Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-09 / 250. szám, kedd

A közös erő csodákat műv Szovjet példa, csehszlovák ötlet, lengyel segítség Ha majd valamikor megírják hazánk szénbányászatának történétét, biztos, hogy egy fejezetet majd az ö nevének, müvének is szentelnek. Külsejét tekintve semmi különöset nem láttam rajta, mikor bányané­zés után kilépett a kis bányakocsiból. Hasonló ruha volt rajta, mint a széncsata többi sokezernyi ostravai hősén. Bemutattak neki. Mikor el­vezetett kísérletei helyére, rájöttem, hogy valóban nincs okom arra, hogy ebben az emberben a rendkívüliségeket keressem. A műszakiak felelőssége Blinka mérnök így kezdi: — Ha egyszer-egyszer lementem a bányába és elnéztem a bányászok munkáját, mindig valami lelkiismeretfurdalást éreztem. Szinte szégyeltem magam az egyszerű bányász előtt, akivel szem­ben nekünk technikusoknak, mérnö­köknek megvan az az előnyünk, hogy birtokunkban van a tudás fegyvere. Talán ezért is jártak a fejemben ilyen gondolatok, mert a Hlubina-bányában rendkívül nehezek a munkakörülmé­nyek. A szénréteg vastagsága sok he­lyütt a 40 centimétert sem éri el, a bányásznak roppant kicsi helye van, sokszor fekve végzi a munkát. — Bocsánat — mosolyodik el itt a főmérnök, — csak végeztek. Mert ahogy mondtam, mikor néhányan a műszakiak közül elgondolkoztunk bá­nyászaink munkáján, úgy éreztük, va­lamivel tartozunk nekik. Egy olyan berendezéssel, ami könnyebbé tenné munkájukat, hogy ne kelljen nekik izzadságban fürödve dolgozniok. A vi­lág minden jelentősebb szakkönyvét, folyóiratát áttanulmányoztuk, készítet­tünk is többféle, a hagyományos szer­kesztési elveken alapuló bányagépet, de a mi körülményeink között egyik sem ýált be, mert méreteik legtöbb­ször nem feleltek meg az itteni köve­telményeknek, nehezen mozogtak a túlságosan szűk szénrétegekben. Űj lehetőségek Egyszer, még 1954-ben volt ez, szovjet bányamérnökök látogatták meg a Hlubina-bányát. Miről másról is beszéltek volna a mi bányászaink­kal, mint az ottani munkáról, a szén­bányászatról. Aztán elővettek egy fil­met, lepergették a bányászklubban. Mikor a filmnek vége volt, Blinka mérnök odament az egyik szovjet Szalóci helyzetkép A pelsőci- fennsík alatt húzódik meg Szalóc község. A dolgozó parasz­tok ebben a hegyvidéki kis faluban már pár évvel ezelőtt felcserélték a magángazdálkodást a haladó szövet­kezeti gazdálkodással. A falunak 58 gazdasága ma már a szövetkezetben van. Közös gazdálko­dásuknak eredménye nemcsak abban mutatkozik meg, hogy a munkaegy­ség értéke évről évre növekszik, ha­nem az állam iránti kötelezettségük­nek is idejében eleget tesznek. Az idei tojásbeadást már eddig 14 ezer darabbal túlteljesítették, tej­ből 8000 literrel adtak többet ter­ven felül, amit az év végéig még tovább emelnek. A húsbeadás fél­évi tervét szintén túlteljesítették. Az idén, viszonyítva az elmúlt évhez, két vagonnal kevesebb gabonafélét csépeltek. A kötelező beadást már teljesítették és az állami felvásárlást is teljesítik. Ožsváth Lajos, a szö­vetkezet elnöke és Glocsek Borbála könyvelő erről így szól: — A vezetőségben és a tagság­ban az a meggyőződés uralkodott, hogy az állami felvásárlás nem szer­ves része a kötelező beadásnak. De meggyőztük a