Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-07 / 278. szám, kedd

Kiváló szövetkezet a bacsák egykori hazájában Malatin tulajdonképpen három kisebb településből tevődik össze és a mikulási járás legjobb szövet­kezetei közé tartozik. Ez a táj, Liptó vidéke a múlt­ban elsősorban a szűknadrágos bacsáiról volt neve­zetes. A fényképekről persze nem tűnt kl, mily szegénység, nyomor uralkodott a juhpásztorok fából összetákolt lakásaiban. A kézművességen kívlil sem­miféle ipar, a földművelésen és az erdőmunkán túl semminemű munkalehetőség nem állt az itt lakók rendelkezésére. Ezért nem csoda, ha a családok százai vándoroltak ki Amerikába, Franciaországba, hogy munkaerejük eladásával úgy ahogy biztosítsák családjuk szűkös megélhetését. MINT AZ IMÉNT mondottuk, jelen­leg egészen más a helyzet a faluban és egész Liptó vidékén. Az iparosítás programjának érvényesülésével több új gyár nyújt munkalehetőséget a becsületes megélhetéshez. A földeken pedig a legtöbb községben nagyüzemi szövetkezeti gazdálkodás folyik, mely egyben megváltoztatta az emberek gazdasági és kulturális életét. A köz­ségek közül azonban Malatin érte el a legnagyobb fejlődést. Ma már ebben a faluban több mint 1500 hektáron jól megszervezett, jö­vedelmező közös gazdálkodás folyik. Azért mondjuk, hogy jövedelmező, mert a munkaegység értéke 35 koro­nát tesz ki, amit a szövetkezet tag­jai a növénytermelés eredményeinek és fejlett állattenyésztésüknek kö­szönhetnek. Mindenesetre kitartó, becsületes munka nélkül itt sem lehetett volna oly gyümölcsöző a közös munka. A szövetkezet tagjai nem ijedtek meg a kezdeti nehézségektől és min­den tudásukat, erejüket a szövetke­zet gazdálkodásának felvirágoztatá­sára fordították. A szorgalom és a közös erőfeszítés meghozták a várt eredményt. Ennek köszönhetik a fa­lubeliek, hogy jó hírnevük a járás határain túl is ismeretes. Lássuk csak közelebbről, hogyan építették ki szö­vetkezetüket? NEM VOLT KÖNNYŰ vállalkozás itt sem a szövetkezet megszervezése. Azonban még nehezebb feladatnak bizonyult a gazdálkodás elindítása. Mint ismeretes, a Magas-Tátra kör­nyékén igen zord, csapadékos és vál­tozékony az időjárás, mely sokszor beleszólt és most is befolyásolja a mezőgazdasági munkákat. A talajelő­készítéstől kezdve a betakarításig roppant nagy erőfeszítéseket kell a szövetkezeteseknek tenniök, hogy idejében biztosíthassák és betakarít­hassák termésüket. .NáQy baj az is, hogy ezen a vidéken a növények ve­getációs ideje csaknem két hónappal rövidebb, mint Dél-Szlovákiában. Ez a tény már magában is jobb munka­szervezésre ösztönzi a malatíni szö­vetkezeteseket. Például déli járá­sainkban mostanában még javában folyik a kukoricatörés, vetés, és az időjárással sincsenek bajok. Ellenben Liptóban már kora reggel erős talaj­menti fagyok, havasesők és hideg szelek befolyásolják a munkákat. Ennek ellenére Malatinban minden munkát idejében elvégeztek, sőt a tavaszlak alá szükséges mélyszántás­sal sem maradtak el. Amikor a ter­mésbetakarltás után a gabonatermést latolgatták, rájöttek, hogy átlag 20 mázsa termett hektáronként. Zsoldos elvtárs agronómus hozzátette: — A