Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)
1958-09-06 / 247. szám, szombat
SANTIAGÖTÖL, Chile fővárosától délre fekszik az Ö Higgins tartomány, az ország egyik leggazdagabb területe. Nevét a spanyol gyarmatosítók elleni harcok nemzeti hőse után kapta. A Rankaguába, a terület ipari és kulturális központjába vezető vasút mentén óriási csordákat, kilométereken át húzódó szőlőket és ciprusültetvényeket lát az utazó. Ebben a tartományban három tekintélyes rézbánya ia van, közülük a legnagyobb az El-Teniente, egyike a legnagyobbaknak a világon. Rankaguától keskenyvágányú vasút vezet keleti irányba. Aki utazni szándékszik, a Breder Cupper Company, a tulajdonos cég tisztviselője nyomtatványt tesz elébe: írja alá, vagyis jelentse ki, hogy saját felelősségére fogja használni az amerikai cég közlekedési eszközét. Bi| zony eléggé izgalmas az út, míg végül a csöpp motorosvonat feldöcög az 1800 méter magasságba. Nemegyszer veszélyes is. Gyakran gördülnek le a magas hegyekről hatalmas sziklatömbök a pályára. A kis vonatot könnyen lesodorhatják. Van esze tehát a cégnek, ha mentesíti magát a feld^ jÉf ^H^Bi ^ ^^^.' -JZ^Q^^^^^^^^^HmiI ^ mintegy 3000 méteres hegykúp - ;'> ~ mmn^'*rim'wm&Mmmmm tövében s főképp belsejében lelhető EZEK A LÁNYOK nemrég még nem sokat tudtak az elektrotechnikára a drága érc. A fejtést a felülről és ma már kitűnő műszereket gyártanak az első kínai elektromos mérő- végzik, tartva a beomlástól. A hegy készülékek gyárában. 1 csúcsa persze már üres, hiszen naTI3ETI LÁNYOK.NÉPI VISELETBEN ponta 30 ezer tonna ércet visznek ki belsejéből, A számítások szerint azonban még ilyen fejtés mellett is hetven esztendőre elegendő a rézkészlete. Ha tekintetbe vesszük, hogy Chilének ez nem egyetlen, sőt nem is a legnagyobb rézbányája, azt mondhatnánk, hogy büszke lehet gazdagságára. Csakhogy mégsem lehet rá büszke, mert ezek a bányák nem az övé. Az El Teniente rézbánya is, a hozzávezető vasút és minden a Breder Cupper Company amerikai cégé. Bizony még az emberek is, a négy község lakói, mivel szűkös kenyerüket e cáfl szolgálatában keresik. Egy sereg „rendfenntartó" bérenc őrködik afelett, hogy számukra a bányamunka és csupán a bánya közvetlen környezete legyen a haza, a világ, az élet — minden. MONDHATNÁ VALAKI, hogy hiszen van a bányamunkásoknak szakszervezetük, amely védelmezhetné érdekeiket a vállalatnál. Valóban van. És lenne is mit követelniök, hanem akárcsak más kapitalista államokban, I itt is minden szakmának külön-kü- i I lön szervezete van. Ez így jobban • megfelel az »merikai cégnek. A lázongó egy embert vagy kis csoporto- I • kat könnyen elintézik a pribékek. ! j Ügy tűnik fel, mintha nem is lenne I kiút a bányászok jelenlegi éleiéből: I i tízen-tizenketten emeletes ágyakon j i alusznak, egy-egy kis szobában, ahol • a higiéniáról beszélni sem lehet. Fi- j | zetésük éhbér s mégis kénytelenek ; i dolgozni, mivel a rézbányászat túl- j -nyomólag amerikai kezekben van s a fizetési átlag is tőlük függ. Dologoznak az El Teniente rézbányában amerikai származású munkások is, ezeket a cég mint a maga embereit vitte Chilébe. Nekik sokkal magasabb ; a fizetésük, nem is szólva a kémkedő j ' és besúgó „tisztviselőkről" „ elő- I munkásokról". A chilei rézbányászatnak s az iparnak csak jelentéktelen hányada van hazai tulajdonosok kezében. Ezek természetesen alávetik magukat az amerikai hangadó iparosoknak és tiszteieben tartják