Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-17 / 288. szám, péntek

Ä második ötéves terv ~ döntő lépés a szocialista országépítés befejezése felé Otakar Šimúnek miniszternek, az Állami Tervhivatal elnökének beszéde a nemzetgyűlés csütörtöki ülésén Miért késett a második ötéves terv megtárgyalása? Gazdaságunkat 1956 óta a Cseh­szlovákia Kommunista Pártja II. or­szágos konferenciáján kitűzött irányelvek alapján irányítottuk. Ezek az irányelvek népgazdaságunkra nagy és igényes feladatokat róttak, melyek azon célkitűzésünkből adód­tak, hogy be kell fejeznünk a szo­cializmus anyagi alapjának kiépíté­sét. Ezen feladatok igényességét még az is növelte, hogy az első és a második ötéves terv évei közötti két évben, vagyis az 1954. és 1955­'ös években bizonyos aránytalansá­gok mutatkoztak, melyek az alap­vető minőségi viszonyok kedvezőt­len fejlődésével egyetemben az el­ső ötéves terv éveiben népgazdasá­gunk gyors fejlesztése terén elért ütem meglassítását jelentették. A második ötéves terv összeálli tásával kapcsolatos munkák már elejétől fogva a felmerülő arányta­lanságok kiküszöbölésére és a nép­gazdaság minőségi viszonyainak át­ható javítására irányultak. A máso­dik ötéves terv ezért már első fo­galmazásában, melyet Csehszlovákia Kommunista Pártja 1956-ban lezaj­lott országos konferenciájának irányelvei alapján dolgoztak ki, fel­tételezte, hogy — kiterjedt beruhá­zási építkezések segítségével — megszüntetjük egyes ágazatok, el­sősorban a tüzelőanyag, az ener­getikai és kohászati alapnak a fel­dolgozó ágazatok fejlődése mögötti lemaradozását. A terv e változata különös súlyt fektetett emellett a munkatermelékenység gyors ütemű fokozására és az anyagi költségek átütő erejű csökkentésére. Ha ma e feladatok szempontjából értékeljük a második ötéves terv első éveiben elért gazdasági fejlő­désünket, megállapíthatjuk, hogy népgazdságunk elsősorban a minő­séget illetőleg, nem volt teljesen felkészülve az új feladatokra Ez a felkészületlenség — mint ismeretes — elsősorban abban mutatkozott meg, hogy a népgazdaság szervezé­se és irányításának módszerei nem feleltek meg a termelőerők fejlesz­' tésével kapcsolatosan feltételezett minőségi módosításoknak. Ehhez hozzájárult még az a tény is, hogy a szocialista országok gazdasága fejlesztésének koordinálása sem ér­te el az objektívan szükséges fo­kot. Jóllehet a második ötéves terv első éveiben sikerült meggyorsítanunk az ipar fejlesztését és átlagos évi 10,5 százalékos növekedést elérnünk, ezek­ban az években nem értük-el az ipari termelés fejlesztésének szükséges struktúráját. Üjból nem • kielégítően teljesítették a nehézipari ágazatokra, elsősorban a tüzelőanyag-termelésre és a nehéziparra háruló feladatokat. A tüzelőanyag-alapnak különösen 1956-ban megnyilvánuló lemaradása azzal jár, hogy néhány szigorú taka­rékossági intézkedést kellett fogana­tosítanunk és a szükséglettel kapcso­latosan átcsoportosításokat kellett eszközölnünk. Ez a nehéz helyzet pártunk és kormányunk rendszeres figyelme és intézkedései következté-' ben gyakorlatilag csak 1957 második felében enyhült lényegesen. Míg a tüzelőanyag-termelés fejlesztése 1956-ban 7,4 százalékos ütemével le­maradt az ipar egész fejlesztése mö­gött, addig 1957-ben a növekedés már 11 százalékot tett ki és ez idén 13,5 százalékot fog elérni. Hasonló volt a helyzet gépiparunk­ban is. ahol fokozatosan csak ez idén enyhítik azokat a komoly nehézsége­ket, melyeket ez az ágazat az 1956 — 1957. években a beruházási építkezé­sekkel és a külkereskedelemmel kap­csolatos feladatok teljesítése terén