Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-25 / 296. szám, szombat

A sókszelocei szövetkezetben szép az idei paprikatermés. Szakemberek szerint a paprikának nagy a C-vitamintartalma. Képünkön a szövetkezet tagjai a paprikát fűzik. Foto: Slávik J. Gépesítik és automatizálják hűsiparunk üzemeit Csehszlovákia nemcsak ipari cik­keket, papírt, cellulózet, fát, gépe­ket, automobilokat és egyéb első­rangú gyártmányokat szállít a világ minden részébe, hanem élelmiszer­ipara is jelentékeny szerepet ját­szik külkereskedelmünkben. Vonatko­zik ez elsősorban a prágai sonkára és a plzeňi sörre, amely világhírű és minden nagyobb külföldi csemegeüz­letben vagy vendéglőben kapható. __ Miután az export népgazdaságunk­ban fontos tételt képez, Szlovákia élelmiszeripara is arra törekszik, hogy az exportból kivegye részét. Legújabban a szlovák hentesárugyá­rak üzemeik korszerűsítésével, auto­matizálásával abba a helyzetbe ke­rültek, hogy nemcsak a belső piacot látják el mindennemű hentesárúval, hanem jelentős tételben a külföldre is szállítják őket. Jirka elvtárs, a Bratislavai Húsipar n. v. igazgatója tájékoztatta munkatársunkat a bra­tislavai Hentesárugyár n. v. gépesí­téséről, és exporttevékenységéről. Milyen korszerűsítést végeztek [ a Bratislavai Húsipar n. v. ff üzemeiben? lyek meggyorsítják és megkönnyítik a gyártást. Milyen újításokról van szó? A hentesárugyárban felszereltek egy korszerű füstölő alagutat, ame­lyen a füstölésre szánt kolbász futó­szalagon megy át. Az egész füstölési eljárás csupán egynéhány percig tart. Ez az újítás összehasonlíthatat­lanul gyorsabb és tisztább a réginél és jelentékenyen megkönnyíti az itt dolgozók munkáját. A sonkák főzése is új módon, „termolusz" segítségé­vel történik. Továbbá új húsvágó és kicsontozógépek javítják az eddigi munkatelj esítmény t. Milyen árut exportál a vállalat? A gyár feladataihoz sonkák és marhanyelvek külföldre való szállí­tása is tartozik. Melyik államba szál­lítják őket? Sonkát Franciaországba, marhanyelvet meg Angliába és Svájcba. A Bratislavai Húsipar n. v. füstölt­árun kívül még marhamirigyeket szállít Dániába, amelyből ottani ve­gyészeti gyárak az ismert inzulin gyógyszert készítik. A Bratislavai Húsipar n. v. üze­meiben nagy a sürgés-forgás. Teljes üzemeltetéssel dolgoznak, annak el­lenére, hogy az egyes osztályokon újításokat vezetnek be és átépítése­ket végeznek. A Bratislavai Húsipar n. v. kitűnő kollektívával rendelke­zik, ami záloga annak, hogy a válla­lat nemcsak a munkatervet teljesíti rendszeresen, hanem az egyes üze­mek fejlesztésére is gondol, ami mind a belföldi fogyasztók, mind pedig az export érdekében történik. K. P. Mengušovcén is kivirradt a boldog jelen A szövetkezetesek a vadvizek lecsapolásával növelik a legelők hozamát. ' Ä XI. pártkongresszus határozatá­nak értelmében a vállalat gépesítet­te a munkát s így nagyobb termelést ért el. Megnyilvánul ez elsősorban a bratislavai vágóhídon. Itt a marhák és borjúk vágását korszerűsítették. Az új módszer segítségével 8 órán belül 130 állatot vágnak le a régi 100 darabbal szemben. Azonkívül az új eljárás nagyobb higiéniát és vérmeg­takarítást jelent. A törzsüzemben, a hentesárugyárban még számos technikai újítást vezettek be, ame­^M MI M tl Ml ll lttHltt tt M lllll ltHM MI tíMM tll líttMtt»M»tttMMt tl MlM»tt tt Ht OI HI Friss északi szellő fújdogál a Magas-Tátra Sztálin-csú­csa alatti Mengusovce község felett. A falu közvetlen ha­tárában kezdődő örökzöld fenyveserdő titokzatosan suso­gó fái mintha falat képeznének a kis falu és az égbenyúló csúcsok között. Az erdő szélén a jéghideg vízii Kižnica patak jobbpartján kolompolva legelész a szövetkezet feke­i