Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-11 / 282. szám, szombat

Maurice Thnrez a munkás- és demokratikus erők egységéről Párizs (ČTK) — Az Express hetilap október 9-i számában közölte Maurice Thoreznek, a Francia Kommunista Párt főtitkárának .n'erjúját, aki a lap képviselőinek több kérdcsére válaszolt. Az első kérdésre válaszolva kijelentette, hogv nézete szerint a volt kommunista választók egy része a szeptember 28-i népszavazás alkalmával azért szavazott „igennel", mert változási akart. Egyeseket megrettentett a polgárháborúval való fenyegetődzés. Mások azt hitték, hogy de Gaulle tábornok Algériában az ilőzö kcrinán.\ok politikájától eltérő rendszert vezethet be. Maurice Thorez kifejezte azt a re- ! menyét, hogy a novemberi parlamenti | választások különbözni fognak a szeptember 28-i népszavazástól, mert az emberek szem előtt fogják tartani a köztársasági és munkásérdekek védelmét. Maurice Thorez egyes köröknek a Francia Kommunista Párt betiltására vonatkozó terveivel kapcsolatban álláspontot foglalt el. Kijelentette

1: „Az bizonyos, hogy egyes emberek a kommunista párt betiltására gondolnak, mert a párt erós akadályt képez politikájuk érvényesítőében. Ez már a múltban is megtörtént, az eredmény pedig pártunk tekintélyének növekedése volt." Interjúja befejező részében Maurice Thorez hangsúlyozta: , „Most új helyzet alakult ki. Franciaországban tekintélyrendszer van, és ez magával hozza a dolgozók demokratikus szabadságának komoly veszélyeztetését. Elképzelhetetlen, hogy a köztársaságiak ezen tények láttára és tanulságot merítve a szeptember 28-1 tapasztalatból, mit sem tennének egységllk megszilárdítására. Ami pedig minket illet, nem fogjuk kímélni erőinket, hogy elé»jük a munkás- és demokratikus erők aktív egységét, amely a köztársaság megmentésének és megújhodásának előfeltétele." za^rtnsin&npj jtýpetelmbcrň Kommunistaellenes provokáció Franciaországban Párizs (ČTK) — A reakciós erok nem hagyják abba provokációikat a Francia Kommunista Párt ellen. A l'Humanité közlése szerint az Alpes Maritimes megyebeli Cannes-sur-Mer városban a rendőrség „fegyverkutatás" ürügye alatt a kommunista párt helyi szervezetének nyolc funkcionáriusánál végzett házkutatást. A lap hozzáfűzi, hogy a rendőrséget emellett „egyáltalán nem nyugtalanítják" a fasiszta banditák, akik fegyveres támadásokat intéznek a demokratikus szervezetek épületei ellen. Franciaország déli megyéiben e napokban az árvíz hatalmas kárt okozott, amelyet csaknem 10 miliárdra becsülnek. Csaknem 20 ezer ember vált hajléktalanná. (ČTK). — S. TANA, az ffiraeli haditengerészet vezérkari főnöke Portsmouth angol kikötőben átvette azt a tengeralattjárót, amelyet Izrael Nagy-Britanniától 200 ezer fontsterlingért vásárolt. (ČTK) A TAVOLBAN feltűnik a festői szépségű Hell-félsziget Külföldi utazás, ismeretlen tájak s emberek megismerése egy kicsit olyan, mintha az emISer újonnan születnék. Amit lát, hall, tapasztal — minden újszerű. Mndent „felfedez", éppen úgy, mint a gyermek, aki először érzékeli környezetét. Az itt következő írás egy ilyen külföldi utazásnak, mint a cím is mutatja, lengyelországi utamnak benyomásairól számol be. Hatnapos lengyelországi tartózkodásom alatt 1400 km-t jártunk be autóbusszal; tekintélyes távolság ez, ha meggondoljuk, hogy étkeztünk és pihentünk is s közben bebarangoltuk Wroclawot, Poznant, Gdanszkot, Gdyniát és Varsót. WROCLAW Wroclaw Sziléziának. az ország iparilag legfejlettebb részének központja. Már a X. században mint kereskedelmi várost ismerték. A köA nyugatnémet ifjúság megbetegedéséről Bonn (ČTK) — A Welt der Arbeit