Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-11 / 282. szám, szombat

I Olcsón és jól építettek A napokban megk

ez

dő

dik a szövetkezeti kongresszus előtti vita Tapasztalatok a surányi járásból A fiataltól is tanulhat egy öregebb A következő napokban, hónapokban nagy jelentőségű dokumentumok kerülnek a falu népe elé. Az EFSZek IV. kongresszusát megelőző vitában a falusi .pártszervezetek, a szövetkezetesek, az egyéni parasztok, a gépállomások és az állami gazdaságok dolgozói behatóan foglalkoznak majd a kongresszus gazdag vitaanyagával. A néhány nap múlva meginduló széleskörű vita a kongresszusi anyag első szakaszára irányul. Elsősorban arról lesz szó, hogyan érjük el a mezőgazdasági termelés további fokozását, a nagyüzemi termelés adta szinte korlátlan lehetőségek kihasználását s a mezőgazdasági termelésben levő tartalékok kiaknázását. A most meginduló vitának elsősorban arra kell rámutatnia, mit kell tenniök az EFSZ-eknek a mezőgazdasági termelés fokozása érdekében, mit lehet tenni és mit kell elvégezni most az ősz folyamán, a téLen s a tavasszal, úgyhogy az egész évi termelési terveket teljes egészében felölelhessék, hasznosítsák a munkaszervezés megjavítására és a mezőgazdasági termelés növelésére irányuló javaslatokat. Hiszen arról var. szó, hogy a mezőgazdasági termelés növelése a szövetkezeti parasztság egyik legfontosabb feladata, amelynek teljesítésétől függ az összes dolgozók életszínvonalának emelkedfse. A dravcei szövetkezetesek rövid idő alatt 65 000 korona költséggel felépítették egy sertés- és tyúkólat. Igazán rövid idő alatt, hisz az említett épületek helyén ezelőtt még rét volt. A szövetkezet nemrég alakult, alig egy esztendővel ezelőtt, ma .már 200 sertés és 700 tyúk van a közösben. Foto: Ján Kočiš, CTK Repülőgépiparunk jó hírneve A csehszlovák repülőipar 40. évfordulójára Idén ünnepli repülőiparunk fennállásának 40. évfordulóját. 1918-ban, közvetlenül a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után a repülőipar dolgozói a katonai repülőgépek javításával kezdték meg munkájukat. Nem voltak tapasztalataik, netri voltak repülőgéptervezők és szakemberek, meg kellett elégedniök a repülőgépek javításával. Azonban az idő és a haladás nem hagyott sokáig váratni magára. így 1920-ban megtervezték az Avia BH-1 egyfedelű repülőgépet, amelyből fokozatosan kifejlesztették az Avia Bh-5, 9 és 11-es típusokat. Ezek közül a legutolsó típust Walter NZ motorral látták el. A fenti és a későbbi típusokkal 8 nemzetközi rekordot értek el. Figyelemre méltó eredményekkel büszkélkedhetünk az Aero 200 és az Avia Bn 534 típusú vadászgépekkel. A második világháború során a repülőgépipart átépítették a haditermelésre. De közvetlenül ezután 1946-ban a géptervezők már összeállították a SOKOL M 1-57 alap-típust, amelybe négyhengeres Walter Minor 4-IH. motort szereltek. Ebből a próbatípusból keletkeztek a SOKOL M-B, C és D sportrepülőgépek, amelyekkel az 1955-1957. években a nemzetközi repülőszövetség által elismert 7 világrekordot értünk el. Nemzetközi téren gyakorlatilag eddig nem érték el ezeket a sikereket. E sportrepülőgépek utolsó típusa a Meta SOKOL LD 40. Ezzel egyidóben iskolai gyakorlati célokra is több repülőgéptípust szerkesztettek, melyekkel igényes repülőakrobatikát is be lehet mutatni. A könnyű Tréner Z-25, Z-126 és Z226-os repülőgépek tökéletesen és megbízhatóan irányíthatók. Az akrobatikus gépekre való porlasztóval készített motorok minden feltételt biztosítanak a zavartalan munkára minden fekvésben. A légitaxi szolgálatnál kitűnően bevált a kétmotoros Aero 45-ös repülőgép. Ezekkel a repülőgépekkel a külföldi személyszállítás is megbízhatóan elvégezhető. A könnyű személyszállító repülőgépek