Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-01 / 211. szám, péntek

gUAZ Íí J SZÓ Iskolát, kultúrházat kap Nagyszaláne Nagyszaláncon a XI. pártkongresszus lőtti napokban helyezték le az új középskola alapkövét. Az építés költségei ötnilliô koronára rúgnak. Az iskolában 20 anterem, tornaterem, kézimunkaterem és zámos további helyiségek lesznek. Nagyszalánc kultúráiis élete jelentős lúltra tekint vissza. A színjátszó és ánccsoportban öregek és fiatalok egyránt tevékenyek voltak. Az utóbbi időién azonban feltűnő hanyatlás állott be. íiért ez a tétlenség? — Mert nem volt 10I tevékenykedni. Ezért a JNB elhatá"zta, hogy 50 ezer koronát utal ki kezdésére. Ehhez az összeghez a helyi nemzeti bizottság 30 ezer koronával járul S hozzá, úgyhogy a kultúrházat még ez év- s ben tető alá lehet hozni, Nagyszalánc megérdemli a kultúrházat. í Itt van a járás legrégibb EFSZ-e, sok § a fiatal és nagy az érdeklődés az iro- S dalom és a kultúra iránt. Ha az építkezé- ^ si munkába mindnyájan bekapcsolódnak, S hamarosan kész lesz az épület és a kul- § turális élet tovább fejlődhet. Iván Sándor, Kassa. (VII. folytatás) . A folyóhoz értek. A szomszéd § ügyesen előkészítette a felszerelést. S Viktor észrevette, hogy Mitya össze§ kuszálta a zsineget és nehezen tudott 5 vele bánni. Amikor kivetette a hor5 got, majdnem beleakasztotta ViktoréAhol szorgalmas emberek laknak | Ä SÍ1JS S

a £ § vésbé tetszett neki. Hogy csalétke Eldugott poros vagy sáros falucska volt izenhárom esztendővel ezelőtt Tajti közég. A falu munkásai akár a füleki dollozók sztrájkjaiban vagy más munkaheyek tiltakozó megmozdulásaiban mindig z élen voltak. Sorsedzett, szorgalmas imberek voltak a tajtiak világéletükben. Ma is ilyenek. És mégis mások, akárcsak i falu is. Többszobás, sőt emeletes házak zegélyezik nemcsak a föateát. de a falu ninden útvonalát. Valaha 20 kilométert rellett az állomásra gyalogolniok, ma auóbusszal járnak. Nagyot fejlődött a falu. A felszabaduás óta 52 ház épült, illetve lett megavítva. Összesen 157 házszám van a fauban, tehát minden harmadik ház új. Ez ledig nagy eredmény, de nem minden. Valasz az Új Szóban megjelent cikkre A múlt ősszel a falu valamennyi földmű- i „, K„„,„

n. vese tagja lett a szövetkezetnek, amelv | ne

m volt, egy cseppet sem bosszan napról napra erősödik. Ebben az évben Š «*ta, annál inkább idegesítették Miaz EFSZ részére nagyobb építkezéseket | tva ellesett gyakori pillantásai, kezdtek meg. fc _ Ne

m n

e

(i

zj a horgot — szólak A „Z" akció keretében 1800 m* utat & meg viktor

> _ meq

vek és friss ku Jóldolgozik a „Z" akció keretében ala- S kacokat ások. - Pedig egyáltalán nem kított helyi kőmüvescsoport. Az idén már § a kukacokon járt most az esze. 26 ezer korona forgalmat értek el. ebból S — Hol vannak itt kukacok? — kéra HNB számláján tiszta 11 ezer korona ^ de

zte Mítya van, amit a község további fejlesztésére 5í , , , , ... ,,, ,, irányoznak elő. | - Itt mindjárt a révfelügyelő háza A tajti lakosság meggyőződött róla. i mellett egy ól áll. Bizonyára sok ott a hogy a múlt év májusában jól választott. | fé.-eg. Bizonyos, hogy még sok szép eredményt J _ ,

gaza va

n_ me

njünk kukacokért fognak elérni. Agócs Vilmos, Ajnácskő. S 1 mondta Mítya. - Önnél tartok. $ Jobb lesz, ha itt hagyja a táskáját $ — tanácsolta Viktornak ^ — Hogyisne! A táskámban doboz § van, amiben a kukacokat gyűjtöm MegYilltozott ď Helyzet $ válaszolta pillanatnyi hallgatás után. A cikk meoielenése után a helv- I A révfel

