Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-13 / 254. szám, szombat

g Vítézslav Nezval; Hogy soká éljen az ember és bő tejet fejjen a pásztor, halakat víz mentsen aszálytól az én falumban s más helyen, zengem a békét. Hogy ne sápadjon gyermeked gépmadarak szárnyát betűzve és ha rosszfát tett is a tűzre ne rémíthessék fegyverek, zengem a békét. Hogy ne szolgáljon cselszövőt ejtőernyőként menny azúrja s rémképet ne takarjon újra csukaszín fellegek mögött, zengem a békét. Hogy Bikini gyilkos szele ne dúlja Párist, Prágát, Rómát, Pompejjé ne rombolják bombák, New Yorkot rommá ne tegye, zengem a békét. Hogy a falról Rembrandt képe majd le ne zuhanjon védtelen, s a pokloknak kedves ne legyen, mint az asszonygyilkos vétke, zengem a békét. Hogy kis libácskák, pelyhesek totyoghassanak az udvaron, hol nyugágyakként a napon fekszenek aggok s gyermekek, zengem a békét. Hogy a 'cseh kertészt még soká, ha iát ültet, hol az Elba ring, s a harangozó felé tekint madárdal tegyen boldoggá, zengem a békét. A szabad szövetkezetért, hová a nép szorgalma térül, kényúr korbácsa, botja nélkül gördítve sok-sok telt székért, zengem a békét. A csókért, mely nászba érik, hadd ropják férfiak a táncot, legyen az asszony méhe áldott, bölcső ringassa a bébit, zengem a békét. Azokért, kik felvonulnak, forrásvizek szép alkonyáért, a mindennapi nyugovásért, csendjéért a nádasunknak, zengem a békét. Gyermekszemért, mely nyíl, kacag, halászt buzdító halk románcáért, nem várt perceknek mosolyáért, szóért, mely kunyhókat tapaszt, zengem a békét. Molnárnak hosszú, dolgos éjjért, kopogjon malmán fürge harkály, ellenség és pénzsóvár kalmár nélküli jószerencsénkért zengem a békét. A távolodó sziklapart, hogy nevetni lássa Stavrulát, s mint méhet, mely újra kasba szállt szederfák várják vissza majd, zengem a békét. A bűvös szemű Párisért, hogy éhség, rabság sose bántsa, s Heléna bája gyújtsa lángra, az újtavaszú Madridért, zengem a békét. Hogy Velence kobaltkékje, s Itália harmóniája nyakorvöt D

1-nyakába ne tűrjön, pórázát tépje, zengem a békét. Rajna boráért, mely pezseg, s új szüretért, mikor a Rajna pirulását, bárki akarja, elfojtani már nem lehet, zengem a békét. Bécsért, ha víg valcert dalol kék hullám repítse szárnyalón, és rád pillanthasson bájolón meggyszínű napernyők alól, zengem a békét. A zöldszemű Genfért zengem, hogy többé ne aggassa rája, mint zálogházak asszonyára használt ruháját senkisem, zengem a békét. Párisért, mely újjáéled, ha a Bastillre sújt majd ökle, hogy fussanak el mindörökre, mind, akik a népből élnek, zengem a békét. Londonért, hogy mint hangyabál Hyde-parkban nyüzsögjön majd a nép, és vígság harsogja énekét: volt egy király s egy szöszke lány, zengem a békét. Az idény megkezdődött •J a s G a Magyar Területi Színházban Hogy semmiféle söpredék, C vad pilóták már soha többet, fc nemibajokkal fertőzöttek Koreát rommá ne tegyék, zengem a békét. iJ Ágyúgyáros hitvány zsoldján, S hogy ne vérezhessen már a nép, Ó háborús uszítók bábjaként, kiket szivaros lord szolgál, zengem a békét. S bárhogy uszítson végzetet még pompájuk féltő vak sirám, 5 pusztulást a nép hogy nem kíván a Fehér Ház is értse meg, Q zengem a békét. V B A rosszul számolo kevélyt, £ hogy milliók szava győzze meg {-! megszámlálhatatlan hős sereg új viszhangja harsog új reményt, H zengem a békét. t