Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)
1958-10-18 / 289. szám, szombat
A mai kritikai realizmusról és a revizionisták hamisításairól Részletek a Znamjában megjelent cikkből i A Znamja cimú szovjet íolyói ra t i efl uióbbi száma terjedelmes £ tanulmaDyt kozol B. Szucskov tojjából, korunk revizionistáinák néze s teirol. A tanulmány felidézi azo kat a z érveket, amelyekkel külön| boz o országok revizionista észté tá i támadják a szocialista realizi must es röviden ismerteti azt a harcot is, amelyet a szocialista irodalom kiemelkedő egyéniségei vívnak a revizionizmus esztétikai •i aramlatai ellen. Kimutatja, hogy a revizionisták érvei rosszindulü $ h feltetelezéseken alapulnak, jelle m zó vonásuk az, hogv egváltalán J j nem mérlegelik a valóság tényit. A tanulmány nagv figyelmet 4 | szentel a realizmus fejlődésének, az irodalmi jelenségek konkrét * elemzésével mutatja meg, mennyire hamis például a revizionistákí nak az a nézete, hogy az eddigi realizmus lelke mindig a bírálat i volt, vagv hogy a szocialista-realizmus „dogmatikus fikció" csupán, <J sokkal jobb, ha ehelyett a „szocialista irodalom korszakának realizí musáról" beszélünk. B. Szucskov tanulmányának az utóbbi problémával foglalkozó részét kivonatosan közöljük. huszadik század kritikai rea- [ ember erkölcsi tökéletesedésében, a lizmusa lényegesen külön- I humanista eszmék általános elterjebözik a múlt század kritikai realiz- I désében vélték látni. A kritikai musától. Anatole Francé és Shaw, realista mű hőse ezért az Értelem Wells és Heinrich Mann, Romáin | Magányos hordozója, aki szemben Rolland és Dreiser, Thomas Mann és | a társadalom értelmetlenségével, Galsworthy, Roger Martin du Gard , drámai összeütközésbe kerül vele, és Hemingway egészen más eszmei j s ez a z összeütközés rendesen vagy problémákkal, sajátos belső kérdé- ! a pusztulásával végződik, vagy sekkel állnak szemben, mint ame- j ideáljai összeomlásával: ezért a mai lyeket az íróknak a múlt század , kritikai realista írók müveiből kivégén, sőt a mi viharos századunk j mara (jt a történelem legfőbb tárelején kellett megoldaniok. A húsza- . gyai a történelem mozgató ereje dik század kritikai realizmusát | ugyanazok az események világítják meg, amelyekből a legújabb kor történelmének föáramlatai bontakoznak ki. A mai kritikai realizmus nagyjainak müveiből kiérződik, hogy az írók tudatában vannak a kapitalista rendszeren alapuló társadalmi viszonyok ingatag voltának, a burzsoá demokrácia elerőtlenedésének, a kapitalista életforma emberellenességének. Anatole Francé finom és rettenthetetlén iróniával telített regényei már annak idején megmutatták a burzsoá demokrácia válságát, a burzsoá demokrácia elveinek védelmével kapcsolatos társadalmi' eszmék egész komplexusának csődjét. Galsworthy regényei objektív formában tárják fel az angol burzsoázia hanyatlását. Az amerikai társadalom állandó virágzásáról szóló mítoszok és legendák semmivé omlottak az amerikai kritikai realista iskola csapása alatt, melynek legnagyobb teljesítménye Theodore Dreiser Amerikai tragédiája. A mai kritikai realizmus nagy írói valamennyien együttvéve és különkülön megérezték a szocialista forradalom szellemi és politikai eseményeinek óriási hatását. Müveikben egyaránt kifejezik a demokratikus szellem erős és gyenge oldalait. De eszmei fejlődésük legfőbb, döntő élménye, hogy megérezték a társadalom nehéz, akadályokkal küzdő, de feltartóztathatatlan fejlődését új társadalmi formák felé. Thomas Mann, a német nép nagy írója, már 1926-ban írja: „Európán most - ezt mind érezzük, tapasztaljuk - a lét alapjait megrengető óriási hullámban gördül végig a változás, amelynek neve: világforradalom, s amely minden módon - erkölcsi, tudományos, gazdasági, politikai, művészi