Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-14 / 224. szám, csütörtök

A szovjet határozati javaslat pozitív visszhangja New Yorkban folytatják ENSZ közgyűlés tárgyalásait Hsenhowert New Yorkba küldték az agresszió védelmére SZOVJET VÁROSOK Az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése augusztus 13-án 15 óra á5 perckor (időszámításunk szerint) folytatta rendkívüli ülését, amelyet az augusztus 8-i első ülés után több küldöttség kívánságára elnapoltak, mert e küldöttségek magasabb szintű küldöttek tanácskozását kívánták. New York-i hírek szerint a tárgyalásokon most mintegy 20 külügyminiszter vesz részt. Kedd este New Yorkba érkezett Eisenhower elnök, akit az amerikai kormány az USA libanoni agressziója után bekövetkezett rendkívüli kényes helyzetre való tekintette! azzal küldött, hogy „az ENSZ plénumában védelmezze az amerikai haderők betörését Libanonba." Eisenhower félórás beszédében a várakozásnak nwgfelelöen igyekezett elterelni a küldöttek figyelmét, az agresszióról az arab Kelei „szélesebb problémájára" és emellett teljesen hallgatott a fő kérdésről, — az agresszív haderők kivonásáról. Eisenhower után A. A. Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere és a szovjet küldöttség vezetője beszélt. Vitára jelentkeztek még az Egyesült Arab Köztársaság és Jordánia képviselői. Mivel állt elö Eisenhower Az USA kormánya nyilvánvalóan inkább bízott Eisenhower fellépésének külső hatásában, mint beszédének tartalmában. Eisenhower javaslatai hat pontból álló programot tartalmaznak, amellyel az Amerikai Egyesült Államok kormánya a közép-keleti helyzet megoldását ajánlja. Az amerikaiak javasolják: 1. Az ENSZ állandó hadseregének megteremtését. 2. a hitelalap és a segítség egyéb formáinak létesítését a Közép-Kelet országai számára, 3. pz ENSZ állandó ellenőrzését „az uszító rádióprogram elhallgattatására" a Közép-Kelet térségében, (vajon az USA-nak szándéka az ilyen propaganda beszüntetése, arról Eisenhower szerényen hallgatott). 4. az ENSZ állítólag „áttanulmányozza a fegyverszállítások ellenőrzésének lehetőségét e Közép-Kelet országainak beleértve Izraelt is," (vajon Törökországot is beleérti, az titok marad), 5. az ENSZ közelebbről meg nem jelölt új lépéseit Libanon biztonságának és függetlenségének biztosítására, 6. az ENSZ azon elhatározásáról szóló nyilatkozatot, hogy biztosítsá Jordániának, mint államnak további létezését. Amint látjuk, Eisenhower a mellékes dolgok felhalmozásával háttérbe igyekezett szorítani a dolog lényegét, — az angol-amerikai agressziót. A gyűlés további lefolyásáról Eisenhower beszéde után lapzártáig jelentés nem érkezett. A szovjet javaslat visszhangja A szovjet határozati javaslat, amelyet megküldöttek az ENSZ főtitkárának, jelentősen pozitív visszhangot keltett és a nyugati hírügynökségek „benyomása" szerint e határozati javaslatot támogatni fogja az afrikaiázsiai tömb számos küldöttsége, amelyek 28 szavazattal rendelkeznek. Ebben a helyzetben a brit és az amerikai szóvivő is „tartózkodó udvariassággal" nyilatkozott a szovjet határozati javaslatról. Tartózkodó udvariassággal Két londoni lap a News Chronicle és a „Daily Mai!" hírt közölt tegnap arról, hogy a brit kormány jóváhagyta a brit katonai egységek Jordániából való kiürítésére tett javaslatot, ezt azonban ahhoz a feltételhez köti, hogy az ENSZ közgyűlés „határozatba veszi Jordánia függetlenségének megőrzését". Tekintettel arra, hogy a „Jordánia függetlensége" fogalom alatt a brit uralkodó körökben a feudális nyugatpárti rendszer megőrzésére gondolnak, e híreket csupán mint az ENSZ közgyűlés vitája előtti mesterkedést értékelik. A sajtóban nagyon sok