A békét zengem. Jöjjetek a béke táborába, mind ki él, j? hol Pamírként áll, s az égig ér, í? a nagy Szovjet, a nagy Szovjet, zengem a békét. <5 Az emberért, ki túllátott ü vérgőzös korok színterén, p ki tudta a béke visszatér, jí öt köszöntve, őt a bátort ^ zengem a békét. ý S a másik győztes emberért, ki a folyóknak medrét szabta, V a Kornak sebes szárnyat adva, £ mely csak ballagva mendegélt, £ zengem a békét. <4 5 A földért, hol valóra vált O mi vágy volt eddig, s álomképek,^ emberin hol az ember élhet, ý hol fásított táj, mely enyhet ád,^ zengem a békét. § Kapától asszony háta már, hogy ne görbülhessen, mint a hegy,£» és traktort követve, hogyha megy íj ne fáraszthassa telt kosár, zengem a békét. Ne rakjon kőműves keze már libabőrös csöpp házakat, Ö ki aerodromoknak vázat ad, s vízduzzasztóknak mestere, P zengem a békét. Formázzon parkot, sétatért <5 a városi házak teteje, U hol a játszó gyermek tenyere ä napért nyúlhat és csillagért, zengem a békét. jr> H Hogy sem suszter, sem foltozó Js pincékben ne hagyja el szemét, íj mint más tán akár a Kedvesét, vagy holmit, mi elhordható, ä zengem a békét. V Hogy állatként az emberek Szembeszállva a meredéllyel többet soha már csupasz kézzel Ö sziklán bogyót ne szedjenek, zengem a békét. C í

í /j Egy kis karéjnyi sajt miatt, n hogy ne küzdjenek fiúk, apák, mint Altamírban a vad bikák. £> mert ez csak bűnt és vért fiadz.sj zengem a békét. y C S a tükör, mint multunk poklán ^ igazat tükrözni Dante vitt, ^ szégyentől pattanjon szét megintiaz éj mulasson csengő csonkján,'; zengem a békét. <2 Hogy Sárga-folyón lefelé, ha százmilliónyi hold halad, Csang Kaj-seket riasztva váljanak ý Mao Ce-tuni fényeké, ^ zengem a békét. Hogy Indiában a hegyek a szabadság zászlói alatt, & mint elefánthátak ringjanak, mert másképn élni nem lehet, P zengem a békét. % Hogy vesszen minden kormorán íj Füiöpszigetbő! s Vietnamból, p karmát behúzza szálljon bárhol. s golyó sebezze holtra már. zengem a békét. S az összes Boszporusz felett, ő hogy hazai zászlók lengjenek, 2 ha világhatalmi gangszterek uralma véaleq füstbe ment. C zengem a békét. y S míg óvóhelyen gyászzenét atombombáknak rumba zeng, hogy széthullt borzalmuk gyújtsa j meg.j s a Wall-street poklát vesse szét,! zengem a békét. A Magyar Területi Színház hatodik évadját kezdte el. Több mint öt esztendő telt el azóta, hogy először lebbent szét a függöny a komáromi színpadon, hogy a szocialista kultúra szellemében a szépség szeretetére, a jó megbecsülésére és a rossz gyűlöletére nevelje az embert. Sok-sok öröm, de üröm is akad a hat év emlékei között, mert bizony nem csupa premieres ünnep a színház, hétköznapok is adódnak benne, mégpedig bőségesen. A színpad fénye elhomályosítja a szemet és a néző a káprázattól nem lát be a színfalak mögé, de talán nem is érdekli a kulisszák titka, a bemutatók sikeréért folyó ádáz harc természete és részletei. Kevesen tudják például azt, hogy a színház négy éven keresztül dramaturg és állandó rendező nélkül dolgozott. Ennek ellenére megállani nem lehetett a bemutatott darabok színvonalának fejlesztésében, mert az egy helyben való topogás egyenlő a lemaradással. Az új előadásnak mindig valamivel többet kellett adnia az előzőnél. Véget nem érő szenvedélyes viták előzték meg ezt a törekvést, s ebből teremtő akarat született. Ez eredményezte végül, hogy