a „szerződést", amely szerint Chile nem adhat el rezet, sem más nyersanyagot egyetlen országnak sem. Ha tekintetbe vesszük, hogy Chile gazdasági mérlegének egyensúlya 67 százalékban a réz piacától függ, megértjük, milyen következményekkel vannak rá a jelenlegi amerikai válság jelei. Ha a réz világpiaci ára egy centavóval (a legkisebb pénzegység) csökken, ez évente hatmillió dolláros veszteséget jelent. Nos, a chilei réz az amerikai piac befogadóképességének csökkenése mitt 36 ctv-ről húszra esett le. Ennek következtében veszélyeztet az infláció. Ez év első három hónapjában 12 milliárd pesos papírpénzt bocsátottak forgalomba. A némi javulást nem a Klein-Sachs-féle amerikai gazdasági stabilizációs terv hozta, hanem a szovjet, kínai, csehszlovák, német és más kereskedelmi megrendelések, amelyeket Chile végső kiűtképpen kénytelen volt elfogadni AZ ELNÖKVÁLASZTÁS előtti időszakban országszerte sok helyütt követelték a plakátok és transzparensek: Chile gazdagsága legyen magáé az országé, Mély értelme van e jelszónak, mert bizony jobban élne abban az esetben az El Teniente-i rézbányász is és munka után lenne még kedve kiülni az erkélyre, elnézné a magas hegy oldalára kapaszkodó kis motorosvonatot. Talán átnézne még szomszédjához és tüzes chilei bor mellett dalba is kezdene. A jelenlegi chilei gazdasági viszonyok között azonban semmi kedve nincs az ilyesmihez. (—k —) Azt mondtam, ugye, hogy a bort kivétel nélkül mindenki szereti. Hát nem, ez nagy tévedés, mert kivétel is van, mint például jómagam. Nem, nem szeretem a bort és ez az érzésem oly intenzív szokott lenni, különösen vacsora közben, amikor a kötelező boradagot — egy palackkal elém teszik, hogy sok gépkocsivezető is megirigyelhetné tőlem ezt a bor iránti ellenszenvemet. De azért hősiesen állom a sarat és, hogy senki se találjon ellenem kivetni valót és meg ne szóljon, iszom, amennyit csak birok. — Hozzak még egy üveggel? — hallom a hátam mögött a pincér készséges érdeklődését. Megfordulok és mert feleslegesnek tartom a szóbeli visszautasítást, csupán fejemmel intek tagadóan. — Dehogyis iszom többet — gondolom — örülök, hogy ezzel a kőtelező adaggal is úgy — ahogy megbirkóztam. Közben enyhe csaláshoz is kellett folyamodnom, ami abból állt, hogy az édes nedűből egy jókora mennyiséget észrevétlenül becsempésztem szomszédom poharába. Az, amikor ivásra emelte poharát, csodálkozva meg is jegyezte: —> Érdekes, azt hittem az előbb, hogy üres a poharam, hogy lehetséges, hogy most mégis tele van? — Zavartan köhécseltem, hogy biztosan téved és sikerült szerencsésen eloszlatnom gyanúját. Szomszédom végül is napirendre tért a dolog felett és ezzel minden rendben is lett volna, ha most ez a pincér meg nem kérdi tőlem... Hát igen, mert a pincér kérdezett, én meg válaszoltam, de minden hiába ... Alig telt el néhány perc és asztalomon volt egy újabb üveg bor. A pincér meg is jegyezte: — „Mólja" — ami annyit jelent, hogy kérem. Most már rajtam volt a sor, hogy mondjam — kérem — biztosan tévedésről van szó, én nem rendeltem bort! — De rendelt'. — De nem rendeltem! — De igen! így ment ez vagy öt percig, míg végül is „tiszta bort öntöttünk a pohárba" és sikerült megállapítanunk a félreértés okát: Bulgáriában a helyeslő bólintás tagadást, a tagadó fejrázás helyeslést jelent. Képzeljük csak el, milyen tragédiához vezetne, ha egy bolgár fiú nálunk megkérdezné szíve választottját: — Szeretsz? Akarsze