Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-13 / 223. szám, szerda

Csallóközcsiitörtökön készülnek a nagy ünnepre Mielőtt Csallóközcsütörtökre mentünk volna, azt mondták nekünk, hogy szép kultúrház épül a községben. Nos mi ezúttal tanúsíthatjuk, a kultúrház nemcsak szép, hanem pompás és nyugodtan állíthatjuk, hogy díszére válna bármely nagyközségnek, városndk is. Korszerű berendezése egyenesen káprázatos és alig hisszük, hogy a község dolgozói —• akik a felszabadulás előtt négy korcsmából merítették a kapitalizmus „kimeríthetetlen szellemi táplálékát" — másfél évtizeddel ezelőtt álmodhattak volna arról, hogy ilyen pazar kultúrház birtokosai lesznek. A központi fűtéssel, hideg-meleg vízzel ellátott kidtúrház építése a befejezés előtt áll, most végzik rajta az utolsó simításokat. Még nagy a rendetlenség körülötte, fűrészpor, festékszag hatja át, munkaszerszámok hevernek itt-ottj két három munkás fúr-farag, léceket illeszt, burkolatot ragaszt szakértő mozdulatokkal, egyszóval az ember érzi, a rendetlenség ama légköre ez, amely a rend, a tisztaság megteremtője, akárcsak a por és pelyvafelhőket okádó cséplőgép, amely szülője a barnára érett tiszta búzamagnak. Nem akarjuk most részletesen felsorolni a kultúrház összes helyiségeit, azt azonban meg kell említenünk, hogy a közel 300 férőhelyes szellős, ragyogó színházterem mellett könyvtár és olvasóterem, tág klubhelyiség, öltöző, falatozó és számos más kényelmes helyiség teszi teljessé ezt a pazar kultúrházat, amelyet a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom vezetősége ajándékozott a csallóközcsütörtöki traktorállomásnak többesztendős kiváló munkájáért és amit a gépállomás a község lakosságának bocsát majd rendelkezésre, hogy fejlessze és ápolja benne a szocialista kultúrát. Az ajándék-kultúrház, amely másfél millió koronát meghaladó összegbe került, ott áll a község főterén, közvetlenül a nemzeti bizottság székháza szomszédságában és messziről hirdeti a munkás-paraszt szövetség megbonhatatlan egységét. Az új kultúrházat e hó 23-án ünnepi keretek között nyitják meg és adják át a nyilvánosságnak. A községben nagy izgalom közepette folynak az előkészületek a nagv ünnep méltó megtartására. A kora délutáni órákban éppen akkor toppanunk be a nemzeti bizottság irodájába, amikor a Höbizottság tagjai üléseznek. Nevüket feljegyezzük; amint a tárgyalásukból kiderül, a község ügyeit szívügyüknek tekintik. A következő sorrendben foglalnak helyet a hivatal asztala körül. Gasparek Jánosné, Stomovszky Edéné, Kállai Lászlóné, Veréb Mihályné, Varga Imréné, Sipos Lajosné és végül Kura Mária, a nemzeti bizottság könyvelőnöje, aki egyben a tárgyalás jegyzőkönyvét vezeti. Tárgyalásuk első pontja a múlt ülés jegyzőkönyvének a felolvasása, amely az ellenőrzés jellegével bír. Szó van arról, milyen segítséget nyújtottak a község asszonyai és lányai az aratási és cséplési munkálatok végrehajtásában. Közösen megállapítják, hogy mind a kévehordásból, mind a cséplésből a nők méltó módon vették ki részüket. Ezután rátérnek az új iskolaév előkészítésére. Először az óvoda kerül szóba. Van valami mélyen megnyugtató abban, ahogy ezek a dolgos, kérgeskezű asszonyok meghitten kiejtik ezt a szót, hogy óvoda. Ök, akik gyermekkorukban azt sem tudták, mi fán terem az óvoda, most óvó szeretettel ejtik ki ezt a szót, amely alig néhány esztendeje, hogy meghonosodott náluk. Kiderül, hogy az óvodákra egyre nagyobb feladatok hárulnak. Eddig 48 apróság járt az óvodába, most azonban már 68 a jelentkezők száma. így tehát még egy óvónőt kell alkalmazni. Amint a tárgyalásból kiderül, az