ü9y

e

l° házához érve izgaA CIKK megjeienese utan a neiy- s Jom a el viktor

t. Most mö

r kétszínep megbeszéltük a tennivalókat ^ ségtelen: menekülnie kell. A ház saralkalmazottainkkal és az étkezők szá- i ká

n befordult és megpillantott egy Szövetkezetünk vezetősége kötelességének tartja, hogy nyilatkozzék az 3j Szó július 20-i számában megjeent: „A vásárúti vendéglő vezetője •niért nem felelős a konyha munkájáért"'című cikkhez. Előre kell bocsátanunk, hogy a vájárúti ifjúsági építkezésen dolgozó Drigádosok panasza teljes mértékben jogos volt, mivel szövetkezetünk vendéglője, illetve az ottani konyha nem tudta zökkenőmentesen biztosítani a brigádosok élelmezését. Az ifjúsági építkezés vezetőivei való megegyezés szerint ugyanis szövetkezetünk feladata napi 15.— korona értéknek megfelelő ötszöri étkezés nyújtása. A vásárúti vendéglő dolgozói részére ez a feladat csaknem háromszoros munkatöbbletet okozott, amelynek a munkaszervezés és az ételek menynyisége, illetve minősége látta kárát. Természetes, hogy ezzel a brigádosok* nem lehettek megelégedve. mához mérten növeltük a konyhasze- ^ csónakot. Hanyatt-homlok nekiiramélyzet létszámát. A konyha szakmai ^ modott és belevetette magát. Ellökte irányítását képesített szakácsnő vette S a csónakot a parttól és gyorsan evezv ni kezdett a folyó közepébe. Látta, át, aki egy másik üzemünkben már ] jelentős tapasztalatra tett szert. Seamint Mítya eldobta az ásót, vízbe . .. , . . .. , v ugrott és úszva igyekezett utóiérni a gitsegunkre s.etett a jarasi partbi- | c

s

a

ónakct Most már biztos volt a d

o. zottság is és közreműködésükkel aj ....... környező falvak gű élelmiszereket kezésünkre. így az ételek minőségét | figyelte, karjai ernyedten szelik a és mennyiségét is növelni tudtuk. k hullámokat. De a parton volt még Nem is kell mondanunk, hogy azóta | í a brigádosok is elégedetten nyilat- | £ iSzomszé

d« pj

s

ztolycsövéből kicsakoznak az ellátásról. ^ pódó langny

ei

v v

olt. Köszönjük a figyelmeztetést és a ^ siklócsónak tűnt fel a folyó kasegítséget. § nyarulatában. Baklanov őrnagy és a A Jednota dunaszerdahelyi $ partrá s ált többi nyomozó a sebesült járási vezetősége Š csekista fölé h

a-Í

ol

L Nyomban a part§ ra vontatták a csónakot, melyben § Viktor feküdt. Baklanov megtapogat^ ta Viktor pulzusát és megjegyezte: Ismeretes, hogy nálunk gyors ütemben épülnek az új lakóházak s napról napra több dolgozó költözködik új lakásba. Ez alkalomból a legtöbben új bútort is vesznek. De nemcsak bútor kell az új lakásba. Dolgozóink azt akarják, hogy új lakásuk szép is legyen és a vendégek tetszését is megnyerje. És ehhez természetesen elsősorban szép falikép, festmény kell. A festmények iránt nálunk nagy az érdeklődés. Természetes, nem mindenki vásárol eredeti műveket. Aki olcsón és mégis szép képekkel akarja díszíteni lakását, az festményreprodukciót vesz a „Slovenská Kniha" különleges képüzleteiSzép és olcsó lakásdísz f — Halott. Hogy hamarkodhatta el ben

