Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-07 / 217. szám, csütörtök

Gondolatok a képzőművészeiről és a szavaló körökről Már többször megírtuk, hogy egyes művelődési otthonok és a Csemadok-szervezetek keretén belül milyen eredményesen dolgoznak a tánc-, ének-, színjátszó és irodalmi körök, valamint az utóbbi időben a zenekarok. Lényegesen kevesebbet írtunk a szavaló és képzőművészeti körökről, noha mind a művelődési otthonokban, mind a Csemadok helyi szervezeteiben — ha nem is olyan számban, mint az előzőek — ezek is megtalálhatók. A beszámolók aránytalansága azzal magyarázható, hogy míg a tánc-, ének-, színjátszó és irodalmi körök nemcsak címlegesen léteznek, hanem tevékenységük során egyre szebb eredmények születnek, a szavaló és képzőművészeti körök, ha itt-ott léteznek is, tudomásunk szerint eddig távolról sem csináltak annyit, hogy tevékenységükkel legalább megközelítenék az előbbieket. A pangás okát a tanácstalanságban és a szervezés hiányában látjuk. Az alábbiakban ezért néhány gondolatot vetünk fel a képzőművészeti és a szavaló körökkel kapcsolatban. Ahogy úgyszólván minden városban és falun bőven található műkedvelő színész, táncos, énekes, valamint kezdő író és költő, ugyanúgy talán nincsen egyetlen falu vagy város, ahol ne lennének olyanok, akik festéssel, rajzolással, szobrászati munkával, fafaragással, vagy más képzőművészeti ággal ne foglalkoznának. A különbség csak az, hogy míg az előbbi népszerűbb, többen értik és csinálják, szakképzett szervező és vezető is hamarább akad, az utóbbinak kevesebb a híve és művelője, így sok esetben nincs, aki az érdeklődőket összefogja, körbe szervezze és irányítsa. Ahol pedig van képzőművészeti- kör, tagjai számottevő munkát véleményünk szerint elsősorban azért nem tudnak felmutatni, mert nem találják meg a képességüknek megfelelő munkakört. Hasonló a helyzet a szavaló körökkel is. Mi ezért arra a két kérdésre próbálunk válaszolni, hogy kik és hogyan szervezzenek köröket, a meglévők pedig hol találhatnának gyümölcsöző munkaterületet. Szervezni elsősorban a kultúrfelelősöknek és a már meglevő művészeti csoportok vezetőinek kellene. Munkájukba természetesen bevonhatnák az iskolák rajz- és kézimunkatanárait, vagy ismert festőművészeket, akik szívesen látnák el az alakuló kört tanácsokkal, útmutatásokkal. A képzőművészeti körök új művészek feltűnését is; elősegíthetnék. Természetesen, ahogy az irodalmi és színjátszó körökben tömörültek közül sem lesz mindenki országosan elismert író és színész, a képzőművészeti körök tagjaiból sem válik mindenki művésszé. Ezért kell már az indulásnál megszabni a helyes célt és feladatot s azt a munkakört, amelyben m.indenki.. eredményesen gyümölcsöztetheti képességét. Egy-egy körbe Sokféle nézetű és képességű eoibet . kerül.. Legtöbbjük tele életerővet és akarással, amit csak helyeselni lehet. Meg kell azonban mindenkivel már kezdetben értetni, hogy nagy dolgokhoz csupán a jó szándék — bármilyen nagy ügyszeretettel párosul is — magában véve kevés. Döntő szava van a tehetségnek, amely 'nincs mindenkinél, mindsnütt jelen. Mi sem helytelenebb ezért, ha a képzőművészeti körök tagjai erejüket mecha'ado vállalkozásokba kezdemk és figyelmen kívül hagyják azokat a munkaterületeket, ahol mindegyikük eredményesen érvényesülhetne. A szemléltető agitáció