Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-25 / 296. szám, szombat

Franciaország a közel jövőben atomfegyver-kísérletet hajt végre Párizs (ČTK) - De Gaulle tábornok, francia miniszterelnök október 23-án délután Párizsban 300 külföldi és francia újságíró jelenlétében június óta, amikor miniszterelnök lett, első sajtóértekezletét tartotta. Az újságírók első kérdése az algériai kormány javaslata volt a tűz beszüntetésére vonatkozó tárgyalások megkezdésére. De Gaulle demagóg válasza, hogy kössék meg a „hősök békéjét" és „azok, akik harcot kezdtek, szüntessék be a tüzet, térjenek vissza munkájukhoz és családjaikhoz", az azonhali kapituláció követelménye. A miniszterelnök ezután utalt azon különféle „liberális" intézkedésekre, amelyekkel „az algériai szabad választásokat" akarják biztosítani, amely választások eredményeképpen megalakult az algériai lakosság képviselőinek „reprezentatív" testülete. Ez alkalommal hangsúlyozta az algériai hadsereg „érdemeit". A francia miniszterelnök ezután rátért az atomfegyverkísérletek kérdésére. Bevezetőül azonnal közölte, hogy Franciaország rövid időn belül atomfegyverkísérletet hajt végre és atomnagyhatalommá válik. Ezután ismételten kijelentette, hogy „az atomfegyverklsérletek egyszerű beszüntetése nem elégséges mindaddig, amíg nem jön létre az általános leszerelésről szóló egyezmény". A magyar kormány tiltakozása az USA beavatkozása ellen Budapest (ČTK) — Amint az MTI jelenti, Magyarország külügyminisztériuma október 22-én az USA budapesti követségének jegyzéket adott át, amelyben tiltakozik az USA durva beavatkozása ellen Magyarország belügyeibe Mindszenty bíboros esetében. A magyar kormány a tiltakozó jegyzékben rámutat arra, hogy az USA budapesti követsége nemcsak, hogy két éve jogtalanul tartja épületében J. Mindszentyt, hanem most még azzal az ürüggyel, hogy részt kell vennie a pápaválasztásban, engedélyt kért eltávozására Magyarországból, bár Mindszenty magyar állampolgár és kizárólag a magyar törvények alá esik. Államellenes tevékenységéért a magyarországi törvények szerint 1949ben jogerősen elítélték. Az 1956. évi őszi ellenforradalom idején megszökött és a legreakciósabb ellenforradalmi elemek élére állt és ezzel betetőzte népellenes tetteit. J. Mindszenty elbocsátásának kérdése Magyarországból, vagy pedig büntetésének elengedése ezért kizárólag a Magyar Népköztársaság belügye. Ez a kérdés nem képezheti az USA és a Magyar Népköztársaság közötti tanácskozások tárgyát. Heuss nyugatnémet elnök hűvös fogadtatása Nagy-Britanniában London (ČTK) — Heuss, a Német Szövetségi Köztársaság elnöke nagybritanniai állami látogatásának alkalmából október 24-én megbeszélések folytak az angol külügyminiszter és Brentano nyugatnémet külügyminiszter között, aki Heussot kíséri. Á legutóbbi hírek szerint az angol kormány „a Német Szövetségi Köztársaság politikai és gazdasági mozgósításának ügyében a nyugati hatalmak táborának keretében" jelentős erőfeszítést fejt ki. A Francé Presse hírügynökség szerint ez alapjában véve annyit jelent, hogy az angol konzervatív elemek meg akarják nyerni Adenauer kormányának támogatását ciprusi politikájuk és azon akciójuk számára, amelyek a Közép- és Távol-Kelet nemzetei felszabadító mozgalma ellen és saját gyarmati uralmuk megőrzésére irányulnak. Gazdasági téren London főképpen azt akarja elérni, hogy a nyugatnémet kapitalisták részt vegyenek az angol monopóliumok külföldi beruházásaiban a Brit Nemzetközösség kevésbé fejlett országaiban. A nyugat-németországi képviselők nagybritanniai látogatásának legjellemzőbb vonása az a hűvös fogadtatás, amelyben London lakossága részesítette Heusfit, mint a nyugatnémet állam képviselőjét. A brit közvélemény eképpen fejezi ki ellenszenvét a nyugatnémet hadseregnek a legkorszerűbb