Új Szó, 1958. október (11. évfolyam, 272-301.szám)

1958-10-16 / 287. szám, csütörtök

A nyugatnémet hadsereg atomfelfegyverzése f V é9 e l ért a marxizmus­ról ózza a nemzetközi feszültséget A szovjet ormány emlékirata Adenauer kancellárhoz Bonn (ČTK) - A. A. Szmirnov, a Szovjetunió bonni nagykövete ked­den Adenauer kancellárnak átadta a Szovjetunió kormányának memoran­dumát. amely a Német Szövetségi Köztársaság és a Szovjetunió közötti ka-vsolatokkal foglalkozik. A szovjet kormány elégedetlensé­gét fejezi ki a nyugatnémet hadse­reg atomfelfegyverzése felett, amely fokozza a nemzetközi feszültséget. Ez a tény nem erősíti meg a Német Szövetségi Köztársaság nemzetközi helyzetét és akadályozza az egész német nép érdekét érintő kérdések megoldását. A szovjet kormány né­zete szerint a Német Szövetségi Köztársaság nemzetközi tekintélye növekednék, ha a szövetségi kor­mány békeszerető politikát folytatna és őszinte politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok folytatására és együttműködésére törekednék minden állammal, elsősorban is a Né­met Szövetségi Köztársaság közvet­len szomszédaival. A szovjet nagykövet elutasította a bonni kormány azon törekvését, hogy a Szovjetunió „a Német Demokrati­kus Köztársaságban uralkodó viszo­nyok" provokációs kérdéséről tár­gyaljon. A szovjet kormány véle­ménye szerint ez a kérdés nem tar­tozik a szovjet nagykövet és a szov­jet kormány hatáskörébe, mert egy harmadik szuverén állam belügye. leninizmus intézeteinek nemzetközi értekezlete India Kommunista Pártjának Nemzeti Tanácsa a mezőgazdasági reformok szükségességéről Delhi (ČTK) — Madraszban, október 13-án véget ért India Kommu­nista Pártja Nemzeti Tanácsának ülésszaka. A záróülésen „az indiai mezőgazdaság kilátásairól" szóló okmányt hagytak jóvá, amely e téren a párt további tevékenységének irányelveit foglalja magába. gyott jóvá a pakisztáni helyzetről. A határozat hangsúlyozza, hogy a politikai vezérek letartóztatása és a politikai pártok feloszlatása a pa­kisztáni reakciós erők és amerikai gyámjaik aggodalmainak bizonyítéka, mert nem akarták vállalni a válasz­tások kockázatát és ezért részesí­tették előnyben a katonai diktatú­rát. A Nemzeti Tanács határozati ja­vaslatot hagyott jóvá a Kína elleni amerikai agresszióról is, élesen el­ítélve az amerikai tengeri- és légi­erők összpontosítását Tajvan térsé­gében. India Kommunista Pártja arra fog törekedni, hogy a bérbe adott földet a bérlőknek adják át, határozzák meg a földtulajdon legmagasabb határát, a túlméretezett földterületet osszák szét a szegény bérlők, a mezőgazda­sági munkások és a kisparasztok kö­zött. A parlagon heverő földet in­gyen adják bérbe a földnélküliek­nek, szállítsák le az egyenes és köz­vetett adókat, olcsó hitelt biztosít­sanak a földműveseknek és állapít­sák meg a mezőgazdasági munkások legalacsonyabb munkabérét. India Kommunista Pártjának Nem­zeti Tanácsa határozati javaslatot ha­Az amerikaiak nem akarják feladni libanoni pozícióikat Bejrut (ČTK) - Október 13-án amerikai teherszállító hajó futott be a bejrúti kikötőbe, amelyen az ame­rikaiak harckocsikat és ágyúkat szál­lítottak. \ A Bejrut-Massa lap közlése szerint Holloway tengernagy, a közép-keleti amerikai fegyveres erők főparancs­noka betiltotta a libanoni amerikai erők átcsoportosításáról szóló hírek terjesztését. Az Al-Kifar hírt hozott arról, hogy McClintock, az USA bejrúti nagykö­vete egyezményjavaslatokat készített elő az ÚSA és Libanon között. E ja­vaslatok szerint Libanonban katonai szakértő csoportokat akarnak alakí­tani, amelyek a védelem szervezésé­nek kérdésében az ország „szükség­leteit" tanulmányozzák. Ezenkívül az