Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-11 / 282. szám, szombat

(Befejező rész) A nyomorult kanca végül kijött a sodrából, háttal fordult a Virágocskámhoz s két hátsó lábával olyan istenesen oldalba rúgta, hogy döngött a hasa, akár a nagydob. Ráadásul odarohantam, zokogva, mintha a magam temetésén volnék, ostrorral simogatni kezdtem a Virág hátát, s közben zokogva szidtam: „Nem röstelled magad, családfenntartó létedre ilyen gyalázatba keveredsz s ráadásul (Részletek a regény II. kötetéből) — Talán kevés gondja van a gazvén *fe/leľeňgem"7s Vkkora szégyenbe daembernek? Hol egy fiaskó petró. V lolivviflf lrr»11 iTÓcnrnlvii-irw 1-, 1 UAf V, A ezzel a bódéból és óvatosam a kocsi felé osont. Még sohasem

1' fogta be a lovait ily sietve, ennyi szapora igyekezettel! Irgalmatlanul megpaskolta az ostorra] a lovak hátát, s tüstént kemény vágtatásra fogta őket. közben egyre vissza-vissza pislogott a bódé felé, amely baljósan feketéllett a derengő ég kárpitján. „Szerencse, hogy még idejében felébredtem. Jaj, ha az asszonyok a fölkelnek és látják, hogy ott alszom hozol!" A szerencsétlen csődör megfutamodott vagy tíz lépésnyire, s aztán megállt s olyan keserveset nyerített, hogy majd megszakadt tőle a szívem. Eldobom az ostort, odaballagok hozzá, megsimogatom a pofáját, ô meg vállamra hajtja a fejét és leumot kell vásárolnom, hol két-hárotn skatulya gyufát. Vagy például van ilyen eset is: az imént kérdeztétek, honnét szedem a tudományos szavaimat: elmondtam, hogy a szótárból, a szótárt pedig furamód nyomtatták. Csak a tudományos szavakat írták ki vastag betűvel, azt pápaszem nélkül is el tudom olvasni, dani akarok és akkor aztán olyano- dés: hogyan sétálhatnék _ kat tódítok, hogy lámpással' sem szép leánykával? Ravaszkodni kezd- a Kuprijanovna mellett és az a boigazodtok el benne. Hát ahogy mon- tem: meggörnyedtem, hétrét gör- szorkány a vastag karjával öleldom, megyek egyszer az állomáson, bedtem, s nyögni kezdtem olyan get... Övj meg, szentséges istens jön velem szembe egy leányka, hangosan, ahogy csak bírtam. A lány- anya és, könyörülj rajtam! Holtomig fiatal és szép, akár a kis gida, vá- ka odafut hozzám, megkérdi: „Mi csúfoltak ^ volna vele, de talán meg rosi ruhában, tűskával a kezében, baja, apóka?" Mondom neki: „Meg- utána is!" Magassarkű cipő a lábán, kocog aa nyavalyásodtam, kedveském, beléállt Rohanva közeledett a nyári hajűton, akár a kecske patája. Én meg a görcs a derekamba, nem jutok én nal. A bódé eltűnt Scsukar szeme vén koromra úgy sóvárgok minden már el sehogyan a kórházba. .." Azt elől. fi dombhajlat mögött azonban után, ami új, hogy az kész borza- feleli: „Elvezetem én, ne féljen, ka- az öreget újabb ijedtség fogta el: lom! Képzeljétek el, jó emberek, paszkodjon csak belém." Én meg tekintete véletlenül a labara esett sóhajtozik nagybúsan ... . Menfoaom a sörénvénél vezetem mellettük meg apro betűsen all a r „_._ 3 wlllSqhoz s azt mondom- Gye- magyarázat, vagyis hog» a szó mit még biciklizni is megpróbáltam. Jön nagy merészen belékarolok, úgy s a jobbon női csizmát pillantott -'• "•••• cít „,„ velem szembe valami legényke kc- ballagtunk egymás mellett. Szerfö- meg, kacér szalagcsokorral es ci£lött kellemes volt r