atom- és rakétafegyverekkel való felfegyverzése ellen. * * * A nyugati hírügynökség jelentése szerint Theodor Heuss, az NSZK elnöke csütörtökön este Londonból repülőgépen hazautazott, miután NagyBritanniában állami látogatáson négy napot töltött. Kép az Albán Népköztársasásból Albániában 1938-ban csupán 14 5 tonna gyapotot termeltek. Ma már 16 ezer tonnát takarítanak be és 1960-ban az albán gyapotültetvények majd. 26 ezer tonna gyapotot adnak. Képünkön a fieri járásban a szövetkezeti tagok a gyapotot szedik. (AT A-f elvétel) yMosol lontoölaubi osoly a siraloMoolgybeyi A Szovjetunió segítsége az NDK-nak Az ADN hírügynökség moszkvai tudósítójának jelentése szerint a Szovjetunió és az NDK kormánya Moszkvában egyezményt írt alá, arról a technikai támogatásról, amelyet a Szovjetunió nyújt a Német Demokratikus Köztársaságnak egy kőolajfeldolgozó-üzem építésében. Az új vegyiüzem 3—4-szer olyan nagy termelési kapacitással fog rendelkezni, mint az NDK eddigi hasonló legnagyobb üzemei, amelyek barnaszenet dolgoznak fel. A kőolajvezetéket, amelynek segítségével a Szovjetunió kőolajat szállít majd Lengyelországnak és a Német Demokratikus Köztársaságnak, szintén a szovjet fél tervezi. Az olasz haditengerészetet atomfegyverekkel szerelik fel Isztambul (ČTK) - Corso Pecori Giraldi tengernagy, az olasz haditengerészet főparancsnoka Isztambulba érkezése után csütörtök este a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy az olasz haditengerészet erőit a közel jövőben atomfegyverekkel szerelik fel. Az olasz tengernagy az olasz haditengerészet vezérkari főnöke helyettesének kíséretében hatnapos törökországi tartózkodása alatt megtekinti a katonai berendezéseket és a golcuki tengerészeti támaszpontot, Több mint húsz éve annak, hogy a román királyságban jártunk. A „királyság" hangzatos fogplma kíváncsiságot ébresztett bennünk, köztársasági polgárokban. Ügy véltük, hogy egy uralkodó alattvalóinak — ha nem is király módjára — de legalább emberi sorban kellene élniök. Annál jotiban meglepett az első toprongyos vasutas, a mezítlábas katonák, a sápadt, rongyokba burkolt gyerekhadtól körülvett asszonyok, akik koldulva nyújtogatták felénk vézna kezüket. így azután nem csodálkoztunk, amikor megtudtuk, hogy valamennyi európai ország közül Romániában a legmagasabb a gyermekhalandóság. Nemrégen ismét Romániában jártam, éppúgy szívtam magamba az erdélyi fenyőerdők illatát, mint húsz évvel ezelőtt. Vonatunk a Déli-Kárpátok háborította hegyóriásai között kanyarog. Csak ekkor veszem észre, hogy a rengeteget most füstölgő kémények, villanytelepek és tiszta munkásházak szakítják meg. A Zsil völgyében vagyunk, a Román Népköztársaság iparvidékén, a bányatelep kellős közepében. Hosszú évek óta fejtik itt az ország fekete aranyát, a kőszenet. A román és külföldi tőkések rablógazdálkodása idején a „korszerű iparosítás" abból állott, — meséli a telep legöregebb munkása, a 60 éves Michaly —, hogy már gyermekkoromtól fogva csákánnyal kellett fejtenem a szenet, puszta kézzel megrakni vele a csilléket és ugyancsak kézierövel végigtologatni a sok kilométer hosszú, dohos tárnákon. Kellő biztonsági intézkedések híján hányszor roncsolta szét a robbanó bányalég társaim verejtékes testét. A szerencsétlenség levét mi is megittuk, az életben maradottak, mert mindig bennünket okoltak, bérlevonással, kizárással, sőt elbocsátással büntettek érte. A lehetetlen viszonyokon sem az első, sem a második világháború nem változtatott, csak a kiszipolyozást módszerek váltak agyafúrtabbá. Ha „büntetésből" eltiltottak a munkától, éheztünk, ha dolgoztunk, száraz babot ettünk puliszkával és ha megúntuk puliszkát babbal. A zöldségféle már ünnepi ebéd számba ment. Napi vendégünk az ínség volt, asszonyaink arcáról soha sem szikkadtak fel a