tagságot, s így ennek is eleget teszünk. Ha mi se­gítségre szorulunk, az államtól mindig megkapjuk. A jövőben is azon leszünk, hogy a munkaegység pénzértéke emelkedjék, nem úgy, mint eddig, hogy a magas természetbeniekre törekedtünk. A tervezett szarvasmarhaállomány 174 darab, abból tehén 67. A sertés 152, abból koca 25. Van 202 szarvas­marhájuk, több a tervezettnél, abból tehén 70, sertésük van 197, abból koca 40. A növendékállatok részére ez idén a fennsíkon nyári szállást építettek, ezenkívül 300 férőhelye-: juhaklot és egy istállót a kocák ré­szére. Más körülmények között élnek az emberek, más lett a falu képe is. A faluban van már televíziós vevő­készülék is. A szövetkezet a mákfej­gyűjtési sorsjegyen nyerte. A tele­vízió az egész falu szórakoztatását szolgálja Esténként kiteszik a szö­vetkezet ablakába. Hetenként három­szor van mozielőadás, tervbe vették az új kultúrház építését is. Móze? Sándor szakemberhez, megkérte őt, forgassa le neki még egyszer ezt a filmet. Van, aki azt gondolja, hogy a filmen vala­melyik bájos filmcsillag szerepelt. Nem, Egészen más ragadta meg a mérnök érdeklődését. Egy olyan gépet látott, amelyet véleménye szerint a Hlubina­| bányában is nagyon jól lehetne alkal­i mázni. Blinka mérnök később megkérte ! az egyik szovjet mérnököt, küldjön neki szakirodalmat az új bányászati módszerekről. A könyvek egy hét múlva megjöttek. Valamennyinek ez volt a címe: Hidromechanikus szénfejtés ami magyarul annyit jelent, hogy a kalapács, fúró és lapát, meg ami a legfőbb, az emberi erő helyett a ma­gas nyomású víz energiáját használják fel a fejtéshez. A gépek szerkeszté­sénél sok problémát kell megoldani a géptervező mérnököknek, hiszen még az ostravai bányakörzetben is majd minden üzemnek mások a geo­lógiai, tektonikai és a többi, a bányá­szatot rendkívül nagymértekben be­folyásoló feltételek. A Hlubina-bányá­ban éppen a szénrétegek alacsony volta határozta meg, milyen elveket kell követni a bányagépek megszer­kesztésekor. A víznyomást szabályozó úgynevezett hidromonitor rendkívül alacsony lehetett, sokkal kisebb, mint bármelyik a Szovjetunióban készült hasonló gép. Akárhogyan is sokasodtak a meg­oldhatatlannak látszó problémák, Blin­ka mérnök csoportja nem engedett. 1956. július 16-án az éjjeli műszak egyik munkacsoportja rendkívül izga­tottan, a tervező mérnök csoportjával együtt szállt le a bányába, hogy Cseh­szlovákiában először alkalmazzák a vízzel való szénfejtést. A sikertelen kezdettől a győzelemig Azon az emlékezetes éjjeli műsza­kon a bányászok és technikusok két­éves szorgos munkájának sikeréről volt szó. Arról, nem volt-e hiábavaló a sok fejtörés, nem vallanak-e kudar­cot a most már nemcsak a bányára, hanem a többi üzemre is kiterjedő kí_ sérletek. Mert mikor a szomszédos baráti Lengyelországban megtudták az ottani bányamérnökök, hogy mi ké­szül Ostraván, tüstént átjöttek hoz­zánk és sok problémát az ő segítsé­gükkel oldottunk meg. De a hazai üzemek is segítettek. Magas nyomású tömlőkkel például a hadsereg látta el őket, a Sigma-üzem mérnökei pedig különleges pumpát gyártottak szá­mukra. Most már nemcsak a bányá­szok, hanem a többi dolgozók ezrei is, sőt mi több, a külföldön is tudták, mire készülnek a Hlubina-bánya dol­\TOW