Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-18 / 289. szám, szombat

AZ ŰRI MAGYARORSZÁG idején így festett Budapest egyik kerülete, a Cséri-telep. Ma ugyan azon a helyep korszerű munkásnegyed épült. (MT — felvétele.) Čaineni község Művelődési Háza. A NÉPMŰ VELÉSI OTTHONOX TEVÉKENYSÉGE A ROMAN NÉPKÖZTÁRSASÁGBAN — > AZ ÚJ SZÓ SZÁMÁRA ÍRTA: A. BARANSH € — A ROMÁNIAI FALVAKBAN a nép- les tömegei kulturális, tudományos művelési, vagy kultúrház az utóbbi és eszmei színvonalának emeléséhez. évekbén a dolgozó parasztok második otthona lett. A mezőn, a szőlőben, vagy az állattenyésztési jármon vég* zett egész napi munka után az ifjak és az öregek a népművelési otthonban szórakoznak és tanulnak s ez életüket egyre teljesebbé és gazda Szorgalmasan látogatják az általános népművelési előadásokat is. A népművelési otthonokban nagy figyelmet szentelnek a bel- és külpolitikai eseményeknek is. Minden jelentős eseményről előadást tartanak és ezenkívül az eseményeket röviden isgabbá teszi. A román paraszt az utób- mertető sajtószemlével foglalkoznak, bi években megtanult írni, olvasni. Ezeket a tájékoztatásokat néhol a kérMegtanulta a traktor kezelését. A vil- dések és válaszok estéjének formájálamos áram eljut a legtávolabbi tanyára is. A falu már nem él sötétségben, amely ellen azelőtt csak ittott küzdött a tanító. Ma már a falvakon nemcsak sok jó tanító, hanem könyvtáros, orvos, zootechnikus, agronómus él, akiket a falusiak tiszteletben tartanak és szeretnek. A földművelő nép között folytatott népművelési és politikai munka nagy része a népművelési és kultúrotthonokban összpontosul, amelyek száma kosra jutott egy könyv. Ma "a román ban végzik, ami a vidéki lakosság körében rendkívül kedvelt módszer. A könyvtári szolgálat a kultúrotthonok tevékenységének fontos fejezete. Jelenleg a falvakon a népnevelési otthonok és olvasókörök 10 592 könyvtára működik, az 1070 községi könyvtáron kívül. Az 1938. évi statisztika azt mutatja, hogy akkor a román falvakban 2004 könyvtár és 365 328 könyv volt, ami annyit jelent, hogy 22 laa Román Népköztársaságban napjainkban 12 095-t tesz ki. A régi politikai rendszer idején ilyen otthon mindössze 3500 volt. A népművelési tevékenységben jobbára kulturális-művészeti eszközöket alkalmaznak. Ez a tevékenység a falvakon olyan új forv'déken körülbelül egy könyv esik egy főre. A constantai kerületi Cogalicean faluban 3000 vesznek kölcsönkönyvevet, ez úgyszólván a falu egész lakossága. Constanta a Román Népköztársaság első teljesen szövetkezetesített kerülete. A magyar autonóm témák lankadatlan keresésében nyilvánul rületen a vidéki lakosság 15 százaléka yör rendszeresen könyvtárba, a kolozsvári kerületben pedig 45 százalékot tesz ki a rendszeres olvasók száma. A népművelési- otthonok és a kulA leggyakoribb formák egyike az túrházak a falvakon a müvészegyütteelőadás. Az utóbbi időben a falvak s

