Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-04 / 245. szám, csütörtök

Szárnyas jószág

é

s ^

romeze

r; ka

iýi

a •• V J ooooooooooooooooooooooooooooooooooc ősi törekvése az emberiségnek, hogy jobban éljen. Ez az elemi erővel feltörő követelmény manapság különösen érezhető. Ügy is mondhatnánk, a fogyasztás sürgeti a termelést. Az emberek egy része anélkül, hogy tudná, — háromezer kalória szükséges a napi eledelében, — törekszik ezt elérni. A fenti szám, a kalória száma még távlat; szakemberek véleménye szerint másfél évtized kell hozzá, hogy e színvonalra kerüljünk. Nem törvény azonban, hogy az említett időt ne lehessen közelebb hozni. Erről szeretnék pár sort Írni, azután, amit a Voderadyban megtartott Ifjú baromfitenyésztők szlovákiai kon. ferenciáján hallottam. A már említett kalóriamennyiséghez és a jelzett időponthoz népgazdasági szempontból mint tényt azt is hozzá kell tenni, hogy népgazdaságunk baromfihús behozatalra 150 millió koronát költ évenként, ennyit adunk ki a saját zsebünkből. Röviden meg kell okolni, miért is maradtunk le a szárnyas jószág tenyésztésében, amikor népgazdaságunk szocialista szektora a sertés- és marhahústenyésztésben az utóbbi időben ugrásszerű fejlődést mutat. Két okozóra lehet itt rámutatni. Az első, hogy a szükséglet a mennyiség növelését sürgette, s e téren a fősúly gyors ütemben a sertéshúsra irányult, ami végeredményben reális és helyes. Párhuzamosan ezzel a szárnyas jószág tenyésztése és hústermelése nem fejlődött kellően, megmaradt a magánszektori jellege, amit az is bizonyít, hogy a tyúk, lúd, kacsahús, valanvnt tojás beadását százalékarányban még ma is jórészt a magánszektor termeli és adja a piacnak. Közrejátszott itt más tényező is, mégpedig az idegenkedés a szárnyas jószág nagybani tenyésztésétől, ami részben tapasztalatlanságból, részben hozzá nem értésből fakadt. Ma is kevés ember tudja, hogy a tyúk és kacsa gazdaságosság szempontjából milyen hasznos jószág. Száz tojás kalóriaértéke megfelel legalább négyezer liter tej kalóriaértékének, ez pedig már hozam szempontjából jó fejőstehenet követel meg. A húsellátás idényszerűségét nagyban csökkenthetnénk kacsatenyésztésünk fejlesztésével, s így több kacsahús kerülne a fogyasztó, asztalára. A kacsa húsa nem is . olyan utolsó jjolog, ezt mindenki tudja. Azt azonban kevesen tudják, hogy egy kacsa utódaiból egy év alatt szakszerű neveléssel 150 kiló hús termelhető. Vegyük lehetőségeinket, hány tonna húst tudnánk kitermelni, s az említett másfélszáz millió koronás kiadást más egyéb célra fordítani. Hazánk jelenleg a tojás, baromfihús, vagyis a liba, kacsa, tyúk és pulykahús termelése és fogyasztása terén nem áll az utolsó helyen. Míg sem lehetünk elégedettek, ha tekintetbe vesszük a külföldi fejlett államokat. Az egy főre jutó tojásanyag nálunk 8 kiló, Kanadában 17 kiló, az egy főre eső tyúkállomány nálunk 1,6 az USA-ban 2,9. A tojástermelés is hasonló arányi mutat. A fejlődést nemegyszer gátolja az is, hogy több szövetkezetben egyes vezetők „ötödik keréknek" tart. ják a baromfitenyésztést, olyan szükséges rossznak, amit felülről diktálnak rájuk. A vitában rámutatott erre az egyik baromfitenyésztő, aki többek között azt is mondta, hogy a szövetkezet zootechnikusa úgy néz a tyúktenyésztésre, akár a tegnapi napra. A szövetkezetben 600—700 tyúktól ha naponta 40—50 tojás akad, arra elégedetten bólint s azzal egészíti ki, elég lesz a beadásra. Persze fogalma sincs arról, mit beszél. Ha mindenki így gondolkodna, akkor fél évszázad alatt sem érnénk el, hogy 12 kiló baromfihús