Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-11 / 252. szám, csütörtök

KÓNYA JÓZSEF: /Q- mese ne váljék valósággá! HT essék elhinni, nem könnyű do•*- log nagyapának lenni, mert a ió nagyapának mindenhez kell érte tie. Mi haszon van az olyan nagywából, aki nem tud wigwamot építeii, tomahawkot faragni, íjat készíteni, sárkányt eszkábálni, búgócsigát esztergályozni, fűzfasípot faragni és ezer egyéb követelmény mellett nem Lud példáid mesélni? Mivel igényt tartok a jó nagyapa negtisztelő címre, sohasem tartok egészségügyi előadást angináról meg tüdőgyulladásról, ha az unokáim lanukot akarnak enni, mert ezt nem izívesen, sőt ellenségesen hallgatják, ellenben este készségesen rendelkezésükre állok, ha azzal rohamoznak, neg, hogy, nagyapó, mesélj valamit. Egyik alkalommal Aladinról és az 1 csodalámpájáról meséltem a csodaIhes apróságoknak. Ez a hiszékeny suhanc ugyanis egy palackot talált a tengerparton, melybe egy rettentő erejű gonosz szellem volt bezárva. Ez aztán szép szóval, könyörgéssel, •imánkodással rábírta ót, hogy szabaiítsa ki börtönéből. No, amint Aladin kihúzta a dugót, a szépszavú szeljem alaposan kimutatta a foga feiérét. Amint visszanyerte pokoli hatalmát, eszeveszett dühében rombolt, ousztított, garázdálkodott, virágzó sárosokat tüntetett el a föld színé•ől, vihart támasztva hajókaravánokat süllyesztett a tenger fenekére, de szerencsére sikerült csalafintasággal visszacsalná a megbőszült gonoszt a palackba, zsupsz bele a dugót és vége volt a hatalmának. Az apróságok tapsoltak örömiik'jen, hogy sikerült ezt a rettentő erejű gonosz szellemet ártalmatlanná tenni, jómagam meg elkomolyodtam, mert ez a Seherezáde agyában született mese kísértetiesen hasonlított Horváth igazgató úr egyik élőadására. Ugyanis volt egy szédületes tudású, tizenkét nyelvet beszélő tanárom, Horváth igazgató úr, akit mi, diákok, bogaras embernek tartottunk és sokszor megmosolyogtunk. Mivel szűk volt neki a középiskolai katedra, sokszor felrúgta a tananyagbeosztást és az előírt anyag helyett arról beszélt, ami őt éppen foglalkoztatta. 1918-ban, az első világháború vége felé, amikor még az atomhasadásról igen kevesen tudtak, egy órán keresztül erről beszélt. Madame Curie t tudományos munkájának eredményét, \ a rádiumbt- í'geH veszedelmes, kété'ű fegyvernek minősítette. Tudományos eszmefuttatását ezzel a ború'átó kijelentéssel zárta:' „Félek, hogy az emberiséget a saját kultúrája fogia elpusztítani." E'őadása alatt a fizikai laboratórium megtelt gonosz szellemekkel, a hátunkon szaladgált a hideg a szörnyű lehetőségek hallatára, de amint felberregett az óra végét jelző csengetés, a pipatóriumban már vicceltünk és megállapítottuk, hogy az örtgael már megint elszaladt a csikó. Az aggkori agyalágyulás bélyegét sütöttük rá, mert hiszen a tankönyvünk világosan megmondta, hogy „az atom az anyag azon legkisebb része, amely annak minden tulajdonságával bír, de tovább nem osztható". Sötéten látó bagolyhuhogásnak minősítettük azt az állítását, hogy a Manlicher, a géppuska, c lángszóró, a srapnel, a gránát vagy akár a tank is csak gyermekeknek való játékszerr' válik, ha sikerűi gyakorlatilag is szétrombolni az atomot, ami elméletileg lehetséges. Horváth igazgató úr előadásáról az élet egyéb gondjai közt elfeledkeztünk és