A falu határában már hat évvel ez­előtt eltűntek a mezsgyék. Erre a napra, mely határ­követ jelent éle­tükben, mindig há­lásan emlékeznek vissza a mengusov­ceiek. A szövetke­zet lassan indult fejlődésnek. A falu lakói akkor még kételkedve nézték B hegyes vidék szö­vetkezetének jöt­vőjét. De ezt a kételkedést a szö­vetkezet felett védnökséget vállalt Chemosvit munkásai is segítettek el­oszlatni. A rendszeres agitációs mun­ka, a tagság akarata megtörte a múlt csökevényeit. Évről évre bővült, tere­bélyesedett a közös és ez idén már elérte fejlődésének azt a fokát, amelyhez jó irányítás mellett minden közös gazdálkodásnak el kell jutnia. Az első félévben elért munkasikere­kért a mengusovcei szövetkezet el­nyerte a Kassai Kerületi Nemzeti Bi­zottság vörös vándorzászlaját, mert a kerület legjobbja lett. De nem azért lett első, mert a munkaegység értéke a kerületi méretben itt a legmagasabb, mert nemcsak ezzel mérjük a közös gazdálkodás színvonalát. Ha gondosan áttekintjük a szövetkezet múltját, jelen és jövő terveit, megállapíthat­juk, hogy a jő gazdálkodás titka az itteni lakók leírhatatlan szorgalmában rejlik, amelyet a 48 szövetkezeti csa­lád a közös gazdálkodás érdekében ki­fejt. Az önsegéllyel épített gazdasági épületek egész sora bizonyítja ezt. Két tehénistálló (a harmadikat most építik), sertéshizlaló, fiaztató, két baromfiól, egy lóistálló, két csűr, si­lógödör, burgonyaraktár — (40 va­gonra), •— mindez a szövetkezeti ta­gok önsegélyével épült az utolsó há­rom év alatt. Az építkezésre helyben van elég anyagforrás. Sem fáért, sem kőért nem keil messze járniok, csak szorgalomra van szükség, hogy a kö­zös gazdálkodás ily gyors ütemben fejlődhessék. S a szorgalom is meg­volt. Az egy munkaegységre ez idén kiadott 10 korona előleg, két kg ga­bona, 2 kg széna, 2 kg burgonya szerint azt mondhatnánk, hogy nem valami kimagasló eredmény. De gaz­dálkodásukat nem szabad igy meg­ítélni. Ha önsegéllyel nem építenének egész sor gazdasági épületet, úgy nem tíz, hanem 20 korona előleget is fizethetnének munkaegységenként. keletkezésének, végbemenetelének és kö­vetkezményeinek törvényszerűségét s volt bennük energia a törvényszerűségeket ismerve a megkínzott tömegeket a há­ború okozta káoszból az emberi együtt­élés békés boldogulást jelentő kozmosza felé irányítani. A meghátrálásra kényszerült burzsoázia azonban résen állt s amit fiatal köztár­saságunkban a dolgozók a Nagy Októberi Szocialista Forradalom példájától felpezs­dítve elindítottak, azt a maga érdekei szerint lefékezni igyekezett. Gondoskodott arról, hogy a hadinyereségek a régi zse­bekben maradjanak s a nagybirtokosokat ne távolítsák el következetesen és fel­tétlenül földjeikről és kastélyaikból, hogy a lövészárkok helyett az egyre csökken­tett béreken való tengődés pusztítson, hogy ha nincs front, maradjon meg a szenvedés odahaza. A polgárság a maga önző érdekeinek biztosítására azokkal a nyugati államok­kal keresett gazdasági és politikai kap­csolatot, amelyekben a tőkés rendszer imperialista formájában kiélesedve újjá­épült, a burzsoázia hallani sem akart ar­ról, hogy a Szovjetuniót az általa meg­nyitott úton kövesse. Az elodázás egy emberöltőnél hosszabb időn át sikerülni látszott. Huszonhét év­nek kellett eltelnie, egy újabb világhá­ború poklát kellett átélnünk, míg végre köztársaságunk vezetése azoknak a ke­zébe került, akik azt a szocializmus kö­vetelményeinek megvalósításával a leg­becsületesebb és legemberibb módon igyekeznek végezni. Mikor 1918-ban az idegen Habsburg-ha­talommal és a hazai osztályuralommal betelt nép megmozdult s az uralkodó osz­tályok hatalmi pozícióit megrendítette, jött a burzsoázia, a rend, a neki