kommentár jelent meg, amelyek tények alapján bizonyítják, hogy Husszein monarchiája néhány órával a brit ejtőernyősök távozása után összeomlik. Milyen szerepe lesz Hammarskjöldnek ? A Reuter hírügynökség a nyugati küldöttségek New Yorki tájékozott köreire hivatkozva jelenti, hogy ez USA és NagyBritannia „a kezdeményezést Hammarskjöldnek akarja átengedni". Mint ismeretes, Hammarskjöld eddig a közép-keleti angol-amerikai agresszió ügyében nagyon jó akaratú álláspontot foglalt el' a támadók iránt, amit többek közt megerősített a Biztonsági Tanács tárgyalásakor is. Az öt pontból álló program is. amelynek szerzőségét a főtitkárnak tulajdonítják, lényegében megegyezik azzal, amit Dulles ajánl, főképpen ami az állandó megszálló csapatok létesítését illeti Litfanonban és Jordániában, az ENSZ' cégére alatt — függetlenül a megfigyelők testületétől. Felmerül a kérdés, vajon nincs-e olyan megegyezés, amely szerint az angol-amerikai tervek végrehajtását a hitelüket vesztett agresszorok helyett személyesen Hammarskjöld vállalná. Ez azonban nehezen volna összeegyeztethető azokkal a kötelességekkel, amelyeket a főtitkárra az ENSZ alapokmánya ró. A szovjet javaslat így hangzik: A. A. Gromiko. a Szovjetunió külügyminisztere augusztus 12-én délután D. Hammarskjöldnek, az ENSZ főtitkárának elküldötte a szovjet határozati javaslatot, amely szerint haladéktalanul össze kell hívni az ENSZ közgyűlésének sürgős, rendkívüli ülését az USA haderőinek Libanonból és Nagy-Britannia csapatainak Jordániából való kivonása kérdésében. A. A. Gromiko egyúttal kérte, hogy ezt a javaslatot a közgyűlés okmányaként oszszák szét. „A közgyűlés elismeri, hogy a világbéke megőrzésének érdfflíében haladéktalan lépéseket kell foganatoltani a közel- és közép-keleti feszültség enyhítése érdekében, javasolja az USA és Nagy-Britannia kormányainak, késedelem nélkül vonják vissza haderőiket Libanon és Jordánia területéről, megbízza az ENSZ főtitkárát, erősítse meg az ENSZ libanoni megfigyelőinek csoportját azon terv szerint, amelyet az ENSZ libanoni megfigyelőinek csoportja második jelentésében ismertetett és hogy megfigyelő csoportot küldjön Jordániába is. hogy felügyeljenek az amerikai és angol haderők eltávozására, Libanonból és Jordániából, valamint az ezen országok határán uralkodó helyzetre." t | Látogatások A. A. Gromiko szovjet külügyminiszternél New York (CTK) — A, A. Gromiko. a Szovjetunió külügyminisztere, az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülésén részvevő szovjet küldöttség vezetője augusztus 12-én fogadta D. Hammarskjöldöt, az | ENSZ főtitkárát. G. I'icott, Franciaország I ENSZ-beli állandó képviselőjét és M. Favzit, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminiszterét, akikkel az ENSZ közgyűlése rendkívüli ülése munkáját érintő kérdésekről tárgyalt. Augusztus 12-én este Dulles amerikai államtitkár tett tisztelgő látogatást A. A. Gromikonál. A VIETNAMI népi hadsereg főparancsnokságának összekötő missziója a nemzetközi bizottsághoz tiltakozást nyújtott be azon halálos ítélet ellen, amelyet a délvietnami hatóságok hoztak Tran Van Taj, az ellenállási mozgalom volt részvevője felett. Az összekötő misszió rámutat arra, hogy ez a halálos ítélet a genfi egyezmény 14. C cikkelyének megszegését jelenti. (CTK) A Kazah Szocialista Szovjet Köztársaság Tudományos Akadémiájának épülete Alma Átában (TASZSZ felvétele) Német vadászrepülőgépek kísérik az amerikai szállítógépeket Bonn (ČTK) — A Neues Deutschland augusztus 13-i számában a Münchner lllustrierte nyugat-németországi folyóiratra hivatkozva szenzációs részleteket közöl arról, a közvetlen és aktív támogatásról, amelyben a