múlt években még szebbek voltak a hektárhozamok és az ala­csonyabb eredményt a kedvezőtlen időjárás, a szárazság idézte elő. Ez idén azonban úgy igyekszünk, hogy behozzuk a lemaradást. Földjeinket elláttuk bőségesen istállőtrágyával, sőt több mütrágyafajtát is alkalmaz­tunk. AZ AGRONÖMUS, úgy látszik, el­hallgatta a legfontosabbat, azt, hogy ez idén a szövetkezet saját tőzegle­lőhelyének kihasználásával is gazda­gította a talaj humusztartalmát, melyben ez a vidék különösen sze­gény. A humusztartalom és a talaj táperejének növelése nem nehéz kér­dés Malatinban, mivel határában igen gazdag tőzeglelőhelyekre bukkantak. Csak természetes, hogy a szövetke­zet felhasználja ezt a rendkívül jó lehetőséget. A növénytermelés egyik jellegze­tessége és egyúttal büszkesége a szövetkezetnek. A zöld tömegtakar­mányok termesztésére nagy súlyt fektetnek. Ez idén is 20 hektár tej­érésű kukoricája volt az EFSZ-nek. Ebből 16 ezer mázsa kiváló minőségű nedvdústakármánnyal gazdagították ® Néhány szó a gyümölcsfa-ültetésről A gyümölcsellátás problémája ** ismert, sőt nagyon is közis­mert, s annak ellenére, hogy mező­gazdasági jellegű, elsősorban nem a falut, de a várost érinti. Falun akárhogy is, de lehet gyümölcsöt szerezni, még ha a szokottnál jóval rosszabb is a termés, de városon ez gyakran kérdés még akkor is, amikor a szokottnál több termett. Az idén azonban a városokban sem panaszkodhatnak, mert van gyü­mölcs. De ha most van, ez még nem lehet lezárt ügy a jövőre néz­ve. Köztársaságunkban úgyszólván évente rendszeres a gyümölcshiány, aminek okát ha keressük, előttünk áll: egyszerűen kevés a gyümölcsfa. Az 1938 előtti években Csehszlová­kia 17 országból importált gyümöl­csöt meglehetősen alacsony áron és egyéb előnyös kereskedelmi feltéte­lek mellett. Ennek következtében mindenekelőtt erősen megcsappant a gyümölcsfajták belpiaci ára. Az eredmény végül is az lett, hogy az országban elhanyagolták a gyümölcs­termesztést. Lényeges változás még a háború utáni években sem következett be s csak az 1953-as kormányhatározat­nak köszönhető, hogy az EFSZ-ek, az állami gazdaságok s egyéni föld­művesek kisebb-nagyobb gyümölcsö­söket létesítettek s a már meglé­vőket fokozottabb karbantartásban részesítették. Hogy mindez azonban még messze­menően ,nem kielégítő, azt láthattuk az elmúlt években. Ugyanis a gyü­mölcsfák túlnyomó többsége apró, néhány fából álló ültetvényeken osz­lik meg. A nagyobb ültetvények, gyü­mölcsösök száma kevés. A gyümölcs­fák azonban a nagyobb ültetvényeken sem hoznak megfelelő termést, amit a hiányos faápolás okoz. Egyre szük­ségesebb tehát, hogy a jövőben, sőt már az idén is megoldó szándékkal foglalkozzunk a gyümölcsellátás kér­désével. Akik nagyobb mennyiségben ter­mesztenek gyümölcsöt, tudják, hogy annak milyen jelentősége és előnye van. Ha csak a felvásárlási feltétele­ket vesszük is figyelembe, azok rend­kívül előnyösek azok számára, akik szerződést kötöttek az állami felvá­sárlási szervekkel. A kedvezmény lé­nyege nemcsak pénzbeli jutalmazás a szerződésben megállapított meny­nyiségen felül beadott gyümölcs után, hanem többek közt az is, hogy kevésbé jő