ked­vező rend, az úgynevezett konszolidáció jelszavával, megszállta a hatalmi pozí­ciókat, hogy azután elhelyezkedve ben­nük a maga uralmát biztosítsa és gyako­rolja. Már a XIX. század történelméből U ismerünk erre példát, gondoljunk csak az 1830-as franciaországi júliusi forradalom­ra, melynek barikádharcai a pénzem­berek és nagyvállalkozók számára tették szabaddá a tőkefelhalmozáshoz és a tö­kehaszon növeléséhez vezető utat. Ilyesmi történt 1848-ban Bécsben és 1905-ben Oroszországban. Milyen körülmények között sikerült a burzsoáziának az 1918 után következő években a proletariátus kijátszása és félreszorítása? Időrendi sorrendben elég­gé ismerjük az eseményeket, Karel Kra­már miniszterelnökségétől, aki Gyenyikinnel keresett kapcsolatot, Cerný hivatalnok­kormányáig, aki rendőrségi karhatalommal lépett fel a megalkudni nem akaró szocia­lista baloldal ellen. Az események belső logikája és dialek­tikus menete az, amit megismerni igyek­szünk. A proletariátust a szabadság, a reá ne­hezedő járom alól való szabadulás érde­kelte. A szabadulás önrendelkezést je­lentett s ennek minden nép számára két eleme, két követelménye van: az egyik a nemzeti önrendelkezés, a másik a tár­sadalmi önrendelkezés. A nemzeti önrendelkezés magában fog­lalja a politikai jogegyenlőséget befelé, tehát a dolgozókra vonatkozólag, és kife­lé, a többi nemzet és állam irányában, jelenti az államhatalomnak idegenek ál­tal nem korlátozott gyakorlását külpoli­tikai vonatkozásban, az összefogás sza­badságát, korlátozatlanságát a hasonló el­vekhez igazodó államokkal. A nemzeti ön­rendelkezést a burzsoázia Is akarta, de próbálta értelmezni és kisajátítani a ma­ga javára, a néppel el akarta hitetni, hogy a bécsi Burg hatalmának összeom­lásával eléretett a végcél, itt az Idő és ok vlgadásra, farsangolni lehet a mun­kásság szocialista követeléseinek teljesí­tése nélkül is. Pedig a dolgozókat a társadalmi ön­rendelkezés éppen úgy érdekelte, mint a nemzeti, mert az utóbbi a másik nélklll számára legfeljebb jogi, de nem valósá­gos felszabadulást hoz, mert igazi bol­dogulás a gazdasági rendszernek csakis abban a szocialista formájában valósul meg, amelyben a dolgozók nincsenek más osztálynak kiszolgáltatva, a javak ter­melése nem történik vagyoni vagy szü­letési kiváltságot élvezők számára. A nemzeti önrendelkezés feletti álta­lános örömben a burzsoázia a demokrati­kus köztársaság kivívására való hivatko­zással, a vele való hivalkodással elkáp­ráztatta, megtévesztette a dolgozók je­lentékeny részét, célja volt rnegfeledkez­tetnl ezeket arról, hogy a nemzeti, a po­litikai, a jogi természetű vívmányok nem szolgálhatnak ürügyül a szocűista, a konkrétan társadalmi és humánuff köve­telmények elhanyagolására. A politikai-nemzeti s a társadalmi-szo­cialista önrendelkezésnek konfliktusából származott az első köztársaság nehéz helyzete s ez Idézte elő a kommunisták által előrelátott, a burzsoázia számára pedig borzasztó kiábrándulást hozó szét­hullást. A burzsoázia nem akarta fel­ismerni, hogy az ö állama nem cél, ha­nem csupán eszköz a nyugati barátok ke­zében s ezt az eszközt saját érdekeik sze­rint hol felhasználják, hol félredobják, mint ahogy ostravai nagyüzemekben a hányóra hordják a salakot és egyéb hul­ladékot. Az itt vázolni próbált körülményeket az 1918—1920-as évekre vonatkozólag Klement Gottwald a következőképp fog­lalta össze: Csehszlovákiában az első vi­lágháború végén nemzeti és demokrata forradalom ment végbe és a munkásosz­tály feladata volt, a forradalom élére állni és gondoskodni arról, hogy tovább alakuljon szocialista forradalommá. A bur­zsoázia belpolitikai és külpolitikai fon­dorlatainak következtében ez nem