; amelyek minden kerületi székhelyen i ýgy potapov elvtárs? — szólt a vannak. A festményprodukció szép szo- $ s

zómszédhoz" fordulva. - Elsiette... badísz és olcsó. Ezeket újabban már itt- * ' ,

ÔVŔ

S«.

e

l leterítette hon is előállítjuk Martinban, a„ Neografia" $ L9y lovessei leterítette. műnyomdájában, ahol híres festők fest- % — Nem akartam, őrnagy elvtárs — vényeit nagyszerűen és művésziesen ki- ^ mentegetőzött a csekista. dolgozva reprodukál ják^Aruk^nem^ nagy, ^ _ ' Hisz megbeszéltük, hogy 30—150 koronáért szépen bekeretezett ?! , , , . , , , „ . ,, falikép kapható. $ legnagyobb nyugalomban dolgozzeK. A Slovenská Kniha képüzleteiben az $ ne siessen ... Fontos volt, hogy megelőző évekhez viszonyítva jelentősen több ^ tudjuk, miért jött Rosztovba. festményreprodukciót adnak el. Az egyes $ A örnaqv eqv pei

cig elgondolkoképüzletekben nagy a \ .

r féle motívumú C2SZZ Megjegyzés TAKARÉKOSKODU N K n nagy a választék minden- * , .. . í_i. lú reprodukcióból. | dot

t' ™-1

d ^V folytatta. K p ^ — Bizonyára elővigyázatlanok vol$ tak és a kém gyanút fogott. Miért = $ futott volna a csónakhoz? Segítő § társa még fiatalember, jobban kel ^ kellet volna rá ügyelnie. - Baklanov ^ elfordult és odament, ahol a sebe^ sültet kötözték. — Milyen az állafc pota? Ha valaki egyetlen félórát eltölt az Állami Takarékpénztár bratislavai Duna utcai nagycsarnokában, meggyőződik róla, hogy a takarékosság mily mély gyökeret eresztett nálunk. Mindkét nemhez tartozó, legkülönbözőbb korú emberek jönnek-mennek percnyi szünet nélkül, hogy megtakarított pénzüket takarékbetétkönyvre helyezzék. A statisztika azt mutatja, hogy így van ez másutt is, az ország valarnew* takarékpénztárában. 1953 óta a lakos 7 takarékbetétei Szlovákiában a hatszorosukra emelkedtek és elérték a kétmilliárd 200-millió koronát. Csupán az első félév folyamán 340-millió ^ koronát helyeztek el a szlovákiai dolgozók takarékbetétkönyvekre és a takarékpénztárak 94-ezer új betétkönyvet állítottak ki. Az üzemekben levő takarékpénztárakban az egész országban csupán június folyamán egymillió 98-ezer dolgozó 126-millió 999-ezer koronát helyezett el, 42-ezer szövetkezeti tag Szlovákiában az év első negyedében 115-millió koronát, félmillió diák 52-millió koronát helyezett takarékbetétkönyvekre. (gi) Az Alsőcsitár—Nyitra vonalon utazók panasza Hétköznapokon a munkába induló dolgozók rendszerint bosszankodva szállnak ki az Alsőcsitár—Nyitragerencsér—Nyitra vonalon közlekedő autóbuszból. Ezen a vonalon — Zobort nem számítva — még két község fekszik és lakosainak száma együttvéve meghaladja a háromezer főt. A boszszankodás annál inkább indokolt, mivel az említett vonalon különösen a reggeli órákban túlzsúfoltak a járatok és a munkábajárás igen körülményes és rendkívül pontatlan. Nem egyedülálló eset, amikor naponta 20— 25 munkás marad le az autóbuszról. Ha a lekésett munkaórák számát összegeznénk, tekintélyes munkaidő kiesést eredményezne. Természetesen itt is elejét lehetne venni a rendellenességeknek, ha Nyitra-város autóbuszforgalmi igazgatósága nem hunyna szemet felettük. Csupán arra lenne szükség, hogy a csúcsforgalmat lebonyolító reggeli járatok pótkocsik besorolásával megerősítenék. Ez közbiztonsági és az utazás kényelmes lebonyolítása szempontjából is mind a munkásoknak, mind a