kategóriájába tartoznak és nemzetközi versenyeken több távolsági repülőúton használták őket teherszállítással Bangkokba, Hongkongba, Ceylonba és máshová. A repülőipar a mezőgazdaságról sem feledkezett meg. Különleges L 60 Brigadír repülőgépek teljesítik küldetésüket a mezei munkáknál és a mezőgazdaság sok dolgozója dicséri ezt a segítséget. Biztonságosan startolhatnak kisebb előkészítetlen térségen is. Még számos hasonló típusú repülőgépről beszélhetnénk, amelyeknek nemcsak nálunk, de külföldön is jó hírnevük van. E rövid összeállításból is látható, hogy a repülőipar dolgozói egyrészt új típusokat igyekeznek szerkeszteni, másrészt a már megl 'vő típusokat mindinkább tökéletesítik. A CSKP XI. kongresszusának mezőgazdaságunkra vonatkozó határozatában foglalt merész, de reális célkitűzése a népgazdaságunkban rejlő nagy lehetőségek alapos elemzéséből indult ki. A szövetkezeti nagyüzemi termelés johamos fejlődése — ma már döntő súlya — lehetővé teszi, hogy rendkívül féjlett iparunk egyre több gépi segítséget nyújtson mezőgazdaságunknak, s a széles álapokra helyezett tudományos kutató munka nagyszerű eredményei egyre jobban érvényesüljenek a mezőgazdasági gyakorlatban. Mindehhez hozzájárul, hogy ma már rohamosan növekedik az olyan szövetkezetek száma, amelyek nemcsak rendszeresen elérik az állami tervben előírt termelési szintet, de főbb mutató számokban évről évre túl is szárnyálják. A legjobbak szintjére kell fejleszteni az összes szövetkezeteket Ogy véljük, hogy a vita megindulása előtt helyes lesz, ha konkrét példákat sorakoztatunk fel annak alátámasztására, hogy a mezőgazdasági termelésben, a gyengébben gazdálkodó szövetkezetek termelésének magasabb szintre való emelése aránylag igen rövid idő alatt bekövetkezhet, ha megjavul a munkaszervezés, munkafegyelem, törvényerőre emelkedik a szövetkezeti mintaszabályzat betartása. A fentiek igazolására számos példát találunk a surányi járásban. A váradi EFSZ például éveken át egy helyben topogott, megállt a fejlődésben. Az idén azonbán hírtelen a járás legjobb szövetkezetei közé szökkent. Hasonlóképpen nagy javulás állt be a ké$j, felsővinodoli és más szövetkezetekben. Pedig< nem változott a határ összetétele, senv a feltételek, de megváltozott, megjavult a falusi pártszervezetek Irányító munkája a szövetkezetekkel szemben, megjavult a vezetők munkája és megváltoztak maguk a szövetkezetesek is. Tudomásul vették azt az alapvető igazságot, hogy a mezőgazdasági termelés növelése — mellyel velejár életszínvonaluk emelkedése, a falu kulturális fej lóban közösen étkeznek, évente bizonyos mennyiségű ruhaneműt kapnak, és a napi közszükségleti cikkeket is elosztják. Ezenkívül természetesen a végzett munkának megfelelően zsebpénzt fizetnek ki a népi kommunák. Az orvosi kevzelés, az iskola, bölcsőde, az agghajlékok a kommuna tagjai részére teljesen ingyenesek. Több helyen még megtartották a kommunákban is a szövetkezetekben megszokott munkaegység szerinti jutalmazást. Még egy dologról kell beszélni. Á kínai dolgozók maguk elé tűzték, hogy katonai fegyelmet teremtenek a munkában. Ennek ismert jelszava: „Szervezkedjünk katonamódra, adjunk a munkának harci jelleget és éljünk kollektív életet." Természetesen ez nem jelenti a kaszárnyaszellem bevezetését, csak a mezőgazdaság rohamos fejlődése megkövetelte vasfegyelmet és szervezettséget. A katonai szervezettséggel napjainkban a természet meghódítására vezetnek rohamot, de ha külső ellenség törne az országra, a miliciákba szervezett nép egy emberként kelne hazája védelmére. Reális távlatok Ä népi kommunák önkéntes szervezésének óriási mozgalma bontakozott ki a kínai falvakban. Egyes lapok ebben a kommunizmusba való átmenet csíráját látják. A