Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-08 / 279. szám, szerda

Technikai fejlődésünk fontos állomása Hazánk és iparunk történetében nagy jelentőségű volt 1957. október 8-a, amikor szovjet szakértők jelenlétében Režben, Prága mellett üzembe helyezték a Magfizikai intézet kísérleti reaktorát. Ezzel tudományos dolgozóink a Szovjetunió támogatásával olyan berendezést kaptak, mely jelentős segítség lesz tudományunk és nemzetgazdaságunk számára, E kísérleti reaktor elkészülte után iparunk azonnal hozzálátott az ?lső csehszlovák atomerőmű építésének előkészületeihez. Részünkre különösen örvendetes az a tény, hogy ez az atomerőmű Szlovákiában épül, köztársaságunknak abban a részében, mely a burzsoá uralom idején oly mostoha elbánásban részesült. Tudjuk, hogy Szlovákia amúgyis gyenge iparát 1918 után több helyen leszerelték és ezt az országrészt kizárólag mezőgazdasági termelésre szánták. Ma merőben más a helyzet. Szlovákia a cseh munkásosztály részéről minden lehető segítséget megkap. Oly hatalmas ipartelepek épülnek Szlovákiában, mint például a žiari alumíniumkohó, melyekről azelőtt még álmodni sem mertünk volna. Az első 1954-ben üzembe helyezett szovjet atomerőmű teljesítménye 5000 kW. Ezt követi egy immár 600 ezer kW teljesítményű mű építése, amelynek első agregátját nemrégen üzembe is helyezték. Ugyanakkor a Szovjetunió további atomerőműveket épít, melyeknek egy-egy reaktora 150 ezer —210 ezer kW teljesítményűek lesznek. Ismeretes, hogy a mi első erőmüvünk is megközelíti ezt a kapacitást, vagyis vetekedni fog a Szovjetunióban, Angliában és USÄ-ban üzemben levő atomvillanytelepekkel. Tehát hazánkban mindjárt ilyen nagy teljesítményű atomerőművet építünk anélkül, hogy előbb — mint a többi államban — kisebb művekkel kísérleteznénk. Erre nekünk nincs szükségünk, mert a Szovjetuniótól ez irányban mindennemű szaktanácsot megkapunk. Távlati terveink szerint valószínűleg már 1970-ben hazánkban az atomerőművek a fokozott energiafogyasztás és a mai fogyasztás közötti többlet-különbséget fedezni fogják. Mindezt a nagyarányú fejlődést elsősorban a Szovjetunió önzetlen baráti segítségének köszönhetjük, mely lehetővé tette munkásainknak, technikusainknak, mérnökeinknek és tudósainknak ilyen rövid idő alatt tudományunk és iparunk szolgálatába állítani a technika eddig legmagasabb fokának — az atomerő-technikának sokoldalú és nagyarányú felhasználását. g-lc Skoda-kocsik gyülekezője Sjj (v.) A Mladá Boleslav-i autori gyár fennállásának 60. és az E üzemi Škoda védjegy létezéséE nek 100. évfordulója alkalmáéi bői automobil célversenyt renE dez. A versenyen részt vehet E minden Škoda jelzésű gépkocsi E tulajdonosa, vezetője vagy E bérlője a kocsi típusára, gyárE tási évére való tekintet nélE kul. A Škoda kocsik gyülekeS zője Mladá Boleslavban októE ber 12-én lesz. MI A CÉL? A gyülekező célja, hogy a Škoda gépkocsik tulajdonosait és vezetőit megismertesse a legújabb típusok gyártásának módjával, a kocsijaikat készítő dolgozók munkájával, életével. Másrészt az akció azt a célt szolgálja, hogy az autógyár dolgozói és a célverseny résztvevői közös beszélgetéseken, vitákban kicseréljék tapasztalataikat az üzem gyártmányairól, hogy a gépkocsivezetők elmondják a szerelőknek, a technikusoknak, mit észleltek a kocsikon, hogyan szolgálnak nekik, mik a javaslataik. A ŠKODA KOCSIK SZEMLÉJE A gyülekezés egyik fénypontja a résztvevő kocsik szemléje lesz, amelyen felvonulnak a Skoda-gyár