Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-12 / 222. szám, kedd

Ki kell vonni a Közel-Keletről az idegen haderőket Kairó (ČTK) - Az Al-Ahram című kairói lap diplomáciai levelezőjének tudósítása szerint az ;gyesült Arab Köztársaság kormánya kijelölte azon politikájának elveit, amelyet küldöttsége az Ensz közgyűlésének rendkívüli ülésén a Közép-Kelet kérdéseiben követni fog. Az EAK kormánya elsősorban elítél minden idegen beavatkozást a Közép-Kelet országainak belügyeibe, amelyek nemzeti kormányai és népe békében akarnak élni. Az EAK küldöttsége nem engedi meg, hogy az ENSZ közgyűlésének ülésén a KözépKelet fő problémáinak megvitatásáról mellékes kérdésekre térjenek át. Az A svéd külügyminiszter bírálja a Nyugat közel-keleti politikáját Stockholm (ČTK^ - Undén, svéd külügyminiszter a szociáldemokrata párt augusztus 10-i ljugarni ülésén bírálta a nyugati nagyhatalmak közelkeleti politikáját. A legmagasabb szintű értekezlet kérdésében, amely a nyugati nagyhatalmak szembehelyezkedése miatt kudarcba fulladt, Undén miniszter kijelentette, hogy ez nagy kár, mert az értekezleten sok problémát meg lehetett volna oldani. A külügyminiszter határozottan állást foglalt nemcsak a jordániai angol intervenció, hanem a Nyugat azon követelése ellen is, hogy a Közel-Keletre az ENSZ haderőit küldjék „Eképpen nem lehet megoldani a közép-keleti problémákat" mondotta Undén és hozzáfűzte, hogy a közel-keleti kérdést tanácskozások útján kell rendezni. EAK kormánya úgy véli, hogy az ENSZ közgyűlésének els&orban döntenie kellene a Libanonban és Jordániában állomásozó idegen fegyveres erők azonnali kivonásáról. A nyugat-berlini rendőrség betiltotta ai afomhasáí elleni akciókat Berlin (ČTK) - A berlini ifjúság a Kurfürstendammon, Nyugat-Berlin legélénkebb körútján az atomrakéta 5 méteres makettjét és egy nagy táblát helyezett el hirosimai képekkel és a Bundeswehr atomfegyverkezése ellen felszólító szöveggel. Fiatal békevédők csoportja állt őrt a rakétánál és atomellenes röplapokat osztogatott. Az akció hatalmas visszhangot keltett a nyugat-berlini lakosság körében. Két nap alatt több ezer polgár írta alá az atomfegyverkezés elleti i felszólítást. A rendőrség, hogy ezt meggátolja, azt állította, hogy a nagy forgalom a tábla előtt közlekedési akadály és ezért az őrséget el kell távolítani. Ezenkívül azt állította, hogy a táblán elhelyezett felirat meghaladja az engedélyezett szöveget. Csupán a Hirosimáról szóló, nem pedig a nyugat-németországi atomfegyverkezésről szóló szövegét engedélyezték. AZ ALGÉRIAI nemzeti felszabadító mozgalom harcosai augusztus 9-én a Szaída és Méchéria közötti vasútvonalon egy tehervonatot — 18 vagonnal — levegőbe röpítettek. (ČTK) Bővülnek a szovjet-csehszlovák kereskedelmi kapcsolatok Moszkva (ČTK) - Moszkvában e napokban értek véget a Csehszlovákia és a Szovjetunió közötti árucsere további kibővítéséről szóló tárgyalások. A megbeszéléseken csehszlovák részről F. Krajčír külkereskedelmi miniszter és I. Loukota miniszterhelyettes vettek részt. A többi között megállapodás jött létre arról, hogy Csehszlovákia a Szovjetuniónak cipőt, kötött árut, varrógépet és más árut szállít. A Szovjetunió a Csehszlovák Köztársaságnak karkötőórát, fényképezőgépet, villamosborotvakészülékeket, halkonzervet, bort és más árut ad. Ez az árucsere hozzájárul a két ország áruválasztékának kibővítéséhez. Külügyminiszterünk megérkezett az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésére New York (ČTK) — New Yorkba repülőgépen már megérkezett Václav Dávid, a Csehszlovák Köztársaság_külügym'nisztere, aki az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésén résztvevő csehszlovák küldöttség vezetője. Útban van már Avram Bunaciunak, a Román Népköztársaság külügyminiszterének vezetésével a román és Behar Stillának, az Albán Népköztársaság külügyminiszterének vezetésével az albán küldöttség. AMERICO TOMAS, Portugália köztársasági elnöke Salazar diktátort, az eddigi miniszterelnököt bizta meg az új kormány összeállításával. Salazar a miniszterelnöki funkciót már 1932 óta tölti be. (ČTK) A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSASÁGBAN Coswigban építik a világ legnagyobb kénsavgyárát, amely 1960-ban mér 60 tonna kénsavat állít elő. (ČTK) AZ INDIAI határőrség augusztus 10-én visszavetett egy pakisztáni egységet, amely megkísérelte Tukergram falu megszállását', (ČTK) BAGDADBAN augusztus 10-én megtárgyalták a Szíriát Irakkal összekötő új vasútvonal építési tervét. (ČTK) Mit szolgálnak a tajvani amerikai provokációk A VILÁGSAJTÓBAN az utóbbi napokban újból gyakran szerepel Tajvan sziget neve — Csankajsek amerika' bábja ideiglenes menedékhelyének a neve. Ez nem véletlen. Kiderül, hogy az amerikai imperialisták egyik eszköze ez, amellyel a közvélemény figyelmét elterelni igyekszenek a közelkeleti angol-amerikai agresszió tényéről, a tajvani katonai előkészületek fokozásával, azokkal a kísérletekkel, hogy növeljék a feszültséget az érzékenyen reagáló délkeletázsiai térségben — s mindezért a felelősséget a Kínai Népköztársaságra hárítsák. A helyzet Tajvanon és a tajvani szorosban a következő. Csankajsek hadseregének vezérkari főnöke készenléti állapotba helyezte a Tajvanon és a többi szigeteken állomásozó egységeket. Számos katonai alakulatot a Tajvan nyugati részében lévő erődítményekbe vontak össze. Az USA-ból katonai fegyverzet áramlik a szigetre, növekszik a háborús támaszpontok száma, megerősítik az amerikai megszálló egységeket is. Az USA atomfegyverekkei felszerelt tengeralattjárókat készül Tajvanra küldeni. Rendkívül megnövekedett Csankajsek katonai provokációinak a száma. Emlékeztetnek arra, hogy a Csankajsek-féle repülőgépek úgyszólván naponta megkísérlik, hogy behatoljanak a kínai szárazföld fölé. A nyugati hírügynökségek híreinek megfogalmazása nem hagy kétséget afelől, hogy e pillanatban a tajvani kalandorok közvetlen programja, hogy feszültséget keltsenek a szigeten, hogy azután hisztérikus lármát csaphassanak a Kína felől fenyegető „háborús veszélyről". Az egész ügynek van egy másik oldala is. Mégpedig az, hogy szüntelenül növekszik a Kínai Népköztársaság nemzetközi jelentősége és az amerikai külügyminisztérium arra igyekszik, hogy csökkentse a népi Kína súlyát. Áz Egyesült Államok már a Kínai Népköztársaság kikiáltása óta folytatja e politikáját, amely a történelem kigúnyolását jelenti. Vannak azonban egyes tényezők, amelyek nagyon időszerű aggodalmat keltenek Washingtonban. A szovjet-kínai közlemény teljes komolysággal emlékeztette a világot arra, hogy nemcsak Ázsia, hanem a világpolitika problémáit sem lehet megoldani Kína részvétele nélkül. Az emiített közlemény közzétételét követő kommentárok kiemelik ezt a tanulságot, és nem fukarkodnak bíráló szavakkal, amelyekkel elutasítják a Kína iránti amerikai politika vakságát és csökönyösségét. Szerepet játszik Kína szocialista országépítésének rohamos üteme és óriási méretei is. Az a haladás, amelyet a kínai népgazdaság