a hímzései díszítve. Nagyságát te. mondhatom. Ami- kintve a csizma csakis Kuprijanov^ jelent_ Igaz, sok szót minden ma g.yarázat nélkül is megértek. Például mit gondoltok, mit jelent a „monopólium"? Világos, hogy — kocsmát, „Adapter" pedig istentől elrugaszkodott ember, magyarán csürhe, semmi több. „Akvarell" szép leányka, megértem én lenkezője, vagyis ringyó, „akkomodációt" űzni meg nem más, mint a te híres szerelmed, Agafon, amitől kis híján el- Jement a józan rünk haza, Virágocskám, mit töltenénk itt az időt .hiába, hogy szidjanak és csúfat mondjanak ránk." Azzal befogtam őket és a falu felé "ordítottam a rudat. A süket Vaszka neg röhög: „Gyere el egy é.v múlva, öreg, pásztorkodunk majd együtt a sztyeppén, jóllakunk kásával. Addigra talán a csődöreid is magukhoz térnek, ha ugyan föl nem fordulnak." Megérkeztem a faluba, elmondom Bavidovnak, mi hogyan történt, ő meg a fejéhez kap és rámordít;. íônnveľ" bordűr' „Mit csináltál velük, te boldogtalan!" ^^éppen az el De én fem hagytam magam, s visz- peQlfl eppen az e

I" szaüvöltöttem: „Még hogy én?! Nem én, hanem te, nagyságos uram, meg a Makaruska, meg a Razmjotnov Andrej, ti akartok egyre csak kocsikázni! Szegény csődörök nem kerülnek ki a hámból, a híres Jakov Lukacsidnak pedig térdenállva is hiába könyörgök egy kis zabért. Ta- £ j lán a magam mulatságára kocsiká- vább D

e • rné()is zom velük? Ha már családfenntar- csak hiányzott az tők szegény párak, akkor zabalmoK ókuláré Ef)y í

z_ kell, nem pedig dolgozniok másku- ben meflérlc

ezünk lönben ez a kérdés megoldhatatlan. Davidovval az álHát kérem, az lett a vége, hogy az lomásrai én meg állomásról küldtek két csaladfenn- f

eikerekedek pátartót, biztosan emlékeztek rá, így Daszeme

t vásárolaztán a kancák kérdése is megoldó- n

i p£

nzt az as

z, dott. Hát látjátok, ennyit ér a szerelem üres hassal. Megértettétek, estobák? Ne nevessetek, komoly dolog ez, nem nevetni való! Scsukar apó ünnepélyes tekintet- Csak odabenn ,detel meredt a hallgatóságára s így rült ki, hogy nem folytatta: is kórház, hanem - Mit tudtok ti az életről, mit is szülőotthon: az tudhattok, hisz egyre csak a földel egyik szobában fetúrjátok, akár a galacsinhajtó bogár hérnépek sirán» trágyát. Én azonban minden hé- koznak meg nyögten legalább egyszer, néha többször is ott járok ae állomáson. Mondd csak, Kuprijanovna, hallottad te már, hogyan beszél a rádió? —) Hol hallottam volna, hisz már jó tíz esztendeje nem jártam az ál- nem kapok pápalomáson. szemet, gondolom - Na látod! Én meg valahányszor magamban, hláott járok, mindig hallom. Tüstént el ba is kereskednék, is mondom nektek, micsoda egy ak- Megyek a másik km-átus dolog! - Scsukar fejét in- kórházba, ketten gatta és (jsendesen elnevette magát, ülnek a tornácon, - Pontosan a körzeti bizottsággal ostábláznak. Köszemben egy oszlopon fekete töl- szöntök, ahogy ilesér lóg, uramisten, hogy az mekkorákat tud üvölteni! Égnek áll a hajad, s bármilyen forróság van, hideg futkos a hátadon! Kifogom a Virágocskáimat a tôlcsár alatt, előbb egész jólesőn hal Iratom, amiket mondanak — kolhozokról, munkásosztályról, meg fene tudná elsorolni mi mindenről. De aztán legszívesebben a zabos' tarisznyába dugnám a szonyomtól kaptam rá. Bemegyek az egyik kórházba, décselnek, a másikban apró gyerekek nyivákolnak, akár a kismacskák. No, itt lik s megkérdem: „Hol kapok itt iszemüveget ?" Mind a kettő röhögni kezd. hogy majd megszakadnak öregapám? Lihegni is alig bírtam, de a szóból mégsem fogytam ki: „Csak égni fog. Adj gyorsan egy doboz gyújtót!" Ki tudja, meddig folytatta volna v Scsukar apó soha <