ek tevékenységének fontos központjai. meg, amelyek felkeltik a vidéki lakosság érdeklődését és figyelmét a politikai és kulturális kérdések, valamint a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatos problémák iránt értelmisége a kultúrotthonokban elő adó-kollektívákat létesített. Így például a ploesti kerületben 400 ilyen munkaegyüttes működik. Az előadókat a járási és kerületi kultúrházakba rendszeres tanácskozásokra, szemináriumokra és gyűlésekre hívják. MinA művelődési otthonok és járási kultúrházak tavaly rendezett IV. versenyén több mint 4600 színjátszóegyüttes, 5500 táncegyüttes, 3600 dalegyiittes, 955 zenekar, 11200 énekes, 1680 agitációs együttes és nagyszámú magánénekes vett részt. Ezekben az és den egyes kollektíva a község lakóinak együttesekben több mint 500 ezer érdeklődéséből indul ki, és maga határozza meg az előadások tárgykörét. A népművelési otthonok egyik legnagyobb és legsikerültebb akciója a mezőgazdasági tömegtanítás. Csupán az 1957—1958-as években 6800 agronépmüvész, közöttük sok gyerek ifjú működik. A legaktívabb művelődési otthonok e9yre fokozzák művészi tevékenységüket és teljes mértékben értékelik a gazdag román népművészetet. Egyes technikai kör működött a romániai otthonoknak esztrádegyüttesei, bábfalvakon, amelyekben több mint 300 színházai, sőt képzőművészeti körei is ezer dolgozó paraszt tanult. A fanfolyam egy évig tart. Ez alatt az idő alatt a tanfolyam résztvevői sok gyakorlati tudásra tesznek szert, amely hozzájárul a mezőgazdasági munkák vannak. A régi együttesek megalakítása évfordulójának ünnepségei jó alkalmat nyújtanák a művészi hagyományok megszilárdítására. Így történt a Chiés az állattenyésztés módszereinek z

