Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-04 / 245. szám, csütörtök

Az EAK szíriai tartományának fejlesztési terve Damaszkusz (ČTK) - Az Egyesült Arab Köztársaság szíriai tartománya fejlesztésének terve szerint 1958-tól 1967-ig e terület nemzeti jövedelme 900-1000 millió szíriai fonttal emelkedik. A termelés évente 5 százalékkal fokozódik, úgyhogy a szíriai terület nemzeti jövedelme 1967-ig megkétszereződik. Viktor Sarjacha, az EAK szíriai területe tervezési minisztériumának gazdasági szakértője az ADN hírügynökség damaszkuszi tudósítója előtt kijelentette, hogy ez a hatalmas előretörés Szíria és Egyiptom egyesülésének, valamint a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való szoros együttműködésnek következménye. A szíriai tartomány 1958 — 1959. évi új költségvetésében a legnagyobb figyelmet az öntözőberendezésnek, a kikötők és az új kórházak építésének és a villanyáram-fejlesztés javításának szentelik. Hollét a szociáldemokratákat de Gaulle támogatására igyekszik rávenni Párizs (ČTK) — E napokban levelet hoztak nyilvánosságra, amelyben Guy Mollet, a szocialista párt főtitkára és egyben államminiszter De Gaulle kormányában, a szocialista párt ellenzékéhez fordul, amely tudvalevően szembehelyezkedik az új francia alkotmány javaslatának megszavazásával, amfllyet demokrataellenesnek tart. Mollet levelében teljesen magáévá teszi De Gaulle érvelését, amikor azt állítja, hogy szeptember 28-án az alkotmányjavaslatra kell szavazni mert elutasításával mit sem oldanának meg, és hogy az ilyen eredmény azt jelentené, hogy visszatérnének ,a De Gaulle-kormány uralomrajutása előtti politikai helyzetre. A Francia Kommunista Párt azonban valamenynyi demokratikus párt és csoport képviselőinek azt javasolja, dolgozzák ki Franciaország demokratikus megújhodásának közös programját és közös eljárással biztosítsák az új alkotmányozó gyűlés megválasztását. Elnökválasztás Chilében BALOLDALI ELNÖK A SIKER LÁTHATÁRÁN A mai napon Chilében az ország jövő sorsa a tét: e napon választ a réz hazájának népe uj államelnököt. Chilében jellegzetes módon már kereken egy éve folyt a választás előtti kampány. Ebben derekasan kivette részét a „demokrácia védelme törvényének" címén illegalitásba kényszerített kommunista párt is. Amikor pedig Ibanez elnök — nyilván azzal a szándékkal, hogy a kommunisták népszerűségéből magának is szerezzen — megengedte Galo Gonzales pártjának törvényes működését, a kommunisták tömegeket magukkal ragadó politikai akciói fölülmúlták az összes többi pártokét. Az elnöki széknek Chilében négy számbavehető jelöltje van. A Népi Akció Köztársasági Pártjának, — a baloldali szocialista párt, a kommunista párt és három baloldali kis párt koalíciójának jelöltje dr. Salvado Allende. Jorge Alessandrit, a volt rosszhírű chilei elnök fiát a liberálisok és a konzervatívok támogatják, a kereszténydemokratákat Eduardo Frei, a radikális pártot pedig Luis Bossay képviselik a választásokon. Ezek köA! igeri ai hazafiak harca Franciaországban Amint már jelentettük, az algériai hazafiak kiterjesztették harcukat Franciaország területére is E harc célja az, hogy tönkretegye azokat a forrásokat, amelyekből az algériai nemzeti felszabadító hadsereg ellen harcoló francia légierők szerzik be hajtóanyagukat. Baloldali képünkön az algériaiakat a szöges drótsövénynyel körülzárt táborba kergették, és a párizsi Beaujon kórház előtt sebtében létesített, drótsövénnyel körülzárt táborba zárták a razzián összeszedett algériaiakat. Jobbra: Mourepianeben, Marseille