kommunista párt elméleti folyóirata, a Kung-cshi így értékeli a helyzetet: „A jelenlegi népi kommunák hazánk számára jó szervezeti formák a szociálizmus építésének meggyorsításához és a kommunizmusba való átmenethez. Társadalmunknak nemcsak a jelenlegi stádiumában lesznek alapegységei, hanem tovább fejlődnek a jövő kommunista társadalmának alapjaivá." A párt azonban figyelmeztet arra, hogy tévedés lenne azt hinni, hogy a szocializmus építésének befejezése nélkül át lehet lépni a kommunizmusba. Kínában előbb a szocialista társadalmat kell felépíteni. A Renmin Ribao így ír: „A népi kommunák ^rehozása rendkívül kedvező helvzetet teremtett felvainkban a termelési viszonyok továbbfejlesztésére. A kommunák terjedésével és a falvaknak kommunákba olvasztásával meggyorsul az ipar, a közlekedés, a kultúra és az iskoláztatás fejlődése a falvakban, a falu és város, a paraszt és a munkás, a paraszt és az értelmiség közötti különbségek, a kollektív és a társadalmi tulajdon közötti különbségek felszámolása. A népi kommunák szervezése azonban nem jelenti a kollektív tulajdon kategorikus társadalmi tulajdonná változtatásának követelményét. És még Jtevésbé jelenti a szocializmus építésének szakaszában érvényes „mindenki képességei szerint, mindenkinek munkája után" elveket a szocializmus magasabb fokának, vagyis a kommunizmusnak „mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint" elvekkel felcserélni. Lehetséges, hogy némely népi kommunák kissé meszsze mennek, azonban a kollektív tulajdonról a társadalmi tulajdonra való általános átmenetre legalább még három-négy, vagy öt-hat évre is szükség lesz. Ha majd a társadalmi termékeknek nagv bősége lesz, ha jelentősen emelkedik a kommunista ideológia és öntudat, a nép erkölcsisége, ha majd színvonalasabbak lesznek az iskolák és azokat kiterjesztik az egész lakosságra, ha majd fokozatosan eltűnnek ' a munkás és paraszt, a város és a falu, a szellemi és a fizikai munka közötti különbségek, amelyeket a régi társadalom hagyott ránk és amelyeket meg kellett őriznünk a szocializmus építésének idején is, ha majd eltűnnek a burzsoá jog maradványai, amelyek a fentieket tükrözik, akkor az államnak a funkciója csak a külső ellenség agressziója elleni védekezésre korlátozódik és az államnak megszűnik a belsp funkciója. Majd csak ekkor léphet társadalmunk a kommunizmus szakaszába, ahol mindenki képességei szerint dolgozik és szükségletei szerint részesül a javakban." Néhány tanulság A kínai falvak életében most folyó forradalmi változások kemény munkában és harcban születnek. A népi kommunák szervezése kiélezte a falvakban a.harčot. A régi társadalomból itt maradt gazdagok s ellenforradalmárok elkeseredett harcot indítottak ellenük, mert látják, hogy megszűnik a kizsákmányolás, a spekuláció utolsó lehetősége is. A népi kommunák gombamódra szaporodó kis- és középüzemei elképzelljpetlenül rövid idő alatt megsokszorozzák a munkásosztálynak a szocializmus építőjének vezető erejét. Kína így válik hallatlanul rövid idő alatt ipari nagyhatalommá s így tudja történelmileg nagyon rövid idő alatt felépíteni a szocializmust. A szocializmus építésének kínai útja nem különcködés és nem a Szovjetunióban bevált módszerek mellőzése, hanem azok gazdagítása, a marxizmus-leninizmus alkotó fejlesztése és alkalmazása az európai viszonyoktól erősen különböző kínai viszonyokra. A kínai nép útja nem gyengíti, hanem erősíti a szocializmus ügyét, a proletár nemzetköziség szellemét. A hatszázmilliós nép győzelmei a mi sikereink is. Így érthetők csak meg a kínai mozgalmak, a fejlődés eltérő formái, így érthető meg a népi kommunák mozgalma is, amely a továbbjutás új szakaszát jelenti a kínai parasztság történetében. A