új óvónő felvételét az iskolaügyi szervek jóváhagyták. Az iskolával kapcsolatban az asszonyok olyan határozatot hoznak, hogy a nöbizottságnak ezután oda kell hatnia, hogy szorosabbra fűzze a tanítók és a szülök közti kapcsolatot. Megálapították, főleg azok a gyerekek buktak meg, akiknek a szülei nem törődtek gyermekeik előrehaladásával, többszöri felszólítás ellenére sem változtattak közönyös magatartásukon és nem beszélték meg a tanítókkal a gyerekeikkel kapcsolatosan felmerülő problémákat. A nőbizottság egyébként igen helyeselte a nemzeti bizottságnak azt a határozatát, hogy a község a helybeli tanítóknak lakást épít. íly módon a nemzeti bizottság elősegíti, hogy a tanítók aktívabban bekapcsolódjanak a lakosság kulturális életének fejlesztésébe. Itt tudjuk meg azt is, hogy a tanítók háza már 1959 májusában teljesen kész lesz. Építését még az idén megkezdik. A kijelölt telken már téglahegyek ágaskodnak. A tárgyalás harmadik pontja az új kultúrház megnyitási ünnepére való készülődés volt. A nőbizottság ezen a megbeszélésen vállalta, hogy gondoskodik a kultúrház feldíszítéséről, ezenkívül mozgósítani fogja a község asszonyait és lányait, hofo segédkezzenek a kultúrház előtti ideiglenes park elkészítésében. A nemzeti bizottság mellett működő nőbizottság tárgyalása több mint egy órát tartott. Ekkor az asszonyok kissé türelmetlenkedni kezdtek. Kiderült, ennek a türelmetlenségnek komoly okai voltak. Gasparekné például 18 tehenet etet, amellett a szövetkezet baromfifarmján is dolgozik. Tehát a munka sürgette. Varga Imréné pedig a hizlaldában 177 sertést etet. Ezt a munkát, amit ezelőtt két férfi végzett, most majdnem egyedül végzi, csak férje, — aki Bratislavában üzemben dolgozik, — segít neki, amikor a városból hazaérkezik. Vargáné a nőbizottság tagja mindössze három hónapja dolgozik a hizlaldában, de e rövid idő alatt olyan eredményeket ért el, amelyekre nemcsak ö, hanem a nőbizottság összes tagja is büszke. Tőlük tudjuk meg, hogy ezelőtt a két etető havonta mindössze 16 mázsa súlygyarapodást ért el, amióta azonban Vargáné dolgozik a hizlaldában a súlygyarapodás 40 mázsára szökött fel. Szükséges megemlíteni, hogy Vargáné ezt az eredményt ugyanannyi takarmánnyal érte el. Az embernek igazán nem kell szakértőnek lennie, ha utal arra, hogy Vargáné előtt a súlygyarapodás valószínűleg másutt ment végbe. Mindezt fontosnak tartottuk megemlíteni, hogy némi képet adjunk olyan községről, amelynek a szövetkezete még eddig egyetlen ízben sem fizetett évvégi osztalékot, de ahol a fejlődés, ha lassú léptekkel is, egyre nagyobb tért hódít és biztosak vagyunk abban is, hogy rövidesen a szövetkezet is megtalálja a módját annqjc, hogy minden munkahelyre megfelelő embert állítson. Példa rá Varga elvtársnö esete. Ha ez sikerül, akkor a szövetkezet eléri, hogy az ifjúság nem a szomszédos szövetkezetekbe jár majd dolgozni ,hanem azon munkálkodik majd, hogy saját szövetkezetét felvirágoztassa. Végül fontosnak tartjuk megjegyezni: noha a szövetkezet eddig még nem fizetett évvégi osztalékot, majdnem minden házban ott a mosogép és ez idén nem kevesebben, mint negyvenen, nyújtották be a nemzeti bizottságnak házépítési igényüket. Befejezésül pedig hadd térjünk viszsza a kultúrházhoz. A csallóközcsütörtöki gépállomás dolgozóira most az a feladat hárul, hogy a munka iránti példás magatartásukat, népneveléssel segítsék átplántálni a község szövetkezetének a gazdálkodásába is. Ha ilyen pompás kultúrházhoz juttatták . a község dolgozói, ajándékozzák meg őket azzal az öntudattal is, amely a közös munkát a szocializmus építésévé avatja