Új Szó, 1958. szeptember (11. évfolyam, 242-271.szám)

1958-09-03 / 244. szám, szerda

Az egyén és a közösség érdeke szítő Üzembe látogattunk el megnézni, hogy miként dolgozik az üzem, hogyan takarékoskodnak a dolgozók, — alig lehetne egy mondattal megválaszolni. Hiszen számtalan olyan vállalat van, ahol tekintélyesebb summával gazdálkodnak, mint eme fontos, de nem éppen a legnagyobb gyárban. Mindegy. Itt éppúgy megláthatjuk, mint bárhol másutt, hogy az üzem dolgozói valóban magukénak érzik a teljesen új, felszabadulás után épült, szép számú szovjet előfonógéppel berendezett gyárat. Nem is kell messzire mennünk, már az üzem fő bejáratánál számos grafikon mutatja, hogyan dolgozik a gyár. A falakon jónéhány plakát, amely hírt ad az egész üzem és az egyes üzemrészlegek elért eredményeiről. Érthető ez, hiszen közismert, hogy a munkaverseny sikereinek egyik legfontosabb feltétele, hogy az eredményeket állandóan a lehető leggyorsabban tudassák a dolgozókkal. A szovjet tapasztalatok és a szocialista munkaverseny alkalmazása egyre több példás dolgozót nevel, Takács Mária, Homola Anna, Molnárné, Kövesdiné, Mária Hlavičková, Egri Zoltán, Ján Kanes és sok más dolgozó céltudatos küzdelmének érdeme hogy elhatározásaikat tettek követték és több mint 2 millió korona értékű lenfonalat készítettek a tervezetten felül pártunk XI. kongresszusának tiszteletére. Ügy véljük, nem szükséges itt most felsorolni mindazok neveit, akik mint párt-, vagy szakszervezeti funkcionáriusok fáradhatatlan politikai nevelőmunkájukkal hozzájárultak a lelkes vetélkedés kibontakozásához. Elgondolkoztató azonban, hogy vannak még párttagok, sőt pártfunkcionáriusok, akik kívül állnak s nem tagjai a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak. Ezek közé tartozik Vojtech Cikrai és Štefan Erdziák elvtárs is. Elképzelhetetlen, hogy párttag ne legyen tagja a szakszervezetnek. Ki tanítsa a szakszervezetbe lépő új munkást fegyelemre, hazaszeretetre, a közösség érdekében önzetlenül végzendő munkára, ki mutassa meg neki a szocializmus építésének távlatait, ha a párttagok távol maradnak a szakszervezetből. És vajon a párttag elkülönülhet-e a pártonkívüliektől, a tömegek problémáitól, közömbös lehet-e előtte, hogy mi foglalkoztatja őket, miként gondolkodnak, megértik-e a párt politikáját s készek-e azt a maguk munkaterületén végrehajtani ? - Általában két dologtól függ, hogy a szervezetlen munkás, vagy értelmiségi dolgozó megtalálja az utat a szakszervezetbe. Egyrészt attól, megérti-e a szervezkedés szükségességét, a szakszervezeti mozgalom jelentőségét, másrészt s főleg attól, miként dolgoznak a pártcspportbizalmiak, nevelik-e tagjaikat a tömegszervezetek megsegítésére — mondja Ondrej Šarnik elvtárs, a szakszervezeti üzemi bizottság elnöke. Nem árt erről bővebben szólni, mert nincsenek tisztában az elvtársak a szakszervezet jelentőségével. Azzal, hogy a szakszervezet a szocialista munkaverseny megszervezésével valamennyi munkás közös ügyévé teszi a termelési terv teljesítését, azzal, hogy bevonja a dolgozókat a termelési problémák megoldásába, az üzem irányításába, a betegbiztosítás, üdülés, munkásvédelem intézésébe, nem mond le az egyes munkások érdekei-, nek védelméről. Persze, az egyén érdekének védelme sohasem kerülhet szembe a társadalom érdekeivel. A szakszervezetnek két oldalról kell ellenőriznie a törvények betartását. Egyrészt, hogy a dolgozók megkapják a jogos juttatásokat, másrészt, hogy az egyének vagy csoportok érdekében túl ne lépjék a törvényben megszabottakat, mert ez az üzem és a népgazdaság, az összes dolgozó érdekeinek rovására menne. A szakszervezet jelentősége tehát nem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg, lényegesen megnövekedett. Nagy hiba tehát, hogy az üzemi pártszervezet bizottsága