Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-01 / 211. szám, péntek

Követendő példa A szövetkezetekben igen gyakori a panasz az építkezési vállala­tokra. A legtöbb kifogás a feladatok késői teljesítése miatt hangzik el. Ha alaposabb körültekintéssel vizsgál, juk a panaszokat szülő okokat, arra a meggyőződésre juthatunk, hogy az építkezési vállalatokkal szembeni ki­fogások nem indokolatlanok. Hiba vol­na azonban, ha az építkezési válla­latokkal szembeni kifogásokat, szem­rehányásokat általánosítanánk, mert vannak olyan vállalatok — és ezeké a döntő részarány —, amelyek becsüle­tesen teljesítik a szövetkezetekkel szembeni kötelezettségeiket. Ezek közé a jól dolgozó építőüzemek közé tar­tozik a Bratislava-környéki járás épí­tőüzeme is, amely úgyszólván teljes mértékben a mezőgazdaság szolgála­tába van állítva. Jó hírneve van az üzemnek Az üzem még csak alig négy hóna­pos múltra tekint vissza, de máris jó névre és megbecsülésre tett szert. Varga István, a i üzem igazgatója nem kis büszkeséggel beszél az eddig ei­ért eredményekről. Többek között szóvá teszi, hogy különösen az átszer­vezés és a XI. pártkongresszus törté­nelmi jelentőségű határozatai után állt be munkájukban lényeges javulás. — Nagy igényeket támasztunk a mezőgazdasági építkezési üzemekkel szemben... — szólt a határozat, s mi iparkodtunk az igényeknek minél na­gyobb mértékben eleget tenni. A vezetés átszervezése után az üzemben úgyszólván egy kézbe került a nyilvántartás és a tervezés is. Az­óta az anyagszállítás is megjavult. A járási pártbizottságtól pedig a leg­messzebbmenő politikai segítséget kapják. Mi lett az eredmény? Az, hogy az építőüzem a kimutatá­sok szerint az első negyedévi tervet 104,1 százalékra teljesítette. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy az építkezési vállalat a járás szövet­kezetei részére az első félévben 20 gazdasági épületet épített, amelyek­ben a szövetkezetek 1570 szarvasmar­hát és 3500 sertést helyeztek el. Ezen felül a dévényújfalusi szövetkezete­seknek még egy 400 köbméter befo­gadóképességű silógödröt és egy me­zei beton gabonaszárítót építettek. A további tervek A szóban forgó építőüzem az év má­sodik felében is nagy terveket tűzött maga elé. Több mint 70 gazdasági épület felépítését vették tervbe. En­nek az elhatározásnak megvalósítá­sához nagymértékben hozzájárul majd az, hogy a szövetkezetek az állatte­nyésztés terén még kimagaslóbb ered­ményeket érnek el. Ismert dolog, hogy a közös modem istállókban elhelye­zett jószág nagyobb hasznosságot nyújt. A közös istállóban elhelyezett állatok gondosabb felügyelet alatt állnak, a takarmányozás is szaksze­rűbbé válik, így a tejhozam és a súlygyarapodás is magasabb szintre emelkedik. A* építőüzem terve szerint pedig az idén járási méretben még 5500 szar­vasmarha és 5000 sertés nyer elhe­lyezést a közös istállókban. Ezenkívül 35 000 baromfit befogadó tyúkfarmokat is építenek. A Bratislava-környéki járási mező­gazdasági építőüzem példaképül szol­gálhat sok-sok más hozzá hasonló üzemnek. Helyes volna, ha ezek az építőüzemek is javítanának munkáju­kon, amelyről a szővetkezetesek még mindig nem a legelismerőbben beszél­nek. (sz. i.) Aratnak, csépemek Szentmárián is teljes ütemben vég­zik az aratást. A 130 hektár