eszközökkel — úgy sietteti és gyorsítja életformáink gyökeres megváltozását, hogy a háború alatt vagy közvetlenül utána született gyermekeink igazából már egy új világban élnek és tudni sem akarnak a mi régi, valaha - volt világunkról. a szabadságát kivívó nép tömege. Ezzel korántsem akarjuk azt állítani, hogy a modern kritikai realizmus nem akarja ábrázolni a népet. Ds ezeknek az íróknak (például Feuchtwangernek, Štefan Zweignek) a müveiben a nép többnyire csak valahol az események perifériáján mozog, vagy úgy szerepel, mint valami vak, értelmetlen erő. Caldwell vagy Steinbeck s más hozzájuk hasonló írók például még akkor is, amikor világosan kitűnik, hogy rokonszenveznek a nép fiaival hősüket nem eléggé értelmesnek ábrázolják, túlságosan leegyszerűsítik lelki világát. Jellemző e tekintetben Steinbeck A gyöngy című elbeszélése, amelyben az író a gyarmati kizsákmányolás borzalmait festi le. A regény hőseinek a lelkivilága azonban, noha az író folklorisztikus hagyományokból merítve nagyon költőien ábrázolja őket, rendkívül szegényes. Steinbeck nem jellemük aktív oldalát domborítja ki, amely alkalmassá tenné őket arra, hogy eltépjék az osztályelnyomás béklyóit, hanem leiküknek azt az oldalát, amely a természethez, a természet elemi erőihez fűzi őket. A kapitalizmusnak meg a „természet egyszerű gyermekeinek" szembeállításában föltétlenül kritikai elv nyilatkozik meg; de a civilizáció rousseau-i elítélése, mely erősen érződik Steinbecknek ezen a művén, nem engedi meg sem az írónak, sem hőseinek, hogy rátaláljanak a szociális igazságtalanság legyőzésének iyazi útjára, sak a szocialista realizmus tudja a maga teljességében ábrázolni és megörökíteni a nép forradalmi fejlődését, a tömegek felemelkedését a történelem tudatos formálásáig. A szocialista realista művész egészen más szemmel nézi a harcba belesodródó egyén tragédiáját is, meg az ellentétes társadalmi erők összeütközését is, mint a kritikai realista, Grigorij Meljehov drámája az egyes ember drámája, de olyan művész írja meg, aki látja és ábrázolja az új társadalmi viszonyok kialakulását és látja ezekben a nép Hl A világforradalom valósággá lett. , széles tömegeinek részvételét. Ennek E nagy jelentőségű történelmi tény közvetlen vagy közvetett, nyílt vagy fenntartásokkal megtoldott elismerése arra késztette a kritikai realizmus legtisztábban látó íróit, hogy megtalálják a maguk módján az átmenetet az új eszme- és fogalomkörbe, amely kivezesse őket a burzsoá ideológia köréből. S haw és Rolland, a N:ann testvérek: Heinrich é Í Thomas, Anatole Francé, hogy csak a legkiválóbbakat nevezzük néven, nem voltak szocialisták, mégis belátták, hogy -feltétlenül szükséges a fennaz egyéni drámának határozottan társadalmi, közösségi jellege van, s ezt minden oldaláról teljesen megvilágítja az író, mert meglátta a társadalmi fejlődés reális történelmi távlatait, amelyek többnyire rejtve maradnak a kritikai realizmus írói előtt. Ezért, amikor a revizionisták a Csendes Dont veszik példának, hogy bebizonyítsák, nincs különbség kritikai és szocialista realizmus között, tudatosan eröszakot követnek el az igazságon, mért nem veszik figyelembe az író felfogását a történelem álló kapitalista társadalmi viszonyok nagy, egész folyamatáról, megváltoztatása. E nagy művészek eszmei és alkotói útja jellemző a mai kritikai realizmus egész fejlődésére. Ugyanakkor azonban életművük tisztán, határozottan mutatja a kritikai realizmus történelmi korlátjait is, mert az sem a múltban, sem a jelenben nem emelkedett odáig, hogy tisztán felismerje a reális utakat és módokat, amelyek lehetővé teszik az átmenetet a helytelen társadalmi viszonyokból azok legmagasabb és minőségileg új formájához, amely kizárja az