okozott. A második ötéves terv első két évében elért eredmények a beruhá­zási építkezések terén ugyan az 1954 és 1955-ben elért eredményekkel összehasonlítva bizonyos fordulatot jelentettek, azonban nem voltak kel­lő arányban az állami tervben elő­irányzott nagy feladatokkal. Emellett nem teljesítették a legfontosabb építkezésekkel kapcsolatos feladato­kat, ami kedvezőtlenül tükröződött vissza a döntő fontosságú kapacitá­sok megkésett átadásában. Az épít­kezések számára szükséges gépek és berendezések szállítási tervének be nem tartása az ötéves terv elején oly nagy méreteket öltött, hogy lé­nyegbevágóan befolyásolta a második ötéves terv irányelveiben kijelölt beruházások struktúrája és teljes terjedelme tervének teljesítését. A második ötéves terv éveiben ko­moly következményekkel járt a nép­gazdaság fejlesztésére, hogy sem 1956-ban, sem 1957-ben nem telje­sítették minőségi mutatók szerint a tervet. Számos ipari ágazatban a nyersanyag és egyéb anyag fokozott mértékű fogyasztásával túllépték az anyagi költségek keretét. Ennek kö­vetkeztében nem érték el az emlí­tett években a termelésre fordított anyagi költségek feltételezett csök­kentését, ami az irányelvek utasítá­saival szemben a nemzeti jövedelem egész színvonalának süllyedésében nyilvánult meg. Ehhez hozzájárult az is. hogy a második ötéves terv elején meglas­sult a munkatermelékenység növelé­sének üteme is és ugyanakkor a munkatermelékenység növekedése nem állott kellő arányban a terme­lés fokozásával. Nem értük el azt sem, hogy a munkatermelékenység megelőzte volna az átlagos keresetek emelkedését. Számos körülmény kedvezőtlen be­folyást gyakorolt a munkatermelé­kenység színvonalára. Csekély figyel­met fordítottak a termelés szerve­zésében rejlő lényeges tartalékok mozgósítására, nem használták ki elegendő mértékben a meglevő ter­melőképességeket és nem használták fel hatékonyan az új technika ren­delkezésére álló eszközöket. Az anya­gi érdekeltség rendszere ugyancsak nem vezetett a tartalékok feltárásá­hoz. A népgazdaság fejlesztésének álta­lános eredményeit a második ötéves terv első két évében ezenkívül az is befolyásolta, hogy nem teljesítették kielégítően a külkereskedelmünkre háruló feladatokat, mely — mind sa­ját munkája, mind pedig a szükséges kiviteli alapok biztosítása tarén — csak fokozatosan birkózott meg azok­kal az új, megnövekedett igényekkel, melyek a népgazdaság-fejlesztés üte­méből, valamint a nyersanyag és egyéb anyag jelenlegi nagyobb mér­tékű fogyasztásával kapcsolatosan adódnak —, ami különösen az ipari termelésben nyilvánul meg —, vala­mint abból is, hogy a nemzetközi piacokon bonyolúlt és állandóan vál­tozó a helyzet. A második ötéves terv első két évében észlelhető említett fejlődés megkövetelte, hogy tekintettel kü­lönösen a minőségi mutatók kedve­zőtlen teljesítésére, valamint egyes külső befolyásokra, végrehajtsuk a második ötéves terv egyes módosítá­sait és szorgalmasan keressük mind­azokat az utakat, amelyek a párt második országos konferenciáján ki­tűzött célok elérése maximális biz­tosításához vezetnek. Ezek a tények következményeikben azt eredményez­ték, hogy a második ötéves tervre vonatkozó törvényjavaslatot csak most tárgyaljuk meg. Mindez azonban nem volt csupán a tervező szervek, a közgazdászok és az irányító gazdasági apparátus ügye. A nemzetgazdaság továbbfejlesztésének feltételei Ez az egész időszak — kezdve az országos konferencia irányelvétől egészen a második ötéves tervre vo­natkozó törvényjavaslatnak a nem­zetgyűlésben való megtárgyalásáig — olyan időszak volt, melynek