csak három évtized múlva a hirosimai robbanás döbbentett rá az ő igazságára. Ekkor értettem meg, hogy miért választotta őt levelező tagjává egy sereg angol, francia, svéd, japán és egyéb nemzetiségű tudományos társaság, melyeknek nyelvét tökéletesen beszélte. Most már nem a különcöt láttam benne, aki özvegységre jutva kóbor macskákat és kutyákat vett pártfogásba, meg papagályokkal és majmokkal lakott együtt, hanem tisztelettel hódoltam a nagy tudós emlékének, akit annak idején kótyagosnak tartottunk, — mert szélesebb volt a látóköre, mint a mienk. Hirosima óta egyre gyakrabban kísért az akkor agyrémnek tetsző kijelentése: „Félek, hogy az emberiséget a saját kultúrája fogja elpusztítani." Ma már egyetlen tárgyilagosan gondolkozó ember sem tarthatja alaptalan vagy nevetséges borúlátásnak azt a kijelentést, inkább komoly figyelmeztetésnek. A gonosz szellem Hirosimában megmutatta szörnyű erejét. A tudomány egy nagyszerű, de egyben félelmetes titok birtokába juttatta az emberiséget, amely alapjában véve i legnagyobb áldás, hiszen mérhetetlen energiaforrást jelent, de a legsötétebb átokká is válhat. A pokol összes gonosz szelleménél rombolóbb erő, amely elpusztíthat a fö'dön minden életét, ma már nem távoli lehetőség, hanem létező valóság. A palack most nem egy hiszékeny arab kölyök kezében van. A ma Aladinjai teljes tudatában vannak annak, hogy mi történik, ha a dugót kihúzzák. Most már csak azon múlik, hogu az emberi ész vagy az eszevesztett őrület győzedelmeskedik-.

é Az csak természetes, hogy minden józan embernek szent kötelessége megfogni a modern Aladinok kezét, amikor a dugó felé nyúlnak és rá kell kényszeríteni őket, hogy szörnyű játékszerüket a tengerbe dobják, hogy ott vesszen örökre. Minden igazolás, megokolás vagy elmélet gyökeréig hamis, erkölcstelen, embertelen és gonosz, amely azt akarja bizonyítani, hogy bárkinek is joga van kiengedni a szörnyet és rázúdítani az emberiségre a legnagyobb szerencsétlenséget, a teljes megsemmisülést. A gonosz szellemet meg kell szelídíteni 'és szörnyű rrejét az emberiség szolgálatába kell állítani, mert ezt diktálja a józan ész. Ha virtuskodni akár, robbantson hegyeket, változtassa meg hömpölygő folyamok folyását, tegye termékennyé, a sivatagokat, olvassza meg a sarkvidékek jégtömegét, dolgozzék helyettünk, de ne pusztítson! r s hogy ez így legyen, ezért harcolnunk kell: én a meseváró unokákért, te a pioritrkendős, rakott szoknyás kislányodért. ó a ringó járású menyasszonyáért, mindnyájunkért, az emberiségért, a jövő nemzedékekért... Ne engedjük, hogy a messe valóságiá váljék! a cseh-magyar szótár A Literárni noviny c. cseh irodalmi folyóirat augusztus 23-i számában a Csehszlovák Tudományos Akadémia Kiadója közzétette jövő évi könyvkiadói tervét, amelyben a várva várt új, 1760 oldalas cseh-magyar szótár is szerepel. Végre komolyan számíthatunk arra, hogy a jövő évben már hasznát fogjuk tudni "enni ennek a műnek. 1951 óta több izben olvashattuk mind a csehszlovákiai, mind a magyarországi sajtóban, hogy készülőben van és rövidesen meg is jelenik egy új, nagyobb terjedelmű cseh-magyar ill. magyar-cseh szótár. Azonban egyik szótár sem jelent meg az eredetileg bejelentett időpontra, de még az ismételten meghosszabított határidőre sem. Pedig mindkét országban igen nagy a száma azoknak a komoly érdeklődőknek, akik türelmetlenül várják már e szótárak megjelenését. S ez érthető, hiszen magyar-cseh és cseh-magyar szótárra kétségtelenül égető szükség van. František Brábek-nek 1912 111. 