kevés gondot fordít az FSEM, az üzem egyik számbelileg legerősebb tömegszervezetének kommunistákkal való megerősítésére. Pártunk XI. kongresszusa hangsúlyozta, hogy a szakszervezet használja fel tevékenységének gazdag formáit, melyek alkalmazása lehetővé teszi a dolgozók legszélesebb részvételét a termelés irányításában, igazgatásában. A PÁRTSZERVEZETNEK — a szakszervezet kommunista tagjainak a pártonkívüliek bevonásával - külö'/////W///////////////////^^ MIÉRT ÉPPEN a Rőcei Lenfonalké- nősen abban kell segítenie az üzem vezetőségét, hogy végre megszűnjön az üzemen belüli önálló elszámolás a személyi megtakarítási számlák vezetése körüli huzavona. Hogy nem sima, nem zökkenőmentes a pártha tározat valóra váltásához vezető út, az igaz. Erről tanúskodik az is, hogy az üzemen belüli önálló elszámolás bevezetése idején az üzemrészlegek, műhelyek önálló elszámolásával, amit kollektív és személyi megtakarítási számlák bevezetésével párosítottak, szép eredményeket értek el. S éppen ezért látogattunk el az üzembe, holjy érdeklődjünk az önálló elszámolás további fejlődése felől. De úgy látszik, a hozraszcsot-bizottság tag jai inkább meghátrálnak a nehézségek előtt, minthogy megbirkóznának velük. Különbség mutatkozott ugyanis a műhelyekben vezetett és a könyvelőség által kimutatott anyag és segédanyag megtakarításában. Semmi másért, csak ezért feneklett meg a kollektív és személyf megtakarítási számlák vezetése. Pedig netn lenne nehéz a munkásokat, mestereket meggyőzni az üzemen belüli önálló elszámolás pontosabb, lelkiismeretesebb vezetéséről. Megértenék ezt a dolgozók, csak számukra érthetően kell szólni hozzájuk. Bizonyára nem 37 ezer korona értékű anyagmegtakarítással, hanem jóval többel büszkélkedhetnének. Az üzemen belüli önálló elszámolás megszervezése megkívánja, hogy necsak természetes mértékegységekben, hanem pénzben is megszabjuk minden egyes munkás termelési tervmutatóit. Ez lehetővé teszi a munkás megtakarításának meghatározását. Az üzemen belüli önálló elszámolás szervesen összefügg azza!. hogy a munkások szocialista kötelezettséget vállalnak a feladatok teljesítésére és túlteljesítésére. Számtalan tapasztalat igazolja, hogy az üzemen belüli önálló elszámolás, a megtakarítási számla szemléltető érhető módszer, amely megmutatja minden munkás munkájának gazdasági hatékonyságát, részvételét a megtakarításban. Bebizonyosodott az is, hogy az üzemen belüli önálló elszámolás hatékony ösztönzője nemcsak az anyagok és segédanyagok megtakarításának, hanem az élenjáró gyártási módszerek széleskörű elsajátításának is. PÁRTUNK MÁR AZ ELŐZŐ ÉVEKBEN különös gondot fordított a takarékosság kérdésére. A XI. pártkongresszus ismételten rámutatott arra, hogy továbbra is fokozott figyelmet kell szentelnünk a legszigorúbb takarékosságnak. A pártszervezetre az a feladat hárul tehát, hogy a szakszervezet segítségével minden egyes dolgozóban még jobban kifejlessze azt az érzést, hogy nagymértékben felelős minden koronáér, minden fillérért. Természetesen sok múlik a párt- és a szakszervezeti funkcionáriusok személyes példamutatásán. Az üzemi pártszervezet bizottsága, a pártcsoportbizalmiak akkor töltik be igazán feladatukat, akkor válnak valóban méltókká társaik bizalmára, ha nemcsak határozatokat hangoztatnak, de a gyakorlatban, a munkában is megállják a helyüket. Tekintélye van az olyan pártcsoportbizalminak, mint Ľudovít Jančík elvtárs, a gépek karbantartója, aki társaival kiváló minőségű munkát végez. Elfoglaltsága mellett talál időt arra is, hogy tanítsa, nevelje a műhely fiataljait. A bizalom akkor nő meg a pártszervezet iránt, ha funkcionáriusai nemcsak annyit mondanak, „takarékoskodj, növeld a termelékenységet, mert csak így haladhatunk előre", hanem ha meg is magyarázza, hogy a szorgalmas, fegyelmezett munka, az új technika, a haladó technológia a munkás és családja, de ezen túlmenően az egész nép jólétét is szolgálja. A pártunk XI. kongresszusán elhangzott beszámolójában Novotný elvtárs kiemelte, hogy a dolgozók, elsősorban az ipari munkások anyagi életszínvonala emelésének legfontosabb eszköze a jövőben is az árleszállítás lesz. Az árakat azonban csak akkor lehet leszállítani, ha előzőleg nőtt a termelékenység és csökkent az önköltség. Gottwaldov: a cipők birodalma V