a színháznak ma már van dramaturgja és rendezője. A SZÍNÉSZEKRŐL A színészeket többek között, de elsősorban az jellemzi, hogy szeretnek játszani. A játék lehetőségének megadásával nemcsak a szereplési kedvet elégíti ki a színház, hanem elősegíti a színész szakmai fejlődését is. Ebből a helyzetből kiindulva született meg a színház vezetőségének az a törekvése, hogy az új évadban necsak a befutottak jussanak jelentősebb szerephez, hanem a lehetőség szerint a kezdőket is foglalkoztassák. Nagyjában a régi gárdával indult a hatodik évadnak a színház, mivel a színészutánpótlás kér. dése még a megoldásra váró feladatok közé tartozik. A probléma megoldása annál égetőbb, mivel az idő a színészek felett sem áll meg, kiöregednek a fiatalabb szerepkörükből és ha a színházi smink elég gyakran segít is, mindent azért mégsem tud megoldani. Nem szabad itt arról sem megfeledkezni, hogy egy-egy új tehetség felfedezésével nemcsak a színpad lesz elevenebb az új arccal, de az együttes vérkeringése is felfrissül, aminek termékenyítő hatása az alkotó munkában határozottan megmutatkozik. A KÖVETKEZŐ SZlNIÉVAD MŰSORTERVE A drap&íurgia már elkészítette a szezon fôŕxtét. A terv műfajilag változatos és értékes színműveket ígér. Tartalmukban, mondanivalójukban gazdagok, amire a dramaturg különösen nagy gondot fordított. A tervben a következő művek szerepelnek: Seribe: Egy pohár víz című nagyon szellemes vígjátéka, egy szovjet színmű, a Kis unokám, amely évek óta nagy sikert arat, Shakespeare: Szentivánéji álom című halhatatlan vígjátéka, Vörösmarty: Csongor és Tünde című verses mesejátéka, majd Dobozi Imre magyarországi szerző Szélvihar című drámája, amelynek cselekménye 1956-ban a magyarországi ellenforradalom idején játszódik le. Végül valószínűleg Sölovic tehetséges szlovák színpadi szerző A sárkány csillagkép jegyében efmü színdarabja. A darabok lehetőséget nyújtanak a színészek tehetségének kibontakozására. Jósolni itt nehéz, d» minden jel arra mutat, hogy a közönség nem fog csalódni a felsorolt darabok előadásaiban. A színházi gazdálkodás az ún. nehéz terep, melyét azonban a MAŤESZ-nál már nem lehet olyan nehéznek mondani. Az elmúlt évben és 1958 felső felében ugyanis olyan nagyszerű gazdasági eredményeket mutatott fel, amelyek egyedülállóak a többi színházhoz viszonyítva. Ennek valószínű oka az, hogy a nagyközönség meg van elégedve a társulat játékával, megismerte, megszerette és élvézi művészetét. — Ehhez hozzájárult az ügyea gazdasági szervezés is, amely felismerte a szabadtéri színpad lehetőségeit és a nyári idényre szabadtéri játékokra rendezkedett be. Ettől a megoldástól még sok szép gazdasági sikert vár a színház az új évadban. A SZÍNÉSZRŐL ÉS A KRITIKUSRÓL A színész néha azt mondja: „Engem a kritikus nem érdekel, joga van írni, amit akar, nekem pedig jogomban áll azt gondolni felőle, amit akarok." E véleménye ellenére is lázasan böngészi a színházi bemutató után megjelenő lapokban a kritikát. Ez nyilvánvaló ellentmondás, amiből csupán egy következtetést lehet levonni, éspedig azt, hogy a színészt roppant érdekli minden elhangzott vagy leírt vélemény, de főképpen a szakszerű vélemény, amely munkájának gyümölcsével, alkítóművészetével foglalkozik. Ha. akadtak is a színészek körében a sajtóban megjelenő kritikákra kézlegyintő vélemények, annak legfőbb oka a megrendült