Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-13 / 254. szám, szombat

Százharminc éve született Lev Nyikolajevics Tolsztoj I icsoda sziklatömb, mi ? Micsoda ' hatalmas ember. Ez aztán a művész, öregem... és tudja-e mi még a bámulatos? Eddig a grófig igazi mu­zsik nem szerepek az irodalomban — ilyen lelkesen jellemezte V. I. Lenin egyik alkalommal Tolsztojt, a XIX. század gazdag orosz irodalmának és a regényírás utánozhatatlan nagy meste-' réhek alakját. Lenin elvtárs szemében Tolsztoj az orosz életnek „páratlan ábrázolását" nyújtotta és a „forrada­lom tükre" volt. Három nagy regé­nyében a Háború és a béké-ben, az Anna Karenina-ban és a Feltámadás­ban, valamint elbeszéléseiben a válto­zásra, forradalomra megérett orosz társadalom olyan szenvedélyes hangú, zseniális rajzát adta, olyan kérlelhe­tetlenül leplezte le a cári rendszer | elnyomó gonoszságát, amelyhez fog- Í ható nincs az orosz irodalomban. Igaz, hogy Tolsztoj eszmei és művé­szi útja bonyolult, sok benne a varga- j betű. Nem hitt a forradalomban. Az emberi jóságban látta a beteg társa­dalom orvoslását és a jövőről meg­valósíthatatlan utópisztikus elképzelé­sei voltak. Nem vette észre az új társadalmi erőt, a proletariátust, amely össze tudja zúzni a régi társadalmat, amelyet Tolsztoj olyan határozottan elítélt, és képes valóra váltani azokat a nemes ideálokat, amelyért Tolsztoj lelkesedett. A polgári irodalom-tudomány éppen Tolsztojnak a társadalmi és életkörül­ményei meghatározta gyengéit emelte ki és dicsőítette. Lenin elvtárs, aki­nek legkedvesebb írója volt, hét cikk­ben marxista módon elemezte Tolsz­tojt, megmagyarázta bonyolult ellent­mondásainak társadalmi hátterét és az öt megillető helyre állította az iro­dalomban. L. N. Tolsztoj nemesi család gyer­meke, 1818. augusztus 28-án szüle­tett Jasznaja Poljanán. Korán árva­ságra jut, rokonai nevelték. 16 éves korában már a híres kazanyi egyetem­re jár, de csakhamar otthagyja a ke­leti nyelvek tanulását és visszatér bir­tokára refonntervekkel telve, s a pa­rasztok életének megjavítását tűzi maga elé. A muzsikok azonban gya­nakvással fogadják, ami elkedvetleníti és beáll katonának. Itt indul el ra­gyogó írói pályáján. A népi könyvtárak helyzete a nyitrai kerületben A nyitrai kerületben a kuitúr­forradalom megvalósításában rend­kívül fontos tényező a városi és járási népkönyvtárak munkájának és életének megjavítása. Hogy ezt a munkát legalább részben Szlová­kia többi kerületeinek színvonalára emeljük,, ehhez mindenekelőtt a könyvtárosok káder-kérdését figye­lembe véve a politikai és a szak­mai fejlettségről kell beszélni. A nyitrai kerület könyvtáraiban dolgozó könyvtárosok közül sokan nem értik és úgy látszik nem akar­ják megérteni a nevelő munkának ezt az elsjrendü és fontos kérdé­sét. Ez legjobban a nyitrai kerületi pártbizottságon folytatott megbe­szélésen tűnt ki, ahol Ján Došek elvtársnak, a Slovenská Kniha ke­rületi igazgatójának részvételével megtárgyalták a Lenin-művek be­sorolását a könyvtárak programjá­ba. A kerületnek csaknem mind­egyik könyvtárosa azt állította, hogy állítólag így nem teljesíthetik a kölcsönzési tervet, mert a szép­irodalmat többen olvassák, mint a politikai irodalmat. A könyvtárosok fejlettségének másik fájó pontja az olvasottság és a kellő szakképzettség hiánya. A könyvtárosok nem dolgozhatnak sikeresen a városi vagy járási nép­könyvtárakban, ha nem egészítik ki szakismereteiket, nem tudatosítják a könyvtárak nevelő küldetését fő­leg