1914-ben megjelent, teljesen elavult, de amúgy sem kapható kisebb terjedelmű szótára óta újabb magyar-cseh vagy cseh-magyar szótár nem jelent meg sem Csehszlovákiában, sem Magyarországon. Az 1937-ben megjelent H v o z d í k-féle Magyarszlovák szótár, valamint "z 1957-bpn megjelent kis Magyar-szlovák-cseh szótár (kisebb terjedelmüktől eltekintve) csak különbözeti szempontból veszik figyelembe a cseh értelmezéseket. Köztudomású, hogy a két ország hajdani vezető, burzsoá osztályának nem állott érdekében a cseh és magyar nép között mesterségesen emelt válaszfalakat ledönteni. Erre csak 1945 után kerülhetett sor, amikor a két ország, amelyeket a szovjet hadsereg szabadított fel a fasizmus igája alól, a szocializmus építésének közös útjára lépvén a proletár nemzetköziség jegyében kezet fogott egymással. Ha pedig két barát egy közös cél elérése érdekében közös munkát végez, akkor fontos, hogy megismerhessék, megérthessék egymást. Csehszlovák részről dr. Bohumil Vydra tanár, magyar részről pedig D o b o s s y László tanár, a megjelenő cseh-magyar szótár szerzője, voltak azok, akik az 1949-ben megkötött csehszlovák-magyar barátsági szerződés új légkörében már 1950-ben megindították — ki-ki a maga munkahelyén — a magyarcseh ill. cseh-magyar szótár munkálatait. Nem tőlük függött, hogy a szótárak elkészítésére eredetileg kitűzött határidőket nem lehetett betartani. Terjedelmétől és bonyolultságától eltekintve, a feladat úttörő jellegűnek mutatkozott. Előzetes forrásmüvekre, munkákra, anyagra támaszkodni alig vagy egyáltalán nem lehetett, ami kUlönösen a csehmagyar részre vonatkozik. A legutóbbi években több kiváló, korszerű magyar idegennyelvű nagyszótár látott napvilágot. Ezzel szemben a rohamosan fejlődő élő cseh nyelvet felölelő, a folyamatban levő óriási társadalmi átalakulás szülte s azt tükröző cseh szóállományt feldolgozó korszerű, akár értelmező, akár cseh idegennyelvü szótárak csak most készülnek ill. jelennek meg. A cseh-magyar szótár cseh szóanyagát újonnan kellett összeállítani. Különijs nehézségekbe ütközött a tudományos és gyakorlati szakkifejezések, elsősorban a kialakulóban levő modern műszaki terminológia megállapítása. Bár általános szótárakról van szó, mégis kezdettől fogva úgy tervezték őket, hogy bizonyos fokig szakszótárakat is pótolhassanak; hiszen ilyenek belátható időn belül nem várhatók, így az új cseh-magyar szótár szóés példaanyagának csaknem 50%-a szakmai jellegű. Magától értetődik, hogy a szerkesztők figyelme kiterjedt a legújabb tudományágakra is, mint pl. a híradástechnikára, magfizikára, rakétatechnikára is. Ilyen körülmények között hama1 rosan kiderült, hogy magas színvoí nalü, eredményes munka csak a j csehszlovák és magyar szerkesztői munkaközösség szoros együttműködése nyomán jöhet létre. Ezt a vaj lóban baráti együttműködést éppen a két országban épülő szocializmus i tette lehetővé. A csehszlovák-magyar I kultúregyezmény keretében a két i ország ~ legfőbb tudományos intézményeit, a Csehszlovák Tudományos Akadémiát és a Magyar Tudományos Akadémiát