bizalom. Nem egy esetben megtörtént, hogy ugyanarról az alakításról két-három egymásnak egészen ellentmondó bírálat látott napvilágot. A színészek így nem tudnak hasznos következtetéseket levonni munkájuk számára. A színésznek továbbfejlődése érdekében igen nagy szüksége van a szakszerű elemzésre és véleménynyilvánításra. A színház hat év gazdag tapasztalatával, új ,. reményekkel telítve s az idénykezdés friss lendületével megkezdte a munkát. K. J. Jozef Hečko évadnyitó kiállítása Bratislavában Tékozló kedvében van a szeptemberi nap, forró ragyogásban izzik a Šafárik tér. A kis park fái közt, Rigele remek kútfigurája bronzmadarainak csóréból kristálytisztán permeteznek a vízsugarak. A szoborcsoport pajzán gyerekeinek pompás testét játékos fények simogatják. (Részlet, fordította: MONOSZLÖI M. DEZSŐ. Önarckép „Ezeket a fickókat rajzolgattam diákkoromban, rajtuk tanultam az anatómiát" — mondja az emlékezés jóleső mosolygásával Hečko. — Inkább megfelelt egyéniségének ez a „szabadtéri egyetem", mint az akadémia szigorú rendje. A művészet szeretete családi örökségképpen szállt a kispesti születésű llečkóra (1909), ki 1927-től esztétikát és művészettörténetet hallgatott a helybeli és prágai egyetemen. Ám a szürke elmélet nem elégíti Jet a temperamentumos fiatalembert. Az élet ezer színével, ezer arcával hatalmába keríti és a teoretikus ismeretek, meg a közép- és nyugat-európai képtárakban szerzett mélyreható benyomások mellé megszerzi a művesség technikai tapasztalatait is a kassai Csordák, a kitűnő képzettségű Zsombor s több festőbarátja műtermében. — így tanultak a régi piktorok is a kor egyes kiváló mestereinél. Nem lett belőlük akadémiai festő, de soknak él a neve és művei ma is, századok elmúltával. Kék alapon fehér betűk hirdetik a tárlati helyiség homlokzatán llečko gyűjteményes kiállítását. A százhúsznál is több olaj- és vízfestmény, tempera, guas, pasztell, kréta- is szénrajz a húszas évek végétől máig gazdag képzőművészeti anyagot képvisel. Ez természetesen nem hiánytalan és egészében nem teljesen összefüggő, de szemelvényeiben is jellemző a festő egyes alkotókorszakaira. Legkorábbi keletű az 1929-es sötéttónusú Vasárnap — ünneplő asszonyával. Viszont pályájának kezdeti, Braque-re emlékeztető kísérleteiből nem látunk itt semmit s szertelen próbálkozások nyomára sem bukkanunk. De a nagy párizsi élmények visszhangja már érezhető néhány gyümölcscsendélét cézanne-i ízében. — A Pihenő fiúban Modigliani és főképp a sokat és elmélyedéssel tanulmányozott Derain felfogása érvényesül. Utóbbinak finoman összehangolt franciás színeiben virul ki llečko egy-egy hazai csokra. A portrénak és tájnak majdnem egyforma nagy szerepe van művet közt. Arcképei sajátosak. Elsősorban parasztnöket fest, főképp Detva, a Felső-Garam, Záhorie és Modra környékbelieket. Egyéni átértékeléssel kezeli a fehér, zöld, barna és fekete kendőket, főkötőket, melyeknek festői keretéből bájos, álmodozó, emlékező arcok bukkannak elő, igéző szem, választékosan metszett orr, lágyan ívelt ajak. A leheletszerű színek, a jellegzetes vonások finom erezetű bonyolult alkatú lélekre vallanak. Ogyhogy nem is érzem kimondott portréknak. Inkább jelképesek, mert az asszonysors mélyebb értelmét, belső jelentését hangsúlyozzák. — Falusi életképein: a „Vasárnap délután" házikója előtt üldögélő öreg asszonya, a Bátyus nő, a gerendás mennyezetű szobában „Keresztelőre készülődő anya és barátnői" (üvegfestmény) egyszerű motívumokba sűrített élet megjelenítései. — Krátovai falu képe a részletek feláldozásával egységes összhatást mutat. 