Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-16 / 287. szám, csütörtök

r 0 AKIK MA IS ÜJ MÜNCHEN UTAN SOVAROGNAK Hazai halkonzervek kerülnek a piacra A nemzetközi és hazai burzsoázia gyalázatos müncheni diktátuma és árulása óta húsz év telt el, A csehszlovákiai burzsoáziát, mely gyáván és a tömegek akarata ellenére kapitulált, népünk elítélte és véglegesen megszüntette számára azt a lehetőséget, hogy államunk irányításába, sorsába beleszólhasson. Mi sem fejezi ki jobban népünk egyöntetű akaratát, mint ez a három egyszerű szó: — Soha többé Münchent! München szelleme azonban ma is felforgató, támadó szándékok eszköze a népi demokratikus Csehszlovákia ellen. München szelleme hatja át a kapitalista világ majd minden hivatalos megnyilatkozását mind az imperialista propaganda, mind az áruló cseh és szlovák emigráció, ill. a német revansisták részéről. Nem riadnak vissza a történelmi tények meghamisításától sem. Hallatlan és felháborító a revansisták és fegyvertársaik azon állítása, hogy a müncheni egyezmény jogilag ma is érvényes és hatálya máig sem szűnt meg! Ilyen értelemben nyilatkozott a Birodalmi Gyűlés és a nyugatnémet országos törvényhozás szudétanémet származású képviselőinek csoportja is 1957. június 15-én Stuttgartban. Szóvivőjük, dr. Strosche ismételten hangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog alapján a Szudéta-föld a volt Német Birodalom területi fennhatósága alá tartozik, Strosche úr a szövetségi kormánytól jogsegélyt és jogvédelmet követel a Szudéta-föld ismételt megszerzése érdekében. Ezek a politikai kreatúrák, megvásárolható ügynökök figyelmen kívül hagyják, hogy a müncheni egyezmény egyoldalú hatalmi aktus volt Csehszlovákia ellen, hogy azt maga Hitler rúgta fel, amikor 1939. március 15-én megtámadta és megszállta hazánk épen maradt részeit. A későbbi nemzetközi jogi szerződések is kifejezetten semminek nyilvánítják a müncheni egyezményt. Ez a szándékos zavarkeltés alapot kíván szolgáltatni a köztársaságunk elleni revansista támadásokhoz, lehetővé kívánja tenni a béke ellenségei számára, hogy a zavarosban halásszanak, támogatni óhajtja a nyugatnémet militaristák és a világ imperialistáinak háborús terveit. A müncheni szellem legvadabb hirdetői a kitelepített németeknek a bonni pénzügyi körök által busásan támogatott „gittegyletei". Készséges, vak eszközei ezek a kalandorok a háború előkészítésének. Féktelenül szítják gyülöletük tüzét, mely a cseh határvidék elszakítására, a Német Demokratikus Köztársaság és hatalmas lengyel területek megszállására, Ausztria elfoglalására és a Szovjetunió elleni hadjáratra irányul. Céljuk Hitlerével azonos. Csak a hátuk mögött áll más. Míg annak idején NagyBritannia állt ki nyíltan München szelleméért, ma ezt a szerepet az Egyesült Államok agresszív körei vették át. A revansisták gyakran hivatkoznak arra, hogy a szudéta-németekkel szemben jogtalanság történt. Nagyfokú merészség és pimaszság kell ehhez az állításhoz. Azok, akik 1938ben puccsista ügynökei voltak Hitlernek agressziója megvalósítása alkalmával, mely végeredményben a koncentrációs táborokhoz, Lidicéhez, Oradourhoz vezetett, egész népek tömeges kiirtásával fenyegetett, mérhetetlen szenvedést hozott az egész világnak, nem hivatkozhatnak jogtalanságra. Az 1945. után megvalósított kitelepítés nem volt a nemzeti boszszú műve, hanem objektív szükségszerűség, melyet az önvédelem érdeke diktált a legagresszívebb imperialista erók ötödik hadoszlopával szemben. Igazunkat éppen az bizonyítja, hogy egyre szaporodnak hívei a „Nagynémet Birodalom" olyan felújításának, amely az 1939-es államhatárokra tart igényt. Vannak, akik Goebbels módjára azt állítják, hogy csak a németek alkothatnak hatásos védőgátat a „bolsevik veszély" ellen. Azt rikácsolják, hogy ők képezik a legjobb biztosítékot a kommunizmus ellen. A nyugatnémet kormánykörök támogatják a kitelepítetteket ebben a