politikai tekintetben és végül, ha évente többször cserélik a könyvtárosokat. A kerületben a könyvek temati­kai összetétele sem megfelelő. Ezt a kérdést az egyes kerületek sze­rint kellene megoldani. Ahol a mezőgazdaság van túlsúlyban, oda mezőgazdasági szakirodalmat kelle­ne küldeni, ahol pedig az ipar fej­lettebb, ott műszaki irodalomra van szükség. A falusi könyvtárosnak a könyvek átvétele után azonnal megfelelő módszerekkel propagálnia kellene a könyveket oly módon, hogy az emberek tudomást szerez­zenek létezésükről és arról, hogy máris az olvasók rendelkezésére állnak. A nyitrai kerületben a könyvköl­csönzés terén legjobb járás a prie­vidzai, ahol száz lakosra 132 könyvkölcsönzés esik. Az olvasók százalékszáma a legjobb a Bánov­ce nad Bebravou-i járásban (11,6 százalék), ami szorosan összefügg a száz lakosra eső kötetek szá­mával, amely 106, százalék. A fen­ti mutatókban nagyon hátramarad­nak a nagyrészt magyar nemzeti­ségű polgárok lakta járások. A magyarlakta járások közül a leg­jobb Zseííz, ahol azonban egy kis­sé meg kellene javítani a könyvtár munkáját. Száz lakosra számítva legkevesebb könnyvvel rendelkez­nek a komáromi, párkányi és a vágsellyei járások könyvtárai. Ez azzal magyarázható, hogy az erre a célra kiszabott összegeket az egyes illetékes helyeken fokozato­san és többször csökkentik. Ezért egyrészt a járási, másrészt a Ke­rületi nemzeti bizottságok melletti kulturális*szakosztályok dolga, hogy a lakosság fejlődése szempontjából oly fontos politikai nevelő munka alapvetően megjavuljon. Šutková Edita 1852-ben Nyekraszov lapjában a Szovremenyikben (Kortárs) jelenik meg első elbeszélése a Gyermekkor és négy évvel később már Csernisev­szkij, a nagy forradalmi demokrata gondolkodó érett írónak értékeli. ésöbb otthagyja a katonaságot és az irodalmi tevékenységnek szenteli idejét, de kora demokratikus íróival sem talál közös nevezőt. Nyu­gat-Európa-i utazásain megismerkedik a kapitalizmussal és kiábrándul a pol­gári társadalomból, amely nem tudja megoldani a szegénységet, a nyomort. Mivel nem látja a munkásosztály sze­repét, befelé fordul é« az emberi jó­ságtól reméli a társadalom megválto­zását. Kisebb-nagyobb kilengésekkel, amelyeket a forradalmi változások okoznak, mindig visszatér ezen elvei­hez. Pedagógiai rendszert dolgoz ki a parasztgyerekek nevelésére, közben egymás után írja meg négy regényét, amelyek közül a legmerészebb hangú a harmadik, a Feltámadás. Megéri az 1905-ös forradalmat. Igaz, nem értette meg lényegét, de meg­sejtette, hogy eredményesebb lesz, mint a nagy francia forradalom. 1908­ban Nem hallgathatok! című írásában határozottan elítéli a forradalmárokat mészárló Sztolipini reakciót. Egyre kelleinetlenebbül érzi magát otthon a grófi környezetben, a nyo­morgó muzsikok tengerében. 1910 ok­tóberében háziorvosával titokban el­menekül birtokáról, de útközben meg­betegszik és 7-én Asztapovón, az ál­lomásfőnöknél meghal. Tolsztojról azt mondta Lenin elvtárs a forradalom előtt, hogy igazán csak a szocialista társa­dalom becsüli majd meg. És ez való­ban így van. Művei ma a Szovjetunió­ban milliós példányszámban jelennek meg. A zseniális művész regényeit, elbeszéléseit tízmilliók olvassák, sze­retik. És ez a legnagyobb elismerése Lev Tolsztoj művészetének. Szűcs Béla Rychnov a 700 éves kisváros 2 iifiiMiiiiiiii N U mm m m mm MIIIIIIIIIIII m A természeti kin­csekben és kulturális emlékekben gazdag Rychnov nad Knéžnou városa 700 éves múltra tekint vissza. Hírnevét