Új Szó, 1958. augusztus (11. évfolyam, 211-241.szám)

1958-08-05 / 215. szám, kedd

Kétéves tanonc-munkaviszony a mezőgazdasági termelés magasabb színvonaláért Nem várnak a sírt qalambra Bátran állíthatjuk, hogy az ifjúság­nak döntő szerep jut nagyüzemi szo­cialista mezőgazdasági termelésünk építésének befejezésében. Az új szo­cialista munkaszervezés és az új technika bevezetése a mezőgazdaság­ba tudományos ismeretek alapján szükségessé teszi fiatal, kellő poli­tikai és szakképzettséggel rendelkező emberek alkalmazását a mezőgazda­ságban. Csak jől felkészült, fiatal földművesek képesek arra, hogy tel­jes mértékben továbbfejlesszék szü­leik — EFSZ-tagok és állami gazda­ságok dolgozói — eddigi sikereit. A jelenlegi helyzet a mezőgazda­ságban dolgozók számát, korhatárát és főleg szakképzettségét illetően nem mondható kedvezőnek. A mező­gazdasági dolgozók átlagos kora or­szágos viszonylatban 43,6 év. Ez a korhatár egyre nő. minek következ­tében a mezőgazdasági dolgozók több mint 40 százaléka már 50 évnél idő­sebb. Hasonló a helyzet a bratisíavai kerületben is. A CSKP X. kongresz­szusa is foglalkozott a mezőgazda­ságban dolgozó ifjúság kérdésével és azt a feladatot tűzte ki elénk, nyer­jünk meg 14—15 éves fiatalokat me­zőgazdasági segédmunkákra. A XI. pártkongresszus előtérbe helyezte ezt a feladatot és meghagyta, hogy fiata­lok megnyerésével javítsuk állandóan a mezőgazdasági dolgozók korszerinti összetételét. A mostani helyzet az, hogy járá­sainkban nélkülözzük a mezőgazdaság számára szükséges ifjúságot. Különö­sen a myjavai, a Nové Mestó-i, tren­číni, skalicai és nagymegyeri járás­ban érezhető az ifjúság hiánya, ezzel szemben az EFSZ-ekben eléggé te­temes a már idősebb tagok száma. Miért menekült az ifjúság mindeddig a falvakról? Ennek több oka van. Tény, hogy a szocialista ipar hatalmas fellendülését és ezzel kapcsolatosan az ipari ága­zatok számára szükséges munkaerők fokozott mértékű követelményének kielégítését a mezőgazdasági dolgo­zók és a falusi ifjúság soraiban meg­valósított szervezett munkaerőtobor­zással is biztosították. A nyolc- és tizenegyéves iskolák nevelőmunkája ezért eddig arra irá­nyult, hogy a fiatalokat az iparban végzendő munkára nyerje meg és nem mutatott rá mindig kellőképpen a szocialista mezőgazdaság távlataira. Csekély mértékben mutatott rá a mezőgazdasági munka új formáira és rendszerére, különösen pedig annak gépesítésére. Helytelenek voltak gyakran azok az állítások is, hogy az ipari munka iránti fokozott érdeklődést főleg a kellemesebb és kényelmesebb munka okozta. A helyzet számos ipari ága­zatban éppen ellenkező. Az sem ál­lítható minden esetben, hogy az ipari és a mezőgazdasági dolgozók bérei között nagy a különbség. Az EFSZ-ek életéből vett számos példa rácáfol az ilyen állításokra. Az eddigi egyéves gyakorlat ugyan­csak nem nyújthatott elegendő szak­képzettséget a 15 éves mezőgazda­sági utánpótlás gyakorlati élete szá­mára. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy a fiatalok tömegesen hagyták el a falvakat. Hozzá kell azonban ehhez számítanunk azt is, hogy a földművesszövetkezetek, az állami gazdaságok és sok esetben a paraszt­szülők maguk sem igen törődtek azzal, hogy a fiatalokat megnyerjék a mezőgazdasági munkának és ez irányú nevelésben részesítsék őket. A fiatal mezőgazdasági dolgozók gyakran joggal panaszkodtak amiatt, hogy nincs elegendő alkalmuk a kul­turális életre és szórakozásra. Való­színű, hogy a fiataloknak ezzel kap­csolatosan még további észrevételeik is volnának. A kormány 1958 április 9-én jóvá­hagyta a kétéves tanonc-munkavi­szony bevezetését. Milyen célt követ a tanonc­viszony bevezetése? A mezőgazdasági dolgozók szak­képzettségének növelését, a fiatalok­nak mezőgazdasági munkára való megnyerését, ezzel a korszerinti ösz­szetétel megjavítását és a mezőgaz­daság megsegítését. A kormány jóváhagyta a Mező- és Erdőgazdasági Minisztériumnak a me­zőgazdasági utánpótlás neveléséről szóló javaslatát. Az új tanévben meg­nyílnak tehát a mezőgazdasági ta­nonciskolák kapui, melyekben sok százezer ifjú földműves készül majd két éven át az életre. Ezekben az iskolákban azon iskolák és intézmé­nyek állandó tanítói gondoskodnak majd az oktatásról, amelyek kereté­ben a szóban forgó mezőgazdasági tanonciskolák működnek. Ezeket az iskolákat a JNB-k tanácsainak me­ző- és erdőgazdasági osztályai fogják irányítani és ellenőrizni. A JNB-k káderek nevelésével és iskoláztatásá­val foglalkozó dolgozóinak eddigi funkciója így a tömeges oktatás fel­ügyelőinek funkciójává változik. Milyet? lesz az oktatás a tanoncidő alatt? Szeptember elsejétől a jövő év június 30-ig hetenként kétszer elméleti oktatás lesz. A téli hónapok­ban a szükséges tantermek hiánya miatt nem lesz mindennap tanítás, hiszen a mezőgazdaságban mind pe­dagógiai, mind egészségügyi szem­pontból helyesebb, ha az elméleti oktatás a gyakorlati kiképzéssel vál­takozik. Az iskoláknak helyenként nehéz­ségekkel kell majd megküzdeniök a szakoktatás megszervezése során. A szakoktatást a szocialista szektor mezőgazdasági vállalataival kötött ez irányú szerződések alapján fogják el­vileg biztosítani. Ezzel kapcsolatban számítunk az eddig egyénileg gaz­dálkodó parasztok gyermekeire is. Az ilyen családokból származó fiatalok­nak is lehetőség nyílik arra, hogy látogassák a mezőgazdasági , tanonc­iskolákat, aminek azonban az a fel­tétele, hogy a kérdéses ifjú szer­ződést köt az illetékes iskola állat­tenyésztési ágazatával. . A szakképzés az előirt tanterv szerint igénybeveszi az oktatási idő­nek mintegy kétharmadát. F. célra hetenként négy napot fordítanak, eb­ből egy napot közvetlenül az Iskola biztosít. Ezen a napon gyakorlati ok­tatást nyújtanak a gépesítésről, és a fiúknak lehetőségük nyílik arra. hogy elsajátítsák egyes mesterségek, például a kovács- vagy bognármes­terség stb. alapjait. A lányok a főzés és a varrás alapvető ismereteit sa­játítják majd el. Az állami gazdaságok és az EFSZ-ek kiképző központjainak létesítése Az erre vonatkozó kormányrendelet értelmében az állami gazdaságokon létesítendő kiképzési központoknak a fiatalok anyagi biztosításán kívül gon­doskodniok kell a csoportos szakszerű kiképzésről is. Az e célra kiválasztott EFSZ-ekhsn hasonlóan alakul ki a helyzet. A nagyobb földművesszövet­kezetekben önálló központokat létesí­tenek, a kisebb EFSZ-ek, ahol keve­sebb a tanonc, közösen létesíthetnek kiképzési központot a legjobb EFSZ­ben. E központok tanulói sorába nem földműves családokból származó fia­talokat is felvesznek. A központok fenntartási költségeit az EFSZ-ek fogják