USA és Libanon között „összekötő csoportokat" szándékoznak létesíte­ni. ,A TASZSZ közlése szerint jól ér­tesült libanoni körök úgy vélik, hogy az USA nem akarja teljesen kivonni csapatait Libanonból és különböző ürüggyel egyes katonai egységeket Libanonban hagy. Berlinben október 14-én ért véget a marxizmus-leninizmus intézetei, valamint a kommunista pártok köz­ponti bizottságai mellett működő párttörténelmi bizottságok dolgozói­j nak nemzetközi értekezlete. Határo­zati javaslatot fogadtak el, amelyen megállapították a párttörténelem dol­gozóinak fő feladatait a következő évekre. E feladatok a következők: 1. Haladéktalanul ki kell adni a párttörténelem tankönyveit: 2. új müveket kell kibocsátani, amelyek a tömegeket a proletár nemzetközi­ség szellemében fogják nevelni és leleplezik a történelem burzsoá el­ferdítését: 3. a kommunista Interna­cionáléról megalakításának 40. év­fordulóján ki kell adni az okmá­nyok anyag-gyűjteményét; 4. műve­ket kell előkészíteni az első Inter­nacionálé tevékenységéről; 5. mo­nográfiákat kell közölni a nemzetközi munkásmozgalom kiváló vezetőinek tevékenységéről. A berlini értekezleten részt vet­tek Csehszlovákia, a Szovjetunió, Kí­na, a többi európai és ázsiai népi de­mokratikus országok, továbbá Olasz­ország, Franciaország és Ausztria pártintézményeinek képviselői. Jelen voltak továbbá Nagy-Britannia, Bel­gium, Hollandia, Svédország és Nor­végia kommunista pártjainak képvi­selői is. Rendőrségi razziák Franciaországban az algériaiak ellen Élénk harci tevékenység Algévirban A BALATONFÜREDI hajógyár a Balato­non befejezte egy kisebb folyami jégtörő építésének technikai előkészítését. E jég­törő a téli időszakban nagy segítséget nvújt a dunai folyami hajózásnak. (ČTK) Párizs (ČTK) - A párizsi rendőr­ség október 13-án közölte, hogy a legutóbbi héten a párizsi körzetben 1682 rendőrakciót hajtottak végre, amelyek során az algériai nemzeti felszabadító mozgalom 43 vezetőjét letartóztatták. Ugyan ebben az időben a rend­őrség 2705 algériait „ellenőrzött" és összesen 3 revolvert és 23 töltényt elkobzott. Az algériai francia hadsereg főpa­rancsnoksága közölte az Algéria te­rületén október 6-12. között foly­tatott harci tevékenység összefogla­lását. A jelentés szerint a múlt hé­ten a francia egységek és az algé­riai nemzeti felszabadító hadsereg közötti harcokban 591 algériai har­cos vesztette életét. A főparancsnok­ság képviselőjének nyilatkozata sze­rint a múlt hét a fokozott harci te­vékenység jegyében zajlott le. A franciák saját veszteségükről nem számolnak be. A francia hatóságok azt is közöl­ték, hogy a harcokban elfogták Pier­re Clement, francia fiimezőt, aki az Algéria Films, a Nemzeti Felszabsdí­tási Front filmszolgálata számára do­kumentációs filmet készített. Az algériai kormány hallandó tárgyalásoka! kezdeni Franciaországgal Ferhat Abbas interjúja a Der Tag nyugatnémet lapban Berlin (ČTK) - A Der Tag nyu­gat-németországi napilap október 14-i számában Ferhat Abbasnak, az Algériai Köztársaság ideiglenes kor­mánya miniszterelnökének a lap tu­dósítójának adott interjúját közölte. Ferhat Abbas hangsúlyozta, hogy az algériai kormányt, amikor elha­tározta, hogy szabadlábra helyezi a francia foglyokat, nem a propaganda, hanem csupán az emberszereteti cé­lok vezérelték. A miniszterelnök ezután utalt a Nemzeti Felszabadítás! Front leg­Madagaszkárt autonóm köztársasággá kiáltották ki A nyugati hírügynökségek tanana­rivei tudósítóinak . köziése szerint Madagaszkárt a sziget tartományi tanácsa képviselőinek gyűlésén a Francia Nemzetközösség keretében „autonóm köztársasággá" kiáltották ki. A nyugati hírügynökségek értesü­lése szerint az