formáira: rajz, plakát, stb. gondolunk itt elsősorban. Ezen a téren kellene a képzőművészeti kör tagjainak érvényesülési lehetőséget keresniök. Számos kulturális megmozduláson voltunk, ahol a színvonalas műsort sokszor az ízléstelen környezet rontotta le. Milyen hasznos és eredményes munkát végezhettek volna itt például a képzőművészeti körök tagI FECSÓ PÁL: í jai. És az a sok helyi jellegű kiállítás, amit különféle alkalmakból a kulturális intézmények rendeznek, mennyivel vonzóbb lehetne, ha a dokumentumok elhelyezésén a képzőművészet iránt érdeklődők kezenyomát látnánk. És általában: mennyivel jobb lenne mindenütt a szemléltető agitáció, ha a képzőművészeti körök tagjai képességüket a felvilágosító munka eszközeinek a megteremtésére is fordítanák. Arról van tehát szó, hogy a képzőművészeti körök tagjai saját önképzésükön és a nagyot akarásra való törekvésen kívül elsőrendű feladatuknak tarthatnák a művelődési otthonok csinosítását, ízléses díszítését, új, időszerű jelmondatok és faliújságok készítését, kiállítások rendezését. Csaknem minden vidéknek, sőt az egyes falvaknak is megvan az értékes népművészeti hagyománya: hímzések, szőttesek, fafaragások, a fazekas mesterség remekei stb., stb. Ezekből is lehetne a művelődési otthon egy-egy termében állandó kis múzeumot berendezni, amelyről a képzőművészeti kör gondoskodna és amelynek anyagát a kör tagjai saját készítményeikkel gazdagítanák. Helyes szervezéssel és irányítással az említett munkaterületen a képzőművészeti körök munkája a mostanihoz viszonyítva minden bizonnyal lényegesen megjavulna. Ami a szavaló csoportokat illeti, itt talán még rosszabb a helyzet, mint a képzőművészeti körökben. Ha a mű. velődési otthonban és a Csemadok helyi szervezeteiben vannak is elén jó egyéni szavalók, nem tudjuk, hooy valahol is van szavalőkör, amely szakképzett vezető irányításával tervszerűen dolgozik. Pedig jól működő szavaló körökig is éppen olyan szükség lenne, mint mondjuk az ének-, vagy zenekarefltra. A versszavalás gyűnyörködtet, tanít és helytállásra nevel. A költők, akik együttéreznek a dolgozókkal, sok olyan verset írnak, amelyben a dolgozó ember munkáját éneklik meg és a szocializmus építésére, valamint a békeharcra buzdítanak. A szavaló, aki a költő nevében beszél, így a jól választott, művészien előadott költeménnyel a szórakoztatás és tanítás mellett a feladatok elvégzésére is lelkesít. Természetesen mindez csak úgy valósul meg, ha az előadás híven kifejezi a költő gondolatát és érzelmét. A szavaláshoz, ha elengedhetetlenül ; szükséges is, nem elég csupán a vers érzelmi átélése, a versben fog- j lalt érzelmek megragadása. Mindenekelőtt a vers értelmét kell elsajátítani. Ez azt jelenti, hogy míg a vers egész szövegét és eszmei mondanivalóját nem értjük, nem szabad már a szöveg mechanikus tanulása közben megállapítani az előadási formát. Szavalóinknál a helyzet a legtöbb esetben sajnos, mégis az, hogy az előadás formáját nem a vers mondanivalója, hanem a szavaló szabja meg. S hogy ez így van, főként annak tulajdonítható, hogy szavalóink szakképzett irányítás nélkül működnek. A szavaláshoz ugyanis nem elég a rátermettség és a természetes adottság, mint azt sokan hiszik. A hatásos szavalás állandó tanulást, gyakorlást, a kifejezőkészség fejlesztését kívánja meg. Ez pedig eredményesen