Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)
1958-10-16 / 287. szám, csütörtök
Änjenlin képzőművészek kiállítása Gyakran hallhatjuk, hogy a művészet nemzetközi. Ennek a megállapításnak igazságát meggyőző erővel bizonyítja az argentin művészek bratislavai, Hviezdoslav-téri tárlata. — Egy távoli földrészen élő, tőlünk eltérő vérmérsékletű nemzetnek, kinek nyelve idegenül hangzik számunkra, — képzőművészeti megnyilatkozása világosan, érthető formában szól hozzánk. A hajdan indiánok lakta hatalmas kiterjedésű Argentína a spanyol hódítók igáját nyögte évszázadokig, kiknek sikerült az őslakosság nagy részét kipusztítaniok. A 19. század óta diktatúrák és forradalmak váltották föl egymást. A mai Argentína alkotmánya a múlttal szemben lényeges fejlődést mutat, — de az osztály- és vagyoni ellentétek még mindig kiáltóan nagyok. A pamut- és cukornádültetvények dolgozői s a csekély részért arató földnélküliek szociális és anyagi helyzete továbbra is elszomorító. Az ország hivatalos nyelve a spanyol. — Párizs erősen befolyásolta képzőművészetét, Brazília is. Haladó pikturájára főképp Mexikó harcos mesterei hatottak. Mi itt három nemzedék festményeivel és grafikáival állunk szemben, kik mindannyian a demokratikus, haladó mozgalom ügyét szolgálják. Policastro 60 éves, elismert művész, Mt (MM< M( MIWWI tt KH< Mt HI MI MI MH>m A Lao kínai képzőművész rajzai a vidék és nép nyomorát, kétségbeesését átérzéssel tolmácsolja színes rajzain. Antonio Berni (1905) a középső nemzedékhez tartozik, a festészet nagy nemzeti díjának tulajdonosa. Az Ojvilág és Párizs képtárai őrzik művei egy részét. Falfestményei hazájában igen elterjedtek. Nálunk 14 festménnyel, rajzokkal és nagyméretű kompozícióinak fényképeivel szerepel. Utóbbiak témája: a spanyol polgárháború, a munkanélküliség, parasztgyűlések, vidéki iskola, stb. — Kvalitásos művész, sűrű festőiséggel mélyen izzó színekkel, expresszióval ábrázolt női típusain a nagyra tágult sötét cszemek, az érzékenyen formált kezek döbbenetesen fejezik ki a szegénységet, hajszoltságot, reménytelenséget. Díszítményező pazarlása sokszor kárára van kitűnő jellemzésének, monumentális látásának. A fiatalok közt Guisburg plasztikus fametszetei, Onofrionak Buenos Aires kültelki nyomortanyáira rámutató grafikái és Pons belső életet feltáró kőnyomatai figyelemreméltóak. Calabrese az ifjú festő ihletett és hivatott szószólója a szerencsétleneknek és kétségbeesetteknek. Az argentin fővárosban megjelent „Varsói gettó" c. könyvhöz készült illusztrációi igaz emberségének és művészi képességének dokumentumai. A felsorolt művészek valamennyien az élet sivárságát és kegyetlen valóságát vetítik elénk realisztikusan; hol leíró részletességgel (Berni), hol meg művészi sűrítéssel és újraalkotással (Castagnino), de mindig végtelenül fájdalmas, tragikus kifejezéssel. Ebbe a nyomasztó légkörbe, mint friss tavaszi szél tör be, — bizalmat és ígéretet lehelve Pellegrini színes, játékos gyerek-csapata. Végül a huszonötéves Anna Briez optimizmusa félreérthetetlenül csendül fel a boldogabb „Jövő"-re mutató anyában, ki aggódás és rettegés nélkül öleli magához csecsemőjét. A kiállítás anyaga hozzánk Moszkvából érkezett, hol lelkes fogadtatásban részesült. Az esztétikai élményen kívül nekünk is külön kell értékelnünk a mai argentin művészet erősen szociális tartalmának aktív hatását. BÄRKÄNY JENŐNÉ Uí filmek *o>r A Szlovák Filharmónia Kamarazenekarának hangversenye A kamarazene kedvelői mindig örömmel fogadják kamareegyiittesünk hangversenyét. Ezeken az estéken felcsendül az olasz preklasszikus koncerto-muzsika, halljuk a nagy mestereket, egy-egy érdekes modern kamaramüve: — röviden: a fiatal együttes a zenebarátok őszinte örömére a bratislavai- hangversenydobogón felélesztette a kamarazene meghitt szellemét. A tehetséges és lelkes muzsikusokból álló zenekarnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy Zdenék Bílek karmester lelkiismeretes keze alatt kitűnő kamarazenekarrá fejlődjön. Éppen ezért szeretnék idei első hangversenyük elhangzása után néhány megjegyzést ' fűzni további munkájukhoz. Kamarazenekarunk Zdenék Bílek vezényletével kedvvel és szívvel muzsikált. A kamaraszínék azonban még nincsenek elég érzékenyen kiegyensúlyozva és ezáltal a hangzáskép nem mindig arányos. Néha például, ha nem is sokkal (a kamarazene érzékeny szeizmográfként fogja fel a legkisebb kilengést is), de mégis túllépik i klasszikus mértéktartás határát. Igy Händel Concerto grossojának Allegro tétéleiben nem éreztük azt az erőteljes, kristálytiszta tárgyilagosságot, ami Händel muzsikájára annyira jellemző. Fontos lenne, hogy a zenészek minden egyes számban egyéneriként is hibátlanul megoldják a zenei, technikai és hangzásbeli problémákat. Ez eredményezi azután a zenekari hangzás egybehangoltságát. Nagy örömmel hallgattuk Domenico Cimarosa gyönyörű Oboakoncertjét. Áz oboaszólót a fiatal Milan Ježo játszotta finoman, színes hangzással, elevenen megformálva. Megérdemelt sikert aratott. W. A. Mozart A-dúr hegedűversenyének szólóját Mikulás Jelinek adta elő szép, meleg tónussal, érzéssel, muzikalitással. Amit kifogásolhatnánk: előadása nem volt töretlenül egységes. Ez főleg a harmadik tételre vonatkozik. A fiatal hegedűművész egyébként ezúttal is nagyon jól töltötte be o koncertmester feladatát, ami szólószámával együtt figyelemre méltó teljesítményt jelentett. A tartalmas műsor utolsó száma Eugen Suchoň, államdíjas nemzeti művész Vonós-szerenádja volt. A rapszodikusan csapongó mű hangulatvilága vonzó, közlésmódja közvetlen és beszédes. Suchoň mester kompozícióját érdekessé és változatossá teszik a szélsőséges, de művészi Ízléssel formált és jól választott kifejezési eszközökkel megszólaltatott hangulati ellentétek. Az együttes a két lassú tételt mély átérzéssel, és a kompozíciót egészében, ha még nem is teljesen csiszoltán, de jól és lendületesen adta elő Havas Márta A salemi boszorkányok (Čarodejnice zo Salemu) A történelmi tárgyú filmek nagy művészi erejét és társadalmi hatását, tárgyuknak a mához való viszonya, mindenkor időszerű mondanivalója alapozza meg. Ezért értékeljük oly nagyra Raymond Rouleau francia rendezőnek A salemi boszorkányok című alkotását, melynek szövegkönyvét Arthur Miller, ismert amerikai haladó író műve alapján J. P. Sartre írta. A film sikerét több tényező befolyásolja: így az örökké érdekes családi háromszög ábrázolása, a legkitűnőbb színészek kiválasztása a főszerepekre ,és maga a történelmi keret, melyben a film cselekménye lejátszódik. A maradiság szelleme elleni harc elevenedik meg a vetítőA kerék (KOLESO) Florida Film produkcióban André Haynet Francia rendezőnek Abdel Gance klasszikus müve alapján forgatott szélesvásznú filmje a második világháború viszontagsága közepette kezdődően, majd a béke éveiben folytatódó, romantizmussal és szentimentalizmussal átszőtt történet. Hőse a vasutasfilmekből (Az éj az én birodalmam. Apuka) ismert vasutasfigura, elegáns kiadásban. A náci megszállás a francia hazafiak ellenállási harca, maj 1 a felszabadulás utáni békés élet képezi keretét egy erős vonzalomnak, mely Pelletier mozdonyvezetőt fogadott lányához, Normához fűzi, akinek anyja a háború alatt vásznon. A XVII. század elején az amerikai Massachusetts-ben letelepedett amerikai farmerek életének egyik állítólag hiteles epizódját dolgozták fel a film alkotói. A film mondanivalóját és célját legtalálóbban alkotói fejezték ki: „A film, melyet önök látni fognak, megérdemli, hogy bemutassák; egyrészt azért, mert a maradiság szellemével foglalkozik, . mely a népek közötti meg nem értés fő oka, másrészt pedig a különböző nemzetiségű és beállítottságú emberek együttműködésének példája." A színészek remek alakításairól csak anynyit, hogy Yves Montand (John Proctor), Simoné Signorét (Elisabeth Proctor) és Mylene Demongeot (Abigail) a filmben nyújtott teljesítményeiért elnyerte a X. Karlovy Vary-i filmfesztivál művészi díját. repülőtámadásnak esett áldozatul egy pályaudvaron. Norma mostohatestvérével együtt idegenben nevelkedik és nem ismeri származása titkát. Amikor felnőtt korában visszakerül nevelőapjához, feltűnően emlékezteti őt rokonszenves édesanyjára. Pelletier féltő aggódással ragaszkodik a lányhoz, attól tart, hogy valaki elrabolja tőle. Erős vonzalma féltékenységgé fajul és megmérgezi családi életét. Az időközben megrokkant és magára hagyott mogorva ember lelkében dúló viharokat, majd lelki feszültségének feloldódását a film aránytalanul röviden érzékelteti. Jean Servais, Pierre Mondy és Catherine Anouilh színészi teljesítményéről azonban nagy elismeréssel kell nyilatkoznunk, noha a film egy klasszikus mű sikertelen változata. (L) JEGYZETEK A MAGYAR SZÍNHÁZAK ÉLETÉRŐL A keserű, szomorú, tragikus, vé- ! res és gonosz októberi események j után azt hittük: az ellenforradalom i sötét alvilági erői elroppantották a magyar színházi élet gerincét is. Sereg jó művészünk megszédült, az ellenforradalom ragyogóan szőlő, hangzatos jelszavai elvakították őket. Megint mások fékezhetetlen karriervágy s a nyugati álszivárvány imádata által ösztökélve kereket oldottak | az októberi napokban: elinaltak, mint | épp az októberi köd. Ezeket a tisz- ; tességes, becsületes gondolkodású művészek és felháborodott nézőik egyaránt a „gyászvitéz" jelzővel tüntették ki Kossúth-díj helyett. És senkinek, de senkinek sem fáj értük a szíve. Legfeljebb őnekik mardossa a szívüket esztelen tettük felett érzett lelkiismeretfurdalásuk és a kegyetlen honvágy. Mi erre is azt mondjuk: úgy kell, ők maguk keresték maguknak, amit találtak, amit kaptak. És halálosan nagy csend volt egy ideig a magyar irodalom frontján is. Ott is berzenkedett az ördög az emberekben. Mint télen a szoba ablaküvege behomályosodik, ha rálehelünk, begőzösödött sok magyar írő feje is. „Sztrájkolunk, mint a munkások!" És voltak is sokan, akik sodródtak az árral, az októberi események utőhullámaival. Persze, mihelyt talpra állította az országot a párt, megindult a nyomdákban, színházakban a munka, megszólalt a becsületes írók szíve és jőzan esze is és dolgozni kezdtek. Megértették a Szózat örökérvényű igéit: „Itt élned, halnod kell!" Sorra jelentek meg a regények: Illés Béla: „Ég a Tisza"-ja, Berkesi András: „Októberi vihar"-ja, Győry Dezső: „Sorsvirág"-ja, e sorok írójának „Hollós vitéz"-e. Színpadjainkon Fehér Klára: „Nem vagyunk angyalok" c. vígjátéka, Dobozy Imre döbbenetes erejű, megrázó „Szélvihar" című tragédiája. Fehér István kiváló drámája a „Bekötött szemmel" és e sorok írójának a mai falusi élet problémáival foglalkozó „Százszorszép szerelem" c. zenés vígjátéka. Dobozy Imre szinte példa nélkül álló drámai erővel ragadta meg tragikus tárgyát: az istenháta mögötti tanyán lezajló ellenforradalmi eseményeket. Felbomlik a falu élete, felborul a tsz, a tagságtól elszakadt tszelnöknek menekülnie kell, a tagság nem tudja, mitévő legyen. Csak a tsz csikósának, az öreg Csendes Imrének a szivében lobog a lelkiismeret szent tüze. Nem tudja, de érzi: mit kellene tenni, hogy az ország kitaláljon abból a szörnyű kátyúbői, amelybe az ellenforadalmi erők taszították. Még tulajdon katonatisztfia is megzavarodik a reakciós jelszavak fülledt mákonyátől, de amikor a régi földesuruk ki akarja kergetni a tsz-t a hatszázholdas birtokáról és a nagyságos úr pisztolyának golyója halálra sebzi édesanyját, már nem tétovázik, már tudja: hol a helye és géppisztolya nem téveszt célt, kettéfűrészeli a bitang földesurat. Jelkép, megdöbbentő szimbólum ez a darab. Az Állami Déryné Színház játssza Budapesttel egyidőben falun: meghökkentőn nagy a sikere. ÄZ emberek sírnak a nézőtéren és meg akarják verni a földesurat alakító művészt, úgy gyűlölik a régi földesurakat, akik az októberi napokban valóban