NATO nyugat-német légiegységei részesítik az amerikai agresszorokat. A képes lapban közölt fényképek azt bizonyítják, hogy a bonrii légierők lökhajtásos repülőgépeit a libanoni agresszió kezdetétől az amerikai szállító repülőgépek védelmi kíséretéül rendelkezésre bocsátották. E repülőgépek a nyugat-németországi repülőterekről megszálló csapatokat és hadianyagot szállítottak Libanonba. Az angolok barbár mádon bombázzák Ománt Damaszkusz (ČTK) — Az ománi imamátus damaszkuszi diplomáciai képviselőinek jelentése szerint az angol repülőgépek megkezdték az ománi városok és falvak barbár bombázását. A Zöld Hegyek lakossága ellen az angolok még irányítható lövedékeket is harcba vetettek. Az angol tüzérség az ománi fennsíkokon tartózkodó népi harcosokra tüzelt, hogy utat nyisson az angol inváziónak, amit Nagy-Britannia a Maszkat-i bábszultánnak igért. Az angolok támadásai következtében Omán hegyvidékén sok város és falu el- i' pusztult. Az angol támadások ember- j életben is nagy kárt okoztak. Már az ötödik japán hajó legénységénél állapították meg a fehér vérsejtek csökkenését Tokió (ČTK) — Az AP hírügynökség tudósítójának jelentése szerint a Kjoei Maru japán hajó legénységénél, amely hajó a júliusi csendes-óceáni amerikai atomrobbantási kísérletéi* idején 600 mérföldnyi távolságra volt az Eniwetok korallsziget-csoporttól, a fehér vérsejtek csökkenését állapították meg. Ez már az ötödik japán hajó legénysége, amelynél az LTSA júliusi atomfegyverrobbantási kísérlete után megállapították ezt a kórtünete c. -Az atomszakértők genfi értekezlete Genf (ČTK) — Az atomszakértők genf! értekezletén augusztus 12-én folytatták az atomfegyverkísérletek beszüntetésért vonatkozó esetleges egyezmény ellenőrzési rendszerének tárgyalását. A keddi zárt ülésen Čestmír Šimáné mérnök elnökölt. A vitában J. B. Riznyicsenko professzor szovjet tudós, H Hulubeie professzor román atomfizikus és M. Mensovicz lengyel atomszakértő vett részt. ALI ABDUR RAIIMAN szudáni kereskedelmi és mezőgazdasági miniszter, a Szudáni Népi Demokrata Párt képviselője kijelentette, hogy a közép-keleti helyzet megszilárdításához vezető egyedüli út az amerikai és angol erők kivonása Libanon-bői és Jordániából. (ČTK) FRANCIAORSZÁGBAN az élelmiszerek ára .a legutóbbi 12 hónap alatt 20 százalékká"! 'emelkedett. (ČTK) LONDONBAN ez év őszén kiállítást rendeznek, amelyen a legnagyobb orosz mesterek 120 képét fogják bemutatni. A kiállítási tárgyakat úgy válogatták össze, hogy szemléltető képet nyújtsanak a» orosz képzőművészet fejlődéséről a XII'. századtól napjainkig. (ČTK) A közép-keleti válság, amely a világot immár egy hónapja izgalomban tartja, a tegnapi nap folyamán fejlődésének második szakaszába lépett: végre, hosszas huzavona után megkezdődtek a tárgyalások az ilyen fontos kérdés megoldására illetékes világfórumon, az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkívüli közgyűlésén. A július 14-i iraki forradalmat közvetlenül követő kettős háborús agresszió — a libanoni amerikai és a jordániai angol katonai megszállás által előállott válságos helyzetben a Szovjetunió vezette békeerőknek első feladata az volt, hogy megakadályozza ezen imperialista katonai intézkedések legfőbb célját - Irak minden oldalról való lerohanását és így a bagdadi támadó tömb erőszakos viszszaállítását. Ez a feladat a Szovjetunió igen határozott fellépése következtében gyorsan és teljes mértékben sikerült. Az imperialista nagyhatalmak, amelyek eddig nyíltan hangoztatták katonai intervenciójuknak e fő célját, egyik napról a másikra frontot változtattak és a válság fejlődésének harmadik hetében feltűnő gyorsasággal elismerték a forradalmi