csak hozzáértő vezetővel csoporton belül érhető el. Ezért tartjuk a szavalómüvészet fejlődéséhez feltétlenül fontosnak szavalócsoportok alakítását. A falvakon és városokban bizonyára egyaránt találni olyan tanítókat, vagy más foglalkozású irodalombarátokat, akik ismerik a költők verseit, értenek az előadóművészeihez, és szeretettel foglalkoznának szavalócsoportok irányításával. A művelődési otthonok és a Csemadok helyi szervezetei így könnyen alakíthatnának 6—8, vagy több tagú szavaló kollektívákat, amelyeknek tagjai a versszavalás terén állandóan fejlesztenék tudásukat, színvonalas előadásokkal készülnének a műsoros összejövetelekre és magas szintre emelnék a versmondást. E csoportok — amelyeknek vezetői rendszeresen foglalkoznának az egyes szavalókkal, elmagyaráznák a kiválasztott költemény tartalmát, a szavalókat megtanítanák a vers helyes hangsúlyozására stb., stb. — tervszerűen dolgozhatnának. A kijelölt költemény előadásának értékéről is dönthetnének, s a csoport tagjai a nyilvános szereplés előtt maguk határozhatnák el, hogy kinek az előadásában, melyik költeménnyel érdemes a közönség elé lépniök. Az ilyen szűrőszerű önvizsgálat magában véve is jelentősen emelné a versmondás színvonalát. A kulturális forradalom második szakaszában a képzőművészeti és szavaló körökre is nagy feladatok várnak. Érdemes ezért a fentebb mondottakon elgondolkodni és azon lenni, hogy a már meglevő körök mellett minél több helyen jól működő képzőművészeti és szavaló körök is alakuljanak. BALAZS BÉLA VIDÁM ESTE Ráthonyi Róberttel A budanesti Fővárosi Operettszínház tagjaiból alakult m'úvész-csoport, amely augusztus 2-án kezdte meg szlovákiai vendégszereplését, a fenti sokat ígérő címmel hirdeti előadásait. Az együttesben — a főszereplő Ráthonyin kívül — még három kiváló szólósxsreplő működik: Zentay Anna, Bán Klári és Puskás Sándor. VIHAM VOLT Vihar volt. A rózsák porba hulltak szirmukon opálos könnycsepp dereng, reményük nincsen, vágyuk derékba tört, szemed bágyadt fényükön elmereng. Ennyi volt csak; éjjeli vad vihar, hiába ápoltad rózsáidat, most gyűjtheted jonott kosárkába a meggyilkolt, hamvas szirmokat. — A rózsát nézed, s a világot látod, porba hullt álmok árnya jelzokog, kételyek kisért nek vén denevér szárnyon s jélö lelkeddel a jövőt meglopod. Szívedben Kelet napja lángol, őrtüzek égnek, j egy ver zakatol, a halál is aratásra készül a pálmák alatt, messze valahol. Libanoni forró ligetek tépett szirmokkal üzentek neked, szívedből jakadtak sápadt virágok s rokonaid a küzdő emberek. Távolba nézel s hazádat félted, szíveddel óvod, mit lelked szeret, ÄJ gyűjtögeted a letört virágot jjj s kezed halványan, halkan megremeg. -Sj Ráthonyi Róbert Ráthonyit — múlt évi sikerei alapján — nem szükséges bemutatnunk Szlovákia színházlátogatóinak, de talán a csoport tötbi tagjait sem, mert hiszen már gyakran találkoztunk velük vagy a mozi vásznán, vagy a Magyar Rádió adásaiban. Öttagú, boszorkányos ügyességű kis tánccsoport egészíti ki a színpadi szereplők létszámát és ugyancsak öttagú a zenekar is, melyet dr. Perényi Sándor vezényel. Szlovákiai első előadásukat Párkányban tartották, innen a keleti határ felé folytatják útjukat — az útbaeső nagyobb városokban vendégszerepelve — fel egész Michalovcéig, majd onnan Észak-Szlovákia egyes helyeit érintve, 20 napos