új köztársaság ön­kormányzata jelentősen korlátozott. A francia főkormányzónak, akit az ügynökségek „a francia nemzetkö­zösség felügyelő szervének" nevez­nek, továbbra is joga van határozni a katonaság, a külpolitika, a külkeres­kedelem, a pénzintézetek és a kül­földi diplomáciai képviselet kérdései­ben. A francia gyarmati közigazgatás képviselője fenntartja magának azt a jogot, hogy beavatkozzék a többi kérdésbe, többek között az igazság­szolgáltatás, az iskola- és kulturá­lis ügyek problémáiba. Mindezen tények ellenére a Mada­gaszkári Köztársaság kihirdetése je­lentős esemény. A gaulleista alkot­mányra vonatkozó madagaszkári nép­szavazás során hivatalos adatok sze­rint 1778 595 választó szavazott az alkotmányra és 332 924 ellene. Az a sietség, amellyel Madagaszkár népe Guinea példáján felbuzdulva legalább formálisan akar megszabadulni Fran­ciaország gyámkodásától, arra mu­tat, hogy nem lehet túlságosan ko­molyan venni a népszavazás alkal­mával elért szavazattöbbséget. A köz­társaság kikiáltását Madagaszkár szi­getén elsősorban a gyarmati uralom végleges felszámolásához vezető lé­pésnek kell tekinteni. utóbbi javaslatára, amely a Francia­országgal való tárgyalások megkez­désére vonatkozott a tűz beszünte­tésének katonai és politikai felté­telei megállapítását illetően. Ferhat Abbas közölte, hogy az al­gériai kormány hajlandó Franciaor­szággal bármilyen tanácskozást kez­deni, például a foglyok kicserélésé­ről. „A tárgyalások keretét szűkít­hetjük, vagy bővíthetjük. Gyakorla­tilag a dolgot a következőképpen képzelik el: Mindkét fél egy vagy két képviselője semleges területen találkoznék és eszmecserét folytatna a tárgyalások tartalmáról." De Gaulle az algériai választásokról Párizs (ČTK) - De Gaulle tábor­nok, francia miniszterelnök Salan tá­bornoknak, az algériai francia fegy­veres erők főparancsnokának és a kormány megbízottjának levelet kül­dött, amelyben azt kívánja, hogy Al­gériában, eltérően a szeptember 8-i népszavazástól, a novemberi válasz­tásokon „valamennyi irányzat" kép­viselői jelöltessék magukat. Az al­kotmányra vonatkozó népszavazás előtti kampányban Algériában csupán a francia gyarmatosítók képviselői fejthettek ki tevékenységet. A nem­zetgyűlési választások kampányában a jelenlegi algériai viszonyok között felléphetnek ugyan a politikai pártok j képviselői, de csak azon pártoké. amelyek vezetősége de Gaulle poli­1 tikáját támogatja. Az ENSZ talaján újból heves csata folyik a háborús és békés erők képviselői között. A műit hét pén­tekjén megkezdődött a politikai bi­zottságban a leszerelés problémája három pontjának általános vitája. Mint ismeretes, ez a három pont a következő: a nukleáris és termonuk­leáris fegyverkísérletek beszüntetése, a katonai költségvetések csökkentése és a fokozatos leszerelés. Hogy e rendkívül fontos kérdésekben hala­dást érjenek el s elmozduljanak végre arról a holtpontról, amelyen a leszerelés kérdése a nyugati hatal­mak hibájából évek óta vesztegel, a Szovjetunió békés politikájához híven újabb kezdeményező javaslatokat tett mindjárt a közgyűlés idei ülésszaká­nak kezdetén. Most az általános vitában Zorin, a szovjet küldöttség vezetője újból hangsúlyozta, hogy a szovjet javas­lat elfogadása, amelynek értelmében a négy hatalom katonai költségveté­sét csökkentenék és az így megtaka­rított összeg egy részét az elmaradott országok megsegítésére fordítanák, nagyban előrelendítené magának a leszerelés kérdésének megoldását is. A katonai költségvetések csökkenté­sére tett szovjet javaslat elfogadása és megvalósítása nemcsak a nemzet­közi feszültség enyhüléséhez, a hi­degháború és a fegyverkezési verseny megszüntetéséhez