Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-12 / 222. szám, kedd

Ki kell vonni a Közel-Keletről az idegen haderőket Kairó (ČTK) - Az Al-Ahram című kairói lap diplomáciai levelezőjének tudósítása szerint az ;gyesült Arab Köztársaság kormánya kijelölte azon politikájának elveit, amelyet küldött­sége az Ensz közgyűlésének rendkí­vüli ülésén a Közép-Kelet kérdéseiben követni fog. Az EAK kormánya elsősorban el­ítél minden idegen beavatkozást a Kö­zép-Kelet országainak belügyeibe, amelyek nemzeti kormányai és népe békében akarnak élni. Az EAK kül­döttsége nem engedi meg, hogy az ENSZ közgyűlésének ülésén a Közép­Kelet fő problémáinak megvitatásáról mellékes kérdésekre térjenek át. Az A svéd külügyminiszter bírálja a Nyugat közel-keleti politikáját Stockholm (ČTK^ - Undén, svéd külügyminiszter a szociáldemokrata párt augusztus 10-i ljugarni ülésén bírálta a nyugati nagyhatalmak közel­keleti politikáját. A legmagasabb szintű értekezlet kérdésében, amely a nyugati nagy­hatalmak szembehelyezkedése miatt kudarcba fulladt, Undén miniszter kijelentette, hogy ez nagy kár, mert az értekezleten sok problémát meg lehetett volna oldani. A külügyminisz­ter határozottan állást foglalt nem­csak a jordániai angol intervenció, hanem a Nyugat azon követelése ellen is, hogy a Közel-Keletre az ENSZ haderőit küldjék „Eképpen nem le­het megoldani a közép-keleti problé­mákat" mondotta Undén és hozzá­fűzte, hogy a közel-keleti kérdést tanácskozások útján kell rendezni. EAK kormánya úgy véli, hogy az ENSZ közgyűlésének els&orban dön­tenie kellene a Libanonban és Jordá­niában állomásozó idegen fegyveres erők azonnali kivonásáról. A nyugat-berlini rendőrség betiltotta ai afomhasáí elleni akciókat Berlin (ČTK) - A berlini ifjúság a Kurfürstendammon, Nyugat-Berlin legélénkebb körútján az atomrakéta 5 méteres makettjét és egy nagy táb­lát helyezett el hirosimai képekkel és a Bundeswehr atomfegyverkezése ellen felszólító szöveggel. Fiatal bé­kevédők csoportja állt őrt a rakétá­nál és atomellenes röplapokat osz­togatott. Az akció hatalmas visszhan­got keltett a nyugat-berlini lakosság körében. Két nap alatt több ezer pol­gár írta alá az atomfegyverkezés el­leti i felszólítást. A rendőrség, hogy ezt meggátolja, azt állította, hogy a nagy forgalom a tábla előtt közlekedési akadály és ezért az őrséget el kell távolítani. Ezenkívül azt állította, hogy a táblán elhelyezett felirat meghaladja az en­gedélyezett szöveget. Csupán a Hi­rosimáról szóló, nem pedig a nyu­gat-németországi atomfegyverkezés­ről szóló szövegét engedélyezték. AZ ALGÉRIAI nemzeti felszabadító mozgalom harcosai augusztus 9-én a Szaí­da és Méchéria közötti vasútvonalon egy tehervonatot — 18 vagonnal — levegőbe röpítettek. (ČTK) Bővülnek a szovjet-csehszlovák kereskedelmi kapcsolatok Moszkva (ČTK) - Moszkvában e napokban értek véget a Cseh­szlovákia és a Szovjetunió közötti árucsere további kibővítéséről szóló tárgyalások. A megbeszélé­seken csehszlovák részről F. Krajčír külkereskedelmi minisz­ter és I. Loukota miniszterhelyet­tes vettek részt. A többi között megállapodás jött létre arról, hogy Csehszlovákia a Szovjetunió­nak cipőt, kötött árut, varrógépet és más árut szállít. A Szovjetunió a Csehszlovák Köztársaságnak karkötőórát, fényképezőgépet, vil­lamosborotvakészülékeket, halkon­zervet, bort és más árut ad. Ez az árucsere hozzájárul a két or­szág áruválasztékának kibővítésé­hez. Külügyminiszterünk megérkezett az ENSZ közgyűlésének rendkívüli ülésére New York (ČTK) — New