Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-12 / 222. szám, kedd

A vasutasnap előtt írta: Bruno Köhler, a CSKP KB titkára A vasutasok kőztársaságszerte ké­szülnek ünnepükre — a vasutasnap­ra. Vasutasaink százezres hadserege a szocialista munkaverseny és a vasutak munkájának további általá­nos megjavítására irányuló törekvés nagy fellendülésének idején, a béké­ért és a szocializmusért folyó küzde­lemben tartja meg ünnepét. Dolgozó népünk a CSKP vezeté­sével az idén ú.i nagy sikereket ért el a népgazdaság és a kultúra fej­lesztésében. 1958 első felében 103 százalékra túlteljesítettük az ipari termelés ter­vét és a múlt év első feléhez viszo­nyítva 11 százalékkal növeltük a nyerstermelést. A munkatermelé­kenység 8 százalékkal fokozódott, az önköltségek pedig a tervhez viszo­nyítva fél százalékkal voltak kiseb­bek. Az ipari termelés tervének túl­teljesítésében lényeges részük van a szénipari, nehéz- és finomgépipari, közszükségleti cikkeket gyártó ipari, élelmiszeripari dolgozóknak. A mezőgazdaságban feltartóztatha­tatlanul folyik a szövetkezetek fejlő­dése, szilárdulása és építése. A tava­szi munkákat szokatlanul rövid idő alatt végeztük el, úgyhogy sikerült jó eredményeket egy kocsiegység tervezett forgalmi idejének nagy­méretű túllépésével és egy tehervo­nat átlagos súlyának nemteljesítése mellett teljesítettük, a múlt évekhez viszonyítva lényegesen jobb ered­mények ezek. Ä személyszállítás grafikonját betartjuk és a dolgozók elismerésükkel halmozzák el a vas­utasokat azért, hogy Idejében szál­lítják őket munkába és szabadságra. A nehéztonnás mozgalom fellendülé­se lehetővé tette, hogy folyamatosan elszállítsuk azt az óriási mennyiségű szenet, melyet az északcsehországi és sokolovi bányászok termeltek ki, be­leértve a terven felül kifejtett más­félmillió tonna barnaszenet. Javul az állomások és vonatok külalakja, tisz­tasága és felszerelése, az utazás kul­túrája. A vasutak tartalékainak, erőinek és eszközeinek feltárásban és kihasz­nálásában általában nagy szerepet játszanak az új munkamódszerek út­törői, újítók, az élenjáró munkakol­lektívák, melyek a párt és szakszer­vezetek vezetésével nagy munkagyő­zelmeket arattak. Különösen őket il­leti az elismerés azért, hogy előreha­ladnak, mintaszerű, öntudatos mun­kájukkal példát mutatnak a többiek kiegyenlítenünk a munkák kezdetén j nek és a vasutak egész szakaszán bekövetkezett késést. A cukorrépa egyelését és kapálását határidőn be­lül, a tavalyihoz viszonyítva 15 nap­pal előbb fejeztük be. A komlófölde­ken is gyorsan és jól végeztük el a munkálatokat. A földművelők ma már betakarítják a gazdag termést és az új termésből eredő gabonával töltik meg a raktárakat. A gazdaságban, termelésben elért sikeréket a kulturális élet nagy fel­lendülése kíséri. A nyár folyamán népi műalkotási ünnepségeket és versenyeket tartottunk. A tömeg? filmünnepségek — a dolgozók film­fesztiváljai — az idén sikeresebbe voltak, mint bármikor régebben. Filmjeink, színjátszó együtteseink, népi, művészi kollektíváink és zenei együtteseink külföldön is nagy sike­reket arattak. A brüsszeli világkiál­lítás csehszlovák pavilonja kultúr­programjaival méltóképpen és sike­resén képviseli népi demokratikus hazánk óriási, kulturális virágzását. Emelkedik a dolgozók életszínvona­la. A közszükségleti cikkek