hazánkban. Ezt a komoly és tiszteletre méltó munkát a gépállomás csak úgy végezheti el sikeresen, ha pártszervezete megerősíti és aktivitásra buzdítja a falusi pártszervezetet. Szabó Béla Antonín Procházka: Játékosok, olaj. (F. Ježerský felvétele.) Befejeződött a Dolgozók Filmfesztiválja Az ország húsz központjában rendezett nagyméretű kulturális esemény befejeződött. Még nem tudjuk a pontos statisztikai adatokat, de már most is bizonyos, hogy a tavalyi egymillió nézőt messze túlszárnyalja a látogatottság idei csúcsa. S most az egyszer ezt a hatalmas érdeklődést nem számokkal akarjuk dokumentálni. Valami más, talán csekélynek tűnő, de mégis érdekes és sokatmondó jelenséggel, amelynek tanúi voltunk. Bratislavában az első este szovjet film, a cannesi győztes, a Szálinak a darvak szerepelt műsoron. Már régen a kezdet előtt megtelt a hatalmas szabadtéri mozgó. Az emberek nyáriasan felöltözve jöttek el a fülledt melegben. S ekkor hirtelen beborult az ég. Nemsokára nyári zivatar zúdult az embertömegre. Mindenki a környéken kereshet egy kis oltalmat nyújtó szaraz helyet — de a hazamenésre kevesen gondoltak. Pedig az eső kitartónak bizonyult, jó egy órát zuhogott kisebb megszakításokkal s a hideg szél végigsepert a bőrig ázott embereken. Fél kilenckor a fesztiváli este bemondója közölni akarta a közönséggel, hogy a rossz idő miatt a vetítést majd a fesztivál végén tartják meg. Nem igen jutott szóhoz, mert a jelenlevők viharoran követelték a film lepergetését. így is történt. S ez nem egyedülálló példa. Másnap is esett, mégsem volt üres az amfiteátrum, amikor a Lángoló határ című Időszerű kiadványok Ami a húsz év előtti eseményeket megelőzte Az Állami Politikai Könyvkiadó nemrégen adta ki Imrich Stanek: Árulás és bukás (Zrada a pád) című cseh nyelvű tanulmányát, mely az Antifasiszta Harcosok Szövetségének pályázatán dijat nyert. A tanulmány a szlovák fasiszták, ludákok árulásának útjával foglalkozik két részben: I. 1918-tól a köztársaság feldarabolásáig (1939. március 14.) II. Az úgynevezett szlovák állam szerepe megalakulásától dicstelen végéig. Érdekes, hogy a könyvet cseh szerző írta, ami emeli a mű jelentőségét, mivel több szempontból világítja meg a ludákizmus kialakulásának történetét, majd közvetlenül a 20 évvel ezelőtt bekövetkezett gyászos végű csehszlovákiai eseményeket. A ,;zerző a művéhez írt előszavában kifejti, hogy műve megírására az a tény késztette, hogy mindeddig nem látott napvilágot olyan népszerűen megírt munka, mely megismertetné a cseh nyilvánosságot az 1938—1945ös mozgalmas évek szlovákiai eseményeivel, elsősorban az úgynevezett önálló szlovák állam jellegével és jelentőségével. „Egy ilyen kiadvány nagyon fontos, mivel a csehek és szlovákok szövetségének megszilárdítása népi demokratikus rendszerünk egyik alapköve. Megköveteli, hogy necsak a cseh országrészek és Szlovákia között fennálló gazdasági és szociális egyenlőtlenséget szüntessük meg, hanem a csehek és szjovákok közös államban való együttélésével kapcsolatos előítéleteket és csökevényeket ls leküzdjük." A tanulmány első részének bevezető fejezete rövid történelmi áttekintést nyújt a szlovák nép 1918 előtti életének jellegzetességeiről és leszögezi, hogy „Szlovákia elmaradottsága elsősorban Magyarország elmaradottságának következménye volt. Áz ipar és az egész közgazdaság fejlődését viszont Magyarországnák az Osztrák-Magyar Monarchia keretén belül betöltött szerepe gátolta." A magyar burzsoázia nemzeti és szociális elnyomó politikáját jellemezve a szerző a szlovák pártok megoszlását és állásfoglalást fejti ki. „A szlovák munkásság 