k véget nem érő történetét, de a munkában megfáaz egyik rékpáron, mondom neki: „Ejnye már radt emberek beleúntak a hallgatásba 11 r\ 1.' t 1 1 Ó 1* Cl ť Pinn r.lr/íwi nr-t rt ,-v A A V-V-. U n rl /J « • .. i rt A J . I 1 . J.. : I _ - 1 x _ t . T T! * > 1-'Radlec rajza így szól: „Itt bizony olyan okulárét fiacskám, engedd meg, hadd guriga- szedelőzködni kezdtek. Hiába kérkor aztán a kerü- náé lehetett. ~ Ieti bolthoz köze- Scsukar az ijedtségtől vacogva fo~ ledtünk, lassan- hászkodott a magasságbélihez: „IrŠ ként ' kihúztam galmas isten, miért büntetsz en^ magam, s mielőtt 9

e

m?! Nyilvánvaló, hogy a sötétben elvétettem a csizmákat. De hogy kerüljek most az asszony szeme elé? Az egyik lábamon a magam bocskora, a másikon meg asszonyi csizma, szavamra, megoldhatatlan kérdés!" A kérdés mégis megoldhatónak bizonyult: Scsukar hirtelen a falu felé fordította a csődöreit, mert igen szikrázó helyesen úgy okoskodott, hogy az kiáltott állomáson nem parádézhatik sem mezítláb, sem felemás csizmában. „Ördög vigye a földmérőt, meglesznek nélkülem is. Mindenütt szovjet hatalom van, meg kolhozok, ki civakodnék olyan apróság miatt, hogy az egyik kolhoz elcsíp magának egy véském, csinálsz kis darab kaszálót a másikéból?" — majd még te is hajtogatta magában csüggedten, ilyent, ha rászorít mialatt visszafelé tartott Gremjacsij Lojba. Vagy két kilométernyire a falutól, ott, ahol meredeken lejt a part az út mentén, még egy nem kevésbé merész elhatározás született meg benne — lehúzta lábáról a csizmát, óvatosan kémlelt jobbra-balra, s a csizmákat a vízbe dobta, búcsúzóul ezt suttogva magában: „Én ugyan nem döglök meg miattatok, átkozott bocskorok í" Megszabadult tehát a kellemetlen bizonyítéktól, s ügyességével elégedetten, jókedvre derülve már arra tát. De eszébe sem gondolt, hogyan eszi majd a méreg jut, elmosolyodott Kuprijanovnát, ha reggel rájön, hogy a lábbelijének érthetetlen módon lába kelt. De korán örült: a két utolsó, legrán. Én meg lélek- szörnyűbb csapás még odahaza várt szakadva berontok rá ... a boltba. Az el- Alig fordult be a portája felé, egy árusító meg is sereg asszonyt pillantott meg. akik kérdezte: „Hol ég, csomóba gyűlve izgatottan tárgyal- . tak valamiről. „Csak nem adta bo a kulcsot az öregem?" — gondolta aggódva Scsukar. Amikor azonbac szótlanul keresztülfurakodott a va lami miatt érthetetlenül vigyorgó asszonyok között, benyitott a konyhába s óvatosan körülnézett, megroggyant a térgye <= hictelen keresztet vetve magára riadtan suttogta: „Ez meg mi legyen?" Felesége kisírt szemmel egy rongyokba pólyált csecsemőt ringatott, az apróság pedig ordított, ahogy a torkán kifért. — a lányka észbe ~ kapott volna, cup» panós csókot « nyomtam a képére és futottam a boltba, mintha sürgős dolgom volna odabenn. A leányzó szemmel utánam: „Fuligán maga, apóka, meg haszontalan vén kecske! Megállok futtomban, s mondom neki: „Keda szükség! Gondolj arra, hogy én még sohasem sétáltam karonfogva senkivel, s nemsokára elmegyek alulról szagolni az ibolyát." Azzal igyekszem be a boltba, kicsi bennem a lélek, az riogat, hogy a lányka még rám uszítja a milicisés ment az útjára, csak a cipőcskéje kocogott szapokapnál, öreg, hogy a szemed ki- zok kicsit a masinádon." Készsége- lelte őket az öreg, hallgassanak meg kérdezte '"mosľ^már ^hanaosabbaii iinrQnu ...in o r: t-n Ľ L-ňrhár P7 fl con tnononnűfli'o fnlconítntt o l