készítette összes autótípusok. Feltehető — amennyiben ezen kocsik tulajdonosai is beneveznek a gyülekezőre —, hogy a Laurin és Klement kocsiktól, a Škoda Monte Carlo, a Skoda Rapid, Superb, Favorit, Populár, a 4R-es, 6 R-es, 430-as és megannyi más kocsifajták elvonulnak a Mladá Boleslav-i autópályán. Ezt a szemlét vasárnap, október 12-én 14,30 órakor tartják meg. A VERSENYFELTÉTELEK Legkésőbb 1958. október 8-ig kel) beküldeni a nevezéseket a következő címre: Okresní automotoklub, Mlada Boleslav (telefón 2044). Az autóklub ellenőrző szelvényt küld a résztvevőnek, amelyet legalább öt közbenesö állomáson láttamoztatni kell. A start október 9-től, 15 órától érvényes. A célellenőrzést Mladá Boleslavban 12-én 7—10 óra között tartják. Az ellenőrzést a Sväzarm, a közbiztonsági szervek és a nemzeti bizottságok végezhetik. A legalább öt helyen ellenőrzött szelvénnyel befutott résztvevők között az elsőséget a megtett táv, idő, a közlekedési előírások betartása dönti el. A célverseny befejezése után 12-én 10 órakor megrendezik a gépkocsivezetők és az autógyáriak beszélgetését. A közös ebéd után, amelyet a gyár vezetősége rendez, lesz a felvonulás. Jó felkészülés — fél siker „Gömörország'' kelios közepében a Gömüri Érchegység egyik eldugott völgyében fekszik N'agyázabos község A falu mint valami óriás markában, úg.v szorul össze a Javorlnka. a Nagy Kakas és d Stolica hegyek fenyvesekkel borított ormai között. Bárhová is nézel, mindenütt magas bércek takarják el a láthatárt. Még az ottani papírgyár magas kéménye is szinte eltörpül a gyárat körülvevő hegyek között. A völgy közepén szelíden csörgedez a kristálytiszta vizű Csetneki patak, mely a papírgyár közelében kanyart vesz. hogy a gyárba betérve jéghideg vizével megitassa a katlanokat, a hűtőket. Majd tovafutva csöndesen elhalad a partizánok sírhantjai mellett, akik a Szlovák Nemzeti Felkelés leverése után Gömör hegyes-völgyes vidékén vesztették életüket a fasiszták elleni ádáz harcokban. Jegorov és Necsaszov partizánparancsnokok csapataiban küzdött az itteni papírgyár számos öntudatos munkása. Közülük húszan áldozták fel legdrágább kincsüket, életüket népünk szabadságáért. Tizennégy év múlt el azóta, hogy a papírgyár munkásai visszacserélték fegyverüket gépekkel és a munka frontján küzdenek tovább népünk jólétéért. Termékeikkel naponta találkozunk, amikor kézbe vesszük az újságokat vagy füzeteket, amelyekkel a nagyszabosi papírgyár látja el egész Szlovákiát. 170 méter 120 cm széles újságpapírt gyártanak itt percenként, amely mennyiség nemcsak Szlovákia szükségletét fedezi, hanem jut belőle külföldi megrendelőknek is. Mennek innen ugyanis újságpapírszéllítményok Brazíliába, Argentínába, Franciaországba, Svájcba, Indiába és még sok más távoli országba. Ebbe a papírgyárba látogattunk el nemrég, hogy lássuk, hogyan teljesítik a párt Központi Bizottságának határozatát a termelés hatékonyságának ellenőrzésére vonatkozólag. * * * • A pártszervezet, a CSISZ és a szakszervezet aktív meggyőző munkája eredményeként egymás után érkeztek be a munkások javaslatai műszaki-szervezési intézkedések megvalósítására, amelyek már az idei terv időelőtti teljesítését és túlszárnyalását is célozzák. Ennek az aktív kezdeményezésnek alapján a gyárban még ez idén 20 műszaki szervezési intézkedést valósítanak meg, ami még ebben az esztendőben 955 000 korona megtakarítást jelent. Az alulról jövő javaslatok tehát részben már feltárták azokat a