bízták meg a szótárak közös, végleges megszerkesztésével. A két akadémia körültekintő, részletes megállapodást kötött a szótáraknak, mint közös kiadványaiknak megjelentetésére, * közös munka célszerű megszervezésére. így a cseh-magyar szótár Budapesten elkészült kézirata Prágába kerUlt, ahol a Csehszlovák Tudományos Akadémia Szláv Intézetének magyar szótárszerkesztősége gondosan átnézte a CSTA Cseh Nyelvtudományi Intézetével, valamint nagyszámú szakmai tanácsadóval való együttműködésben végrehajtotta a cseh nyelvészeti és szakjzempontból szükségesnek mutatkozó módosításokat, beleértve a kézirat jelentékeny mértékben történt kiegészítését is. Ez a munka, tekintettel a szótár terjedelmére — a címszók száma meghaladja a 80 000-et - több évet vett igénybe. A munka meggyorsítása érdekében a prágai szerkesztőség félbeszakította az ott készülő ' magyar-cseh szótár munkálatait s valamennyi munkatársát a cseh-magyar szótárra álította be Az elkészült anyagot a budapesti szerkesztőség folyamatosan véglegesen felülvizsgálta. A Budapesten 1956 őszén lezajlott ellenforradalmi események némileg késleltették a munka menetét, mert a Budapesttel való csomagforgalom huzamosabb időre megszakadt. így csak 1957 végére készült el az egész kézirat. Ugyanakkor megjelent azonban az új cseh helyesírási szabályzat ís, amelyet feltétlenül be kellett még dolgozni a kész kéziratba. Mindezek következtében csak ez év júniusában kezdődhetett meg a szótár szedése. A csehszlovák-magyar reális együtt működés e szótár terén nemcsak abban nyilvánult meg, hogy a két akadémia között elnökségi szinten folytak tárgyalások a közös munka megszervezéséről és beütemezéséről s hogy mind a budapesti, mind a prágai szerkesztői munkaközösség párhuzamosan és egyetértően dolgozott a szótár kéziratán, hanem abban is, hogy a cseh-magyar szótár budapesti főmunkatársa ismételten hosszabb ideig Prágában is közvetlenül együtt dolgozott a cseh szerkesztőséggel. A cseh-magyar szótár kéziratán folytatott többéves eredményes együttműködés most véget ért, de kezdődnek a szintén közösen elvégzendő korrektori munkálatok. Mindkét ország érdekelt közönsége nagyon várja azonban a magyar-cseh szótár megjelenését, sőt, a magyarcseh rész csehszlovák szempontból még fontosabb a cseh-magyar résznél. De éppen itt is megmutatkozott a baráti együttműködés és a kölcsönös segélynyújtás készsége: a csehszlovák fél saját érdeke rovására, a magyar-cseh szótár többéves késleltetése árán is elsősorban a magyar felet kívánta segíteni az előbbre haladt cseh-magyar szótár mielőbbi elkészítésében és megjelentetésében. A cseh-magyar szótár korrektúráinak befejezése után kerülhet majd csak sor a magyar-cseh szótár munkálatainak folytatására. Ezt a szótárt is a két akadémia együttműködésének eredményeként tervezték. S a két szótár nemcsak a két akadémia ill. kiadóiknak közös kiadványa lesz; az együttműködés a szótárak nyomdai előállítására is kiterjed: a cseh-magyar szótárt Prágában nvomtatják, a magyar-cseh szótárt Budapesten. Nem férhet kétség ahhoz, hogy a csehszlovák-magyar tudományos együttműködéssel készült szótárak, így a jövőre megielenlő cseh-magyar szótár is, újabb hatalmas lépést jelentenek a csehszlovák és a magyar dolgozó népet összekötő szocialista barátság további