valamennyi területén elért, a közeli látóhatárra a Kína jövő gigantikus gazdasági erejének körvonalait vázolja. Az USA évről évre növekedő nehézséggel állja a bírálatot, amellyel azért illetik, mert nem hajlandó elismerni Kínát. Az idén, amint a nyugati sajtóból látható, helyzete még nehezebb lesz. A Tajvannal kapcsolatos feszültség előidézését és Kína befeketítését tehát úgy kell tekinteni, mint az Egyesült Államoknak az ENSZ következő ülésszakára való „előkészületeinek" egy részét. Mesterkedjenek azonban bármiképp a washingtoni urak, Tajvan visszatér kínai hazájának kebelébe épp oly biztosan, mint ahogy Kína elfoglalja a világ állami között az őt jogosan megillető helyet. M. M. Balul üt ki „a közvetett agresszióval" folytatott csalás AZ ANGOL-AMERIKAI egység homlokzata mögött repedezik a fal még ezekben a napokban is, amikor a két imperialista nagyhatalom külsőleg egységesen lép fel az arab nemzetek nemzeti felszabadító mozgalma ellen. Érdekes szakasz, amelyen most az angol-amerikai ellentétek megnyilvánulnak, Libanon és Jordánia kiürítésének kérdése az amerikai és angol inváziós egységek részéről. A sajtó híreiből már nyilvánvaló volt, hogy az amerikaiak nem kívánták az angolok és franciák jelenlétét Libanonban (és az angolok elutasították az amerikaiak részvételét Jordániában), mégpedig nem a mégbeszélt „munkamegosztással" való indokolással, hanem főképpen azért, mert az agresszióban résztvevő partnerek a közps gaztett elkövetésénél bizalmatlanok egymással szemben, gyanakvóan néznek egymás körmére. Es mindkét fél él a gyanúperrel, hogy a másik lépre akarja csalni. Az angol sajtóban most cikkek jelennek még, amelyek bizonygatják az amerikai haderők „eltávozásának szükségességét" Libanonból, s ezzel szemben az amerikai hírmagyarázók viszonzásul finomah azt javasolják az\angoIoknak, „vegyék tudomásul az arai) nacionalizmust Jordániában", amit egyébként Ammanban Murphi, Eisenhower elnök közép-keleti különmegbízottja személyesen ajánlott az angol nagykövetnek. Áz angol sajtó álszenteskedésnek minősíti azt az amerikai állítást, hogy az U§A rövidesen kiteszi a lábát Libanonból. A Times bejrúti levelezőjének cikkében az amerikai megszállókat „azzal az emberrel hasonlítják össze, aki meghívatta magát ebédre és azután egész családjával beköltözött a vendéglátó házába. E lap levelezője kommentálja Holloway amerikai tengernagy azon állítását, hogy a legújabb amerikai erősítések „már útban voltak és nem lehetett őket visszaküldeni." A tudósító ezzel kapcsolatban ironikusan megjegyzi: annál a katonaságnál, amely a beavatkozásra szólító jelre még 24 óra leforgása előtt reagál, ez a Londoni levél rugalmasság szomorú hiányának megnyil-" vánulása, főképpen azért, mert amikor választások folytak (amelyek után a yankeeknek állítólag útra kellett kelniök), egyes hadihajó^ még 6 napi távolságra vőltak Libanontól." Mind az angol, mind az amerikai kormánykörökben sokan a leggyorsabb kiürítés mellett foglalnak állást. Ezek az emberek azt állítják, hogy a Nyugat ezzel kikerüli azt, hogy a „sarokba szorítsák". Bár e hangok elég jelentősek, még egyre túlsúlyban van az az irányzat, hogy a katonai megszállást fenn kell tartani és ki kell terjeszteni, s hogy a Libanonban és Jordániában állomásozó haderőket az arab Keletre és elsősorban az Egyesült Arab Köztársaságra gyakorolt „nyomás állandó eszközeként" kell alkalmazni. Azt a tényt, hogy az Iraki Köztársaságot a Nyugat elismerte, Londonban egyáltalán nem tartják az