gozöi. Mikor megindították a hidro­monitorokat, kiszökken az első víz­sugár, körülnyaldosta a szénréteget, s mikor a víznyomás elérte a 18—20 atmoszférát, a szén omlani kezdett. Gyönyörű látvány lehetett, amint a legkisebb emberi erő felhasználásával mázsás széndarabokat raboltak ki a kőzet öléből. Hét-nyolc perc alatt négy kocsi szenet nyertek. Ekkor kö­vetkezett be a tragédia. Hirtelen ki­repült egy helyen a tömítés, és a víz ettől a pillanattól fogva mindenhová ment, csak oda nem, ahová kellett volna. Tapasztalatok híján több helyen tervezési hiba fordult elő. Blin­ka mérnök ekkor telefonössze- i köttetésbe lépett a szovjet Mucsnyik mérnökkel, aki időt nem sajnálva órák hosszat tárgyalt az új bányagépről, hosszú leveleket írt cseh kollégájának. Majdnem naponta eljött hozzánk a lengyel Osuch mérnök is. Mindketten azt mondták: — Vétek lenne megállí­tani a kísérleteket, hiszen a szovjet bányászok még ennél nagyobb nehéz­ségeket is leküzdöttek. Átvirrasztott éjszakák, 16—18 órás műszakok tud­nának beszélni arról, hogyan jutottak el a Hlubina-bánya dolgozói a mai eredményekhez, mikor az egy moni­torra eső napi norma 300 tonna. „Őket dicséri az a több mint 20 000 tonna kifejtett szén, amit egyedül az 1407-es szakaszból nyertek a vízzel való fejtéssel. Kommunisták az élen Az emberek, a bányászok is nagy fejlődésben mentek azóta keresztül — mondja Blinka mérnök. A kísérlete­zéskor "bizony a bányászokat nem mertük nagy keresettel biztatni. Hú­zódoztak is tőle sokan, különösen az első kudarc láttán. Aztán a kommu­nisták vették kezűkbe az ügyet. Párt­tagokból alakítottak egy csoportot, amely elejétől végéig ki is tartott a mérnökök mellett. Az eredmény: ma a bányában mindenki vízzel akar fejteni. Még olyanok is, akiknek már nyugdíj járna. Jelentkeznek, mert az új gé­pek mellett könnyű a munka, a por nélküli környezetben öröm dolgozni és ami szintén nem utolsó dolog, keresni is lehet. — Hivatásszeretet, tanulnivágyás, összefogás, baráti segítség — mind természetes tényezők, ez a mi sike­rünk titka — mondja búcsúzáskor Blinka mérnök. K. Tóth Mihály Bagota községet a voros országút helyett már széles betonút szeli át. De ez csak az egyik szakasza az Ögyal­la és Bajcs közötti útép'.tésnek. Kocsis Károly a Doprostav építész­mérnöke szívesen vezet bennünket az épülő útszakaszokon Az út mellett épülő „betongyárban" és az útszakaszokon mindenütt szor­galmas'imunka folyik. Kilomótere''.e f k~"rie qua'ogo'.ni. — Van itt még egy kis híd is. mutatja Kocsis Károly. — A híd Bajcs végén épül. Érdekes megjegyezni, hogy a kis „hídról", Kocsis mérnök nem mint el­sőszámú munkáról beszél. A félévi ak­tíva megmutatta, hogy építési veze­tőink nagyobb gondot fordítanak a hidakra, mint az útépítésre. Pedig ezt közös gonddal és fáradsággal kellene szabályozni! Kocsis Károly, míg végigjárnánk a útépítést. De az a nagy kiterjedésű fontos, hogy az útépítők úgy végzik a .munkájukat, hogy egy pillanatra sem szünetel a forgalom. — Egy nap alatt kb. 350—420 m' betonútat építünk, — mondja Kocsis Károly mérnök. A forgalom az útszakaszokon elég bom/olult. A 300 méteres térségben csak egy irányban közlekedhetnek a teher és személygépkocsik. A sofőrök már megszokták ezt az utat és jól