tartalékokat, amelyek a jövő évi terv előkészítésénél számba vehetők. A munkások javaslatai alapján sikerült például felemelni a minisztérium által a jövő évi tervre megszabott irányszámot és ennek alapján jövőre a nagyszabosi papírgyár munkásai 120 vagon papírral gyártanak többet, mint amennyit az eredeti terv megszab. A jövő évi nyerstermelési terv az ideihez viszonyítva a gyár dolgozói javaslatának aiapján tehát 11,19 százalékkal, a munkatermelékenység terve pedig 12,15 százalékkal növekszik — míg az önköltség 1,75 százalékkal csökken. I A papírgyár munkásai és műszaki dolgozói csakis úgy tudták ezeket a tartalékokat feltárni, hogy alaposan foglalkoztak az Idei terv teljeI sítésével, hiányosságaival és a termelés jobb megszervezése érdekében egész sor intézkedést foganatosítottak. A jövő évi terv előkészítésébe bekapcsolták az üzem valamennyi dolgozóját, nyilvános pártgyűléseken ismertették a gyár gazdasági eredményeit és távlati tervét. A gyűlésen mélyrehatóan foglalkoztak a termelés hatékonyságának kérdésével is. Néhány nappal ezelőtt még 1,450 000 koronát tett ki az az összeg, artielyet a gyárnak ez év végéig a termelési költségeken meg kellett takarítania. Az értekezlet után azonban napról napra változott ez az összeg. A minap a gyár áramelosztó-részlege az év végéig 250 000 korona megtakarítás lehetőségét jelentette be. Ezt az áramfogyasztás kilowattmaximumának csökkentésével akarja elérni. De ez csak egy üzemrészleg. Ezekben a napokban a hatékonyság növelése tekintetében a többi üzemrészleg hasonló hozzájárulása várható. Ondrej Levrinc, az igazgatóhelyettes és Ján Polomskij, az egykori partizán, ma az üzem főtervezője, így nyilatkoznak az eddigi ellenőrzés eredményéről. — Már három hete a hatékonyság kérdésével foglalkozunk. Naponta számítgatunk, tervezünk és tanácskozunk a munkásokkal, mesterekkel, hogy a jövő évi tervet minél jobban előkészítsük. Például dolgozóink javasolták. hogy jövőre kazánjainkban ne északcsehországi barnaszénnel, hanem handlovai szénnel tüzeljünk. Ez egyrészt műszakilag megfelelőbb számunkra és a szállítási költségeken 1 500 000 koronát takarítunk meg, nem is beszélve a vagonok gazdaságosabb kihasználásáról. Hasonló javaslat van még egy szénraktár felépítésére is, mivel gyárunk átlagosan 4000 tonna szenet raktároz és a szabad ég alatt a darabos szén romlik, porlódik, - mondják egymást kiegészítve Polomský és Levrinc elvtársak. — Megvalósítják jövőre az összes javaslatokat, amelyet a gyár dolgozói beadtak? — Sajnos nem — válaszolja Levrinc elvtárs. - Például a gépek generáljavítására és a beruházási építkezésekre nem találtunk üzemet, amely rendelésünket végrehajtaná. Ez nagyban hátráltat munkánkban és csökkenti a gyár termelőképességét. A Magasépítészeti Vállalat például elutasította egy új kazán felépítésére vonatkozó szerződés megkötését és most erről a tervezett építkezésről sem tudni, mikor lesz készen. Vannak még tehát nehézségek a nagyszabosi papírgyárban. Hisz éppen az említett műszaki okok miatt 59 javaslat maradt papíron, amelyeket a gyáron kívüli okokból nem tudnak megvalósítani. Nincs kihasználva például a füzetpapírgyártó üzemrészleg kapacitása, mert csak 2S00 tonnára van megrendelés, habár ez az üzemrészleg 3000 tonnát is termelhetne. A nehézségek ellenére is elmondhatjuk, hogy a nagyszabosi papírgyárban jól halad a jövő évi terv előkészítése. És ez azért van így, mert a pártszervezet helyesen irányítja a dolgozókat és ellenőrzi