Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-14 / 224. szám, csütörtök

Visszaadják a betegeket az életnek | ^ háború ideológiai előkészítése Még hét óra sem volt. Verofenyes | teg felépül, fokozatosan fokozzuk a k Még hét óra sem volt. Verőfényes napsugarak ragyogták be a tájat, arcokat és felszárították a kora reggeli harmatot. Különböző életkorú nők csoportja futott ki a rétre. Oktatójuk vezetésével minden hosszabb bevezető nélkül gyakorlatozni kezdtek. Vidám grcok, életkedv, mi más lehet, mint reggeli testgyakorlat egy üdülőhelyen? Pedig tévednénk, ha azt hinnők, mert észrevesszük, hogy tőlük nem messze fehérköpenyes orvos áll és éberen figyeli a gyakorlatozó nők minden mozdulatát. A Horné Lefantovce-i tüdöbeteggondozó inézetben vagyunk, mely Nyitrátói nem messze, szép sík tájon terül el, az intézet mögött erdős dombvidék húzódik. Az épület volt kastély. Eredetét kutatva vissza kellene mennünk a XIV. századba. Ekkor építtette ugyanis a templommal együtt Elephánty Dezső és a pálos szerzetesrennek ajándékozta. Ugorjunk át egy darab történelmet és álljunk meg 1894nél. Edelsheim Gyula gróf ekkor vásárolta meg és hozatta rendbe a kastélyt. A környékbeli erdők bővelkedtek vadakban. Amikor ősszel megkezdődtek a vadászatok, a messzi környékről és külföldről is összejött itt az uraság. A kastély tulajdonképpen csak ezekben a hetekben élt. Különben por lepte berendezését és a cselédség várta, mikor méltóztatik ismét ellátogatni az uraságnak. így volt ez nálunk számos helyen. A rendszer akkor egyeseknek hatalmat, százezreknek nyomort adott osztályrészül. Amikor a München előtti köztársaság idején szlovákiai főiskolások szociológiai kutatást végeztek a környéken, jelentésük végén ezt írták: vTüdőbaj szedi az áldozatait minden rétegben és minden korosztályban." Azóta sok minden megváltozott. A kastély is gazdát cserélt. Azoknak utódai vették birtokukba, akik a kastélyt építették — a dolgozó nép. Az épület a dolgozók egészségének viszszaadását szolgálja. Noha a tüdőbaj következtében történt elhalálozás száma 1937-hez viszonyítva több mint a felével csökkent, még mindig komolyan kell foglalkoznunk a tőkés múlt szomorú öröksége elleni küzdelemmel. Térjünk azonban vissza a tornászó nőkhöz. Valóban furcsa, hogy tüdőbajos nők kora reggel kint tornásznak és még hozzá milyen nagy kedvvel. De adjuk át a szót dr. Rudolf Krutý főorvosnak, az intézet igazgatójának. „A tüdőbaj kezelésében elért jelentős haladás ellenére a pihenéssel végzett hopszan tartó, több hónapos gyógykezletetés továbbra is e kór gyógyításának alapja" tájékoztat bennünket. „Fel kell rá készíteni a beteget, helyre kell hoznunk egészségét. Ezért a megfelelő gyógykezelést szovjet mintára, gyógytornával egészítjük ki. Ha a beI teg felépül, fokozatosan fokozzuk a fizkultúrát és munkával való megterhelését, visszaadjuk munkaképességét, esetleg előkészítjük a beteget otthonába és munkahelyére való visszatérésre." A nők közben visszatértek a rehabilitációs osztályra. Ez a kastély közelében levő önálló épület. Itt már nem is pácienseknek, hanem az otthon lakóinak nevezik őket. A következő feliratú tábla fogadja őket: „Amikor átlépi új otthona küszöbét, erősen határozza el magát, hogy betartja az osztály házirendjét. A tisztaság megőrzésével és kötelességeinek következetes teljesítésével példát mutat és ahhoz az első élcsapathoz fog tartozni, amely ismét bekapcsolódik az életbe és mindnyájunk s a jövő nemzedékek szebb jövőjének megteremtésén végzett munkába." Üvegszekrényekből ízlésesen öltöztetett, géphímzéssel körülvett babák mosolyognak. A rehabilitációs osztály lakóinak müvei. Igen, a munka és a gyógytorna az új