Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-15 / 224. szám, péntek

Világ proletárjai, egyesüljetek! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJÁNAK NAPILAPJA 1958. augusztus 15. péntek 30 fillér XI. évfolyam, 224. szám. Képzett szakembereket a mezőgazdaságba Az ifjúság nevelése és folyama­tos oktatása nagy feladat a párt, a kormány és minden hivatott szerv számára, de nem kevésbé gondot okoz sok falusi szülőnek is, hol tanulhatna tovább a fia, a lánya, ha kikerül a nyolcéves is­kolából és a mezőgazdaságban sze­retne dolgozni. Igaz, van hazánk­ban jónéhány mezőgazdasági főis­kola, erre viszont csak az érettsé­gizett ifjak mehetnek. Ennek folytán a falun maradt ifjak egy ré­szének a további oktatásában, ne­velésében ür maradt, s többek kö­zött ez okozta azt is, hogy sok szülő, mégha a gyerekének kedve is lett volna otthon maradni és a szövetkezetben dolgozni, eltaná­csolta fiát, hogy inkább menjen városba, hiszen ott megvan a to­vább fejlődésnek minden lehető­sége. Részben talán igaza is volt az ilyen szülőnek, mert az iparban el­helyezkedett ifjak oktatása nálunk meg van oldva és jó úton halad, s az ipari tanulók szakoktatási rendszere és tananyaga évek folya­mán már kialakult. Csak azt nem tudta az a szülő, aki sokszor erő­szakkal, fia akarata ellenére is vá­rosba küldte a fiát, hogy ma már a mezőgazdaságban is megvan az ifjúság jövője, hiszen néhány év múlva olyan fejlett gépekkel ren­delkező mezőgazdaságunk lesz, melyet el sem képzelhetünk kiváló szakemberek, képzett szövetkezeti tagok nélkül. Sok szülő, szövet­kezeti tag már ráeszmélt arra is, mi lesz a szövetkezet további fej­lődésével, ha az idősebbek „kidől­nek" és nem lesž utánpótlás. Hány meg hány szövetkezeti gyűlésen hangzott már el ez: „menne ná­lunk a munka gyorsabban, csak kevés a munkaerő." De tulajdon­képpen nem a munkaerő kevés, ha­nem a legtöbb szövetkezet beteg­sége: nincsenek fiatalok, s úgy­szólván minden munka, amelyet fiatal ésszel, erővel, ifjú lelkese­déssel könnyen el lehet végezni, az idősebbekre vár. Hogy ez így van, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a mezőgaz­dasági dolgozók átlagkora 50 éven felül mozog. Pártunk és kormányunk helyesen látva a falusi helyzetet, határoza­tot hozott a mezőgazdaságban a tanoncviszony bevezetésére. Az idén 15 ezer fiatalt kell megnyerni ezekre az iskolákra. Ez vűlna az első lépés a mezőgazdaság jöven­dő utánpótlásának tovább-képzésé­re, hogy a szövetkezetben dolgozó ifjúság munkáját nagyobb tudás­sal, több szeretettel végezze. Ez az új tanulási, továbbképzési for­ma azt a célt is szolgálja, hogy a falusi ifjúság javarésze ne szakad­jon el a földtől, ragaszkodjék a földművelő munkához. Mint minden új dolog a kétéves tanonciskolára való a toborzás is nehézségekbe ütközik. Sok maradi szülő még mindig alsóbbrendű em­bert lát a mezőgazdasági dolgozó­ban és vonakodik, ha a gyerekét a tanonciskolára hívják. Pedig a mezőgazdasági munka éppoly szaktudást követel meg a nagy­üzemi gazdálkodási formában, mint egyéb szakmában. Az új módsze­rek elsajátítása tudást igényel, a bonyolult gépek kezelésének mód­ját egyetlen ember sem szophatja az ujjából, mindent tanulni kell. S a jövő? A XI. kongresszus ha­tározatai alapján 1965-ig a mező­gazdaságban minden rendű és rangú munkák elvégzése már t gépekre vár. Hát ki kezeli majd a bonyolult gépeket, hogyan való* sítják meg a vegyszerekkel történd növénytermesztést, ha a szövetke­zetekben nem lesznek képzett szakemberek, fejlett szövetkezeti tagok? Gondoltak már arra a fa­lusi szülők, az idős szövetkezeti tagok, hogy mennyi szakemberre, traktorosra lesz a jövőben szük­ség, hiszen 1965-ig minden 34 hek­tár földre jut majd