eladásá­nak növekedésén kívül egyre több televíziós vevőkészüléket, hűtőszek­rényt, motorkerékpárt, autót, bútort stb. adunk el. Felnőttek és gyerme­kek százezrei üdülőhelyeken, fürdők­ben, hazai és külföldi turistautakon élvezik megérdemelt pihenőjüket. A jó munka gyümölcsei a szocialista rendszer jóvoltából embertársaink életének állandó javulásában érezte­tik hatásukat. A vasutasok munkájukkal jelentő­sen kiveszik a részüket dolgozó né­pünk nagy sikereiből. Hisz ők szállít­ják a kitermelt szenet, építőanyagot, nyersanyagot, élelmiszert, fogyasztási cikket, stb. rendeltetési helyére, ők szállítják munkába az emberek száz­ezreit s aztán üdülésre is. A vasutak feladatának teljesítése nélkül nem érnénk el sikereket más szakaszokon Ezt különösen a múlt év végén a vasúti forgalomban faknerült nehéz­ségek igazolták, midőn a vasutak munkájának fogyatékosságai fékezték gazdaságunk fejlődését. A párt megmutatta a vasutasoknak a nehézségek leküzdése útját. A vas­utasok magukévá tették a párt út­mutatásait és becsülettel teljesitik feladataikat. Széleskörű szocialista munkaversenyt indítottak minden erő és eszköz felhasználására, hogy megbirkózzanak a vasúti forgalom feladataival. Ennek eredményeképpen az állami szállítási tervet 1958 első felében 100,3 százalékra, a megterhe­lés tervét pedig 100,5 százalékra tel­jesítettük. Noha ezeket az általában eredményes szocialista munkaver senyre ösztönzik őket. Az ostrava­kunčicei vasútállomás tolatókollektí­vája O. Krutilek vezetésével rendkí­vül nagy érdemeket szerzett a vas­utak munkájának megjavításában. 130 százalékkal túlteljesítette a tolatási normáját és nagymértékben része van abban, hogy a kocsik pályaudvari veszteglési normáját az átmeneti kocsiknál 14 százalékkal, a helyi ko­csiknál pedig 3 százalékkal lerövidí­tették. Éppen olyan sikerrel dolgozik a praha-vršovicei vasútállomás tola­tóinak V. Vácha vezette kollektívája, a žilinai jelző és biztonsági szakasz dolgozói, a plzeňi Gottwald vasútállo­más áruszállító szakasza Fr. Kubík vezetésével, a sokolovi gőzmozdony­park mozdonyvezető brigádjának kol­lektívája J. Konáš vezetésével, a bratislavai főpályaudvar dolgozóinak kollektívája, a brnói vasútvonal disz­pécserei, a bratislavai jelzőberende­zési műhelyek dolgozóinak kollektí­vája, stb. i Az élenjáró kollektívákkal együtt rendkívül nagy munkaeredményeket érnek el a vasutasok soraiba tartozó egyének is. Például Fr. Blastík, a pre­rovi vasútállomás tolató szakaszának felügyelője kollektívájával együtt januárban 121 ezer kocsi balesetmen­tes széttolatására tett felajánlást, amelyet később még szilárdított. Április végéig már 69 564 kocsit to­lattak szét ebből a számból. Blastík elvtárs kezdeményesése a tolatáskor előforduló balesetek számának csök­kentéséért folyó munkaverseny fej­lesztésében is kedvezően megnyilvá­nult. A vasutak párt-, szakszervezetei és gazdasági szervei a párt utasításai szerint most egyenlő mértékben be­vonják a dolgozókat a vasutak mun­kájának irányításába, nyíltan megbe­szélik velük a problémákat és nehéz­ségeket. A vasutasok aktívan megvi­tatják a szállítás kérdéseit, bírálják a fogyatékosságokat, figyelmeztetnek a tartalékokra, javasolják a techni­ka, a haladó technológia jobb kihasz­nálását. A vasutasok gazdag tapasztalatai­ra, kezdeményezésére és a