nyugat-németországi szakszervezeti lap beszámol arról, hogy a szövetségi köztársaságban „minden harmadik diák és ipari tanuló beteg". A lap ezt 3 millió 800 ezer diák és 322 ezer ipari tanuló orvosi vizsgálata | alapján állapította meg. A lap rámutatott arra, hogy a nyugatnémet diákok minden 25 százalékának állandó orvosi felügyeletre és kezelésre van szüksége és az iskolaköteles gyermekeknek legalább egy harmadrésze idült betegségben szenved. PORTORICO, amerikai gyarmati szigeten, terjed az ország nemzeti függetlenségi mozgalma, amelyhez a közszervezetek javarésze csatlakozik. (ČTK) Szófiában október 8-án tárgyalások kezdődtek a Német Demokratikus Köztársaság és a Bolgár Népköztársaság kormányküldöttségei között. (ČTK). — zépkorban indult virágzásnak, s ebből az időből a második világháborúig sok értékes kultúremlék maradt. Ekkor azonban a hosszantartó megszállás szörnyű pusztítást végzett Wroclawban. A városnak mintegy 70 százaléka rommá és hamuvá vált. Bár az építkezés — akár mindenütt Lemiyelországban — erős iramban folyik, mégis ki lehet venni, hogyan festett a város ezelőtt. Néhány negyedben ugyanis bőven látni házcsonkokat, eltakarítatlan romokat, ahol az ember úgy érzi a háború csak tegnap végződött. Belátásra késztett az a körülmeny, hogy a város egymillió lakosából csupán a fele maradt meg, s nekik a kerület anyagi eszközeiből saját munkaerejükkel kell a város újjáépítését végrehajtaniok. (Csupán Varsó felépítéséhez járul hozzá az egész ország) Wroclaw így is jelentős város, öt főiskolájával fontos kulturális és tudományos központ. Keresztül-kasul szeli az Odera s több mint 30 híd szolgál a két part összekötésére. A turista soha sem tudja, melyik parton van tulajdonképpen. Lengyelországban kevés clyan hely van, ahol ne emlékeztetne valami a tragikus német megszállásra. Wroclawban ezt egy elképzelhetetlenül nagy, fedett amfiteátrum képviseli. Ezt a régi római amfiteátrumokra emlékeztető óriási köépítményt a németek építették, s a „század csarnokának" nevezték el, nagygyűlések színhelyéül szolgált s Hitler is beszélt benne. Előtte egy 120 méter magas obeliszket emeltek. A véletlen folytán az amfiteátrum is és az obeliszk is sértetlenül megmaradtak. Az amfiteátrumban esztrádmü-* sorokat és más kulturális programokat rendeznek, az obeliszk pedig elrettentő felkiáltójelként figyelmeztet: soha többé német megszállást, soha többé háborút! POZNAN Wroclawból utunk Poznanba vezetett, s ott töltöttük első éjszakánkat is. Este érkeztünk meg és így aznap már csak arra volt időnk, hogy a szépen kivilágított üzletek kirakatait nézegessük. Poznan Lengyelország legnagyobb kereskedelmi központja, és mint ilyen. Varsó után a leggyorsabban épült újjá. Minden évben itt tartják a már hagyományossá vált nemzetközi vásárokat, amelyen számos ország, közöttük Csehszlovákia is részt vesz. Poznan legrégibb negyedének, az öreg Városnak a főtere, ahol a háború után kő kövön nem maradt, már teljes egészében felépült, és tökéletes mása a réginek. Meseszerűen hatnak a kis házak festői szépségű homlokzataikkal. Sok háznak csak három-, két- vagy egyablakos az utcai frontja. Kérdésünkre, miért van ez így, megtudtuk, hogy íratlan törvény volt a régi időkben, hogy a főtéren a nemeseknek három-, a polgároknak kettő- és a zsidóknak egyablakos utcai lakásra volt joguk. Poznan újjáépített emlékművein kívül, amelyek között a városháza, katedrális, templomai és a könyvtára foglalják el a legkiemelkedőbb helyet (a könyvtár kívülről olyan, minta Louvre egy része), botanikus kertjéről híres. A botanikus kertet végignéztük és valamennyiünknek az volt a véleménye, hogy