Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-06 / 277. szám, hétfő

K . J . Vor osi lov: Csak határozott akciók akadályozhatják meg a háborút U Nu Burma helyzetéről K. J. Vorosilov találkozása Kabul lakosságával Kabul — Pénteken, október 3-án a kabuli Gazi-sportpályán naggyülést rendeztek az Afganisztánban barátsá­gos látogatáson tartózkodó K. J. Vo­rosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa elnökségének elnöke tiszteletére. Az ünnepi gyűlést Mohammed Da­vud afganisztáni miniszterelnök nyi­totta meg. „Afganisztán és a Szovjetunió, e két szomszédos ország régóta fennálló baráti kapcsolatai szemléltetően bi­zonyítják, hogy a népek a kölcsönös megértés és kölcsönös tiszteletben­tartás alapján akkor is együttmű­ködhetnek, ha eltérő a politikai és szociális rendszerük." Ezután így folytatta: „Jelenleg, mikor Afganisz­tán népe és kormánya elhatározta, hogy megteszi a szükséges lépése­ket országának fejlesztésére és élet­színvonalának emelésére, szívélyes köszöntetet mondunk szovjet bará­tainknak őszinte segítségükért és együttműködésükért." A miniszterelnök után dr. Sohejl, Kabul város igazgatásának elnöke be­szélt. Ezután viharos taps közepette K. J. Vorosilov lépett a mikrofonhoz. K. J. Vorosilov megemlékezett a Szovjetunió hatalmas sikereiről a nép­gazdaság és a kultúra fejlesztésében és így folytatta: „A Szovjetunió, amely hatalmas ál­lamot aiakított, békében és barát­ságban akar élni minden állammal. Egyúttal, éppen úgy, mint 40 évvel ezelőtt, meleg rokonszenvvel visel­tetik minden keleti nemzet felsza­badító harcával. Mindig úgy véltük és úgy véljük, hogy az összes nem­zetek egyenlőek s hogy minden nemzet maga építse életét, más or­szágok bárminemű beavatkozása nél­kül. Általánosan ismert tény, hogy a Szovjetunió mindig határozottan támo­gatta és támogatja a népek felszaba­dító harcát a gyarmati elnyomás alól. Vannak azonban még államok, melyek vezetői ismét gyarmati elnyomást akarnak rákényszeríteni a felszabadult népekre és e céljuk elérésére minden eszközt és fegyveres erejüket is haj­landók felhasználni. Nemrégen például a gyarmatosítók Libanonba és Jordá­niába küldték csapataikat. Ezzel az egész Közép-Kelet népeinek szabadsá­gát és függetlenségét fenyegetik. Az amerikai imperialisták most igen feszült helyzetet teremtettek a Távol­Keleten. Ami az ottani helyzetet illeti, a szovjet kormány már kijelentette és én ismét hangsúlyozni szeretném, hogy a több mint 600 milliós szabad Kína népének minden joga megvan Tajvan szigete, Peng'-hu és a part­menti szigetek felszabadítására a Csang Kaj-sek-klikk és az óceánon túli agresszorok uralma alól. A Szovjetunió a Kínai Népköztársa­sággal való barátságához és szövet­ségéhez híven óva intette az USÁ-t a népi Kína partjainál folytatott katonai provokációktól és kijelentet­te, hogy a Kínai Népköztársaság el­leni támadás egyúttal a Szovjetunió elleni támadást is jelenti. Mindent megteszünk, hogy a népi Kínával együtt megvédelmezzük államaink biztonságát. Kötelességemnek tartottam mindezt kijelenteni, mert a gyarmatosítók ak­ciói az atomvilágháború veszedelmét idézik elő, amely hallatlan borzalma­kat okozna az összes népeknek, az agresszív államok népeinek is. Csak az összes békeszerető államok és népek összeforrottsága és hatá­rozott akciói akadályozhatják meg a háborút és állíthatják meg azo­kat, akik vissza szeretnék forgatni a történelem kerekét..." A Szovjetunió Legfelső Tanácsa el­nökségének elnöke ezután megelége­dését fejezte ki afelett, hogy