során kommunista pártunkkal az élen nagy és gyümölcsöző küzdelmeket folytat­tunk, határtalan szervező erőfeszíté­seket tettünk. Pártunk rendkívüli figyelmet fordí­tott gazdaságunk fejlődésére, teljes nyíltsággal elemezte a fogyatékos­ságokat, konkrétan megjelölte annak útját-módját, miként kell szembehe­lyezkednünk a gazdaságunkban mu­tatkozó negatív megnyilvánulásokkal és eddig soha sem tapasztalt módon mozgósította az összes dolgozókat. Pártunk rámutatott arra, hogy a to­vábbi fejlődés egyetlen lehetséges útjaként feltétlenül s kifejezően fo­koznunk kell a nemzetközi gazda­sági együttműködést és növelnünk az . egész népgazdaság hatékonyságát. Pártunk és kormányunk ezzel össz­hangban jelentős gyakorlati lépéseket tett. A nemzetközi gazdasági együttmű­ködés terén a szocialista tábor ke­retében nemcsak hogy szilárdan ra­gaszkodtunk a vállalt kötelezettségek alapjához hanem pártunk és köztár­saságunk kormánya kezdeményezően vette ki részét ezen együttműködés újabb fejlesztéséből olyan feltételek között és formák szerint, amelyek megfelelnek a mostani jelentős idő­szakban a szocialista országok előre­haladásának és gazdasági feladatainak. Ez lehetővé tette azt is, hogy a má­sodik ötéves tervet nemzetközi egyez­ményekkel biztosítsuk. Pártunk kezdeményezésére fontos intézkedéseket foganatosítottunk a népgazdaság tervezésének és irányí­tásának tökéletesítésére. Mindezen intézkedések összessége a népgazdaság irányításában megnyilvá­nuló demokratikus centralizmus to­vábbi elmélyítését jelenti, növeli a dolgozók részvételét az állam és a gazdaság irányításában és így hozzá­járul a szocialista országépítés befe­jezéséhez szükséges egyik fontos fel­tétel megvalósításához. Már az ez év első 3 negyedében elért eredmények meggyőzően arról tanúskodnak, hogy pártunknak és kormányunknak a fogyatékosságok ki­küszöbölésére irányuló egyes intézke­dései mély gyökeret vertek gazda­sági életünkben és a népgazdaság ha­tékonyságának növelésére irányuló in­tézkedések összessége már sikeresen megnyilvánul az idén elért eredmé­nyekben. Kedvezően értékelhetjük a terv teljesítése terén iparunkban elért ál­talános eredményeket, a vasút üzem­vitelében fennálló helyzet további szi­lárdulását, valamint az építészeti szervezetek tervteljesítésében mutat­kozó bizonyos javulást is. Az a tény, hogy az összes miniAté­riumok 1958 első három negyedében túlteljesítették az ipari termelés ter­jedelmének tervét, megfelel annak a feladatunknak, hogy ez idén meg kell gyorsítanunk az ipari termelés fej­lesztésének ütemét. Az ipar fejleszté­se terén sikernek könyvelhetjük el különösen a tüzelőanyaggal való el­látásban elért eredményeket, a Nehéz­gépipari Minisztérium üzemei terme­lési tervei teljesítésének lényeges megjavulását, valamint számos fontos ipari nyersanyag és termék fokozott mértékű előállítását. Iparunkban általában kedvezően fej­lődött a munkatermelékenység és az átlagos keresetek közötti arány is, ami döntő tényező abban, hogy be­tarthassuk a személyi fogyasztás és a nemzeti jövedelem fejlődésének tervben előirányzott arányát. Az ipa­ri ágazatokban a terv maximális túl­teljesítésére irányuló törekvések visz­szatükröződnek abban is, hogy a válla­latok az eddiginél jobban gondos­kodnak az árucikkek szállításáról, kü­lönösen bel- és külkereskedelmünk Az elkövetkezendő évek feladatai Az idén elért eddigi fejlődés alap­ján elmondhatjuk tehát, hogy az idei év bizonyos határkövet jelent a máso­dik ötéves terv céljainak elérésében és az elért eredmények kezeskednek arról, hogy az 1960-ig előirányzott feladatokat