r igazgatóságnak teljesen megfelelne. Jelenleg igen gyakori eset, amikor egy-egy járat a megengedett megterhelés határán felül még vagy hatvan utast szállít Nyitrára. s Ha mindezt megszívlelik az illeté- | kesek, akkor az autóbuszforgalmi vál- ^ lalat kiváló tervteljesítési eredményei ^ mellé az utasok megbecsülése is pá- \ rosulni fog. (t. h.) $ Semmi veszély nem fenyegeti — válaszolta munkatársainak egyike, miközben Mityát kötözgette, — csak sok vért vesztett. Akik e vasárnap reggelen a közelben halászgattak, mind a történtek színhelyére sereglettek. Egyikük, egy kövér férfi, szellős ingben, panama szalmakalapban figyelmesen nézegette Viktor holttestét. — Várjanak! Várjanak csak! kiáltott fel. - En láttam őt tegnap, amint a szemétdombon kukacokat ásott. — Melyik szemétdombon? — hökkent meg Baklanov. — Hol van az a szemétdomb? — Amott ni! — a kövér férfi a város irányába mutatott — Üljön a csónakba. Jöjjön velünk, - kérte Baklanov. — Hogy mehetnék? — az illető horgaira mutatott. — Amott nem igen akad horogra hal. — Majd meggondolva így szólt. — Mit is beszélek! Természetesen Önökkel megyek. — Lehet, hogy ott is lesz jó fogás, — dörmögte maga elé az őrnagy. A kövér ember a nyomozókkal együt helyett foglalt a motorcsónakban és odkiáltotta a parton maradt ?gyik társának: — Szenyka! Vigyázz, nehogy összeboqozd a zsinegeket! Erösebben rántsd meg a horgot. Sem a Viktor zsebéből' előkerült hamis okmányok, sem a méreg és rejtjelkulcs nem vezettek a többi ledobett kém nyomára. De egv papírlapon, melyet az őrnagy a szemétden^(Igaz történet) Fordította: Lörmcz László bon ásott titkos üregben talált, ez állott: „Kari! November 2-án eltávozom. Megállapodásunk szerint délre utazom. A piacon majd találkozunk." Az élet tovább folyik ... Kravec útban van Harkov felé. Traktorral, szénnel kőolajjal megrakott vonatok robognak vele szemben. Szeme láttára zajlik az élet. A pályaudvaron hosszadalmasan, mereven nézeget egy új önjáró kombájnt, amely természetesen az amerikai hírszerzőszolgálatot nem érdekli. Egy osztálytársa él Harkovban. Mindenkor feltétlenül megbízott benne. Gyermekkorúikban szava szinte parancs volt Vlagyimir számára. A vonat még virradat előtt befutott Harkovba. Az állomás előtti téren Kravec körülnézett. Elindult lefelé az utcán. Senki sem követte. Sokáig bolyongott a városban, sétálgatott a Sevcsenko park kertjében. Az álmatlan éjszakák után ólomnehéznek érezte a lábát. Kellemes érzés volt, amikor az öntözőkocsi vízsugarától felvert nedves por szállingózva rátelepedett arcára. „Kenyér", „Tej" feliratú gépkocsik száguldottak el mellette. A város ébredezett. Kinyíltak a falatozók, diákok siettek az előadásokra. Gyermeksereg tódult be egy iskola kapuján. Kravecnek eszébe jutott múltkori pervomajszki látogatása. A vizeshajú fiú. a kutya, mely alighogy a fiú a fülébe súgta: „Idegen", máris rámordult. „Még hozzá szülőházamban történt ez meg velem..." — fájt még rágondolni is. Sokat utazott ezekben a napokban, sokat látott, különféle emberekkel beszélgetett. Harkovban körülnézve