itteni tartózkodásukat Bratislavában fogják a Pihenés és Kultúra Parkjában, augusztus lS-án búcsúelőadásukkal befejezni. (deák) STANYISZLAVSZKIJ, a színművészet nagy reformátora Sztanyiszlavszkij nevéhez fűződnek a szovjet színházi kultúra nagy sikerei, a színpadi realizmus legfőbb vívmányai. A színjátszásban az orosz demokratikus művészet alapvető vonásait: a realizmust és eszmeiséget szilárdítja meg. Ez a művészet a kor életének tiszta tükröződése. Sztanyiszlavszkij zseniális színész és rendező, kiváló pedagógus és a színművészet filozófusa. Olyan egyéniség, kinek életútja érdekes és vonzó. 1863. január 17-én született Moszkvában. Az otthon harmonikus légkörében 10 gyermek nevelkedik, kiknek felvillanó érdeklődésére és tehetségére a szUlok érzékenyen reagálnak. — Konsztantyin Sztanyiszlavszkij kiskorától szenvedélyesen szereti a cirkuszt, az operát és balettet. Vidéki birtokukon kis színházat rendeznek be, hol testvéreivel, barátaival cirkuszi és színházi előadásokat tartanak, majd bábszínházzal próbálkoznak. Érettségi után gyakran látogatja a Moszkvai Kisszínházat. melynek hatására esztétikai érzése és ízlése kifejlődik. Nagy színészekkel, zenészekkel érintkezik. Dramaturgiai tanulmányokat folytat, mükedvelósködik. Moszkvai házukban is kis színház áll rendelkezésére, hol ö a rendező. Rövidesen megalapítja a Moszkvai Művészeti és Irodalmi Társaságot, itt műkedvelők Puskin és Moliere műveit játsszák. Nemsokára valódi színpadon is fellép. Már gazdag alkotó tapasztalatokkal rendelkezik, mire a század végén az érett, nagy műveltségű Nyemirovies Dancsenkóva! megalapítják a Müvészszínházat, mely a színjátszásban és rendezésben a pszichológizmusnak európai kiinduló pontja. Programjuk forradalmi. Népi, nemzeti színház megvalósítása a tervük. Tiltakoznak a régi játékmód és repertoár ellen. Műsorukban új meglátással színrehozott bel- és külföldi klasszikusok és fiatal hazai szerzők: Csehov, Gorkij mivei szerepelnek, kik a kor lüktetését érzékeltetik. Ibsent, G. Ilauptmannt, f'aeteriincket is ő fedezi fel az orosz színház számára. Újszerűen fogj* fel a rendező szerepét, aki nemcsak technikai segítője a színésznek, de művészi megreformálója is. A színész tudatába akarja vésni a mű szellemi érteimét, stílusának sajátosságát. Törekszik az együttes minél tökéletesebb összhangjára. A belső élmény megfelelő külső kifejezésére neveli a színészt, ami által meggyőzővé, világossá válik a néző számára a darabban rejlő bonyodalom. Sztanyiszlavszkij a régi orosz realista színihagyományból (Scsepkin) és esztétikából (Bielinszkij, Csernisevszkij) kiindulva, az egész európai színészi alkotás területét tudományosan kutatja, majd következetes rendszerbe foglalja. — Müvének: a Rendszernek alapelve: az igazságra törekvés. Egyszersmind munkamódszert teremt, mely felszabadítja a színész alkotó erejét, úgy hogy szerepét nem ábrázolja, de élményszerűen, életteljesen formálja. Egyszerűséget és természetességet kíván. A stúdiókban végzett kitartó kísérletekkel, sok próbával, gondosan megválogatott együttessel nagyszerű eredményt érnek el. Sztanyiszlavszkij maga mint jellemszínész, kivételes kifejező készséggel rendelkezik. Mély lélektani ellemzéssel, bátor rendezői megoldásokkal megismételhetetlen színházi stílust teremt. A Müvészszínház az első világháború előtti és