Yorkba repülőgépen már megérkezett Václav Dávid, a Csehszlovák Köztársaság_kül­ügym'nisztere, aki az ENSZ közgyűlé­sének rendkívüli ülésén résztvevő csehszlovák küldöttség vezetője. Útban van már Avram Bunaciunak, a Román Népköztársaság külügymi­niszterének vezetésével a román és Behar Stillának, az Albán Népköztár­saság külügyminiszterének vezetésé­vel az albán küldöttség. AMERICO TOMAS, Portugália köztársa­sági elnöke Salazar diktátort, az eddigi miniszterelnököt bizta meg az új kormány összeállításával. Salazar a miniszterelnöki funkciót már 1932 óta tölti be. (ČTK) A NÉMET DEMOKRATIKUS KÖZTÁRSA­SÁGBAN Coswigban építik a világ leg­nagyobb kénsavgyárát, amely 1960-ban mér 60 tonna kénsavat állít elő. (ČTK) AZ INDIAI határőrség augusztus 10-én visszavetett egy pakisztáni egységet, amely megkísérelte Tukergram falu megszállá­sát', (ČTK) BAGDADBAN augusztus 10-én megtár­gyalták a Szíriát Irakkal összekötő új vasútvonal építési tervét. (ČTK) Mit szolgálnak a tajvani amerikai provokációk A VILÁGSAJTÓBAN az utóbbi na­pokban újból gyakran szerepel Tajvan sziget neve — Csankajsek amerika' bábja ideiglenes menedékhelyének a neve. Ez nem véletlen. Kiderül, hogy az amerikai impe­rialisták egyik eszköze ez, amellyel a közvélemény figyelmét elterelni igyekszenek a közelkeleti angol-ame­rikai agresszió tényéről, a tajvani ka­tonai előkészületek fokozásával, azokkal a kísérletekkel, hogy növel­jék a feszültséget az érzékenyen rea­gáló délkeletázsiai térségben — s mindezért a felelősséget a Kínai Népköztársaságra hárítsák. A helyzet Tajvanon és a tajvani szorosban a következő. Csankajsek hadseregének vezérkari főnöke készenléti állapotba helyezte a Tajvanon és a többi szi­geteken állomásozó egységeket. Szá­mos katonai alakulatot a Tajvan nyu­gati részében lévő erődítményekbe vontak össze. Az USA-ból katonai fegyverzet áramlik a szigetre, növek­szik a háborús támaszpontok száma, megerősítik az amerikai megszálló egységeket is. Az USA atomfegyve­rekkei felszerelt tengeralattjárókat készül Tajvanra küldeni. Rendkívül megnövekedett Csankaj­sek katonai provokációinak a száma. Emlékeztetnek arra, hogy a Csankaj­sek-féle repülőgépek úgyszólván na­ponta megkísérlik, hogy behatoljanak a kínai szárazföld fölé. A nyugati hír­ügynökségek híreinek megfogalmazá­sa nem hagy kétséget afelől, hogy e pillanatban a tajvani kalandorok közvetlen programja, hogy feszültsé­get keltsenek a szigeten, hogy az­után hisztérikus lármát csaphassa­nak a Kína felől fenyegető „háborús veszélyről". Az egész ügynek van egy másik oldala is. Mégpedig az, hogy szünte­lenül növekszik a Kínai Népköztársa­ság nemzetközi jelentősége és az amerikai külügyminisztérium arra igyekszik, hogy csökkentse a népi Kína súlyát. Áz Egyesült Államok már a Kínai Népköztársaság kikiáltása óta folytatja e politikáját, amely a törté­nelem kigúnyolását jelenti. Vannak azonban egyes tényezők, amelyek na­gyon időszerű aggodalmat keltenek Washingtonban. A szovjet-kínai közlemény teljes komolysággal emlékeztette a világot arra, hogy nemcsak Ázsia, hanem a világpolitika problémáit sem lehet megoldani Kína részvétele nélkül. Az emiített közlemény közzétételét kö­vető kommentárok kiemelik ezt a tanulságot, és nem fukarkodnak bí­ráló szavakkal, amelyekkel elutasít­ják a Kína iránti amerikai politika vakságát és csökönyösségét. Szerepet játszik Kína szocialista országépítésének rohamos üteme és óriási méretei is. Az a haladás, ame­lyet a kínai népgazdaság valamennyi területén elért, a közeli