aratni valót két kévekötő aratógép segítsé­gével végzik. Tíz napra tervezték a kalászosok aratását, de a tagság egy­öntetű és odaadó munkájának ered­ményeként ezt az időt lerövidítik. Szentmárián már reggel 4 órától kinn vannak a földeken, mígcsak lát­nak dolgozni. Nem kell senkit nógatni. Az aratással egyidejűleg megkezdték a cséplést is, utána pedig a tarló­hántást és a tarlókeverékek vetését. Ügy számítanak, hogy 36 hektárt vet­nek be tarlókeverékkel. Az aratási munkákban az asszonyok tűntek ki szorgalmukkal. Barsi Ferencné, Bók Több acél-több gépet jelent ä A XI. pártkongresszus határozata értelmében 1963-ig gazdaságunk ä további fejlesztésével évi 9,2-9,7 millió tonnára kell növelni az acél­termelést. Az elkövetkező években fokozni kell főleg a nemes és ala­' csony öntvényű acélfajták részarányát az egész acéltermelésben. Vera, Tóth Bertalan és ifj. Kálmán Erzsébet aratócsoportja járnak az élen. Balogfaláról jelentik Botos Béla balogfalvi levelezőnk arról ad hírt, hogy az aratás már náluk is teljes ütemben halad. Az aratási munkákból a falu fiataljai is alaposan kiveszik részüket. Az ifjú­sági szervezetből 24 fiatal segíti a szövetkeaetet, olyan fiatalok, akik túlnyomó részt az iparban vagy a kü­lönféle hivatalokban dolgoznak. A fiatalok közül dicséretet érdemel Ragan István, aki szünidőre hazajött e korponai mezőgazdasági iskolából. A kongresszus alaposan megindo­kolt határozata bátor célkitűzést adott számunkra. A határozat többek között kimondja, hogy 1965-ig gép­iparunk termelését a tavalyihoz vi­szonyítva 130 százalékkal kell növelni. És főleg ml kell ehhez? Sok nemes acél, vas és színes fém. Tavaly az egy lakosra eső acéltermelésben még világviszonylatban a hetedik helyen álltunk, de ha valóra váltjuk a kong­resszusnak kohóiparunk fejlesztésére vonatkozó határozatát, akkor nemcsak utolérjük, hanem el is hagyjuk a leg­fejlettebb kapitalista államokat. Ebből a békés gazdasági versenyből Szlovákia is kiveszi részét. Az elkö­vetkező években Kelet-Szlovákiában felépül egy nagy korszerűen berende­zett kohóipari üzem, mely a Szovjet­unióból behozott vasércet dolgozza majd fel. A podbrezovai Šverma ko­hóipari üzem átépítése után Szlovákia második legnagyobb kohóipari üze­mévé válik. Pártunk kongresszusa többek között ezt a nagy építkezést is, mely több százmillió korona értékű beruházást követel meg, az ifjúság aktív segítségével akarja megvalósí­tani. A kongresszus felhívása nem maradhat visszhang nélkül ifjpságunk körében. Az az ifjúság, mely már több emlékmüvet állított fel korunknak és munkájának, most újra szót kér a kongresszus határozatának valóra váltásában és lelkesen, önfeláldozóan, százával jelentkezik brigádra. Az Alacsony-Tátra alatt, a Garam mély völgyében fekszik Közép-Sílo­vákia egyik kis városa, Podbrezová. Itt szervezte meg partizán-csapatját Jegorov őrnagy, a Szovjetunió hőse, a hitleri elnyomás idejében. A gyár 105 munkása halt hősi halált partizánosz­tagokban küzdve hazánk szabadságá­ért. Becsületes, kitartó emberek lak­nak itt a Garam partján, akik nem­csak a háborúban, hanem a szocializ­mus építésének idején is bebizonyí­tották, hogy szeretik hazájukat és megbecsülik az öreg gyárat. Az üze­met jó munkájáért Köztársasági Ér­demrenddel tüntették ki, mert