at

a

u községi együttes megalakítása megjavításához. Az előadók agronó musok, mérnökök, zootechnikusok és tanítók. Az akciónak figyelemre mél 100., az Almás-Gurahont-i együttes megalakulásának 30., a Poiana-Hunedoara-i együttes 50. és a Szaliszteató eredményei vannak. Így például a Szatului si Babsa Timisoara-i együtdeji járási Poiana Blenchi községben tes megalakulása 75. évfordulóján, a fejőstehenek etetéséről tartott elő- A fiatal és idősebb falusiak rendadások után meglepően emelkedett a kívül megszerették az összejöveteletejhozam. ket, amelyeket főképpen a téli estéA tankörökben természetesen nagy ken rendeznek a kultúrotthonokban. súlyt fektetnek azokra a tényekre, amelyek a közös gazdálkodás és a Meséket, elbeszéléseket mondanak és találós kérdéseket vetnek fel. Terméközös mezőgazdasági munka előnyeit szetesen nem hiányzanak itt a gyerbizonyítják. Sok agrotechnikai kör mekek sem. Ezek a beszélgetések vidicsekedhet azzal, hogy tagjai alapították a község kollektív gazdasági és munkaszövetkezetét. Egyes községekben népi egyetem dámák és vonzók. Az együttesek érdeme a párt és a kormány politikájának megmagyarázása és népszerűsítése. A constantai működik, amelyet a Tudományt és kerület 518 vidéki együttesének tevéKultúrát Terjesztő Társaság szervez, kenységét nagyra értékelték, mert e Az egyetemek keretében a társada lomtudomány, az asztronómia, a biológia stb. legkülönbözőbb kérdéseit veszik át. Ezek az előadások jelentősen hozzájárulnak a parasztság széEz a felvétel Racaciuni-ban készült. Esténként a község fiataljai, de az idősebbek is szívesen sakkoznak a Művelődési Házban. kerületben a mezőgazdaság szocialista átépítésében a legnagyobb sikereket érték el. Rá kell mutatni arra a figyelemre, amelyet a népművelési otthonoknak sokoldalúan szentelnek. Évente sok népművelési és kultúrotthont építenek, amelyeket új bútorral, taneszközökkel és dísztárgyakkal látnak el. A kultúrházak és otthonok egyre inkább kedveltek, ahol a dolgozó parasztok szívesen jönnek össze, jó a'.kalmat találva a szórakozásra és szellemi életük gazdagítására. kóival? Még sokkal nagyobb tragédia, mint a várossal. A német megszállás alatt 540 000 embert gyilkoltak meg, köztük gyermekeket, asszonyokat, öregeket. S aki megmaradt, azt elhurcolták kényszermunkára, vagy kiűzték a városból. Varsói jegyzeteimből leírok ide egymás mellé három számadatot. Ez a három szám magában is megrendítő. Kifejezi a pusztulást, a katasztrófát és az épülő, szocialista Varsó újjáéledését. A háború előtt közel másfélmillióra rúgott a lakosság száma, a felszabadulás után 140 ezer lelket számoltak és ma már egymillió százezer ember él Lengyelország lüktető szívében. Sokan voltak kishitűek. Nem hittek Varsó újjáépítésében. De ezek megfeledkeztek a legfontosabbról — a lengyel népről. A lengyel hazafiak milliós hadseregéről, akiket a sok szenvedés sem tört meg, akiket fővárosuk iránt érzett végtelen szeretetük azonos elhatározásra juttatott, mint kormányukat: Felépíteni Varsót, hogy mielőbb régi szépségében pompázzék. A kormány felhívására ezrével tértek vissza a lengyel dolgozók a romok, a kényelmetlenség közé. „Az egész nemzet építi fővárosát" hazafias jelszava lett az új népi Lengyelországnak. Évszázadokig épült a régi Vrsó. fis az új? Itt fekszik elöttUnk és mi szédítő magasságból, a Kultúra és a Tudomány Palotájának 50. emeletéről gyönyörködünk benne. Lehetséges egy várost nem egész 13 év alatt majdnem teljesen felépíteni? — gondolkozom akaratlanul hangosan. A válasz magától adódik. Szocialista rendszerben lehetséges, ahol a dolgos és lelkes nép a pártra és a népi kormányra támaszkodhatik, s hazájának olyan önzetlen és minden segítségre kész szövetségesei vannak, mint a Szovjetunió és a többi népi demokráciák. Próbálunk tájékozódni a magasból. Igen, ez itt a Marsalkowszká, Varsó legA TENGERTŐL NEHEZEN és nem szívesen vettünk búcsút, csak az a tudat vígasztalt, hogy előttünk van még utunk végcélja, Lengyelország fővárosával való találkozás. A hosszú út alatt (Varsó Gdanszktól 350 kilométerre fekszik) bőven volt időm elgondolkozni afelett, amit Varsóról olvastam és hallottam, milyen fantasztikus iramban épül újjá, íiogy ismét világváros stb., de a látottak minden képzeletemet felülmúlták. Leírni csak azt lehet, amit lát az ember. De ha Varsóról akar beszámolni, fel kell jegyeznie azt is, amit nem lát. El kell mondania mindazt, amiről a varsóiak csak a legnagyobb elérzékenyülés és a szenvedélyes gyűlölet hangján beszélnek és így legalább érzékeltetni tudja, miért ébreszt benne a mai Varsó olyan rendkívül nagy tiszteletet és csodálatot. — Varsó, az már csak földrajzi fogalom — harsogta a német rádió 1941 őszén. Hasonló véleményen voltak a burzsoá tájékoztató irodák is. A város felszabadulásának napján, 1945. január 17-én, a Reuter varsói tudósítója a következő táviratot küldte: „Varsó mint város megszűnt létezni. Újjáépítése lehetetlen ..." A város sorsa a kívülálló szemlélő szerint megpecsételtnek látszott. Nem tudta elképzelni sem ő, sem mások, hogy ez a város, amelyet a nácik határtalan vandalizmusa a szó szoros értelmében romtengerré