hiedelmükben. Stein államminiszter 1957. április 16-án Schwabmünchenben a mérsékeltebbek elmére azt üzente, hogy a szudétaés más németek kitelepítésével való megbékélés csupán a kommunisták érdekeit szolgálná és aki. egyetért a kitelepítéssel, az a kommunizmust támogatja. Régi nóta ez. Az állítólagos kommunista veszéllyel indokolják saját imperialista és revansista törekvéseiket. Persze, nem mindnyájan fenyegetőznek. Vannak, akik taktikai okokból a szudétanémet kérdés békés megoldásáról, a szudétanémetek békés viszatéréséről fecsegnek. Ez is Hitler müncheni taktikájának a megismétlése, amikor legvadabb háborús előkészületet és provokációi idején ártatlan békevágyát hangoztatta. Adenauer táviratilag üdvözölte 1957-ben a szudétanémet napot és a szövetségi kormány nevében azonosította magát a kitelepített németek revansista álmaival, értésükre adván, hogy a cseh határvidékre való visszatérésük napja már nincs nagyon távol. Henleinék München előtt hasonló jelszót kürtöltek világgá: Es kommt der Tag. (Eljön a mi napunk!). Adenauer szavainak Hans Christoph Seebohm nyugatnémet közlekedésügyi miniszter adott részletes magyarázatot, amikor azt mondta, hogy nemcsak a kis egyesülésért kell minden erejükkel harcolni (ezen az NDK megszállását értette), mert ez a kis egyesülés csupán az első lépés további terveik megvalósítása felé. Figyelemre méltó az a többször elhangzott kijelentés, hogy a kitelepített szudétanémetek részt óhajtanak venni a Kelet által leigázott népek felszabadításáért folyó harcokban és a szabad világ nevében magukat tartják a sors által kijelölve illetékeseknek a cseh nép felszabadítására. Elég, ha csak arra a törvényjavaslatukra utalunk, amely azt kívánja, hogy a jelenlegi határoknak, vagyis az Odera—Neisse határvonalnak puszta elismerése is már a hazaárulással legyen egyenlő. A revansista politika tehát nem is annyira és nemcsak a kitelepített németek ügye, hanem első sorban s főleg a legfelsőbb bonni kormányköröké, akik minden eszközt kihasználva tudatosan éltetik ezt a politikát. Ezt nem csupán az bizonyítja, hogy maguk ezek a kormánykörök is a revansista ideológia terjesztői, hogy pénzbeli támogatásban részesítik a revansista szervezeteket, hanem az is, hogy a kitelepített németek számára nem biztosítanak rendes megélhetést. A kitelepítettek mai rossz megélhetése okát ránk akarják hárítani és ezzel szítani akarják bennük a visszavágyást és egyúttal a gyűlöletet is ellenünk. Ha pedig még figyelembe vesíszük, milyen jó helyzetben élnek a Német Demokratikus Köztársaságba kitelepítettek, s mi mindent követett el érdekükben az NDK kormánya, hogy otthon érezzék magukat, annál szembetűnőbb a nyugatnémet kormányköröknek ez a kitelepített németékkel szemben tanúsított tendenciózus magatartása. Szólnunk kell még az Egyesült Államok vezető tényezőinek magatartásáról a kitelepített szudétanémetek kérdésében. Nemcsak rokonszenvükkel, hanem közvetlenül is segítik a szudétanémet revansizmust. Egyes amerikai kongressmanok a stuttgarti szudétanémet napra nemcsak táviratozták, hanem támogatásukat is felajánlották. Ezért írhatta a „Der Sudetendeutsche" revansista lap 1957. szeptember 28-án: — A kongresszus tagjaival való együttműködésünk egyre intenzívebb. Nem titkolja azt sem, hogy miért: A kommunizmus elleni harcról van szó, mert a szudétanémetek képezték már azelőtt is Cseh- és Morvaországban a legnagyobb kommunistaellenes erőt. A német elem eltávolítása (a Csehszlovák Köztársaságból) megkönnyítette a kommunista rendszer létesítését ezen a területen — jelentette ki Carroll Reece 1958. április 22-én az amerikai törvényhozásban. München idején a szudétanémet párt játszotta a világimperializmus számára az ötödik hadoszlop szerepét és az amerikai imperialisták ma is azt szeretnék, hogy ezt a szerepet ismét a szudétanémetek töltsék be Csehszlovákia és a szocialista tábor ellen. A fas'iszta érzelmű német