széleskörű szocialista munkaversenyre támasz­kodva egyes vasútvonalak, például a bratislavai, ostravai és £ plzeňi vas­útvonal, hatékonyan megjavította munkáját. A vasutasok végre igazolták, hogy dicső munkásosztályunk egyik élcsa­patát és pártunk szilárd pillérét ké­pezik a hazánk szocialista építésének befejezéséért folyó küzdelemben. Pártunk XI. kongresszusa — nagy feladatokat tűzött a közlekedési dol­gozók elé. A vasúti forgalomnak a népgazdaság fejlődésével arányban kell fejlődnie. Ennek érdekében erő­teljesen meg kell valósítanunk a vas­utak műszaki színvonala emelésének nagyszabású programját. Különösen meg kell gyorsítanunk a villamosítás és a dieselmotoros mozdonyok beve­zetését, meg kell javítanunk a ki­és berakodás gépesítését, tovább kell bővítenünk, a nagy teherbírású ko­csik állományát és egyéb elengedhe­tetlenül fontos intézkedéseket kell tennünk a vasutak szállítókapacitásá­nak kibővítésére. A vasutak gazdasági szervei a Köz­lekedésügyi Minisztérium vezetésével valamennyi vasutassal karöltve gon­doskodjanak annak a nagyszabású segítségnek és eszközöknek lehető leghatékonyabb kihasználásáról, me­lyekben a vasutak részesülnek. 1965­ig 3,8 nappal kell meggyorsítanunk a teherkocsik forgalmát, növelnünk keli a vonatszerelvények átlagos súlyát, ki kell használnunk az elektronikus berendezéseket a forgalom automati­zálására és gépesítésére. A vasúti forgalom lebonyolításához szükséges műszaki színvonal emelése, mivel ez 1965-ig 90—95 százalékkal fokozódik. A műszaki fejlődést nem szabad fékeznünk, hanem biztosíta­nunk kell ezzel a gazdaság fejlődé­sét, teljes mértékben ki kell elégí­tenünk az országnak a teher- és sze­mélyszállítással szemben támasztott igényeit. A vasutak műszaki fejlesz­tésének a XI. kongresszuson kitűzött programja további bizonyítéka annak, hogyan gondoskodik a CSKP arról, hogy a vasutasok a jövőben is meg­birkózhassanak egyre növekvő fel­adataikkal. A vasutasnap nemcsak vasutasaink utóbbi időben elért nagy sikereinek szemléje. A vasutasnap egyúttal so­rakozó az őszi és téli kampány előké­szítésére. Ősszel, mint minden évben, sok millió tonna cukorrépát, burgo­nyát és egyéb mezőgazdasági termé­ket kell elszállítanunk,- előzetesen el kell látnunk tüzelőanyaggal az ipart s ugyanakkor teljes mértékben biz­tosítanunk kell az egyéb szállítások lebonyolítását, nehogy zavar álljon elő a népgazdaság fejlődésében. A forgalomnak a népgazdaság szük­ségletei szerint ősszel és a téli hó­napok nehezebb körülményei köze­pette történő biztosítása próbatétel lesz, hogyan tudják vasutasaink meg­szilárdítani és tovább fejleszteni a vasúti forgalomban elért javulást. A párt mutatta megkezdett út helyes. Ez a vasutasaink rendelkezésére álló erők kihasználásának útja, a szocia­lista munkaverseny még hatalmasabb fejlődésének és elmélyítésének útja. A pártszervek és szervezetek is a lehető legnagyobb figyelmet és gon­dot szenteljék a vasutasoknak. A vasutasok sikeres munkája azért fontos, hogy sikeresen befejezzük a szocializmus építését. A vasutasok sikerei népünk sikerei. Ezért minden dolgozónk a vasutasokkal együtt üli meg ünnepüket, a vasutasnapot. Dol­gozó népünk segíteni fogja a vasuta­sokat az új munkagyőzelmek eléré­sében, hazánk további felvirágzása és szocialista építésének befejezése ér­dekében. ilJii szó A