iraki kormányt. Menteni, ami még menthető jelszóval most már az imperialisták arra törekednek, hogy megakadályozzák közép-keleti politikai, gazdasági és katonai pozícióik teljes összeomlását. Ebből a célból — mint egyetlen eszközt — gyarmati megszálló csapataikat minél tovább Libanonban és Jordániában akarják tartani, természetesen Törökország, Ciprus és Aden mellett. A Szovjetunió a közép-keleti háborús tűzfészek teljes és alapos felszámolása érdekében már júiius 19-én a csúcsértekezlet haladéktalan öszszehívását javasolta. Látva az egész világ közvéleményének felháborodását, az imperialista nagyhatalmak kormányai mindent megtettek, hogy az ilyen csúcsértekezlet megvalósulását elszabotálják. Hosszadalmas volna felsorolni a különféle taktikai Epéseket-,, i-smertetni a szerep megosztását, amit e téreh az amerikai, az angol és a francia kormány magára vállalt — mindnyájunk emlékezetében vannak ezek az átlátszó, csak egyetlen célt, a csúcsértekezlet minél távolabbra való elhalasztását, esetleg teljes megakadályozását szolgáló mesterkedések. Amikor a hely kérdése merült fel, Hruscsov elvtárs azonnal ezt válaszolta: „Mindegy, hogy hol, csak gyorsan". Erre az amerikaiak India miniszterelnökének, Nehrunak a jelenlétét mondották aggodalmasnak és a csúcsértekezlet megvalósítását csak az ENSZ keretében látták megvalósíthatónak. Eleinte a Biztonsági Tanács fórumához ragaszkodtak, mert ott eleve rendelkeztek az álláspontjuk jóváhagyásához szükséges hét szavazattal, sőt ott a Csang Kaj-sek féle Kínának vétójoga is van, ami már eleve lehetetlenné tesz bármi néven nevezendő, a béke érdekeit szolgáló határozatot. így közel egyhónapos késéssel az Egyesült Nemzetek Szervezetének rendkívüli közgyűlése az a fórum, amely megtárgyalja a közép-keleti agressziót. Az imperialisták azonban itt is félnek a világ közvéleményének megnyilatkozásától és eleve ki akarják zárni, hogy a szovjet javaslat értelmében a világbéke tulajdonképpen veszélyeztetését, a közép-keleti amerikai-angol katonai inváziót tárgyalják meg.-A Biztonsági Tanácsban levő mechanikus többségükkel keresztülhajszolták, hogy a rendkívüli közgyűlést „A közép-keleti helyzet megtárgyalása" címén hívják egybe. Ugyanakkor az amerikai kormány úgynevezett „konstruktív" javaslatokat is előkészített, amelyek lényege a jelenlegi helyzet véglegesítése a még fennálló reakciós, az imperialistákat kiszolgáló pr«H l^ormányek uralmának minden áron való fenntartása. Ezt a célt — régi recept szerint — ismét gazdasági segítség ígéretének megcsillogtatásával akarják elérni. Ezzel szemben a Szovjetunió vezette világbéketábor, a szocialista országok és a gyarmati sorból nemrégen felszabadult ázsiai és afrikai országok többsége az ENSZ rendkívüli ülésén arra fog törekedni, hogy a közgyűlés legalábbis morális nyomást gyakoroljon az imperialistákra csapataiknak a közép-keleti országokból való kivonására, hogy leszögezze minden népnek, minden országnak azt a természetes és vitathatatlan jogát, hogy maga válassza meg a nép többségének akarata szerint kormányformáját, folytatandó bel- és külpolitikáját. Ha ezek az elvek érvényesülnek, kétségtelen, hogy a New Yorkban tegnap megkezdődött gyűlés hathatósan hozzájárulhat a világ békéjét komolyan veszélyeztető és a Közép-Keleten kialakult háborús helyzet felszámolásához. Nem közvetlenül a középkeleti térségben, de azzal szerves összefüggésben a Földközi-tenger medencéjének két pontján is jelentős eseményekre került sor az imperializmus és a népi erők közötti küzdelemben. Az egyik ilyen neuralgikus pont Ciprus szigete, ahol az angol gyarmatosítók elleni népi felszabadító harc új szakaszába lépett. Ebben