imperialisták „szivében beállott változásnak". E héten Londonban sok szó esett az előző iráni tapasztalatokról, amikor is a Nyugatnak a nyomás és intrikák több mint két évébe került, amíg megszabadult Mosszadek miniszterelnöktől és a perzsa kőolaj államosítását a kőolajtrösztök konzorciumával váltotta fel. Nyugat irányvonalába tartozik most a semlegesség iraki fogadalmainak „üdvözlése" és azon megfogható , kezességhez való ragaszkodás, hogy J e semlegességnek hinni lehet. Az amerikai és az angol sajtóban a Dulles-féle „közvetett agresszió" találmányáról szóló nézetekben kétségek és ellentétek merültek fel. Sok diplomáciai kommentátor hangsúlyozza, hogy bármilyen ilyenfajta csíny „a szerencsétlenség előidézése". Az amerikai közírók csupán a közelmúltban kezdték kísértetként feltüntetni a „közvetett agressziót", amely mögött saját nyílt agressziójuk rejlik. Azelőtt örömrivalgással üdvözölték az amerikai felforgató tevékenység és szabotázs, a katonai „segítség" és a finánciális korrupció sikereit az egyes politikai rendszerek támogatásánál vagy leépítésénél. Az USA kongresszusa bizottságainak ülésein felvett jegyzőkönyvek, amely üléseken megtárgyalták az egyes korm^iyok kérvényeit a segélyek iránt, lehetővé tették ezen módszerek megismerését. Az 1948. évi beavatkozástól kezdve, amikor az USA beleszólt a francia kormány összeállításába, a guatemalai eseményekig és a magyarországi ellenforradalomig az amerikai „közvetett agresszió" története világos ép tagadhatatlan. Nem kelt tehát csodálatot, hogy a „közvetett agresszió" kikürtölésére irányuló amerikai terv nemcsak kétséget, hanem nevetséget is vált ki. Nagy-Britanniában gyorsan terjed azon tény felismerése, hogy a béke megszilárdításához szükséges első és múlhatatlan intézkedés az agresszív erők visszavonása a Közép-Keletről. London, 1958. augusztus. Stanley Harrison RENDSZERESÍTENI KELL A KAPCSOLATOKAT V. Široký Adenauerhez intézett levelének nyugat-németországi visszhangja ŠIROKÝ ELVTÄRS, a csehszlovák kormány miniszterelnöke vasárnap Domažlicén nyugati határaink őrei előtt beszédet mondott, melyben foglalkozott a Német Szövetségi Köztársasághoz való viszonyunkkal. Hangsúlyozta, hogy köztársaságunk nemzetközi helyzete erős és megdönthetetlen, mert a Szovjetunió vezette szocialista táborhoz tartozunk. Hű és megbízható barátaink vannak az egész világon és erőnk tudatában békés egymás mellett élésre törekszünk minden állammal, tekintet nélkül azok társadalmi rendszerére. A Német Szövetségi Köztársaságnak ebben a szellemben ajánlottuk fel a diplomáciai kapcsolatok felvételét. Ezt az ajánlatot, amelyet Viliam Široký miniszterelnök elvtárs az egy hónappal ezelőtt Adenauer kancellárhoz intézett levelében tett, a nyugatnémetországi közvélemény jelentős része kedvezően fogadta. Bár a levelet éppen abban az időben hozták nyilvánosságra, amikor Nyugat-Németországban a sajtó és közvélemény figyelmét a közép-keleti komoly események kötötték le, a csehszlovák javaslat olyan széleskörű visszharigra talált, hogy még a revansiszta S udetendeutsche Zeitung is kénytelen volt megállapítani, hogy Široký Adenauerhoz intézett levele ezúttal nagyobb népszerűségre tett szert, mint az eddigi hasonló prágai akció. Számos nyugat-német lap kedvezően nyilatkozott a Csehszlovákiával való kapcsolatok rendszeresítésének lehetőségeiről. A diplomáciai kapcsolatok felvétele mellett foglalt állást a szociáldemokrata és a szabad demokrata párt vezetősége is. Bonni hírek szerint az