fülekpüspökiek sikere A füleki járás helyi nemzeti bizott­ságai között folyó szocialista munka­verseny első félévi értékeléisének alapján a legjobb HNB címét és az ezzel járó emlékzászlót a Fülekpüspö­ki Helyi Nemzeti Bizottság nyerte el. Ezzel kapcsolatban felkerestük Wer­ner István elvtársat, a HNB elnökét, hogy megtudjuk, hogyan érték el ezt a szép eredményt. — Nincs a dologban titok — kezd­te szavait Werner elvtárs —, csupán annyit tettünk, hogy a helyi pártszer­vezet, a HNB és a lakosok között a legszorosabb kapcsolatokat építettük ki. A nemzeti bizottság rendszeresen megtartotta üléseit és ezeken mindig jelen voltak a tömegszervezetek ve­zetői és Vas Vilrrcs elvtárs, a falusi pártszervezet elnöke is. A helyi nemzeti bizottság tagjai meghallgatták a lakosság javaslatait és alapos megfontolás után, ha jók voltak, felhasználták őket. Ennek kö­sz'nhető, hogy itt épült fel a járás egyik legszebb nemzeti bizottsági épü­lete, ahol nemcsak a HNB, de a többi tömegszervezet is otthonra talált. Mindezt a lakosság hozzájárulásával érték el, amely a jó szervezés folytán minden számításának biztos alapul szolgált. Már ebben az évben az új gyermek­óvodában szórakoznak majd a fülek­püspöki kicsinyek. Ezt az építkezést is a „Z"-akció keretében végzik. A faluban felszerelték a hangszó­rókat is. A község földterületének 93 százalékán már az EFSZ gazdálkodik. Évvégére el akarják érni a száz szá­zalékot, határidőül szeptember 30-át tűzték ki. A jövő évben is nagy feladat várja a nemzeti bizottsági tagokat. Kicsiny a kultúrotthon s olyan élénk kultúr­tevéíkenységű község, mint Fülekpüs­pöki, megérdemel egy szép, nagy kul­túrházat. Már most dolgoznak megva­lósításán. Büszkék az elért eredményekre Fülekpüspök polgárai. Látják, hogy az általuk választott nemzeti bizott­ság megérdemelte a bizalmat. Akár a HNB titkára, Bence Károly, vagy a HNB alelnöke, Molnár József és Vágó Béla, Balázs József tagok, mind ré­szesei a sikernek, ajnely szorgalmas munkájuk gyümölcseként termett. Agócs Vilmos, Ajnácsko JÓL FELKÉSZÜLNEK A Csehszlovák Vöröskereszt őrösi szervezete a járási konferencián el­ismerést kapott. Az elismerést azzal érdemelte ki, hogy a tagok vállalt kötelezettségeiket teljesítik és lelke­sen dolgoznak. Pontosan eljárnak az előadásokra, melyek: „Hogyan nyújt­sunk első segélyt?" cím alatt folynak. Az előadások nagyon tanulságosak. Az előadók beszámolói és a kísérő film­bemutatók révén a hallgatók elsajátít­ják a segélynyújtás valamennyi mód­ját. A tagok felváltva, állandóan készült­ségi szolgálatot tartanak. Horosz Árpád, Őrös Két fiatal életmentő Legnagyobb érték az ember! Ezt az elvet valljuk, ez elvnek megfelelő egészségügyi gondoskodásban részesít­jük a dolgozókat s a fiatalságot is e szellemben neveljük. Id. Moksö József 72 éves pereszlé­nyi levelezőnk elmúlt napokban bekül­dött levelében egy gyermek életének a megmentéséről számol be. A követke­zőket írja: Kis községünk közvetlen az Ipoly partján fekszik. A folyóba jár fürödni a lakosság apraja-nagyja. Július 30-án a gyermekek fürdés közben az Ipoly­ban egy rosszkarban levő csónakot lel­tek, amit a folyó Ipolyságról hozott magával. A gyermekek nem gondolva arra, hogy a csónak fenekén lék van, a benne levő vizet kimerték, majd helyet foglaltak benne és beeveztek a folyó közepére. A csónak