módszerekkel dolgozó orvosok segédeszközei. Közösen döntenek minden egves beteg kezeléséről, kollektíván ítélik meg egészségi állapotát és szabják meg, menynyire lehet megterhelni munkával és testgyakorlattal. Egyszersmind előkészítik olyan munkára, melyet az intézetből való elbocsátása után nyugodtan végezhet. De még azután is orvosi megfigyelés alatt marad. A nők megfelelő foglalkoztatásának kérdése könnyebben oldható meg, mint a férfiaké, miután sok nő a háztartásban marad. Az intézetben megismerték a tüdőbetegek egészséges életmódjának alapelveit, a szociális egészségügyi nővérek esetleg segítenek házi és lakásviszonyaik rendezésében, úgy, ahogyan egészségi állapotuk megköveteli. A Nyitra melletti zobori fiókintézetben kezelt férfiak problémája már komolyabb. Sokan felépülésük után sem térhetnek vissza eredeti foglalkozásukhoz. Az egészségügyi dolgozók azonban itt is találtak megcldást. Az intézetben villanyszerelői alaptanfolyamot vezettek be. Nem véletlenül esett erre a választásuk. Az egészségügyi dolgozók megállapodtak az üzemekkel, hogy tanfolyamot végzett hallgatóikat rögtön állásba veszik. Az üzemnek elküldik egészségi állapotuk pontos leírását és figyelmeztetik az üzemi orvost és az üzemvezetőséget elviselhető munKamegterhelésük fokára. Szép, önfeláldozó munkát végeznek az orvosok, egészségügyi nővérek és oktatók. A női alkalmazottak többnyire volt betegek és a tapasztalatok azt mutatják, hogy éppen ők a legönfeláldozóbbak munkájukban. A Horné Lefantovce-i egészségügyi dolgozók áldozatos munkát végeznek, hogy visszaadják betegeiket az életnek. MIKULA IVÁN 1 ^ Aki felületesen szemléli az imperialista körök, a monopol-tőkések tevékenységét a háborúk kirobbantását ^ megelőző időszakokban, azt hihetné, ^hogy minden percüket hadianyag^ gyártásra szentelik, s azt csak rit^kán szakítják meg hamis diplomáciai $ játékkal. Mert hisz ma mi hajt ne^kik több hasznot, mint éppen a hadiipar?! i Jóllehet a hadiipar közvetlen hasz^not hajt, mégsem ez a fő cél. ők ^többet akarnak: új területeket akarónak elfoglalni, további népeket le^ igázni avagy a már ieigázottakat to^vábbra is rabszolgaságban tartani. ^S ezt csak háborúval érhetnék el, ^igazságtalan, támadó, imperialista ^rablóháborűval. ^ Csakhogy elképzelhető-e az, hogy ^ a kevés számú tőkés maga folytasson a hadianyaggal háborút? S a ^ sok tőkés diplomata sem elegendő i arra, hogy az ágyúk, bombák, rakódták stb. beláthatatlan tömegét mű^ködésbe hozza. Ahhoz, hogy ez meg^ történhessék, emberek kellenek, sok, ^nagyon sok, millió és millió ember. ^ Ezért a háború előtti időszakot nem ^ csupán a nyersanyagoknak hadihanyaggá tételére, hanem az emberek^ nek. a néptömegeknek ágyútöltelékké ^ való megdolgozására is felhasználják. ^ Tehát a monopolisták nemcsak a bur^zsoá állam gazdaságát és gépezetét ^ irányítják a háború felé vezető útra, ^ hanem ugyanakkor saját haszonleső olyan színben tüntetik azok a nép, a nemzet lennének. Ezért azt a há3 % érdekeiket ^ fel, mintha ^ érdekei ^ borút, amikor már a fegyverek be^ szélnek, egy más háború előzi meg, i amely az ideológia terén dúl. ^ így a burzsoá társadalom ^ élete, annak minden zúga ^zálódik. Katonai célok érdekében ^szervezik meg az egész gazdasági és ^ politikai életet és katonai célokat ^szolgál a tudomány, a művészet, az gégész burzsoá ideológia is. Lenin ^ már 1916-ban rámutatott arra, hogy fokozódó militarizábe'iálőzza a burzsoá társadalom egész életét, a kapitalizmus ^monopolisztikus fejlődésének a köz^ vetlen következménye. Természeteden, ma ez még fokozottabb mérték^ ben érvényes, miután ma az imperiaegész militarista szakadatlanul & ció, B amely ^ lista, a hanyatló, az elhaló