ellenzéki pártoknak a diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó javaslatával foglalkozott a szövetségi parlament külpolitikai bizottsága is. Állítólag a szövetségi kormány eddig ezért nem válaszolt miniszterelnökünk levelére. Nem vagyunk türelmetlenek és tudunk várni. Örömmel vesszük, hogyha ajánlatunkat alaposan, gondosan áttanulmányozzák. A nyugat-németországi lapok egyes kommentárjai azonban arról tanúskodnak, kísérleteket tesznek a csehszlovák ajánlat kedvező visszhangjának elfojtására_ a nyugat-német közvéleményben. Široký elvtárs domažlicei beszédében rámutatott arra, hogy a revansiszták pozícióiból intéznek támadást a Csesziovákiával való diplomáciai kapcsolatok rendszeresítése ellen. A szudéta német revansisztak például kijelentik, „nem kívánatos" a diplomáciai kapcsolatok normalizálása a Csehszlovák Köztársasággal, mert ezzel állítólag megerősítenék a németek kitelepítését Csehszlovákiából és a jelenlegi határokat véglegeseknek fogadnák el. Hogyha ez csupán a revansiszta körök nézete lenne, nem kellene vele foglalkoznunk. Azonban az ellenzéki pártoknak a Lengyelországgal való diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó javaslatával kapcsolatban még a bonni kormánykoalíció soraiban is ellenvetések hangzottak el, hogy ez Lengyelország mai nyugati határainak elismerését jelentené és hogy ezzel állítólag olyan helyzet állana elő, hogy a nyugatnémet nagykövet „olyan területen működne, amely nyugat-német álláspont szerűit német." Ezekre a megjegyzésekre Široký elvtárs válaszolt, mikor Bonn és Washington címére közölte, hogy ma a helyzet egészen más, mint volt húsz évvel ezelőtt és hogy tudomásul kell venniök, hogy „határainkról, államunk függetlenségéről és szocialista rendszerünkről senkivel sem disputálunk." Minél előbb értik meg Bonnban, hogy Németország keleti szomszédaihoz való viszonyát nem lehet revansiszta illúziókra építeni, hanem azt reális alapon, vagyis a jelenlegi határok és az ezekben az országokban uralkodó jelenlegi társadalmi rendszer végleges jellegének alapján kell rendezni, annál jobb lesz a nyugat-német népre, amelyre elsősorban a revansizmus és a militarista politika halálos veszedelmet jelent. A bonni kormánykörök a kapcsolatok rendszeresítése ellen azt hozzák fel, hogy Bonn nem tarthat fenn diplomáciai kapcsolatokat olyan országokkal, amelyek baráti kapcsolatban vannak a Német Demokratikus Köztársasággal, mert ezáltal Bonn állítólag közvetve elismerné egy másik német állam létezését. Tény azonban az, hogy ez a másik német állam — a Német Demokratikus Köztársaság — létezik, és Bonnak előbb-utóbb bele kell törődnie létezésébe. Mi határozottan nem mondunk le baráti kap* csolatainkról, amelyeket az NDK-vaJ folytatunk, sőt egyre jobban elmélyítr jük és kibővítjük őket. Ügy véljük, azonban, hogy az NDK-hoz való baráti viszonyunk, amellyel közös érdekeink vannak, inkább a javára, mint a kárára válhatna az NSZK-hoz való kapr csolataink rendszesítésének. Hiszen Bonnak kénytelen-kelletlen tudomásul kell vennie az NDK létezését, ahogy azt igazolta az NSZK és az NDK képviselőjének az elfeai vámilletékek kérdésében folytatott tanácskozása. És az amerikalak is kénytelenek voltak tudomásul venni az NDK létezését, amikor egy amerikai katonai repülőgép leszállása után az NDK területén kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni* a Német Demokratikus Köztársaság állami szerveivel. Röviden szólva tehát az az álláspont, mintha a Német Szövetségi