Szorgalmas kínai nép ebben is minden bizonnyal győzelmet arat. Szűcs Béla dése — főképpen saját maguktól, jó munkájuktól függ. Besenyőn a* helyzet változatlan A vita során a járásban szükségszerűen nagy figyelmet kell majd fordítani a lemaradozó szövetkezetekre, egyes EFSZ-ek taglétszámának további bővítésére, politikai és gazdasági megszilárdítására. Ezek közé tartozik például a besenyei szövetkezet is, ahol a helyzet évek óta valóban változatlan. Nem volna baj, ha az EFSZ változatlanul jól gazdálkodnék, de ott a hiba, hogy változatlanul gyengék az eredményei. A közel 600 hektáron gazdálkodó szövetkezet a bevételi tervet az állattenyésztési termékekből augusztus 31-ig 67 százalékra, a növénytermesztésből pedig 52 százalékra teljesítette. Ezzel szemben az egész évre tervezett kiadások a fenti időpontig elérték a 99 százalékot.^ A falusi pártszervezet sokkal maradt adóša a szövetkezetnek. Nagymértékben hibáztatható azért, hogy a kommunisták nem harcoltak eléggé, hogy az EFSZ-ben a szocialista jutalmazás módja érvényesüljön. Az állattenyésztésben még mindig nem a hasznosság a mérvadó, ugyanúgy a nöyényi termelésben sem vert gyökeret az elvégzett munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás. A kiadások 99 százalékra való kimerítése és a pénzügyi terv teljesítése megcáfolhatatlanul bizonyltja, hogy a helytelen jutalmazás semmiképpen sem segítheti elő a mezőgazdasági termelés növelését, de ugyanakkor megkárosítja a szövetkezeteteket is, mert ha szaporodnak is a „ledolgozott" munkaegységek, a kifizetett összeg mégis sokkal kevesebb, mint akkor lenne, ha a jutalmazás a terv teljesítését segítené elő. A nagyobb bevételek, magasabbra nyomnák fel a munkaegység értékét. ' Miből legyen a szövetkezetnek pénze, ha évről évre a határban értéktelenedik el a termés egy része. Nem csoda, hogy az EFSZ roppant drágán termel. Azonkívül kevés gondot fordít a takarmányalap biztosítására. A sajátmága által termelt eddigi takarmánymennyiség alig fedezi az évi szükséglet 20 százalékát. A javuláshoz nem kell sok idö, csak erös akarat Kár lenne azonban legyinteni a felsorolt adatok tudatában, mert a besenyei szövetkezetnek megvan a lehetősége arra, hogy aránylag rövid idő alatt a rohamos fejlődés útjára lépjen. Ehhez azonban csak úgy juthat el, ha a járási pártbizottság alapos elemzés alá veszi a besenyei falusi pártszervezet munkáját, aktivizálja a falu kommunistáit, hogy a vita folyamán helyesen tudják megmagyarázni a fellendüléshez vezető tényezők jelentőségét, konkrétan megmondják, mit kell csinálni már most, e napoktól kezdve, hogy bjztosítva legyen a mezőgazdasági termelés növelése, biztosabb alapokon nyugodjék a szövetkezet gazdasági és politikai helyzete. A járási nemzeti bizottság mezőgazdasági osztályának sokkal nagyobb gondot kell fordítania a szövetkezetre, mint eddig, A meglepően szegény takarmányalap, a helytelen jutalmazás a szövetkezetben azt bizonyítja, hogy a mezőgazdasági osztály dolgozói nem tudták éijvényesíteni a szövetkezetben a nagyüzemi termelés szükségszerű követelményeit. A szövetkezet kétségkívül nagy munkaerőhiánnyal küzd. Egy-egy tagra mintegy 16 hektár föld megművelése esik. Semmiesetre sem lehet azonban minden hibát csupán ezzel mentegetni. A gépek helyes kihasználásával, jó munkaszervezéssel sokat lehet segíteni a bajon. A baj igazi oka elsősorban abban van, hogy nem jutottak előre az emberek nevelésében, a szövetkezetesek egyrésze nem a közösben látja a fő jövedelmi forrást, nem tudatosítja, hogy a közös gazdaság az övé és felvirágzásából szebb életet biztosíthat magának. De térjünk vissza ahhoz, amit cikkünk e szakaszának elején mondottunk. A besenyei EFSZ-nek megvan a lehetősége aira, hogy