látóhatárra a Kína jövő gigantikus gazdasági erejének körvonalait vázolja. Az USA évről évre növekedő ne­hézséggel állja a bírálatot, amellyel azért illetik, mert nem hajlandó el­ismerni Kínát. Az idén, amint a nyu­gati sajtóból látható, helyzete még nehezebb lesz. A Tajvannal kapcso­latos feszültség előidézését és Kína befeketítését tehát úgy kell tekinte­ni, mint az Egyesült Államoknak az ENSZ következő ülésszakára való „előkészületeinek" egy részét. Mes­terkedjenek azonban bármiképp a washingtoni urak, Tajvan visszatér kínai hazájának kebelébe épp oly biztosan, mint ahogy Kína elfoglalja a világ állami között az őt jogosan megillető helyet. M. M. Balul üt ki „a közvetett agresszióval" folytatott csalás AZ ANGOL-AMERIKAI egység homlok­zata mögött repedezik a fal még ezek­ben a napokban is, amikor a két im­perialista nagyhatalom külsőleg egysége­sen lép fel az arab nemzetek nemzeti felszabadító mozgalma ellen. Érdekes szakasz, amelyen most az angol-amerikai ellentétek megnyilvánulnak, Libanon és Jordánia kiürítésének kérdése az amerikai és angol inváziós egységek részéről. A sajtó híreiből már nyilvánvaló volt, hogy az amerikaiak nem kívánták az an­golok és franciák jelenlétét Libanonban (és az angolok elutasították az amerikaiak részvételét Jordániában), mégpedig nem a mégbeszélt „munkamegosztással" való indokolással, hanem főképpen azért, mert az agresszióban résztvevő partnerek a közps gaztett elkövetésénél bizalmatla­nok egymással szemben, gyanakvóan néz­nek egymás körmére. Es mindkét fél él a gyanúperrel, hogy a másik lépre akarja csalni. Az angol sajtóban most cikkek jelen­nek még, amelyek bizonygatják az ame­rikai haderők „eltávozásának szükséges­ségét" Libanonból, s ezzel szemben az amerikai hírmagyarázók viszonzásul fi­nomah azt javasolják az\angoIoknak, „ve­gyék tudomásul az arai) nacionalizmust Jordániában", amit egyébként Ammanban Murphi, Eisenhower elnök közép-keleti különmegbízottja személyesen ajánlott az angol nagykövetnek. Áz angol sajtó álszenteskedésnek mi­nősíti azt az amerikai állítást, hogy az U§A rövidesen kiteszi a lábát Libanonból. A Times bejrúti levelezőjének cikkében az amerikai megszállókat „azzal az em­berrel hasonlítják össze, aki meghívatta magát ebédre és azután egész családjá­val beköltözött a vendéglátó házába. E lap levelezője kommentálja Holloway amerikai tengernagy azon állítását, hogy a legújabb amerikai erősítések „már út­ban voltak és nem lehetett őket vissza­küldeni." A tudósító ezzel kapcsolatban ironikusan megjegyzi: annál a katonaság­nál, amely a beavatkozásra szólító jelre még 24 óra leforgása előtt reagál, ez a Londoni levél rugalmasság szomorú hiányának megnyil-" vánulása, főképpen azért, mert amikor választások folytak (amelyek után a yan­keeknek állítólag útra kellett kelniök), egyes hadihajó^ még 6 napi távolságra vőltak Libanontól." Mind az angol, mind az amerikai kor­mánykörökben sokan a leggyorsabb kiürí­tés mellett foglalnak állást. Ezek az em­berek azt állítják, hogy a Nyugat ezzel kikerüli azt, hogy a „sarokba szorítsák". Bár e hangok elég jelentősek, még egyre túlsúlyban van az az irányzat, hogy a ka­tonai megszállást fenn kell tartani és ki kell terjeszteni, s hogy a Libanonban és Jordániában állomásozó haderőket az arab Keletre és elsősorban az Egyesült Arab Köztársaságra gyakorolt „nyomás állandó eszközeként" kell alkalmazni. Azt a tényt, hogy az Iraki Köztársasá­got a Nyugat elismerte, Londonban egy­általán nem tartják az imperialisták „szi­vében