ismerik. De még mindig vannak olya­nok, akik megrongálják a friss beton­utat. mint tíz híd építésének felelőse, he­lyesen vette kezébe nemcsak a hidak, az utak építését, hanem a „betongyár" irányítását is. A 131 százalékra teljesített félévi tervük továbbra is jó murikára ser­kenti őket. Közlen a munkaidő lejárt.., A munkások hazafelé készülődnek. Elcsöndesedik a telep, az útépítésnél a hengerlö leáll... A munkások jó érzéssel távoznak, hogy holnap tovább folytassák a hala­dást szolgáló békés építőmurikát.• B. P. i ; Eredmenyes tíz év 1640 bányászt tüntetnek ki Ostraván A bányásznap jubi­leumi 10. évfordulójá­nak megünneplése az ostrava-karvinai bánya­körzetben örömtelje­sebb lesz, mint bármi­kor ezelőtt, mert nyolc év után ez idén először teljesítették a nyári hónapokban a szénfej­tés tervét. A bányászok az eltelt tíz év alatt csaknem 163 millió tonna szenet fejtettek. A fejtés eredménye 1948-ban 14 millió 1Í2 ezer tonna, 1957-ben azonban már 19 millió 356 ezer ton­na volt és 1958 első fe­lében 10 millió 148 ezer tonna szenet fejtettek. Az ostrava-karvinai bányakörzet dolgozói az idei bányásznapot' fo­kozott munkatörekvé­sekkel, kötelezettség­vállalásokkal üdvözlik, Az aknákban dolgozó 143 kollektíva elhatá­rozta, hogy 142 945 ton­na szenet fejt terven felül, az előkészítési munkákkal foglalkozó 92 kollektíva pedig 2132 méterrel hosszabb fo­lyosót hajt, mint aho­gyan a terv előirányoz­za. A bányásznap alkal­mával kitüntetik az ostrava-karvinái bánya­körzet 1640 bányászát. Egy csallóközi falu életéből Összetartásban, egységben az erő « * * f * Ma nemcsak a községi bolt csinos, — világossárga épülete dísz­lik a falu közepén, - de az egész falu képe a felismerhetetlen­ségig megváltozott. Bizony nehezen ismerne rá Nagyabonyra az az ember, aki 15 évvel ezelőtt járt a községben. Nagyabony a szocialis­ta építés éveit éli. Ezt hirdetik a falu szélén a nagy építkezések családi házak, a sertés-, tehénistállók, modern gazdasági udvar. A KÖZÖS MUNKA EREDMÉNYE A falu földművesei még nyolc év­vel ezelőtt a közös gazdálkodást vá­lasztották. összetartásban, egységben Űj típusú Spartakot fogunk gyártani A Mladá Boleslav-i üzemben most egy új típusú Spartak gépkocsi gyár­tásának előkészítésével foglalkoznak. Mivel lesz tökéletesebb az eddiginél a Skoda-440-es gépkocsi? Elsősorban azzal, hogy az eddigi ru­gókat csavarvonal alakú rugókkal he­lyettesítik. A műszertáblát korszerűbb, szebb kivitelű műszerekkel látják el. Az új és tökéletesebb Skoda 440-es, valamint a Skoda 445-ös személygép­kocsik a Skoda gépkocsikat kedvelók részére kellemes meglepetést jelente­nek. A Mladá Boleslav-i gépipari dol­gozók az év végéig elő akarják készí­teni a tervek teljes megvalósítására irányuló javaslatokat, úgyhogy a jövő Az új típusú gépkocsi ülését „hablatex" alkalmazásával teszik puhábbá. Néhány módosítással megváltoztatják a karosszéria körvonalát is. A leglé­nyegbevágóbb módosítást a hűtő bur­kolatán eszközlik. Újszerűek lesznek az asszimetrikus fényszórók, a hátsó stopplámpa-csoport és az elülső és há­tulsó ütközők is. Tökéletesebb lesz az év elején kikerülnek az első soroza­tosan gyártott új típusú Spartak gép­kocsik. A Skoda gépkocsikat több mint 60 országba szállítjuk. Külföldi