utáni európai és amerikai vendégszerepléseivel világsikert ér el és jelentékenyen befolyásolja mindkét földrész színmüvészetét. Az 1917-es Októberi Forradalom megváltoztatta a színház szociális feltételeit s mint reflektor világította meg alkotó útját. A színházak kapui tágra tárultak a dolgozók előtt, akik meghatott izgalommal tódultak a korszerűsített Gogol, Gribojedov- és Osztrovszkij-elóadásokra, Shakespeare, Moliere és Goldoni darabjaihoz. Sztanyiszlavszkijban eddig is élt a színház magasztos társadalmi küldetésének tudata. Gogollal egyetért abban, hogy a színház a leghatalmasabb fórum, honnan a nagy tömegekre hatni lehet, sokkal erüsebben, mint a sajtóval, vagy könyvvel. Ezért hivatott a színház a kor haladó gondolatainak terjesztésére, az eszmei elv kifejlesztésére, az emberiesség hangsúlyozására. Sztanyiszlavszkij különben egész életében ezért harcolt. — 1918 óta a moszkvai Nagyszínház operaelőadásainak is rendezőjévé lett és az maradt végig. 1938. aug. 7-én fejezte be életét. — Utolsó 10 évét színházpedagógiai kérdések feldolgozásának szenteli és vlszszamenőleg bírálja ebbeli tapasztalatait. Rendszere egyes tételeit a marxista világnézet szempontjából ellenőrzi. Az ő eszméi jegyében fejlődik a népi demokratikus országok színmüvészete. Természetesen a szovjet kultúra is az o alkotó tapasztalataira és sikereire támaszkodik a szocialista-realista müvészettováb^jlesziésében. A művész és teoretikus Sztanyiszlavszkij legszebb példája a polgári intellektuelnek, aki tehetségével végig lelkesen szolgálja nemzetét. Meggyőződése vblt, hogy nem elég alkalmazkodva megérteni korunkat, de a kor emberévé kell válnunk, — eszméivel szervesen összeforrva. BÄRKÁNY JENÖNÉ A magány fátyola (Závoj samo'y) A mexikói filme." jellemző mély dr maiasságqal tárja fel c kietlen ország he vérmérsékletű népének életviszonyait Roberto Gavaldon: A magáifátyla című filmje. Egy emberbarát orvos viszontagságos küzdelmeit, élete intirn problémáit tárgyalja civilizált világtól félreeső településen, ahol a kultúra elemi ismereteinek terjesztésén kívül fel kell még vennie a küzdelmet a babonák, a ráolvasok, a kuruzslók ellen. A film drámaiságával és tragikumával elsősorban az érzelmekre A császár parancsára (Na rozkaz cisára) Bán Frigyes háromszoros Kossuth-díjas magyar filmrendező Barabás Tibor szövegkönyve alapján forgatott filmjében az utókor méltó emléket állít a magyar felvilágosodás nagyjainak, a polgári demokratikus forradalom úttörőinek, a magyar jakobinusoknak. Történelmi kötelesség volt a Martinovics-féle összeesküvés résztvevői, az 1789-es nagy francia forradalom magyar hívei nevének megörökítése. A film alkotóinak sikerült léhat és rokonszenves főhőse nem öntudatosan.^ hanem tiszta nemes emberi érzelmektől vezérelve áll a nép s_ gálatába. Csak a végžn, amikor érzelmi életében bekövetkezett tragédiája után fényes szanatóriumi állással cserélheti fel vidéki magányát, eszmél rá, hogy az úri világ felkapott divatos orvosai oklevelestül eladták magukat. iekíani alapon hű korképet adni a felvilágosodás korának Magyarországáról, osztályviszonyairól, a császári önkény és jogtiprás éveiről. A szerepalakítások közül kiemelkedők Bessenyei Ferenc Hajnóczyja, Makláry Zoltán Kohlmayerje és Ruttkai Éva Hajn menyasszonyának szerepében. <L) ÜJ SZŐ 7 * 1958. auousztus IS.