annak ellenére, hogy eléggé elavult berende­zéssel dolgoznak, eddig még mindig túlteljesítették tervüket. S most a kongresszus határozata értelmében újjászületik a podbrezovai gyár. „Mi­csoda öröm is volt, amikor a gyár munkásai tudomást szereztek a XI. pártkongresszus eme határozatáról." — Üj gyárunk lesz korszerű gébekkel és berendezéssel. Kétszer annyit fo­gunk termelni, mint ma és hozzá nemesacélt, mondogatták örömtől sugárzó arccal a gyűléseken, beszél­getések közben. Mezőgazdaságunk fejlesztéséért A Slovenská Lupča-i Prototyp Gépgyárban elkészítették a félauto­matikus KASPE típusú építő-beton­kocka formák első 20 darabból álló sorozatát. A félautomatikus géppel az eddigi kísérletek alapján 8 óra alatt egy ember 800 darab építőido­mot képes gyártani, melyek kiválóan alkalmasak az EFSZ-ek épületeinek építésére. Az első kísérleti formákat a legközelebbi napokban kiosztják a járási építkezési vállalatoknak, hogy az elméleti számításokat gyakorlati eredményekkel is tudják igazolni. A Prototyp-üzem dolgozói elhatároz­ták, hogy november végéig még to­vábbi 80 darab ilyen formázógépet készítenek. Elhatározásukkal lehetővé teszik a párt XI. kongresszusára tett kötelezettségvállalásuk eav hónap­pal előbb való teljesítését. (ČTK) <Jswéí f(3él y gyo: :íes A szövetkezetek kö­zötti szocialista páros­verseny félévi értékelé­se igen figyelemre mél­tó eredményeket hozott. Noha az eddig győztes szövetkezetek legtöbbje továbbra is tartja az elsőséget, ugyanakkor nagy lendülettel törnek előre még a hátul kul­logok is. A Bély és Bacska kö­zötti versgny nem sok újat hozott, mert to­vábbra is a bélyi szö­vetkezet maradt győz­tes. Ám ha megfigyel­jük, a bacskaiak több termelési ágban sokkal jobb eredményeket ér­tek el. Bácskán minden biztosíték megvan ah­hoz, hogy fokozatosan növeljék termelési ered­ményeiket s így túlszár­nyalják a bélyi. szövet­kezetet. Ezt annál is in­kább állíthatjuk, mert a bélyi szövetke­zetben egy idő óta bi­zonyos pangás állott be. Ajánlatos volna, ha ezen elgondolkodnának a bé­lyi szövetkezet vezetői és fokozottabb gonddal szerveznék a versenyt. —ki— És alig múlt el a kongresszus, már­is neki fogtak a célkitűzések megva­lósításához. Először egy új munka­módszer bevezetését akarják megva­lósítani szovjet tervrajzok alapján. Ez az acél folyamatos öntése, melyet itt valósítanak meg először hazánkban és amely nagyban növeli a munkater­melékenységet. Az új termelési mód­szer próbaüzemeltetését jövő év jú­liusában akarják megkezdeni. Sajnos, az említett módszerhez szükséges gépi berendezéseket a vítkovicei gyá­rak késve szállítják. A podbrezovaiak ezenkívül a Szlovák Nemzeti Felkelés évfordulójáig a második Martin-ke­mence építését is be akarják fejezni. Hogy részletesebb tájékoztatást sze­rezzünk, a régi gyár távlatairól, né­hány kérdéssel fordultunk Vladimír Šupka elvtárshoz, a gyár igazgatójához, aki maga is részt vett a XI. kong­resszus tárgyalásán mint küldött. — Mikor kezdik meg a gyár átépí­tését és mit jelent majd ez a terme­lésben ? — Tulajdonképpen az átépítést már meg is kezdtük — válaszolta Šupka elvtárs. Igaz, csak kisebb méretek­ben. Például az öntvények folyamatos öntését jövőre már megkezdjük, most végezzük ehhez a szükséges előké­születeket. De a legfőbb