jusson egy személyre az országban. Márpedig ez nem lehetetlen mennyiség, külföldön ezt már elérték. S azzal, hogy ez a mennyiség 11,2 százalékát teszi ki a húsfogyasztásnak, rávilágítunk a fogyasztás nagyságára, s egyidejűleg arra is, hogy a kalóriát jórészt baromfihússal javítják fel. Már említettem, hogy kiadásunk évente a baromfihús behozatalára évente 150 millió korona. Hogy önellátásunkat biztosítsuk, s függőségünket behozataltól mentesítsük, s a szakemberek véleménye szerint 200 millió koronás befektetésre lenne szükség, beleszámítva ebbe a kb. 2000 hektár föld felhasználását is. Az egy tyúkra eső 105 korona költség a férőhelyek építésére kissé soknak tűnik eleinte, ámbár ezzel biztosítani lehetne egyrészt a harminc százalékos elhullás csökkentését, másrészt a bővített újratermelést. Illetékesek dolga, hogy e kérdéssel is foglalkozzanak. Baromfiállományunk örvendetesen növekszik. Emellett a növekedés — sajnos — inkább mennyiségi, mint minőségi jellegű. A hiba több részről megmutatkozik. A már fentebb említetteken kívül a takarmányozás áll gyenge lábon. Koncentrált, iparilag előállított takarmányokban nagy a hiány. Lóhússal, meg hasonlóval etetni, ez nem megoldás, csak annyi, hogy elégetjük a kerítést, s eladjuk a hamut. A baromfinak megfelelő kalóriájú fehérjetartalmú takarmány kell. Ezzel a kezdeti létfenntartást is előmozdítjuk, mivel e téren még komoly hibák fordulnak elő. Az említett 30 százalékos elhullás jórészt a baromfi 21—28 napos kora közben történik, s az egyhavi „évfordulót" sajnos még sok csirke, kacsa nem éli meg. A gyakorlat, a tudomány kérdése eldönteni, a kacsatenyésztés vízi vagy szárazföldi neveléssel hasznosabb-e. Dr. Landau akadémikus a szárazföldi tenyésztés mellett tör lándzsát, bizonyítva, hogy a vízi tenyésztésnél 5—6 hónap kell ahhoz, hogy a kacsa 2 és fél kiló súlyt elérjen 25 kiló takarmány felhasználásával, míg a szárazföldi tenyésztésnél két hónap alatt kevesebb takarmánnyal ugyanezt a súlyt el lehet érni. Helytelen lenne, ha elvontan beszélnénk a termelésről, s nem szólnánk a fiatalokról. Állami gazdaságainkban, szövetkezeteinkben jórészt fiatalok dolgoznak a baromfitenyésztésben, ahogy Búzna elvtárs, a CSISZ szlovákiai Központi Bizottságának képviselője is mondotta. Ugyanis szlovákiai méretben több mint másfélezer fiatalról van szó, akik akarnak és mernek dolgozni. Megemlíthetjük a bajcsi farmot, ahol 12 fiatal lány dolgozik a baromfitenyésztésben s szép eredmények mutatkoznak, 189 tojás évenként egyegy tyúktól. Emellett kettő közülük tanul is, a mezőgazdasági technikumon távhallgatók. Ez nagy szó, főként akkor, ha az idősebbek is elismerik, milyen fontos a tudás, a szakképzettség. Szép példa volt rá a konferencián, amikor az udvardi szövetkezet küldötte — koros férfi — elmondotta, hogy náluk is más szemmel néznek már a baromfitenyésztésre, amióta a szövetkezet elnöke iskolán volt. Többen is rámutattak a szakképzettség fogyatékosságára, s a szakképzettség jelentőségére a gazdaságosság szempontjából. Spudil elvtárs, Kassáról nagyon helyesen rátapintott baromfitenyésztésünk gyenge pontjaira, hivatkozva a fentebb már említett tényekre. — Drága az utőhízlalás — mondotta. — A beadott baromfi 90 százalékban nem éri el az előírt súlyt. Utólag kell hizlalni őket, és hogy ez mennyire költséges, ezt mindenki gondolhatja. A konferencián a fiatalok nemcsak i a nehézségekkel foglalkoztak. Ered• ményekről is szó volt. Blaho elvtárs, i Igramról a fiatalok munkáját dícséri te, akik 33 ezer csirkét neveltek fel, ' s 120 ezer korona bevétele