Afga­nisztán kormánya és népe is támogat­ják a keleti nemzeteknek a független­ségért folytatott igazságos harcát és a többi népekkel együtt a béke nagy ügyét védelmezik. K. J. Vorosilov ezután részletesen beszélt a Szovjetunió és Afganisztán kölcsönös kapcsolatairól és hangsú­lyozta, hogy a szovjet-afgán barátság meggyőzően bizonyítja, milyen hasznos a kölcsönösen előnyös együttműködés a különböző politikai rendszerű álla­mok között. A sportpályáról való visszatérés al­kalmával a kabuli utcákon a dolgo­zók tízezrei üdvözölték a szovjet ven­dégeket. Mohammed Davud, Afganisztán mi­niszterelnöke az esti órákban nagy fo­gadást rendezett K. J. Vorosilovnak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa el­nöksége elnökének tiszteletére. Szovjet határozati javasSat az atomkísérletek beszüntetéséről New York (ČTK) - A szovjet kül­döttség 1958. október 4-én az ENSZ közgyűlésén határozati javaslatot terjesztett elő az atom- és hidrogén­fegyverkísérletek beszüntetéséről. Ä határozati javaslat szövege: „Az ENSZ közgyűlése azon törek­vésében, hogy megszabadítsa az em­beriséget az atom- és hidrogénfegy­verkísérletek által keletkező atom­radiáció következményeitől, úgy véli, hogy az atomfegyverkísérletek be­szüntetése az első jelentős lépés lesz az atom- és hidrogénfegyverek tel­jes betiltásához és nagy akadályt je­lent az új, még ártalmasabb tömeg­gyilkoló fegyverfajták előállításában. A további atomfegyverkísérletek­kel összefüggésben a világ népeinél megnyilvánuló mélységes aggodalmat tekintetbe véve felhívja az atom­és hidrogénfegyverkísérleteket foly­tató összes államokat, hogy azonnal szüntessék be e kísérleteket. Javasolja az atomfegyverekkel ren­delkező államoknak, hogy kezdjenek tárgyalásokat, amelyeken megfelelő egyezményt érnének el; felhívja az összes államokat, hogy csatlakozza­nak ezen egyezményhez". Kínai és japán szakszervezeti dolgozók közös nyilatkozata Peking (ČTK) - Pekingben tár­gyalások folytak az Összkínai Szak­szervezeti Szövetség és a Kínai Nép­köztársaság 9. évfordulójának ünnep­ségeire érkezett Japán Szakszerveze­tek Főtanácsának küldöttsége kö­zött. , . , E tárgyalás alapján október 4-en az alábbi közös nyilatkozatot írták alá. A Japán Szakszervezetek Főtanacsa úgy véli — írják a nyilatkozatban -, hogy Tajvan kínai terület amerikai fegyveres megszállása és az USA katonai erőinek Tajvan körzetébe való összpontosítása a fegyveres be­avatkozás és katonai provokációk ér­dekében, melyekkel meg akarják akadályozni Tajvan és a partmenti szigetek felszabadítását, kétségtele­nül a Kína belügyeibe való beavat­kozást jelenti és egyúttal az ázsiai feszült helyzet, Ázsia és a Távol-Ke­let békéjét fenyegető veszedelem fő okát jelenti. A japán munkások ener­gikusan tiltakoznak az amerikai há­borús uszítók agresszív katonai ak­ciói ellen és követelik az amerikai csapatok azonnali visszavonását Taj­vanról és annak körzetéből, követelik, hogy a Kínai Népköztársaság törvé­nyes helyet nyerjen az ENSZ-ben. Az összkínai Szakszervezeti Szövetség — írják a közös nyilatkozatban — üd­vözli a Japán Szakszervezetek Főta­nácsának ezen álláspontját és köszö­netet mond a japán munkásoknak a kínai nép igazságos harcának támo­gatásáért. A Japán Szakszervezetek Főtanácsa élesen elítéli a Kisi-kormányt, amely lehetővé tette az amerikai csapatok­nak japáni támaszpontjaik kihaszná­lását és segít az Egyesült Államok­nak a Kína elleni agresszióban. Kádár János a magyar Hazafias Népfront feladatairól Budapest, (ČTK) - Október 4-én a budapesti Parlamentben megren­dezték a Hazafias Népfront orszá­gos tanácsának bővített ülését, ame­lyen Ortutay Gyula főtitkár beszé­det mondott e nagy jelentőségű tö­megSzervezet munkájáról és a kö­zelgő választásokkal kapcsolatos fel­adatairól. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára a mozgalom céljául a szocialista társadalom építését tűz­te ki. Kádár János a szövetségesek kérdésével foglalkozva kijelentette, hogy a mnkásosztáb nem a burzsoá­ziára támaszkodik, hanem a paraszt­ságra, az értelmiségre és a kisbur­zsoáziára. A magyar falvak helyzetéről azt mondta, a magyar parasztság az el­lenforradalomban bebizonyította, hogy szocializmust akar. Rámutatott ar­ra, hogy a magyar falu szövetkeze­tesítésének fejlődése olyan mérték­ben gyorsul meg, amennyire meg­szilárdul a dolgozó parasztság bi­zalma a párt és a Hazafias Népfront politikája iránt. A közelgő nemzetgyűlési és nem­zeti bizottsági választásokkal fog­lalkozva hangsúlyozta, hogy a ma­gyarországi választások népi vá­lasztás jellegűek lesznek, mert nem­csak a képviselők megválasztásáról, de a párt politikájának jóváhagyá­sáról is szó van-. A Szovjetunió elismerte a Guineai Köztársaságot Moszkva (ČTK) - Kiiment Voro­silov, a Szovjetunió Legfelső Taná­csa elnökségének elnöke válaszolt Sékou Tourémnak, a Guineai Köz­társaság miniszterelnökének a két ország diplomáciai kapcsolatának felvételére vonatkozó javaslatára. K. J. Vorosilov táviratában kijelenti, hogy a szovjet kormány független államnak ismeri el a Guineai Köz­társaságot, hajlandó felvenni vele a diplomáciai kapcsolatokat és kicse­rélni a diplomáciai képviselőket. K. Vorosilov a Szovjetunió népeinek nevében sikert kíván a guineai nép­nek független demokratikus államá­nak építésében. Érvénybe lépett az új francia alkotmány Párizs (ČTK) - Tegnap reggel öt órakor érvénybe lépett az új francia alkotmány s ezzel megszűntek a IV. köztársaság intézményei. Mint ismeretes, az V. köztársaság alkotmánya, amelyet a de Gaulle­kormány dolgozott ki a májusi algé­riai puccs után, amely hatalomra juttatta, a parlament terhére nagy jogkört biztosít a végrehajtó hata­lomnak. Terrorista ítélet keletnémet szakszervezeti dolgozók felett Karlsruhe (ČTK) - A karlsruhei Szövetségi Bíróság szombaton, októ­ber 4-én súlyos börtönbüntetést sza­bott ki a Nyugat-Németországba lá­togató német demokratikus köztársa­ságbeli szakszervezeti funkcionáriu­sokra. Ezzel az ítélettel egy újabb terrorista pert fejeztek be a mun­kásfunkcionáriusok ellen, akikkel szemben a nyugatnémet rendőrség és titkos szolgálat a legélesebb lépése­ket eszközölt, azért, mert a Német Demokratikus Köztársaság szakszer­vezeti dolgozói az egész Németor­szág munkásai közötti megértésre és az ország demokratikus egyesítésére törekednek. Erich Passarge géplakatost 3 évi börtönre, Kurt Sack asztalost két és félévre, Heinz Schmidtet egy évre és 10 hónapra és Heinrich Rathot két­hónapi börtönbüntetésre ítélték. Rangún, (ČTK) Az Oj Kína sajtó­ügynökség jelenti: — U Nu burmai miniszterelnök pénteken, október 3-án beszédet mondott a ranguni főiskolai hallgatók gyűlésén. Beszé­dében felhívta a burmai népet, hogy bízzon benne, mint olyan valakiben „aki sohasem tett olyasmit, ami ká­rára lett volna Burmának és az or­szág népének". U Nu visszautasította azt az állí­tást, hogy a hatalom átadására vo­natkozó döntését gyávaságból tette volna. Megmagyarázta, hogy a bur­mai hadsereg Fangun és Burma más területén tett katonai intézkedéseit a hatalom átadása előtt azon hírek váltották