Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-23 / 294. szám, csütörtök

A

[( íl ľ Q 7 P ľ N Hrama fpQ7tÍ\/?íll?l M ny°^

cva

n ^

ve

s Barta Ĺafos I \ U U / U U vil (i I I i f J n ll / U í f ^ Barta Lajos most töltötte be 80. Ságokért és forradalmi eszméi meg* I » v/ i w k. v i w i wi i M Wi I V U L. I I í VA I J ^ í életévét. A születési évfordulón nagy valósításáért, szálka volt az uralko. \ nmViQvt cc íalöc a írni- íin- I ňŕds e7flmphon A lannkhnl kiszrirf* Idén nyár óta négy színházi fesztiválnak voltunk tanúi. Az elsőt augusztus végén Buriánék rendezték Karlovy Varyban a D 34 megalapítsanak huszonötödik évfordulója alkalmából. Ezt a szemináriummal ejybekötötc seregszemlét a jelenlevő szakemberek az első előadások után meglehetősen hűvösen, kritikus szemmel fogadták, ám befejezésénél — amikor Burian forradalmisága egészében kibontakozhatott — a legforróbb elismerés illette a cseh színpad és drámaírás e nagy újítójának, korunk egyik legnevesebb rendezőjének forradalmi színpadi tetteit. A második fesztivál, az ifjúsági színházak Ostravában megrendezett seregszemléje egyfelől felhívta szakembereink figyelmét arra a nagy hiányra, amely a2 ifjúságnak szánt színdarabokban fennáll, másfelől utalt az új közönséggel, a látogatott-^ sággal, a fiatalok nevelésével kapcsolatos és sürgős elintézésre váró problémákra. Október elején az Állami Faluszínház öt részlege tartott fesztivált a trnavai Kovosmalt üzem művelődése házában. A Faluszínház tíz esztendőr fennállásának megünneplésére rendezett seregszemle ízelítőt adott abDÓl a hatalmas kulturális munkából, amelyet a társulatok falvainkon végeznek. Végül most vasárnap Szergej Szmirnov Halhatatlan garnizon című drámája ünnepi előadásával véget ért a mai, korszerű drámának szemináriumi előadásokkal és vitákkal egybekötött brať'slavai fesztiválja. A tíz napig tartó seregszemlén a f aluszinház magyar részlege kivételével részt vett valamennyi hivatásos együttesünk, és pedig a Hviezdoslav Színház és a kassai Állami Színház két-két, a többiek egy-egy előadással. Itt elöljáróban mindjárt megiegyezhetjük, hogy a szemlén minden tekintetben a Hviezdoslav Színház munkája aratta a legnagyobb elismerést. Olykor jogosan támadott dramaturgiája ezúttal a legpozitívabbnak bizonyult, hiszen Petei Karvas Diplomaták című komédiája tagadhatatlanul ízig-vérig mai mű, Brecht Galileije pedig a legkorszerűbb eszméket tolmácsolja, függetlenül attól, hegy a dráma története három évszázaddal ezelőtt játszódik le. Karvaš és Brecht színjátékai nem csupán azért győztesei a szemlének, mert valóban korfezérű a mondanivalójuk, hanem azért is, mert rendezés, színészi játék tekintetében is kiválót nyújt a két darah a Hviezdoslav Színház előadásában A kassai Állami Színház már nem vizsgázott ilyen szerencsésen. Nazim Hikmetnek Az ünnep első napja című 'rámáját nem tarthatjuk kifogástalannak. A nagynevű török költő színművének gyengéit még jobban aláhúzta a félresikerült rendezés és a Színészi játék elégtelensége. Jozef Pálka, a fiatalabb szlovák rendezői gárdának ez a tehetsége talán ott követte el a hibát, hogy valami teljesen újat, a tegnapitól, a szokványostól és megszokottól eltérőt akart nyújtani. Csak részben szolgál mentségére, hogy Hikmet drámájában expresszió, szimbolizmus és sematizmus ötvözetlenül keverődik lírával és túlságosan földhöz kötött realizmussal, s- ezeket a stílusbeli keverődéseket és következetlenségeket nehéz rendezői munkával eltüntetni vagy némileg egyensúlyba hozni. A kassiak másik előadása, Kohout