a feleségem lenni? — Mire a kislány, akinek minden vágya összekötni életét a fiúéval, akit szeret, szemérmesen, helyeslőleg bólintana. Kardos Márta Kína északnyugati tartományainak gyors ipari fejlődése A HATALMAS kínai birodalom ipari és gazdasági fejlettsége nem egyenletes. A keleti tartományokban aratják a gabona legnagyobb részét, itt összpontosul az ország jelentősebb ipara, itt vezetnek legfontosabb útvonalai. E területen a népsűrűség 100— 400 ember, sőt a Jang-ce-kiang völgyében a legnagyobb a világon: 1000 lakos egy négyzetkilométeren. Kína 640 millió lakosának 94 százaléka, a kínaiak itt, az ország területének 40 százalékán élnek. A többi hatvan százalékon Kína határmenti tartományaiban él a többi nép, többnyire a nemzetiségi kisebbségek. Ezek valamikor Ázsia legelmaradottabb vidékeihez tartoztak. Népsűrűségük rendkívül alacsony volt. Belső Mongóliában például átlag hat ember élt egy négyzetkilométeren, Sintiang-Ujguri autonóm területen csak három ember, Tibetben pedig csupán egy lakos jutott egy-egy négyzetkilométerre. Több millió négyzetkilométer kiterjedésű hegyvidékeken pedig egy lélek sem élt. A kínai felszabadító hadsereg, a népi hatalom itt, Kína északnyugati tartományaiban feudális, sőt rabszolgatartó, néhol pedig ősközösségi társadalmi viszonyokra jellegzetes jelenségekkel találkozott. A nép itt a technika vívmányait természetesen nem ismerte. Sok tibeti például csupán a Tibetet Kínával összekötő hegyiút felépítése után látott először biciklit. Ez a terület azonban ásványi kincsekben rendkívül gazdag, s volt elmaradottsága ellenére fontos szerepet tölt be most az új arculatú Kína felépítésé, ben. Nemrég még az a nézet uralkodott, hogy Kína kőolajban szegény. Ezt a nézetet éppen az északnyugati tartományokban végzett sikeres fúrások döntötték meg. A becslések szerint mintegy kétmilliárd tonna fekete arany rejtőzik itt a föld mélyén. Százmilliárd tonnára tehető kőszénkészlet a San szi, Kam szu tartományokban, a délnyugati területeken tucatnyi színesfém-, gazdag vasérc-., építkezési és vegyészeti nyersanyaglelőhelyek várnak kiaknázásra. A délnyugat-kínai gyors hegyifolyók, a Hu Han-Sze felső folyása temérdek energiát rejt magában, kétszer annyit, mint az Egyesült Államok vizei. A Nagy Hingan hegygerincén, belső Mongóliában, a chei-lung-tiangl tartományban végeláthatatlan kiterjedésű őserdők várnak arra, hogy az ember felhasználja őket. Mao Ce-tung elvtárs egy beszédében Kína kiaknázatlan természeti kincseivel kapcsolatban mondta, hogy. ez olyan tiszta fehér papiros, amelyre a legújabb és legszebb szavakat lehet írni, a legmerészebb képeket lehet rajzolni — vagyis meg lehet általiak valósítani a legbátrabb és leggyökeresebb forradalmi változásokat. Nos, ez a kijelentés vonatkozik Kína északnyugati tartományaira is. A Kínai Népköztársaság nagy gondot és figyelmet szentel e terület ipari fejlesztésének. Fejlődését rendkívül elősegíti az a körülmény is, hogy az önzetlen segítséget nyújtó Szovjetunió itt közvetlen szomszédja Kínának. A szocialista világrendszer eme két nagy birodalmát már két vasútvonal köti össze, Belső Mongólián keresztül, s a Lan Dzsa—Alma Ata-i vonalat, „A barátság útját" is építik már. A Kínai Népköztársaság első ötéves terve (1953-57) 694 fő ipari építkezést irányzott elő. Ebből 472 épült az északnyugati tartományokban, nem is számítva a helyi jelentőségű kisebb üzemeket. E vidék iparosítása