kf, amelyek a hadseregben terjedtek el, hogy a Fasisztaellenes Népi Szabadságliga egyezményt kö­tött a Nemzeti Egység Frontjával és a tommunistákkal. Azt is állí­tották, hogy a Fasisztaellenes Népi Szabadságliga kormánya jelentős en­gedményeket tett az illegális poli­tikai pártoknak, az államon belüli béke kérdéseiben. U Nu kijelentése szerint ezek a hírek okozták, hogy a hadseregben méginkább megerősödött a gyanú. U Nu elmondta, hogy a Fasisztaelle­nes Népi Szabadságligának a múlt hónap végén az ország egyes kör­zeteiben rendezett értekezletein gyak­ran vádolták a burmai hadsereg egyes tisztjeit, ami ugyancsak hoz­zájárult a gyanú megerősödéséhez a hadsereg tagjai között. Kijelentette, hogy erről a hely = zetről csupán szeptember 22-én, Rangunba való érKezése után 3—4 órával szerzett tudomást, mikor magához hívott néhány tisztét és érdeklődött a helyzet felöl. Ezután arra a nézetre jutott, hogy az álta­lános választások megrendezése a jelenlegi feltételek k repette véron­tást okozna az országban, az irányí­tás kicsúszna a kezéből és ez külföldi beavatkozáshoz vezetne. U Nu ezért elhatározta, hogy fel­szólítja Ne Win tábornokot a minisz­terelnöki hivatal elfogadására és megteremtette a feltételeket a sza­bad és igazságos általános válasz­tások megrendezésére. Kijelentette azt is, hogy U Ba Schwei és U Tyjo Neim csoportja tőkét szeretett volna kovácsolni a jelenlegi helyzetből, hogy olyan be­nyomást keltsen, mintha az ő utasí­tásukra vette voln'a át a hadsereg a hatalmat. U Nu felhívta a burmai népet, hogy Ke Win tábornok kormányát ne tartsa katonai kormánynak, miután Ne Wint nem a hadsereg, hanem a parlament fogja kinevezni és korr mányának tagjai nem a hadsereg tisztjei lesznek. Befejeződött a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség II. értekezlete Bécs (ČTK) - Szombaton, októ­ber 4-én Bécsben véget ért a Nem­zetközi Atomenergia Ügynökség II. értekezlete. A záróülésen jóváhagy­ták a program-, műszaki és költség­vetési bizottság javaslatát az ügy­nökség 1959. évi programjáról és költségvetéséről, valamint a tag­sági járulékok összegének kiszabá­sáról és az értekezlet különleges bi­zottságának üléséről szóló jelen­tést, melyen a tagállamok bejelen­tették az ügynökségnek nyújtott önkéntes járulékok magasságát. A gyűlés végén a küldöttek záróbe­szédeket mondtak, melyeken kifeje­zésre juttatták álláspontjukat az ér­tekezlet lefolyásáról. Albánia, Bulgária, a Fehérorosz Szocialista Szovjet Köztársaság, Ma­gyarország, Románia, a Szovjetunió, az Ukrán Szocialista Szovjet Köztár­saság és Csehszlovákia küldöttségei­nek nevében dr. Richard Ježek, a Csehszlovák Köztársaság ausztriai követe szólalt fel. Beszédében ér­tékelte a megértés és együttműkö­dés szellemét az értekezleten és köszönetet mondott az értekezlet funkcionáriusainak és a vendéglátó kormánynak. Az értekezleten több alkalommal hangsúlyozták az ügynökség és az Egyesült Nemzetek Szervezete szi­lárd kapcsolatának jelentőségét. Az értekezlet folyamán több felszólaló kifejezte meggyőződését, hogy az atomenergia békés felhasználása a legszélesebb méretekben csupán ak­kor lesz lehetséges, ha megszűnik az atomenergia háborús célokra való felhasználásának veszedelme. Kife­jezte reményét, hogy ez a pillanat már nincs messze. A cél eléréséhez vezető elsp lépés lenne az ctom­fegyver-kísérletek beszüntetése. A New York Times a szovjet mesterséges holdakról New York (ČTK) ­A New York Times az első szovjet mestersé­ges hold kibocsátásá­nak első évfordulója