előre törjön. Sok szövetkezetben például még nincs meg a tervezett szarvasmarhaállomány. Besenyőn ez megvan. Az EFSZ 106,5 százalékra áll a tervvel. A fejőstehénállofnány még kedvezőbb. ' A sertésállomány tervének teljesítése ugyancsak meghaladja a 112» százalékot. Csak a hasznossággal van baj, s ezen kell segíteni. Az idei takarmánytermés jó, bőven van kukorica is, csak az a fontos, hogy a szövetkezet takarmányalapja gazdagodjék vele. A jó példa kéznél van A történeti hűség kedvéért még arról is kell szólni néhány komoly szót, hogy a besenyei szövetkezet politikai és gazdasági megszilárdítása érdekében a legrövidebb időn belül b« kell fejezni a falu összes egyénileg gazdálkodó parasztjainak beszervezését a szövetkezetbe, hiszen több mint 770 hektáron még egyéni gazdálkodás folyik. Az új tagok beszervezésével a szövetkezet tagsága döntő mértékben! gyarapodna tapasztalt földmüvesekkel, ami határozottan javára válnék az EFSZ-nek. A falusi pártszervezetnek most arra kell irányítania figyelmét, hogy a kommunisták aktivan végezzék a meggyőzés munkáját és az első sorokban harcoljanak a szövetkezet további megerősítéséért. Gyakran hallani a-^faluban, hogy a szövetkezet kevésbé kielégítő eredményei nem hatnak elegendő vonzóerővel. Nagy hiba, ha a kommunisták nem tudják megmagyarázni, hogy egy szövetkezet átmenetileg gyengébb működése semmi esetre sem jelenti azt, hogy 'az egyéni gazdálkodáshoz kell ragaszkodni. Az ÉFSZ általános eredményei magasan túlszárnyalják az egyéniekét. Ezt már szükségtelem bizonyítani. Ha azonban nemzetgazdaságunk még többet követel tőlük, ez azon alapszik, hog$ még mindig óriási tartalékok vannak a mezőgazdaságban és sokkal jobban ki kell használni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a nagyüzemi termeiéi nyújt a mezőgazdaságoknak. Mind a besenyei szövetkezetesekhez, mind a? egyéni parasztokhoz közelebb kell hozni a közeli szomszéd Hul községben tavaly megalakult EFSZ példáját. Azzal, hogy az új szövetkezet felöleli a község összes parasztjait éí hogy az első napoktól kezdve a szövetkezet vezetői a kommunisták példamutatása alapján és aktív közreműködésével meg tudták értetni i tagokkal, hogy_a szövetkezet fejlődése elsősorbarffiaz ő kezükben van, a szövetkezeti házirend betartásáva elérték, hogy az új szövetkezet eg.\ év> alatt mind a munkaszervezésben, mind a mezőgazdasági termelés növelésében a járás legjobb szövetkezeteinek színvonalára emelkedett. Amellett, hogy száz százalékban biztosította egy-egy munkaegységre a 2 kg kenyérgabonát, fél kg árpát, 0,5 kg kukoricát, ugyancsak biztosította az összes alapokat. Ezenkívül az új szövetkezet tíz vagon gabonát adott el az államnak terven felül. Az állattenyésztési termékek beadásában is túlszárnyalta az EFSZ a tervet. A huli EFSZ tagjai már eddig napi 25 kg kiváló minőségű silótakarmányt készítettek el "tegy-egy állat számára. A szövetkezetnek a zöldtakarmányig nem lesz gon,dja. Különösen nagy gondot fordítanak a szövetkezetesek a beruházási építkezésekre. S hogy ez minél kevesebbe kerüljön, külön építkezési csoportot szerveztek. Ennek az lett az eredménye, hogy az eddigi megtakarításokból egy új tehénistállót tudtak felépíteni. Sokat lehetne még beszélni a huli szövetkezetesek nagyszerű munkájáról. De sokkal többet érne, ha a besenyeiek gyakrabban ellátogatnának oda, hogy a vita során és azután a gyakorlatban is hasznosítani tudják a fiatal szövetkezet tapasztalatait. Mert hiszen a fiatal EFSZ példát mutat, tanulni kell belőle az öregebbnek is. Annál is inkább, mert a jó tapasztalatok életbeléptetése, felhasználása, gyors és döntő fordulathoz vezetné a besenyei szövetkezetet is. MIKLYA JÄNOS < JJJ SZÓ 5 * 1958. október 11. ti v