vezetne, hanem nagyban hozzájárulna a világ termelő erőinek további egészséges fejlődésé­hez, a népek anyagi jólétének növe­léséhez, a tudomány és kultúra fel­virágzásához. Ezzel szemben a leszerelés kérdé­sében beterjesztett amerikai határo­zati javaslat szerzői egészen más cé­lokat követnek. Amint e javaslatból is kitűnik, a nyugati imperialisták el­lenzik az atom- és hidrogénfegyver­kísérletek haladéktalan és feltétlen beszüntetését és arra törekszenek, hogy a közgyűlés általános jellegű, senkit semmire sem kötelező határo­zatot hozzon. E javaslat nem mond­ja ki, hogy az ENSZ szólítsa fel az atom- és hidrogénfegyverkísérleteket * végző hatalmakat, hogy haladéktala­nul hagyják abba e kísérleteket. Egy másik jellemző vonása ennek az amerikai határozati javaslatnak az, hogy olyan intézkedéseket tartal­maz, amelyek lehetővé teszik a nyu­gati hatalmaknak nukleáris kísérleteik folytatását, ha az október 31-én Genfben kezdődő tárgyalások éppen a nyugati hatalmak hibájából zsákutcá­ba jutnak vagy megszakadnak. Ugyanakkor szemmel látható az Egyesült Államoknak és a többi nyugati hatalomnak az az igyekezete, hogy a leszereléssel összefüggő kérdések megvitatását politikai szintről tech­nikai irányba terelje. így azután e ja­vaslat elfogadásának keresztülhajszo­lása a politikai bizottságban komo­lyan akadályozná a nukleáris fegy­verkísérletek beszüntetésével foglal­kozó genfi tárgyalásokat. A szovjet küldöttség vezetője ezért nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy e világ­szervezet közgyűlésének világosan és egyértelműen állást kell foglalnia a szovjet javaslat mellett, amely sür­geti, hogy valamennyi hatalom hala­déktalanul és feltétlenül szüntesse be a nukleáris fegyverkísérleteket. A libanoni helyzet fejlődését, amit Kerami új kormányának meg­alakulása jellemez, nem lehet elszi­getelten megítélni a többi közel- és közép-keleti eseménytől: Izrael foko­zott felfegyverzésétől, a szudáni­egyiptomi ellentétek szításától, a Ní­lus vizének felhasználása kérdésében, a Tunisz és az EAK között támasz­tott viszálytól, a ciprusi helyzet to­vábbi kiéleződésétől, sőt a pakisztáni katonai diktatúra bevezetésétől sem. Mindezen események közös rugója az imperialista hatalmak eleinte kapko­dó, újabban egyre rendszeresebb tö­rekvése, hogy az iraki, imperializmus ellenes forradalom okozta frontsza­kadást betömjék és elszigeteljék, megakadályozzák továbbterjedését. Mindazonáltal az imperializmus kulcs­pozíciója Közép-Keleten továbbra is Libanon marad, annál is inkább, mert ott tanyáznak ma is az amerikai csa­patok. E csapatok maradása, vagy el­vonulásuk kikényszerítése — ez a központi kérdés Közép-Keleten. Mindenki emlékezik reá — az ame­rikai haderő az iraki forradalom más­napján jelent meg Libanonban. Az invázió tényleges oka az imperializ­mus közép-keleti fő ütőkártyájának, a bagdadi szerződésnek összeomlása volt. Formálisan az ország megszál­lását az akkori libanoni elnök, Sa­mun, az imperialisták bérence fe­dezte, aki behívta az amerikai csa­patokat. Samun elnökségi ideje szeptember 24-én lejárt és helyébe Sehab tábor­nokot választották, aki a többség akaratának megfelelően kezdte irá­nyítani Libanon sorsát, Keramit ne­vezte ki miniszterelnökké és követel­i te az amerikai csapatok azonnali tá­vozását. Sehab fellépése kihúzta az alapot formálisan is az amerikai invázió alól, miért is — a világ közvéleményének s az éppen ülésező ENSZ-nek nyomá­sára — Washington kijelentette, hogy október végéig visszavonja csapatait, ha csak valami azt váratlanul meg nem akadályozza ... A világimperializmus mai szorongatott helyzetében a Fehér Ház természetesen nem bízta a