/OĽC.. WIX<-< ^nn nón tnuvAn .-.4-.-, +- l>í ugrana tőle venerikus kórház ez, a sen megengedte, fölsegített a kere- még egy pár történetet — a kiföldszinti nyavalyát gyógyítják, fuss kére, keményen fogott, én meg min- hunyó tűz mellett nemsokára egyetfeíem- Moszkvából ordítozni kezd el. am

i9 lehet, mert erővel orvosol- den erőmből taposom, rugdosom a valaki' kárálni olvan a hangja, akár ni kezdenek téged is!" lábammal a kengyelt, mintha ki Majd ott haltam, annyira meg- akarnék futni az ivanovkai kormányijedtem, egy ugrással a kapun kívül zóságból. Megkérem: „Ne fogj entermettem, s futottam, ahogy a lá- gem, az istenért, egyedül akarok kelen hallgatója sem maradt. a repedt fazék: „Töltsd tele a po haram, hadd isÄ>m le magam!" — akár hiszitek, akár nem jó emberek, ettől úgy 'megszomjazom, hogy egyszerűen nem bírok többé magammal! Vén bűnös létemre valahányszor az allomásra küldenek, ügyesen elcsenek az öregemtől vagy tíz tojást, egyszóval amennyit lehet, s az állomásra érve futok egyenest a piacra. Eladom a tojásokat, s máris rohaScsukar kedveszegetten, megszé- ahog

y ráordított: Scsukar. Az öregasszony könnyektől vörös szemében lobbot vetett a harag, gyenülve a jászolhoz ment, belefeküdt, kaftánját magára terítette s fázósan öiszekuporodott. Éjfélkor — Elhozták a gyerekedet, az történt! Te betűvetéssel megvert isten átka! Olvasd el, ott az írás az bam bírta, hogy minél messzebb kc- rekezni." Alig engedett el, a kormány harmat hullt. Scsukar dideregve as

zt

ai

o

ni rüljek ettől a kórháztól. Az a két kiugrott a kezemből, én meg neki- fölébred; „Bemegyek a kozákokhoz Scsukar két szemére ráborult az bitang meg utánam jön az ajtóig, vágódtam - pontosan egy akácfa- a bódéba, mert itt még megvesz q

i;térie n~nv kínlódva méni* monííll „ kannhál vánv mellptt a? naL- Min.-c omW = „ilúr,™ .., » eJ sötétje, n

ugy kínlódva mégis si megáll a kapubálvány mellett, az nak. Nincs ember ezen a világon, aki az isten hidege," szánta el magát, egyik fütyülni kezd, hogy majd számút tudná adni, hány akácfa A bajlós előjelek hírlclte bajok megsüketültem, a másik meg torka- tüskét szedtem akkor magamba - láncolata lassan, de elháríthatatlaszakadtából ordít, hogy visszhang- oda, ahová kellett, de oda illk ahová nul tovább gömbölyödött le a sors „ „ „ zik tőle az utca: „Szedd a lábad, vén semmiképpen sem kellett! E?Jy hé- orsójáról... Az öreg Scsukar még a és nevelie is" nok a kocsmába Szopogatom a vod- bűnös, mert mindjárt utolérnek!" tig szedegettem ki őket a testemből, tavaszi szántás idejéből emlékezett . . kát a fekete tölcsér tövében, hallga- ..Vágtattam is, mint «Uami tehvev s ráadásul még a nadrágomat is el- rá, hogy a kozákok benn alusznak a tom a mindenféle nótázást, akár éj- paripa! Még a nyakamra hozza szakítottam valami ágcsonkban. bódéban, az asszonyok meg odakinn, félig is szívesen várakoznék az én óke

t. az ürd

ö9 gondolom magamban. * A lányról beszélj, öreg, ne a de az nem jutott az eszébe, hogy drága Dávidov elvtársamra. Ha pedig utolérnek, s akkor aztán magyaráz- gatyádról, — szólt rá szigorúan Dub- két hónap alatt sok minden megválodahaza nem kerül tojás, mert az kodhatok a doktoraiknak... co

v _ Mit képzelsz, érdekel ben- tozhatik. Négykézláb, zajtalanul beöregasszony is rájött, hogy ne men- Vert a szíveŕn, mint a gőzkalapács, nünket a gatyád? v surrant a bódéba, lehúzta a csizmáién le a nyakamról, valahányszor az mire a patikához érkeztem. De pá- M

a

r megint félbeszakítottál, pil- ját, s legszélről leheveredett. Tüsállomásra készülök, hát akkor benyi- paszem ott sem volt. Eredj Millero- i

a

ntott rá szomorúan Scsukar apó. tént el is aludt, álmosítón borult rá tok a körzeti bizottságra, csendesen vóba, apó, mondták, vagy Rosztovba, De akkora beszélhetnékje volt, hogy a pihenő testek melege, s egy ide odaszólok az én drága Dávidov elv- okulárét csak a szemorvos írhat elő. zavartalanul folytatta: - Hát ahogy múlva arra riadt fel, hogy valaki tem'kinn ahatárban és "láttam ho"g\ társamnak: „Szomjuska, galambocs- Azt már nem, mondom magamban, mi m