munkák az 1959-es év folyamán indulnak meg teljes ütemmel. A gyár az átépítés után újabb 1500 munkádnak, köztük 500 nőnek nyújt kereseti lehetőséget. Területe kétszer akkora lesz, mint most és a termelése a mainak duplá­jára nő. A hangsúly azonban nem is a mennyiségen van, hanem inkább a minőségen. Az újjáépült gyárat főleg nemes- és alacsonyöntvényü acélfaj­ták gyártására fogják berendezni, mert fejlődő gépiparunknak az elkö­vetkező években ilyen acélra lesz leg* inkább szüksége. — Mikor kezdődik meg a brigád­munka és hány ifjú brigádos vesz részt az építkezésen ? — Pontosan nem válaszolhatok, mert a földmunkákat a Magasépíté­szeti Vállalat végzi majd. De ha jól értesültem, féléven belül már meg­kezdik a földmunkákat és 1200 se­gédmunkás, brigádos vesz részt az építkezésen. Jövőre már üzembe akar­juk helyezni az új oxigéngyártó üzemrészleget és a villanyolvasztőkat. Nagy feladatok várnak tehát mind a gyár munkásaira, mind építőire. Pár hónap múlva fiatal brigádosok százai­tól lesz hangos a Garam partja és a csendes völgyet, erdőt-berket a bri­gádosok dalai verik majd fel. Ekkor majd sor kerül valamennyi ma még nehéznek látszó feladat elvégzésére is. Hisz nálunk ma már nincs olyan akadály, különösen a fiatalok előtt, melyet tudással, lelkesedéssel le ne tudnánk küzdeni. Ilyen lesz a podbre­zovai építkezés is, melynek befejezé­sével a kongresszus határozatának ér­terlmében újabb lépést teszünk a szebb jövő felé. Horváth Sándor A kínai kommunisták tapasztalatai a revizionizmus elleni küzdelemben „Azt akarjuk, hogy egész kultúr­frontunk még szorosabbra zárja so­rait a párt körül, hogy művészeink alkotó munkája még szilárdabban tá­maszkodjék a kommunista eszmékre, hogy a kommunizmus szellemében tovább fokozódjék nevelő ereje" — mondja pártunk XI. kongresszusának beszámolója. A párt nagyobbfokú el­viességre, pártosságra szólította fel íróinkat, alkotó művészeinket, olyan művészi alkotások megteremtésére, melyek helyesen visszaadják né­pünk életét, forradalmi küzdelmeit és jövő távlatait. Tudjuk, hogy az elmúlt években a revizionisták és opportunisták éppen ezen a szakaszon indítottak nagy tá­madást a szocialista rendszer, a párt vezető szerepe ellen. Ennek legfeltű­nőbb példája a kínai irodalmi fronton megindult jobboldali, nyíltan reakciós támadás. Kína Kommunista Pártja helyes intézkedéseket foganatosítva a pártirányítás és a munkastílus megjavítására, sikerrel felvette a harcot a jobboldali elemekkel s ma már a párt vezető szerepének és marxista ideológiájának megszilár­dulásáról beszélhetünk az egész rop­pant birodalomban. A jugoszláv revizionisták élesen tá­madták a kínai kommunistákat a JKSZ VII. kongresszusa programter­vezetének elvszerű bírálatáért. Csou Jan elvtárs cikkének rövid összefog­lalásával tekintsünk be a kínai revi­zionisták támadásának hátterébe és lássuk a KKP bölcsességét, mellyel rendet teremtett az irodalmi és mű­vészeti fronton, hogy szerényen meg­állapítsuk: érdemes még a jugoszláv kommunistáknak is meghallgatniok és elfogadniok a tapasztalt kínai testvérpárt hasznos tanácsait. ŰJ SZŐ 4 1958. augusztus 1. „Az irodalom és a művészet a kor barométere" — állapítja meg Csou Jan elvtárs, a Kommunyiszt 7-ik szá­mában megjelent „Hatalmas vita az irodalom és