tör­tént meg. A történelem a második világ­háború után megismételte önmagát, ami­kor a proletariátus részt vett a nemzeti felszabadulásért vívott harcban, majd ve­zette a szociális felszabadulást hozó ered­ményes küzdelmet. És így elkövetkezett a nagytőke és a nagybirtok uralmának fel­számolása, uralmuk gyökereit távolította el köztulajdonba vételük. Akik a fasizmus uralmának szörnyű barbárságát és becstelenségét átél­ték, tudják, hogy a körülöttünk tom­boló erkölcsi tébolynak ebben az idő­szakában az egyedüli vigaszt, re­ménységet és biztatást a Szovjetunió heroikus magatartása képezte. A ml helyünk annak a népnek és társadalomnak oldalán van, mely bennünket a fasiszta eltiprottság sza­kadékából fényre emelt. Ez a lét­fenntartás és az erkölcsi tisztánlátás követelménye. Mivel a történelem s általában a múlt szemléletében is érvényesülhet a perspektívának a jelenségeket a távolság arányában kisebbítve muta­tó törvénye, azoknak, akik akár mint közéleti, akár mint hivatásos, iskolai oktatók hivatva .vannak egész nem­zedékek politikai és társadalmi neve­ltjére, minden tudásukkal és meg­győző képességükkel arra kell töre­kedniük, hogy ami nagy és becses a mi államunk múltjában és hagyo­mányaiban, azt eredeti arányaiban és egész jelentőségében a felnövő fiatalok tudatába vésni képesek le­gyenek most és minden időkben, Hisz a növénytermelésben és az állat­tenyésztésben is olyan eredményeket értek el, amilyenekkel még délvidéki szövetkezetek sem dicsekedhetnek. A tervezett munkaegységek több mint felét építkezésre szánták. így határozott a tagság és nagyon bölcsen határozott. Nemcsak a mát, hanem a holnapot is látják. Ezért tíz korona csak az előleg. De nézze meg bárki a korszerű tehénistállókat, sertéshizla­lót, vagy más épületet és akkor elis­merését nem rejtheti véka alá. Az ilyen szövetkezet tehát meg is ér­demli az elsőséget. Ondrej Michalko, a szövetkezet el­nöke Pavel Rataj könyvelővel számol­gatott, amikor az irodába léptünk. Előttük néhány számadás és a jövő évi terv. Jöttünkre az öregedő elnök egy kis időre abbahagyja a számolga­tást, tervezést. Nehezen indul a be­szélgetés, mert először a múltat, az első köztársaság idejét feszegetjük. — őszintén szólva — kezdi lassan az elnök, — a mi, falunk nagyon megsínylette a kapitalista rendszert. Ezt még ma is érezzük. — Hogyan? — Ogy, hogy kevés a fiatalság. Épp most van a „rukkolások" ideje, de tő­lünk csak egy szál legény vonul be, mert több nincs. Mengusovce valami­kor az egykék faluja volt. Akkor alig született nálunk gyerek, mert még csírájában elhajtották. így kívánta a vagyon, a kapzsiság. Ha valakinek volt egynéhány hektár földje, azt bi­zony nem darabolta fel az örökösök között. Hogy a vagyon egy' kézben maradjon, nem kellett több gyerek, csak egy. Gyakori volt az olyan eset is, hogy közeli rokonok házasodtak össze a föld miatt, ami az utódok degenerálódását okozta. Falunkban sok embernek a degeneráció miatt idő előtt kihullanak a fogai és beteges hajlamúak. Az én első feleségem is — komorodott el az öregedő elnök — ráfizetett erre az átokra. Amikor a második gyerek megszületett volna, magzatelhajtás közben meghalt. Sokan fizettek rá így erre az átokra. Arcán a fájdalom, az emlékezés mély barázdákat szántott, amikor be­szélt. Inkább ne feszegettük volna a múltat, mert az Mengusovcén nagyon sokaknak újítja fel a ma már talán behegedt sebeket. Hisz a földéhség, a vagyongyarapítási vágy itt is úgy megvonta a jó falatot a paraszttói, mint másutt. Innen is tízével jártak a parasztasszonyok az örökzöld feny­vesek között elterülő üdülőhelyekre, hogy az itt pöffeszkedő nagyságáknak eladják a tojást, tejet, vajat és köz­ben maguk