vevőink igen nagy érdeklődést mutatnak az új típusú gépkocsi iránt. A Spartak gépkocsik fokozatosan a legkeresettebb új típusú gépkocsi fékje nagynyomású j személygépkocsik sorába kerülnek, hűtője stb. j Vlastimil Harvan az erő... — így gondolkoztak akkor, s így gondolkoznak ma is Nag.yabony­ban. S az egységes erő, az összetar­tás már eddig is nagy eredményeket szült. Ma például egyetlen szövetke­zeti tag sem cserélne bármelyik jó­módú középparaszttal sem. A szö­vetkezet nyugodt, békés munkát biz­tosít számukra: mindenük megvan, ami csak szükséges a jómódú élet­hez. A községben egy élelmiszer és egy ruhabolt van. 120 000, illetve 40 000 korona forgalmat bonyolítanak le ezek a üzletek, havonta. Pedig' nem nagy község Nagyabony. Mindössze 130Ó lelket számlál. A TRAKTOROSBRIGÄD LELKE A SZÖVETKEZETNEK A hosszan elnyúló határban zúg­nak a traktorok. A többszörösen ki­tüntetett Csomor Béla forgatja tár­saival a jó zsíros csallóközi földet. Vetés alá készítik elő a talajt. A fa­lu alatti táblán vetik az őszi repcét. A traktorosbrigád kombájnosai sem tétlenkednek. Csehországban arat­nak ... — viszonozzák a cseh kom­bájnosok segítségét. Közülük Edmár Gyula nevét emlegetik a legtöbben. Idehaza 94 hektár földtől takarította be a termést, most meg Csehország­ban vágja ki ugyancsak jól a rezet. AMI ÚJDONSÁG CSALLÓKÖZBEN Még nem is olyan régen senki sem mert volna arra gondolni, hogy Csal­lóközben szőlőt termesszen. Nos, a szocialista nsovüzemi gazdálkodás er­re is módot p 'ott. Nagyabonyban Ed­már Lajostól indult ki a kezdemé­nyezés. Ügy meséli, hogy a felszaba­dulás után Bratislavában dolgozott teljes hat évig egy szőlőtermelő csa­ládnál. Itt ismerkedett meg ennek a rendkívül nagy hasznot nyújtó nö­vénynek a termesztésével, Mikor 1950-ben a szövetkezet mellett dön­tött a falu. n#pe, Edmár Lajos előállt javaslatával. Telepítsünk szőlőt, — javasolta. Sokan kételkedve fogadták javaslatát, de nem így a szövetkezet vezetősége. Talajvizsgát csináltak s a falu nyugati szélén hozzákezdtek a szőlő telepítéséhez. Ma már tíz hektáron díszlik ez a növényfajta. S Edmár Lajos Fekete Józsi bácsi, Kubacsni Benedekke' meg László Pállal nem győzik dicsérni akkori elhatározásukat. — A tavaly is 100 mázsa szőlőt adtunk be, s ezenkívül 1*20 hektó bo­runk is lett — mondják a szőlőter­melők. — Az idén még jobb termést várunk. Különösen a rizling meg a muskotály ígér nagy termést A férfiaknak segítő társaik is van­nak. Lábadi Irén egész lányseieggel szorgoskodik a mézédes szőlőt kínáló tőkék között. Gyomtalanítják a sor­közöket, készülnek a vidám szüretre. KÖVETÉSRE MÉLTÓ PÉLDA A nagyabonyiak példája csakhamar követőkre talált Csallóközben \ ho­dosiak, balázsfaiak, csécsényiek és a iíiihályfaiak is hozzáláttak a szőlő termeléséhez. Néhány nap múlva ünnepli nyolc éves fennállását a nagýabonw szö­vetkezet. Sikerekben gazdag . nyolc évet hagytak maguk mögött. A közös munka, a nagytáblás gazdálkodás emberibb, gazdagabb életet teremtett a falu földműveseinek, mint az egyé­ni küszködés. S a nagyabonyiak azt 'okádják a jövőre vonatkozólag, |­még sikeresebben építik közös gaz­daságukat a tagság és a társadalom javára. F. K. ÚJ SZÖ 9 * 1958. szeptember 11.

Next

/
Thumbnails
Contents