0ndtam, jön velem szembe az az fojtogatja. Tapogató keze egy mez- beleejtette az árokba a csizmáiát l'ám szentelj már nekem egy — ~ a mpnnpt r>Ha ? Tov aztán : •. — „ i—

u 1 .. tninn i~>un+ .. mniun .. .. .... .. . c/yedmeszélyre valót, mert tudod került elolvasni a csomagolópapirosra firkált ákom-bákomot: „Ha már maga az apia ennek f gyereknek, apóka, hát akkor etesseEstefelé az indulattól és kiabálástól berekedt Scsukarnak már-már sikerült meggyőznie az öregaszonyt hogy semmi része a házához külr dött apróság születésében, de épper ebben a pillanatban a konyha küszöbén megjelent Ljubiskin nyolcéves kisfia és szipogva Így szólt: Apóka, ma reggel juhokat őrizsemmit sem csinálok, nagyon ves rád várni." Aranyos egy terem- lannak bizonyult. ha karonfogva sétálhatnék vele! szontalan. Ügy szétveti a lábát, bocskorokat tés az én Dávidov elvtársam, so- Hogy az állomáson mennyi minden Életemben nem sétáltam még sen- mintha lovon ülne!" Ami azután történt, „fedje az ishasem tagadja mag tőlem, én meg történt velem - el sem győzném kivel sem karonfogva, az állomáson Mekkora volt azonban a rémülete, meretlenség sűrű félhője", ahogv futok megint csak a kocsmába, az- sorolni! pedig nem egyszer láttam, hogy a amikor igyekezvén levetni magáról valamikor Lokatyejev varga szokta tán vissza a kocsihoz, szopogatom - Hallod, öreg, ha már meséin: fiatalok egymásba akaszkodva j áj;- az eleven terhet, megérezte, hogy mondani, Scsukar apó édes egy a vodkát, pihengetek a napon, vagy akarsz, mondj el mindent szépen nak: Hol a fiú dugja a kezét a lány nem férfi láb nyomja a mellét, ha- cimborája. A faluban csak annyit megkérek valakit, ügyeljen a család- sorjában, ne ugrálj egyik ágról a hóna alá, hol meg a lány szorongat- nem Kuprijanovna meztelen karja, tudnak, hogy Scsukar apó egv hétig fenntartóimra, magamat pedig elsza- másikra, akár a veréb, mert még el- j

a a fiú karját. Hát mondjátok, pol- s füle mellett már hallotta is az bekötött fejjel és kékre daaadt lasztom az állomásra, elintézni a felejted a történeted elejét, meg a gártásak, hol lehetne nekem részem asszony nagyerejű sz\^ogását. A bő- szemmel .járt, s amikor huncutul velejét is. — kérlelte komoly képpel ekkora gyönyörűségben? A mi fa- déban csupa fehérnép aladt..« mosolyogva megkérdezték miért van Dubcov. lunkban nem szoktak így sétálni, Scsukar ijedtében pár percig moc- kendő az arcán, félrenézve azt fe— Sorjában is mondom, de az is- legföljebb kinevetnének, ha meg- canni sem mert, kiverte a hideg lelte, hogy fáj a megmaradt egyetten áldjon meg, ne szakíts állandóan próbálnám, másutt meg hol tehet- veríték, aztán óvatosan fogta a lenegy foga, annyira fáj, hogy még félbe! Ha még e_gysz.er közbeszólsz, ném?. . csýjmáját, s mint valami tilosba beszélni sem bír... bizonyisten elfelejtem, smit mon- Tüstént felmerült előttem a kér- tévedt kandúr, csendesen kimászott Fordította: Tóth Tibor mindenféle halaszthatatlan ügyeimet. — Micsoda ügyeid lehetnek neked az állomáson? - 'kérdezi Akim Beszhlebnov. Scsukar apó nagyot sóhajt: 'T SZÖ 6 + 1S55. október 'A.