nemcsak teljesíteni fog­juk, hanem túl is teljesíthetjük őket. Az 1959. évi tervnek a hatékony­ság felülvizsgálásával kapcsolatosan végzett előkészítése arról tanúskodik, hogy az elfogadott intézkedések ked­vezően kezdenek megnyilvánulni. A jövő évi tervet új módszerek alap­ján mér kidolgozták a minisztérium együttműködésével közvetlenül a vál­lalatokban és üzemekben. A vállala­tok érvényesítik bővült jogkörüket, ami lehetővé teszi, hogy a terv ki­dolgozásában eddig sohasem tapasz­talt mértékben megnyilvánuljon a a munkások, a mesterek, a műszaki dolgozók és a vállalat többi dolgo­zóinak kezdeményezése. Most pedig az az alapvető követelmény, hogy ezt a kezdeményezést azokra a pontokra irányítsuk, amelyek döntő fontossá­gúak a népgazdaság tervben előirány­zott fejlesztésének elérésére, nagy­fokú hatékonyságának biztosítására második ötéves tervünk további évei­ben. Az összes feladatok közös ne­vezője továbbra is népgazdaságunk minőségi mutatóinak megjavítása lesz. Elsősorban az a célunk, hogy az 1959—1960. években biztosítsuk a munkatermelékenységnek legalább 15 százalékos növelését, ami alapvető fel­tétele a termelés tervszerű fejlesz­tésének, valamint a keresetek felté­telezett emelkedése elérésének is. Nem kevésbé döntő fontosságú ténye­ző, melynek biztosítására kell össz­pontosítanunk minden törekvésünket, az anyagi költségeknek legalább 3,5 százalékos csökkentése az ötéves terv további éveiben. A népgazdaság szükségleteivel össz­hangban valamennyi ágazatban bizto­sítanunk kell a termelés választékát, valamint a termékek kitűnő minősé­gét és magas műszaki színvonalát. Figyelmünket különösen a nemzet­közi gazdasági kapcsolatokra, a beru­házási építkezésekre és mezőgazda­ságunkra kell összpontosítanunk. A nemzetközi gazdasági kapcsola­tok terén döntő fontosságú a gazda­sági együttműködés a szocialista tá­bor országaival, ami jelentős mérték­ben szavatolja gazdaságunk fejlődé­sének állandóságát s a nemzetközi munkamegosztásból kiinduló kooperá­ció és szakosítás alapján hathatós utat mutat a termelés gazdaságossá­gának növelése felé. A második öt­éves terv éveiben külkereskedelmünk szférájában fontos eszközök a szo­cialista országokkal kötött 1960-ig ér­vényes hosszútartamú egyezmények. Ez év folyamán sikerült egyes ba­ráti országokkal, elsősorban a Szov­jetunióval az eredetileg kötött hosz­szútartamú egyezményeket 1960-ig meghosszabbítani és • így megterem­teni a reális feltételeket az ötéves terv keretében az eredetileg terve­zett gazdasági együttműködés fej­lesztésének fokozására. A Kínai Nép­köztársaság népgazdaságának hatal­mas fellendülése már ez idén meg­mutatkozik az árucsere fejlesztésének gyorsabb ütemében és feltételezhető, hogy a legközelebbi években is sor kerül az együttműködés lényeges ki­bővítésére. A baráti országokkal való gazdasági együttműködés elmélyítése és kiter­jesztése terén elért sikerek már 1958-ban is megnyilvánulnak, mégpe­dig abban, hogy a szocialista tábor országai nagyobb mértékben vesznek részt a csehszlovák külkereskedelem terjedelmében. Amennyiben külkereskedelmünk ter­jedelmének teljes növelésében az 1953—1957. években a szocialista tá­bor országai 43 százalékban vettek részt, a második ötéves terv feltéte­lezi, hogy az ötéves terv további évei­ben a szocialista tábor országainak részvétele 76 ftázalékos lesz külke­reskedelmünk terjedelmének növelé­sében. Ennek következtében a szocia­lista tábor országai 1960-ban 68 szá­zalékban részesülnek majd egész kül­kereskedelmünk terjedelmében. Állít­hatjuk, hogy a szocialista tábor egyes országaival