kisebbség Csehszlovákia területén a nyugtalanság és feszültség állandó tűzfészkét képzené Közép-Európában csakúgy mint München idején. Ez ürügyet szolgáltathatna az imperialistáknak a beavatkozásra és intervencióra hazánk ellen. Ez hát a vezető amerikai tényezők rokonszenvének igazi oka a kitelepített szudétanémetek irányában! Ez a Csehszlovákia és népi demokratikus államreodje ellen irányuló revansisztikus és imperialista cselszövések, régi törekvések, irányzatok és módszerek megismétlése csupán. München szellemének újjáélesztése nemcsak Csehszlovákia ellen irányul. München szelleme az imperialisták részéről megnyilvánul az egész szocialista táborral szemben. Ezért szónokolnak manapság a keleti országok felszabadításáról. Hiábavaló az imperialisták és nyugatnémet revansisták minden támadó terve és harci riadalma. Elfelejtik, hogy nem 1938-at, hanem 1958-at írunk, és hogy a mai Csehszlovákiában a munkásosztály és nem a burzsoázia van uralmon. Míg a burzsoá Csehszlovákiában a társadalom osztályszerkezete a burzsoáziával, mint uralkodó osztálylyal az élén belsőleg gyenge és az árulásra nemcsak hajlamos, hanem készséges is volt, addig a mai Csehszlovák Köztársaság belsőleg erős és szilárd, mert benne a dolgozó nép az úr. A Csehszlovákia Kommunista Bártja által vezetett munkásosztály és a többi dolgozó szilárdan áll őrt hazánk népeinek teljes függetlensége és szabadsága vártáján! A CSKP, mely München idején egymagában harcolt a fasiszta veszély és a burzsoázia árulása ellen, ma mint társadalmunk vezető ereje tántoríthatatlan biztosítéka annak, hogy München sohasem ismétlődhetik meg. Csehszlovákia ma nemzetközileg is összehasonlíthatatlanul erősebb. Csehszlovákia biztonsága, függetlensége és szabad fejlődése szilárdan a Szovjetunióval kötött szerződésre, kölcsönös együttműködésre, valamint a csehszlovák és szovjet nép megrendíthetetlen barátságára támaszkodik. Köztársaságunk érinthetetlenségét, sérthetetlenségét és védelmét a hatalmas Szovjetunió, a népi Kína és az egész szocialista béketábor legyőzhetetlensége biztosítja. Népünk levonta a tanulságot. 1938 tragikus eseményei bebizonyították, hogy Csehszlovákia népeinek egyetlen áldozatkész, segíteni hajlandó barátja volt: a Szovjetunió! Ezért már a második világháború folyamán, nemzeti felszabadítási harcaiban népünk elsősorban a Szovjetunió segítségére és erejére "támaszkodott és

1 a Szovjetunió dicső hadserege népeinket valóban felszabadította a fasiszta szolgaság alól. Hazánk népeinek áldozatkész és alkotó munkájára támaszkodó mai népi demokratikus Csehszlovákiánk gazdaságilag legalább háromszor olyan erős mint a München előtti köztársaság. Csehszlovákia dolgozói ez idő szerint a pártunk XI. kongresszusa által kitűzött merész feladatot váltják valóra: befejezik a szocializmus építését hazánkban! Hazánk napról napra erősebb és az új München után sóvárgók számára egyre veszélyesebb! Húsz év előtt Csehszlovákia az imperialista nagyhatalmak gyenge játékszere volt. A mai Csehszlovákia belső és külső erejének, egységének és szilárdságának biztos záloga a szocialista világrendszerhez való tartozása. SZILY IMRE A halkonzervek a legkedveltebb hideg ételek, s nálunk is igen nagy a fogyasztásuk. Halkonzerveket eddig külföldről hoztunk be. ami természeteden tekintélyes devizakiadással járt. Népgazdaságunk érdeke, hogy a hazai szükséglet fedezésére halkonzerveiket is gyártsunk. Szlovákiában a „Ryba" Konzervgyár az első üzem, amely ez idén a halkonzervgyártást megkezdte. Az eredmény jó. A próbagyártás jól sikerült, s minőség tekintetében egyenrangú a külföldi gyártmányokkal. Az első hazai halkonzervek egyelőre csaik egynéhány bodegában kaphatók, de rövid időn belül az ôjsts^es csemegeüzletekben és büfékben raktáron lesznek. A Ryba egyelőre kétfajta halkonzervet gyárt: 340 grammos pléhdoboz csomagolásban Palamida halat olajban 7.50 koronás árbari és 340 grammos makrelát 8 koronáért. Miután a halkonzervfogyasztás különösen a hideg hónapokban emelkedik, a Ryba bratislavai üzemében technikai berendezéseket eszközölt, hogy a halkonzerveik gyártását lényegesen növelhesse. KP Mindenekelőtt a kommunisták munkájától függ a szövetkezet sorsa • ?