beállott változásnak". E héten Londonban sok szó esett az előző iráni tapasztalatokról, amikor is a Nyugatnak a nyomás és intrikák több mint két évé­be került, amíg megszabadult Mosszadek miniszterelnöktől és a perzsa kőolaj ál­lamosítását a kőolajtrösztök konzorciumá­val váltotta fel. Nyugat irányvonalába tar­tozik most a semlegesség iraki fogadal­mainak „üdvözlése" és azon megfogható , kezességhez való ragaszkodás, hogy J e semlegességnek hinni lehet. Az amerikai és az angol sajtóban a Dulles-féle „közvetett agresszió" talál­mányáról szóló nézetekben kétségek és ellentétek merültek fel. Sok diplomáciai kommentátor hangsúlyozza, hogy bármi­lyen ilyenfajta csíny „a szerencsétlenség előidézése". Az amerikai közírók csupán a közel­múltban kezdték kísértetként feltüntetni a „közvetett agressziót", amely mögött saját nyílt agressziójuk rejlik. Azelőtt örömrivalgással üdvözölték az amerikai felforgató tevékenység és szabotázs, a ka­tonai „segítség" és a finánciális korrup­ció sikereit az egyes politikai rendszerek támogatásánál vagy leépítésénél. Az USA kongresszusa bizottságainak ülésein fel­vett jegyzőkönyvek, amely üléseken meg­tárgyalták az egyes korm^iyok kérvé­nyeit a segélyek iránt, lehetővé tették ezen módszerek megismerését. Az 1948. évi beavatkozástól kezdve, amikor az USA beleszólt a francia kormány össze­állításába, a guatemalai eseményekig és a magyarországi ellenforradalomig az amerikai „közvetett agresszió" története világos ép tagadhatatlan. Nem kelt tehát csodálatot, hogy a „közvetett agresszió" kikürtölésére irá­nyuló amerikai terv nemcsak kétséget, hanem nevetséget is vált ki. Nagy-Britanniában gyorsan terjed azon tény felismerése, hogy a béke megszilár­dításához szükséges első és múlhatatlan intézkedés az agresszív erők visszavo­nása a Közép-Keletről. London, 1958. augusztus. Stanley Harrison RENDSZERESÍTENI KELL A KAPCSOLATOKAT V. Široký Adenauerhez intézett levelének nyugat-németországi visszhangja ŠIROKÝ ELVTÄRS, a csehszlovák kormány miniszterelnöke vasárnap Domažlicén nyugati határaink őrei előtt beszédet mondott, melyben fog­lalkozott a Német Szövetségi Köz­társasághoz való viszonyunkkal. Hang­súlyozta, hogy köztársaságunk nem­zetközi helyzete erős és megdönthe­tetlen, mert a Szovjetunió vezette szocialista táborhoz tartozunk. Hű és megbízható barátaink vannak az egész világon és erőnk tudatában békés egy­más mellett élésre törekszünk minden állammal, tekintet nélkül azok társa­dalmi rendszerére. A Német Szövet­ségi Köztársaságnak ebben a szellem­ben ajánlottuk fel a diplomáciai kap­csolatok felvételét. Ezt az ajánlatot, amelyet Viliam Široký miniszterelnök elvtárs az egy hónappal ezelőtt Adenauer kancellár­hoz intézett levelében tett, a nyugat­németországi közvélemény jelentős része kedvezően fogadta. Bár a levelet éppen abban az időben hozták nyilvá­nosságra, amikor Nyugat-Németor­szágban a sajtó és közvélemény fi­gyelmét a közép-keleti komoly ese­mények kötötték le, a csehszlovák javaslat olyan széleskörű visszharigra talált, hogy még a revansiszta S u­detendeutsche Zeitung is kénytelen volt megállapítani, hogy Široký Adenauerhoz intézett levele ezúttal nagyobb népszerűségre tett szert, mint az eddigi hasonló prágai akció. Számos nyugat-német lap kedvezően nyilatkozott a Csehszlovákiával való kapcsolatok rendszeresítésének lehe­tőségeiről. A diplomáciai kapcsolatok felvétele mellett foglalt állást a szo­ciáldemokrata és a szabad demokrata párt vezetősége is. Bonni hírek szerint az ellenzéki