díszére válhatnék bármelyik világvárosnak. A TENGER Nyolcórai autóbuszút után Gdanszkba érkeztünk, s tüstént a tengerhez siettünk. Bár az éghajlat itt elég hűvös, aznap kedvezett az időjárás és többen, nem törődve a késői időponttal, (este 10 óra volt) megmártottuk magunkat a tengerben. A parton, rajtunk kívül senki sem tartózkodott, s mi leplezetlenül mertük csodálni a beláthatatlan vlzrengeteget. A távolban halászbárkák fényei csillogtak, csöndben hallgattuk a tenger morajlását, gyönyörködve figyeltük, hogyan csapkodják a hullámok a part bársonyos homokját. Felséges látvány a tenger este is. Másnap Gdanszkot és Gdyniát, a ket egymáshoz közelfekvő kikötőt tekintettük meg. Gdanszknak — sokan Danzlg néven emlékeznek rá — sorsdöntő szerepe volt a második világháború kitörésében. Ismeretes, hogy Gdanszkot a versaillesi békeszerződés értelmében szabad városnak és szabad kikötőnek nyilvánították. Hitler legelőször is Gdanszkot csaéblta „birodalmához", önkényesen megszüntetve szabadváros jellegét és jogait. Innen indította meg aztán támadását azon az emlékezetes szeptemberi napon Lengyelország felé. Amikor kis sétahajónkon elindultunk Gdanszkból Hel-szigetre, alsiklottunk egy hosszú keskeny félsziget mel« lett, amely a lengyel szárazföld végződése a Gdanszki-öbölben, egyszerre meghallottuk a hajó kapitányának mély hangját a hangszóróban. Tőlünk jobbra a híres Westerplatte látható, amelyet hét nap és hét éjjel védtek a lengyel hazafiak, megpróbálva feltartóztatni a németek támadását. Bár hősiességük megdöbbentette magukat a németeket is, akik azt hitték, még egy napra sem lesz szükségük, hogy utat nyissanak Lengyelországba és vlllámgyorsasággal elfoglalják, a nemzeti katasztrófa bekövetkezett és ezzel kitört a második világháború. A Gdanszki-öböl látnivalói terelték el figyelmünket erről a szomorú helyről. Egymás mellett horgonyzó hatalmas tízezer tonnás, a világ minden tájáról összesereglett kereskedelmi hajók tömegét csodáltuk. Hiába, „szárazföldi" ország állampolgárait elkápráztatja egy tengeri kikötő forgalma! Csupán 35 percig tart az út villanyvonattal Gdanszkból Gdyniába. Gdynia egészen fiatal kikötöváros, az első világháború után létesült, azelőtt. jelentéktelen halászfalu vojt. Tizenöt évig tartó szorgalmas munka után 1939-ben fejezték be az építését. Hogy munkájuk gyümölcsét a gyűlölt ellenség ne élvezhesse, a háború kitörésekor elsüllyesztették a kikötő bejáratánál a „Gneisenau" nevű német hadihajót és ezzel használhatatlanná tették a kikötőt. Gdynia is. mint a többi lengyel város a háború után a romokból éledt újjá, és ma széles utcáival, modern házsoraival, gyönyörű kikötőiével, tengerészeti iskoláival és főiskolájával ismét a lengyelek büszkesége. Kiss Éva A WROCLAWI KATEDRÁLIS. Tornyait babonából szándékosan nem építették újjá. A múltban a katedrális ugyanis már kétszer tönkre ment és állítólag mind a kétszer, amint a tornyok elkészültek, újabb csapás érte a templomot. Ezúttal a wroclawiak elhatározták, hogy így hagyják (A szerző felvételei) H t A kínai parasztság új, hatalmas mozgalma: Harc a népi kommunákért Ä kínai tömegmozgalmakról Á Kínai Népköztársaság hatszázmilliós népe lelkesen építi a szocialista társadalmat. A marxizmus-leninizmust alkotó módon alkalmazza a történelmileg, társadalmilag és politikailag sajátos kínai viszonyokra. Dolgozóink nagy érdeklődéssel kísérték pl. a munkastílus megjavításáért, a „négy rossz" (veréb, patkány, szúnyog és egér) ellen indított mozgalmakat, a művészetben a különféle iskolák versenyét. Érdekes volt számunkra az államosításnak az államkapitaüsta vegyesvállalatok