hosszúlejáratú egyezmé­nyek megkötésére irányuló lezárt, va­lamint még folyamatban levő tárgya­lások rámutatnak annak lehetőségére, hogy ezeket a feladatokat még túl is teljesíthetjük. A Csehszlovák Köztársaság gazda­ságának szüntelen növekedése megte­remti a feltételeket a többi államok­kal való gazdasági kapcsolatok kiter­jesztésére is. A második ötéves terv feltételezi, hogy az ezekkel az orszá­gokkal 1960-ig folytatandó kereskede­lem terjedelme az 1957-ben elért ter­jedelemmel összehasonlítva 13 száza­lékkal lesz nagyobb. Emellett abból indulunk ki, hogy kereskedelmünk kapcsolatai a kapitalista államokkal a teljes egyenjogúság és a kölcsö­nös egyezmények alapján fognak megvalósulni. Mind a népi demokratikus, mind a kapitalista országokkal fennálló be­hozatali és kiviteli feladataink sike­res teljesítése attól függ, hogy ter­melésünk külkereskedelmünket kitű­hő minőségű, legmagasabb műszaki színvonalú termékekkel fogja ellátni, és olyan szállítási határidőkben, ame­lyek külföldi partnereinknek megfe­lelnek. A második ötéves terv a beruházá­si építkezések terén biztosítja nép­gazdaságunk fejlesztésének alapvető politikai-gazdasági célkitűzéseit. El­sősorban a nyersanyag-termelő ága­zatok fejlesztésének, különösen a tü­zelőanyag termelése és feldolgozása fejlesztésének, a kohóipar, valamint az épületanyagot előállító ipar és a mezőgazdaság fejlesztésének biztosí­tására összpontosul. A beruházási építkezésekkel kap­csolatos ezen fokozott feladatok tel­jesítésének az a feltétele, hogy nö­veljük hatékonyságukat, ami azt je­lenti, hogy összpontosítanunk kell az építkezéseket, csökkentenünk az épít­kezési munkák hányadát, valamint a költségvetési költségeket és követke­zetesen harcolnunk kell az építőanya­gok megtakarításáért. A második ötéves terv főként a lakás- és iskolaépítás szakaszán és az alapvető mezőgazdasági és energe­tikai kapacitások építésében tételezi fel a költségvetési kiadások érezhető csökkenését. A költségvetési kiadások nagyságá­val együtt a javasolt beruházási épít­kezés hatékonyságának fokozódása szempontjából az épített objektumok műszaki és gazdasági színvonala is olyan tényező, mely dönteni fog ar­ról, milyen költséggel fogja termé­keit gyártani. Ezért rendkívül nagy figyelmet kell fordítanunk a javasolt építkezések műszaki és gazdasági színvonalára. A gazdaságosság és a beruházási építkezés általános felül­vizsgálata teljesen igazolta a máso­dik ötéves terv javaslatában feltéte­lezett beruházási költségmegtakarítá­sok lehetőségét. Fontos, hogy e fe­lülvizsgálat szempontjai és jó tapasz­talatai az előkészítés és végrehajtás valamennyi fokán a beruházási épít­kezés dolgozói mindennapi munkájá­nak necsak begyökerezett módszerévé váljanak, hanem tovább mélyüljenek és terjedjenek. A felülvizsgálat eredményeinek elemzése megmutatta, hogy sokszor aránylag egyszerű eszközökkel, mint az építkezések túlméretezett terjedel­mének csökkentésével, a nélkülözhető objektumok kirekesztésével, az épít­kezések területi egyszerűsítésével, stb. értünk el megtakarításokat. Azt is megmutatta, hogy az alapvető mű­szaki-gazdasági kérdések megoldásá­ban, mint pl. a beruházási építkezé­sek alapvető koncepciójában, a leg­hatékonyabb termelési technológia biztosításának megválasztásában, stb. a szállítók részéről további lehetősé­gek vannak megtakarításokra a gaz­daságosság megoldásában. Amennyi­ben a felülvizsgálat folyamán neki­láttak e problémák megoldásának, mind a beruházási költségekben, mind a termelési egységekre eső önköltsé­gekben, nagy megtakarításokat értek el. Az eszközöknek