embernek ember általi kizsákmányolását. A kritikai realizmus humanista törekvéseinek alapja az emberiség javáról, egyetemes boldogságáról való ábrándozás, de ez mindig csak ábránd marad, mert megvalósulásaA szocialista realizmust a múlt realizmusától persze nem választja el holmi kínai t'al, mert örökölte és tovább viszi a kritikai realizmus legjobb hagyományait, életábrázolásának sok módját, eszközét. Sokat, de nem mindent; és nem hagyja őket érintetlenül. hanem termékenyen átalakítja, megújítja őket, és új ábrázoló eszközöket is fedez fel, amelyeket előtte még nem használtak. Amikor a revizionisták „tradicionalizmussal" vádolják a szocialista realizmust, azzal, hogy nem hajtja végre a „forma forradalmát", amely a ma divatozó burzsoá, formalista irodalom zászlajára van ^rva. akkor készakarva nem látják meg azt a tényt, hogy a szocialista realizmus újító módon nyúl hozzá ahhoz, ami az irodalomban zebb esztétikai feladatot; új életanyagot asszimilál, alapos és elmélyedő társadalmi elemzés útján ábrázolja a valóság pozitív oldalait. A „korszerűség" fogalmával spekulálva, a revizionisták és a hatásuk alá került írók arra hivatkozva, hogy ismerni kell a legújabb külföldi irodalom eredményeit, nem a Nyugat.. demokratikus művészete felé tájékozódnak, mert ezt formai tekintetben L túlságosan avultnak, hagyományos- N nak, konzervatívnak tekintik, hanem a modernista irányzatok nyíltan burzsoá művészete felé. Mint ahogy egyesek az tartják, hogy a rock and roll epilepsziás melódiái, az absztrakt festészet, a dodekafon zene a huszadik század, az atomkorszak igazi „művészete", ez felel meg leginkább, a történelmi események, óriási se- f bességek és szédítő tudományos fel- ' fedezések forgatagában élő „modern" ember szükségleteinek és igényeinek, úgy a revizionizmussal kacérkodó író a modernista irodalomban ŕ látják a „jelenkor tükrét". A könyv- ' tárak mélyéről újra előcibálják {j Joyce Ulysses-ét, ezt rázzák, mint ' új evangéliumot a szocialista realizmus orra előtt. Ócska, avult (j fogások, unalmasak, csüggesztők, l mint az őszi esőzés. Joyce mellé oda- ^ állítják Gertrude Steint, Albert Ca- íj must, s végül Franz Kafkát. Művükre, esztétikájukra rámondják, hogy „újító',' szinte „forradalmi". Minő szánalmas gondolatszegénység! A revizionisták meghajolnak Joyce előtt, pedig nem is ismerik, olyasformán, ahogyan a katolikusok meghajolnak a pápa csalhatatlan tekintélye előtt, holott soha életükben nem látták a Vatikánt és nem csókolhatták meg a pápa hímes papucsát. ert hát valóban: mit adhat a mai U művészetnek J. tílysses-e, az emberi lélek fertelmeinek ez a felnagyított fényképe? Mi újat hozhat a mai ember tudatába Mr. Bloom baromfilátókörének és alantas érzékeléseinek határtalanul naturalista leírása, akinek lelki és fiziológiai működését Joyce olyan aprólékos gonddal ábrázolja? Mit adhatnak a modern művészetnek Stephen Dedalus elmefuttatásai, aki az „Ulysses" másik főhőse, Mr. Bloom lelki testvére? Az „Ulysses" egyetlen igazi hőse kétségtelenül maga Joyce, ez a rafinált szubjektivista, akinek az egész világ és az egész történelem nem más, r., mint az embernek róluk való szub- j jektív elképzelése. Joyce megveti a ' valóságot, az életfolyamatok reális változásában nem lát egyebet, mint csupán az emberi lélek belső rezdüléseit, a belső „én" kivetítését, projekcióját. Joyce világnézete, leplezetlen szubjektív idealizmusa határozza meg regénye stílusbeli sajátosságait is, amelyek még most is megszédítik a provinciális irodalmárokat. Szakadatlan belső monológok, a hősök „én"jének megnyilatkozásai, bonyolult, szimbolikus szerkezet, a társadalomban ható változatlan erők makacs és állandó hangsúlyozása, fonetikai és stílusbeli bűvészmutatványok: íme, ez a lényege ennek