elmélyítésében, a két nép ép kultúrája kölcsönös megismerésében, s ezzel a szocialista világtábor, valamint a világbéke megszilárdítása terén is. Dr. ALFONS. WELTER Prága i Kul turális fa A bratislavai dokumentáris filmstúdióban elkészítik a forgató-könyvet a Peter Jilemnicky életéről szóló film forgatásához. Duäan Kulišek, a forgatókönyv szerzője közelebb akarja vinni az olvasók ezreihez e nagy szlovák szocialista író életművét. Eugen Jebeleanu befejezte a János vitéz román nyelvre való fordítását. A mű a bukaresti Ifjúsági Kiadónál lát napvilágot Florica Cordescu illusztrációval. Brazíliában négy kötetben kiadták Lev Tolsztoj Háború és béke c. regényét. D. Smarinov szovjet grafikusművész illusztrációival. A brazil közvélemény az év legjelentősebb, irodalmi eseményének minősítette a mű megjelenését. A helyzet reménytelen volt. — Tudod mit? — kérdezte váratlanul. A messzeségben felfénylett egy kis reménysugár: talán eszébe jutottak az építőkockái és most építeni fog, felőlem akár egy pedagógiai intézetet! De ő folytatta: , - Tudod mit? Én már tudom, miért nem akarsz te engem nevelni. Akármilyen értelmes magyarázatot elfogadtam volna már, de ő kijelentette: — Azért, mert te nem is tudsz nevelni! Ezt csak az anyjától hallhatta, villant fel bennem újra. - Hát ide figyelj — veszítettem el türelmemet —, először is, tudd meg, hogy kitűnően vizsgáztam pedagógiából, másodszor — olvastam Makarenkót és egyébként is kultúrember vagyok, harmadszor pedig — csaknem hatesztendős gyakorlat áll mögöttem. Azt hiszem, ezeknél a szavaknál el is pirultam, de ez nem fontos. Fiam arca egyszerre felderült: — Nagyszerű! — mondta ravaszul. Kényelmesebben helyezkedett el a karosszékben, megtámaszkodott, és azt mondta: — No, akkor kezdjük el! - Mit? — Hát a nevelést! — Ide figyelj! — modtam szigorúan —, nevelni az nem úgy megy, mint mikor valakinek az ember megmossa a fülét! A nevelés hosszú évekig tart és nagyon bonyolult és fárasztó művelet... — Kezdjük ma el, jó? — javasolta. — Teringettét! - kiáltottam fel —, értsd meg végre, hogy már réges-régen elkezdtük! Vagy talán nem növeltem céltudatosan a technika iránti érdeklődésedet? Nem csináltam neked darut, traktort, fogaskerekűt? — Teringettét, csináltál! — mondta komolyan. Aztán elmosolyodott. — Te szereted a gépeket... — Vagy nem igyekszem felkelteni benned a szépirodalom szeretetét? Nem olvasok fel neked mindennap egy mesét? — Mindennap nem — jegyezte meg. — Hát akkor minden hónapban! Vagy nem magyaráztam neked legalább százszor, hogy leveshez nem isznak vizet, hogy csámcsogni illetlen dolog és hogy a tálból először a felnőttek vesznek, s csak azután te? ... Ez talán nem nevelés ? — Apu, mit jelent az, hogy „teringettét"? - kérdezte. — Az nem tartozik ide — gurultam méregbe —, és jegyezd meg magadnak egyszer s mindenkorra, hogy egy gyerek nem vág a felnőttek szavába! Főképp nem a szülei szavába! Mit is akartam csak mondani? — Azt hiszem, semmit sem akartam mondani. Lopva az órámra pillantottam, nem jön-e még haza az anyja. És füleltem, nem zörög-e a lift, nem csörög-e a kulcs a zárban. De csönd volt körös-körül, csak a fiam ismételte a karosszékben: — Nevelni nem tudsz! Búcsút mondtam a munkámnak, feladtam a reményt, hogy valaki látogatóba jön, vagy tűzvész üt ki, leültem a