mellett az algériai hazafiak által felgyújtott, kiégett kőolajtartályok. (Keystone felvétele) zül egy jelöltnek, illetve egy pártnak sincs olyan operatív, a zilált chilei politikai és gazdasági viszonyokat orvosolni képes programja, mint a Népi Akció Köztársasági Pártjának. Melyek is azok a kérdések és tények, amelyeknek áldatlan következményeivel nap mint nap találkozik az egyszerű chilei ember? Chilét, akárcsak Latin-Amerika többi országát is az Egyesült Államok úgy kezeli, mint egyetlen területet, ahonnan még olcsón folyik zsebükbe az arany. Illetve a réz. Tudvalevőleg Chile a világ második legnagyobb rézlelőhelye. Ez az ország kivitelének alapcikke. Chile rézből teremti devizái 86 százalékát, s ez állami költségvetésének csaknem felét jelenti. Nos, ez életfontosságú cikket Chile egy körmönfont, tipikusan amerikai egyezmény értelmében csak az USA-nak, esetleg más kapitalista államnak szállíthatja. Amerika persze él a hamis joggal, hogy az üzletben a vevő az úr: A réz árát leszorítja és bevitelének magas vámot szab. Chile gazdasági életére egyébként is bélyeget nyom az, hogy exportja — mint általában a lemaradóit országoknál — főképp nyersanyag: réz, nitrát, fa stb., és ipar híján a drágább készárut kénytelen importálni. S ezt is Amerikából. Az amerikai bevitellel kapcsolatosan felmerül a földreform szüksége is. Chilének ugyanis 28 millió hektár földje nem képes ellátni a hétmillió lakost, mivél a szántóknak alig egyharmadát művelik. Ennek elosztása is a feudális viszonyokra emlékeztet; pl. a Chiloe szigeten a földterület 52%-a 16 földbirtokos kezében van, a többi kétezer lakos pedig a föld 48%-án nyomorog. S Chile mégis 120 millió dollárt ad évente az Egyesült Államoknak húsért, vajért, olajért — eléggé kétes minőségű „gazdasági feleslegekért." E nehézségek felszámolásának első és egyetlen útja lenne: kivezetni az országot a kizárólagos Amerika-barátság útvesztőjéből. E gondolatnak elég sok híve van Chilében. Ez már a múlt évben az első gazdasági nehézségek idején megmutatkozott abban, hogy Chile nem törődve az USA „Nemzetközi Védelmi Megegyezés" címén tálalt kereskedelmi korlátozásával, elvállalt a Szovjetuniótól 10 ezer tonnás réz-megrendelést, Kínától pedig 50 ezer tonna nitrát szállítását. Ezt követték azután német, csehszlovák és jugoszláv megrendelések. Ez időben Chile-szerte fellobogott az Amerika-ellenes hangulat és amikor Nlxon délamerikai útja alkalmából Ibanez elnök állítólagos makacssága miatt „büntetésből nem látogatta meg Chilét", ez érvelése inkább kibúvónak tünk egy újabb Caracas: a chilei rézipari munkások haragja elől. A munkásság ugyanis jól látja, mi okozza nehéz életét. Hiszen Ibanez kormányának Amerikabarátsága folytán csökkent 70%-Kal a bár az utóbbi hat év folyamán. Ugyanakkor a közszükségleti cikkek ára csak a múlt évben 60%-kal növekedett. A munkanélküliek száma még most, a csekély javulás után is több mint 170 ezer. E nehéz körülményeknek egyik oka az is, hogy Amerika bevonja Chilét az esztelen fegyverkezésbe, holott senki sem veszélyezteti. Ibanez kormánya fegyverkezésre adta az állami költségvetés 23%-át. Vannak azonban Chilében, akik ezt „nem látják", vagyis szívesen látják a gyárasok, birtokosok. Azt hazudják, hogy Amerika nélkül országuk nem létezhetne. Merő hazugság ez, állítja Aleszandri, a Népi Akció Köztársasági Pártjának jelöltje. Chile az utóbbi tíz év folyamán 750 millió dolláros hitelt és segélyt kapott, viszont az országból 1547 millió dollár folyt ét Amerikába! Chile tehát csak ráfizet az amerikai üzletre