a regénynek, amelyben a burzsoá művészet szintetikus képet igyeksz'k adni a világról és a történelemről, s amely jellemző példája a burzsoá tudat hasadságának, képtelenségének, hogy az élotet a maga teljességében megragadja. Mire akarják megtanítani a szocialista-realista művészeket az újsütetű Joyce-rajongók? A belső monológra? Ez nem Joyce taláimánya. Stendhal, Tolsztoj jóval Joyce előtt használták, még pedig riem arra használták, hogy kompromittálják vele a racionális tudatot. amint ezt Joyce, az intuitivista cselekszi, hanem arra, hogy mélyebben belevilágítsanak a hős lelkébe, akinek jelleme és pszichológiája e nagy írók szemében mindig összefüggött környező társadalmával. em, a revizionizmusnak nem sikerült és nem sikerülhet megállítania a teremtő marxista gondolat haladását! A revizionizmus minden eszmei frontján vereséget szenved. Az irodalomban, a művészetben ellene folyó harc meghozta a szocialista realizmus győzelmét és megmutatta a szocialista művészet eleven erőinek szoros egységét, összefogását. Ma, amikor az emberi haladás élén olyan egységes, összeforrott kommunista pártok állnak, mint még soha, még jobban megmutatkozik a revízió- y A tett színhelye — Berlin (Miesto činu je Berlín) Elvitathatatlan tény, hogy a kalandor- és detektívfilmek a legkedveltebb könnyű műfajok. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nélkülözhetik a komoly eszmei tartalmat. A jó kalandor- és detektívfilm alkotásában ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni a logikai összefüggés, drámai feszültség, lendületesség stb. ségét. követelményét. Termé- szálai Két gyilkosság tettese foglalkoztatja a demokratikus Berlin rendőrA nyomozás Nyugat-Berlinállamoliénés tevéken. ségre bírja, Rudi a véletlen folytán megtudja, hogy bátyja követte el a gyilkosságot és szetesen a szocialista be vezetnek. A esem- segítségére lesz a rendországokban gyártott pészés miatt elítélt és örségnek Walter árdetektíyfilmek fő hősei börtönbüntetésének lepozitív alakok: bizton- töltése előtt jó magasági szervek dolgozói, viseletéért szabadon éber hazafias lakosok bocsátott Rudi Pran-. pozitív hős egyéniségéstb. Ezt a követel- ge személyén és ön- nek ábrázolására épül ményt a kalandor- és viaskodásán keresztül detektívregény és film találja meg a rendőrproblémáiról nemrégen ség a tettest Rudi tartott moszkvai érte- bátyjának, Walternak kezlet is hangsúlyozta, személyében. Walter, a Joachim Kumert De- jó útra tért, de e_gyfa filmje A tett színhe- kori ballépése miatt lye — Berlin, a ketté- mindenütt bizalmatlanosztott Berlinben leját- ságba ütköző és ezért sződó bűnügyi história, elkedvetlenedett öccsét talmátlanná télelében. A nevelőhatással készült filmtörténet a ám logikai hibái és a beleszőtt túlsók valószínűdén „véletlen" miatt elveszti hatását, így alkotói jószándékán és a rendezés helyes eszmei beállítottságán kívül nehezen dicsérhetünk valamit a filmben. C íme ismeretlen (Adresa neznáma) Jó vígjátékfilmek alkotása nem könnyű dolog, különösen akkor, ha máról szóló komoly mondanivalót akarnak alkotói bevinni történetébe. E. Rjazanov szovjet rendező vígjátékfilmje sok problémát ölel fel és sűrít egy történetbe. Err.ellet oly erőltetetten zsúfolja a helyzetkomikumokat az egyes tirikus elemek, konst- lanná teszi, amiért — jelenetekben, hogy a ruktív pozitív motínézőnek az a benyomá- vumok, intim szerelmi sa: az egész film alko- epizódok kuszálódnak tóelemeire bomlik. Bü- össze rendezetlenül a rökratizmust bíráló sza- filmben, s ez hatástaolyan kitűnő szovjet vígjátékfilm, mint a Karneváli éjszaka után — átlagon aluli filmként értékelhetjük. •x-o. Egy szovjet művész nak útját a kritikai realisták az legfontosabb, és elvégzi a legnehe- jövőjét. den jelentősebb