a termelés menetét. Ez a munka megmutatkozik az üzem valamennyi részlegén és a szocialista munkaversenyben is. A nemes vetélkedésben a papírgyár dolgozói szívvel-lélekkel arra törekszenek, hogy az idei tervfeladatokkal még határidő előtt megbirkózzanak. Erre tettek kollektív kötelezettségvállalást is, amelyben a Nagy Október 41. évfordulója tiszteletére megfogadták, hogy az év végéig az idei terven felül még 40 vagon papírt termelnek 1400 00Ó korona értékben. Benéztünk egynéhány percre Ondrej Prtko gépmesterhez, aki már nyolc éve dolgozik az l-es számú füzetpapírgyártö gépnél. Ondrej Prtkot és társát, Matej Levrinc gépmestert már többször kitüntették kiváló munkájukért, mivel mindketten átlagosan 110—115 százalékra teljesítik tervüket. Mint régi vetélytársak versenyeznek egymással, mégis nehéz megmondani, ki jobb a másiknál. Igaz, az utolsó hónapban Prtkót kiértékelték mint a legjobb gépmestert, de ez még nem jelent végleges elsőséget. Amikor a hatékonyság kérdéséről volt szó, Prtkó elvtárs mester- és párttag társainak többször beszélt a párt Központi Bizottsága határozatáról és az üzem problémáiról. Érdemes is volt ezzel foglalkozni, mert utána mindkét gépnél Vz—1 százalékkal növelték a gép teljesítményét. Amikor e kiváló munkásoktól: Székely János gépkezelőhelyettestől, Prtko elvtárstól és Matej Levrinc gépmestertől megkérdeztem, mit gondolnak a jövő évi tervről, mindnyájan egy véleményen voltak. — A jó felkészülés fél sikert jelent. Mi pedig jól felkészültünk és azt hisszük, hogy az az eredmény, amit ez a felkészülés hoz, megéri a fáradságot. Horváth Sándor A Szovjetunió iskolarendszerének időszerű kérdései Az elmúlt hónap végén lapunkban röviden ismertettük N. Sz. Hruscsov elvtársnak a moszkvai Pravda szeptember 21-i számában közölt megjegyzéseit a szovjet iskolaügy jelenlegi legfontosabb problémáiról. Hruscsov elvtárs ebben a memorandumban, amelynek tö gondolatait és javaslatait jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságának Elnöksége, főleg azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy meg kell szilárdítani az iskola kapcsolatát a gyakorlati élettel és tovább kell fejleszteni a népművelés szovjet rendszerét. Tekintettel arra, hogy az iskolaügy problémái nálunk is rendkívül fontosak, amit igazol az is, hogy pártunk XI. kongresszusa oly nagy figyelmet fordított rájuk, feltétlenlll szükségesnek mutatkozik megismerkedni a szovjet iskolaügy terén javasolt új intézkedésekkel. Sok mindenben okulhatunk, sok mindent tökéletesíthetünk nálunk, ha a Szovjetunióbeli tapasztalatokat ésszerűen és megfontoltan alkalmazzuk a mi viszonyainkra, mert nálunk ls döntő probléma az, hogy az iskola közelebb kerüljön a termeléshez, az élethez. Ezért igyekszUnk olvasóinkat tájékoztatni ezen értékes és érdekes dokumentum lényegéről. A

Szovjetunió fennállásának negyven esztendeje alatt az iskolaügy is hétmérföldes léptekkel fejlődött. Néhány számadat ennek bizonyítására. Míg 1914-ben Oroszországban nem egészen tízmillió gyerek tanult az elemi és középiskolákban, addig az 1957—1958-as iskolai évben ez a'szám elérte a 28,7 milliót. Emellett még majdnem kétmillió felnőtt ember is tanult ezen a fokon. A középiskolák magasabb osztályaiban tanulók száma ez idő alatt megnegyvenszereződött. öriási eredmények születtek az azelőtt elmaradott perem-területeken is, ahonnan a szovjet rendszer kiszorította az analfabetizmust. A forradalom előtti Oroszországban a műszaki