kapitaliz^ mus már nem második, hanem hatold Hilf £>\rtÍ7or\&t £lí Lenin tétele Már az elmúlt három év folyamán nyplcszorosára emelkedett a kolhoz hústermelése és hétszeresére a tejtermelése. Tavaly 876 mázsa tejet és 109,9 mázsa sertéshúst termeltek száz hektár mezőgazdasági földön. Az állattenyésztés fokozását a takarmányalap biztosításával érték el, jelentősen növelték a takarmányfélék vetésterületét, évről évre több silótakarmányt készítenek és megjavították a réteket és a legelőket. Ezenkívül helyesen alkalmazzák a teljesítmény utáni jutalmazást, a túlteljesítésért pedig progresszív prémiumot fizetnek. A kolhoztagok 1957-ben nagyszerű sikereket értek el és ennek alapján 1958-ra kötelezettséget vállaltak, hogy 100 hektáron 900 mázsa tejet és 110 mázsa húst fognak termelni. A fentikehez hasonló példák százain lehet igazolni, hogy a szovjet emberek határtalan lelkesedéssel láttak hozzá a kitűzött feladat teljesítéséhez. Egész sor esetben a szovjet mezőgazdák már most olyan sikereket érnek el, amelyek világviszonylatban is nagyszerű helyet foglalnak el. A Lett SZSZK-ban levő „Üt a kommunizmus felé" nevű kolhozban már tavaly 100 mázsa húst termeltek 100 hektáron, az idén pedig 150 mázsát fognak termelni. A leningrádi körzeti „VIII. pártkongresszus" kolhozban tavaly 140 mázsa húst termeltek és a tejtermelésben megközelítették az 1960-ra tervezett hozamokat. Az Észt SZSZK „Kurekjula" nevű szovhozában 1957-ben 300 mázsa sertéshúst és 1130 mázsa tejet termeltek 100 hektáron, az idén legalább 1520 százalékkal több lesz a termelés. A moszkvai körzet „Lenin útja" nevű kolhozban néhány éve tudományos kutatásokra támaszkodó haladó termelési módszereket vezettek be. Három év alatt (1953—1956) a 100 hektárra átszámított tejtermelés 202 mázsáról 816 mázsára, a hústermelés (élősúlyban) 17 mázsáról 134 mázsára emelkedett. És a kolhozban még mindig sok tartalék van. így 1957-ben 130 mázsa húst és 900 liter tejet termeltek 100 hektáron, az idén pedig ezer mázsa tej és 140 mázsa hús ter- | melését tervezik. Hasonló példákat, amelyek a szovjet I emberek nagyszerű lelkesedését mu- | tatják a hazafias feladat teljesítésében, ezrével lehetne említeni nemcsak egyes kolhozokból és szovhozokból, hanem egész járásokból, kerületekből és körzetekből is. így például a voronyezsi járás összes kolhoztagjai már 1957-ben vállalták, hogy minden 100 hektáron 70 mázsa húst és 200 mázsa tejet termelnek. És ez még csak a termelés nagyarányú növelésére irányuló mozgalomnak csupán a kezdete volt a járásban. A HATALMAS MÉRETŰ lelkes mozgalom, amely a Szovjetunió valamennyi táján magával ragadta a szovjet mezőgazdaság dolgozóit, hogy az egy főre eső hús, tej és vaj termelésében a lehető legrövidebb időn belül megelőzzék az Amerikai Egyesült Államokat, ismét megmutatta a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés határtalan előnyeit és arra serkentette és serkenti a szovjet mezőgazdákat, hogy ezeket az előnyöket és az óriási tartalékokat a legteljesebb mértékben kiaknázzák. Vegyük például az Ukrán SZSZK példáját, mely állam a második világháborúban a fasiszták vadállati pusztításának színhelye volt és amely államnak 13 évvel a háború befejezése után minden feltétele megvan ahhoz, hogy már most túlszárnyalja az USÁ-t az egy főre eső hűs-, tej- és vaj termelésben. E feladat teljesítéséhez 100 hektáron 67 mázsa húst és 141 mázsa tejet kell termelniök az ukrán mezőgazdasági dolgozóknak. A kötelezettségvállalások és az eddigi eredmények alapján meg lehet állapítani, hogy Ukrajna még 1960 előtt meg fogja előzni az Egyesült Államokat. Kétségtelen, hogy a nagy célkitűzés megvalósítása jelentős erőfeszítést