alkotását az ő tolmácsolásában ismerte meg a közönség Csodálatos interpretáló tudásával tökéletesen ki tudja fejezni a szerző minden rejtett gondolatát, egybekapcsolva saját egyéniségével. Virtuóz játéka inspirációként hatott nem egy jelentós mű komponálásánál. Oisztrah tudása rendkívüli mindi" 1 tekintetben. A szédületes technika ki egészíti érzékeny muzikalitását, melyhez még a mélyen átgondolt előadásmód és a fenomenális zenei emlékezőtehetség járul. OgÉesszában született 1908-ban. Családjában a zene művelésének mó* tradíciói voltak, — édesanyja az opera kórusában énekelt. Ötéves korában kezdett hegedülni, és első mestere P S. Sztoiarszki volt. Már tizenötéves korában bekerült a zeneművészeti főiskolára és tanulmányait három éf múltán egy nagysikerű hangversennye 1 . fejezte be. Ezen a koncerten Prokof, W jev „Első hegedűversenyét", és Tar' tini egy művét játszotta. 1926 óta nizmus kapituláló gyengesége. Az ál- ÍJ rendszeresen koncertezik, először tala létrehívott irodalom halvaszüle- S Ukrajnában, majd a Szovjetunió többi tett magzatnak bizonyult. A szociális- H köztársaságában is. 1930-ban Harkovta realizmus irodalma pedig a világ \Lban megnyerte a fiatal művészek első haladó irodalmának élén önzetlenül, íj ukrajnai versenyét. 1935-ben lép föl becsületesen szolgálja a szocializ- ö először Moszkvában egy önálló luinamust építő népek érdekeit, és — H versenyen, a konzervatórium nagytérkorunk leghaladóbb és egyedül helyes u mében. 1937-ben nagy nemzetközi sioszméiből táplálkozván segíť a V kert könyvelhetett el, Brüsszelben eldolgozóknak megvédeni az emberiség n nyerte Eugen Issay, — a híres belgn Dávid Fedorovics Oisztrah, a Szovjetunió nemzeti művésze, egyike a pitiig legismertebb hegedű-virtuózainak. Ügyszólván az egész ismert hegedűirodalom a repertoárjába tartozik, — koncertezett a föld majd minden nagyobb városában és mindenütt rendkívüli sikere ,'olt. Harminc éve már hogy nyilvánosan szerepel, mely időszakot ;.egy fölfelé ívelő vonallal lehe' ne ábrázolni. Igyekszik tudását szakadatlanul fejleszteni, művészetét mélyíteni. Megbecsűlhetetlenek érdemei, elsősorban hazája zenei életében. Kezdettől fogva támogatott minden ú' Szlovákiában már többször járl, els<< triumfális koncertie 1946. május 31-én volt Prágában. Jelentős szerepe van a szovjet kamarazenében is. 1935 óta L. Olonn zongoraművésszel lép föl különfél-' kamaraművekkel, ezenkívül trióban éi kvartettben is játszik. Említésre méltó pedagógiai tevékenysége is. A moszkvai zeneművészeti főiskolán 1934 óta a hegedújátékot tanítja. Ez alatt az idő alatt nagyszámú — ma már ismert hegedűművészt vezetett le a hangszer tikaiba, közöttük fiát, Igor Oisztrahot is, kit enei törekvést, minden kísérletezést ; alkalmunk volt nemrégen Bratistaváahol felfedezte a tehetség nyomát ; ban hallani. A szovjet hegedűirodalom majd min- | Dávid Oisztrah minden egyes hangversenye felejthetetlen emlékként él közönsége szívében s nemrégen, ötvenedik születésnapján szerte a világon százezrek gondolnak a nagy művészre hálás szeretettel. U- i-) | Kulturális "é hegedűművész nemzetközi dífa f. CsehAz udvardi Jednota alkalmazottai az e hó 10. és 12-én Topolčiankyban megrendezett kerületi kultúrversenyen egy első és egy második díjat nyertek. Az igazán jó kollektívát a7 elért eredmények buzdítsák tovább hogy a közeljövőben Bratislavában megrendezésre kerülő kerületek közötti versenyről hasonló vaqy mép jobb sikerrel térjenek haza. T. L. India az egy év alatt kiadott könyvek számát tekintve negyedik helyen áll a világon és csak a Szovjetunió, Japán és Anglia előzi meg. Tavaly 18 559 müvet adtak ki Indiában. Pavel Csepruszov Egy szegény legény története címmel színdarabot írt Gorkij Klim Szamgin élete című regényéből.