változtatott, valaha is feléledjen, magához térjen. Hitlerék az elkerülhetetlen vereség és a közelgő végső cszszeomlás felett érzett tehetetlen dühüket a lengyel népen bosszúlták meg. Nem hiába jelentette ki Hitler, amikor parancsot adott, Varsót el kell tüntetni a föld színéről, hogy legkevesebb tíz évig fog tartani, amíg Varsóból csak a romokat eltakarítják. Különleges egységeik lépésről lépésre, szigorú következetességgel semmisítettek meg egész városnegyedeket, templomokat, iskolákat, a közlekedési hálózatot, pályaudvarokat. És csak romot, hamut, pusztulást hagytak maguk után. Ha a régi Varsóról térképet készítenénk, közönséges térképet, amilyennel a városokat szokták ábrázolni, egyes vonalakkal, négyszögekkel, félkörökkel és más mértani formákkal, amelyek az utcákat, tereket, parkokat, középületeket, emlékműveket, gyárakat jelzik, több mint öthatodát egyszerűen ki kellene radírozni. Ugyanúgy kiradírozni, ahogy a fasiszta bestiák a valóságban kiradírozták az öszszes épületeknek a 85 százalékát, a gyárak 90 százalékát, a 700 esztendős Ó-várost teljes egészében. És ml történt az emberekkel, Varsó laszállodákat, áruházakat, sportstadionokat. Nem is lehet mindent felsorolni, amit a lengyel nép felépített és még folyton épít. Külön figyelmet érdemel, milyen gondossággal építették újjá az Ó-várost és főterét. Minden egyes házat, a megmaradt fényképek, rézkarcok, dokumentáció segítségével pontosan olyan stílusban építettek fel, ahogyan volt. Eredeti szépségükben pompáznak az épületeket ékesítő freskók, sgrafittó-díszítések, domborművek. A városnak már majdnem valamennyi szobra is a régi helyén áll. Chopin gyönyörű szobrát például nemrég állították helyre, Varsó legszebb parkját, a Lazienkit díszíti. Az 50 hektáron elterülő Lazienki, amely azelőtt királyi fürdő volt, empír palotájával, pontyokkal teli tavával, hatalmas fákkal szegélyezett fasoraival a varsóiak egyik legkedveltebb pihenőhelye. Nem lenne teljes Varsóról szóló beszámolóm, ha nem emlékeznék meg a varsóiak büszkeségéről, a szovjet nép monumentális ajándékáról, a már híressé lett Kultúra és Tudomány Palotájáról. Varsóban lehetetlen eltévedni — állapítja meg örömmel a turista, mielőtt még a palota bármilyen más előnyéről és értékéről meggyőződött volna, mert a 230 méter magas vakítóan fehér épületcsoda éppen a város szívében nyúlik a magasba és akármerre is viszi a lába az idegent, elég, ha felnéz a palotára és már tudja, körülbelül hol van. Ez a 36 emeletes felhőkarcoló, mint ahogy a nevéből is kiderül, valóban a kultúra és a tudomány fellegvára. Hogy mi minden van ebben az épületben? Két színház, egy bábszínház, három mozi, hangversenyterem, étterem, bár, szóval a szórakozási lehetőségekben nincs hiány. Ami a tudományt illeti, itt nyert elhelyezést a Tudományos Akadémia, a Tudományos és Politikai Ismereteket Terjesztő Társaság, az ipari és műszaki múzeum, a Marx-leninizmus egyeteme, több tudományos folyóirat szerkesztősége. Az egyik oldalszárnyat fedettuszodával, tornatermekkel, társalgókkal az ifjúság vette birtokába. Háromezer férőhelyes kongreszszusi terme a legmodernebbek közé tartozik egész Európában. Hogy néhány adattal teljesebbé tegyem a képet, feljegyeztem: három évig tartott az építése, (ami aránylag nagyon rövid idő, de ezt Lengyelországban már megszoktuk) 3000 szovjet munkás és technikus dolgozott rajta, 817 000 köbméter az űrtartalma, 33 200 négyzetméter a felülete, 26 000 tonna acélszerkezetet, 40 millió téglát, 74 500 négyzetméter kerámia csempét használtak fel az építkezéshez, berendezését 200 szovjet és 100 lengyel gyár készítette. A 30. emeleten lévő teraszra a 33 gyorsfelvonó egyike 55 másodperc alatt röpített fel. Összesen 3288 helyisége van, amelyeket — remélem elnézi az olvasó — legjobb akarattal sem tudtam végignézni, mert ha csak egy percet töltöttem volna egy helyiségben, akkor napi 10 órát számítva, öt napig kellett volna a palotában tartózkodnom. A szovjet népnek ez a nagyszerű ajándéka az elpusztult Varsónak a legjobban kifejezi, hogyan nyilvánul meg az önzetMég Varsóban is látni lerombolt házakat, de nem kell sok idő, és a képen látható romház a szomszédjához lesz hasonló. (Kis Éva felvételei) szebb és legforgalmasabb sugárútja. Hatemeletes bérpalotáiban bizonyosan öröm lakni. Muranow a gettó helyén épült. Érdekessége, hogy az új házak betonalapjai a gettó romjain nyugszanak. A vadonatúj lakónegyed közepén emelt monumentális emlékmű a zsidó mártírok és harcosok emlékét hirdeti. Amott az úgynevezett W—

Z (Wychod—Záchod, kelet-nyugat) közlekedési útvonal. De nemcsak lakóházakat építettek és építenek, hanem új középületeket, hivatalokat, iskolákat, óvodákat, színházakat, len testvéri segítségnyújtás a béke és a szocializmus táborában. * * * Semmi sem tart örökké. Érdekes és tanulságos utunk a Lengyel Népköztársaságban Varsó megtekintésével érte el csúcspontját és fejeződött be. A lengyelek barátsága és közvetlensége egész utunkon végigkísért. E néhány nap alatt összegyűjtött élményekre mindig szívesen fogunk visszaemlékezni. KIS ÉVA Varsó látképe a Kultúra és Tudomány Palotájának tornyából H 7 5 * 1!

m október 18.