s ennek áldatlan következményeit a chilei nép sínyli meg. Az itt felsorolt tények motoszkálnak a chilei választók fejében, s kell, hogy ez valamiképp befolyásolja a választások eredményét. A Népi Akció Köztársasági Pártjára nagy harc vár, Aleszandri ez év tavaszán a kiegészítő parlamenti választásokon kapott reményt, ám legerősebb ellenfelének, a radikális párt jelöltjének erős parlamenti csoportja van, s az a NAKP pártjával nem hajlandó együttműködni. Aleszandri választások előtti körútján azonban nagy népszerűségre tett szert, s könnyen lehetséges, hogy ez sikert eredményez: hogy Chilében baloldali elnököt választanának, aki a 36 éven át megerősödött, 30 ezer tagú szabad Chilei Kommunista Pártra is támaszkodna. Petrik József A francia hatóságok „rendkívüli intézkedéseinek" első áldozatai Párizs, (CTK) — Szeptember 2-án hivatalos jelentést adtak ki arról az eseményről, amely az augusztus 31-re virradó éjjel Párizs közelében zajlott le: Fervio Salzl és Simoné Togninelll olasz kőművesek, akik Franciaországban idénymunkásokként dolgoztak, motorkerékpáron haladtak át Athis-Mons falun, amikor rendőrjárőr tüzelni kezdett rájuk és mindkettőt halálra sebezte. Az országút közelében hajtóanyag raktár van, amelyet rendőrök őriznek, az algériai nemzeti felszabadítási front tagjainak támadásai ellen. A rendörök most azt állítják, hogy a két olaszt, mielőtt tüzelni kezdtek volna rájuk, megállásra szólították fel és állítólag a parancsnak nem tettek eleget. .A múlt hét bizonyos enyhülés jegyében kezdődött, amely az arab határozati javaslatnak az ENSZ rendkívüli közgyűlésén való elfogadása következtében állott be a nemzetközi helyzetben. Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára, a közgyűlés határozatának szellemében — a Közép-Keletre utazott. Feladata az volt, hogy elérje az amerikai és brit csapatok mielőbbi kivonását Libanonból és Jordániából. Hammarskjöld küldetését Huszszein jordán királlyal folytatott tárgyalásaival kezdte meg. Ha valóban az a cél vezette, hogy feladatát úgy teljesítse, ahogy azt az ENSZben a nemzetek küldöttei meghagyták neki, akkor ammani tárgyalásait nem tarthatja sikeresnek. A megbeszélésekről kiadott közös nyilatkozat ugyanis egy szóval sem említi a brit csapatok kivonását. Sőt az ammani jól értesült körökből származó hírek szerint Jordánia kormánya kategorikusan elutasítja a brit megszálló csapatok kivonásának követelését." Korai volna még határozottan állítani, hogy Hammarskjöld útja sikertelenül végződött, hisz a tárgyalásokat, amelyeket a főtitkárnak a genfi atomértekezleten való részvétele miatt félbeszakítottak, tovább folytatják. Az ENSZ főtitkára küldetésének eddigi eredménye azonban megerősíti azokat az aggodalmakat, amelyeknek nyilatkozatában kifejezést adott Gromiko szovjet külügyminiszter is: a nyugati hatalmak és az uralmát külföldi szuronyok segítségével fenntartó jordán király a tárgyalások elhúzására törekszenek, hogy minél tovább halasszák a megvalósítását annak, amiben az egész világ nemzeteinek képviselői megegyeztek: a közép-keleti intervenció megszüntetését. Alig lélegzett fel a világ az egyik háborús veszély enyhülése következtében, az imperialisták azon nyomban gondoskodtak egy újabb háborús tűzfészek kialakításáról, ezúttal a Távol-Keleten, Tajvan térségében. Az amerikai imperialisták, mint "meretes, ezen a szigeten a csődbe rilladt Csang Kaj-sek-bábkormányt 'ártják fenn, és általa sorozatos provokációkat intéznek a hatszázmilliós Kínai Népköztársaság ellen. Azok a provokációk, amelyeket a