ilágváros a fenyvesek között — ez Gottwaldov. A várost annak idején Tomáš Baťa alapította, itt ezen a festói dombvidéken. Nem a táj iránti szeretetből, nem is szépérzékére hallgatva, hanem azért, mert jól tudott számolni. Nagyon olcsó volt a munkaerő a valachok hazájában. Ez a táj még hozzátartozik ahhoz a vidékhez, amely Szlovákia után a legtöbb kivándorlót- bocsátotta ki az ősi falvakból — szerencsét próbálni, ha már az otthoni vidék olyan mostohán mérte az élet javait. Tomáš Baťa tehát, mert jól tudott számolni, cipőgyárat alapított itt, mellé nőtt a híressé lett város. A „cipőkirály" repülőszerencsétlenség áldozata lett, örökösei — fia, az ifjabb Tomáš éš öccse, Ján — perre mentek a cipőkirályság birtoklásáért. Perükbe a történelem 1945-ben beleszólt és Zlínből Gottwaldov lett: az államosított Bata-gyár termékei ma mint a Svit-üzem kiváló gyártmányai viszik szét az egész világon cipőgyári dolgozóink tehetségének hírét. Baťa „vezér" dolgozószobája az egykori Baťa-gyár 15 emeletes irodaházában megtekintésre érdemes. Ilyen dolgozószobában nem sokan tartózkodhattak. Erről a szobáról sohasem lehetett tudni, hol keresse az ember. Most éppen fent van a tizenötödik emeleten. Behívnak. S ahogy belépünk, a szoba — megindul. Lefelé száll. Ez a dolgozószoba, amelyet ma már csak érdekes látnivalóként mutatnak a vendégeknek — mozog. Ott állt meg, ahol éppen Tomáš Baťa rajtaütésszerűén ellenőrizni akarta a munkát. Kívülről nem is lehetett látni, hol „jár" éppen a szoba, s a szobában „a főnök". Az örökös félelem és rettegés AKAD MÉG azonban az üzemben, hajszolta itt embertelen ütemben a aki a népszerűséghez vezető „rövidebb" utat választja. Enged a jogtalan követeléseknek, ügyet sem vet arra, hogy egyesek megsértik a munkafegyelmet, vagy hanyagul végzik el feladataikat. Nem nehéz eldönteni, melyik képviseli igazán a dolgozók érdekeit, az-e, aki szemet huny a lazaságok fölött, vagy az, aki tanító szóval megmagyarázza, hogy , jobb életet csak szorgos, lelkiismeretes munkával teremthetünk, aki nem fél szembeszállni a fegyelmezetlenekkel, aki bátran hadat üzen a pocsékolásnak és a jogtalan követelőzésnek. Ezért' az ..üzemi pártszervezetnek különös felelősséggel kell hozzájárulnia a szakszervezet évzáró taggyűlésének előkészítéséhez, hogy minéi nagyobb számban tapasztalt funkcionáriusokat javasoljanak és' válasszanak újra, és emellett főleg az ifjú szakszervezeti tagok és a nők köréből pótolják a funkcionáriusok sorait, hogy egyesíteni tudja a dolgozók erejét az üzemben a CSKP XI. kongresszusán kitűzött feladatok megoldásához, ami az egyén és a közösség érdekeit szolgálja. Erdősi Ede munkást, még akkor is, ha a szoba üresen állt valahol a földszint és a tizenötödik emelet között. E

