küzdöttek, nem tudták megvalósítani egységüket. Thorez a továbbiakban hangsúlyozta, hogy az alkotmány jóváhagyásával komoly helyzet állott be és hogy a munkásosztály és a szabadság most komoly veszélyben van. Thorez ezután a gyarmatosítás elleni harccal és főképpen az algériai kérdéssel foglalkozott. Kijelentette, hogy a munkásosztály egy része és a kispolgárok javarésze nem értette fneg a gyarmati probléma kommunista magyarázatát. Ez azért van, mert a franciák egész nemzedékei azt tanulták az iskolában, hogy „a köztársaság hatalmas gyarmati birodalmat alapított, amely civilizációt és jólétet hoz a szegény vadaknak". Ez a gyarmatosító ideológia Franciaországban most is él és sok embert befolyásol. Az alapvető pontban, az algériai kérdésben a tömegeket megtévesztették és befolyásolták. Ez a pozitív szavazatok sikerének első és fő oka. Ezt az igazságot meg kell érteni. Thorez hangsúlyozta, liogy a Francia Kommunista Pártnak folytatnia kell a gyarhiati probléma helyés-. értelmezésének magyarázatát, hogy megszabadítsa az egyes embereket a gyarmatosító ideológia befolyásától. Thorez ezután az algériai Nemzeti Felszabadítási Frontnak Franciaország területén elkövetett merényletei kérdésével foglalkozott. „Ami a Nemzeti FelszabadításiFront franciaországi taktikáját illeti, itt Feix elvtárs fontos kérdést vetett fel. Ki kell jelentenem, hogy ebben a pontban a politikai irodában teljes egyöntetűség uralkodik. Feix már a májusi események előtt is több ízben beszélt nevünkben az algériaiak merényletéről. Rámutatott arra, hogy ha az algériaiak kölcsönösen öldöklik egymást, ez a módszer nem válik javára sem az algériai nép ügyének, sem pedig természetes szövetségesének, a munkásosztálynak abban, hogy megértse Algéria problémáit. Ezek a tettek a franciákat lassan arról győzték meg, hogy a rendőrség megerősítése szükséges volt. ° módszerek okot szolgáltatnak az Algéria elleni erélyes fellépésre és lehetővé teszik a legkülönbözőbb provokációkat ellenünk". Beszédének második, rövidebb részében Thorez a Francia Kommunista Párt távlatairól és feladatairól beszélt. Ezután rátért a Francia Kommunista Párt állásfoglalására a választási kampányban. A párt hangsúlyozni fogja, hogy nem terheli felelősség az ügyek állapota miatt, mert képviselőit, már 11 évvel ezelőtt kizárták a kormányból. A Frajicia Kommunista Párt választási programja követelni fogja az algériai békét, a nemzetközi feszültség enyhítését, a leszerelést, főképp az atomfegyverkezés beszüntetését, a kereskedelmi kapcsolatok felvételét minden országgal, valamint a köztársaságiak egységét a választások során és a választások után is. Thorez hangsúlyozta, gondolni kell a francia köztársaságiak közös programjának kidolgozására. Beszéde befejező részében hangsúlyozta: Üj helyzet előtt állunk. Szilárdan s egyúttal türelmesen kell eljárni. Békés hangnemet kell megütni. Határozottan el Kell ítélni a szélsőséges túlzást. Bírálatunkban azonban nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a tömegek új tapasztalatokra tegyenek szert és hogy i ez necsak felvilágosító munkánk, hanem az ő harci tevékenységük érdemeként történjen. A munkásosztály bizalommal : tekint ránk. Megállapítja, hogy szilárdan és bátran cselekedtünk és bár itt-ott hibák és fogyatékosságok fordultak elő. olyan harcot vívtunk, amely előnyére válik a népnek s a köztársaságnak és gyü- ! mölcsöt hoz. A végső győzelembe vetett megdönthetetlen meggyőződésében és ha- i tározottsággal léphetünk harcunk új kor- i •Mkrtba; Ján Kostra köllői riportja A