útja és az utóbbi hónapokban sokat hallunk a népi kommunákról, amelyek teljesen új mederbe terelik a hatalmas kínai mezőgazdaság további fejlődését. Az alábbiakban beszámolunk olvasóinknak a kínai parasztság ezen új vívmányáról, a népi kommunákról. Mielőtt azonban rátérnénk a részletes elemzésre, nem lesz felesleges rámutatni arra, hogy a szocializmus ellenségei ezeket a kínai mozgalmakat gyakran hazug módon úgy igyekeztek magyarázni, hogy azok eltérnek a marxizmus elveitől és megpróbálták szembeállítani azokat más szocíáfista országok konkrét intézkedéseivel. Az ellenség az úgynevezett külön nemzeti út, a nemzeti kommunizmus jelszavával megkísérelte megbontani a szocialista tábort és revizionista eszméket szeretett volna elhinteni. A kínai elvtársak azonban összezúzták e hazugságokat és bebizonyították, hogy a szocializmus építésének kínai útja a marxizmus-leninizmus útja, az úgynevezett nemzeti út pedig nem más, mint revizionizmus. A kínai parasztság útja A Kínai Népköztársaságban minden tíz lakosból nyolc paraszt. Ezért a közel ötszázmillió mezőgazdasági dolgozó sorsa az ország fejlődése szempontjából döntő jelentőségű. A forradalom óta eltelt csaknem egy évtized alatt a földek népe óriási utat tett meg Kínában. Ennek az útnak most értek el harmadik szakaszába, a népi kommunák építésébe. Az első szakaszban a jelszó: azé a föld, aki megműveli — volt. A kínai parasztság évszázados álma vált valóra a forradalom győzelmével, végre földhöz jutott. A következő lépés a mezőgazdaság kollektivizálása volt, amelyet hallatlanul rövid idő alatt, 1955-ig lényegében befejeztek. Azóta a termelés növelésére, a magasabb típusú kollektivizáció elérésére és a falusi népnevelő munkára fordította a párt és a kormány a fő hangsúlyt. Különösen a munkastílus javításáért 1957-ben megindított mozgalmat kell kiemelni, amely előkészítette a talajt a következő lépésre, a népi kommunák megalakítására. E mozgalom szívós meggyőzéssel, a.volt földesurak, a falusi gazdagok és az ellenforradalmárok bomlasztó tevékenysége elleni határozott harcban valóban hozzájárult a munkastílus megjavításához és a parasztság eszmei tisztánlátásához, a szövetkezetek megszilárdításához. Miért a népi kommunákat választották Ä Kínai Népköztársaság hétszázezer szövetkezete harcot kezdett a párt által indított egyik nagy feladat megvalósításáért: a termelés fokozásáért. Az idei rekordtermés, a fantasztikusnak tűnő termésátlagok nem születtek a sempniből. Az elmúlt télen és tavasszal jóformán százmilliók dolgoztak az öntözőcsatornák építésénél, ami a termés megsokszorozásának egyik eszköze. Kiváló eredmények születtek, de felszínre törtek a fogyatékosságok is. Egy-egy szövetkezet se anyagilag, se munkaerővel nem bírta a maradandó öntözőcsatorna-hálózat kiépítését és gyakran az egymással határos szövetkezetek egymás között sem tudtak megegyezni a vízellátásban, a közös villanyerőmű, az út építésében stb. Sokszor egymásra voltak utalva a szomszédos kollektívák, ami akaratlanul is felvetette az egyesülés gondolatát. A másik döntő szempont: Kína gyors iparosítása megkövetelte a kisés középüzemek, bányák, vasolvasztók tömeges építését. Enélkül megvalósíthatatlan az ország rövid néhány év alatti ipari nagyhatalommá változtatása, ami a dolgozók életszínvonalának és az ország további fejlődésének alapfeltétele. A szövetkezetek területén levő vas, szén stb, lelőhelyek feltárására nem elég erős egy-egy szövetkezet. Ehhez a munkaerők összevonása, magasabb típusú gazdasági szervezettség kell, amelyekre kiválóan alkalmasak a népi kommunák. Szemléltető példaként megemlítjük a Cshaojing