könnyek a Valea Plangerii-ben — a Siralom Völgyében — ahogyan a nép nevezte telepünket. Egy másik vájártól megtudjuk, hogy ez a siralomvölgye volt 1929-ben az első nagy romániai sztrájkok kiindulópontja. A reakciós pártok minden választási terrorja ellenére itt választották meg az első szocialista községi képviselőt. A vörös hadsereg bevonulása előtt ugyancsak a Zsil völgye volt a munkásmozgalom fellegvára a háború és a fasizmus elleni harcban. Bemutattak Tucaciuönak, 'á telep büszkeségének, akinek jelszava: „Mindennap és minden miiszakban teljesíteni kell a tervfeladatot!" Az ő kezdeményezésének köszönhető, hogy a termelés a háború előttinek a kétszeresére emelkedett és évente most már. hárommillió tonna szenet adnak. Nem csoda tehát, ha minden lakásban rádió szól, motorkerékpárok és autók berregnek az utcákon, hiszen egy bányász havi átlagkeresete 2500 és 3000 lei között mozog. A mosolygó Tucaciuc még hozzáfűzi: „Igaza volt Leninnek, amikor azt mondta, hogy a villanytelep az új élet világítótornya". * * * Bukarestet valamikor a Kelet Párizsának nevezték. Ez az elnevezés ma még fokozottabb mértékben illik az ország fővárosára, mert a felszabadulás óta gombamódra szaporodtak a korszerű épületek, a tavaktól és virágzó parkoktól övezett új bulvárok. És ki nem tekintené meg a volt királyi palotában elhelyezett __Nemzeti Képtárt, ki nem gondolkodna el a román forradalmárok által ott kifüggesztett feliraton: „Soha többé!" Ma már úgy rémlik, mintha a múlt valami rossz álom, csak lidércnyomás lett volna. Ha az idegen Brassóban, ä mai Orasul Stalin-ban megtekinti az Ernst Thálmannról elnevezett hétezer munkást foglalkoztató traktorgyárat, mely a Közel-Keletre és Kínába is szállít gépeket, vagy ha bejárja a Steagul Rosu — Vörös Lobogó nevű óriásüzem csarnokait, ahol 12 000 dolgozó gyártja a vasúti kocsikat és azután visszagondol a húsz év előtti Romániára, csakhamar rájön, hogy király nélkül is meg lehet élni. Sőt! Főleg akkor, ha a kalauzoknak, ka« tonáknak nem kell már mezítláb menetelniük, ha a hajdan koldulni kényszerült asszonyok magassarkú cipőben is járhatnak, ha a munkások asztalára puliszka helyett háromfogásos, ízletes ebéd kerül. A bányászokat most nem lehet egyszerűen „leépíteni", az erdélyi székelyeket sem lehet megfélemlíteni Drakulá-val, a „vérszopó vámpírral A Román Munkáspárt felszárította az asszonyok könnyeit a „siralomvölgy ben" is, a Román Népköztársaság törhet etlenül halad a szocializmus építé< sének útján. A tényeken nem változ•> tat azon derék ánglius siránkozása sem a londoni Times hasábjain, miszerint egy erdélyi gróf özvegye most 'fagylaltot árul Bukarest utcáin. Kívánjuk, hogy nagyobb csapás ne érje Románia dolgos népét, E. F, Köztársaságunk létrejöttének 1958. október 28-ra eső 40. évfordulóján magaslati pontról tekintehetünk viszSza a mögötte egymáshoz sorakozó, immár csaknem két emberöltőt kitevő esztendők láncolatára. Ennek a magaslati pontnak hármas, gránit szilárdságú talapzata, bázisa, támasza van: gazdasági, politikai és erkölcsi. . A gazdasági támasz a szocialista tervezetesség és tervszerűség megvalósulása mind az anyagi javak termelésében, mind a kulturális építésben; és ennek eredményeként repubJikánk népének világviszonylatban is élenjáró helyet képviselő anyagi ellátottsága és művelődési színvonala. A politikai talapzat mindennek elérése kapitalista magánvállalkozás nélkül, az önző banktőke garázdálkodásának megszüntetésével s a magán-nagybirtokos osztály feudális gyökerű hatalmának kiküszöbölésével és az ebből következő, az ezzel együttjáró felsorakozás a világbéke szilárd szocialista támaszának s a burzsoá osztályuralmat nem ismerő államforma megteremtőjének, a Szovjetuniónak oldalán. Az erkölcsi támasz pedig annak bntudata és bizonyossága, hogy