irányzatú középiskolákon, valamint a főiskolákon összesen 182 ezer hallgató tanult. Ma több mint 4 millió. Nem csoda tehát, hogy a Szovjetunió majdnem hétmillió főiskolai és középiskolai végzettségű szakemberrel rendelkezik, akik a gazdaság, a tudomány és az egész szovjet valóság minden egyes szakaszán szinte elképesztő eredményeket mutatnak fel. A szovjet szakemberek világraszóló sikerei még a legádázabb ellenséget is kényszerű elismerésre késztetik, sőt megdöbbentik. Hruscsov elvtárs mind ennek ellenére megjegyzéseiben határozottan hangsúlyozza, hogy nem lehet megelégedni az adott közép- és főiskolai rendszerrel, az iskolaügy szervezetével. Ezt a sokat vitatott kérdést feltétlenül meg kell oldani, hiszen a tudomány korszerű vívmányainak, a legújabb technikának teljesmérvü felhasználása nélkül a népgazdaság további sikeres fellendítése lehetetlen. „Közép- és főiskolánk legnagyobb, alapvető hibája - mondja Hruscsov elvtárs - elszakítottsága az élettől." Az általános műveltséget nyújtó iskolának az a fogyatékossága, hogy sok mindenben igazodik a forradalom előtti gimnáziumhoz. Talán nem is kell külön kiemelnünk, hogy nálunk ebben a vonatkozásban hasonló a helyzet. Miben nyilvánul ez meg ? Abban, hogy a középiskola sok elvont tudással terheli meg hallgatóit. A cél ugyanis az volt, hogy az érettségi letétele után a diák folytassa tanulmányait a főiskolán. A Szovjetunióban ma lényegében az a cél, hogy az egész ifjúság kijárja a tíziéves középiskolát. És éppen ezen a ponton jelentkeznek a bajok. Hiszen mindenki nem kerülhet a főiskolára. így például 1954-től 1957-ig a középiskolának több mint 2,5 millió végzettje nem iratkozhatott be magasabb fokra. A középiskola ezeket a fiatalokat nem készítette fel megfelelő módon a gyakorlatban, a termelésben végzendő munkára. Nem csoda, hogy a fiatalok és a szülők közül sokan elégedetlenül tekintenek erre a helyzetre. Kétségtelen, hogy ezen változtatni kell annál is inkább, mivel számos középiskolát végzett fiatal ember éppen az oktatás jelenlegi beállítottsága folytán úgy véli, hogy érvényesülésének csupán egy útja van: bejutni a főiskolára. Hruscsov elvtárs rámutat arra, hogy az érettségizettek egy része nem megy szívesen dolgozni a termelésbe, sőt ezt a szükségszerűséget sértőnek tartja. Ehhez hozzájárul az is, hogy a családi nevelés is gyakran helytelen vágányon fut. A gyereket azzal ijesztgetik, ha nem fog jól tanulni, nem lesz kiváló előmenetele, nem jut el a főiskolára, hanem egyszerű munkás lesz belőle. A szülők nem egy esetben protekció igénybevételétől sem riadnak vissza. A fizikai munka így a gyerekek szemében „madárIjesztővé" válik és ez sértő a szocialista társadalom dolgozóira. Hiszen ennek a társadalomnak legnagyobb értéke éppen a produktív munka, az anyagi javak egyedüli létrehozója. H

ogyan lehet megszüntetni az iskolaügy ezen hiányosságait? — teszi fel a kérdést a memorandum. És a válasz a következő: Mélyrehatóan át kell szervezni az új nemzedék iskolai oktatását. A fiatalokat fel kell készíteni az életre, a hasznos munkára, a kommunista társadalom építésében való részvételre, mély tiszteletet kell benne ébreszteni a szocialista társadalom alapvető elvei iránt. Ez az iskola legfontosabb feladata. És melyek azok a gyakorlati intézkedések, amelyek útján ez megvalósítható? Hruscsov elvtárs így válaszolja meg a felvetett kérdést: „Nézetem szerint az iskola hét-nyolc osztályának elvégzése után minden egyes tanulónak