gépek és berende­zések vásárlására való fordítását il­letően kitűnt, hogy sokszor célszerűt­lenek voltak e vásárlások. Mindenek­előtt a behozatalból származó és a tőkés piacokon gyakran nagy áldoza­tok árán vásárolt gépek beállítása és kihasználása volt gazdaságtalan és sok esetben nem is hozták üzembe a gépeket. A beruházási építkezésnek építkezési munkálatokkal való bizto­sítását illetően az idén sem sikerült kiküszöbölnünk a tervteljesítés összes fogyatékosságait. A lakásépítés folya­matában és a legfontosabb építkezé­sek építésében ugyan bizonyos ja­vulás történt, ám a tervet még min­dig nem teljesítjük. A lakásépítésben annál égetőbben szükséges a további javulás, mivel a XI. kongresszus fel­adatunkká tette a lakásproblémáknak lényegében 1970-ig történő megoldá­sát. A beruházási építkezésre irányuló gépek és berendezések szállításait il­letően biztosítanunk kell az eddigi helyzet megjavulását abban, hogy a gépipari vállalatok különösen a leg­fontosabb építkezésekre és általában a központilag tervezett építkezésekre irányuló szállítások teljesítésére össz­pontosítják figyelmüket, nem pedig a többi szállítások túlteljesítésére, mint eddig. Mosť nagy felelősség hárul a gép­ipari vállalatokra nemcsak az összes termelési feladatok teljesítéséért, ha­nem helyes választékban való telje­sítésükért is, mivel a hazai beruházási építkezés és a kivitel nagy feladatai néhány fő termelési ágra összponto­sulnak, mint pl. a vegyiipari berende­zések, hengerművek berendezései, stb. A második ötéves terv hátralevő | éveiben ezért nagy feladatok várnak ' ránk a beruházási építkezés terén. Az ipar és az építészet irányítása, ter­vezése és pénzellátása új módszerei­nek alkalmazása nem fogja befolyá­solni vagy pénzeszközök hiányában fékezni az egyes központosított épít­kezések megvalósítását. Ezzel szem­ben a vállalatok csak oly mértékben végezhetnek decentralizált építkezést, amilyen mértékben hozzájárulnak a saját pénzeszközök gyorsabb képzé­séhez. Ettől várjuk egyrészt a leg­fontosabb építkezések építési folya­matának további javulását, másrészt a jelenleg hosszú időre előirányzott saját eszközökkel gazdálkodó vállala­tok szükségleteinek jobb kielégítését. A legnagyobb súlyt az építkezés alatt álló központosított építkezések építési folyamatának betartására és meggyorsítására kell helyeznünk. A népgazdaság jövőbeni fejlődésének szükségletei megkövetelik, hogy a második ötéves terv vége felé na­gyobb számú és terjedelmű építkezést kezdjünk meg, mint amennyit ezek­ben az években képesek vagyunk be­fejezni. Olyan nagy jelentőségű épít­kezésekről van szó például, mint a kelet-szlovákiai új kohászati kombi­nát, kaucsukgyár, új nitrogénes mű­trágyagyár. E körülmények közepet­te törekednünk kell az építkezési munkálatoknak és szállításoknak az épülőfélben levő építkezéseken való betartására és túlteljesítésére és is­mét gondosan meg kell fontolnunk az összes új építkezés megkezdésé­nek elengedhetetlen szükségét és sürgősségét. Fontos, hogy a minisz­tériumok, a nemzeti bizottságok és vállalatok újabb és újabb építkezések megkezdésére szolgáló nagyobb beru­házási eszközöknek szokásos szorgal­mazása helyett harcot indítsanak az épülőfélben levő építkezések tervei­nek teljesítéséért és túlteljesítéséért. Ezeken az építkezéseken a jövőben a kiutalt pénzeszközök tekintetében nem lesznek korlátozva. A decentra­lizált építkezés terén törekedjenek saját eszközeik leggazdaságosabb és leghatékonyabb felhasználására. (Folytatás a 4. oldalon.) ÚJ SZŐ 3 + 1958. október 17. 1 t

Next

/
Thumbnails
Contents