pár­toknak a diplomáciai kapcsolatok fel­vételére vonatkozó javaslatával fog­lalkozott a szövetségi parlament kül­politikai bizottsága is. Állítólag a szö­vetségi kormány eddig ezért nem vá­laszolt miniszterelnökünk levelére. Nem vagyunk türelmetlenek és tu­dunk várni. Örömmel vesszük, hogyha ajánlatunkat alaposan, gondosan át­tanulmányozzák. A nyugat-németországi lapok egyes kommentárjai azonban arról tanús­kodnak, kísérleteket tesznek a cseh­szlovák ajánlat kedvező visszhangjá­nak elfojtására_ a nyugat-német köz­véleményben. Široký elvtárs domaž­licei beszédében rámutatott arra, hogy a revansiszták pozícióiból intéznek támadást a Csesziovákiával való dip­lomáciai kapcsolatok rendszeresítése ellen. A szudéta német revansisztak például kijelentik, „nem kívánatos" a diplomáciai kapcsolatok normalizálása a Csehszlovák Köztársasággal, mert ezzel állítólag megerősítenék a né­metek kitelepítését Csehszlovákiából és a jelenlegi határokat véglegesek­nek fogadnák el. Hogyha ez csupán a revansiszta körök nézete lenne, nem kellene vele foglalkoznunk. Azon­ban az ellenzéki pártoknak a Lengyel­országgal való diplomáciai kapcsolatok felvételére vonatkozó javaslatával kapcsolatban még a bonni kormány­koalíció soraiban is ellenvetések hang­zottak el, hogy ez Lengyelország mai nyugati határainak elismerését jelen­tené és hogy ezzel állítólag olyan helyzet állana elő, hogy a nyugat­német nagykövet „olyan területen működne, amely nyugat-német állás­pont szerűit német." Ezekre a megjegyzésekre Široký elvtárs válaszolt, mikor Bonn és Washington címére közölte, hogy ma a helyzet egészen más, mint volt húsz évvel ezelőtt és hogy tudomásul kell venniök, hogy „határainkról, államunk függetlenségéről és szocialista rend­szerünkről senkivel sem disputá­lunk." Minél előbb értik meg Bonnban, hogy Németország keleti szomszédai­hoz való viszonyát nem lehet revan­siszta illúziókra építeni, hanem azt reális alapon, vagyis a jelenlegi ha­tárok és az ezekben az országokban uralkodó jelenlegi társadalmi rendszer végleges jellegének alapján kell ren­dezni, annál jobb lesz a nyugat-német népre, amelyre elsősorban a revan­sizmus és a militarista politika ha­lálos veszedelmet jelent. A bonni kormánykörök a kapcsola­tok rendszeresítése ellen azt hozzák fel, hogy Bonn nem tarthat fenn dip­lomáciai kapcsolatokat olyan orszá­gokkal, amelyek baráti kapcsolatban vannak a Német Demokratikus Köz­társasággal, mert ezáltal Bonn állí­tólag közvetve elismerné egy másik német állam létezését. Tény azonban az, hogy ez a másik német állam — a Német Demokratikus Köztársaság — létezik, és Bonnak előbb-utóbb bele kell törődnie létezésébe. Mi határo­zottan nem mondunk le baráti kap* csolatainkról, amelyeket az NDK-vaJ folytatunk, sőt egyre jobban elmélyítr jük és kibővítjük őket. Ügy véljük, azonban, hogy az NDK-hoz való baráti viszonyunk, amellyel közös érdekeink vannak, inkább a javára, mint a ká­rára válhatna az NSZK-hoz való kapr csolataink rendszesítésének. Hiszen Bonnak kénytelen-kelletlen tudomásul kell vennie az NDK léte­zését, ahogy azt igazolta az NSZK és az NDK képviselőjének az elfeai vámilletékek kérdésében folytatott tanácskozása. És az amerikalak is kénytelenek voltak tudomásul venni az NDK létezését, amikor egy ame­rikai katonai repülőgép leszállása után az NDK területén kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni* a Német Demokratikus Köztársaság állami szerveivel. Röviden szólva tehát az az álláspont, mintha a Német Szövetségi Köztársaság