és kitartó igyekezetet kíván a szovjet mezőgazdasági dolgozóktól. Nem férhet kétség az iránt sem, hogy a szovjet emberek mindent megtesznek e feladat teljesítéséért és eddigi bámulatra méltó eredményeiket látva bizonyosra vehetjük, hogy győztesen kerülnek ki a békés versengésből. HOSSZABB ELMEFUTTATÁS helyett hagyjuk beszélni a számokat. A Szovjetunióban 1953-tól 1956 végéig 36 millió hektárral növekedett a szántóföldek területe. Ez a terület 2 millió hektárral több, mint amilyen területen az USA-ban, Kana^ dik évtizedét éli. i Hogy mennyire igaz ^ ma is, azt tökéletesen bizonyítja az $ Egyesült Államok mint az imperialista tömb vezető hatalma s tőszomszédságunkban az újra fegyverkező ^Nyugat-Németország. De ezek az álfclamok nemcsak fegyverkeznek. Már dában és Argentínában búzát termesztenek. A legközelebbi években további 12-15 millió hektár földet szántanak fel a Szovjetunióban. Ezzel szemben az USA-ban 1953-tól 1956-ig csak a búza vetésterülete 4 millió 420 ezer hektárral csökkent, 1957-ben pedig további 730 ezer hektárral csappant meg a szántóterület. Olvasóink bizonyára emlékeznek még rá, hogy vasárnapi számunkban jellemző hírt közöltünk az Egyesült Államok mezőgazdaságáról, ahol az utóbbi nyolc év során 4 millió 231 ezer farmer, a mezőgazdák csaknem •17 százaléka hagyta abba a gazdálkodást. A farmerek menekülésének fő oka az a tény, hogy a gazdálkodás feltételei egyre nehezebbek, a kis farmerek ezért nem kelhetnek versenyre a nagybirtokosokkal. Hasonló jelenségek a szocialista mezőgazdaságban teljesen ismeretlenek. Az egy főre eső állattenyésztési termelés mérlegelésénél figyelembe kell venni a lakosság sűrűségét is. A Szovjetunió lakosainak száma mintegy 200 millió, az USA-é körülbelül 167 millió. A Szovjetunió szántóterülete körülbelül 157 millió hektár, egy lakosra tehát 0,75 hektár szántóföld jut. Az USA-ban ez az arány valamivel kedvezőbb, miután ott mintegy 114 millió hektár szántóföld van, amiből egy lakosra 0,85 hektár esik. Ha összehasonlítjuk a Szovjetunióban és az USA-ban az állatállomány gyarapodását, látjuk, hogy ez a Szovjetunióban sokkal gyorsabb ütemű. A tehénállomány a Szovjetunióban az 1953. évi 63 millióról 70,4 millióra emelkedett, míg az USA-ban 93,7 millióról 95,4 millióra. A tehénállomány, amitől a marhaállomány további gyarapodása elsősorban függ, a Szovjetunióban az említett évek alatt 26 millióról 30,9 millióra növekedett, az USA-ban pedig ugyanakkor 23,9 millióról 23,3 miilióra csökkent. A sertésállomány a Szovjetunióban 46,6 millióról 3 év alatt 56,4 millióra növekedett, az USA-ban 48,5 millióról 55,1 millióra, a juhállomány a Szovjetunióban 124,1 millióról 129 millióra növekedett, az USA-ban pedig 31,2 millióról 31,1 millióra csökkent. Hasonlóképpen gyorsan növekszik a Szovjetunióban a takarmánytermesztés is, mely az állattenyésztési rég hadat üzentek saját népeiknek azzal, hogy a háborús kór bacillusaival fertőzik meg emberi tudatukat s mindent megtesznek, hogy ez a kór országos járvánnyá váljék nem csupán Amerikában, Nyugat-Németországban, hanem az egész kapitalista világban. Mi más célt szolgálnának ilyen új szavak, új kifejezések: „tömeges visszavágás", „feltartóztató katonai erő", „Eisenhower doktrínája", „erőpolitika", „a világnak háborús szakadék szélén tartása" stb. ? Ezekben a kifejezésekben összpontosul a hivatalos amerikai külpolitika háborús koncepciója. Minden eszközt felhasználnak arra, hogy meggyőzzék az amerikai népet az állítólagos szovjet támadás veszélyéről; s mi több, azt állítják, hogy ezt a veszélyt csak úgy lehet elhárítani, ha nem várják be a támadást. Más szóval már előre ezzel igyekszenek igazságosnak feltüntetni