gy hét is kellene ahhoz, hogy minden munkahelyet tüzetesen megnézzen az ember. Azonban rövid idő alatt is sok érdekes dolog látható. Nézzük meg például azt a szalagot, ahol női cipőket gyártanak. Ahol a bőr útnak indul — csak egy fekete tenyérnyi sima bőrt látunk. Míg végigmegyünk s a gépek mellett visszakanyarodunk a másik oldalon — a szemünk előtt alakul, formálódik a könnyű, ízléses antilop női félcipő. Az utolsó művelet: fényesítik a talpát, beleütik a pecsétet: Kčs 92.—. Egyegy munkás kezén 1000 pár ilyen cipő megy át Egy másik gépsoron szokatlan formájú lábbelik. Női cipők ezek is, de a mi leányaink nem viselnek ilyet. Nem is nekik készül, hanem német lányoknak: e papucsszerű kék, rózsa színű lábbeli, a lábfején 7 ragyogó rézgomb — német népviselet. Nép: tánccsoportoknak szállítja a nemzeti vállalat. A gumicipők üzemében a forró, olvadó gumi jellegzetes szaga már átitatta a falakat. Végig a hosszú épületen a legváltozatosabb formájú, szíA belföldi bőripar egész sor jóminőségű, színekben változatos kivitelű, divatos gyártmányát tekinthetjük meg a Bratislavai Szlovák Múzeumban e napokban megnyílt kiállításon. Ehhez hasonló, esetleg nagyobbméretű kiállítást előreláthatólag rendszeresén rendeznek majd évente Bratislavában. A most megnyílt kiállítás csaknem teljes áttekintést nyújt bőriparunk újdonságairól, melyek nagyobb része 1959-ben kerül forgalomba. A kiállításon 15 vállalat közel 2500 készítménye szerepel. A legnagyobb mennyiségben a különféle alkalmi férfi, nöi és gyermekcipőket láthatjuk. Ismeretes, hogy hazánkban a cipökészítésnek régi, nevezetes hagyománya van és világviszonylatban is első helyet foglalunk el a cipők mennyisége, minősége, szabása és tetszetős külseje szempontjából. A cipőgyártás termékeit 72 országba szállítjuk, de a gyártás kiszélesítése után még tovább növeljük a cipőfajták kivitelét. A kiállítás előterében azok az árufajták foglal nak helyet, melyeke Brüsszelben a világkiállítás, pavilonunkban is kiállítottunk. Az újfazónú, divatos nöi és férficipők is bizonyára megnyerik, a látogatók tetszését. A cipófajtákon kívül többek között 90 pár nyersanyagban és színben különböző kesztyűt is lát haOrszágos bőripari kiállítás Bratislavában Herec J. felvétele. tunk, eltérő szabásúakat és kákát, melyek tervezésénél különféle minőségűeket, több hasznos és célszerű Asszonyaink és lányaink bi- módosítást érvényesítettek, zonyára szívesen fogadják a számtalan új divatos, csinos szabású, tetszetős kézi vagy nagyobb utitásAz említett árufajták közül érdekes az egyik műanyagból készült nöi kézitáska, melyre a díszítést ráfényképezték. A lekopástól nem kell tartani, mert megfelelő védőanyaggal vonták be. Az egyes kézitáskák mellett bemutatják az összes színárnyalatú bőranyagot is, melyekből a kiállított táskát készítették. Néhány aktatáska és bőrönd is látható, melyeket hazai nyersanyagból állítottak elő. Számtalan bőrből készült sportkelléket, nyergeket, vadászfelszerelést, kötényeket, tölténytartókat és tornapapucsokat is megtekinthetünk. Ezek legnagyobb része ugyancsak belföldi eredetű, de tökéletesebb módszerrel előállított nyersanyagból készültek. Szépek és valóban elismerést keltenek az újabb prémárufajták, melyeket elsősorban importált szőrmékből készítünk és csak másodsorban hazai farmokon tenyésztett állatok szőrméjéből. Újdonság, hogy az úgynevezett szlovák bundát a közeljövőben már különféle pasztellszínekben is árusítani fogják. Néhány szőrmével bélelt gyermek kezes-lábast is bemutatnak. A kiállítás számtalan további nevezetessége is csak dicséretére válhat a közszükségleti cikkeket gyártó iparvállalatoknak. Valamennyi kiállítási tárgy bizonyítja könnyűiparunk bórfeldolgozó üzemeinek gyors fejlődését és jelentős sikereit nemcsak a belföldi piacokon, de külföldön is. (-sz) nű és nagyságú tornacipők, gumicipők, sőt: gyerekeknek olcsó gumi futballés sícipők készülnek itt. És hány millió pár! Pedig ez a gyárnak csak egyetlen épülete. S ilyen sokemeletes épületekből egész utcák vannak a gyárban. Készül itt cipő férfiaknak, gyermekeknek, nőknek, készül bőrből, műanyagból, posztóból, kígyóbőrből, gyíkbőrből, vászonból, selyemből, gumiból és mindenből, amit a divat királynője ki tud agyalhi. A múltban a Baťa-gyár egy milliomos mérhetetlen vagyonát gyarapította — ma hazánk tulajdonában az egész nép jólétét