lenne az egyedüli jog­érvényes német állam, — és hogy az NDK csupán Németország területéről erőszakkal leszakított tartomány, amelyet vissza kejl csatolni, — nem reális és egyúttal veszedelmes az európai békére. Az ezen állásponthoz való ragaszkodás nemcsak akadályt képez a közép-európai viszonyok rendszeresítésének útján, hanem le­hetetlenné teszi Németország békéc egyesítését is. Ezért logikus, hogy a nyugatnémet sajtóban már nyíltan beismerik ezen álláspont tarthatatlanságát, és hogy a Kereszténydemokrata Unióhoz közel álló lapok, mint például a Frankfurter Neue Presse is követelik, hogy ai ezen állásponthoz való ragaszkodással ne gördítsenek akadályt a népi de­mokratikus országokkal való kapcso­latok rendszeresítésének útjába. Teljesen világos, hogy a Csehszlo­vákia és a Német Szövetségi Köztár­saság közötti kapcsolatok rendszere­sítése elleni ezen ellenvetések a helyzet teljesen nem reális értékelé­séből erednek, és ezért határozottan nem adnak okot a diplomáciai kap­csolatok felvételére vonatkozó cseh­szlovák javaslat elutasítására. Ugyancsak vissza kell utasítani az* az ellenvetést is, hogy a Široký elv­társ levelében foglalt azon álláspont, amely elítéli Nyugat-Németorszájj atomfelfegyverzését, a Német Szövet­ségi Köztársaság elleni „ellenséges állásfoglalás" kifejezője, sőt állítólag kísérlet a Német Szövetségi Köztár­saság belügyeibe való beavatkozásra. Amint ismeretes, a Bundeswehr atom­felfegyverzése ellen elutasító állás­pontot foglal el a nyugat-németorszá­gi lakosság jelentős része, amelyet határozottan nem lehet az állam iránti ellenséges állásponttal vádolni. És hogy a Bundeswehr atomfelfegy­verzésének kérdésében nem csupán a Német Szövetségi Köztársaság bel­ügyéről van szó, kitűnik már abból is, hogy e kérdésben az Északatlanti Paktum tanácsának ülésén is határo­zat jött létre. Az csak természetes, hogy a csehszl<tvák kormány nem néz­heti közömbösen, vajon Csehszlovákia tőszomszédságában atomfegyvereket vezetnek-e be, annál inkább, mert amint ez megerősítést nyert az arab Kelet elleni amerikai-angol agresz­szióban; ezek a támaszpontok a béke*­szerető nemzetek elleni agresszív ak» ciókra szolgálnak. A szünidő után a bonni parlament­ben tárgyalni fognak a diplomáciai kapcsolatok felvételének kérdéséről, Németország keleti szomszédaival. Óhajtanánk, hogy e tárgyalások fo­lyamán ne induljanak ki negatív szempontokból, és hogy a kapcsolatok rendszeresítésére irányuló csehszlovák javaslatot nyugatnémet részről is a német és csehszlovák nép közös érde­keinek szempontjából ítéljék meg a nemzetközi feszültség enyhítése és a jószomszédi kapcsolatok megteremtése végett. A Német Szövetségi Köztár­saságnak tudatára kellene jönnie fe­lelősségének a közép-európai helyzet fejlődésének kérdésében és a maga részéről hozzá kellene járulnia ahhoz, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság és keleti szomszédai kapcsolatai­nak rendszeresítése és a jószomszédi egymás mellett élés érdekében meg­teremtse a kedvező előfeltételeket. KAREL DOUDERA KUBA szigetén Fidél Castro felkelő katonái Oriente tartományban széleskörű támadást kezdtek a kormánycsapatok el­len. Batista kubai diktátor hadserege visszavonulóban van. (ČTK) ANGLIÁBAN a Szovjetuniónak a tudo­mány, technika és kultúra terén elért hatalmas sikerei egyre nagyobb érdek­lődést keltenek az orosz nyelv tanulása iránt. Az orosz nyelv tanítását bevezetik a középiskolákon és sok főiskolán is. (ČTK) ľ T 3 * 3958. augusztus 12. t

Next

/
Thumbnails
Contents