•<-»•» » « »» ; I) m A Mladá Boleslav-i Skoda autógyár fennállásának 60. évfordulója alkalmából a járási autóklub az üzemmel és a Mototechnával együtt október 9—12-ig csillagversenyt rendezett. Skodával a Skodába címen. A verseny céljába legkülönbözőbb típusú Skoda-autók érkeztek, köztük a régi LaurinKlement típusok is. Képünkön az üzem legújabb gyártmányát, a Skoda 445-öst láthatiuk. Foto ČTK — Z. Havelka A losonci járásban a legjobban gazdálkodó szövetkezetek közé tartozónak ismerik a rappi szövetkezetet. Nincs is abban semmi túlzás, ha valaki dícsérőleg szól róluk. A szorgalom, az iparkodás náluk is érezteti jó hatását. Elég, ha valaki csak körültekint a faluban és környékén, máris kézzelfogható bizonyítékot szerez arról, hogy amit a szövetkezet jó gazdálkodásával kapcsolatban híresztelnek, nem üres beszéd. A szövetkezet már betakarította a krumplit, kukoricát, a répaföld is üresen várja további sorsát. Eltérnénk azonban az igazságtól, ha azt állítanánk, hogy manapság már csendes a rappi szövetkezet ezerholdas határa. Nem csendes, mert dolgoznak a szántás-vetést végző gépek. A vetést idejében akarják elvégezni, azt sem akarják, hogy jBvőre a tavasziak friss szántásba kerüljenek. A jó munkának, a jól jövedelmező szövetkezeti gazdálkodásnak nyoma magán a falu arculatán is meglátszik. Épül a falu, fejlődik mind gazdasági, mind kulturális téren. Az ma már náluk sem kétséges senki előtt, hogy a jólétet az élet savátborsát a közös gazdálkodás hozta magával. Ha így általánosságban akarnánk még tovább jellemezni a falut, a szövetkezetet, mindenekelőtt azt kell megemlíteni, hogy a rappi szövetkezet azok közé a szövetkezetek közé tartozik, amelyek évről évre fejlődnek, minden esztendőben újabb sikereket könyvelhetnek el. Akadnak még emberek, akik a sikerek láttára azt mondják: hát igen, szorgalmas, munkát szerető a rappi nép. Aki így állítja be a dolgot, nem is téved, csak valamiről megfeledkezik. Elfelejti azt, hogy három-négy évvel ezelőtt is azok az emberek lakták Rappot, akik ma és túlnyomórészben azok dolgoztak a szövetkezetben is. akik ma. Mégis - népiesen szólva - akkor még több volt a baj, mint a vaj. Azt sem lehet mondani, hogy három évvel ezelőtt még csak kezdő volt a szövetkezet. Másról van itt szó. Arról, hogy bár ugyanazok az emberek dolgoznak a közösben ma is, mint régebben, csak az a különbség, hogy ma már másképpen néznek a szövetkezetre, mint három évvel ezelőtt. Ma már hisznek a szövetkezetben, s ahogy a bizalom nő, úgy emelkedik a közös gazdálkodás jövedelmezősége is. És hogy a rappi szövetkezet régi tagjainak ma már döntő többsége új módon gondolkodik, abban nagy szerepe van a rappi kommunistáknak. Elvitathatatlan, hogy közvetlenül a szorgalom, a közös iránti bizalom eredménye a szövetkezeti gazdálkodás egyre növekvő jövedelmezősége, de a szorgalomnak és elmaradhatatlan eredményének alapja a rendszeres politikai nevelőmunkában rejlik, abban a munkában, amely felnyitotta az emberek szemét, új nézeteket ültetett a gondolkodásukba, hogy azokat saját jólétük állandó fokozására használják fel. A kommunistáknak, a HNB tagjainak igen sok fáradságába került, míg a szövetkezetben végre meghonosították a végzett munka jutalmazásának szocialista elvét. Amikor például arról kezdtek beszélni, hog-y a kapásokat megművelés céljából egyenlő arányban szétosszák, a szövetkezet tagjai között akadtak emberek, akik ezt helytelenítették, sőt szövetkezet-ellenesnek nevezték. Azt állították, hogy ez a szövetkezeten belül az egyéni gazdálkodás felújításához vezetne. Az igazat megvallva pedig egészen más szándék fűtötte azokat, akik