szolgálja. És többet termel, mint bármikor azelőtt. Pedig romokból kellett újjáépíteni. Ha létének körülményeit a tőkés vállalkozás szabályai határozták meg — a háború alatti pusztulásában is nagy része volt a kapitalista üzleti érzéknek. Johnson amerikai tábornok adta a „tippet" a légierő parancsnokságának arra, hogy van itt egy jó célpont a fenyvesekkel tarkított dombok között, a Drevnice folyó szelíd völgyébeq. S az amerikai légierő munkához látott. Volt a közelben hadifontosságú katonai célpont is — de Johnson tábornok ezt a gyárat tartotta célszerűnek elpusztítani, ö ugyanis nemcsak tábornok volt, hanem az Egyesült Államok második legnagyobb cipőgyárának tulajdonosa is. A Bafa-művek és az ő gyára között éles, késhegyig menő konkurrencia-harc folyt a nemzetközi piacon. Johnson tábornok és cipőgyáros „ötletesen" akart felülkerekedni a versenyben: bombákat irányított a konkurrens cég gyárára. Ma a Svit-gyár valóságos iskola. ottwaldovvai kapcsolatban — ^ érthetően — sokszor írtak már az újságok a legváltozatosabb új cipőkről. írjunk egyszer az öregekről, kopottakról is. Az olvasó talán megbocsátja, ha ezúttal nem saját, hanem egy régi, jó rimaszombati barátom élményeiről adok számot. Jobb szórakozás hiányában, de a népgazdasági problémák iránti természetes kíváncsiságától ösztönözve, leült a gottwaldovi cipőáruház előtti padra és figyelte, számlálta az arrajárók láböelijeit. Háromezer párat vetett alá fürkésző vizsgálódásának és ebből csupán két pár volt — talpalt cipő. öt pár eldobott, használt cipőt talált az áruház előtt. Volt gazdái új cipőt vásároltak és a régit nem tartották érdemesnek hazavinni és rendbehozatni. Ha nem- is tipikus jelenség ez nálunk, ha talán nem is követésre méltó, nincs okom évtizedes barátom megfigyelésériek valódiságában kételkedni. Eszembe juttatta egy saját élményemet gyerekkoromból, 1916-ból. Apám a fronton volt. Édesanyámnak sikerült az akkori pénztelen és bőrhiányos időben két darab gyermekbakancsot szereznie számomra. Azért írok k"St darabról és nem egy párról, mert valóban nem páros, nem egyforma bakancs volt. De azért nagyon hasznos szolgálatot tettek. Módosabb osztálytársaim még évek múltán is gúnyoltak miatta, a szegényebbek, akiknek ilyen se jutott és az év legnagyobb részében mezítláb jártak — irigyeltek. Szóval, a gyermeki lélek ösztönös osztályigazsága alapján ítélték meg "a helyzetet. Hát ez most nálunk lehetetlen: mezítláb, hacsak nem nyáron, a hűs víz mellett lubickolva, saját szándékából, senki sem jár mezítláb. Csehszlovákiában fejenként átlagban a leg_ több cipőt vásárolják. Nálunk ez a tipikus. SZILY IMRE A fémmunkások legnagyobb találkozna (ČTK) - Szeptember 21-től 25-ig rendezik meg Prágában a Kohóés Gépipari Dolgozók Szövetségei Nemzetközi Szervezetének III. nemzetközi értekezletét. Az értekezleten 38 ország fémmunkásai milliós hadseregének 200 küldötte és megfigyelője vesz részt. Az értekezleten tárgyalni fognak bérkérdésekről, a munkaidő lerövidítésének kérdéséről, valamint arról, hogy az automatizálás a tőkés országokban mily egészségtelen hatású és miként javíthatók a fémmunkások éiet- és munkafeltételei a kevésbé fejlett országokban. Az értekezlet résztvevői nagy figyelmet fordítanak majd a világbéke megőrzésének, valamint a szakszervezeti és demokratikus jogok kiterjesztésének kérdésére is. A fémmunkásokra különösen nagy felelősség hárul a béke megőrzéséért vívott harcban. Az értekezleten Csehszlovákia képviseletében a Gépipari Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének 7 küldötte, a Kohóipari és Ércbányai Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének 4 küldötte, ezenkívül 25 vendég vesz részt, üzemeinkben az értekezlet előtt szakszervezeti gyűléseket, aktívákat rendeznek. ÜJ SZŐ 2 * 1958. szeptember 3.