minőségű gyümölcsöt is felvásárolnak, mely még eladásra vagy ipari feldolgozásra alkalmas, így a szerződött termelőknek nincse­nek különösebb nehézségek teljes termésük eladását illetőleg sem. A pénzbeli jutalom pedig az átvételi árnak az EFSZ-ek esetében 80 száza­lék, a magántermelőknél 70 százalék is lehet, a szerződésen felül beadott gyümölcs ára szerint, ha a kötele­zően beszolgáltatott gyümölcs 100 kg után kapott ára több mint 230 koro­na. A gyümölcsellátásban fontos sze­repe lehet az útmenti fásításoknak és a szövetkezeti gazdasági udvaro­kat, vagy egyéb kihasználatlan terü­leteknek gyümölcsfákkal való beül­tetésének is. Ez egyrészt lehetővé tenné közvetlen a szövetkezeti tagok bőségesebb gyümölcsellátását, de nagy mennyiségű gyümölcsöt lenne képes az állami piac rendelkezésére is bocsájtani. A fásítás és faápolás azonban nem­csak a szövetkezetek, állami gazda­ságok, vagy egyéni földművesek feladata. Éppúgy az iskolák, mint a tömegszervezetek is sokat segíthet­nek ezen a téren. Az iskolákban ajánlatos lenne, ha ismét felújítanák a Micsurin-kert mozgalmat. A tö­megszervezetek pedig az üres utca­szegélyeket és más térségeket vál­toztathatnák fásítással széppé és hasznossá. A kielégítő gyümölcsellá­tást hazai termésből is biztosíthat­nánk, ha mindenütt megértenék a gyümölcsfaültetés jelentőségét. Sok helyen azonban kissé közömbösek a gyümölcsösök létesítésével szemben. S gyakran még ahol jó feltételei vol­nának is, idegenkednek tőle. Pedig a gyümölcstermesztés fejlesztése egy­bekapcsolódik a mezőgazdasági ter­melés növelésével. A XI. kongresszus határozata értelmében kell, hogy az EFSZ-ek és ÁG-k aktív álláspontot foglaljanak el e kérdéssel szemben s ahol erre lehetőség van, nagyobb mértékben foglalkozzanak a gyü­mölcsnek. mint a nélkülözhetetlen vitaminforrásnak kielégítőbb mennyi­ségű termesztésével. (sz-) takarmányalapjukat. Ezenkívül igen sok és finom - teli sokféle virággal — erdei széna áll rendelkezésükre, melyet különösen a növendékállatok fogyasztanak szívesen. Takarmány­gondjaik tehát nincsenek. Ha pedig bőséges a takarmányalap, az állattenyésztésnek is jónak kell lennie. Ezen a téren sincsenek ba­jok a szövetkezetben. A tehenek át­lagos évi tejhozama 2800 litert tesz ki, ami annái figyelemre méltóbb, mi­vel a tej előállítási költsége nem haladja meg az 1,30 koronát literen­ként. — A következő évben — teszi hoz­zá Herceg József, az EFSZ elnöke — még ennél is olcsóbban akarjuk ter­melni a tejet. Ezt főleg az olcsó, de kiadós takarmányok biztosításával, az állattenyésztési munkák további gé­pesítésével kívánjuk megvalósítani. AMINT A SZÖVETKEZET távlati termelési tervét nézegetjük, valóban az a célkitűzés, hogy már a követ­kező évben legalább 3000 liter tej legyen az átlag tehenenként. A terv­ből azonban más, lényegesebb adato­kat is megtudunk. Például azt, hogy az idei szarvasmarhaállomány-terv­vel, a 100 hektárra eső 80 darabbal szemben jövőre már ugyanilyen terü­leten 100 szarvasmarhát tenyészte­nek majd. A tervek továbbá az EFSZ jövő évi távlatait is elárulják. Tekintettel arra, hogy a földiepernek rendkívül jó feltételei vannak a déli