lett ebből a szövetkezetnek. Žiarsky, az egyik ifjú, még gyereknek néz ki. Fellépésével, határozottságával, állásfoglalá, sával, ahogy a baromfitenyésztésről szólt, a jövő szövetkezeti szakemberét, vezetőjét láttam benne. összegezve: a Voderadyban megtartott konferencia jelentős volt, jól sikerült. Az élet, a gyakorlat, a kölI csönös támogatás mutatja meg, milyen eredményeket fogunk elérni. Gérecz Árpád Készenlétben Még nem zakatolnak a surányi cukorgyár gépei, a kémények sem pipálnak, ám minden azt mutatja, hogy nemsokára teljes ütemben indulhat a cukorgyártás. A gyár területén közel az úsztató-medencékhez fekete dombokat pillantunk meg. Sok száz vagon szenet halmoztak fel itt a kampány zavartalan lebonyolítására. A gépi berendezések karbantartásával jól haladnak. Hogy a gyártási folyamatot tökéletesítsék, új gyártási berendezés építését kezdték el néhány hónappal ezelőtt. Egy automatizált modern mészégető kemencét építenek a jó Talacs Tibor a cukorgyár egyik vezető dolgozója. 22 000 vagon cukorrépát dolgoztunk fel. Ilyen nagyarányú feldolgozásra csak harminc évvel ezelőtt került sor. Milyen jó tapasztalatokat szereztek az elmúlt kampány során? — Elsősorban is megemlíthetem azt a lelkes, odaadó munkát, amit dolgozóink végeztek. Az üzemi pártszervezet és üzemi bizottságunk biztató szavai nagy megértésre találtak dolgozóink körében. Karácsonykor, de még Ojév napján sem szünetelt a gyártás. öreg cukorgyár tőszomszédságában. Ennek az építését a Hradec Králové-i „Győzelmes Február" gépgyár, valamint a bratislavai villanyszerelő művek dolgozói szolgalmazzák. A gépi berendezések már mind a helyükön van| nak. i — Az új mészégető kemencét szepj t ember 25-ig kellene elkészítenünk ... | mondja Sčevík Mihal, a villanyszerelőcsoport vezetője. Ha azonban idejében ' megkapjuk az elosztó és kapcsoló bei rendezéseket, szeptember 17-re elké! szülünk. Csehek, szlovákok, magyarok dol| goznak az új berendezésen. Szőke, izi mos legény serény munkájára leszünk \ figyelmesek. A villanyszerelési munI kákát végzi. Miskovics Ferenc a neve, Nagysallóból jár ide. Két évig tanonc volt a vállalatnál, most pedig segéd• munkásként dolgozik. Elmondja, hogy nagyon szereti szakmáját, a kereseté| vei is elégedett. Minden hónapban megkeresi a 18—20 drb százast. Apját is szóba hozza: bányász ... említi büszkén a fiú s hozzá teszi, hogy már az ötödik éve fejti Handlován a szenet. Az elmúlt kampány hosszúra nyúlott. Csak ez év januárjában végeztek vele. — Nagyon szép eredményt értünk el annak ellenére, hogy bizony sokszor voltak rendellenességek is ... mondja S mi az, amit rendellenességnek nevezhetünk a múlt kampány idején? — Ez főleg ábban mutatkozott meg, hogy a szeptember derekán felszedett cukorrépa csak a kampány utolsó heteiben került be a gyárba, abból kifolyólag, hogy a vasútállomásokon az elsőnek felszedett répát, utoljára szállították el. Ismét aztán természetes, hogy a három-négyhónappal előbb felszedett répa rothadásnak indult már az állomásokon. Mit tanácsol annak érdekében, hogy ez ne ismétlődjék meg az idei kampány alatt?... — Cukorrépatermésünk megint jónak ígérkezik. Körülbelül ugyanolyan mennyiségre számítunk, mint az elmúlt kampányban. Arra lesz szükség, hogy a vasútállomásokon az átvevő központok dolgozói jobban ügyeljenek majd arra, hogy a földekről előbb lekerült répa, előbb is kerüljön be a c\íkqrgyárba s ezzel elejét vesszük o veszteségeknek. Szorgalmas, lelkes készülődésnek vagyunk a szemtanúi a gyár egész területén. Emberek, gépek mind jól felkészülve várják a kampány