művészet frontján" című cikkében. A szocializmus és a kapi­talizmus között folyó küzdelem hosz­szadalmas, felemelkedéssel és süllye­déssel váltakozó folyamat. A munkás­osztály ilyenkor komoly megpróbálta­tásokat áll ki és megedződik. Az utóbbi években rendkívül ko­moly események zajlottak le a nem­zetközi- és belpolitikában. A terme­lőeszközök tulajdona tekintetében Kína 1956-ban befejezte a szocialista forradalmat. A legnagyobb fordulat volt ez Kína ötezer esztendős törté­netében. Örömet és lelkesedést kel­tett a munkások és parasztok milliós tömegeiben. A burzsoázia józanul gondolkodó része igyekezett lépést tartani a fej­lődéssel. Jobboldali irányzatú része nem tudott belenyugodni a régi ki­zsákmányoló gazdasági rendszer meg­szüntetésébe, és csak a kedvező al­kalomra várt, hogy színt vallhasson. Ilyen alkalom volt számára a sztáli­ni személyi kultusz bírálatával kap­csolatban indított imperialista propa­ganda, majd a magyarországi ellen­forradalmi események. A párt Központi Bizottsága „A proletárdiktatúra történelmi ta­pasztalatairól" és „Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasz­talatairól" című elemzéseiben taglal­ta a nemzetközi kommunista mozga­lom új problémáit és megvilágított több homályos kérdést. „A szocializmus, vagy a kapitaliz­mus útján haladjunk-e? Forradalmá­rok, vagy reakciósok legyünk-e? Erre a kérdésre kellett választ adnia, e között kellett haladéktalanul vá- | lasztania minden kínainak. Érteimisé- | günk számára a szocializmus határai­nak átlépése sokkal komolyabb prob­lémát jelentett, mint a demokratikus forradalom határainak átlépése" — írja Csou Jan elvtárs. Az értelmiség körében főként az irodalom és a művészet dolgozói kö­rében nem egy jobboldali elem akadt, akik — mind a párton belüli, mind a párton kívüli jobboldali elemekkel együtt — szembe- és hátbatámadni készültek a pártot. Csun Dian Fei filmkritikus fújt először riadót „Gon­gok és dobok a moziban" című cik­kével. Szinte egy tollvonással keresz­tet vetett a kínai filmművészetnek a felszabadulás óta elért vívmányaira és tudatosan támadta az irodalom és művészet pártirányítását, régi kapita­lista útra akarta terelni a filmgyár­tást. A jobboldaliak a revizionistákkal együtt egyre merészebben léptek fel az irodalom frontján és követelték a szocialista realizmus alkotási alapel­vének felülvizsgálását és elvetését. Az „igazság irása" és a „közelebb az élethez" jelszavak demagóg elferdí­tésével operáltak és követelték az íróktól, hogy „tárják fel az élet sö­tét oldalait" s azt állították, hogy ez szerintük a realizmus egyedüli helyes új útja. A jobboldali elemek abban reménykedtek, hogy a kommunista párt háttérbe szorul és akkor helyre­állíthatják a kapitalizmust. A jobbol­daliak támadása napról napra fokozó­dott. „A jobboldali elemekkel folytatott hatalmas vita mindnyájunk számára komoly lecke volt. Az írók és művészi dolgozók túlnyomó többsége szilárdan a szocializmus mellett állt. Az iroda­iamban és a művészetben hatalmas szocialista lelkesedés vette kezdetét. A jobboldali elemek számára csak egy kiút volt: hibáik őszinte beismerése, s az, hogy új emberekké váljanak", — folytatja Gsou Jan elvtárs. A cikkíró egyes régi népi írók, ré­gi párttagok, botladozásával, revizio­I nistává