fekvésű dombokon, abból jövőre a szövetke­zet több mint 20 hektárt ültet. Gyü­mölcsfákkal viszont 25 hektárt ültet ki és tovább bővíti a kacsa-, majd a lúdtenyésztést, mely jelenleg is egyik legjövedelmezőbb ága a közös gazdaságnak. így teszik a szövetke­zet tagjai jövedelmezővé szövetkeze­tüket. De hogy eloszlassuk, azok kételyeit, akik ennek ellenére mégis aránylag magasnak tartják a munka­egység értékét, befejezésképpen er­ről is szólunk. Tudniillik Malatin határában, a dombokon gazdag kavicshomoklelő­helyek vannak. Ezt a szövetkezet tel­jes mértékben kihasználja. Ezenkívül útjavitó-csoporttal, építőkkel stb. rendelkezik, akik számára egész év­ben bőven van munkalehetőség. Eb­ből a melléktermelési ágból a szö­vetkezet jelentős bevételeket biztosít, arrú jóval megtoldja a közös gazdál­kodás jövedelmét. A BACSÁK FÖLDJÉN, Liptóban te­hát az élet új tartalommal gazdago­dott, ahol ma már nem a munkáért, hanem a természetadta lehetőségek kiaknázásáért és a jobb élet további megteremtéséért folyik a szüntelen harc. Kormányunk a hegyvidék ter­melési problémáinak megtárgyalása­kor tovább gondoskodott e táj ter­melési lehetőségeinek megjavításáról, melybe bevonta az összes szakembe­reket, a Tudományos Akadémia dol­gozóit és mindenkit, akinek csak a mezőgazdasághoz köze van. Ez újabb távlatokat nyit meg a hegyvidék pa­rasztjai előtt, s bőségesebb életet és könnyebb boldogulást jelent a hegy­vidék lakói számára. Szombath Ambrus Munkával erősítik a békét Július Fučík nemzeti hós halálának 15. évfordulója napján a prágai Kau­nitz-palotában rendezett ünnepségen politikai, kulturális és gazdasági éle­tünk vezetőinek jelenlétében 17 dolgozónak és munkakollektívának átadták az 1958. évi Csehszlovák Békedíjat, amelyet minden évben a Csehszlovák Békevédök Bizottsága juttat az arra érdemeseknek. A Csehszlovák Béke­díjat a béke megszilárdításáért öntudatos építómunkával küzdő kiváló egyé­neknek és munkakollektíváknak juttatják. A kitüntetettek között volt a Palárikovói Állami Gazdaság igazgatóságához tartozó miklósi gazdaság munkakollektívája is. A miklósi gazdaság közel Csúzhoz, a perbetei vasútállomás mellett fek­szik. Szabó Imre, a gazdaság agro­technikusa helyesen mondta, hogy az összes dolgozók kiváló munkaerköl­cse, fegyelme és valóban példás ön­feláldozó munkája és főleg szakkép­zettsége nagyon megkönnyíti az egész gazdaság vezetőségének mun­káját, ami az eredményekben is megmutatkozik. Ez a gazdaság a most adományo­zott békedíjon kívül az elmúlt évek­ben több oklevelet és dicsérő elis­merést kapott, mert már néhány év óta nagyon jó eredményeket ér el a növénytermesztésben és az állatte­nyésztési termelésben. Különösen a cukorrépa-, dohány-, zöldségtermesz­tésben, a juhtenyésztésben és a mun­kák megszervezésében kiválóak. solta az elért átlaghozamot, 84 hek­táron termesztenek cukorrépát. 