gondolataiban azzal foglalkozott, hogyan szerezzen mindenekelőtt valamilyen rendes okmányokat, melyekkel szilárdan megvetheti a lábát, beiratkozhat az iskolába. Ezekben a napokban már nemegyszer elhatározta, hogy összes külföldi kapcsolatait megszakítja és nyugodt életet kezd. Időnként az a gondólat ötlött fel agyában, hogy felkutathatják az amerikaiak, habár jól tudta, hogy ez szinte lehetetlen. Másrészt félt a szívjet kémelhárrító szervezet kezébe kerülni. Apjának talán mindegy lenne: „Lesz, ahogy lesz." De a fiát nem ilyen fából faragták. Kínosan kereste a kiutat szorult helyzetéből. Kravec sokáig álldogált a Technológiai Intézet feliratú épület előtt. Valami megmagyarázhatatlanul vonzotta az épület belsejébe .. . .. . Alekszej nagy örömmel fogadta Kravecet. Felidézték emíékeiket: hogyan játszadoztak együtt a háború éveiben a Bug partján, egyszer egy fel nem robbant ágyúgolyóval játszottak, kevés hiányzott, hogy rajta nem vesztek. Kravec szétnézett Alekszej szobájában. Szerényen, tisztán él. A szobában rajzasztal, fejesvonalzó. Alekszej a traktorgyárban végzett munkája mellett még tanul is. — Az iskola minden estémet elrabolja — panaszkodott félig tréfásan. „Bár az én életem egyharmadát rabolta volna el" — gondolta Kravec. Beültek a Hajnal kávéházba. Kravec menekült a nagyobb éttermek közeléből. Hosszú kieszelt történetet mesélt Alekszejnek azokról az évekről, melyekben útjaik riem találkoztak. Majd ismét rátértek mai életükre. — Szépen berendezted az életedet jegyezte meg Kravec. — Kissé fárasztó az életem. Nem könnyű dolog egyszerre dolgozni, meg tanulni is. Különben semmi bajom — mosolygott Alekszej. Néhány adag rum után Kravec nyíltabban kezdett beszélni. — Szoktad-e néha törni a fejedet, mi lesz veled, mondjuk két-három év múlva? — kérdezte Kravec. — Hogyan alakul majd sorod? — Nem - mondta nyíltan Alekszej, akit nagyon meglepett a furcsa kérdés. Majd elgondolkozva folytatta: — Persze gondolok a jövőmre .. a vizsgákra, arra, hogy milyen lesz az új munkabeosztásom, ha befejezem az iskolát. '— No igen, de úgy általában...? — Hogyan általában — értetlenkedett Alekszej. — Min törjem a fejem? — Mondjuk, mi lesz, ha majd megváltozik a politikai helyzet? — Hogy és mi változhat meg? — Mondjuk a hatalom? — Mit?! - Alekszej harsánya? felnevetett. Kravecre nézett és megint elnevette magát. — A hatalom.! Ha-ha! Tudod, Vologyka, ezt valar milyen hülye mondhatta neked ott a táborban, s te most ismétled. Lásd, mi megy végbe az országban. Üzemek, szűzföldek... De mit is mar gyarázgatom neked, jófejű ficki) vagy, nem rosszabbul látod te a dolgokat, mint én. — De mégis - hajtogatta Kravec. — Mi a fene van veled? Bolondot űzöl belőlem? Ni, jönnek a fiúk. Nehogy valami ostobaságot mond^j előttük, mert szégyenszemre kirör högnek. A fiúk betértek a kávéházba. Krar vec megismerkedett velük. Mindr egyik nagy lelkesedéssel beszélt dolgairól, majd vitázni kezdtek a legutóbb látott filmről. Időnként har| sány nevetésben törtek ki. Kravec j észre sem vette, hogyan illeszkedett be akaratlanul baráti