kivétel nélkül részt kellene vennie a társadalmilag hasznos munkában az üzemekben, kolhozokban stb." A középiskolai oktatás ezen javaslat értelmében két szakaszból állna. Az első szakasz a hét vagy nyolcéves iskolakötelezettség. A tanulók ezen a fokon elsajátítanák az alapvető tudományos ismereteket, politechnikai nevelésben részesülnének, felkészítenék őket a gyakorlati munkára fizikailag is s ugyanakkor a kommunista erkölcs szellemében nevelnék őket, annak állandó szem előtt tartásával, hogy túl ne terheljék őket. Gondolni kellene továbbá arra is, hogy a lányokat megtanítsák például a varrásra, főzésre is. A középiskolai tanulmányok második szakaszának többféle formája között kell választani. Szó lehet például arról, hogy az iskola hét-nyolc osztályának elvégzése után a tanulók szakmai kiképzésben részesülnének. Konkréten a városok, munkás-települések fiataljai üzemi tanonciskolákban folytatnák tanulmányaikat, szoros kapcsolatban a gyakorlati munkával. A falusi ifjúság pedig az agro-, zootechnika és más mezőgazdasági szakágazatok vonalán folytatná tanulmányait, természetesen ebben az esetben is párhuzamosan manuális munkát végezne. A kérdés megoldásának egy másik módja az, hogy a középiskolai oktatás első, nyolcesztendős szakasza után minden egyes fiatal ember, lány és fiú egyaránt a termelésbe menne dolgozni. Ez annyit jelent, hogy évehte 2—3,5 millió tanulót kellene elhelyezni a munka különféle ágazataiban, 40 százalékukat a városokban, a többit pedig a . falvakon. Ez óriási feladat és tegyük • hozzá: az állam szempontjából rendI kívül fontos. Természetesen a ter| melésbe kerülő fiataloknak meg kell ' adni azt a lehetőséget, hogy külön! féle formában kellő szakképzettségre i tegyenek szert. így például megvalőI sítható ez különféle rövidebb ideig tartó tanfolyamok, egy-kétéves különleges szakiskolák útján. Hruscsov elvtárs ezzel kapcsolatban rámutat arra, esetleg célszerű lesz, ha az ifjúságnak az a része folytatja tanulmányait az előbb említett módon a kötelező nyolcéves iskolalátogatás után, amely ez iránt érdeklődést tanúsít és megfelel a követelményeknek. A tervezet értelmében a falusi fiatalok szakmai továbbképzését úgy oldanák meg, hogy a nyolcéves iskolák nagy szovhozok, gépállomások mellett egy, illetve félesztendős szaktanfolyamokat szerveznének. A középiskolai oktatás második szakaszában a fiatalok normális munkájuk mellett tanulnának, kihasználva elsősorban az esti iskolák rendszerét és a távtanulás formáit. Az esti iskoláknak természetesen olyan irányú munkásságot kell kifejteniök hogy a tanulókat ne csupán a főiskolai követelmények szem előtt tartásával neveljék és oktassák, mert a hallgatóknak nagy része - tömegénél fogva - nem juthat el főiskolára. Vagyis a tanulók az esti iskolákban és a távtanulás formáiban nem csupán középiskolai végzettséget érnek el, hanem ezenkívül elmélyítik szakképzettségüket, jobb munkásokká, kolhoz-dolgozókká stb. válnának Hruscsov elvtárs összefoglalásként újra aláhúzza, hogy a Szovjetunióban ezen túl is mindenkinek lehetősége nyílik elsajátítani az eddigi tízéves iskola anyagát, középiskola: végzettségre szert tenni, de nem a mai, az élettől elszigetelt iskola közvetítésével, hanem az esti iskolák és a távtanulás útján. Ezen iskolák hálózatát lényegesen kiterjesztik A fiatal emberek tehát, ha ennek szükségét érzik, elérhetik a középiskolai végzettséget és ugyanakkor a (Folytatás a 6. oldalon) ÜJ SZQ 5 * 1958. ok'vber 8.