azonban any­nyira megtelt vízzel, hogy felborult s a gyerekek a vízbe estek. Az egyik­nek sikerült a partra kivergődnie, de a másik fiú, az alig 7. éves Moksó László, az én unokám, teljesen elme­rült az Ipoly hullámaiban. A közelben levő Lámy Károly 13 éves és Horvát József 11 éves fiúk látva az életve­szélyben levő gyermeket, azonnal a vízbe ugrottak és kimentették őt. Né­hány másodpercen múlt csupán a kis Lackó élete. Igen, tanulságos eset, akárcsak a számtalan hasonló, mely a fürdési idény alatt előadódik. Erkölcsi felelős­ség terheli ez esetben a csónak tulaj­donosát, jóllehet a körülményeket nem ismerjük, hogyan szabadult el a csak­nem szerencsétlenséget okozó csónak. Felelősek a szülők is, akik bár tudják, hogy gyermekük nem tud úszni, mégis felügyelet nélkül engedik őket fürödni. Az eset szerencsés kimeneteléért di­cséretet érdemel a két fiatal életmen­tő, akiknek nagy hálaérzettel mond köszönetet a levélíró nagyapa is. A gyerekek pedig okuljanak Laci esetéből és tanuljanak meg úszni! A szülők pedig ne felejtsék el, hogy gyermekük iránti kötelességüknek ak­kor tesznek eleget, ha megfelelően gondoskodnak róluk! (-sz) -300C­Korunk emlékműveit építjük Szlovákia-szerte 0 A Stavoindustria nemzeti vál­Ialat, amely Szlovákia nyugati )Ó részéit nagy beruházási építke­zéseket végez, aug 9. és 10-én W műszaki-gazdasági értekez­ni letet rendezett a Lipt. Mi­it^ kulás melletti Paludzkán. A vál­^ lalat dolgozói megbeszélték a CSKP XI. kongresszusának ha­'JL tározataiból reájuk háruló fel­adatokat és a CSKP Központi Bizottságának álláspontját az ^ építészet helyzetéről. A Stavoindustria dolgozói a szo­cialista építés befejezésének idősza­kában olyan müveket fognak építeni, amelyek a mai kor emlékmüvei ma­radnak é: x mizedékeket fognak át­élni. Ily, k s vágsellyei vegyiipari üzem, a seredi nikkelgyártó ko­hó, a turányi fafeldolgozó vállalat, a čadcai formázó üzem, a skalicai go­lyóscsapágygyár, a hlohoveci dróthu­zalgyár, a Liptovský Mikuláš-i mű­anyaggyár, a madunicei papírkom­binát stb. Néhány népgazdasági szempontból fontos építkezést már megkezdtek. A vállalat építomunkásainak eltö­kélt szándéka, hogy teljesíteni fogják az előttük álló nagy feladatokat. Tö­kéletesítik a technológiai eljáráso­kat, új technikát fognak bevezetni, további üzemrészlegeket létesítenek a helyi nyersanyagforrások minél gazdaságosabb kihasználására és szo­cialista versennyel növelik a társa­dalmi munka termelékenységét, Búcsú a vízimalmoktól & üszöbön áll a közös csehszlo­** vák-osztrák dunai vízierőmü és duzzasztógát megépítése. Mielőtt azonban a mérföldes léptekkel haladó technika végleg eltüntetné a vadregé­nyes Duna menti ligetek romantikáját, vessünk még egy utolsó pillantást a Duna egykori jellegzetességére, a vízi­malmokra. A gőzmalmok meghonosítása előtt Bratislava környékén tíz úgynevezett szárazmalom működött a Vödric-patak mentén. A Duna jobb partján fel egé­szen Hainburg ausztriai városkáig, amelynek vára jól látható a bratislavai Dunahídról, 32 vízimalom kelepelt. A szárazmalmok onnan kapták elne­vezésüket, hogy nem feküdtek közvet­lenül a Duna mentén, a valóságban azonban szintén vízierő, a mai Vödric­patak vize hajtotta kereküket. Messzi vidékről hordták be társzekereken az őrlésre szánt gabonát a Vödric-völgyi „Molendinum in fluvio