viselni kulturális alapjaikból. Azokban az EFSZ-ekben, ahol mind­eddig alacsony a munkaegységenkénti díjazás, az illetékes JNB mezőgazda­sági osztályának javaslatára egyes esetekben a kerületi nemzeti bizott­ság havi 800 koronáig terjedő hozzá­járulást engedélyezhet a kiképzési központok instruktorainak. Az inst­ruktoroknak rendelkezniök kell a kellő képzettséggel, tapasztalt szövet­kezeti tagoknak kell lenniök és érte­niök kell a fiatalok csoportjaínak ve­zetéséhez. Nyerjük meg az ifjúságot a mezőgazdasági munkára Meg vannak tehát adva a szervezési alapok az új, fiatal földműveskáderek politikai és szakképzettségének bizto­sítására. Most pedig széleskörű meg­_ győző kampányt kell folytatnunk — meg kell nyernünk a nyolcéves isko­I Iák tanulóit a mezőgazdasági mun­j kára. A járási székhelyeken és fal­i vakon tevékenykedő összes felelős ! dolgozókat a párt- és a szakszerve­! zetek, a nemzeti bizottságok, valamint a CSISZ segítségével haladéktalanul tájékoztatnunk kell a mezőgazdaság: tanoncviszony elveiről. Helyenként nemcsak a szülők, hanem a felnőtt dolgozók előítéleteit is el kell osz­latnunk és rá kell mutatnunk me­zőgazdaságunk fejlődési távlataira. Mindezzel az eddiginél gyorsabb ütemben kell létrehoznunk az ösz­szes mezőgazdasági dolgozók meg­felelő szociális és kulturális felté­teleit. Elsősorban az állami gazda­ságokon kell kiküszöbölnünk a mun­kások alkalmazásának túlságos idényszerűségét. E téren már ma is szép eredmé­nyeket érnek el a trenčíni, Nové Mestő-i, dunaszerdahelyi és nagyme­gyeri járások, melyek megértették a tanoncviszony nagy jelentőségét. Elvárjuk, hogy a többi járások is megtesznek minden tőlük telhetőt és belátható időn belül teljesítik' köte­lességüket a társadalommal szemben. Hamaš L., KNB, Bratislava S 1LÍ eszruha-üzleteink és áruházaink 5 ilV kirakatai egyre tetszetősebb, § kiállításukban és minőségükben is modellekkel csá­közönséget. Nagy | egyre igényesebb bítják a vásárló Az üzem belső életéről Štefan Mar­getiak elvtárs üzemvezető beszél ko­moly alapossággal. — A munkások személyi számlára dolgoznak, teljesítményüket 2—3 Zdenka* Sekaninová, a 19 éves prosté jovi ipariskolát végzett fiatal mester tanácsot ad a gomblyukakat varró Jariabkovának. jelentőségű dolog ez a mai világban, { éránként ellenőrizhetik, ami biztosítja amikor a dolgozók igény -ssége és a nyolc óra alatti jó eredményt. Az vásárló képessége természetszerűleg üzemben sek. a fiatal. A prostéjovi növekszik, az élettempó pedig meg­kívánja az öltözködésben is a gyors és kellemes beszerzési lehetőséget. A ruhagyárak hálózatának központja Szlovákiában a púchovi Makyta. Eh­hez tartoznak a trenčíni, a topoľčanyi, a hlohoveci, skalicai, és nové mestói fióküzemek. Gondos munkának gazdag a gyümölcse A radi szövetkezet kertésze, Petro elvtárs már kora tavasszal igen nagy körültekintéssel látott hozzá a me­legágyak elkészítéséhez. Ott foglala­toskodott állandóan, és előszeretettel ápolta a palántáit. Igyekezete nem volt hiábavaló, palántái mindig a legszebbek voltak a járásban. A gondos munkának mindig gazdag volt a gyümölcse. így van ez a radi zöldségkertészetben is. Ha megnéz­zük a 12 hektár zöldséget, ugyancsak meg kell állanunk, mert valóban gyö­nyörködni lehet a szakszerűen kezelt zöldségfélékben. Eddig