véletlenre, az erők szabad játékára — ahogyan mondani szokták —, hogy ez a „ha" bekövetkezik vagy nem. A Libanonban jelenlevő amerikai katonai tényezők mellett elsősorban az ottani amerikai követ, a hírhedt McLintock irányítja a „ha" bekövetkezéséhez szükséges eseményeket. Míg máskor az imperia­lista ügynökök rendszerint a háttér­ből, közvetítők, „strohmannok" útján szokták irányítani az eseményeket, addig a derék McLintock teljesen nyíltan a színre lép, miután az idő, október vége, ameddig az amerikai csapatokat ki kell vonni Libanonból, egyre jobban sürget. Ő, a követ, egy­szerűen összehívta a reakciós pártok vezéreit és előírta nekik: követeljék a jelenlegi Kerami-kormány visszahí­vását, vagy legalábbis az ameriklba­rát falangista és fasiszta pártok kép­viselőivel való kiegészítését. Az akció alátámasztására az ameri­kaiak a reakciós csoportok kezébe fegyvert adtak. Ezek a bandák ugyan nem elegendőek a fennálló rend és kormány megdöntésére, de fegyveres terrorakciók rendszeres kiváltásával olyan helyzetet tudnak teremteni, hogy az amerikai csapatoknak ürü­gyük legyen az országban való ma­radásra. Kerami, — a legújabb hírek sze­rint — rugalmasan védekezik. Átala­kítja kormányát a reakció részleges bevonásával, hogy kivegye a szelet a zavargók vitorlájából. Ha azután az amerikaiak október végén tényleg el­vonulnak, megkísérelheti a leszámo­lást az idegen bérencekkel. Igaz, az ilyen engedékeny mód­szer a visszájára is elsülhet. A kor­mányban résztvevő imperialista ténye­zők kihasználhatják befolyásukat — immár legálisnak látszó eszközökkel — hogy céljukat: az amerikai csapa­tok megmaradását az országban, elér­jék. A legközelebbi két hét hivatott eldönteni, melyik erő kerekedik felül Libanonban, a keleti Svájcban: a re­akció-e, amely tartós hídfőállást akar létesíteni az országból az amerikai imperializmus számára az EAK és Irak ellen, vagy a népi törekvéseké, ame­lyeknek az ország függetlensége a legfőbb célja. A távol-keleti térségben a hét nagy eseménye, hogy Peking hétfőn hajnalban, amikor lejárt az egyhetes egyoldalú önkéntes tűzszü­neti parancs a kínai népi erők szá­mára, bejelentette. hogy to­vábbi két hétre meghosszabbítja azt. Csak egyetlen feltétele van ennek a békés és humánus intézkedésnek és ez sem új: amerikai hadihajók nem sérthetik meg Kína felségvizeit és ezért gyakorlatilag nem kísérhetik a tajvani hajókaravánokat a parti szi­getekig. Amint a népi Kína nemzetvédelmi miniszterének egyidejűleg kiadott hadparancsa kimondja, ez az intéz­kedés egyaránt szolgálja a 650 mil­liós, felszabadult kínai nép ügyét, valamint a szigeteken még belső és külső elnyomás alatt élő tízmillió kínai érdekeit és csak az Egyesült Államok imperialistái számára káros, akiket megfoszt a közvetlen beavat­kozás, a világháborúra vezető háborús konfliktusok alapjától. Nyilvánvaló, hogy a népi Kína év­ezredes területeinek visszaszerzésében a jog és erő mellett harmadik szö­vetségesére: az időre is támaszkod­hat és támaszkodik is. A parti szige­tek visszaszerzéséért folyó akciók jel­legét váltogathatja a pillanatnyi szükség és lehetőségek szerint, ďe mindig szem előtt tartja a fő célt: az amerikai imperializmus rtiinden formájának kiszorítását valamennyi kínai területről, tehát Tajvanról is. A harc az amerikai imperializmus el­len már harminc esztendeje folyik. Kínai távlatokban — ezek időben és térben természetesen mások mint a mi adottságaink — esetleg néhány esztendő sem hosszú idő, hogy a meg­változtathatatlan célt: minden kínai egyesítését egyetlen szocializmust építő országban, békés eszközökkel elérje. -cs-n­ÚJ SZŐ 3 + 1958. október 102.

Next

/
Thumbnails
Contents