Wedrich"-be. Az első számú szárazmalom a mai Lanfranconi-telep vidékén a füvészkert helyén létésült. A másodiknak az épü­lete ma is Jennáll, jelenleg EFSZ­major, azelőtt „Józséfhon" név alatt volt ismeretes. A Malom-völgyi út mentén — ahogyan neve is elárulja — sorakozott a harmadik és negyedik szárazmalom, az ötödik maradványait a néhai „Suhajda-birtokon" találjuk. A hatodik malom a volt tölténygyár, a hetedik a paszomány-gyár telepén kelepelt. A nyolcadik szárazmalom ma nKlepée" nevű rtyáŕi vendéglőt a ki­lencedik az erdészeti szakiskola és a tizedik a Vaskutacska helyén volt. A szárazmalmok eredete a XIV. szá­zadba nyúlik vissza. A hetedik és a kilencedik szárazmalmot a múlt szá­zad közepe táján gőzmalmokká alakí­tották át, de a századforduló körül ezek is beszüntették működésüket. Nem bírták a hatalmas Ludwig-féle gőzmalom versenyét. Még nagyobb közkedveltségnek ör­vendtek a Duna jobb partján elhelye­zett vízimalmok. Egy öreg erdész elbe­szélése szerint az akkori jótorkú mol­nárlegények gyakran „megléptek" munkahelyükről, hogy a városi csap­székekben csillapítsák szomjukat. Mi­vel azonban a városból a szétszórtan fekvő malmokba vezető út hosszú és fáradságos volt, s tél is volt és a sok pálinka is megtette hatását, egy alka­lommal három derék molnárlegény el­szundxtott a behavazott berkesben és megfagyott. Az akkori „bölcs" városi tanács erre elhatározta, hogy pályázatot hirdet egy közeli kantin felállítására. Nem azért, hogy a száraz torkú molnárlegények ne igyanak, hanem azért, hogy ne kelljen annyit gyatogolniok egy korty italért és meg ne fagyjanak szegények útközben. Nemsokára meg is valósí­tották a „szociális intézményt" s eb­ből a kantinból keletkezett a későbbi Kristofek-féle vendéglő a Pöccseni-li­getben. Nyomait eltüntette a második világégés, az épület körül felállított betonerődítményeket a háború után a rozoga vendéglővel együtt felrobban­tották. Megmaradt törmelékeit bizo­nyára felhasználják az új vízierőmü építésénél, nem rombolásra, hanem energia-fejlesztésre mindnyájunk érde­kében. f/égezetül megkérdeztük az agg ' erdésztől, — aki még a múlt század végén látta el arrafelé nehéz szolgálatát —, vajon miből tellett a szomjas molnárlegényeknek pálinká­zásra az akkori sovány kereseti vi­szonyok mellett. Megtudtuk, hogy sza­bad idejükben néha „mellékesre" tet­tek szert: elszegődtek „lánckeresők­nek". A múlt század kezdetleges gőzhajói ugyanis — főleg magas vízállás idején — nem tudtak megbirkózni az ár sod­rával. Az ilyen szakaszokon ezért a Duna medrébe több kilométer hosszú vasláncot vagy sodronyt horgonyoztak le, melyeknek szabad végét — ha megtalálták — ráerősítették a hajóhoz és egy forgó dobra göngyölítették fel. Ily módon hatásosabbá tették a gőz­gép munkáját, amely lapátaival nem tudta volna az ár ellen felvontatni a hajót. Természetes, hogy több emberre és nagy türelemre volt szükség, amíg a láncot kampósvégű rudak segítségé­vel kihalászták a fenék iszapjából A lefelé haladó hajók a felgöngyölí­tett sodronyt újból a Dunába süllyesz­tették. Ez volt tehát a molnárlegények mel­lékkeresete, amikor még vízimalmok kelepeltek a Duna mentén. A vízimal­mokat és a lánchajózást mi már csak hírből ismerjük, bár itt-ott még akadnak a roppant folyó mentén. K. E. ŰJ SľÔ 1858. 8'Jflwsztu* 12.

Next

/
Thumbnails
Contents