már 160 000 koronát bevételeztek, de úgy számí­tanak, hogy a pénzügyi tervben meg­határozott 260 000 koronát jóval túlszárnyalják. Radiban örül az elnök, a vezetőség, de még jobban a tagság, örülnek, mert szorgalmas munkájuk gazdag gyümölcsöt hoz, amely jólétük és boldogságuk útját egyengeti. —ki— MIRE MEGJÖN AZ ŐSZ Nehéz valami az igazság. Ha súlyra mérnénk s az igazságot nem kedvelő­nek kerülne a vállára jó adag be­lőle, alighanem megbicsaklana a térde. Az igazságot hirdető, a rendet be­tartó s másokkal is betartani igyektľó ember kezdetben bizony nem mindig tesz szert népszerűségre. így van ezzel Juhász Ferenc elv­társ is, Párkánynánán. Róla a faluban megoszlik a vélemény De bármit is kiáltsanak rá, a tény tény marad: amióta ö a szövetkezet elnöke, kifi­zették a másfélszázezer korona adós­ságot. S a szövetkezet történetében először elsőnek teljesítette a gabö­nabegyűjtést a járásban. Már ottjár­tamkor tizenkilenc új belépő volt öt­ven hektár földdel. Csak egy esztendeje, hogy az ered­mények jó részét dátumhoz, személy­hez kötjük. Ezt elismerik a faluban azok is, akiknek az elnök személye egyébként még ma is szálka sze­mükben. Mi nem tetszik egyeseknek Nánán? Az, hogy a szövetkezetben befelleg­zett a lopásnak, s kialakul a rend. Ma nem lehet a szöget mázsaszámra lopkodni, a trágyát eladni, az árát meginni. Aki ezt megszokta, annak nem tet­szik az igazság. De a tizenkilenc új belépő figyelembe vette a már azóta történteket. S ez a lényegbeli vál­tozás több magángazdálkodót gondol­kodóba ejt. Mire megjön az ősz, Ná­nán is nagyobb lesz a szövetkezet. (~d) Rudolf Ľudský szabászmester 120 : százalékra teljesíti normáját. i Látogatásunk ezýttal a trenčíni Vi­; liam Široký Ruhagyárnak szól. Ez az | egyre terjeszkedő, fejlődő üzem elsö­j sorban férfiruhák gyártáséra van be­! rendezve, bár készülnek itt női bal­: Ion és düftin szélkabátok is. A ter­i vező és modellkészítő osztályon vi­l szont számos új vonalú és praktikus ; férfi és női öltözék mellett gyermek­| ruhák és felsökabátok tervrajzaival j és kész modelldarabjaival is találko­I zunk. ! — Ez azért van így — magyarázza : a kísérőnk, Viliam Guga üzemi ter­! vező — mert a testvérüzemek s?oro­: san együttműködnek. A mi lakatos­; műhelyünkben például a testvérüze­! mek gépeit is javítják, kísérleti osz­! tályunkon pedig a konstruktőrök ! számos újítást eszeltek ki a női_ és ! gyermek-készruhák munkafolyamatá­i nak meggyorsítására és megkönnyí­I tésére. | uszár Ferenc és Karol Qobiáš, géptervezők most is éppen ! valami új munka fölött dugják össze i a fejüket. i — Oj szabászasztalt terveznek — í mondja jogos büszkeséggel Orechov­! ský Pavel technológus. — Hogy a szabászoknak a sokszorosan össze­hajtogatott anyag körül ne kelljen annyit futkosniok, az asztal fölött ; megerősített, tetszés szerint moz­; gatható ollót helyeznek el. Ezáltal j kiküszöbölik a megerőltető kézi mun­| kát és csökkentik az esetleges görbe ; nyírás okozta veszteségeket. hároméves ipariskoláról, valamint az üzemi munkaiskoláról kikerült fiata­lok részére külön ifjúsági műhelyt rendeztünk be. közülük sokan kiváló szakemberekké fejlődtek, így példayl Zdena Sekaninová, a 4 éves felső­ipariskolát végzett 19 éves fiaťal mester, vagy Štefan Koreák, aki az­előtt kitűnő szabász volt, most perficj — hála szakértelmének — mint tech­nológus dolgozik sikeresen. Ö egyéb­ként a CSISZ üzemi csoportjának el­nöke. — Katonai szolgálatom után ke­rültem ebbe a funkcióba — mondja Korčák. — Az üzem fiataljaival Jó ' együttdolgozni, lelkesek és tevéke­! nyek. Tavaly el is nyertük a MŽg­i bízottak Testületének vándorzászlaját, j mint a legjobb üzemi CSISZ-szerve­zet. 