különösen a kezdetben sok nehézséggel járt. Területe ugyanis jóval meghaladja India és Pakisztán területét együttvéve, lakosságának száma viszont alig volt 50 millió. A nagy feladatokhoz aránylag kevés munkaerő állt rendelkezésre, különösen pedig a szakképzett munkaerőkben volt nagy hiány. Ánj e vidék ipara kiépítését az egész hatalmas ország népe vállalta feladatául. A munka megkezdésekor sok-sok tízezer munkás, szakember és mértjök önkéntesen telepedett át a sűrűn lakott keleti tartományokból erre a vidékre. Az elkövetkező években aztán rohamos fejlődésnek indult itt a közlekedés, gyorsan nőttek az ipari központok, s körülöttük a munkásnegyedek. Ma már ez a vidék látja el az ország szén-, nafta-, vas-, színesfém és vegyiipari szükségletének jelentős részét, s gyorsan fejlődik már gépipara és elektrotechnikai műszeripara is. Belső Mongóliában, Pao-tchouban épült hatalmas kohászati kombinát, a csaogouplntunui szénbánya (300 000 tonnát termel évente), Chuchoto, a Nagy Hingan és még sok más helységnév, amelyeket azelőtt csak az etnográfusok és a térképészek tartottak számon, most országszerte ismertek és a fejlődő ipari ország egy-egy fontos helyét jelentik. A Kan-szui tartomány kőolajmezői látják el legnagyobb részben Kína kőolajszükségletét, s egySen a lan-dzsoui nagy vegyiipari kombinátok szolgálnak majd nyersanyagalapjául. Kína északnyugati tartományaiban óriási változások történnek. Ezzel párhuzamosan fejlődik a nemzetiségi kisebbségek új életmódja, gondolkodása, élete. Az ujgur nép között a felszabadulás idején például csupán 500 munkás volt. }/ia már viszont 150 000res munkássága a sing-tiangi tartomány lakosságának több mint a felét teszi s egészséges osztályaránya révén a szocialista építés biztos káderalapjául szolgál. Hasonló ez a folyamat a mandzsuknál, tibetieknél, mongoloknál — az összes többi nemzetiségi kisebbségnél. A második ötéves tervben (1958— 1962) az északnyugati terület ipara még gyorsabban fog fejlődni. Belső Mongóliában például ez időszak végéig az ipari termelés 60—70 százalékát képezi majd a gazdasági termelésnek. Kína Kommunista Pártjának merész célkitűzéseit az ország gyors felépítésére, lelkesedéssel fogadja egész Kína népe. Az országépííés céljait sikeresen valósítja meg az északnyugati területek lakossága is. -trik„KÉREK MÉG EGY pohárka Mecsekit! Kérek még egy pohárka Mecsekit" — hangzott a magyarországi mozikban a filmreklám, melynek bemondója a második mondatban a „még" szócskát különös nyomatékkal, sokatmondóan hangsúlyozta. A mozivásznon egy vendéglőben ülő férfi poharát odatartotta a pincérnek, aki teletöltötte a kelyhet a pezsgő itallal. Évekkel ezelőtt gyakran láttam ezt a reklámot a mozikban és ötletessége miatt nagyon megnyerte tetszésemet. Nem tudom, hogyan van ma, talán azóta más cégér alatt hirdetik az üdítő italt, de mindenesetre ez a gondolattársulás ébredt fel bennem a minap egy várnai étteremben a borral kapcsolatban. Bizonyára mindenki tudja, hogy mint nálunk a komló, Bulgária gyöngye a zöldség és gyümölcs, nevezetesen a szőlő és ennek folytán természetesen a bor is. Folyik is az vígan, hiszen potom áron kapható és mert a bort kivétel nélkül mindenki szereti, vacsora után a vendégek hangulata megfelelően emelkedett szokott lenni. A városi technikumban tanuló bolgár diákleány segédkezik szülőfaluja, Zlatica szövetkezetének a szénabegyűjtésben ŰJ SZÖ 4 * 1958. szeptember 6.