karosszékbe, s a fiamat az ölembe vettem. Megsimogattam a haját, atyaian, és így szóltam hozzá: — A; ember társas lény. Azért kell nevelnünk téged, hogy a társadalom hasznos tagja válhasson belőled. Én nem akarok hasznos tag lenni — mondta gyorsan —, én sofőr akarok lenni! — A sofőr is hasznos tagja a társadalomnak — magyaráztam. — A bányász is, a tanító is, az orvos is.,. — Az író is? - kérdezte. — Hát persze — mondtam —, hogy kérdezhetsz ilyet? — Jó — mondta bizonytalanul. — Nevelj tovább. — Hogy valaki igazán hasznos tagja legyen a társadalomnak, ahhoz az kell, hogy az illető becsületes, szorgalmas, öntudatos, igazságos, bátor és kedves legyen. Észrevettem, hogy fiam a felsorolásomnak nem szentel kellő figyelmet. - Apu - kérdezte -.mami is olyan ... olyan hasznos tag ? — Feltétlenül - mondtam határozottan. — És ki hasznosabb' Mami, vagv te? Tisztában voltam vele, hogy az e kéidésre adott bármilyen feleletnek beláthatatlan következményei lehetnek. Köhintettem. — Ez a dolog ez idő szerint még eldöntetlen — tértem ki az egyenes válasz elől. — Neim cseng a telefon? — Nem. És mondd apu... az embernek mindig olyan ... olyan sok mindenfélének kell lennie? — Milyennek? — Hát... szorgalmasnak, bátornak és a többinek? — Mindig — mondtam kérlelhetetlenül. — Vasárnap is? — Magától értetődik, hogy vasárnap is. — Juj — mondta erre —, és győzi ezt az ember? — Kell, hogy győzze! - feleltem. Ez hatott rá. Kicsit megkönnyebbültem. — No jó — szólt megadóan. — Megpróbálom. — Nagyszerű! - csaptam a tenyerébe. - Mától kezdve nem füllentesz, Dusánnak visszaadod a bábuját, rendet csinálsz a fiókodban, bocsánatot kérsz a nagynénlkédtől, amiért megint eldugtad a szemüveget, és vacsora előtt szépen kezet mosol. Elképedve nézett rám: — Erről nem volt szó! Te csak azt mondtad, hogy szorgalmasnak és bátornak kell lenni! — És becsületesnek is! Vagyis: igazat kell mondani, vissza kell adni a bábut, bocsánatot kell kérni... Éreztem, ez meghaladja erőit. Rámnézett, aztán gyorsan lesütötte a szemét: — Kétszer kezet mosok — jelentette ki —, de nem kérek bocsánatot. — Ez nem volna becsületes dolog — mondtam csöndesen. - Háromszor — suttogta —, és az arcom is megmosom, u térdem is. Rendíthetetlen maradtam. Nem értette meg, hogy egy ilyen óriási áldozat sem hat meg! Egy ideig még töprengett, aztán lassan lecsúszott az ölemből és az ajtóhoz szaladt. — Hová futsz? - kérdeztem. — Sürgős dolgom van — mondta. — A nevelést tavaszra hagyjuk! — tette még hozzá, s már ott sem volt. Nemsokára hazajött az anyja. — Kicsit nevelgettem a fiadat - vetettem oda mellékesen. - Vettem észre — mondja —, amikor bementem a szobába, azzal fogadott: - későn jössz, anyu, teringettét! Vacsoránál feleségem néhányszor figyelmeztette a fiamat: — Leveshez ne igyál vizet! Ne vegvél elsónek a tálból, várd meg, amíg a felnőttek vesznek! És hányszor mondjam neked, hogy ne csámcsogj! Aztán hozzám fordul: — Rémes, ez a gyerek úgy nő fel, mint egy vadember! Senki sem törődik vele... minden rám marad ... Ránéztem a fiamra, ö meg vissza énrám. S nagy gyerekszemében egyszerre felcsillant valami, azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy a férfiúi szolidaritás egy talán önkéntelen, de biztató sugara. Fordította: Palotai Erzsi, ÜJ SZÓ 7 * 1958. szeptember 1Sk