körükbe. A fiúk . még pohárköszöntőt is mondtak tisz' teletére. Sohasem töltött még életér j ben ilyen kellemes estét. Egészen : megfeledkezett magáról és mivoltár i ról. E percekben minden félelem el: szállt fejéből. Megszűnt örökösen szimatolgatni a minden sarkon, — lej het, hogy éppen itt a kávéház bejáratánál — reá leselkedő veszélyt. „Jő érzés ilyen fiúk között lenni, velük j élni és dolgozni" — gondolta. Csak egyszer tért vissza régi énje, | amikor a társaság egyik tagja elmondta, melyik üzemük hány traktort gyárt havonta. Most az egyszer igyekezett kiverni a fejéből ezeket i a számokat. Nem, ő nem emelhet láthatatlan válaszfalat maga és a fiúk, vidám nevetésük és pompás életük közé. ö, mennyire gátolta őt ez a szám! Egész estjét képes volt elrontani. — „Az ördögbe vele" — hessegettf ki gondolatban a fejéből a hallotf számot. Ismét úton Az állomásról mégis levelezőlapot küldött a hírszerző központnak. Sonkáig ácsorgott a postaláda előtt. Kínzó kételyei azután sem szűntek A meg, hogy a levelezőlap eltűnt a postaláda szűk nyílásán. A lapon titkos írással beszámolt a legális le-r telepedésével kapcsolatos nehézségeidről és közölte a kávéházban hallott számadatot. Kravec nem tudta, ki éj mi célból mondta neki ezt a való^ ságtói messzejáró számot. Mégis ne-hezére esett elhagyni Harkovot. Fáj^ dalom volt számára búcsút venni a fiúktól. Megint magára marad bűntudatával, félelmével, agyát rémítő kételyeivel. Egyre inkább rájött arra, hogy az amerikai hírszerzőszolgálattól kapott feladatai teljesíthetetlenek. „Kivel teljesítse az ember?" — kérdezte önmagától. — Alekszejjel ? Nevetséges, Olecska is öt percen belül átadná őt a cseklstáknak." Viszszagondolt a kapott utasításokra, hogy kiket és hogyan kell beszerveznie. „Próbálj mejj hozzájuk férkőzni!" Rosztovon kérészül utazva Kravee egy pillantást vetett az állomásépületre, majd elfordította tekintetét,, „Már ötödik napja. Késő", — gondolta. ... Tbilisziben sétálva magába szívta e vidám város ózondús levegőjét. Időnként kedve támadt örökre itt maradni. Ügy élni itt, ahogy a többiek élnek. És persze feltétlenül tanulni.. Arra egyáltalán nem akart gondolni, milyen nehéz lenne az élete ezzel a lelkére mázsás súllyal nehezedő kővel. „Lehet, hogy ha később jelentkezem és beismerő vallomást teszek, megbocsátják múltamat" — derenget néha agyában.. Most már világosan kezdte látni, mennyire félrevezették. Salvát, akinél Tbilisziben megszállt, nem nagyon érdekelte Kravec foglalkozása. Jólelkű, éltes férfiú volt, akinek kövér hasán alig ért össze kaukázusi ezüstöve. Felesége, egy halkszavú asszony, egész nap népes családjával foglalatoskodott. Kravec sohasem tudta megjegyezni a Salva család gyermekeit és könnyen összetévesztette őket a szomszéd gyerekekkel. Sokáig járt-kelt a piacon, de Viktort sehol sem találta. Felkereste a múzeumot. Siklóvasúton felvitette magát a parkba. Sokáig céltalanul álldogált és figyelte a kőmedrében erőteljesen előrezúduló Kura folyót. Majd visszatért a piacra. (Folytatása következik) Ü.T SZÖ 5 * 1958. ai-vjusztus 1. t •