csangkajsekisták és amerikai védelmezői a Quemoy és Matsu-szigetcsoporton levő támaszpontjaikról a népi Kína ellen folytatnak, nem újkeletűek. Már évek óta, főképp azonban 1954-től, amikor az amerikai kormány „törvényesítette" a népi Kína elleni agresszív politikáját „védelmi szerződés" megkötésével a „nemzeti Kína kormányával" — ahogy az amerikai diplomáciai nyelv hivatalosan a Tajvanon székelő Csangkajsek-klikket nevezi — a csangkajsek-féle tüzérség, tengerészet és légierők kalózháborúja folyik az amerikai 7. flotta egységeinek hathatós támogatásával, a Tajvan szigettől nem egészen 200 kmre fekvő Fukien tartomány ellen. E héten az amerikai-csangkajsekista fegyveres provokációk olyan jelleget öltöttek, amelyek ismét komolyan veszélyeztetik e térség békéjét. Nem szükséges újból részletesen kitérni arra a közismert tényre, hogy, a dél-kínai tenger térségében a nyugtalanság fő okozója a Tajvan szigetén mesterségesen fenntartott csangkajsek-klikk. E szigetet amerikai fegyveres erők tartják megszállva és veszik körül, amit a Dulles-féle politika a bevált módszer szerint „az Egyesült Államok védelmének és biztonságának szükségességével" indokol. Jogosan hangzik el magának az amerikai közvéleménynek részéről is a kérdés: mit keresnek az amerikai katonák, pilóták és tengerészek tízezer kilométernyire hazájuktól? Az amerikai kormány sajtója — a már fent említett „indokolás" mellett, amelynek tarthatatlanságát maga is érzi —, arra hivatkozik, hogy Kína „el akarja foglalni a Quemoy és Matsu szigetcsoportot, valamint más apróbb szigeteket ebben a körzetben". Ezzel szemben az igazság az, hogy ezek a szigetek Kína területének elvitathatatlan részei épp úgy, mint Tajv&n. Az amerikai provokációkkal kapcsolatban az egyik legtekintélyesebb angol polgári lap, a Manchester Guardian is megállapítja, hogy a Kínai Népköztársaságnak — „vitathatatlan joga van ezekre a partmenti szigetekre, amelyek mindig is integráns részét képezték a kínai területnek" és amely szigeteket — írja a lap — az utóbbi években támaszpontul használták fel a kínai hajózás megzavarására, a kínai szárazföld bombázására és kémkedés céljaira. Nem beszélve arról, hogy az amerikai fegyveres erőknek e tér ségben való jelenléte és a csang kajsek-klikknek e fegyveres erő támogatásával végzett provokációs tevékenysége agresszív cselekedet a Kínai Népköztársaság ellen, csupán az elmúlt hét eseményei is világosan megerősítik az amerikai politika agresszív szándékait. Figyelemre méltó tény, hogy Quemoy szigetén — amelyet az USA katonai tényezői nem tartanak fontosnak Tajvan „védelme" szempontjából, sőt a már említett 1954. évi a csangkajsek-klikkel kötött „védelmi szerződésben" sem foglalták be e szigetcsoportot — több mint százezer csangkajsekista katonát összpontosítottak. Ugyancsak erős csangkajsekista egységek állomásoznak Matsu szigetén. Augusztus második hetében, amikor még szó sem volt e térségben semmiféle „incidensről", Csang Kajsek készenlétbe helyezte összes fegyveres erőit. Ugyanekkor az amerikai tengerészet közölte, hogy szeptember kezdetén nagyobbméretű hadgyakorlatot tartanak Tajvan térségében amerikai és csangkajsekista egységek részvételével. Az Egyesült Államok ezzel indokolta a nukleáris fegyverekkel felszerelt . 