egy traktor. Emellett a rengeteg kombájnt, aratógépet, fűkaszálógépet, sor­közti megmunkáló gépet hozzáértő emberek kezébe kell adni. Az etetési technika, az istállók gépe­sítése is hovatovább kiváló szak­tudású szövetkezeti tagokat igé­nyel. S ki tudja a legjobban, legrövi­debb idő alatt elsajátítani az újat, a haladót, a korszerűt, mint a fia­tal, hát csak könnyebben fog az esze a 17—18 éves ifjúnak, mint a 60—65 éves öregeknek. Félreér­tés ne essék, ezzel nem becsüljük le a korosabb szövetkezeti tagok élettapasztalatát, a mezőgazdaság­ban végzett hosszú éves gyakorlat, nem egy esetben gürcölés árán szerzett tudásukat, de úgy véljük megértik ők, hogy a fiatal szív, a lelkesedés pótolhatatlan minden egyes szövetkezetben. Segítsék hozzá tehát, a tapasztalt, az élet iskoláját kijárt idősebb szövetke­zeti tagok az ifjúságot az új, a modern, a haladó mezőgazdasági tudomány elsajátításához, majd meglátják nekik is örömük telik majd abban, ha az ifjak az élen járnak, rájuk bízhatnak bármine­mű felelősségteljes munkát. Az az elterjedt szólás-mondás, hogy az ifjak nem akarnak a mezőgazda­ságban dolgozni, nem szeretik a földet, ez sem teljesen helytálló. A most folyó toborzási hét ered­ményei másról tanúskodnak, éspe­dig arról, hogy az ifjak túlnyomó többsége örömmel választja a ta­nulásnak ezt a formáját, csak akadnak olyanok, akik fékezik az ifjak lelkesedését. Egy példát ho­zunk fel annak bizonyítására, mi­lyen úton-módon „igyekeznek" egyes helyeken meggyőzni az ifja­kat. Losoncon az ifjúság kötele­zettséget vállalt, hogy 50 fiatalt soraikból megnyernek a mezőgaz­daságnak. Az ellenőrzésnél kitűnt, hogy szereztek ugyan már tizen­hármat, de eltűntek a szerződések, így nem tudják név szerint kiről van szó. Még jó, hogy az emberek nem tűntek el, mint a szerződések; így van rá remény, hogy a losonci ifjak teljesítik vállalásaikat. Persze az efféle hanyag munkának többek között a következménye aztán ez: a besztercebányai kerületben a tervezett 1317-ből július végéig csak 495 fiatallal „gazdagították" a jelentkezők táborát. Az idő egyre rövidül az iskola megkezdéséig. Nincs és nem is le­het olyan kifogás, hogy az ifjúság idegenkedik a szóbanforgó tanulási formától. A falusi kommunisták, a népnevelők ennél sokkal nehezebb dolgokat is sikeresen megoldottak. Jó meggyőzéssel, türelmes szóval, okos érvelései e téren sem marad­hatnak alul. Fogjanak össze a szö­vetkezet vezetőségével, a helyi nemzeti bizottsággal és a közös célért, közös erővel folytatott munka sikeres lesz. A palásti szö­vetkezetnek is aranyat ér majd a jövőben annak a 15 ifjúnak a se­gítsége, akiket a helyi nemzeti bizottsággal karöltve megnyertek a mezőgazdasági munkára. Sokszor elhangzott már: Az ifjú­ságban az erő, az ifjúságé a jövő. A falun ma már olyan aktív ifjú­sági tábor van kialakulóban, mely­nek felkarolása, továbbképzése nagy hasznot jelent nemcsak a szövetkezeti mozgalomnak, hanem öntudatos embertartalékát képezi majd minden vonalon hazánk dol­gozó társadalmának. A VASUTASOK TÍZEZRES HADSEREGE teljesíteni fogja a CSKP XI. kongresszusán kitűzött nagy feladatokat Ünnepi gyűlés a vasutasnap alkalmából A Vasúti Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségének Központi Bizott­sága a vasutasnap alkalmából csütörtökön, augusztus 14-én a prágai Obecní dúm Smetana-termében ünnepi ülést tarto.tt. A vasutasok nevé­ben Jiŕí Kos, a szövetség elnöke üdvözölte a párt- és a kormány küldött­ségét. A küldöttséget Viliam Široký miniszterelnök vezette, tagjai voltak: Bruno Köhler, a CSKP KB titkára, František Vlasák közlekedésügyi mi­niszter és Antonín Hruška, a CSKP KB osztályvezetője. Az ünnepi ülésen részt vett Gustáv Hnilička titkár vezetésével a Központi Szakszervezeti Tanács küldöttsége is. A jelenlevők lelkesen fogadták az NDK vasutasküldöttségét és a Nem­zetközi Közlekedési Szakszervezeti Szövetség küldöttségét. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a Nemzeti Front kormányának nevében Viliam Široký miniszterelnök, a párt- és kor­mányküldöttség vezetője intézett beszédet az egybegyűltekhez. A vasutasok munkájának jelentőségéről és a hazánk szocialista építé­sének befejezésében rájuk háruló feladatokról ezután František Vlasák közlekedésügyi miniszter beszélt. Az ülés további részében kitüntették azokat a vasutasokat, akik kiváló munkájukkal a legnagyobb mértékben hozzájárultak a vasúti forgalom feladatainak teljesítéséhez. Viliam Široký miniszterelnök beszéde Vasutas elvtársak! Engedjék meg, hogy ünnepük alkal­mából Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának és a köztársaság kormányának nevében üdvözöljem vasúti forgalmunk dol­gozóinak nagy hadseregét, mely ön­feláldozóan arra törekszik, hogy vas­úti forgalmunk egyre sikeresebben megbirkózzék szocialista népgazdasá­gunk fokozódó feladataival, Hazánkban hagyományos a vas­utasnap. Már maga az a tény, hogy minden évben megünnepeljük a vas­utasnapot, bizonyítja, milyen nagy jelentőséget tulajdonít pártunk és kormányunk, egész dolgozó népünk a vasutasok munkájának s milyen nagyra becsüli azt. Vasutasaink ha­zánk milliós hős munkásosztályának dicső, kipróbált, fegyelmezett oszta­gát képezik. Tagjai ma, amikor a társadalom javára gyors ütemben fejlesztjük szocialista népgazdasá­gunkat, az áldozatkészség és hősies­ség kiváló tanújelét adják szeretett hazájuk felvirágoztatásán végzett munkájukban. Örömmel ünnepeljük az idei vas­utasnapot, mivel a vasutasok tízezres hadserege rendületlenül kész teljesí­teni és megvalósítani azokat az igé­nyes feladatokat, melyek a drága kommunista pártunk XI. kongresszu­sán kitűzött nagy feladatok szelle­mében a népgazdaság további gyors fejlődéséből és a szocialista tábor országaival való gazdasági együttmű­ködésünk fellendüléséből kifolyólag a vasúti forgalomra hárulnak. Vasuta­(Folytatás a 2. oldalon) A. A. GROMIKO i Az USA és Nagy-Britannia lábbal tiporja az ENSZ alapokmányának elveit Mint tegnapi számunkban jelentettük, az ENSZ köz­gyűlésén az első szónok Eisenhower, az USA elnöke volt. Eisenhower után A. A. C-omiko, a Szovjetunió külügy­minisztere és a szovjet küldöttség vezetője szólalt jel, aki beszédében világosan rámutatott arra, milyen hiábavaló kísérlet a közép-keleti amerikai-angol beavatkozást olyan színben jeltüntetni, mintha Libanon és Jordánia „függet­lenségének védelméről" volna szó. Amíg Jordánia kül­döttségének tagjai álszenteskedően megelégedésüket fe­jezték ki Eisenhower elnök beszédével, Fauzi, az Egye­sült Arab Köztársaság külügyminisztere támogatja azt a szovjet határozati javaslatot, amely követeli az inter­venciós haderők azonnali visszahívását Libanonból és Jor­dániából. A. A. Gromikónak, a szovjet küldöttség vezetőjének beszéde A. A. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere, az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésszakán részt vevő szov­jet küldöttség vezetője kimerítő be­szédében hangsúlyozta, hogy ezen ülés összehívása az USA és Nagy-Bri­tannia libanoni és jordániai fegyveres Űj módszerrel tizenkét emeletes épületeket építenek Tégla és vakolat nélküli ház A Magasépítészeti Vállalat a bratisla­vai Februári Győzelem utcán új, ed­dig még nálunk sohasem használt szerkezeti rendszerrel — öntött be­tonból épít egy 83 lakásos 12 emele­tes lakóházat. Az új rendszer a hagyományos épít­kezési módszerekkel összehasonlítva sokkal gazdaságosabb. Legjelentősebb az acélmegtakarítás, amely