a posztó­szövő mesterek vetet­ték meg Lakosainak posztökészítési jogait a város urai 1378-ban cseh nyelvű okiratban elismerték. Jóformán minden kunyhóban szőtték régen a finom posztót. Ma fejlett gép­ipari-, textilipari üze­mek, nagyarányú épít­kezések és a mezőgaz­dasági termelés gon­doskodnak a lakosság foglalkoztatásáról. A város a cseh reformá­ció korábcm jelentős szerepet töltött be. Itt találtak menedékre a „cseh testvérek". A fe­hérhegyi csata után a jezsuiták megkezdték üldözésüket és lengyel ­országi száműzetésbe kellett vonulniok. Ha­zafias érzelmű papok, tanítók, írástudó embe­rek vetették el a „sö­tétség" korában a ha­ladás megtermékenyítő magvát. Ma mindez nemes hagyomány ... Műkedvelő színját­szóik Tyl, Klicpera, Ji­rásek alakjait szólal­tatták meg. Husz, líš­ka, Komenský, Smeta­na-űnnepségeket ren­deztek. A magvak jó talajra találtak. Kikel­tek. Az itt született, itt müködödött nyelvészek, tudósok, zeneszerzők, írók közül hadd említ­sük meg legalább a mi olvasóközönségünk áltá! is kedvélt Karel Polá­cek humorista írót. Öten voltunk cimbo­rák, Járási kisváros cí­mű könyvei tartalmát a rychnovi környezetből merítette és mint az idősebb helybeliek me­sélik, több rychnovi polgár a regények alak­jaiban kénytlen-kellet ­len magára ismert... A 600 éves, korai ba­rokk stílusban átépíteti kastélyt Rychnov mai nemzedéke a Kolovrat főúri családtól örököl­te. Persze nem végren­delettel, hanem 1945­ben, a felszabadításkor. Magasan a váras felett terpeszkedik és árká­dos udvara valóban cso­dálatra méltó. De ha már itt vagyunk, ne sajnáljuk az időt és fáradságot, a nyugdí jaztatása után itt te­vékenykedő dr. Oskar Matys gondnokkal 335 különböző kiUcs korlátlan urával, s ma­gyar származású fele­ségével tekintsük meg a kastély termeit. A Kolovrátok ősei lelkes hívei voltak a festö­müvészetnek és volt palotájuk ma mint nyilvános áUami kép­tár áll a művészet ked ­velő közönség rendelke­zésére. Ahovc azelőtt csak egy-egy főúr ven­dég juthatott be, ma — különöseil a nyári hónapokban — ezrek és ezrek járnak. Az állami képtárnak főleg XV//. és XV///. századbeli kiállított vásznai érté­kes művészi alkotások. Témakörük az akkori uralkodó felfogásnak megfelelően: a vallás, a vadászat és a Kolov­rátok korabeli portrék. Festői németalföldi, olasz, francia, német, angol és hazai meste­rek. škréta egyik fest­ményét a vlčkovicei Vi­tanovskýfól félmillió Kčs-re becsülik. Az ál­lami képtáron kívül itt van a hradeci kerület képtára a XIX. és XX. század figyelemre méltó cseh piktorainak mű­veivel. A járási honis­hiereti múzeum most van rendezés alatt. Mint köztársaságunk­ban mindenütt, itt is szemmel látható a fej­lődés. A helyi EFSZ szép eredményeket ér el. A gépgyárban kiter­jesztették a nyártást patentzárakba való ügyes betétekre. Isko­lák, irodák lakások épülnek, a Béke-park­ban zakatol a pionír­vasút. Kövezik, parko­sítják a város utcáit, A HNB a szomszédos Dobruškai Helyi Nem­zeti Bizottsággál vetél •' kedik. A rychnovi gépállo­más dolgozói nemré­gen bensőséges ünnep­ségen vették ót 3 Magyarországról szállí­tott Í00. aratócsépíő­gépet és az EMAG gyár munkásaihoz a következő táviratot intézték: — A szocia­lista verseny és a ma­gyar kombájnok segít­ségével 15 Ö00 hektá­ron aratjuk le idejében a gabonát. Az új gépet legjobb kombájnveze­tőnk, Oldrich Novák fogja vezetni, aki el­fogadta a magyar kombájnvezetók ver­senyfelhívását, hogy melyikük arat le és csépel el több gabonát. Üzenetükben hangsú­lyozzák, hogy