köztársaságunk a maga belső egyensúlyának és jólétének biztosítására, valamint világpolitikai tekintélyének megszilárdítására fokozódó sikerrel a leghumánusabb és legpéldaadóbb elveket érvényesíti. Az elért és bennünket méltán büszkeséggel eltöltő magaslatra azonban nem vezetett sima, kényelmes, kerülők, kitérők, és kanyarodók nélküli út. Sőt megállásra kényszerítő akadályok és fenyegető szakadékok is feltartóztatták ideig-óráig a haladást. A történelmi fejlődés parancsát felismerő dolgozó nép azonban emberségével és kitartásával győzedelmeskedett minden nehézségen. Végeredményben érvényesült a régi latin száilóige: per aspera ad astra — meredélyek leküzdésével közeledünk a csillagokhoz. Mik voltak a leküzdendő nehézségek és megpróbáltatások? SAS ANDOR: KÖZTÁRSASÁGUNK SZÜLETÉSÉNEK negyvenedik évfordulójára És milyen közösségi teljesítmények magasságába jutottunk a csillagszerűen világító célok megközelítésével? Van ezen mit gondolkodnunk a mostani jelentős születésnapon. A megszülető egyes ember az élők sorába való belépésének reményteljes tényével micsoda örömet szerez környezetének s milyen emlékezetes marad a születésnap az egymást követő évek során! Mennyire még inkább áll ez valami újnak megszületésére a közösségi életben, ahol a szakadatlan megújulást hozó, bár küzdelmességtől nem mentes fejlődés, mint objektív törvény érvényesül, s alkotó cselekvést kívánó akarásunknak motorizálója, ösztönzője. Köztársaságunk megszületésével és fejlődésével történeti és társadalmi szempontból valami értékes újnak belépését .jelentette és jelenti saját népe és az emberiség életébe. Nemcsak maga a megszületés ténye, hanem az újszülött egész fejlődése dialektikus kettősséget, küzdelmességet mutat, mert míg egyfelől bizonyos környezetből nő ki, s ettől függően alakul, másrészt úgy bontakoznak ki képességei, hogy megvívja az elkerülhetetlen harcot környezetével, leküzdi a megkötő tradíciók gátlásait. Hasonló küzdelmeket kelletť folytatnia és győzelmesen megvívnia a társadalom világában az 1918. október 28-án született Csehszlovák Köztársaságnak. Minden szívünkhöz közelálló lény születésnapját bensőségesen és szeretettel kell megünnepelni és az ünnepléshez figyelmesség is tartozik, ajándékok formájában. Mi népi demokráciánk polgárainak ajándéka a mostani nevezetes évfordulón ? Megértés és felkészülés. Hogyan értsük ezt? Arra az értelmi és erkölcsi szempontból egyaránt fontos megértésre gondolunk, mely tisztánlátás és világosság forrásává válik számunkra azáltal, hogy felnyitjuk szemeinket és összképet szerzünk magunknak az események menetéről államunk életében, a megalakulás idejétől napjainkig. A felkészülés pedig az adott esetben jelenti a készenállást az elvégzendő közösségi feladatokra és teljesítményekre az évforduló serkentő hatása alatt, vagyis annak elvégzésére, ami — hogy Goethe szavával éljünk — az adott nap követelménye (die Forderung de Tages). És mi ez a soron lévő, a mai nap által megkövetelt feladat? A szocializmus magas életszíntet jelentő, minden dolgozót emberségesen becsülő és ellátó, de senki dolgozó emberfiát nem diszkrimináló rendszerének, intézményeinek betetőző kiépítése. Azonos-e társadalomformáló művének betetőzésén munkálkodó köztársaságunk az ő mai, népi demokratikus és szocialista mivoltában azzal az állammal, amely 1918. október 28án megszületett? Gondolkodásra ösztönző kérdés ez, az azonosság meglétét érintő kérdésfeltevésre, amelynek helyességéhez - mivel történelmi jelenségre vonatkozik — szó fér, a válasz ambivalens, dialektikusan kettős tartalmú kell hogy legyen. A történelem ugyanis folytonos változás, szakadatlan alakulás s ebből következik, hogy az 1918-as polgári demokráciának és a polgári nacionalizmusnak elvein épült állam ideológiája nem lehet azonos