a hagyo­mányos típusdk szükségletének csu­pán 35 %-át képezi. Téglát itt nem használnak, elesik a vakolás és az egy lakásegységre eső cementmennyiség is csökken, habár az egész épület be­tonból áll. Ez az átlag csaknem 60 %­os általános anyag-szükség Iet-csökke­nésből f kad. A magas lakás-színvonal megtartása mellett a lakások belső berendezésében és az iparosmunkák­ban is több újítást és gazdaságos eigyszerűsítést érvényesítenek. Feltételezhető, hogy ennek az épít­kezési módszernek begyakorlása után a munkaszükséglet a hagyományos típusokkal szemben legalább félére csökken és az építkezés 40 %,-kal ol­csóbb lesz. A bratislavai kerületben 1960 végéig 1100 lakásegység építését kezdik meg öntött betonból. beavatkozzásának szükséges követ­kezménye. „Az a két nagyhatalom, amelyek ráadásul még a Biztonsági Tanács állandó tagjai és amelyek a Biztonsági Tanács többi állandó tag­jaival együtt fokozott mértékbén fe­lelősek a világbéke megőrzéséért, megszegték a békét" mondotta Gromi­ko és utalt arra, hogy az ENSZ nem­zetközi jogának és alapokmányának alapelveit lábbal tiporták azáltal, hogy az USA és Nagy-Britannia fegy­veres intervenciót követett el. (Folytatás a 3. oldalon.) Vakolókombájn A Banská Bystrica-1 kórház melletti la­kásnegyed építkezésén a Magasépítésze­ti Vállalat tanintézetének húsztagú nö­vendék-kollektívája szerdán, augusztus 13-án megkezdte a munkát a „vakoló­kombájnokkal". A megfelelően csoporto­sított építkezési gépek rendszere homo­kot szállít, szétkeveri és elválasztja a nyers és a finom habarcsot, ráönti az alap­zatra és villanyáram segítségével vakol. Az ötletes agregátot Ondrej Oráč, a Ban­ská Bystrica-i Magasépítészetí Vállalat géposztályának dolgozója állította össze. A vakolókombájn segít a Magasépíté­szeti Vállalat tanintézete két kőműves­csoportjának és kollektívájának a Szlovák Nemzeti Felkelés 14. évfordulójának tisz­teletére tett felajánlása teljesítésében, mely szerint augusztus 30-'g, határidő előtt egy héttel befejezik 12 lakás építé­sét. A Bratislava­** Kelet pá­lyaudvar dolgozói a ji vasutasnap tiszte­Jetére értékes fel- 4f­ajánlásokat teljesi­tenek. Elhatározták ŕ többek között, !, hogy a teherkocsik •'' rakfelületét szép­tember 30-ig 5 rf. százalékkal jobban f v. kihasználják. Az' Hl egyének párosver­senyében — ami az K üzemen belüli ver­seny alapja — a dolgozók kiváló eredményeket ér­tek el. I. Koza fő­váltókezelő (ké­pünkön) az év eleje óta vezet az egyéni versenyben. Az egész év folya­mán egyetlen bal­osét, vagy üzem­zavar nem fordult elő szakaszán és sikeresen teljesí­tett 447 rövidlejá­ratú kötelezettség­vállalást A vas­utasnapon KOM elvtársat a „közle­kedés legjobb dol­gozója" jelvénnyel tüntetik ki. V. PftlBYT, (ČTK) felv. Az MDK és Csekszlovákia automobií­üzemainak együttműködése MEGSZŰNTETI A PÓTALKATRÉSZHIÁNYT A minap Prágában jártak Kari Neu­mann és Manfréd Jrmscher, a Karl­Marx-Stadt Automobil Üzem képvise­lői, akik tárgyalásokat folytattak az illetékes minisztérium dolgozóival. Ebből az alkalomból a ČTK tudósítója felkereste az NDK-ból érkezett ven­dégeket, akik kérdéseire a követke­zőképpen válaszoltak­— Látogatásunk — mondották — nem kereskedelmi jellegű, hanem a kölcsönös szocialista gazdasági együtt­működésen alapul, melyet az 1957-ben megkötött minisztériumok közötti szerződés alapján érvényesítünk. A je­lenlegi tárgyalásaink a szűk kereszt­metszetű árucikkek kérdéseinek meg­oldását célozták. Ezenkívül megtár­gyaltuk a műszaki-gazdasági együtt­működés további problémáit, mely le­hetővé teszi számunkra a pótalkatré­szek kicserélése folyamatának megja­vítását a régibb típusú teher- és sze­mélykocsikat illetőleg.

Next

/
Thumbnails
Contents