Köztársaság lenne az egyedüli jogérvényes német állam, — és hogy az NDK csupán Németország területéről erőszakkal leszakított tartomány, amelyet vissza kejl csatolni, — nem reális és egyúttal veszedelmes az európai békére. Az ezen állásponthoz való ragaszkodás nemcsak akadályt képez a közép-európai viszonyok rendszeresítésének útján, hanem lehetetlenné teszi Németország békéc egyesítését is. Ezért logikus, hogy a nyugatnémet sajtóban már nyíltan beismerik ezen álláspont tarthatatlanságát, és hogy a Kereszténydemokrata Unióhoz közel álló lapok, mint például a Frankfurter Neue Presse is követelik, hogy ai ezen állásponthoz való ragaszkodással ne gördítsenek akadályt a népi demokratikus országokkal való kapcsolatok rendszeresítésének útjába. Teljesen világos, hogy a Csehszlovákia és a Német Szövetségi Köztársaság közötti kapcsolatok rendszeresítése elleni ezen ellenvetések a helyzet teljesen nem reális értékeléséből erednek, és ezért határozottan nem adnak okot a diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó csehszlovák javaslat elutasítására. Ugyancsak vissza kell utasítani az* az ellenvetést is, hogy a Široký elvtárs levelében foglalt azon álláspont, amely elítéli Nyugat-Németorszájj atomfelfegyverzését, a Német Szövetségi Köztársaság elleni „ellenséges állásfoglalás" kifejezője, sőt állítólag kísérlet a Német Szövetségi Köztársaság belügyeibe való beavatkozásra. Amint ismeretes, a Bundeswehr atomfelfegyverzése ellen elutasító álláspontot foglal el a nyugat-németországi lakosság jelentős része, amelyet határozottan nem lehet az állam iránti ellenséges állásponttal vádolni. És hogy a Bundeswehr atomfelfegyverzésének kérdésében nem csupán a Német Szövetségi Köztársaság belügyéről van szó, kitűnik már abból is, hogy e kérdésben az Északatlanti Paktum tanácsának ülésén is határozat jött létre. Az csak természetes, hogy a csehszl<tvák kormány nem nézheti közömbösen, vajon Csehszlovákia tőszomszédságában atomfegyvereket vezetnek-e be, annál inkább, mert amint ez megerősítést nyert az arab Kelet elleni amerikai-angol agreszszióban; ezek a támaszpontok a béke*szerető nemzetek elleni agresszív ak» ciókra szolgálnak. A szünidő után a bonni parlamentben tárgyalni fognak a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdéséről, Németország keleti szomszédaival. Óhajtanánk, hogy e tárgyalások folyamán ne induljanak ki negatív szempontokból, és hogy a kapcsolatok rendszeresítésére irányuló csehszlovák javaslatot nyugatnémet részről is a német és csehszlovák nép közös érdekeinek szempontjából ítéljék meg a nemzetközi feszültség enyhítése és a jószomszédi kapcsolatok megteremtése végett. A Német Szövetségi Köztársaságnak tudatára kellene jönnie felelősségének a közép-európai helyzet fejlődésének kérdésében és a maga részéről hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy a Német Szövetségi Köztársaság és keleti szomszédai kapcsolatainak rendszeresítése és a jószomszédi egymás mellett élés érdekében megteremtse a kedvező előfeltételeket. KAREL DOUDERA KUBA szigetén Fidél Castro felkelő katonái Oriente tartományban széleskörű támadást kezdtek a kormánycsapatok ellen. Batista kubai diktátor hadserege visszavonulóban van. (ČTK) ANGLIÁBAN a Szovjetuniónak a tudomány, technika és kultúra terén elért hatalmas sikerei egyre nagyobb érdeklődést keltenek az orosz nyelv tanulása iránt. Az orosz nyelv tanítását bevezetik a középiskolákon és sok főiskolán is. (ČTK) ľ T 3 * 3958. augusztus 12. t