visszaorcátlankodtak Magyarországra, hogy újra nincstelen napszámossá, zselléré, állati sorban tengődő jobbágyokká változtassák a szép, jó, szabad életbe beletanult magyar parasztokat. Fejér István kitűnő drámája, a „Bekötött szemmel" pedig a budapesti egyetemi ifjúság életéből meríti témáját. A Varga-gyerek, akit egy gyár kollektívája küldött az egyetemre, elfeledi: kik tették „nadrágos emberré", kik akarnak mérnököt faragni belőle. A régi világ nem semmisül meg néhány esztendő alatt, és él, titkon burjánzik tovább. A Vargagyereket is behálózza egy hajdanvalő úricsalád leánya. Kirobban az ellenforradalom, a fiút volt családja, hajdanvalő munkatársai ellen fordítják. Mindenki szereti az egyetemen a becsületes, okos, tisztaszívű fiatalembert: úri cimborái igy kikapartatják vele maguknak a gesztenyét. A fiú segít kirobbantani a fegyveres rebelliót, megindítani a szörnyű vérözönt. Aztán megy az egyetemre, hogy megvalósítsa azt, amiről kitűnő úri barátai halandzsáztak neki, amivel beugratták a véres, iszonyú tragikomédiába. Akkor már nem kell nekik. Sem cuccos-puccos úri szeretőjének, akinek a kedvéért otthagyta munkáslány menyasszonyát, sem az úri ringyő baráti körének. Megbízhatatlan lesz a régi úrivilág képviselőinek szemében, hiszen... munkásszármazású! Ez a Varga-gyerek tovább kapja a kemény pofonokat hajdani „barátaitól". Nem elegendő, hogy a ringyő otthagyja, hogy kizárják az egyetemről, a Forradalmi Ifjúsági Bizottságból, hanem az úri bitangok megindulnak visszavenni a gyárat, fegyverrel a kezükben és... a fiú édesapja esik legelőször áldozatukul. Azt hiszem, fölösleges további példákkal illusztrálnom: a tisztességes, becsületes magyar Irők méltó és művészi feleletet adtak a mindenféle nyugati rágalomra, mégpedig kitűnő művekkel. A két darab nem csak kiváló művészi tett, hanem — példátlan kasszasiker is egyszerre! Ez pedig az enervált, dekadens mételyezők szólamait cáfolja meg, akik azt hírelik derűre-borúra még ma is, hogy... a népnek pedig nem kell olyan alkotás, amely mai életünket ábrázolja! Hát íme, a csattanós felelet: minden este zsúfolt ház tapsolja végig a „Szélvihar" és a „Bekötött szemmel" előadásait! És színházaink műsorából lassan- ^ lassan kikopnak a Marceau-féle ostoba „Tojás" és John Patrick: „Teaház az augusztusi holdhoz" című „remekművek" és elfoglalják helyüket a frissiben íródó magyar és haladószellemű színpadi müvek. Különösen örvendetes javulás várható ebben az évadban, mert a Budapesti Fővárosi Tanács által meghirdetett százezer forintos irodalmi pályázat most zárul be és a tíz kiválasztott író — köztük pl. Gergely Sándor, Sarkadi Imre, stb. — elkészült már a müvével és színházaink nemsokára műsorukra is tűzhetik őket. Ezenkívül már javában dolgozik új színdarabján Dobozy Imre is, Fejér István is. Kállai István is, aki az európai hírnévre szert tévő „Majd a papa!..." c. ragyogó, mai témájú zenés vígjátékot írta Fényes Szabolcs pompás muzsikájával. Mindegyik színház tartogat a tarsolyában néhány nagyon kellemes meglepetést. Igy pl. Tamási Aron is új darabot ír az egyik pesti színháznak. Tudomásunk szerint Hlyés Gyula is utolsó simításait végzi legújabb történelmi drámáján. Egy pompás Garcia Lorcafordítását és a „Figaro házassága" fordítását már játssza is a Katona József Színház és a Madách Kamara Színház. De a legérdekesebb színházi csemegével a Néphadsereg Színháza rukkol majd ki, akiknek részére Illés Béla ír drámát, a Tanácsköztársaság idejéből, 1919-ből, amelynek rengeteg analóg vonása van az októberi ellenforradalommal. Bizonyosra vehetjük, hogy Illés Béla, annyi világhírű regény alkotója, meg fogja hódítani a „világot jelentő deszkák"-at is. A legutóbbi kulturális párthatározat által felvértezve, megerősödve, nagy bizalommal nézünk az idei, rendkívül gazdagnak ígérkező és sok kellemes meglepetést kínáló új évad elébe. Hunyady Józse 1 Budapest ŰJ SZÖ 104 * 1958. október ÍO,