kommunát a Sang-csengi járásban (He-nan tartomány), ahol a gazdag ásványi kincsek ellenére a szövetkezetek alig tudtak segíteni az iparosítás nagy feladatában. Mikor megalakult a közel húszezer tagot számláló népi kommuna, tíz napon belül közel 4500 kis vasolvasztót, gépműhelyt, műtrágya- és cementgyár építését kezdték meg, amelyek úgyszólván heteken belül megkezdték a termelést. A következő szempont, amely felvetette a népi kommunák szervezésének szükségességét, a kulturális és szociális fejlődés távlatai, hiszen az iskolák, főiskolák, színházak, üdülök, kórházak építését csak ilyen nagyarányú összefogás teszi lehetővé. A jelenlegi helyzet A fent vázolt indokok spontán módon létrehozták Kína különböző részein az első kommunákat. Ez év elején a szórványosan egyesülő szövetkezetek szeptemberben és októberben tömegmozgalommá szélesedtek és a legutóbbi jelentések szerint már több mint tíz tartományban lényegében befejeződött a szövetkezetek népi kommunákba tömörülése s gyors ütemben folyik az egyesülés az ország többi részein is. A tömegek kezdeményezésére Kína Kommunista Pártja jóváhagyta a kommunák szervezését és a mozgalom élére állt, segítij támogatja kibontakozásukban és tanácsaival a helyes mederbe tereli a népi kommunákat. Hangsúlyozza a szigorú önkéntesség elvét, figyelmeztet arra, hogy a helyi adottságoknak megfelelően fokozatosan kpll megvalósítani szervezésüket és 'csak ott kell egyesíteni a szövetkezeteket, ahol erre megérett a, helyzet. Mik is azok a népi kommunák Több falu, esetleg egy egész járás szövetkezeteinek egyesülését nevezik népi kommunáknak. Ez az egyesülés azonban nemcsak a tagok egyesülését és a földterület összeadását jelenti. A népi kommunák magasabb típusai a társadalmasításnak, s lépcsőfokot jelentenek a kollektív tulajdontól a társadalmi tulajdon felé. A népi kommunáknak még nincsenek alapszabályai. Mindegyik maga tapossa az utat, egymás tapasztalatain okulva. így tehát nem is egységesek intézkedéseik, elveik. A fontosabb közös vonásaik azonban lényegében megegyeznek: 1. A kommunák még jobban kidomborítják a szocializmus közös jellegét. Közös éttermeket, mosődákat, napközi ertthonokat, varrodákat szerveznek, amelyek óriási mennyiségű női munkaerőt szabadítanak fel a termelő munkára. A Sü-svej-i járásban eddig 62 ezer nő főzött otthon, most 1554 éttermet szerveztek, ahol alig 6882 nő dolgozik, tehát 55 ezer női munkaerő szabadult fel. Az ételek ízesek, mindenki annyit eszik, amenyit bír, és előző nap a többféle étel közül választhat, tehát érvényesülnek az egyéni kívánságok is. 2. Egyes kommunákban a tagság lemondott a háztáji földekről, háziállatokról, gyümölcsösökről is. Ez természetesen nem kötelező, de a kollektív vagyonról a társadalmi tulajdon, tehát egy magasabb fejlettségi fok felé mutat. 3. A népi kommuna egyesíti, a mezőgazdaság. ipar, kereskedelem, közoktatás és honvédelem (milícia) egységeit és ezzel túlnő a szövetkezet gazdasági szervezeteinek keretein. Ezért szükségtelenné válnak a járások közigazgatási szervei (a mi nemzeti bizottságainkhoz hasonló szervek), a kommuna vezetősége intézheti a járás valamennyi ügyét, hiszen a kommunáknak az egész járás lakossága tagja. Ez lehetgvé teszi a gyors és bürokráciamentés intézkedéseket. A teljes egyesülést azonban majd csak az alkotmányban eszközölt 1 módosítások szentesítik. 1 4. A legérdekesebb probléma a kommunákbán a munka jutalmazása. Ezt mindenütt alaposan megvitatják és különféle módszerekkel kísérleteznek. Van olyan hely, ahol a tagokat, akár az ipari munkásokat, pénzzel fizetik ki. A legtöbb helyen azon-* £jj SZÚ é * 1058. október *