megindulását. Nagynak ígérkezik ez is!... Valószínűleg a múlt évinél is nagyobb termést adnak földjeink — több fehérarany kerül ki a gyárból. S hogy ne forduljon elő veszteség, erre már most gondolnunk kell. Farkas Kálmán Mit tervezünk 1965-ig Gyarapítják szövetkezetüket A kistárkányi szövetkezet mindig egyike volt azoknak, amelyek példásan eleget tettek mind a termelési, mind az állam iránti kötelezettségeiknek. Fazekas Béla szövetkezeti elnök igen alapos meggondoltsággal és nagy körültekintéssel irányít, szervez és újabb kezdeményezésekkel igyekszik gyarapítani a közös vagyont. Ha figyelemmel kísérjük a kistárkányi szövetkezet ez évben elért gazdasági eredményeit, azt látjuk, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére is szép eredményeket értek el. Például vegyük a gabonaféléket, melyekből mind a kötelezőt, mind a tervezett szabadpiaci gabonát is 100 százalékban átadták. Hasonlóan eleget tettek a tojásbeszolgáltatásnak is, sőt 12 000 tojást terven felül adtak át. Nem véletlen ez, s míg sok szövetkezetben hetek hosszát törik a fejüket és keresik a nem létező rejtett forrásokat, addig Kistárkányban leleményesen és ötletességgel oldják meg a legkomolyabb problémákat is. Kistárkányban az a kötelezettségvállalás, hogy az öt évre tervezett feladatokat négy év alatt teljesítik, nem marad csupán ígéret. Ezt bizonyítja az is, hogy már most sok termelési mutatóban közel állanak az 1959. év végére tervezett feladatok teljesítéséhez. Jelenleg már elérték, hogy minden 100 hektár mezőgazdasági területre 52 szarvasmarha esik. Az anyasertéseknél szintén igen szép előrehaladást értek el. A tervezett 76-tal szemben 106 anyasertésük van. Tavaly 52 kg sertéshústermelés esett 1 hektár mezőgazdasági területre, de ebben az évben ezt túlszárnyalják. Az eredmények fokozásáért egy emberként harcol valamennyi szövetkezeti tag. A járásszerte ismert kistárkányi zöldség- és gyümölcskertészet szintén egyik legnagyobb pénzforrása a szövetkezetnek. Penckó Lajos és Újlaki Ferenc zöldségcsapatvezetők gondoskodnak az eredmények állandó növeléséről. Augusztus elsejéig 150 00 koronát hozott a zöldség. A jövedelem most már állandóan több és egyre több pénz folyik be a közös kaszszába. Mindezekből világosan kitűnik, hogy a kistárkányi EFSZ-ben a fejlődési folyamat egy percre sem áll meg. Az eredmények és a munkasikerek egymást váltják. S mindez az egész szövetkezeti tagság törekvő kezdeményezéséből fakad. A CSKP XI. kongresszusa a mezőgazdasági termelés növelését tűzi ki feladatul. Amennyiben a királyhelmeci járás teljesen szocialista nagyüzemi gazdálkodást folytat, minden lehetősége megvan arra, hogy a párt által meghatározott célkitűzéseket 1965-ig necsak teljesítse, de jóval túl is szárnyalja. Ennek biztosítása érdekében valamennyi EFSZ távlati tervet készít, amely részié tesen magában foglalja mindazokat a feladatokat, amelyek megvalósításra várnak. A FÖLDALAP BŐVÍTÉSE TERÉN Elsősorban is a szántóföldalap bővítését tűzték ki célul. Ehhez nagyban hozzájárul a Latorca balparti védőgát befejezése is, amely óriási területek termelésre való beállítását teszi lehetővé. A terv szerint 1965-ig mintegy 3282 hektárral lesz több a szántóföld területe, nem számítva a már 1957 év végéig felszántott 1947 hektár gyengén termő rétet és legelőt. Ez annyit jelent, hogy 1965ig a szántóföldterület 25 százalékkal bővül. Ebben a területben lesz 480 hektár új szőlőtelepítés és 300 hektár gyümölcsös. A NÖVÉNYTERMESZTÉSBEN A növénytermesztésben szintén nagy tervek megvalósítását helyezték kilátásba. A gabonafélék földterülete 29 százalékról 21 százalékra csökken s ugyanakkor a jelenlegi 12-ről 15 százalékra növelik a szemes takarmányok természetését, vagyis a szántóterületi gabonafélék 6,2 százalékkal csökkennek. Egyidejűleg bővül a kukoricatermesztés is, mégpedig az eddigi 14,1-ről 17 százalékra. 