Ilyen nagy szerelem című rendkívül érdekes és hatásos, igenelhető, ugyanakkor azonban problematikus drámája ugyancsak kevés hatást gyakorolt a nézőre éppen a rendezői munka és a színészi alakítások elégtelensége miatt. A kassaiak sikertelensége, az eperjesi együttesnek rendezésében és színészi játékban erősen vitatható A róka és szőlője bizonyos veszélyt jelez. Abbeli törekvésükben, hogy feltétlenül újat kell mutatni, a rendezők sokszor feleslegesen igen kockázatos, eléggé át nem gondolt kísérletekbe bocsátkoznak. Az újnpk kei esése semmiképpen sem ártalmas, sőt üdvösnek mondható, de zavart, stílustörést, egyenetlenséget szül, ha ezt az újat nem támasztja alá az eminens követelmény, hogy a rendezésnek ? gondolat tisztaságát, az eszmei mondanivaló tökéletes kihanosúlyozását kell szolgálnia Korszerű mondanivalót nem lehet úgy érvényre juttatni, hogy a valóságra vonatkozó forradalmi nézetünk elsikkadjon a rendezésben és színészi játékban. Ha a valóság eltorzul, az eszmei mondanivaló elsikkad, a színpad elveszti hitelét, a színjátszás szociális hivatását. Eszmei tisztaságot, helyes rendezői felfogást és becsületes színészi munkát, egyszóval szocialista színházat éreztünk az Cj Színpad produkciójában. Az Anna Frank napi ó-jának előadása igényes követelményeknek is eleget tett, a žilinaí Jilemnický Színház is jól szerepelt a nyugatnémet Günther Weisenborn A N e, vető ember balladája című drámájának színesen megrendezett hatásos i előadásával. Bár Weisenborn a régmúltba | visz, mondanivalója a mához szól és enyn.viben helye volt a drámájának a szemj lén. | Ugyanez mondható a nyitraiakról Is, akik a Német Demokratikus Köztársaságban élő Hans Pfeifer r. ampionünnep című drámájával mutatkoztak be. A i atomháború ellen tiltakozó, meséjében j Shakespeare Romeo és Júliájára emlékez| tető színműben sok a vitatható elem, de ; Pavol Haspra rendezéséber. meglepően jól játszottak a nyitraiak, igen hatásosan érvényesült mind a dráma, mind annak eszmei mondanivalója. A seregszemle a szlovák szerzőktől Karvaš mellett, — akinek említett Diplomaták címú kitűnő bemutatója és egyik régebbi átdolgozott játéka, a Meteor is szerepelt a fesztivál műsorán — az Ukrán Nemzeti Színház Ľubomír Smrčok Barcsé Magda szerelme című drámáját hozta. Az ukránok meglehetősen egységes és pozitívan értékelhető játékot mutattak. Rudolf Debnárik drámájának, ai Érettség i-nek érdeme, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés problémáját is érinti. A jól rendezett, és színészi játék tekintetében is jónak mondható előadás nem adta meg az érdekes témától elvárt nagy élményt; a hibátlanul és feszültséget keltőn elindított darab a továbbiakban összekuszálódik és tételessé válik. A fiatal és tehetséges Ján Solovič drámája, A s á r k á n y c s i I I a g jegyében sem aratott sikert. Solovič túlságosan elvontan nyúl napjaink egyik részletproblémájához, az iszákosságho? és túlságosan általánosan és tételesen veti fel a kérdést, miért temetkezik mámorba az, akit valami baj vagy szerencsétlenség kibillent az élet rendes kerékváqásából? Mélyebb elemzést és több életismeretet követel az ilyen tételes téma. A kriptaszerű színpadon a zvoleniek görcsösen mozogtak és mesterkélt játékuk még jobban kiemelte a dráma gyöngéit, a véletleneken alapuló konfliktus vitathatóságát. A fesztivál műsorán mindössze két szovjet darab szerepelt. Köztük Konsziant.yin Szimonov Egv szerelem története című játéka, a nagynevű szovjet író fiatalkori müve nem tartozik a szovjet színműirodalom igazi értékei közé. Későbbi átdolgozása sem teszi olyanná, hogy a néző forró élménnyel távozzék a színházból. A Faluszínház együttesének becsületes igyekvése ezért visszhang nélkül maradt. Ez a torró visszhang viszont nem maradt el Szergej Szmirnov Halhatatlan garnizon című drámájának előadásán. Un a Halhatatlan garnizon nem is éri el Visnyevszkij Optimista tragédiáiának költői nagyságát, jellemfestésének drámai erejét és dinamikáját, megragad igaz és forró forradalmi pátoszával, hősei sorsának mesterien egyénített rajzával. A martini Hadsereg Színház együttese kitűnően játszott, luraj Halama rendezői elgondolásai is hatásosak, csak szinte kínosan és felesle^ Barta Lajos most töltötte be 80. ^életévét. A születési évfordulón nagy ^ embert és jeles szocialista írót ünnepelünk . )! Barta Lajos egyike azoknak a kedveseknek, aki már évtizedekkel ez^ előtt, írói pályájának legelején, felismerte a szociális igazságtalanságot, Ja kapitalizmus tarthatatlanságát, és ^ örökre az új eszmék és az új világ Š harcosának szerepét vállalta. Ezek $ után nem csoda, ha a régi időben § nem sok megbecsülést kapott. $ A dél-baranyai születésű Barta, ^ pécsi és kassai szerkesztőségi tapasztalattal a háta mögött, néhány ^ drámai hatású novella és a Paraszfctok című földosztást követelő szln^ művének kéziratával érkezik a magyar ^ fővárosba és körülbelül egyidőben § indul Móricz Zsigmonddal. Később ^ derül ki, hogy Barta Lajos és Mó^ ricz Zsigmond nemcsak kortársak, de ^ fegyvertársak is. Ezt Ady Endre, Az § élet arca című elsó novell&s kötetéinek megjelenésekor meglátta, s azért ^emelte ki, a „Nyugat" divatos esztétizáló irányzatával szemben a könyv $ agitátor és népnevelő erejét. Barta ^ könyvével kapcsolatban Ady egykor ^ezeket írta: „Pompás könyv, e pom$pátlanul szomorú időkben... Nagyon í hihető és a kétségbeesés napjaiban ^ reményeket adó könyv Barta Lajos $ könyve, szinte cselekvés, a legdereJ kabból való." $ Barta Lajos írásainak igazi célját Ságokért és forradalmi eszméi meg-« valósításáért, szálka volt az uralko« dók szemében. A lapokból kiszorí* tották, nevéről hallani sem akartak, Barta azonban nem hátrált meg. írásain keresztül rendületlenül hirdette igazát, s tevékenyen részt vett a Magyar Tanácsköztársaság kulturális életében. A Tanácsköztársaság "bukása után emigrálnia kellétt, hosszú évekig Németországban, majd Csehszlovákiában élt. A weimari Németország és benesék Csehszlovákiája azonban nem adta meg a hazájából kiüldözött írónak azt a lehetőséget, hogy akarata szerint dolgozhasson. Barta azonban itt sem tört meg. Leküzdötte az emigrációban tornyosult nehézségeket és nem riadt vissza a polgári kisszerűségnek attól a inesterkedésétől sem, mely szerint a baloldali emigránsokat a napi megélhetési gondokkal akarták kimeríteni és harcképtelenné tenni. Korlátozott lehetőségei ellenére rendületlenül dolgozott és szoros kapcsolatot tartott fenn otthoni elvtársaival. Ekkor adják elő az egyik berlini színpadon Oroszország napja című színművét, amely bátor tett volt. A színművel Barta félreérthetetlenül állást foglalt a szocializmust építő ország mellett. Barta Lajos emigrációjának legnagyobb részét Csehszlovákiában töltötte. Évekig élt Bratislavában, ahol a keze alatt élő fiatal munkás-színjátszók számára Gorkij Anyá-ját dramatizálta, lapot szerkesztett és még sokféle irodalmi tevékenységet fejtett ki. Az irodalmi alkotás mellett hivaiaz uralkodó körök is felismerték s a $ szociális problémákkal foglalkozó író, $aki a részvét, a borzalom és a gúny $ fegyverével harcolt a szociális igaz^ ,

rt

z jroaaimi aiKotas meiieu niya§ tasanak érezte azt is, hogy behatóan gesen hatottak a képek közé toldott film- J foglalkozzék a csehszlovákiai magyar részletek. Elmaradásuk feltétlenül fokoz- ^ irodalommal és egyengesse a fiatalok ta volna a kapott művészi élményt. ^ útját ak;k mindiq nag

v szeretettel Végezetül örömmel regisztráljuk, hogy ^ örültek útmutatásainak, a seregszemlen jelesen vizsgázott terű- í 14.1,4.-1 leti Színházunk. Dávid Teréz Dód i-jának 5 tanUitaK tole. mondanivalója meghozta a megérdemelt ^ Ha Barta ábrázoló művészete az sikert. Bartha Erzsi a dráma főszerepé- J emigrációban nem is fejlődött maben rendkívül előnyösen mutatkozott be i ga

s szintre, csehszlovákiai tartózkofóvárosunk közönségének és megérdemel- ^ dása alatt irta t

öbbek között A gyár, ten nyerte el a szakemberek egyöntetű í A Mars-repülő című legd cséretet. Kivanatos volna, hogy a koS ' , . , ,.

r a, máromiaknak ez a nagy ígérete szakem- § nagyobb szabasu elbeszelo müveit, berek gondos és hozzáértő vezetésével i Olyan alkotások ezek, melyek a csehegészségesen továbbfejlődjék és művésszé ^ szlovákiai magyar irodalom területén érjen. Ugyanúgy nem ártana, ha Területi ^ nőttek, s az egyetemes magyar iroSzínházunk jobban okulna a seregszem- % dalomnak váltak részeivé le és a szeminárium tanulságain, ujj A 80. születésnapját ünneplő Barta évadját máskor ne kezdje tisztara gaz- > . szeretettel köwfintiiik ilasági szempontból vezéreltetve egy S Lajost mi is szeretettel KoszontjUK, lomtárba való. dolgozóinknak semmitmon- $ es úgy gondolunk ra, mintha meg ma dó komédiával, mint amilyen tagadha- ^ is itt élne. (b) tatlan színpadiassága mellett Seribe ása- % -K tag F.gy pohár vize. Ha már nyugati i . MA

RVAI? NpPk'(Í7TÄI?SASÄG Flszerzot játszunk, ne feledkezzünk meg $ A MAUXAK INfcťKUZ.iAIOASAU tl maiságáról, haladó mivoltáról. Akad elég $ n

o.

k> Tanacsa Barta Lajos Kossuthdarab, csak leleményesebb, a szellemnek $ díjas irot 80. születésnapja alkalmahasznosabb, korszerű dramaturgiát ké- í ból a Munka Vörös Zászló ErdemI rünk. EGRI VIKTOR J rendjével tüntette ki. A befűtött vasúti kocsik utasokkal voltak zsúfolva. Már mindenki el is helyezkedett. Örült, aki kapott még valami kis rést, ahova a sok ember, kosár és batyu közé bepréselhette a maga testét. Ezek a testek most meglehetősen vastagok voltak, mert a falusi embereknek az a szokásuk, hogy még a fűtött kocsiban sem vetik le a felső ruhájuk. Aszszonyok, férfiak, gyermekek ültek, álltak egymáshoz zsúfoltan. Sokan az asszonyok közül eladózásból mentek haza. Pestről, ott volt számos kosár is. Mások meg, amit vásároltak, vitték magukkal. Akiknek már csak állni való helyük akadt, szomorúan pislogtak a többi feje fölött, kiknek mégis csak jutott valami kis padrész. Lefeküdni. kinyújtózkodni? Ünnep volna, ha csak ülni is lehetne. Nagyobb gyerekek, akik nem is ingyen utaztak, mert már meg kellet értük fizetni a jegyet, anyjuk vagy apjuk ölében bóbiskoltak, vagy a szülői kebelre hajtott fejjel, mint fáradt mécsesek virrasztottak a szegényes tarkaság fölött. Piszkos, foltos, mindennapi ruhák, vásott nagykendők, kifakult arcok közt egy-két zsíros polgár, fénylő arccal, kék ruhában. És csak alig egy-két fiatalabb aszszony, hogy meséljen arról: a faluban is szépek, fiatalok a maguk idején az emberek. A vonat még benn állt a Keletin, de az emberek már egymáshoz törődtek a közös kilátásban, hogy együtt virrasztva töltik el az •éjszakát, a fűtés ellenére is jégvirágokkal rajzolódó ablakokkal az Alföld felé kivágó vonatban. Végre megmozdult a vonat, a mozdony nagyot fújt, mint ki hatalmas lélegzetet vesz, a kerekek megmoccantak. Akkor csak törekszik föl a kéttengelyű hosszú harmadik osztályú kocsi lépcsőin két ember. — Nem mennek le? Már nem lehet! Leszállni! Leszállni! — kiabálnak a kalauzok, de maguk is tudják, hogy nagyobb baj lenne már a leszállásból, mint a fölfelé menésből. Az a kettő nem is törődött velük. Az elsőn nagy, bokáig érő, kidolgozott báránybunda függött, attól nehezen mozgott, a másik is magas, sovány, de szegényebb ember volt, látszott a télikabátja kurtaságán. Ez a kurtakabátos csak tolta maga előtt 'fölfelé a bundásat. A szolgálatban levő ember módján tette, a kalauzoknak is ő kiáltott vissza: — Beteget viszek, nem látják? Különben is már íönn vagyunk! A vonatot nem állították meg, a kerekek már igazán mozogtak és a két lekésett utas a kis peronról benyomult a zsúfolt kocsiba. Odabent nem örültek nekik, de kiabálni kezdtek rájuk:' — Csukják be az ajtót! Ezt könnyebb volt mondani, mint megtenni, de mindenesetre annyit jelentett, hogy most már majd tűrik, hogy közéjük préselődjenek. A hórihorgas nagybundás nem köszönt, csak nyöszörgött és szenvedő arccal jártatta szemét a nagy zsúfoltságon. — Ajaj — szólt aztán — ajaj! Péter! Vedd le rólam a bundát! Nehéz! A háta mögött az ajtóhoz nyomott kurtakabátosnak szólt ez. Péter levette a bundát és a maga vállára vette tehernek, mert hiába nézelődött körül, a polcok is mind tele voltak skatulyákkal, batyukkal, mint valami bolti raktár. Ott állt most bunda nélkül a beteg, mint valami szomorú, leleplezett szobor. Arca petyhüdt, ráncos, beesett, a kiálló állkapcsok, mintha csak fáradsággal tudnák tartani az állat és a szájat. Az apró, bús szemek bár sunyin és laposan néznek, de mégis bánatosak és irgalmat látszanak kérni. Földműves-polgári kék ruha volt a betegen, látszott, hogy kövérebb volt az ember, aki valamikor hordta, de soká feküdt a ruha a sublótban, vagy lógott a sifonérban. Ezért még most, a télben való szellőztetés után is áradt belőle dohosság. De a sok test között az nem számított. — Na most lesz valami! Állni magának, mint betegnek! — kezdte el a taktikát Péter. — Ajaj! — visszhangozta a beteg és a bánattól egészen a fogához lapította vékony öreg ajkát. Ritka bajuszának szálai lekonyultak ettől a nyögéstől és valami rámába foglalták a két ajak szélét. — Ajaj! — és megint végigjártatta szemét a zsúfoltságon. Még fekete nyakkendővel csavart nyakát is ide-oda mozgatta, hogy többet lásson: — Jaj, bizony jaj az ilyen szerencsétlen betegnek! Meg van az verve, mégpedig nagyon. Az emberek kezdtek ráfigyelni, dc senki sem mozdult. A vonat már ki' Irta: Barta Lajos szaladt a fővárosi kusza sínhálózatból, már egyenletesen kattogott a szabadban, künn a fehér, havas téli éjszaka feküdt, az ablakokon sűrűsödtek és vastagodtak a jeges rajzok. — Ráz? — kérdezte Péter, hogy újabb hangulatot '.keltsen. Rokona volt a betegnek és fizetésért kíiérte föl Pestre. — Ajaj! — nyögte a beteg. Akkor az egyik padról, éppen az ablak mellett fölállt egy fiatalabb asszony: — Na, üljön le, maga szegény beteg ember! — Köszönöm! — fanyalogta a beteg és nem mozdult. — Na, üljön le! — bíztatta újra az asszony. — Az uram is úgy volt, amíg élt szegény, hogy az volt a legrosszabb, ha valami rázta. Péter szólalt meg: — Nem ülhet az ablak mellé, mert megfázik! — Ja úgy! — mondta a legényi ember, aki az udvarias asszony mellett ült és odatelepedett az ablakhoz, a fiatalasszony pedig a kosarára ült, ahogyan már más asszonyok is ültek. Péter az üres helyre tette a bundát, összehajtogatta és most megint mondott valami célszerűt: — Muszáj neki puhán ülni, hogyha már nem fekhet. De erre nem felelt senki. A beteg az összehajtott bundára ült két férfiszomszédja közé, aztán nyögött és egyre fészkelődött. Valaki, egy borotváltarcú férfi, aki kurtaszárú, olcsó cseréppipából olcsó dohányt szítt, megszólalt: — Maguknak az úri osztályra kellett volna jegyet váltani ! — Jaj! — mondta a beteg. — Ötven korona a tanárnak, pedig csak három percig voltam a szobájában! Három napig Pestön, még pedig ketten, mert ez is — Péterre célzott — az én költségemen van. Most ehhez a patika, kettőnek a vonat, föl, meg le, odavan két százas. — Aztán mit mondott a tanár? — kérdezte az egyik a sarokból, egy iparosféle asszony, kinek selyemkendövei volt bekötve a feje. — Azt mondta, hogy vegyem be a folyósat is, a port is, aztán ha elfogyott, gyűjjek föl megint, majd meglátja. A nagytestű, nagyarcú asszony, aki a beteg mellett ült, alig fért az öszszehajtogatott bundától. Már többször is meg akarta kérdezni: nem lehetne-e bundát másként hajtogatni. De olyan asszony volt, akinek a nagy arcában ott a nagy, puha szíve, hát mégsem szólt, nehogy a beteget bántsa. Inkább fölállt, levette batyuját a polcról, keservesen benyomta a többi batyu közé a padlón és ráült: — Rátelepszem a batyumra, maga szegény beteg, üljön kényelemben! — Péter! — szólt a beteg. — Terítsd ki a bundámat, nagyon vastag, lecsúszom róla. Péter odament és két ülőhely szélességre terítette ki a bundát. A második padból megszólalt egy sovány asszonyka, akinek arccsontjain kis pirosságok ültek, de úgy látszik, nem tudta, hogy a nyomasztó élet és szenvedés korán fogják a sírba vinni, és szánakozva mondta: — Bizony nagyon rossz lehet az ilyen szegény betegnek! Különösen, hogy még kinyújtózkodni sem tud. A legényféle az ablaknál megértette, hogy ez neki szól, de még gondolkozott azon, hogy felkeljen-e helyéről már másodszor is? Senki sem vette föl a beteg legújabb védőjének szavát, csend volt, csak a kerekek kattogtak, zörögtek. De a legényember talán úgy gondolta, hogy ez a némaság a kocsi közvéleményének vádja lehet, mert megsodort még egy cigarettát, aztán fölkelt, semmit sem szólt, csak beállt a támaszkodók közé. Most már csak egy tíz év körüli kislány ült a beteg padján. Megfizetett jeggyel utazott, az anyja mégis magához szólította: — Elférsz, az ölemben is! — és azzal az ölébe vette. Szegény aszszony volt, mint nagy teher nyomta maga a puszta élet is. — No most már kinyújtózhat egészen! — vigasztalta a beteget, — Köszönöm! — mondta a beteg és megint hívta Pétert: — Terítsd ki egészen a bundámat! Hamarosan bejött a kalauz, de nem tudott a kocsiban mozogni. — Itt a padok közt nem szabad ülni, mert nem tudom ellátni a jegykezelést! — mondta szigorúan. — Csak a beteg miatt tettük — mondták az asszonyok. — Ha mink tudtunk helyet csinálni ennek a szegény betegnek, kalaúz úr is elnézéssel lehet! — Nem látja, hogy milyen rosszul van szegény ? — Jajjaj! — nyögte a beteg. — Jobb volna már nem élni. — Annyi hely minden esetre kell, hogy ki-be tudjak járni. — és a kalauz elment. A betegnek megint eszébe jutott valami: — Péter! Tedd a vánkost a fejem alá! Péter odatette a vánkost, a beteg most már igazán kényelemben feküdt. Hosszan 'elnyújtózott a padon, feje rézsút pihent a vánkoson, próbált elaludni. Kis ideig így ment minden. Nem sok beszéd esett, az emberek, különösen, akiket vert az élet, a levegőbe, a semmibe néztek, mintha ott sokmindent látnának. Egy kis lány, aki a bátyus anyja ölében ült a padok közti átjáróm fölriadt, és sírni kezdett, mert azt álmodta, hogy meg akarják ölni. — Rosszat álmodtál? — kérdezte az anyja. — Zsiványok közt voltam álmomban. — Na, csak aludj el megint! — Nem tudok már aludni. — Péter! , — Itt vagyok, itt! — szolgálatoskodott Péter, — Tedd a kalapomat a fejemre, mert hideg jön rá az ablakból. — Jó ápolója van magának! — mondta az asszony, aki először kelt föl, hogy helyet csináljon. De a többi helycsináló is odanézett és gyönyörködött abban, hogy milyen kényelembe tették a beteget. Maguknak bizony derekuk, bordájuk, hátgerincüt fájt a rossz üléstől. De a beteg helyett az emberek lassan a gyomrukra kezdtek gondolni. A tarisznyákból, kosarakból, iszákokból, ócska kézi kofferekből, papír közül. ÜJ SZÖ 6 * 1958. október 22.