1945. után évekig Nagyrőcén élt llečko. Ennek a korszaknak tájképei inkább rajzosak, a vonal uralkodik rajtuk. Lélekben nem áll hozzá közel ez a vidék, hűvösen hagyja. Nagyméretű „Röcei látképe" érezteti a mélységet, de aprólékos, túldolgozott. Téli tája már f eloldott abb, a hó puha fehérségébe életet, mozgást hoznak a sürgő-forgó emberek. 1953 óta Modrában lakik. NyugatSzlovákiának ez a régtől fogva kulturált sarka megfelel neki, s mintha azonosult, összeforrt volna földjével. Szeretettel szólaltatja meg a domb lejtőjén elterülő kicsi város régi kapuját, a tarka falú igénytelen házakat, a környező szőlőskertek, virágbaboruló mandulafák, az áldott talaj csupa szín, csupa illat termését A borvidék egész légköre átveszi az erjedő must pezsgő, édes ízét. A színekben is fellobban a szőlő nedvének mámorító illata. Itt a tavasz tarkább, az ősz palettája is gazdagabb, mint másutt. Iteöko képírásában a szín mindenhatósága nyilvánul meg. Ecsettel rajzol buja zöldkoronájú fákat, kicsattanóan színes virágokat, világítóan piros alkonyati felhőket. Vörösen lángolnak a nyárvégi lombok, végtelenbe feszült a havasi fáj fölött a ragyogó sárga égbolt, de néha enyhe kobalt színe van. — A harmóniai régi malom: a Prokš-ház ismétlődő motívuma, keresetlen életszerűsége megkapó. A szüretet, — s előkészületeit élénk mesélő kedvvel vázolja. Ezek a skiccek pazar színvilágukkal, frissen fogalmazott összegező felfogásukkal többet mondanak sok kész munkájánál. Pl. a hegyoldal telt vörösben ragyogó, ferde tetejű „Csöszkunyhója" csak néhány erős színfolt, kicsiny képmezöben, de olyan élő, hogy feszegeti a keretet. — Pasztelljei bársonyosak, lírába enyhülnek. Egyik tavaszi képecskéje sejtelmes ébredést, a keletkező új élet enyhe melegét leheli. — Tanulmányai közül két széles ecsetkezelésű guas női mellkép eredeti egyéni hangvételű. Csendéletein érzéki gyönyörűséggel halmozza fel, ami szem-szájnak ingere. Vízfestményei áttetsző finomsággal rögzítenek egy-egy megélt tájbenyomást. Rajzai ötletesek, tömörek, igazságkeresők. — Élénk grafikai tevékenységet is fejtett ki, számos irodalmi művet illusztrált. Az Egyetemi Könyvtár olvasótermét érzékenyen stilizált szlovákiai tájai, medaljónokba foglalt írók képmásai díszítik. Egész működése igazolja, hogy a különböző technikák, azok sajátos kifejező lehetőségei mennyire foglalkoztatják. Milyen irányt követ llečko? A festői realizmust. Valóságot, megfigyelt és átélt, képzőművészileg átköltött ] valóságot, — mát és holnapot, egyéI nit és általánost közvetlenséggel, emberien ábrázol. Világszemlélete elvitathatatlanul derűs, életigenlő, örülni tud nyáron a melegnek, télen a fagynak. Fűben-fában, lapályon, hegyen, pihenésben és munkában, gyermekben és felnőttben megtalálja a szépet és megállapítja, hogy ma élni jó és érdemes. JS" n Az özvegy, pasztel, 1936. Most Bratislava városképeinek kimeríthetetlen gazdagsága foglalkoztatja képzeletét. Izgalmas érdeklődéssel várjuk az élete delelőjén álló festő alkotásának ezt az új, kétségtelenül értékesnek ígérkező, művészetét kifejező fejezetét. BÄRKÄNY JENŐNÉ JJJ SZÖ 4 * 1958. szeptember 13.