az 1958-as népi demokráciával s a dolgozó nemzetek testvéri egyenrangúságát hirdető proletár internacionalizmussal. Ezerkilencszáztizennyolcat és ezerkilencszázötvennyolcat azonban nem csak a név, a köztársaság elnevezés tartja össze, hanem van közöttük objektív kapcsolat és megsemmislthetetlen folytonosság, amely túlélte az első köztársaság eltiprását barbár betörés által és a barbárok előtt meghunyászkodni és velük szolgai módon együttműködni kész osztályönzést. A kapcsolat és a folytonosság elvitathatatlan. Államunk házát 1918 óta, pontosabban az 1945-ös felszabadulás óta magasabbra emelték és kiszélesítették, de tartó-pilléreit nem cserélhették ki, ezek megmaradtak. A tartó-pillérek: a valóságos fizikai és értelmiségi munkát végző tömegek. Csakhogy ezek 1918-ban és utána évtizedekig nem önmaguk javára dolgoztak, hanem a népesség egy kiváltságos csekély töredéke számára kényszerültek átengedni munkájuk gyümölcsét, míg végül kiküzdötték a társadalmi és nemzeti felszabadulást a köztársaság egész népének. Lenin tanítása szerint van egy olyan erő — az 9sztálytársadalomban a proletariátus ereje ez —, amely elméleti és cselekvésbeli öntudatosságával lehetővé teszi, megvalósítja, kikényszeríti, ha kell, a nemzeti és polgári demokrácia átnövését a népi és szocialista demokrácia világába. Ez az erő munkálkodott 1918-ban a köztársaság megteremtésén s egyre teljesebben érvényesült az elmúlt negyven év folyamán, úgyhogy ma elmondhatjuk: ezen a negyvenedik évfordulón államunk abban a feltisztult és egyre tökéletesedő formában képezi ünneplésünk tárgyát, amelyre az emberiség történetében az első példát a Szovjetunió adta. Mi mindent éltek át nálunk az utolsó negyven esztendő kortárs-nemzedékei? Ezerkilencszáztizennyolcat egy addig ismeretlen arányú vllágkonflagráciö előzte meg s a vele kapcsolatos világvajúdás közepette alakult meg a Csehszlovák Köztársaság. Nálunk a dolgozók türelmét kirobbanásig feszítette beteltségUk a háborús öldökléssel és az életszínvonal leromlásival. Ráeszméltek, hogy a telhetetlen és terjeszkedést követelő nagytőke, a nemesi és polgári nagybirtokok ural felelősek a háborúért és a vele járó bajokért, őket halaszthatatlanul el kell távolítani bitorolt helyUkröl. Az első világháború végén az oroszországi proletariátus megmozdulása és a munkás-paraszt állam megteremtése volt a forradalmi feszültséget fellángoltató és kirobbantó szikra. A ml dolgozóink az átélt megpróbáltatások után az oroszországi eseményeket ismerték fel az emberi történelem egyedüli értelmének, minden további fejlődés kútfejének. Az első világháború vége kíméletlenül mérlegre vetette a társadalmi rendről, az államról, és a hazafiasságról alkotott és megszokott fogalmakat, megméretett mindaz, aminek mérlegelő bírálatára a háború előtt csak kivételesen bátor és harcosan úttörő elmék vállalkoztak. És volt mihez mérni a gazdasági élet, a politika és az osztálykultúra elvénhedt rendszerét azóta, amióta ott állt a cári önkényuralom megdöntésének és különösen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új társadalmi alapokat teremtő müvének példája. A társadalom réges-régtől fogva gondozatlan sebeinek leplezését és kuruzsló kenegetését vagy elkenését nem lehetett tovább az eddigi módszerekkel folytatni, elUszkösödésük radikális beavatkozást követelt. A kommunisták voltak az első világháború végén felszínre törő forradalmi megmozdulások közepette az egyedüliek, akiknek iránytű volt a kezükben, helyesebben szólva az ő gyakorlati értékű materialista világnézetük számukra eligazodást biztosított. A történésekben nem földrengést, nem természeti katasztrófát láttak, mint a dekadens módon megrendülő polgári értelmiség, hanem felismerték a szükségszerű forradalmi folyamatok ÜJ SZÖ 4 * 195

8- október 25.