'égignézzük a laikus ember szá­mára bizony elég komplikált­nak tűnő munkafolyamatot. Olyan ez, mint az anekdotaként ismert törté­net: „a gép egyik végén bemegý a sertés, a másik végén kijön a szalá­mi." Nos, itt is, a raktárakból kiadják a szövetet és az kézről-kézre, gép­ről-gépre jut, az utolsó munkaterem­ben pedig ott sorakoznak a tetszetős férfiöltönyök, viharkabátok, felöltők és sportruhák. A trenčíni Viliam Široký üzem dolgozóinak elég sok a tennivalójuk, ha meg akarják őrizni az üzem jó hírnevét. Am jól tudják, hogy a sült galambok csak a mesében repülnek fáradság nélkül az emberek szájá­ba, és hogy az üzem mai gazdája búsásan visszafizeti a dolgozók igye­kezetét. ,Ebből a kölcsönösségből épülnek a gyár körül a lakályos in­ternátusok, a munkások sokemeletes bérpalotái és az új, derűs munka­termek, amelyekben az élet és a munka is örömtelibb és eredménye­sebb. — go — Vojtech Jančovič ellenőrzi a kabát­ujjak bevarrását. Fényképezte: Szluka József -300C­A bratisíavai kerület már több mint 64 vagon szénát adott terven felül Az újítók hozzájárulnak a bratisíavai vasútvonal jó eredményedhez A bratisíavai kerület begyűjtési dolgozói, akik már július 12-én telje­sítették az évi szénabegyűjtési fel­adatokat, újabb örömteljes eredmé­nyeket jelentettek be. Eredeti fel­ajánlásukat 50 vagon széna terven felüli begyűjtésére már magasan túl­teljesítették, mivel a múlt hét végéig 64.5 vagon szénát gyűjtöttek be. A kerületben már minden járás túl­teljesítette a tervezett szénabeadést. A myjavai járásban például, ahol a kerület összes járásai közül a leg­többet gyűjtöttek be. eddig 117,8 százalékra teljesítették a réti széna beadását, A malackyi járásban pedig eddig 113 százalékra teljesítették a szénabeadást. (ČTK) — A közelgő vasutasnap ünnepségei előtt tetőfokát éri a bra­tisíavai vasútvonal újítóinak kezde­ményezése az újítómozgalom fejlesz­téséért. Az újítómozgalom fejleszté­séhez jelentós mértékben hozzájárult a CSKP januári okmánya a vas­utak munkájának megjavításáról. A vasutasok az év eleje óta ebben a körzetben 244 újítási javaslatot ad­tak be, melyek közül 135-öt fogadtak el, évi 641 ezer korona feltételezett megtakarítással. A helyi jelentőségű jóváhagyott javaslatok megvalósításá­val 261 ezer korona megtakarítást értek el és megjavították a vonatköz­lekedés grafikonját. A bratisíavai vasútvonal vasutasai a cseh országrészek vasútvonalainak igazgatóságaival való testvéri együtt­működés keretében több újítási javas­latot kaptak az ústíi vasútvonaltól, amelyek mindenekelőtt a mozdonyoK hatékonyabb kihasználására irányul­tak. Az utóbbi időben „az új technika napjai"-val is népszerűsítették az újító- és ésszerűsítő-mozgalmat. Kör­zetükben hét ilyen napot rendeztek. A múH év ugyanezen időszakához viszonyítva a kétszeresére emelkedett a beadott újítási javaslatok száma. ÚJ SZÓ 4 * 1958. augusztus 5. i

Next

/
Thumbnails
Contents