süllyedésével foglalkozik és rámutat arra, hogy ennek okai a múltban keresendők. „Közülünk sokan húbéri-földbirtokos környezetből és más kizsákmányoló osztályokból szár­maztak, tehát nevelésük és világnézetük­tekintetében a burzsoá értelmiség képviselői voltak. A május 4-ke moz­galom, az új kultúráért indult mozga,­lom, nemcsak a tudományt és a de­mokráciát, hanem a kor új szocialista eszméit is magával hozta... Szinte egyenlő mértékben kötötte le figyel­münket Nitsche, Kropotkin és Marx. Csak később értettük meg, hogy a marxizmus-leninizmus az egyedüli igazság, és az emberiség felszabadítá­sának egyedüli fegyvere, s ezután egészen a munkásosztály felszabadí­tásának szenteltük magunkat. Vi­szont a burzsoá individualizmusnak öntudatunkba befészkelődött eszméi, szokásai, elképzelései nem változtak meg gyökeresen. Absztrakt . módon hittünk a kommunizmusban, de min­den akciónk és tettünk személyes hő­siességre irányult. Nem álltunk kap­csolatban a munkásokkal és parasz­tokkal, s mi több, nem is közeledtünk feléjük. Demokratikus forradalmat követeltünk, a szocialista forradalom csak eszmény volt. Ugyanakkor közü­lünk sokan inkább kispolgári forra­dalmárok, demokraták, mint proletár­forradalmárok voltak. Sokáig nem tudtunk szabadulni az individualizmus befolyásától" — magyarázza Csou Jan elvtárs. A cikkíró a továbbiakban az irodal­mi és művészeti téren megnyilvánuló revizionizmussal foglalkozva rámutat arra, hogy a burzsoá .jobboldali ele­mek irodalmi nézeteden mutatkozó különbség különböző osztálypozícióik­ból és világnézetükből ered. „Hazánk­nak a kommunista párt által irányí­tott irodalma a leghelyesebb alkotási alapelvnek mindenkor a szocialista realizmust tartotta, a szovjet iroda­lom alkotásaiban pedig mintaképét látja. A szovjet tapasztalatokat tanul­mányozva természetesen nem úgy kell azokat a hazai talajon alkalmazni, mint ahogy a dogmatikusok és me­chanisták teszik... A szocialista iro­dalom csak saját nemzeti talaján fej­lődhet. Bírálóan kell fogadnunk, kö­vetni kell a nemzeti hagyományokat és el kell sajátítanunk a nemzeti stí­lust. Mivel irodalmunk összeforr a leghaladóbb osztállyal, a leghaladóbb ideológiával és a leghaladóbb társa­dalmi rendszerrel, rendkívül rövid idő alatt gigászi, összehasonlíthatatlan nagy fejlődést ért el" - fejtegeti Csou Jan elvtárs. A cikkíró befejezésül ezt mondja: „Az irodalomban és művészetben a revizionizmus alapvető irányvonala abban rejlik, hogy tagadja a dolgozó nep szolgálatát és az irodalom ma­gasztos küldetését, hogy a forradalmi politikát szolgálja, tagadja az iroda­lom és a művészet osztályjellegét az osztálytársadalomban." Csou Jan elv­társ felszólítja az írókat: „A munkás­osztály irodalmának és művészetének dolgozói kitartóan tanuljanak. A nép­nek nincs szüksége üresfejű irodal­márokra és művészeti tényezőkre. Tanuljuk a marxizmus-leninizmust, tanuljunk a néptömegektől, tanulmá­nyozzunk mindent, ami a kínai és a világirodalom nagy örökségében és nemzeti hagyományainkban hasznos volt... Tiszta lelkiismerettel alkos­sunk nagy korunkhoz méltó műveket. Ez legyen a kötelességünk, melyet senki másra nem ruházhatunk át. Ha így cselekszünk, jól végezzük felada­tunkat" — fejezi be cikkét Csou Jan elvtárs. . L. L.

Next

/
Thumbnails
Contents