1918. május 1-i Liptovský Svätý Mikuláš-i manifesztációs nagygyűlése erőteljesen kifejezte a hazai szlovák ellenállást. A munkásság itt határozatot hozott, melyben követelte az imperialista háború befejezését, a nemzetek egyenlőségét és szabadságát és leplezett formában a Csehszlovák Köztársaság megteremtését." A további fejezetek az elnyomó cseh burzsoáziának a mesterségesen alkotott úgynevezett csehszlovák nemzet koncepciója alapján folytatott bűnös és a köztársasáo többi országrészeivel szemben kizsákmányoló, politikáját tárgyalja, ezzel összefüggésben mutat rá a ludák fasizmus kialakulásának gazdasági és szociális feltételeire. „A fiatal kommunista párt, az egyedüli forradalmi párt igyekezett megbénítani mind a ludák demagógiát, mind az agrárok és többi pártok agitálását. Támogatott minden forradalmi megmozdulást, sohasem árulta el a proletariátust és annak érdekeit. A párt azonban, különösen fennállásának első éveiben bizonyos fogyatékosságokkal küszködött és ezért váltakozó sikerekkel és kudarcokkal működött." Fontos fejezetet alkot a ludák párt 1936. szeptember 2-i piešťanyi kongresszusa, melyen a német nácikon, olasz fasisztákon kívül Chiappe, volt párizsi rendőrprefektus, a francia fasiszták vezére is részt vett. A kongresszus nem annyira, illetve a legkevésbé a szlovák autonómiáról, mint inkább k«zös bolsevistaellenes cselszövésről tárgyalt. A piešťanyi kongresszus után különösen erőssé vált a ludákok köztársaságellenes mozgalma. Ugyanakkor egyházi körökben egyre agresszívaiban lépett fel a kierikális reakció. „A ludákok áruló tevékenysége a München előtti köztársaság idején, 1938 őszén hágott tetőfokára. Németország bősz kampányt indított a Csehszlovák Köztársaság ellen. Hitler 1938. szeptember 1-én meghagyta Henleinnek, hogy haladéktalanul követelje a Szudétavidék átadását Németországnak. Henleinnek 1938. szeptember 1-én, Hitlernél tett látogatása után, amikor már senki sem vonta kétségbe, hogy Hitler támadó terveket sző Csehszlovákia ellen, a Slovák-ban, a néppárt központi lapjában közlemény jelent meg a ludákok és a csehszlovákiai irredentista csoportok közös összejöveteléről. A „Jó úton" című közleményben az áll, hogy a K. H. Frank elnökletével tartott összejövetelen a Henlein párt képviselőivel együtt az egyesült magyar pártok és az ún. lengyel bizottság képviselői is részt vettek. Szlovák részről dr. Jozef Tiso és Štefan Haššík, a magyar irredentisták részéről gróf Eszterházy János, Szüllő Géza és Jaross Andor, a lengyelek képviseletében Berger katolikus pap és Schiekerz vettek részt. A Slovák szerint az „összejövetelen teljes egyetértésre jutottak." „Henlein 1938. szeptember 15-én kiadta a jelszót: „Haza a birodalomba" és Sidor már szeptember 18-án Henlein követeléseinek kielégítését követelte a Slovák-ban.". Megkezdődött a most már nyíltan hirdetett cél megvalósítása. Kémek özönlötték el a köztársaságot, egyre uszító cikkek jelentek meg a fasizálődő pártok lapjaiban a cseh és a szlovák nép kölcsönös kapcsolatainak felbontását követelve. „Közvetlenül 1938. október 6-ika előtt egy: a cseh népet galádul támadó brosúrát terjesztettek. így kezdődött: „Dicsértessék a Jézus Krisztus!" Megtudjuk belőle, hogy az Úristen nem nézheti e bűnös köztársaság fennállását és hogy „közeleg a cseh köztársaság vége. Közeleg már az ítélet napja, új Fehér-hegy, hajtővadászat készül az orosz vörös medvére és arra a kétfarkú cseh majomra." Ebben a helyzetben „a szlovákiai viszonyokra kétségtelenül ártalmas befolyással volt Anglia és Franciaország áruló magatartása, mivel 1938. szeptember 19-i jegyzékükben közölték: szó sem lehet arról, hogy a Szüdéta-vidék továbbra is a Csehszlovákia keretében maradjon. A független állam kormányának megparancsolták: hogy 24 órán belül érvénytelenítse alkotmányát, melyben ez áll: „A Csehszlovák Köztársaság területe oszthatatlan". Az I. rész további fejezetei a Szudétavidék elszakítása után 1939 március 14-éig bekövetkezett, ismert fejleményekkel foglalkoznak, rámutatván arra, hogy köztársaságunk feldarabolásával tetőződött be a ludákínai filmet játszották, sőt néhány nappal később a Csigalépcső nézőserege is ott gubbasztott két órán keresztül a nézőtéren, pedig végig esett az eső. Csoda-e, hogy a jelenlevő szovjet, majd a magyar küldöttségek tagjai mély meghatódottsággal köszönték meg ezt az érdeklődést, amely a filmművészetnek szólt? Nem száz és nem Is ezer ember, hanem legalább négy-ötezer vette semmibe a nyakába zuduló hideg zuhanyt. S nem labdarúgásról, avagy bokszról volt sző, hanem filmről, kultúráról. Nem becsülöm le a sportot, sőt pályáink szorgalmas látogatói közé tartozom. A múltkoritan sajnálattal láttam, hogy a nagyszerű sportot ígérő csehszlovák-lengyel válogatott atlétikai viadalra talán csak ezer ember jött el az eső miatt. S ha erre emlékezem, akkor annál nagyobb öröm tölt el, visszagondolva a Vár alatti esőverte szabadtéri mozi többezres főnyi közönségére. Mert mégis csak a sport szereteténél többet jelent a kultúrszomj, a művészet szeretete. Ipv mérhettük le a Dolgozók Filmfesztiválján statisztikai adatok nélkül is, hogy a film, XX. század művészete a legnagyobb hatást gyakorolja a tömegekre. Ezért kell törekednie a szocialista kinematográfiának arra, hogy jól forgassa ezt a felbecsülhetetlen értékű fegyvert. GÄLY IVAN koknak két évtizeden át folytatott aknamunkája. A szerző végül a kommunista pártnak, a nép egyetlen forradalmi fegyverének szerepét jellemezve a következőket írja: „Történelmi igazság tehát, hogy egyedül a kommunista párt látta tisztán, hová vezeti a szlovák nemzetet a ludák nacionalizmus politikája. A kommunista párt tudatosítva a fenyegető veszélyt, szembeszállt a hazai és külföldi fasizmus ármányaival, harcra lelkesített ellenük és igyekezett megteremteni a köztársaság védőinek széles frontját. A többi politikai pártok vezető képviselői nemcsak nem fogadták el a kommunisták javaslatait, hanem még szabad kezet is adtak a köztársaság fasiszta feldarabolóinak." A könyv III. része az úgynevezett szlovák állam szerepével és törvényszerű bukásával foglalkozik, azzal az időszakkal, melyre a Hlinka-gárdt rohamosztagosai ellen nemrégen lefolytatott bírósági tárgyalások anyagi eléggé fényt derített. Imrich Stanek tudományos igényességgel megírt, bő foto- és dokumentációs anyaggal ellátott könyve hasznos eszközül szolgálhat dolgozóink nevelésében, különösen a csehszlovák kapcsolatok megmagyarázásában, a proletár nemzetköziség szellemének elplántálásában. Fényt vet a magyar burzsoázia akkori reakciós szóvivőinek, az Eszterházy—Szüllő Jaross-klikknek a magyar nemzetiségű lakossággal szemben szintén az engesztelhetetlen nacionalista gyűlölet politikáját hirdető Hlinkáékkal való paktálására, és ugyanakkor a napnál is világosabban bebizonyítja, hogy a köztársaság valamennyi nemzetének és nemzetiségének — cseheknek, szlovákoknak, magyaroknak, németeknek, lengyeleknek, ukránoknak, egyaránt a nemzetközi forradalmi párt, Csehszlovákia Kommunista Pártja volt az egyedüli igaz önzet- ' len védelmezője és érdekeik rettenthetetlen szilárd harcosa. Ezért á közeljövőben magyar fordításban is örömest vennénk Imrich Stanek könyvét. L. L. TT.T «ZO 5 * 1958 aupus'tus 15. I