ilyenformán akarták megakadályozni, hogy újból gyökeret verjen az egyéni gazdálkodás. Akik a közös gazdálkodás védelmét hangoztatva mindenáron meg akarták akadályozni a már említett munkamódszerek bevezetését, amely lehetővé tette volna az érdem szerinti jutalmazást, azok voltak, akik szerették magukat elvonni á munkától. Ember legyen a talpán, aki meg tudná állapítani, hogy ha 30-40 ember dolgozik mondjuk egy 40—50 hektáros cukorrépa-földön, melyik milyen munkát végzett. Természetes, hogy ilyenformán az is, aki jó munkát végzett, meg az is, aki elhanyagolta a munkát, egyforma jutalmazásban részesül. A helyi pártszervezet és a helyi nemzeti bizottság tagjainak indítványát azonban egyre többen tették magukévá, úgyhogy az idén már a szövetkezet vezetősége a kapásokat feloszthatta egyéni megművelésre és a tagsági gyűlés jóváhagyásával határozatot hozott, hogv azok a szövetkezeti tagok, akik a termelési tervben megállapított hektárhozamokat túlszárnyalják, pótjutalmazásban részesülnek. Az intézkedés helyes volt. Ezt a gyakorlat is igazolja. A rappi szövetkezet határában nem volt még soha olyan termés, mint az idén. A szövetkezeti tagokat az a tudat, hogy nagy terméshozam esetén a munkaegységek után járó jutalmazáson felül még pót jutalomban is részesülnek, arra ösztönözte, hogy jó munkát végezzenek és minél magasabb termést takarítsanak be. A szövetkezet keretén belül a munka megosztásának eme formája eredményezte azt, hogy a szövetkézetet az idén az összes kapásokból rekordtermést ért el. Nem kicsiség az, hogy kukoricából a tervezett hektáronkénti 50 mázsa helyett 70 mázsás átlagos terméshozamot értek el. Krumpliból egy-egv hektárról 177 mázsát takarítottak be. A cukorrépából is túlszárnyalták a tervezett hektárhozamokat. Az előbbiek során azt mondtuk, hogy a rappi szövetkezet évről évre jobb gazdasági eredményeket ér el. Ez a megállapítás nem csupán a növényi termelésre, de az állattenyésztésre is vonatkozik. Sőt ezen a téren tapasztalható a legnagyobb előrehaladás. Már az a tény is fejlett állattenyésztésre enged következtetni hogy a szövetkezet bevételének nagyobb részét az állattenyésztésből tervezte. A hústermelés terén országos méretben is az élenjáró szövetkezetek közé tartoznak. Hogy a szövetkezet fejlődése ezen a téren is lemérhető legyen, szükséges néhány számadatot megemlíteni. 1955-ben a szövetkezet egy hektár föld után marha- és sertéshúsból összesen 39 kilogramot termelt. Az idén az említett hústermékekből már 161 kilogramot termelnek eg.v-egy hektár föld után. Ez a szám annyit jelent, hogy a párt XI. kongresszusa által az 1965-ös évre egy-egv hektár föld után megszabott hústermelés magasságát 9 kg híján már az idén elérték. Ennyi szép eredmény után szinte furcsán hangzik, hogy a tejtermelés terén még mindig komoly bajok vannak. A napi fejési átlag 4-5 liter között mozog. A szövetkezet könyvelője szerint takarmány van bőven, de tej még sincs. A tejtermelés terén fennálló hibákról tudnak a helyi pártszervezet tagjai, tud a helyi nemzeti bizottság is. Meg kell azonban jegyezni, hogy a hibákról tudni magában még nem elég ahhoz, hogy azokat kiküszöbölhessék. Nem elég. az, ha az ember tudja magáról, hogy beteg; ha azt akarja, hogy meg is gyógyuljon, orvosoltatni is kell magát. Ezt a gyökeres igazságot a rappi kommunistáknak és a szövetkezet tagjainak is meg kell szívlelniök. A szövetkezetek IV. kongresszusát megelőző széleskörű vitában erről a problémáról is kell majd beszélni, és a bajnak elejét kell venni. Nem fér kétség ahhoz, hogy a rappi kommunisták a szövetkezet pártonkívüli tagjainak részvételével ezen a téren is megtalálják a helyes megoldást, amely elősegíti azt, hogy szövetkezetük minden ízében erős, egészséges legyen. Ezt nem csupán a szövetkezet tagjai, de pártunk XI. kongresszusának határozata és az egész ország népe is elvárja tőlük. SZARKA ÍSTVÄN ÜJ SZÖ 5 + 1958. október 16.