Csipkebogyók és napraforgók című verseskötet megjelenése alkalmából Huszonöt esztendeje éppen, hogy az államdíjjal kétszer kitüntetett Ján Kostra Gyújtó című, forradalmi pátosszal telített versével felhívta a figyelmet egyéni' hangú költészetére. Elöljáróban itt mindjárt hozzátehetjük, hogy a szlovák költészetnek ez a ma legtöbbet olvasott és legnépszerűbb alakja az elmúlt negyedszázad alatt nem egy verset jelentetett meg, amely tökélyével, gondolatainak gazdagságával, eszmei mondanivalója mélységével európai rangúnak minősíthető. Ezt a rangot természetesen nem szerezte meg egykönynyen és buktatők nélkül. Költői útján akad elég nehézség és megtorpanás is, ám bizonysággal állítható, hogy a burzsoá köztársaság eszmei zűrzavarában, de még inkább az úgynevezett szlovák állam évei alatt egyszer sem tévedett a fasizmus ingoványos talajára. Ellenkezőlég, köl-* tészete egyre határozottabban szolgálta a megújhodást, a forradalmi mozgalmat. Az 1937-ben megjelent Fészek (Hniezda) című kötetében a gyermekkor élményeinek adnak gondolatainak iránytűt, a két évvel később kiadott Szülőföldem (Moja rodná) című kötete pedig a hazai táj, az otthon végtelen szeretetét szegezi szembe, mintegy tiltakozásként a fenyegetve közeledő háború borzalmainak és szenvedéseinek. Kostra költészete ezekben az esztendőkben még nem mondható szocialistának, sok verse még az elhagyatottság és a magány keserűségétől terhes, mégis tagadhatatlanul a haladás elkötelezettje, és bizonyos mértékben realista is, amikor útkeresésében a jó és a szép mellett dönt, s önmagában és a világban összhangot kerŽ. Az embertelenség éveiben nehéz megmaradni igaznak, még nehezebb bátor szóval vallani. Kostra kiállja ezt a legnehezebb erőpróbát, amit Fogas idő (Ozubený čas) című 1940ben kiadott kötete igazol. A későbbi háborús esztendőkben a rezignáció, a keserű beletörődés kerül előtétbe költészetében, a lemondás hangja elnyomja haladó hitét és lendületét, az emberiben való hitetlenség lesz úrrá rajta és csak a felszabadulás, a béke napjainak beköszöntése után talál vissza a megkezdett útra, hogy ezután hitében és bizalmában megerősödve egyre érettebb és teltebb hangon meghirdesse az új ember célját és közös építő sorsunkban a forradalmi változást. Az új élet építése erősen ösztönzi; megénekli Sztálin ódájában a cári orosz földön végbemenő forradalmi átalakulást és a Juharfalevél (Javorový list, 1953) című kötetében mély és valóban igazi szocialista költővé érik. A szorongattatás, a magány, a szomorúság megéneklöje eljut a felismerésig, hogy a vers mindenekelőtt erkölcsi műfaj, amelynek a megújulást, az építést, a közös utat kell szolgálnia. Az utolsó évtizedben a szocialista líra felé haladtában valamennyi szlovák költő között talán ő kerüli el legjobban a sematizmus fenyegető buktatóit, eszmei igényessége és a társadalmi kérdések iránti érdeklődése egyre nő, a forradalmi erkölcs elkötelezettjeként teszi igen gondosan mérlegre alkotó szavát — mindig az új ember, az új rend érdekében. Képünk a költőről és negyedszázados útkeresésről vázlatos volna, ha nem említenénk meg, hogy széles skálájú, telten zengő és eredeti, formailag tökéletesnek mondható szerelmi lírája igen jelentős a szlovák költészetben. Elsősorban az Ave Eva (1943) című gyűjteményében kap erőteljes hangot ez a szerelmi líra; száz színben énekli meg a kedvest, az anyát, a szeretőt, ugyanakkor a romlás és rontás szellemét hozó démoni nőt is. Mint korunk minden nagy köUője, Kostra ifi — különösen MinkSssága űtÖls'ó évtizedében — hallhatóvá és láthatóvá