száraz kenyéren éltek, csakhogy még egy darab földecskéi tejfehér foltos tehéncsordája. A hazailag szőtt juhgyapjús ruhájú pásztor néha-néha belefúj sípjába és a furulyának mélabús hangja, mintha az itt élő szlovák nép keserű múlt­jába vinne minket vissza. De elmúlt már az az idő, ú) életet élnek ma Mengusovce lakói, olyan életet, amelyről szívesebben beszélnek, mint a múltról. vehessenek. Ettől az évszázados átok­tól szabadult meg a szövetkezet meg­alakításával a község lakossága. A múlt nyomai azonban még ma is láthatók. Ott olvastam az elnök el­gyötört, ránccal teli arcán, aki 54 éves kora ellenére legalább 70-nek tűnik. Figyelmünket azonban már inkább a számokra tereltük, amelyek a jelenről és a jövőről beszélnek. - Milyen volt az idei termés? — tértünk át az örvendetesebb dolgok­ra. Pavel Rataj könyvelő válaszolt kérdésünkre. Az idei jobb, mint a tavalyi. Rozs-' ból 20, árpából 25, zabból 28, széná­ból 41, pillangós takarmányból pedig 78 mázsa termett hektáronként, azaz a tervezettnél jóval több. De szövet­kezetünknek nem a növénytermelés, hanem az állattenyésztés a fő bevéte­li fbrrása. A tervezett egymillió 219 ezer korona bevételből 835 ezret az állattenyésztésből nyerünk. — A mi vidékünk különösen ked­vező az állattenyésztésre, főleg a szarvasmarhatenyésztésre — szólt közbe most már az elnök is. Most 180 hektár legelő lecsapolása folyik, hogy ezáltal növeljük a takarmányhoza­mot. Még az aranylakodalmát ünneplő Sáling házaspár is szívesen kiveszi részét a közös munkából. Nos, ezek szerint csakugyan van mivel dicsekedniök a mengusovceiek­nek, annál is inkább, hogy a község, határa 900 méter magasságban fek­szik a tenger szintje fölött. Annál értékesebb tehát a szövetkezet dol­gozóinak kötelezettségvállalása, mely szerint még ez idén 20 ezer liter te­jet, 30 mázsa marhahúst, 20 mázsa sertéshúst adnak be az államnak ter­ven felül. Ezt a vállalásukat már csaknem 90 százalékra teljesítették. Még megnéztük az egynéhány szö­vetkezeti tag neve mellé írt munka­egységek számát. Itt van például Ondrej Šoltés. Szeptember 30-ig 997 munkaegységet dolgozott le. Bohumír Čincurok 987, Ján Rataj 613, Ján Vahter 618. Becsületes emberek laknak a Tát­ra alatti Mengusovce községben. A múlt átka, mint a mesében elszállt róluk is. Egymás után épülnek a szö­vetkezeti tagok takaros családi házai, amelyekbe már nem a föld utáni vágy, éhség, hanem a gyerekek iránti kü­lönösen nagy, mély szeretet tölti be a családi fészket. Ez új életről, a ki­virradt boldog jelenről beszél ma itt minden. A susogó örökzöld erdő, a csörgedező jéghideg vizű Kižnica- patak, az épülő falu és a fejlődő gaz­dag szövetkezet. Horváth Sándor Új mentőöveket gyártunk A hazai folyamhajókat rövidesen újfajtájú, műanyagból készült ha­zai mentőövekkel fogják felszerel­ni. Az új mentőövnek az az előnye, hogy mindössze 70 dekagrammot nyom, míg az eddig használatban levőnek 6,68 kg a súlya. Árban is előnyösebb az új mentőöv. Míg a régi mentőövnek 600,— korona az ára, addig az új csupán 44.— koronába fog kerülni. Ily módon jelentős megtakarítást érnek el hajózási vállalataink s egyben el­esik a mentőövek külföldről való behozatala, ami pedig devízameg­takarítást jelent. Az új mentőöv iránt a külföldön is érdeklődnek, úgyhogy ezek exportjával is lehet számolni. Az éjszakai Prágá­nak is megvan a maga varázsa: ki­gyúlnak a neonok, reklámok, a csillogó kirakatok hívogat­ják a járókelőket. Felejthetetlen esti sétára hívnak az utcák. K. Mevald fényképész is be­adta derekát a csábításnak és a fényes kirakatok megörökítésével hódolt Prága szépségének. ÜJ SZÖ 5 * 1958. október 22.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents