Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-21 / 292. szám, kedd

í Véget ért a brüsszeli világkiállítás Brüsszel (ČTK) - Október 19-én éjfélkor nagy tűzijátékkal és a részt­vevő államok lobogóinak ünnepélyes bevonásával befejeződött a brüsszeli világkiállítás. Baudouin belga király október 18-án este a kiállítás befejezése al­kalmával fogadást rendezett a külföl­di pavilonok vezetőinek tiszteletére. A fogadáson Eyskens belga minisz­terelnök beszédet mondott a kiállítás eredményeiről, a nemzetközi együtt­működésre kiható szerepéről, vala­mint a nemzetek közötti kölcsönös megértés megszilárdításáról. megkétszerezte hústermelését Moszkva (ČTK) — A lett parasztok ez év első kilenc hónapjában a sertéshús terme­lését a múlt év ugyanezen időszakához vi­szonyítva megkétszerezték. A vágóhídaknak már 22 ezef tonna sertéshúst adták át. A termelési költségeket húsz százalékkal csökkentették. Lettország 1960-ban előreláthatólag az ország minden egyes lakosára számítva 105 kg húst fog termelni, ami viszonylagosan több, mint az USA hústermelése. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozata a munkásosztály feladatairól Budapest (ČTK) — A Népszabadság október 19-i számában közölte a Magyal Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának határozatát a munkásosztállyal kap­csolatos feladatokról. A politikai bizottság megbízásából mintegy kétezer pártmunkás kb. 45 ezer munkással beszélt azzal a céllal, hogy a párt világos képet kapjon a munkásosztály politikai, gazdasági és kulturális helyzetéről. A határozat első része a politikai kérdé­sekkel foglakozva hangsúlyozza, hogy a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a forradalmi munkás-parasztkor­mány megerősítette a munkásosztály vezető szerepét a Magyar Népköztársaságban. A munkásosztály követeli, hogy a párt politikáját az élet minden terén még kö­vetkezetesebben valósítsák meg. A párttag­ságon belül a munkások jelenlegi egészséges arányát (a tagok 60,8 százaléka, a tagje­löltek 64,2 százaléka munkás) tovább kell javítani. Gondot kell fordítani a szakmun­kások és munkásnők politikai nevelésére és arányának további javítására. A határozat második része gazdasági kér­désekre vonatkozik. A munkások nagy többsége helyesli a pártnak azt az alapvető állásfoglalását, hogy a szocialista építés során a dolgozók életszínvonalénak rendsze­resen emelkednie kell, az életszínvonal eme­lését azonban a termelés és a termelékeny­ség emelkedésének kell alátámasztania. Fel kell számolni a lakáshiányt és lényegében minden erre igényt tartó önálló családnak lakást kell biztosítani. Ennek szervezett végrehajtására 1959 első felében 15-éves távlati tervet kell kidolgozni. A határozat harmadik része a kulturális kérdésekkel foglalkozik és hangsúlyozza, hogy a felszabadulás óta Magyarországon végbement kulturális forradalom óriási fej­lődést jelentett a munkásosztály többségé­nek. Öt pontban tűzi ki az üzemi pártszer­vezetek feladatait. A határozat negyedik része az általános intézkedéseket foglalja magában és meg­szabja, hogy a Központi Bizottság az egyes feladatokról szóló határozatok végrehajtá­sának állását egy év múlva ismét napi­rendre tűzi és a végrehajtást megvizs­gálja. Ä Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 40. évfordulójára kiadott tézisek Budapest (ClK) - A budapesti Népszabadság október 19-i szá­mában kivonatosan közölte a Kommunisták Magyarországi Párt­ja megalakulásának 40. évfordu­lójára kiadott téziseket. A tézisek első fejezete a tőkés tár­sadalmi rendszer megdöntésének, el­kerülhetetlen bukásénak és az új szocialista társadalom szükségszerű győzelmének, a proletariátus óriási történelmi szerepének, a forradalmi munkásmozgalom kifejlődésének kér­déseit tárgyalja. A tézisek második fejezete foglalkozik a magyarországi munkásmozgalom kialakulásával és fejlődésével 1918-ig, 1918. no­vember 20-án Budapesten megalakult a Kommunisták Magyarországi Párt­ja. Az irányelvek harmadik fejezete a Tanácsköztársaság megteremtéséért és védelméért folytatott hősies küz­delmet ismerteti. A tézisek ezután a Tanácsköztársaság politikai, gazdasági, szociális és kulturális intézkedéseivel foglalkoznak, ismertetik az 1919 áp­rilisában lezajlott első általános vá­lasztást, majd rátérnek a Tanács­köztársaság elleni külföldi interven­ció előkészítésére, a magyar vörös hadsereg katonái sikereinek ismerte­tésére. A többi között megállapít­ják: A magyar vörös hadsereg szép győzelmekkel írta be nevét a ma­nemzet és a nemzetközi munkásmoz­galom történetébe. Kettévágta a cseh és román imperialisták frontját, a cseh burzsoá csapatok üldözése során Szlovákia földjére lépett és segített a szlovák munkásosztálynak, amely 1919 júniusában Kelet-Szlová­kiában kikiáltotta a Szlovák Tanács­köztársaságot. A magyar vörös had­sereg a szocialista Magyarországot védő és a Szlovák Tanácsköztársasá­A Kínai Népköztársaság mindenféle közlekedési eszközt gyárt ilplpil ||llll 01 Az első kínai hidroplánt Sanghajban, a fe jlungi repülőgépgyár munkásai rekordidőben 18 nap alatt készítették el. A hidro­plánt, amely a pilótán kívül négy személy befogadására alkalmas, a jövő évben sorozatosan fogják gyártani. A hid­roplánt főleg a dél-kínai területeken alkalmazzák majd, ahol az öntözőcsatornák nagy hálózata épült. Ezenkívül nagy segítséget nyújt a halászat irányításában és mentőakciókban is. Másik képünkön a daireni mozdonygyár dolgozói elké­szítették az első négyezer lóerős Diesel-motorral felszerelt mozdonyt, amelyet Hatalmas Sarkánynak neveznek. A mozdony óránként 120 km-es sebességgel, kellő hajtóanyaggal ellátva megállás nélkül 800 km-es utat tehet meg. Képünkön az első kínai Diesel-mozdony ünnepélyes átadását látjuk. (Üj Kína felvétele) got segítő harcaival hazafias és nemzetközi kötelességét teljesítette. A tézisek negyedik fejezete Ma­gyarország, a magyar tömegek hely­zetét tárgyalja a Tanácsköztársaság leverését követő időszakban. Az ötö­dik fejezet az 1944. szeptember vé­gétől 1945. április 4-ig bekövetkezett nagy fordulatot ismerteti, amely a magyar nemzet történelmében végbe­ment. A szovjet hadsereg féleszten­dős győzelmes hadműveleteivel fel­szabadította Magyarországot. Fegy­vereinek csapása alatt elpusztult a hitlerista megszállók hatalmával együtt a huszonötéves magyar ellen­forradalmi fasiszta állam. 1945 viha­ros tavaszán a földbirtokos osztály, a magyar reakció egyik oszlopa alap­jában véve megsemmisült a munkás­paraszt szövetség együttes csapásai alatt. A szocialista forradalom győzelmét megszilárdította 1948 júniusában a kommunista párt és a szociáldemok­rata párt egyesülése. A revizionistáktól a fasisztákig ter­jedő ellenforradalmi blokk messze­menő nyugati támogatással előkészí­tette és kirobbantotta az 1956 októ­beri ellenforradalmat. A Magyar Dol­gozók Pártját és a népi demokratikus kormányzatot megbénította a belső árulás, Nagy Imre és társainak a ve­zetésbe és hatalomba alattomos mó­don történt belopakodása, az eszmei és politikai zűrzavar. Végveszélybe került a népi demokratikus rend és a magyar nép minden vívmánya, me­lyet munkájával és küzdelmével a felszabadulás óta elért. Az ellenforradalom leverése meg­követelte új forradalmi központ lét­rehozását. Kádár János, Münnich Fe­ren, Marosán György vezetésével lét­rejött az új forradalmi központ és 1956. november 4-én megalakult a forradalmi munkás-parasztkormány. Az ellenforradalom leveréséért fo­lyó harcban a magyar forradalmi munkásság és a vele vállvetve küzdő termelőszövetkezeti parasztság és kisparasztság mellé állt az egész szo­cialista tábor amely a szocialista Ma­gyarország ügyét saját ügyének te­kintette és hü barátként megbontha­tatlan egységben sietett a bajbajutott testvér megsegítésére. Napjainkban, amidőn megemléke­zünk a Magyar Kommunista Párt megalakulásának 40. évfordulójáról — hangzik a tézisekben — megállapít­hatjuk: a kommunizmus nagy eszméi Kínában a Jangce és a Sárga-folyókat csatornával kötik össze Peking (ČTK) — Az Üj Kína jelen­tette, hogy befejezték a Jangce és a Sár­ga-folyam közötti csatorna építésének előkészítő munkálatait. A csatornával egyidejűleg a duzzasztógátak és kisebb csatornák egész sorát építik ki, ame­lyek nagykiterjedésű föld öntözését se­gítik elő. A duzzasztógátakon több vízi­erőművet építenek. olyan nagy anyagi forrása váltak, amelyekhez hasonlót nem ismer és nem is ismerhetett a történelem. A kommunizmus eszméi azért vál­hattak és válnak legyőzhetetlen erő­vé, mert az objektív történelmi szük­ségszerűséget, a munkáosztály fel­szabadulási törekvéseit fejezik ki a tudatosság legmasabb fokán. A mun­kásosztály kommunista pártja szük­ségszerűen az egész nép, a nemzet pártjává fejlődik és így viszi győze­lemre a szocializmust. Bukarestben véget ért a mezőgazdasági és erdömunkások II. világkongresszusa Bukarest (ČTK) - Bukarestben ok­tóber 12-én ért véget a mezőgazda­sági és erdőmunkások II. világérte­kezlete. AZ értekezleten 32 országból érke­zett 103 küldött, vendég és megfi­gyelő több mint 18 millió mezőgazda­sági és erdőmunkás képviseletében vett részt. Az értekezletelen elfogadott hatá­rozati javaslat hangsúlyozta a kapi­talista országok munkásai egységének szükségességét, valamint a földmü­vesszervezetekkel és parasztokkal való szövetségük jelentőségét, akik­kel a munkások együttesen harcol­nak a nagytőke ellen. Az értekezleten felhívást fogadtak el a béke megőr­zésére, megszilárdítására és a nem­zetközi együttműködésre. Az új libanoni kormány első intézkedései A libanoni közvélemény nyomására sz amerikaiak kénytelenek folytatni csapa­taik kivonását Libanonból. Egyes külpo­litikai megfigyelők rámutatnak arra, hogy az amerikaiak kísérleteket tesznek ar­ra, hogy különféle ürügyekkel elhúzzák a kivonulás végső időpontját. Erről ta­núskodik a nyugati imperialista körök szolgálatéban álló illegális szervezetek leleplezése, amelyek egyes nyugati követ­ségek bújtogatására szabotázsakciókat es gyilkosságokat szerveztek. Az An Nur c. lap szerint a libanoni kormány a lakosságnál levő fegyvereket meg akarja vásárolni. Aki bizonyos idő múlva nem szolgáltatja be a fegyvereket, 3—6 évig terjedő büntetést kaphat. Ezen­kívül a libanoni kormány foglalkozik « politikai pártok feloszlatásával, ille'tve új­jászervezésével. Ennek célja, hogy csakis a demokratikus pártok tevékenységét en­gedélyezzék. Felelős szakértők tanulmá­nyozzák a Samun-kormány idején ki­adott rendeleteket és intézkedéseket. A helytelen és káros határozatokat el­törlik, illetve megváltoztatják. BÉCSBEN október 19-én nagy népgyű­lés volt, amelynek részvevői követelték az atomfegyver-kísérletek haladéktalan beszüntetését és a fasisztabarát szerve­zetek tevékenységének betiltását a sem­leges Ausztria területén (ČTK) Nincs cigánykérdés, csak szociális kérdés Nemrég részletesen írtunk arról, hogy a nemzetgyűlés illetékes bizott­sága megtárgyalta a kóbor személyekre vonatkozó törvényjavaslatot. Ál­lamunk területén még mindig számos ilyen kóbor csoport él. Habár a törvényjavaslat elsősorban kóbor személyekről beszél, mégis a köztudatban él, hogy többnyire köbor cigányszármazású személyekről van szó, akik még mindig alacsony életszínvonalon élnek, kerülik a mun­kát és gyakran kerülnek ellentétbe a törvényekkel. E kóbor személyek nagy részének nincsenek személyi okmányai, visszaélnek a társadalmi rendszerünk által nyújtott előnyökkelés nem alkalmazkodnak a rendes dolgozók életéhez, nem telepednek meg állandóan egy helyen. Ezek a kó­bor személyek sokszor kivonták magukat a munkakötelezettség alól, sőt bűntényeket is elkövettek. Ezért szükséges, hogy ezt a problémát végre törvényes eszközökkel rendezzék. A fent jelzett törvényjavaslat kidolgozásában kormányunkat elsősorban emberi, humánus eszmék vezérlik, nem pedig valamilyen faj­elmélet vagy népcsoport elleni gyű­lölet, amilyet a fasiszta megszállás vagy az ún. „papi köztársaság" ideje alatt gyakoroltak. A második világ­háború kitörésekor Csehországban kö­rülbeiül hétezer cigány származású egyén élt. Ezek közül 6490 személyt hurcoltak koncentrációs táborokba, ahonnan csak 500 tért vissza. Akkor a fasizmus alatt — tekintet nélkül arra, hogy letelepedtek-e, hogy ál­landó lakhelyük és foglalkozásuk voít-e, származásuk miatt üldözték őket. Szlovákiában, ahol nagyobb tö­megekben éltek, egy árnyalattal jobb helyzetük volt, de itt is állandó diszk­riminációnak — megkülönböztető el­járásnak — voltak kitéve. Nem utaz­tattak vonaton, autóbuszon és mun­katáborokban összpontosították őket. A félkelés idején sokat meggyilkol­tak közülük. .Előtte, a „humánus" burzsoá köztársa­ság idején, — amikor különösen Szlová­kiában nagy volt a munkanélküliség és s nyomor, ugyan ki törődött a cigányszár­mazású lakosokkal, amikor százezrek ten­gődtek és saját gondjukkal voltak elfog­lalva. így ezek a kóbor személyek öntudat­lanságukban és a sok évszázados elkülö­nített élet következtében kifejlődött visz­szamaradottságukban magukra voltak ha­gyatva. Gyakran koldultak, loptak, söt düghússal is táplálkoztak. Ez az életmód elsősorban a gyerekek számára volt tra­gikus. Magukra hagyva minden nevelés nélkül nőttek fel és ez felnőtt korukban mély nyomokat hagyott rajtuk. Írástudat­lanok voltak, mert kerülték az iskolát és mint analfabéták természetesen nem is tud­tak később munkát kapni. Cigányszármá­zású polgártársaink, akik ifjú korukban nem jártak iskolába, ezt a hiányt később már nehezen tudták pótolni. Az elmúlt rendszerek különféle drasztikus eszközökkel üldözték ezt a népcsoportot. A törvényes szervek azonban nem fogták fel helyesen az egész problémát. Mindenek­előtt a kóbor cigányszármazású egyének állandó letelepítéséről, a munkafolyamatba való bekapcsolásukról, a gyermekek rendes iskolalátogatásáról kellett volna gondoskod­niok, hogy így más életmódra szoktassuk okét. A többi lakosság köréből szjjrmázó aszociális elemek is gyakran közöttük rej­tőztek el a biztonsági szervek elől. Mi az oka annak, hogy a cigányszárma­zású polgárokat üldözték és hogy nagy ré­szük nem szokott le a kóbor életmondról. M a már tudományosan bebizonyított tény, hogy a cigányok Indiából származnak, ahonnan időszámításunk szerint az V. szá­zadban vándoroltak el nyugat felé. Az első feljegyzések róluk Európában a IX. szá­zadból Bizáncból származnak. Közép-Euró­pában először a XIV. században bukkannak fel. Csoportokban, mint kóbor kézművesek, varázslók, zenészek, kovácsok kerülnek el hozzánk. Csak ritkán foglalkoztak földmü­veléssel, nem volt nagy érzékük a magán­tulajdon iránt. Kezdetleges kunyhókat épí­tettek és csak lassan telepedtek le itt-ott. A feudalizmus alatt a lakosság nagy része földhöz kötött volt, míg a cigányok szaba­dok voltak, egyik helyről a másikra kóbo­roltak. A török háborúk idején a cigá­nyokat azzal gyanúsították, hogy a törökök szolgálatában állnak s a cigánynöket mint boszorkányokat elégették. Spanyolországból, mert a mórokkal barát­koztak, Németországból, Angliából, Hollan­diából más ürügy alatt kiűzték és gyilkolták őket. Olaszországban és Ausztriában a tör­vények valamivel enyhébbek voltak. Megvál­tozott ez a harmincéves háború után. Egyre szigorúbb rendelkezések láttak napvilágot, Irtották a szerencsétlen embereket, akárcsak a kártékony vadat. A XVII. században az erőszak, akasztófák, börtönök világát jelen­tette a cigányok számára. Csupán a felvilá­gosodás korszakában kezdtek néhány országban feleszmélni, hogy nem helyes ezt a népcsoportot kiirtani. Mária Terézia ide­jében már enyhültek ezek az intézkedések és nálunk II. József, Oroszországban II. Ka­talin cárnő és Spanyolországban VII. Károly király igyekeztek szociális és gazdasági reformjaikkal a cigányok életén vala­melyest javítani. Letelepítették őket és iskolákat alapítottak részükre. Ugyanígy Hollandia és Anglia uralkodó körei is többet törődtek ezzel a problémával. Ne gondoljuk azonban, hogy a ci­gányok helyzetének némi javulása egyedül az uralkodó körök humanitá­sában gyökerezett. A jobbágyiga ál­landó lazulásával, a korai kapitaliz­mus s a kezdődő iparosítás idején a falusi szegénység tömegesen hagyta el a falvakat és a városokba özönlött. Csakhamar érezhető volt a földmun­kások hiánya, nem volt ki megmű­velje a feudális nagybirtokosok föld­jeit. Ezért volt fontos az ilyképpen megcsappant proletariátust pótolni. Gazdasági okok késztették tehát az uralkodó osztályt, hogy az üldözöt­tekből egyszerre alázatos, mindenre kész szolgákat csináljanak és a rög­höz kössék őket. A legtöbb esetben a cigányok bizalmatlanul fogadták ezeket az intézkedéseket, sőt ellenük szegültek. Voltak olyan esetek is, amikor a felépített házak mellett új­ból öreg, szakadozott sátraikat állí­tották fel, bennük laktak addig, míg nem álltak tovább. így gyakran Cseh­országban, Magyarországon, Erdély­ben a cigányoknak ajándékozott há­zak, földek üresek és elhagyatottak maradtak. A földművelést csak ritka esetben sajátították el és kevés he­lyen sikerült őket mint földművese­ket letelepíteni. Az üldözés enyhülésének időszaká­ban aztán tömegesen jöttek hazánkba a Balkán-félszigetről, Romániából vándorcigányok, azért, mert ott mint rabszolgák éltek. Menekülésük közben befogadtak maguk közé különféle fe­hérbőrű katonaszökevényeket vagy büntetett előéletű csavargókat, mun­kakerülő egyéneket, akikkel összehá­zasodtak. Ez a keveredés — amely biológiai és szociális szempontból he­lyes lett volna, a másik oldalon nega­tívan hatott erre a népcsoportra, mert sok aszociális elemet szívott fel magába, amelyek annak erkölcs! felfogását nemhogy javították volna, de lényegesen lerontották. A háborúk kitörésével a cigányok kóborlása egy­re nőtt, mert nem akartak bevonulni katonának. Nem volt érdekközösségük sem a nemzettel, sem az uralkodóval, nem tudták miért harcoljanak, A frontokról is megszöktek és erdők­ben rejtőzködtek. A Csehszlovák Köztársaság meg­alakulása után sok fejtörést okozott a cigánykérdés megoldása. Próbálkoztak külön iskolák felállítá­sával részben eredménnyel, részben eredménytelenül. Az úri koalíciós kormány 1927-ben a kóbor cigányok ellen különböző tör­vényes intézkedéseket hozott. Ezek­nek kifejezetten diszkriminációs jel­lege volt és utána az 1928-as kor­mányrendeletnek még inkább. Ez a törvény a kérdést egyáltalán nem ol­dotta meg, hanem többé-kevésbé az addigi állapotot törvényesítette. Meg­tiltották ugyanis, hogy a kóbor cigá­nyok 3 napnál tovább tartózkodhas­sanak valamelyik község határában. Ez természetesen részükre előnyös volt és semmiben sem akadályozta addigi életüket. Rövid tartózkodás után odébb álltak, miközben kisebb­nagyobb lopásokat követtek el. Ez a törvény nem védte meg a lakosságot a lopások ellen. A hiba ott volt, hogy nem oldotta meg ezt a komplikált problémát és nem törődött a kóbor cigányok letelepítésével, életmódjuk megváltoztatásával. A törvény negye­dik paragrafusa szerint minden 14 évnél idősebb kóbor cigány külön sze­mélyazonossági igazolványt kapott. Halála után az igazolványt vissza kel­lett származtat^, ami persze a le$­ÜJ SZÖ 3 * 1958- október 130.

Next

/
Thumbnails
Contents