az új kombájnban a nemzet­közi szolidaritásnak és a magyar munkásosz­tály építömunkájának jelképét látják. A rychnoviak szere­tik városukat. Büszkék rá. Lehetnek is. A bri­gádmunkát, ha szükség van rá, elvégzik. Váro­suk iránti szeretetük tettekben nyilvánul meg. így helyes ez. SZILY IMRE A qalántai tizenegyéves iskolában A kijevi katonai körzet művész-együttese, amely sikeresen vendégsze­repelt Csehszlovákiában, a napokban visszautazott hazájába. Képünk az együttest a bratislavai fellépésen ábrázolja (J- Herec felvétele.) Országszerte megkezdődött isko Iáinkban a tanítás, s a tanításon túl, most e napokban alakul ki a tanító és tanítvány közt a kapcsolat. Taní­tónak és tanítványnak egyaránt sok apró elintézni valója akad még, hogy leküzdjék a kezdeti nehézségeket és megteremtsék az iskolában azt a ne­mes légkört, amelyben a tananyag szellemi táplálékává válik a tanítvány­nak és fejlődését, jelleme erősödését szolgálja. Aki ma az iskolaigazgatók szobájába lép, az tapasztalhatja, hogy ajtaja percenként nyílik és csukódik, most egy tanító a tankönyvek, a tanrend felől érdeklődik, most meg egy vidéki tanuló pecs'éttel ellátott igazolványt kér autóbusz- vagy vo­natjegyre, amellyel naponta az iskolá ba vagy haza utazhat. De jönnek más ügyekkel is... A galántai tizenegyéves magyar is­kola igazgatói irodájába például belép egy fiatalasszony és jelenti Ürge Pál elvtársnak, a helyettes igazgatónak, hogy fiai csak két hónap múlva je­lentkezhetnek az iskolába, mert vala­mennyien két hónapra tátrai üdülésre mentek. Ürge elvtárssal egyidőben mi is feljegyezzük az asszony és gyer­mekei nevét. Koller Jánosnénak hívják, fiai pe­dig János, Ferenc és László, az első harmadik és ötödik osztályba járnak. Kollerné vidám fiatal asszony, mo­solyogva arra kéri Ürge elvtársat, ha a gyerekek visszajönnek, legyen gond­ja rá, hogy minél előbb belelendülje­nek a tanulás rendes kerékvágásába. Ürge elvtárs megnyugtatja a gyere­kek anyját, nincs miért aggódnia ... Ha a gyermekek két hónapra mentek el, akkor gondoskodás történik ar­ról is, hogy a szükséges tananyagot átvegyék velük, mert biztos, hogy ott is iskolába járnak. — Hogyne — feleli gondtalanul az asszony — meg is mondták nekem, hogy ott is iskolába járnak majd. — Igaz — folytatja az igazgatóhe­lyettes, — hogy ott szlovákul tanul­nak, de ez csak előnyükre válhat, legalább megtanulnak szlovákul, amire bizony nagy szükségük van. — Őh, tudnak azok már szlovákul ma is — mosolyog az asszony. — Én mindössze arra gondolok, ha vissza­jönnek, zavartalanul folytassák ott, ahol abbahagyták. Megkapó Minek a fiatal asszony­nak derűs magatartása és bizodalma a jövőben, holott, amint beszélgeté­sünk folyamán megtudjuk, súlyos tu­berkulotíkus betegségen esett át. Sza­vaiból az is kiderül, hogy hála népi demokratikus rendszerünknek, amint megállapították a betegségét, az or­vosok, az egészségügyi szervek min­dent elkövettek, hogy visszanyerje egészségét. Évek fáradhatatlan és gondos ápolásával sikerült is elme szesíteni a tüdő beteg részeit... De ma is, a gyógyulás után, állandó or­vosi felügyelet alatt van. Arra a kérdésre, vajon a gyerekek betegek-e, azt a határozott választ kapjuk, hogy nem, tisztán megelőző intézkedésből küldték őket a Tátrába. Végül hozzátette, hogy több ilyen gye­reküdülő van a Tátra környékén, ahol sok száz gyenge testalkatú. gyerek üdül, hogy megerősödjék és aztán za­vartalanul folytáthassa tanulmányait. — Mert bizony — folytatta, szívé­lyes