próbálja tenni mindazt, ami az új rendet építő ember érzésvilágában fogan és forr, tettre serkent. Nem rögzit csupán szédületeket, nem hallucinál és nem tántorog megnevezhetetlen és kifejezhetetlen dolgok közt, mint a fiatal Nezval tette. Magasra hevített költői nyelven birkózik látomásaival, és ha bánat ejti meg, ha olykor a kétségbeesés is környezi, oly emberi és mély hogy pessszimizmusában is marad némi pozitívum. Szomorúsága átsegít minket, olvasókat saját bánatunkon, nehéz óráinkon, megenyhíti szomorúságunkat és ez teszi számunkra magányosságának érzetét is becsessé. Utolsó kötetében, a napokban megjelent Csipkebogyók és napraforgók (Šípky a slnečnice) című gyűjteményében jóval több a magány mardosó keserűségét idéző vers a kimondottan pártos költeményeknél. Ez a tény, különösen az egész munkásságát kevéábé ismerő olvasókban, óhatatlanul azt a hitet keltheti, hogy Kostra az útkeresésben megakadt. Nos, ez a veszély korántsem áll fenn. Ha az új gyűjteményben megjelentetett költemények összeségében ném is érezzük, az előző kötetek sodró erejét és forradalmi pátoszát, semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy nincs hullámvölgyről vagy egyhelyben topogásról szó, hanem csupán bizonyos átmenetről, ami egyfelől az érés folyamatából, másfelől pedig a költő személyes sorsából, élete nehézségeiből adódik. A költő szomorúsága és magánya oly érett és mély, versei annyira ötvözöttek és érzésteliek, hogy nem fúlnak öncélú pesszimizmusba, de kiutat is mutatnak, hiszen költői alázat hatja át valamennyi sorukat. Nem állítjuk ezzel, hogy a kötetnek valamennyi személyes élményből fakadó szubjektív verse tökéletes, és méltón reprezentálja Kostra költészetét, ám tucatjával idézhetünk e gyűjteményből olyan sorokat, melyeknek nemcsak formai szépsége fog meg, hanem nemes igazságuk is. A költő is érik. Van percnyi csöndre jussa rozsföldek, fák és berkek közelében. Kell, hogy verse ütemét kutassa, a természet törvényeivel együtt ver-e, együtt ketyeg-e A költő is érik. Hát adjatok időt, hogy saját termését bevégezni tudja. (Monoszlóy M. Dezső fordítása) így vail ma önmagáról, s kimondja a szót, amikor az megérik. Tegyük hozzá itt, hogy Kostra legbonyolultabb verse is könnyen megközelíthető; metafórái, képei, színei, és fordulatai nemcsak az olvasók ízlését formálják, de termékenyítőn hatottak és hatnak az ifjabb költő nsmzedékre is. És ez ugyanígy áll költészete belső karakterét legjellegzetesebben kifejező humanizmusára é.s pártosságára, amelyről a gyűjteménynek nem egy verse tanúskodik. (Riói képeslap, Műbolygó, Szárnyak, Baloldalt.) Ezek a versek — melyekben az eszmei mondanivaló, a humanitás forró dallama megejtő formai tökélylyel cseng fel —, ódái magasságig emelkedő legszebb régi pártos versei mellé állíthatók. Számunkra, magyar olvasói számára költészete különösen becses, mivel a kötetben két verset lelünk (A kerepesi temetőben, A nap szeretői), melyek megírására magyarországi útja ihlette. Ezzel kapcsolatban sajnálattal kell megállapítanunk, hogy Kostra költészete még nem talált egyenértékű magyar fordítóra. Miután meghitt egyéni vallomásai igen rangosan szólnak a szerelemről, emberi hántásokról és bánatokról, társadalmi ihletésű versei pedig pártos példát adnak az emberiségre és hűségre ideje volna a mulasztást pótolni, hogy olvasóink minél nagyobb számban megismerhessék a szlovák költészetnek ezt a ma élő legnagyobb és legrokonszenvesebb alakját. EGRI VIKTOR wz! H m A. Poszcsenko: Kohászati üzem. (J. Herec felvétele).' Oíf SZÓ 4 * 1958. október 12.