7. amerikai flotta megerősítését. Egyidejűleg „véletlenül" nyolc további amerikai hadihajó érkezett a szingapúri brit támaszpontra és velük együtt az amerikai tengerész gyalogság kétezer főnyi alakulata Okiwanáról. Ezeket a katonai erőket azután a hét folyamán villámgyorsan a tajvani térségbe vonták össze. Jellemző, hogy ezen egységek Szingapúrba való érkezésének cél járói nem tudtak egymásközött megegyezni az USA felelős kormánytényezői: az egyik napon hiva talosan közölték, hogy a hajókat azért irányították Szinqapurba, hogy „megkadályozzák a közép-keleti feszültség esetleges kiterjedését". A rákövetkező napon pedig Eisenhower elnök kijelentette, hogy „csupán udvariassági látogatásról van szó." Mindkét kijelentéssel szem ben áll az a tagadhatatlan tény, hogy ezek a hajók jelenleg a tajvani vizeken tartózkodnak. Ezenkívül az amerikai tengerészeti légierők egységeit az Acuki Ivakuni japán támaszpontokról Tajvan térségébe csoportosították át. Ezeket az akciókat — amint az Associated Press amerikai hírügynökség írja — már hónapokkal ezelőtt tervbe vették."' Mindezek az események és időbeli sorrendjük is világosan bizonyítja, hogy a tajvani szorosban a Kínai Népköztársaság ellen irányuló újabb háborús akciók az amerikai uralkodó körök gondosan előkészített és időzített provokációi, amelyek nagyon is konkrét és határozott célokat szolgálnak. Első pillanatra szembeszökő tény, hogy az USA és a csangkaisekisták a népi Kína elleni támadó katonai akcióikat egyrészt azokban a napokban kezdték, amikor az amerikai brit agresszorok vereséget szenvedtek az ENSZ-ben és amikor a rendkívüli közgyűlésnek a középkeleti intervenciós csapatok kivonásáról szóló határozatát kell megvalósítani. Másrészt ezek a provokációk az ENSZ közgyűlés rendes ülésszakát megelőző időszakban történnek, azon ülésszak előtt, amelyen nyilvánvalóan ismét napirendre kerül a törvényes kínai kormány ENSZ-beli képviseletének a kérdése. E provokációkban közrejátszó harmadik körülmény pedig az, hogy most ismét feltűntek a láthatáron a nemzetközi feszültség enyhítésének lehetőségei egyrészt az atomfegyverkísérletek ellenőrizhetőségé ről szóló genfi határozat, másrészt pedig az arab határozati javaslatnak az ENSZ valamennyi tagállama által való elfogadása következtében. Ez a helyzet érthetően komolyan aggasztja a „hidegháború" politikájának védelmezőit, a nagy fegyvergyártó és más monopóliumokat, amelyeknek a háborús feszültségre nagy szükségük van. Hisz a New-York-i tőzsde érzékeny szeizmográfként jelzi a nemzetközi kapcsolatok minden hullámzását. Meg sem kell szólalniok az ágyuknak, elég ha tüzelő állásba helyezkednek és a New-York-i tőzsdén már emelkednek a hadiiparral összefüggő részvények árfolyamai és a legcsekélyebb enyhülésre is nyomban esni kezdenek. Maga ez a tény is világosan leleplezi, kiknek áll érdekében szüntelenül a háborús szakadék szélén tartani az emberiséget. A Tajvan-térségben folytatott fegyveres provokációk tehát nem más, mint imperialista mesterkedés, amellyel a feszültség enyhítésének meghiúsítására törekszenek. E mesterkedések mögött álló erők azonban saját legfrisebb tapasztalataik alapján győződhetnek meg kilátásaikról. Kevéssé valószínű, hogy sikerülne a hatszázmilliós Kínával szemben elérniök azt, amit nem tudtak elérni az összehasonlíthatatlanul kisebb és gyengébb Irakkal és Libanonnal szemben. Hogy a Quemoy, Matsu, a Pescador szigetek valamint Tajvan mily sokáig szolgálja még a háborús provokatőrök céljait, ennek a kérdésnek a megoldása meghaladja Dulles diplomáciájának hatáskörét és erejét, éppúgy, mint a 7. amerikai flottáét. Ezt csupán a nagv Kína népe és annak törvényes kormánya döntheti el. S ezt a döntését teljes erkölcsi tekintélvével és anyagi erejével támonatja majd valamennyi békeszerető nemzet. -cs-n. SZÖ 4 * 1958. szeptember 1