a támadó háború megkezdését. Oj kifejezés a „közvetett agreszsziő" is, amellyel napjainkban akarják igazolni — nemcsak az amerikai nép, hanem az egész világ előtt — a Libanonba való betörésüket, ezt az ő közvetlen agressziójukat. Habár az egész világ közvéleménye szembe fordult ezzel az átlátszó, hamis érvvel s jóllehet az ENSZ külön megfigyelő bizottsága már két ízben is megállapította, hogy semmi nyomát sem lelte idegen ország állítólagos beavatkozásának, ők mégis csak a magukét fújják. Nehru, India miniszterelnöke. a delhii augusztus 7-i sajtóértekezleten szintén elutasította ezt az új amerikai manővert, s amint ismeretes, megjegyezte: „Minek beszéljünk közvetett agresszióról, amikor a közvetlen agresszió inkább érthető." Az amerikai háborús politika, annak mindennemű propagálása közvetlenül hat európai szövetségeseire, főleg a NATO főparancsnokságán s más hasonló szerveken keresztül. Nyugat-Németországban ez a háborús politika és propaganda a legszorosabban egybefűződik a német imperializmus revansiszta ideológiájával. A német imperialisták, akik a világot fél évszázad alatt kétszer sodorták háborúba, nem mondtak le régi céljaikról. Imperialista barátaik jóvoltából újra öszszeszedték magukat s most újból fenik fogukat. Alig heverték ki a legutóbbi vereségüket, máris megkezdték az új háború termelés fokozásának elsőrendű feltétele. A szovjet mezőgazdaság fejlesztésében óriási segítséget nyújt a tudomány és a kutatás is. Egyre gyarapszik a szakemberek száma, egyre több fiatal tanul a mezőgazdasági iskolákban. 1958 elején 100 mezőgazdasági főiskola, 10 erdészeti intézet és 675 mezőgazdasági műszaki iskola működött a Szovjetunióban. A mezőgazdasági főiskolákon több mint 150 ezer tanuló tanult, a műszaki iskolákban pedig 260 ezer diák. Széles körben megszervezték a kolhozok és szovhozok dolgozóinak iskolázását is. Az egyes körzetekben 1200 iskolán több mint 300 ezer földműves tanul, 74 ezren pedig távtanuláson vesznek részt foglalkozásuk megszakítása nélkül. Az összes tanulók több mint 40 százaléka nő. A MÜLT ÉV a szovjet mezőgazdaságban a további sikeres fejlődés éve volt. Lényegesen gyarapodott a marha-, sertés- és juhállomány, a begyűjtési feladatokat jelentősen túlteljesítették. Az 1958. évi terv további gyors fejlődést irányoz elő. A mezőgazdasági bruttótermelés az 1957. évivel szemben 17 százalékkal növekszik. A takarmányfélék vetésterülete 5 millió hektárral nagyobb, öszszesen eléri a 130 millió hektárt. A hústermelés vágott súlyban a múlt évihez hasonlítva 14 százalékkal, a tejtermelés mintegy 12 százalékkal növekszik. Néhány szövetségi köztársaság már az idén a hústermelésnek 30 százalékkal való fokozását tervezi, egyes kolhozok és szovhozok. sőt egész járások és körzetek ennél sokkal nagyobb feladatokat is kitűznek A hatalmas szocialista ország minden táján lelkes igyekezettel, lankadatlan szorgalommal dolgoznak a mezőgazdasági dolgozók nagy célkitűzésük eléréséért, amelynek megvalósítására minden feltételük megvan. Az egész szovjet nép életszínvonalának emelésére irányuló kitartó munkájukat csak siker koronázhatja. ideológiai előkészítését. Persze, helyzetiili nem volt a legegyszerűbb, hisz a német népre nagyon Is szemléltetően hatott i második világháború elvesztése. Azonkívül számolniok kell a Német Demokratikus Köztársaságnak közvetlen s folytonosan növekvő hatásával is. No meg a világ közvéleménye elé sem léphettek azonnal nyílt, revansiszta Imperialista politikával. Ezért megfontoltan és óvatosan kezdték meg a támadást. Első fellépésük igazi tartalmát a kozmopolitizmus ködfüggönyével leplezték s ezalatt a lepel alatt mint Páneurópa, ai európai államok