599 hektárral bővül a cukorrépa vetésterülete. A takarmánytermesztésben fokozott gondot fordítanak a magashozamú és tápértékben gazdag takarmányok termesztésére. Az évelő takarmányok természtését az 1957 évi 6.6 százalékról 20 százalékra emelik. Ezek sikeres biztosítása végett megkülönböztetett gonddal valósítják meg a talajjavítást, amire jóval több istállótrágya felhasználását irányozzák elő. A szükséges intézkedések megtételével biztosítják a szántóföldterület 30 százalékának évenkénti megtrágyázását. A mütrágyaszükséglet 35-40 százalékkal növekedik s minden 6 évben meszezik a talajt. A termelés növelése érdekében nagy súlyt helyeznek a talajavitási munkákra. 1965-ig például 919 hektáron megvalósítják a víztelenítést, 3000 hektáron az öntözést, 27 hektáron halastó létesítését, 301 kilométer kanalizálást, 491 ha szőlőtelepítést és 222 hektár alagcsövezést. A fásítás terén mintegy 30 km hosszú rét mentén 16 000' ha kiültetése, azonkívül az EFSZ udvaraiban 3000 fa kiültetése van tervbe véve. Végül 20 km árok mentén 4000 lát ültetnek ki. Mindamellett még 43 670 gyümölcsfa kiültetését tervezik. v AZ ÁLLATTENYÉSZTÉS FEJLESZTÉSÉBEN Az állattenyésztésben nem kisebb célkitűzések megvalósítását vették tervbe. Ami az állatállomány számbeli növelését illeti, az 1957. évi állapothoz viszonyítva 4 506 darabbal lesz több. Vagyis 100 hektár mezőgazdasági területre 62 szarvasmarha esik, s ebből 31 tehén. E állomány kellő biztosítékot nyújt arra, hogy a növénytermesztésben is jelentős javulás álljon be. Lényegesen megjavul a föld termőképessége, mert több istállótrágyát kap a föld, s egyidsjűleg fedezve lesz a közellátásra szánt szükséglet a :ervezett állomány megcsonkítása nélkül, A sertéstenyésztésben a téli állomány marad az 1957. évi terv szerint, azonban a kocák állományát 444-gyel növelik, hogy a sertéshústermelés műiden fennakadás nélkül biztosítva legyen. A baromfitenyésztésben 65 000-rel van több tervezve, főként a víziszárnyasok tenyésztésével. A szarvasmarhatenyésztés növelésével mintegy 59 százalékkal csökken a juhtenyésztés s minden 100 ha mezőgazdasági területen csak 22 birkát fognak tartani. Ez azért is fontos, mert a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésével fokozatosan felszántják a réteket és legelőket s így jóval kevesebb lesz a birkalegelő. Hasonlóan csökken a lótartás a járásban, mégpedig 538-cal. Ezen intézkedések megtétele biztosítja a állatok hasznosságának állandó növelését, miáltal a párt XI. kongresszusán meghatározott termelési feladatok megvalósítása nem ütközik nehézségbe. AZ ÉPÍTKEZÉS TERÉN A szövetkezetek gazdasági építkezései nem kisebb feladatokat rónak a királyhelmeci járásra. Az állattenyésztés, valamint a növénytermesztés fejlesztésével párhuzamosan bővíteni kell a gazdasági épületek hálózatát. Ez annyit jelent, hogy az 1957. évi állapotnál 30 százalékkal több istállót szükséges felépíteni. Ugyanakkor nagy tervek megvalósítását tűzték ki az EFSZ-ek raktárai, műhelyei és egyéb gazdaságilag fontos épületek felépítésében. Mindehhez elsősorban az szükséges, hogy a járás szövetkezetei a célkitűzések megvalósításának lehetőségeit alaposan megvitassák s az adott lehetőségek kihasználásával már most lássanak munkához. - ki ÜJ SZÓ 5 * 1958. szepterpí*" '