a harcban eleinte elsősorban j a görög hazafiak küzdöttek az angol \ iga megszüntetéséért. Az angol kor! mány, amely fokozatosan kiszorult a Közép-Kelet legfontosabb pontjairól: Iránból, Jordániából, Egyiptomból és elvesztette a világbirodalom „fő ütőere", p S*vi°7Í-csitornH feletti uralmát, görcsösen ragaszkodott Ciprus szigetén megmaradt stratégiai állásaihoz. Ez a küzdelem akkor lépett második szakaszába, amikor az angol imperialisták az „oszd meg és uralkodj" elv alapján a sziget görög és török lakosságát uszították egymás ellen. Az utóbbi hónapokban a görög szabadságharcosoknak nemcsak a megszálló angol katonaság, hanem az ellenük uszított török bérencek ellen is harcolniok kellett. A reakciós görög kormány azért, hogy az ország igen nehéz sorban élő lakosságának figyelmét elterelje a szociális kérdések megoldásáról, támogatja a ciprusi görög nép szabadságharcát. Ugyanakkor azonban imperialista, elsősorban amerikai politikai, gazdasági és katonai nyomás következtében nem képviseli következetesen a ciprusi szabadságharcosok érdekeit és szeretné az ottani helyzetet valamilyen kompromiszszummal megoldani. A görög kormánynak ez a kétkulacsos politikája bátorította fel Macmillan angol miniszterelnököt, hogy most, amikor Ciprus szigetének katonai jelentősége a közép-keleti válság következtében annyira fokozódott, most, amikor a görög-török ellentét a NATO legfontosabb, keleti szárnyát fokozottan veszélyezteti, valamilyen az angol gyarmati politika bő tapasztalataiból eredő látszólagos megegyezést hozzon létre. „Ha időt nyerünk, mindent megnyerünk" jelszó értelmében Macmillan hét év múlva önrendelkezési jogot ígért a sziget lakosságának, addig azonban — s ez a lényeg — az angol fennhatóság továbbra is csorbítatlanul megmarad. Mi sem jellemzőbb az imperialisták megrendült tekintélyére, mint hogy a közös, angol-amerikai nyomással támogatott és Macmillan angol miniszterelnök által' személyeser Athénben előadott „tervet" sem a görög, sem a török kormány, sem pedig Ciprus népe nem fogadta el. A Földközi-tenger vidékének harmadik pontja, ahol az imperializmus életháláiharca fegyveres erőkkel folyik, a Francia Észak-Afrika A francia szót idézőjelbe is lehetne tenni, mert a francia uralom napról napra kérdésesebbé válik ezen a területen. Az elmúlt napokban de Gaulle tábornok felújított francia •imperializmusa is kénytelen volt egy további jelentős állást kiüríteni: a francia csapatok — az egyetlen Bizerta kikötő kivételével — elhagyták egész Tunisz területét. Különösen a j francia csapatoknak Dél-Tuniszból való kivonása fontos, miután ezek ai alakulatok 'voltak hivatva a Kelet felől az algériai felkelőknek érkező fegyverszállítások megakadályozásé* ra'. Mi kényszerítette az új babérokra vágyó de Gaulle-t, hogy még meglevő észak-afrikai pozícióinak egyik legfontosabbikát is feladja? Állítólag az a katonai meggondolás, hogy minden csapatát az algériai felkelés katonai megsemmisítésére vonja össze. Ebből a célból a már ott harcoló 600 000 francia katona mellett, a Tuniszból és Marokkóból kivont csapatokon kívül még további 100 00C főnyi hadsereget küld át az anyaországból és a tenaeren-túli franci* gyarmatokból Algériába. Ezekkel isten tudja hányadszor — újabb döntő támadást akar indítani s mint de Gaulle maga kijelentette: „az ősz folyamán végleg felszámolni az al* gériai népi ellenállást". De Gaulle azt hiszi - és ezért tesz fel mindent egy kártyára —, hogy egy esetleges látványos, napalgériai „győzelem" lehetővé teszi számára a szeptember végére tervezett népszavazás megnyerését, amitől diktatúrájának további elmélyítését reméli. Sz. L. I ÜJ SZÖ 5 * 1958. augusztus 15.