1957­ben egy hektárról 430 mázsát szed­tek fel. Az idei tervet, amely 271 mázsás hozamot tűzött ki, egészen biztosan túlteljesítik. Az állattenyésztési termelés igen nagyarányú a megművelésre rendel­kezésre álló föld nagyságához viszo­nyítva. Összesen 648 szarvasmarhát, ebből 306 fejőstehenet gondoznak és 1461 sertést nevelnek. Júhtenyész­téssel is foglalkoznak. A fejőknél bevezették az üzemen belüli önálló elszámolási rendszert. Eszerint 1957-ben 82 700 liter tejet fejtek terven felül s emellett 76 000 koronát takarítottak meg a takar­mányokon és az almozáson. Solár elvtárs, a legjobb fejő egymaga 41 000 liter tejet fej és átlagosan egy te­A kitüntetett állami gazdaság dolgozói elszállításra készítik a paradicso­mot. Sluka J. felvétele. Sokat segít a miklósi gazdaságnak az a körülmény, hogy 1956 óta sta­bilizált földterületük van. összesen 884 hektáron gazdálkodnak, ebből 782 hektár a szántóföld. Huszonegy hek­táron zöldséget termesztenek, ebből csupán 6 hektárt öntöznek rendsze­resen, a fennmaradó területen zöld­séget termelnek. Az idén ezen a kis területen, tehát 6 hektáron 509 má­zsa uborkát, 745 mázsa káposztát és 669 mázsa paradicsomot .termeltek. Kucman Ernő, a zöldségtermesztő csoport vezetője szerint még 200 mázsa paradicsomtermésre számíta­nak A betakarítás befejezése után 106 százalékra teljesítik az évi ter­vet, de a piaci tervet már eddig is 180 százalékra teljesítették. Éz a temények kiváló minőségét tanúsít­ja: A zöldségtermesztő dolgozók két munkacsoportra oszlanak, amelyek egymás lcczött versenyeznek mind minőség, mind mennyiség tekinteté­bein. Ezenkívül mindnyájan jól isme­rik termelési-pénzügyi tervüket és eszerint jobb minőségű zöldséget igyekeznek termeszteni idejében és ezért a korai terményért természete­sen sokkal magasabb árat kapnak. A nagy termést jól megművelt föld­jeiknek és a rendes trágyázásnak köszönhetik. Á\ peronoszpóra elleni permetezésről sem feledkeznek meg. Ebben az évben már 5-ször perme­teztek. Átlagosan 365 hektáron termeszte­nek gabonaneműeket. Például 1957­ben 27 mázsa búzát, 30 mázsa tava­szi árpát, 37 mázsa zabot és 40 má­zsa őszi árpát takarítanak be hektá­ronként. Az idei hektárhozamok gyengébbek, mivel olyan földbe ve­tettek gabonaneműeket, amit csak 1956-ban vettek át az EFSZ-től. Ez a föld egyénileg gazdálkodó földmű­vesek kezében volt azelőtt, nagyon kimerítették és ez érthetően' befolyá­héntől 10 liter tejet ér el naponta. Takarmányokon és almozáson 6600 koronát takarított meg. A juhte­nyésztésben is nagyon szép eredmé­nyeket érnek el. Az idén 129 száza­lékra teljesítették a juhtenyésztés tervét. Ha az egész termelést vesszük, akkor teljes áttekintést nyerünk ál­lattenyésztési termelésünkről. 1957­ben például 133 000 kg sertéshúst, 56 000 kg marhahúst, 841000 liter tejet és 2900 kg gyapjút termeltek. Az állatszaporodás: 203 borjú (kb. 40 kg súlyúak) és 206 juh. Ez állo­mány szerint egy hektár után 63 mázsa sertéshúst értek el. A tejter­melés a múlt évben 1 hektár után 960 liter volt. A miklósi gazdaságban összesen 230 dolgozó van. Ebből 90-en az ál­lattenyésztési termelésben, a többiek a növénytermesztésben és a külön­féle műhelyekben dolgoznak. Ezekben a műhelyekben szükség szerint ma­guk a dolgozók javítják meg a me­zőgazdasági gépeket, ami lehetővé teszi az összes mezei munkák gyors és határidőn belül való elvégzését. A búcsúzásnál az egyik dolgozó így szólt hozzám: — Kérem szépen, csak azt ne írja, hogy mindezt azért csináljuk, hogy kitüntessenek ben­nünket. Ez nem így van. Ilyen a mi természetünk. Dolgozunk, de nem gondolunk dicsőségre. Mi nem akarunk egyebet, mint becsületesen dolgozni, mint a gyárakban dolgozó munkástársaink, hogy elegendő élel­miszert biztosítsunk mindnyájunk számára. így képzeljük el mindnyájan a jobb jövő építését. Csak háború ne legyen! — Ezen szavak után teljes bizonysággal éreztem, hogy bizonyá­ra nehezen találnak olyanokat, akik jobban megérdemelnék e magas ki­tüntetést. S. J. Füstbement becsületszó Az Új Szóban a napokban bíráltuk a kassai Magasépítészeti Vállalat las­sú munkáját, mivel újabban határ­időn túl adják át a felépített épü­leteket. Ilyen szembetűnő építkezé­sek közé tartozik a rozsnyói Mária­bánya öltözője és fürdője is, amely­nek építéséhez pontosan 3 évvel ez­előtt kezdtek hozzá dicséretesen nagy Iendületíel. De ez a lendület egyhamar elapadt. Három hónappal ezelőtt a fürdőépítés vezetését egy új építész vette át. — Én csak most jöttem ide, elv­társak. Nem vállalhatok felelősséget az előttem dolgozók munkájáért — mondotta az új építész a bányászok­nak, ezzel indokolva meg az építke­zés befejezésének késését. A többiek is ezt mondották — jegyezték meg a Mária-bánya dolgo­zéi. Inkább vállaljon egy kötelező határidőt, hogy mikor adják át szá­munkra az új épületet — ígérem és erre az építőmunká­sok nevében becsületszavamat is adom, hogy szeptember 1-én, de leg­később a bányásznapra átadjuk az új fürdőt — válaszolta az építész. Ez már beszéd! - örültek az adott szónak a Mária-bánya dolgozói. Ettől a naptól kezdve gyakran be­néztek a félig kész épület ablakain, hogyan halad a munka. Eleinte való­ban minden arra vallott, hogy a bá­nyásznapra készen lesz a fürdő. Tel­tek a napok, közeledett a határidő, de a környék hegyei még mindig csak a félig kész épületet nézték szomorúan. Viszont a bányászok köz­ben már teljesítették a bányásznap­ra vállalt kötelezettségeiket és jóval túlszárnyalták a fejtési tervet. Adott szavukat tehát betartották. Az épület még ma sincs készen. Füstbement a becsületszá, csalódtak a bányászok. Továbbra is fabarakkok­ban kell öltözködniök, amelyeknek tetejéről esős időben becsurog a víz. Ha munka után kijönnek a bá­nyából, piszkosan kell hazatérniök, mert nincs hol megmosakodniok. En­nek ellenére ma is jóval túlteljesítik fejtési tervüket és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 41. évfordu­lója tiszteletére elhatározták, hogy ez évi tervfeladatukat december 12­ig teljesítik. Nekik elhisszük, hogy adott szavukat beváltják. A bányász­becsületben eddig még Rozsnyón so­hasem csalatkoztak. A csaknem kész fürdőben továbbra is két ember pöszmötöl óvatosan, csendesen, nehogy felébressze az igazgatóságot. A bányászok pedig már három éve bosszúsan néznek az új fürdő épülete felé. - Ugyan mikor lesz már kész? ­kérdik még néha a Mária-bánya dol­gozói. Kérdésükhöz ezúttal mi is csatlakozunk. Mikor tartják már be legalább egyszer adott szavukat a kassai Magasépítészeti Vállalat dol­gozói? Horváth Sándor ÜT 5 * 1S58. október 7.

Next

/
Thumbnails
Contents