alkalmából szerkesztő­ségi cikkében hangsú­lyozza, hogy „egy év­vel ezelőtt az emberi­ség első sikerét érte el a csillagokhoz veze­tő útján", és így ír to­vább: Már az első hí­rek után, hogy a mes­terséges hold meg­kezdte körforgását, vi­lágos volt, hogy új korszak kezdődött az emberiség történeté­ben. Az első siker után éledő reményeket rész­ben megerősítették az utolsó 12 hónap folya­mán bekövetkezett események. Ezen idő alatt a világűrbe bo­csátott mesterséges holdak tájékoztatást nyújtottak a világűr jellegéről és jelensé­geiről." A lap hangsúlyozza, hogy „veszedelmes len­ne az amerikaiak szá­mára semmibevenni a Szovjetunió vezető sze­repének következmé­nyeit a világűr ural­máért folytatott küz­delemben és lebecsül­ni a Szovjetunió első­ségét a rakéták terén. Ezt tanúsítja az a tény, hogy a mi mestersé­ges holdjaink közül egyik sem érte el az első szovjet szput­nyik súlyának felét sem akkor, amikor az oroszok ezen idő óta még nehezebb szput­nyikokat bocsátottak a világűrbe." „Mikor feltűnt az első szputnyik" — ír­ja a New York Times — sokan lebecsülték sikerét és igyekeztek meggyőzni bennünket arról, hogy csakhamar beérjük és utolérjük az oroszokat. Sike­reinknek és sikerte­lenségeinknek ez az éve helyesebb és józa­nabb képet nyújt er­ről. A világűr uralá­sáért folytatott ver­senyben a legnagyobb kaliberű ellenféllel ta­lálkoztunk." A Foreign Affairs az USA katonai támaszpontjairól New York (ČTK) - A Foreign Af­fairs amerikai folyóirat októberi szá­mában cikket közölt „Tengerentúli támaszpontok az amerikai stratégiá­ban" címmel T. Hoopes, a cikk írója az Egyesült Államok honvédelmi minisz­terének volt a helyettese. Hoopes cikke ismét bizonyítja, hogy az Egyesült Államok, amely az önmaga által kinevezett világcsen­dőr szerepében lép fel, katonai csa­pataival és különféle katonai misz­sziókkal árasztott el sok országot. A cikk szerint az Egyesült Államok fegyveres erői körülbelül 35 ország­ban és területen állomásoznak. Több mint egymillió amerikai eltartásának évi költségei, „a határokon túl ka­tonailag foglalkoztatott" polgári al­kalmazottak költségeivel együtt meg­haladják a kétmilliárd dollárt. A cikk hangsúlyozza, hogy gondo­san kiválasztják az amerikai katonai támaszpontok elhelyezésére szolgáló területeket, melyek közvetlenül a Szovjetunió és a Kínai Népköztársa­ság határainak közelében vannak. A tengerentúli támaszpontok se­bezhetősége annyira megnövekedett, j írja Hoopes, hogy hosszabb katonai operációkra való felhasználásuk le­hetősége kétséges. Ennek ellenére azonban a cikkíró azt állítja hogy az amerikai tengerentúli támaszpon­tok rendszere továbbra is „az Egye­sült Államok külpolitikájának alap­vető tényezője". A cikkíró ezután megemlíti, hogy azokban az országokban, ahol ame­rikai katonai támaszpontok vannak, nőttön nő az aggodalom, hogy hábo­rú esetén országuk támadás és meg­semmisítés tárgya lesz. Az amerikai elnök tanácsadója ez­után megállapítja, hogy „a Távol­Keleten, Afrikában és a Közép-Kele­ten ösztönös ellenállás van az atom­fegyverek ellen." Hoopest semmiképp sem hozza zavarba az a körülmény, hogy az egész világon nő az elégedetlenség az idegen területeket megszálló ame­rikai csapatokkal szemben. Azt vall­ja, hogy az Egyesült Államoknak to­vábbra is növelnie kell határontúli fegyveres erőinek létszámát, amelyek „sikeresen teljesítenének korlátozott katonai operációkat a megfelelő fegy­vernemek és a taktikai atomfegyver felhasználásával." VI SZŐ 3 * 1958. októ'ier 6. »

Next

/
Thumbnails
Contents