szövetségének előharcosai léptek fel; természetesen ezt a szövetséget a német imperializmus vezetése alatt képzelik el. Ezzel azt akarták színlelni, mintha inár lemondtak volna saját nemzeti államuk eszményéről. De hát talán valami mást hirdetett Hitler európai „új rendje"?! Újabban úgynevezett tudományos Intézeteket kezdtek alapítani, amelyek feladata kiforgatni, megcáfolni a hitleri fasizmus gazságát s vitatni a Szovjetunió győzelmét. Egy külön bizottság „vizsgálja felül" a nUrnbergi bíróság döntéseit. Ezzel függ össze az egyre jobban elburjánzó emlékirat-irodalom. Hitleri diplomaták meg tábornokok (például Guderian, Kesselring stb.) magukat és zslványtársaikat (például Rommelt) Igyekszenek fehérre mosni, és az olvasók tömegét meggyőzni arról, hogy a jövőben a „harmadik világháborúban" győzhetnek, ha nem fognak két fronton harcolni. Ez a mosakodás is tervszerű. Először a diplomaták és a politikusok „fertőtlenítették" saját magukat, mert a nyugatnémet militarizmus újjászervezéséhez elsősorban az államgépezet újjáépítésére volt szükség; azután a tábornokok kerültek sorra, ami lehetővé tette az „új" német haderő feltámasztását. Mindezek után a revansizmus hirdetését is szélesebb alapokon szervezték meg. Eleinte ugyanis csak a kitelepítettek, meg a volt nácik hirdették nyíltan a revízii szükségességét. Ma már azonban KeletEurópát „tanulmányozó"- Intézmények Is működnek, amelyek csehszlovák és lengyel területek „visszacsatolását" követelik Németországhoz, mivelhogy — szerintük — ezek a területek „most el vannak szakítva a nyugati kultúrától". A németek küldetése, hogy „újból oda (keletre) eljuttassák" ezt a „nyugati kultúrát" (vagyis a kapitalizmust!). Ennek a „megváltó" küldetésnek új nevet is adtak: „Neue Kolonisation" („új gyarmatosítás"). A film és az irodalom, amellyel sokkal jobban hozzá lehet férkőzni az egyszerű emberhez mint a „tudományos" értekezésekkel, magasztalja és ünnepli a hitleri katonát mint az Igazi európai mintaképét. Szüntelenül ilyen megfontolt ideológiai hatásnak van kitéve a mai nyugatnémet dolgozó. Ez az a lassú, csaknem észrevehetetlen, ám jól megszervezett háború az egészséges emberi gondolkodás ellen, ez az a fertőző hadjárat, amely egész nemzeteket szeretne előkészíteni egy új, még nagyobb és szörnyűbb tömegmészárlásra. Nem, ennek nem szabad megtörténnie, le kell lepleznünk minden ilyen „elméletet" s képviselőit, hordozóit is! Ezt teszi a Szovjetunió és a többi szocialista állam, a kommunista pártok Keleten és Nyugaton egyaránt. Legyünk még éberebbek, ne hagyjuk félrevezetni semmilyen imperialista propagandával sem magunkat, sem másokat, akármilyen tetszetős formában is tálalják fel azokat! A „Nová mysl" nyomáa Az albáriak a fejlődés útján A dunaszerdahelyi járás Albár köz>ség a felszabadulás óta nagy fejlődé' sen ment keresztül. A községen át új műút vezet. Tavaly teljesült a lakosság régi álma: kigyúlt a villanyfény. Még ennek nincs egy éve sem, mégis csaknem miniden házban találunk már rádiót, villanyvasalót, mosógépet, és más berendezést, mely megkönnyíti a háziasszonyok munkáját. Minden hétért filmelőadás van a faluban. A falu valamennyi kis- és középparasztja belépett már a szövetkezetbe. Az albári szövetkezet a járás legjobb szövetkezetei közé tartozik örvendetes tény, hogy az iskolából kikerült fiatalok jelentős része elhatározta, hogy a mezőgazdaságban fop dolgozni. Az albáriak nagy fejlődést jegyezhetnek fel a falu történetébe. Ennek tudatában is vannak és éppen ezért igyekszenek munkájukat minden téren becsületesen végezni, hogy ezzel megteremtsék a további fejlődés szilárd alapját. Kovács Zoltán, Albár I ÜJ SZÖ 5 * 1958. augusztus 15.