közvetlen hangon — a szocializ­mus építéséhez erős, egészséges em­berek kellenek. Mindehhez úgy véljük, nem kell kommentár. Az asszony derűje, bizal­ma a jövő iránt, amely oly gondtalan­ná és rokonszenvessé tette magatar­tását, a párt, a munkásosztály erejéből minden csialádra kiterjedő gondosko­dásából fakad. Amikor Kollemé elkö­szönt, Ürge elvtárs mosolygott és mi tagadás, keblünkben is az elégedett­séggel vegyes büszkeség dagadozott. Ilyen eleven benyomások hatása alatt beszélgetésünk az iskola párt­szervezetének életére terelődött. Ki­derült, hogy Ürge elvtárs, az igazgató, helyettes, egyben a párt elnöke is. Tőle tudtuk meg, hogy a tizenegyéves magyar iskolának — amely 29 tan­erővel rendelkezik — 11 tr.gú párt r szervezete van. — A pártszervezet — mondja Ürge elvtárs, — minden törekvésével oda hat, hogy ne csak az oktatásban, ha­nem az iskola minden szervezetének nevelési módszerében is a szocializmus szelleme érvényesüljön. A havi peda­gógiai tanácsülések előtt a pártszer­vezet a fő kérdésekben megadja az irányvonalat, amely aztán döntően ki­hat az oktatásra. Tanítóink ma már jól tudják, helyes, ha a számtan, fi­zika, kémia és a biológiai tantárgyak példáit hazánk és a Szovjetunió gaz­dasági, kulturális és tudományos éle­téből merítik. Ez a szellem érvénye­sül a CSISZ, a pionír-szervezet tag­jainak a nevelésében is. Egyébként CSISZ«-szervezetünk sport- és kulturá­lis téren igen értékes munkát vég­zett, amit az is igazol, hogy az orszá­gos versenyben a harmadik helyre került. A szovjet-barátok szervezeté­nek keretén belül pedig több értékes előadást tartottak tanítóinknak a Szovjetunió jelentőségéről. — Pártszervezetünk — folytatja Ürge elvtárs — nagy gondot fordít tanítóink ideológiai fejlődésére. így például tavaly valamennyi tanító részt vett a pártoktatásban. A megje­lenés mind végig százszázalékos volt, — eltekintve néhány igazolt távolma­radástól. — A pártoktatás határozottan sokat segített munkánkban, segített továbbá az is, hogy pártszervezetünk ma már együttműködik a szlovák iskola párt­szervezetével. így módunkban van együttesen megtárgyalni közös problé­máinkat. Az együttműködés magával hozta azt is, hogy Pokorný elvtárs magyar tanító a 9. évfolyam szlovák és magyar tanulóit is tanítani fogja a politechnikai órán. Ezen az órán a szlovák és magyar diákok gyakorlati úton sajátítják majd el a gépészeti és elektrotechnikai alapismereteket. — A pártszervezetek együttműködé­sének eredménye a közös kirándulások megvalósítása is. Tavaly a hatodik év­folyam szlovák és magyar diákjai Csehországban voltak együtt, a 9. év­folyam pedig háromhetes komlószedő brigádon járt Csehországban. Befejezésül Ürge elvtárs azokra a feladatokra utalt, amelyeknek megva­lósítása a XI. pártkongresszus határo­zata értelmében az iskolára hárul. Saj­nálatát fejezte ki, hogy mindezekről a kérdésekről még nem' tud konkrét formában beszélni, mert pártszerveze­tük még nem tárgyalta meg a XI. pártkongresszus határozatát. Most e napokban, mihelyt túl lesznek a tan­évnyitás nehézségein, a szlovák iskola pártszervezetével együtt megtárgyal­ják e sürgős és fontos teendőket. Annyit azonban mégis közölhet, hogy pártszervezetük minden rendelkezésére álló erőt, segítséget igénybe vesz, hogy iskolájuk növendékeit abban a szellemben oktassák, neveljék, amit pártunk a szocializmus építésének be­fejezése időszakában jogosan elvár a tanítóktól, SZABÓ BÉLA JJJ SZÖ 4 * 1958. szeptember 13.

Next

/
Thumbnails
Contents